Veterinarius, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1883-01-15 / 1. szám

9 Hiányokban járatlan, a természet végtelen variatióiban felismerni az örökkétartó dallamot. Egyike azon fentebb említett erőknek volt az úgynevezett életerő, a vis vitalis. Ez működött a régi természetphilozophusok szerint az állati szervezetben. Ez készített mindent , minden sejtet, minden folyadékot és váladékot, ez hozta létre a testmer­l­egét. Képtelenség lett volna, akkori gondolkozás szerint, olyas­valamit mesterséges uton előállítani, a­mi csupán a vis vitalis műve lehetett, ha csak egy egyetlen váladék­­alkatrész lett lé­gyen is az. Valószínű hogy ilyenféle törekvés, ha köztudomásra jut, még életveszéllyel is járt volna olyan időben, mikor az élet­erő egyenest mint a lélek működése lön felfogva. — Csak egyet­len egy írót ismerek a 17-ik századból, a­mi, a­mi az állati me­leg fejlődését illeti, valóban csodálatos helyes nézettel bírt. Ezen író Jacobus de Back, Harvey, (a véredények összefüggésének felfedezője) egyik tanítványa, irt egy értekezést a szívről, (dis­sertatio de corde,) melyben a következő sorok találhatók : Exis­timo ego, ubicunque nutritio h­at, ibi evidentissime hanc actio­nem (a melegfejlődést) peragi, atque partes, dum nutriuntur, incalescere. (L. Barach Bibliotheca philosophorum mediae aeta­tis II. p. 79). — Jacobus de Back tehát már sejtette vagy tudta, hogy a melegség a táplálás következménye vagy avval eggyütt jár ! De a­mint már mondtam, ezen ember magában áll és az „életerő“ elmélete teljes megdöntésére, a­mi az állati meleget, csak 18-dik század vége (Lavoisier), a­mi pedig a szervezet által készített vegyek mesterséges előállítását illeti, csak a 19-ik szá­zad, és annak is csak a közepe szolgáltatott adatot (­ Volder), melyet aztán később követett elég. Jelenleg, messze messze elmaradt mögöttünk a vis vitalis korszaka, messzebb talán, mint a­hogy azt az emberek fejlődési történeténél fogva várni lehetett volna. A vis vitalis elméletének holt teteméből egy új tudomány serkent életre, az állat és nö­vény szervezet­, az élet vegytana ! A­mint azt már fentebb érintettem, a múlt század végén Lavoisier volt az, ki megmutatta mily szerepet játszik az eleny a szervezetben, ki bámulatos genialitással felismerte azt, hogy az égés és az állatban folyamatban lévő anyagváltozás között

Next