Sebő József: Veszprém az irodalomban - Veszprémi Szemle könyvek 14. (Veszprém, 2022)
RÉGI SZERZŐK - Praznovszky Mihály: Petőfi Sándor veszprémi napjai
RÉGI SZERZŐK A költő 1848. május 1-jén jelentette meg „Lapok Petőfi Sándor naplójából” című röpiratát, amelynek bennünket érintő textusa így szól: „Oh mikor én meghallottam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték s Franciaország respublica!... Egy Pesttől távol eső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte... rohanta meg e hír szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. Vive le république! kiáltok föl, aztán némán merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop. Amint eszméletemet visszanyertem, egy aggalom kezdett bántani – a jelszó ki van kiáltva, gondolom, ki tudja, mi nem történt vagy történik, míg én haza érek! nélkülem kezdődjék a forradalom? hah! Nyakrafőre siettem a fővárosba... reszketve, lélekzet nélkül értem haza... Általános volt a lelkesedés, de még semmi nem történt... Nagyot lélekzettem, mint a búvár, midőn a víz alól felmerül.” Adataink – és a hagyomány – szerint ez a megye Veszprém volt, a város Veszprém, a fogadó a Szingli, jelenleg a Gourmandia, amelyen emléktábla idézi a látogatást. Második szereplőnk Szuper Károly színész, aki ekkor Veszprémben szerepelt társulatával. Szuper Károly igen jelentős és szép sikereket elért vándorszínész volt, aki – mint láttuk –, Petőfivel már hat évvel ezelőtt egy társulatban játszott. Veszprémben most január 22-én tartották az első előadásukat, s itt maradtak március közepéig. Egy esztendő múltán tértek vissza újra a városba, akkor március 26-tól játszottak május végéig. De már egészen más hangulatot találtak Veszprémben: „a közönség most is olyan művészetpártoló, mint azelőtt, a hazafias lelkesedés azonban már le van nyűgözve.” Érzi ezt úgy, hogy nyűg alatt, félelemben élnek a városiak, sok közöttük a besúgó, akik „öt forintért eladják embertársaikat”. Május 19-én jegyezte fel, hogy a németek menekülnek az országból, de viszik magukkal a foglyaikat is, így ezen a napon Veszprém mellett állt meg az a század, amely Batthyány Lajos volt miniszterelnököt kísérte. Ő is kiment a többi veszprémivel, hogy legalább intsen a fogolynak. Visszatérve a számunkra fontos évre és napra, 1848. március két napjának eseményeit így rögzítette naplójában: „Veszprém március 5. Kellemetlen fergeteg dühöngött egész nap, a szobát nem is lehetett elhagyni s ezen túl időben toppan be hozzám Petőfi Sándor barátom, hazánk kitűnő lyricusa. Igen nagy örömömre szolgált e meglepetés, annál