Napló, 2007. szeptember (63. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-15 / 216. szám

2007. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT ______________________________ Közösségben egymással Szentgál (tó) - Az Életet az éveknek nyugdíjas­közösség a kórusok és szólózenészek hagyo­mányos kulturális szem­léjét nemrég Szentgá­­lon tartotta meg a kul­­túrházban. A jó hangulatú összejöve­telen 14 nyugdíjasklub képvi­seltette magát, többek között Szentkirályszabadjáról, Ne­mesvámosról, Papkesziről, Ajkáról, Veszprémből, Ba­­konytamásiból, Peremarton­­ból és a helyi Tiszafa nyugdí­jasközösségből. Lutor Istvánná, a szentgáli klubvezető mint háziasszony köszöntötte a kortársait, majd Vecsey Ferenc, a település polgármestere szólt a megje­lentekhez, örömét kifejezve az érkezettek nagy létszáma láttán, s hangsúlyozva: példát mutatnak ezzel a fiatalabb korosztályoknak is a szabad­idő értelmes tervezésére, a kö­zösségi összetartásra. A műsort a szentkirálysza­badjai klub kórusa nyitotta meg, majd szólóénekesek, ze­nészek következtek népda­lokkal, népzenével, magyar nótákkal, hagyományőrző szokásokat felelevenítő dalla­mokkal. Zárásként a szentgáli Ti­szafa dalkör bemutatta az Ecseri lakodalmast, melynek fergeteges sikere volt. A prog­ram végén Szamosi Károly, az Életet az éveknek nyugdíjas­közösség alelnöke mondott elismerő zárszót. A papkeszi Károlyi Varga Rózsa népdalokat játszott citerán Kerékpárral és gyalog túráznak Ajka (ta)­­ Tizenhárom éve indul országjáró ke­rékpártúrára Káldi Géza, a Bánki Donát Természet­­barát Egyesület vezetője. A ma már nyugalmazott középiskolai tanár tanítvá­nyai kérésére vállalta a rend­kívüli fizikai megterheléssel járó országjárást. Elhatároz­ták, Magyarország mind a 3995 lakott települését felke­resik. Az érintett helyszíne­ken bélyegeztetnek, hogy iga­zolják, valóban jártak ott. A kezdeti években nyaranta há­rom hétig tartott az út. A túrá­ra hárman-négyen indultak. Kőszegen kezdték első túráju­kat, alkalmanként 2000-2200 kilométert haladtak. A Du­nántúlt hét év alatt járták vé­gig. Itt sűrűn vannak a telepü­lések. Az Alföldön viszont egyszer 35 kilométert kerék­pároztak egyik lakott helytől a másikig. Rendkívül nehéz volt az útszakasz, a kánikulá­ban ugyanis néhány kilométe­ren belül szinte felforrt a kula­csukban a víz. Nem volt kút, ahol újratölthettek vagy üz­let, ahol vásárolhattak volna hideget. A fiatalok túrázó kedve alábbhagyott, később hárman maradtak, ma már a 25 éves egyetemista Berzi Zoltánnal kerekezik Káldi Géza. Tavalyelőtt a Nyírség­ben jártak, tavaly a Hajdúsá­got keresték fel. Az idén Gyu­lától Füzesabonyig 1313 km hosszan nyomták a pedált. Jö­vőre Heves megye déli része és Szolnok megye a tervezett úti cél. Az előkészítés több hónapot vesz igénybe. Az egyesület, aminek működését a Bánki szakközépiskola segí­ti, minden hónapban több tú­rát hirdet. Már korábban „lá­bon” megtették az országos kéktúra 1100 km-es útvona­lát. Az idei nyáron tizenketten Abaligettől Szekszárdig 130 kilométert gyalogoltak. Eb­ben a túrában kilencen értek Elhatározták, hogy az ország minden lakott települését felkeresik majd, és bélyegeztetnek is az 560 kilométeres „Rocken­bauer Pál dél-dunántúli kék­túra” végére. Négy éve vezet­ték be a városban a nyugdíja­sok sétatúráját. A résztvevők a páros hetek szerdáján reggel 8 órakor a helyi buszpályaud­varon találkoznak, majd a vá­ros környéki zöldben öt-hat kilométert gyalogolnak. Pá­lyázati pénzből távolabbi vi­dékekre, más megyékbe is szerveznek autóbuszos kirán­dulást. — ÉVGYŰRŰK — NAPLÓ • 5 Ötven esztendeje házasok A tizenegy unoka élethosszig tartó szeretetprogramot jelent már Toldi Éva toldi.eva@naplo.plc.hu Balatonfűzfő - „Köszö­nöm az életet, amit tőle­tek kaptam, a hitet, amire neveltetek, hogy megta­nítottátok, hogy a szere­tet a legnagyobb kincs. Az elfogadást, a sok türel­met, a jó példát a mások iránti megbocsátásra, a gyönyörűen kivasalt tánc­ruhákat, a vidám kirándu­lásokat." „Sosem felejtem el, mikor bocsánatot kértél, édesapám, hogy nem tudtál több pénzt adni nekünk. Azt mondtad, a becsületes, tiszta élet na­gyobb érték, mint ha sok pénzt adtál volna, esetleg becstelenül.” „Köszönjük a balatoni nya­ralásokat, a sok finom sütit, a mosolyotokat... Hálából raj­zolok ötven kis virágot, / ez jelképezi a sok boldogságot, / mit ezen ünnepen nektek most kívánok!...” Az idézetek egy egészen különös, színes virágos-raj­zos, kedves kis emlékkönyv­ből valók, melyet a gondola­tok szeretetcsillagaival hí­meztek ki apró és felnőtt ke­zek Szőnyeg Jánosnak és nejének, Pannikának, akik pár hete az 50. házassági év­fordulójukat ünnepelték szü­lőfalujukban, Vászolyon. A házaspár ott, a templom­ban, ahol fél évszázada már megtette, most ismét megerő­sítette hűségígéretét egymás iránt az Isten színe előtt. János bácsiék ma már Balatonfűzfőn élnek, két lányuk rég kiröpült a szülői fé­szekből, és helyüket ____ fokozatosan és fel­váltva tizenegy unoka zsivaja, kacaja vette át otthonukban. Soproni gyermeküknél négy, a fűzfőinél pedig hét gyer­meket nevelnek immár a nagy családban. A fiatalok valamennyien a schönstatti családmozgalom tagjai, példamutatóan, tanú­ságtevően élik meg apai­­anyai­ gyermeki küldetésüket. János bácsiék legidősebb unokája az idén végezte el az egyetemet, a legkisebb vi­szont alig másfél esztendős. Náluk aztán igazán érvénye­sül az elv: a nagy vigyáz a ki­Kedvenc unoka nincs, mindegyiket valamiért nagyon lehet szeretni csire, a kicsi meg a picire. - Van-e kedvenc unoka? - kér­dezem Pannikától. Kedvenc nincs, mindegyi­ket nagyon szeretik, mondja, legfeljebb annyi a különbség, hogy mindegyiket másért le­het szeretni. Egyiket az éles eszéért, a másikat, mert hun­cut, tréfás kedvű, felvidítja a napjukat, vagy éppen segítő­készségével magaslik ki a többiek közül. Egyik unoka a nagyapára ütött, a fotózás lett a szenvedélye, a másikkal na­gyon jól lehet a műhelyben fúrni-faragni, s van olyan is, aki a konyhában már most mesterszakács­­vizsgát tehetne. Vala­mennyien nagyon muzikálisak, többféle hangszeren is játsza­nak, gyönyörűen éne­kelnek. Ötven év együtt, örömben, bánatban, küzde­lemben, nagy idő, szent idő! - Pedig a kezdet nagyon nehéz volt - emlékezik János bácsi. Apját mondvacsinált okok­kal kuláknak minősítették, s emiatt tanulmányait nem folytathatta, leszerelése után állást sem kapott. Egy atyai jó barátja révén került Fűzfőre a papírgyárba, gép mellé kise­gítőnek. Később a Nitroké­­miában folytatta munkáját, majd pedig a Nevikibe került Veszprémbe, s ott adatott meg azután számára a lehetőség, hogy levelezőn megszerezze a gépészmérnöki diplomáját. Papírgyári korszaka idején került Fűzfőre Pannika is, akit a képző elvégzése után a fűz­fői óvodába helyeztek. A két vászolyi összetalálkozása a nagy idegenben életre szóló szeretetté nemesedett. Kezdetben, fiatal házas­ként, Pannika kicsiny szobá­jában laktak Fűzfő-gyártele­pen. Pannika szülei segíteni tudták a fiatalokat az új élet­kezdetben, főként élelemmel. Aztán jött a hosszú-hosszú építkezés. Új otthonukba az­után pár év múlva az asszony­ka szüleit is elhozták Fűzfőre, s együtt éltek, mint egy nagy család. János bácsi 17, Pannika 12 éve nyugdíjas. A 11 unoka élethosszig tartó szeretet­programot jelent immár ne­kik. A nagy család együtt ké­szült az aranylakodalom fel­emelő eseményére. A temp­lom előtt a kereszt körül hatalmas karéjban várták őket a hozzátartozók - gyerekek, unokák, s más rokonok -, és mikor kiléptek a kapun, fel­csendült a dallam, több szó­lamban simogatva végig lel­küket: „Ahol szeretet és jóság, / ahol szeretet. Ott van Iste­nünk...” Az Öreg-hegyen a Laci­­pincénél pedig az unokák verssel, mesékkel, hangsze­res muzsikával köszöntötték őket. Emléklap is készült az aranylakodalomról. Szőnyeg János és neje szeretetteljes, bensőséges közösségben ünnepeltek az unokáikkal Gyakran szerepelnek a klubtagok énekkel Kirándulások 1 ■ - es előadások Csabrendek (ta) - Szüreti dalokkal szórakoztatta a Vadvirág nyugdíjasklub kórusa a szombati falu­napon a közönséget. Amíg a szervezők a szüre­ti felvonuláshoz készülődtek, ők a rendezvénysátorban te­remtették meg a szüreti han­gulatot. Szabó Károlyné klubveze­tőtől, nyugalmazott pedagó­gustól megtudtuk, a régi csab­­rendeki és térségi népdalkin­cset mentik meg. Az idősek­től gyűjtenek, amit megtanul­nak és énekelnek. A kórus jelenleg tizen­nyolc tagú. Minden alka­lomra tudnak megfelelő dal­csokrot összeállítani. Vidék­re is hívják őket falunapokra, rendezvényekre. Tánccso­portjuk ideiglenesen szünetel, a színjátszók viszont szorgal­masan tanulnak be új darabo­kat, tréfás jeleneteket a klub­vezető tanácsai alapján. Az idősek kapcsolatban vannak a nyirádi klubbal. Évente kétszer találkoz­nak, egyszer Csabrendeken, utána Nyirádon. Egymást is műsorral szórakoztatják. A tizennégy éve alakult klub teljes létszáma negyven fő. Minden hónapban az utol­só csütörtökön tartanak klub­napot. Ha fellépésre gyako­rolnak, a művészeti csoportok tagjai gyakrabban találkoz­nak. Az ősz elején este későb­bi időpontra teszik a próbát, hogy a szüretelők is hazaér­kezzenek a hegyről. Szeretik a vidámságot, évente egyszer étterembe mennek, vacsoráznak, a zenét az ismerősök és az unokák szolgáltatják. A nyáron tarta­nak unoka-nagymama napot, amikor az unokákat viszik fürdőzésre. A nagyik a meleg vizet kedvelik, ahova évente többször ellátogatnak. Jártak Zalaszentgróton, Celldömölkön, Borgátán. Né­ha gyalogtúrára indulnak, amíg az erdei sétára alkalmas az időjárás. Veszprém (rzs) - Hagyo­mányos programjaikat tartják idén is a nyugdí­jasklubok - tudtuk meg Nagy Kálmántól, a veszp­rémi nyugdíjasklubok el­nökétől. A nyugdíjasklubok vezetői havonta jönnek össze, hogy megvitassák az aktuális prob­lémákat. A legutóbbi ülésen a Petőfi Színház képviselői is részt vettek, akik ingyenjegyeket adtak át a 32 klub jelen lévő képviselőinek. Nagy Kálmán elnöki poszt­ja mellett az idősügyi tanács tagja, valamint a Cholnoky nyugdíjasklub vezetője. Az idősügyi tanács, mint az előző években, idén is másfél millió forintból gazdálkodik. Nagy Kálmán elmondta, soha nem volt vita azzal kap­csolatban, melyik klub mek­kora összeget kapjon. A legkisebb összeg 30, a legnagyobb 100 ezer forint volt, melyet a klubok a tagok száma és a tervezett progra­mok alapján kaptak meg.

Next