Viharsarok, 1950. október-december (7. évfolyam, 229-303. szám)
1950-12-09 / 286. szám
VIHARSAROK , ÉVF. 286. SZÁM. Felemelték a cukorrépa átvételi árát SZOMBAT, 1950 DECEMBER 9- • • Üdvözöljük román vendégeinket A Román Népköztársaság kormányküldöttsége : élmunkások, szövetkezeti parasztok, tudósok és művészek érkeztek hazánkba, hogy részt vegyenek a Budapesten és az ország számos más vidéki városaiban ma kezdődő Magyar-Román Barátsági Hét ünnepi eseményeim, megmozdulásain és ünnepségein. A magyar nép meleg szeretettel köszönti a Román Népköztársaság küldötteit. Szeptemberben a Román Népköztársaságban megtartott Román-Magyar Barátsági Hét során a román dolgozók tömegei tettek hitet a magyar és román nép megbonthatatlan és szoros barátsága mellett és küldötteink útján üdvözölték a magyar dolgozókat. Mindkét találkozó közös célt szolgált: a két népi demokratikus ország közötti testvéri együttműködés további elmélyítését s ezzel a Szovjetunió vezette béketábor újabb erősítését. A Barátsági Hét eseményei és ünnepségei újabb alkalmak arra, hogy a magyar nép ismételten kifejezze megelégedettségét , örömét afelett, hogy a Szovjetunió történeti győzelmei után a népi demokratikus rendszerek létrejöttével végleg és visszavonhatatlanul lezárult a két nép közti félreértések, nacionalista-soviniszta súrlódások korszaka, amelyet a múlt társadalmi rendszerének uralkodó osztályai idéztek elő s egyre szítottak legkülönfélébb hazugságokkal. Ma már mindkét nép dolgozó tömegei tudják, hogy az ellentétek szításával a magyar és román tőkések, a magyar földesurak és a román bojárok a nép figyelmét akarták elterelni a nép nyomorúságáról, szolgaságáról. A gyalui mócok a magyarban, a mezőségi magyarok a román népben látták szörnyű sorsuk okát. Az évszázados elnyomás, népbutító nevelés, majd később a vasgárda és a nyilas idők lélekmérgezései nem egyszer véres egymásratörésben robbantak ki. A két nép legjobb fiai kétségbeesve szemlélték azt a kútmérgezést, amelyet a világtörténelem legtitkosabb rendszere a két egymással és egymás mellett lakó nép közt művelt. A magyar és a román nép kizsákmányoló osztályai által tudatosan élesztett ellentétet, az egymás iránti gyűlölet korszakát azonban felváltotta a most mind szívélyesebbé váló jószomszédi viszony, amióta Magyarországot és Romániát a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadtotta és amióta a két országot a Román Munkáspárt és a Magyar Dolgozóik Pártja vezeti, élén a két nép legnagyobbjával, Sztálin elvtárs legjobb magyar és román tanítványával, Gheorghiu- Dej és Rákosi Mátyás elvtársakkal. A Magyar és Román Népköztársaság között mind szorosabb a baráti egyetértés, alappillére pedig ennek az, hogy mindkét nép a béke és a szocializmus, a Szovjetunió vezette tábor nagy családjába tartozik. Ez a viszony, a román és a magyar népi demokráciák közötti bensőséges kapcsolat, messzemenően megfelel a két ország alapvető érdekeinek, erősíti mindkét országban a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát, a népi demokratikus államrendszert. A két nép közötti szilárd barátság pedig tovább növeli a béketábor legyőzhetetlen arcvonalát. A Román Népköztársaság ereje a most lezajlott tanácsválasztásokkal még fokozottabban megszilárdult. Ez tette lehetővé, hogy az elért sikerek és eredmények alapján rátérjen első ötéves tervének és az egész országot átfogó villamosítás kérdésének megoldására. Ezek a feladatok hatalmasak, de végrehajtásuk a béketábor újabb erősítését szolgálják. Gheorghiu-Dej elvtárs mondotta választási beszédében: „Nincs olyan becsületes ember, nincs olyan hazáját szerető ember, akit ne lelkesítenének és ne töltenének el^hazafias büszkeséggel azok a csodálatos távlatok, melyek megnyíltak országunk előtt. Bízunk népünk erejében és biztosak vagyunk abban, hogy legyőzünk minden hiányosságot és nehézséget, amelyekkel ezeknek a nagyszerű terveknek megvalósítása útján találkozunk.“ Messzemenően előmozdítja a magyar és a román nép politikai, gazdasági és kulturális együtműködését, hogy mindkét nép államának története, helyzete, fejlődése egymással számos rokonvonást mutat. Mindkét nép életében a döntő fordulatot a Szovjetunió győzelmes harca hozta meg és mindkét népi demokrácia történetének leglényegesebb vonása a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű támogatása. A Szovjetunió biztosítéka a Magyar és Román Népköztársaság függetlenségének, szabadságának, békés fejlődésének, de segítője mind a magyar, mind a román ipar, mezőgazdaság, népi, szocialista-realista kultúra kialakításának. A magyar és a román dolgozó tömegek egyaránt lelkesen sajátítják el a szovjet dolgozók munkamódszereit, egyaránt merítenek a szovjet nép 30 éves, kimeríthetetlen gazdagságú tapasztalat-forrásaiból. Törhetetlenné kovácsolja a két szomszédos népi demokratikus ország közötti kapcsolatot a határainkon ugrásra készem álló Titó-horda, amelyik csupán washingtoni gazdáinak parancsszavára vár, hogy megtámadja szabad népeinket. Az amerikai imperializmus beavatkozási kísérletei, kémei, kártevői éppen úgy fenyegetnek minket, mint a román dolgozó népet. Az imperialista vádak egyformán akarják elgáncsolni országaink fejlődését s arra törekszenek, hogy eltántorítsanak a Szovjetunió mélységes szeretetétől, a béke harcos megvédésének gondolatától, s a többi között azzal is, hogy éket verjenek a román és a magyar nép közé. Az amerikai imperialisták és titóista bérenceik terveire azonban már eleve halál vár. Az USA fasiszták és lakájaik aknamunkáját, háborús gyújtogatását megfékezi, meghiúsítja a béketábor legyőzhetetlen ereje, amelynek magasztos zászlaja alatt menetel a magyar és a román nép. Ugyancsak Gheorghiu- Dej elvtárs mondotta: „A népek békereménye napjainkban is, mint mindenkor, a Szocializmus Nagy Országa és a nemzetközi békeharc zászlóvivője, a lángeszű Sztálin felé irányul." A sztálini zászló alatt fűzik még szorosabbra kapcsolataikat népeink, hogy méltó választ adjanak az imperialista rablóknak, mert tudják: országaik jó szomszédi viszonya, szoros együttműködése állja útját a háborús terveknek, a hóhér Tito és bandája aljas mesterkedéseinek. A ma kezdődő Magyar-Román Barátsági Hét folyamán a két nép barátsága még fokozottabban elmélyül, hogy a Magyar Dolgozók Pártja és a Román Munkáspárt irányítása mellett sziklaszilárddá váljék. Ez egyben kifejezője lesz közös hálánknak és szeretetünknek a nagy Szovjetunió, a nagy Sztálin iránt, de ugyanakkor egyik erős biztosíték a béke reánk eső szakaszának megvédéséhez. ARA 50 FILLER fz országgyűlés elfogadta a közlekedés és postaügyi, építésügyi, igazságügyi, pénzügyi tárcák költségvetését, az Alkotmány módosításáról és a béke védelméről szóló törvényjavaslatot Csütörtökön tárgyalta az országgyűlés a közlekedés- és postaügyi minisztérium költségvetését, amelyet Hajdú Rezső előadó ismertetett. Az idei őszi csúcsforgalom lebonyolításának idején a közlekedés dolgozói a megnövekedett forgalmat zökkenőmentesen bonyolították le. Az 1946-os 14 napos kocsifordulót az idei őszi csúcsforgalomban 3 és étnapra szorították le, sőt túl ezen, a 3 napos kocsiforduló időt s elérték. A közlekedés- és postaügyi tárca 1951. évi költségvetését az önköltség csökkentése, a bürokrácia kiküszöbölése jellemzi. A trca költségvetése a tavalyihoz képest 232 millió forintnyi csökkenést eredményez, azonban ez a csökkenés úgy volt elérhető, hogy egyes feladatok elvégzése más szervek hatáskörébe került. A továbiakban arról szólt, hogy a közlekedés- és postaügyi tárcára újabb feladatok is hárulnak. A földművelésiügyi tárcától a közlekedésügyi tárcáihoz kerültek át a vízgazdasági feladatok. Az élenjáró szovjet sztahanovista vasutasok példája nyomán széleskörű munkaversenymozgalom indult meg vasutas dolgozóink körében. A Szovjetunióból itt járt sztahanovisták útmutatása nyomán nálunk is kiemelkednek a kétezer tonnás, 500 kilométeres, valamint a felemelt sebességért és az irányvonatképzéssel összefüggésben indított mozgalmak. A 2000 tonnás mozgalom megindulása óta ez év október végéig mintegy 75 millió forint értékű megtakarítást ért el. Az 500 kiométeres mozgalom ugyanakkor 26 millió forintos megtakarítást eredményezett. öntudatos vasutasaink a szénmegtakarítási mozgalommal havonta 400 vagon szenet juttattak vissza népgazdaságunknak. Elmondotta ezután, hogy az utazás jobbá, előnyösebbé tétele érdekében a fővonalakon a gyorsvonatok utazási sebességét 70 kilométerről 83 kilométerre, a sebesvonatokét 65-ről 75 kilométerre, a személyvonatokét 62-ről 67,5 kilométerre, a tehervonatok sebességét pedig 36-ról 40 kilométerre emelik. Megnövekedett igények Ezután a posta munkájára tért át A hároméves terv harmadik évében és az ötéves terv első évében eddig kereken 1300 falut, tanyát és gépállomást láttunk el távbeszélővel — mondotta. Beszélt a posta megnövekedett forgalmáról, elmondotta, hogy a távbeszélőállomások száma 28.9 százalékkal, a rádióelőfizetők száma 12.3 százalékkal haladja meg az simúlt évit. A továbbiakban a mélyépítőipar fejlődéséről, munkájáról, majd a tehergépkocsi-forgalom és a vízi szállítások növekedéséről, valamint a belföldi légiforgalom fejlődéséről s számolt be. A Magyar Dolgozók Pártja és a maga nevében a költségvetést elfogadta. Gáspár Sándor beszéde után az országgyűlés a közlekedés- és postaügyi minisztérium költségvetését általánosságban és részleteiben elogadta. A pénteki ülést tíz óra után néhány perccel nyitotta meg Drahos Lajos elvtárs, az országgyűlés elnöke. Az országgyűlés folytatta az egyes tárcák költségvetésének tárgyalását. Elsőnek az építésügyi minisztérium 1951. évi költségvetésétárgyalta. A tárca költségvetését Gattyán János előadó ismertette. Az építésügyi minisztérium 1951. évi költségvetési előirányzata 33 millió 750 ezer forint, ami a múltvivel szemben 79 százalékos emelkedést jelent — mondotta. Népgazdaságunk ötéves tervének második évében az építőipar előtt álló feladatok az építésügyi miniatrium Mezőgazdasági termelésünk emelése érdekében kereken hatmillió hold mezőgazdasági művelés alatt álló terület árvízvédelméhez 3.600 kilométer belvízi evezető csatorna fenntartásáról történt gondoskodás, mintegy 84 millió 630 ezer forintos fedezettel. A közlekedési tárca költségvetéséhez Gáspár Sándor, a Vasutasok és Hajósok Szakszervezetének főtitkára szólt hozzá. A most bemutatott költségvetés, valamint, az eddigi eredmények is azt mutatják, hogy közlekedéspolitikánk tengelyeiben a dolgozó nép egyetemes érdekének szolgálata élt — mondotta —, majd részleteiben foglalkozott a közlekedés eredményeivel, fejlődésével. A budapest—hatvan—miskolci vonal villamosítása dolgozó népünk és népgazdaságunk számára óriási jelentőséggel bír. Az ország energiaellátásának érdekeit szolgálják a bányákhoz vezető vasútvonalak építései, megerősítését, továbbfejlesztését teszik szükségessé. Az építőiparba újonnan bevonuló munkaerők, valamint a vállalatok megnövekedett száma — mondotta a továbbiakban — égetően veti fel az alsó-, „közép-“ és felsőkáderek oktatását, illetve továbbképzését. A tárca 440 tanfolyamon 18.150 fő kiképzését vette tervbe. Ezután arról a felbecsülhetetlen segítségről szólt, amelyet a nagy Szovjetunió a magyar építőiparnak nyújt azzal, hogy kitűnő mérnökeit, sztahanovistáit, a még ma is körünkben levő Makszimenko elvtársat és sztahanovista csoportját küldte hozzánk. A továbbiakban arról szólt, hogy míg a kapitalista országokban az építőmunkások ezrei vannak munka nélkül, addig nálunk az 1948 évhez viszonyítva 1950-ben hét és félszeresére nőtt építőipari dolgozóink száma. Munkaerőhiány lépett fel. Hangsúlyozta, hogy megszűnt az építőipar idényjellege. — A tárca költségvetésében új fejezetként szerepel a betontechnikai intézet azzal a feladatattal, hogy a Szovjetunió tapasztalatai alapján kísérletezéseket végezzen a beton és a vas gazdaságos felhasználása érdekében. Ezután Köböl József elvtárs, az Építőipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára mondott beszédet. Jelentős anyagmegtakarítás Beszéde elején a most folyó hatalmas építkezésekről beszélt, majd így folytatta: A hatalmas építkezések magvalósításához nagy segítséget nyújt a Szovjetunió támogatása. A nálunk járt szovjet mérnökök tanácsainak, útmutatásainak eredményeképpen a jövő évben körülbelül 20—25 százalék gömbvas megtakarítása válik lehetségessé. Nagy segítséget jelentenek a Szovjetunióból kapott építőipari gépek is, amelyek megkönnyítik az eddigi verejtékes munkát, meggyorsítják az építkezést. Nagy segítséget jelent az építőipar számára a Magyar Dolgozók Pártja állandó támogatása. Rámutatott ezután, hogy az építőipar csak úgy tudja megoldani az előtte álló hatalmas feladatokat, ha folyamatosan hozzáidomítja ezekhez a nagy feladatokhoz az egész építőipar szerkezetét. A továbbiak során foglalkozott az építőipar még fennálló hiányosságaival, s azok kiküszöbölésének módjaival. A nőket még nagyobb számban kell bevonni az építőipar szakmunkásai közé. Ezt bizonyítja a fiatal Czukor Anna példája, erről tanúskodik a szovjet nők példája — fejezte be Köböl József nagy tájjal feladott beszédét. A következő felszólaló Sándor László elvtárs, építésügyi miniszter volt. Az építőipar — kezdte beszédét — 1950-ben két és félszer annyi építkezést végez el, mint 1949-ben. Ugyanekkor a foglalkoztatott munkások száma csak 50 százalékkal több. Haladunk a nagyipari jelleg felé 1949-ben sok dolgozót kellett elbocsátani a téli időszakban, míg az idén mintegy húszezer szak. és segédmunkásra volna még szüksége az építőiparnak. Kézművesjellegű építőiparunk rálépett a nagyipari fejlődés útjára. Ma már építkezéseinken olyan gépek láthatók, amelyek eddig Magyarországon ismeretlenek voltak: toronydaruk, földgyaluk, árokásógépek, beton, és habarcsszivattyúk. Pártunk, elsősorban Rákosi elvtárs, ellátott bennünket tanácsokkal, rámutatott hibáinkra s megmutatta hibáink kijavításának módját. Szovjet emberek tanítják a magyar építőmunkásokat a gyors falazási módszerre. Az átképzett magyar sztahánovisták már az első napokban több mint 200 százalékos átlagteljesítményt értek el. ’Az elért eredmények azonban nem ’takarhatják el az építőipar komoly hiányosságait, nagyon drágán építünk.Az építésügy területét átszervezzük és ily módon alkalmassá tesszük építőiparunkat, hogy az 1951- ben ránk váró feladatot végrehajthassuk. Egyik legdöntőbb feladat számunkra, hogy megismerjük a „szovjet építő technikát.“ A tervezésben megmutatkozó hibákat is ki kell küszöbölnünk. Az eddigi gyakorlattól eltérően „résztípusterveket“ kell készítenünk. Fejleszteni kell építőanyaggyártó iparunkat. A mennyiség növelése mellett azonban meg kell javítani a tégla minőségét is. A szovjet elvtársak tanácsai alapján 1951-ben s a további években fokozott mértékben fejlesztenünk kell az épületelemek előregyártását. A szocialista munkaverseny, a Sztahanov-mozgalom fejlesztésére az ÉM-ben a szovjet tapasztalatok alapján sztahanovista osztályt fogunk szervezni, amely majd a legfelsőbb vezetéshez tartozik. Építőiparunkat fokozottabb mértékben kell gépesítenünk. Fokozottabb mértékben kell rátérnünk a hazai építőgépek gyártására. 1954-re többezer építészmérnököt képezünk ki. Ezentúl a műszaki akadémián, építőipari technikumokon, különböző középfokú, alsó oktatáson szelén több tízezer munkást fogunk képezni. Azon leszünk, hogy minél több nőt képezzünk ki mérnökké, technikussá, építésvezetővé, gépkezelővé, különböző szakmunkássá Meg vagyok győződve — fejezte be szavait —, hogy az építőmunkásság erejét nem kímélve fog dolgozni. Faltunk Rákosi elvtárs vezetésével, a Szovjetuniótól kapott állandó segítséggel időben, jól fogjuk elvégezni 1951-ben az ötéves tervben meghatározott épült feladatokat. Sándor elvtárs beszéde után az országgyűlés az építésügyi minisztérium költségvetését általánosságban és részleteiben elfogadta, majd áttért az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalására.A költségvetést Seprényi Sándor elvtárs, előadó ismertette. Hangsúlyozta, hogy szocializmust építő hazánk hatalmas megerősödését jogalkotásunk és igazságszolgáltatásunk egyéves fejlődése is visszatükrözi. Az igazságügyi tárca költségvetése védi újjáépítésünk eredményeit, új, nagy alkotásaiot JmL kemégij de Ignsártsa Hű Milliós megtakarítások szovjet útmutatások nyomán