Viharsarok, 1953. január-április (9. évfolyam, 1-101. szám)

1953-01-03 / 2. szám

r Autóbusz-alkalmazottak sztrájkja New­ Yorkban A népművelési minisztérium felügyelete alá helyezték múzeumainkat­ Nara ír tábornok írásban tiltakozott a hadifogolytáborokban elkövetett újabb gyilkosságok miatt AZ VI­ PP CSQNGRAQ.MEGYE1 P­ART 5 ! '2.0 J-T S A G ft M A ^ - J A_... 1 * ' - - - --------------------- - —* ­ Jó termelési tervvel a tsz-ek megszilárdításáért Azokban a termelőszö­vetkezet­ek­ben, ahol a jó munkafegyelem eredményeképpen már befejezték az i6sz.es őszi munkákat, a tagok téli foglalkoztatása mellett most azon munkálkodik a vezetőség, hogy jól felkészüljön az új gazda­sági év termelési tervének elkészí­­tésére. Az elmúlt évek tapaszta­­latai tanúsítják: azok a tsz-ek erő­södtek gazdaságilag, azok vonzot­ták magukhoz tömegesen az egyé­nileg dolgozó parasztokat, ame­lyek az év elején alapos és rész­letes termelési tervet készítettek és ezt a tervet pontosan be is tar­tották. Rákosi elvtárs az­ ország­gyűlés 1952. december 15-i ülésén megállapította: „A termelőszövet­kezetek fejlesztésénél vigyáztunk arra, hogy a fejlődés ne legyen gyors. A fősúlyt inkább a meglévő sövet­kezetek fejlesztésére, meg­erősítésére, vezetőinek jobb kikép­zésére, a munkafolyamatok jobb megszervezésére, a mimkafegyelem javítására fektettük. Ezt a politikát tovább is folytatni fogjuk.“ Mire figyelmeztetik termelőszö­vetkezeteinket az elmúlt évek ta­pasztalatai? Arra, hogy nem lehet * '.rtidrtűrnt’iflMtil nüRHillf­iilTil A­rvszerűtlenül gazdálkodni, tervszerűtlen termelésnek, az ide­­o oda való kapkodásnak’ súlyos kö­vetkezményei vannak, amelyeknek nemcsak az állam, hanem maga a tagság is kárát látja. A cson­grádi Petőfi-tsz tagjai elkészítet­ték ugyan tavaly januárban a ter-­­melési tervet, de annak végre­haj­ t­á­sával már nem sokat törődtek.. ... laza munkafegyelem, a szövet-f­­­izisti demokrácia sorozatos meg­sértése következtében egyes mun­­­kák annyira feltorlódtak, hogy nem voltak képesek azt elvégezni, s ezzel megsértették a miniszterta­nács 1952. április 24-i határozatát is. Természetes, hogy a csongrádi Petöfisz tagjai — attól függetle­nül, hogy a tavalyi aszályos év be­folyásolta a terméshozamot — meglehetősen gyengén zárták az évet. A termelési terveket alapos mun­kával kell előkészíteni. Amikor termelőszövetkezeteink mrág gyer­mekcipőben jártak és nem rendel­­keztek kellő tapasztalatokkal, a tanácsok mezőgazdasági osztályai a ts -einek megkérdezése nélkül szabták meg a termelőcsoportok tervfeladatait. Ez teljesen helytelen gyakorlat vol­t, mert a tsz vezető­­ége és tagsága nem ismerte a termelési tervet és nem látta, hogy annak részleteiben való megvaló­­sstása érdekében milyen felada­tokat kell végrehajtania. A terme­lési tervek elkészítésébe feltétlenül­­­­e kell vonni a szövetkezet egész tagságát, hogy minden dolgozó lássa mi nyert feladatokat kell meg­­oldaniok az es­te nap folyamán. Tehát ne csak az elnök, az agro- i­lliátitus és a könyvelő fogjon ház­­i tervkészítéshez, hanem a nő­k­ termelő és állattenyésztő bri- , de tagjai is mondják el vék­­i­ménvüket az eddigi tapasztalatok f­ő­lapján. Nagyon fonos,­ hogy a­­ gépállomás szakvezetői is adjanak­­ segítséget a tsz termelési tervének elkészítéséhez. Elsscsoróan figyelembe kell venni a tervkészítésnél, hogy a tsz mi­lyen növényfajtákat akar termelni és ezek a növények mennyire munkaigényesek. Vigyázni kell arra, hogy nehogy sok olyan nö­vény termelését vegyék tervbe, amelyeknek legnagyobb munkái egyazon időszakra esnek, mert így könnyen munkatorlódás következ­het be. Tavalyról nem egy példát lehetne felhozni arra, hogy a rossz tervezés miatt miként ma­radtak el a növényápolási munkák, m­ert nem tudták sok helyen alkal­mazni az élenjáró szovjet termelési módszereket. Különös figyelmet kell fordítani a termelési terv ké­szítésénél a szövetkezet állatállo­mányának továbbfejlesztésére, hogy a kétéves állattenyésztési tervet s­ikeresen teljesíteni tudják a ma­guk területén. Ennek érdekében most az a legfontosabb tennivaló, hogy súlózással és különböző szol­­mofzltárcsal,­h,­l elegendő téli ta­karmányt készítsenek és biztosít­sák ezzel az állatállomány téli útteleitelését. Az állattenyésztés­ben is mindenkor alkalmazni kell a zootechnika legújabb vívmányait, mert a fejlett jószágállomány nagy jövedelmet biztosít a termelőszö­vetkezetnek. Különösen nagy gondot kell for­dítani tehát az agrotechnikai mód­szerek alkalmazására. Gerő elv­­társ, a Központi Vezetőség 1952. november 29.i ülésén azt mon­dotta: „Az ezévi tapasztalatok azt mutatják, hogy ott, ahol betartot­ták és betartják az alapvető agro­technikai előírásokat, az eredmény nem marad el." A termelési terv­ben pontosan fel­ kell tüntetni: a kukoricát hányszor kapálják meg, mikor kívánják pótbeporozni, az őszi kalászosokat tavasszal mikor és hány kilogramm műtrágyával fejtrágyázzák, hány holdon alkal­maznak keresztsoros, vagy négyze­tes vetést, az állattenyésztésben ho­g­yan valósítják meg az egyedi takarmányozást, tőgymasszázást, háromszori fejést, rábúgatást és így tovább. Ugyanakkor azt is pon­tosan meg kell határozni, hogy ezeknek a munkáknak az elvégzé­sére hány munkaegységet fordíta­nak. Mondani sem kell: ehhez az szükséges, hogy felmérjék az összes meglévő munkaerőt, hogy zök­kenőmentesen végre­haj­tthassák az összes termelési feladatokat. Ezen a téren jó példát mutatott a vá­sárhelyi Ságvári-tsz tagsága, mert a férfiak mellett egész évben be­csületesen dolgoztak az asszonyok és gyermekek is. Termelőszövetkezeteink eddig is mindig jóval nagyobb termésered­ményeket értek el, mint az egyé­nileg dolgozó parasztok. Az idén tovább kell fokozniuk ezeket az eredményeket. Meg kell határozni a termelési tervben azt is, hogy egyes növényfaj­tákból milyen ter­méseredményt érnek el annak fi­gyelembevételével, hogy mező­­gazdaságunknak sokkal nagyobb mértékben kell hozzájárulnia öt­éves tervünk sikeréhez. Kor­mányzatunk idejében gondoskodott arról, hogy a mezőgazdaság dol­gozói idejében megismerhessék az 1953. évi törvényerejű begyűjtési rendeletet és fel tudjanak készülni annak pontos teljesítésére. Az 1953. évi állami begyűjtésről szóló törvényerejű rendelet kimondja: ....... a termelőszövetkezetek és Ill. típusú tszcs-k beadási kötelezett­ségét közösen kell teljesíteni, s ezért — az elnök személyes felelő­sége mellett _ a tagok egyetemle­gesen felelősek.“ A továbbiakban, mindennemű félreértés elkerülése végett a rendelet leszögezi: „A be­adás kötelezettségének teljesítése után fennmaradó termékből a ter­melő elsősorban az állami ter­­ménykölcsönt és a gépállomással szemben fennálló természetbeni tartozását köteles kiegyenlíteni. Köteles a következő évi vetőmag­­szükségletét biztosítani, s az általa kötött szerződéseket teljesíteni. Az ezek után fennmaradó, terményekkel szabadon rendelkezik." A termelési tervet tehát úgy kell elkészíteni hogy a tsz legelsősorban teljesí­teni tudja az állam iránti köteles­ségét, kifizethesse az összes tarto­zásokat és utána minél több ter­ményt tudjon szabadpiacon értéke­síteni és tagjai között szétosztani. Már most gondolni kell arra, hogy a termelési terv jóváhagyása után hogyan alakítják ki a brigád szervezeteket. A III. típusú terme- lőcsoportok működési szabályzata kimondja: ,,A gazdasági év kez­dete előtt az intézőbizottság közös üzemtervet készít, amelyet a cso­portért­ekezlet hagy jóvá. A cso­­portértekezlet által jóváhagyott üzemterv alapján az intézőbizottság előkészíti és megszervezi az egyes munkák elvégzését. Az intézőbi­zottság figyelembe véve az egyes üzemágak munkaerőszükségletét, a tagokból állandó jellegű brigá­dokat szervez. A növénytermelő brigádok legalább egy teljes vetés­forgó idejére, az állattenyésztő bri­gádok pedig legalább három évi időtartamra alakulnak.“ Ez annyit jelent, ho ex a brigád vezetőnek ÚJ HARC ELŐTT Vidám hangulatban és boldogan kezdték Szemeink dolgozói az 1953-as tervévet Pénteken reggel üzemeink dolgo­zói hozzá­kezdtek ötéves tervünk negyedik esztendejéhez. Számos üzemben ünnepélyes röpgyűlések keretében emlékeztek meg az új­esztendő feladatairól. E gyűléseken megfogadták a dolgozók: továbbra is hű fiai maradnak hazánknak és a béketábort erősítik munkájukkal. Első sikerek a Nagylaki Kendergyárban Reggel már háromnegyed hatkor a műszak megkezdése előtt minden dolgozó a munkahelyén volt, ahol a pártbizalmiak és a szakszervezeti aktívák röviden megemlékeztek az elmúlt esztendőről. Elmondották, hogy ebben az esztendőben Gerő elvtárs útmutatása szerint egyenle­­tes termeléssel iparunk termelékeny­ségét 16 százalékkal kell emelni- A legfontosabb feladat tehát a ,,Ter­melj ma többet, mint tegnap“­moz­­galom fejlesztése. A röpgyűlések után 6 órakor meg­indultak a gépek és a munkások boldogan kezdtek ötéves tervünk negyedik esztendejéhez. Már az első órákban nagyszerű eredményeket értek el a tdósok: Erki Kiss Ist­vánné eddigi 139 százalékos mun­kaeredményét 155 százalékra emel­te. Hasonló szép munkaeredményt ért el Farkas Péter tilos, aki 130 százalékos munkaátlaga helyett 20 százalékkal többet termelt. A kitűnő munkás az első órákban 150 száza­léknál tartott Egyik legszebb pél­dája a termelékenység növelésének Bánfi József tilós teljesítése, aki hosszabb ideig , csak 97 százalékot ért el, míg most az első nap első óráiban 110 százalékra fokozta nor­­mateljesítését. Műszaki értekezlet a Szentesi Magasépítőnél Pénteken délben műszaki értekez­­­­letet tartottak a Szentesi Magasépí­­­­tőnél­ Verók János, a vállalat igaz­gatója elmondotta, hogy nagy fel­adat vár a Szentesi Magasépítőkre is ebben az esztendőben. — Hatmillió forinttal többet kell termelni 1953-ban, mint az elmúlt évben — mondotta Verók elvtárs. Pavuk Gyula műszaki osztályve­zető az 1963-as terv főbb feladatait ismertette részletesen. Nagy lelkesedéssel kezdett mun­kájához Orosz Bálint kőműves bri­gádja. Orosz elvtársék nem adósai az 1952.es évnek. A legutóbbi ér­tékelések szerint 190 százalékos munkaeredményt értek el. A brigád minden egyes tagja ifjúmunkás. A legutóbbi tíz nap alatt is 23 száza­­lékkal többet termeltek az előbbinél. A brigád most azért harcol, hogy a technikumi építkezés továbbra is megtartsa a jelenlegi első helyét az építkezések között. Orosz elvtársék célja: a 200 százalékos eredmény elérése. Mostani 190 százalékos munkaeredm­ényükkel az első kőmű­vesei lettek a Szentesi Magasépítő­nek. Legyőzték Szabó János sztaha­novista kőműves brigádját, akinek 140 százalékos munkaeredménye van Boldog munkások a Makói Gépgyárban A munkások a Makói Gépgyárban is vidáman és boldogan kezdték az új esztendőt. Hosszú Józsefné vil­lanyhegesztő ebben az évben a Szta­hanovista címért küzd. Az elmúlt évben átkapacs volt, ősszel lett szakmunkás, de már akkor jóval fe­lülmúlta az átlagmunkások százalé­kát. A legutóbbi értékelések szerint 153 százalékos munkaeredményt ért el. Most, 1953 első munkanapján kü­lönös örömmel üdvözölték a munká­sok a nagy csarnokban megjelenő Lajos elvtárs párttitkárt. Minden munkás tekintete azt ígérte: ebb­e az esztendőben fokozottabb munká­val dolgoznak, hogy a Makói Gép­gyár továbbra is megtarthassa él­üzem kitüntetését. A többi üzemben is lelkesen kezdődött meg a munka A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI MÉR­­LEGGYÁRBAN délben a hangszóró sugározta a Szabad Nép vezércik­két: Boldog újévet, jó munkát elv­társak! Majd rövid megbeszélést tartottak a munkások az újesztend­ő új feladatairól A CSONGRÁDI BÚTORGYÁR­BAN is lelkesen dolgoztak a mun­kások. A pártszervezet, és a szak­­szervezet már készül a január, 5—15-ig megtartandó termelési ér­tekezletekre, melyeken a dolgozók munkafelajánlásokat tesznek Rákosi, elvtárs 61. születésnapja tisztelet­ére,, A KISKIRÁLYSÁGI KENDER­GYÁRBAN a műszak hetedulám, előtt már fél órával gyülekeztek az munkások. Az ünnepélyes évnyitó beszédet Varga János ÜB.elnök mondotta. Beszéde végén kérte az munkásokat, hogy a munka ütemén továbbra is fokozzák­­és ugyanoly,,» lelkesedéssel dolgozzanak ebben aaz esztendőben is, mint az elmúlt év­ben. Kiss István sztahanovista titós megfogadta, hogy 160 százalékos eddigi munkaátlagát 165 százalékra emeli.­­ Hasonló felajánlásokat tettek a többi élenjáró munkások is. Országos Béketanács sajtófogadása az argentin, chilei és uruguayi békekü­ldöttek tiszteletére Az Országos Béketanács pénteken délelőtt a Művészeti Szövetségek Házában sajtófogadást rendezett a bécsi békekongresszuson rásztvett, jelenleg hazánkban tartózkodó ar­gentin, chilei és uruguayi békekül­­döttek tiszteletét A sajtófogadást Parragi György Kossuth-díjas újságíró nyitotta meg. Ezután az egyes küldöttségek veze­tői mondtak beszámolót. Elsőnek az argentin delegáció nevében Samuel Kohan orvos emelkedett szólásra. A stockholmi felhívás óta Ar­gentínában három és félmillió aláírást gyűjtöttek össze és há­­­rom békekongresszust hívtak egybe - mondotta. A békeharc Dél-Ame­­rikában is elválaszthatatlan az im­perializmus elleni harctól. Hogy képet adjunk az argentin nép békeharcának méreteiről, legyen elég hivatkozni arra a felvonulásra, amelyen 15 ezer rosarioi munkás vett részt. Azt követelték, hogy argentin katonákat n® vigyenek Koreába. Olyan hatása vol­t ennek a felvonulásnak, hogy a kormány kénytelen volt kijelenteni: nem fog­nak Argentina határán kívülre ar­gentin katonákat küldeni. Az argen­tin nép békeakaratának és antiimpe­­rialista felfogásának köszönhető az is, hogy Argentina nem írt alá semmiféle kétoldalú katonai szerző­dést az Egyesült Államokkal. Samuel Kohan a továbbiakban hangsúlyozta: a békekongresszus kiváló kifejezése volt annak, hogy meg lehet valósítani a népek barát­ságát.­­ Oscar Astudalo, a chilei küldötts­ség vezetője elmondotta, hogy Chiléből 32 küldött vett részt a bécsi kongresszuson. Országunk nagyon gazdag — folytatta — gazdagsága azonban nem a chilei népet szolgálja, ha­nem az Egyesült Államok imperia­listáit. A továbbiakban magyarországi benyomásairól beszélt. Elmondották nekünk, hogy több­százezer új munkás és sokezer új mérnök szükséges az ötéves terv végrehajtásához. Nálunk sokezer munkanélküli van, az éhenhalás határán. Láttuk azt is, hogy itt a munkásoknak, dolgozóknak és kü­lönösen a gyermekeknek milyen bőséges egészségügyi és más szo­ciális ellátásban van részük. A mi országunkban fantasztikus méreteket ölt a gyermekhalan­dóság, s a munkások, férfiak és nők nagy tömege pusztul el tu­berkulózisban. Ricardo Sanguinetti, az uruguayi küldöttség vezetője szólalt fel ez­­után. Országunkban — mondotta — egyedül a munkásosztály harcolt következetesen és állandóan a bé­kéért, de amikor az Egyesült Ál­lamok kétoldalú katonai szerződést kényszerített Uruguayra, ez fel­ébresztette a társadalom széles rétegeit is. Amikor, most visszatérünk Uru­­guayba, nemcsak arról lesz szó, hogy harcoljunk a paktum ellen, hanem arról is, hogy következetes­­ békepolitikát követeljünk. A béke- s küldöttel­ ezután a feltett kérdé­sekre válaszoltak. Hector Pac­ chilei bányász el­mondotta, hogy az antofagastai ke­rület 25 ezer bányászának képvise­lője, Cabriel Gonzalez Videla diktát­­or bevezette az országban a „„de-­­mokrácia védelméről szóló tör­vényt­, amely a legnagyobb elnyo­mást jelenti a nép és különösen a­ bányászok számára. A dolgozók ve­­ze­tőit tartóztatják és koncentrálk­­ciós táborokba küldték. Az anyád­nak, feleségeknek és gyermekeknek faluról-falura kell járniok koldul­ni. De az elnyomás fokozódásával­ •még szorosabbá vált a dolgozók­ egysége. Jaime Barros dr. chilei gyermek, orvos megállapította, hogy a chilei­ sport szomorú helyzetét a lakosság­ siralmas életviszonyai okozzák, munkabérek valósággá,t­éhbérek. A­ ruházkodási lehetőségek olyan rosz­­szak, hogy a lakosság valósággá is fázik, cllitében mindössze két nagy­ sportpálya van. Hector Arrieta uruguayi küldötti elmondotta, hogy Montevideo i­un­­káskerületeiben­ futball és egyéb­ sportszervezetek létesültek, úgyn ■­­vezett ,,Béke-sport“-szervezetek,, olyan fiatalok részvételével, asak azelőtt távol álltak mindenféle po­litikai mozgalomtól. Olga Urr­bia chilei tanítónő egy kérdésre válaszolva kijelentette: A chilei állapotokra jellemző, hogy annak a nőszövetségnek, ami­lyet képviselek, ez a neve , Liga a„ nők felszabadításáért“. Ezzel szem­ben Magyarországon láttuk, hogy mit tesznek az anyák és a gyerme­kek védelméért. Elvisszük magunk­kal ezeknek a megvalósult eredmén­­­nyeknek a képét, amelyek nálunk egyenlőre csak álmoknak mondha­tók. A sajtófogadás Parragi György zárószavaival ért véget. jegyzőkönyvileg át kell adni azt a területet, amelyen brigádjával dolgozik a hozzávaló gazdasági fel­szereléssel együtt, hogy azután ezt a területet feloszthassa munkacsa­patokra, sőt egyénekre is. Ez azért fontos, hogy minél jobban kidom­borodjék az egyéni felelősség, hogy az egyes tagok minél lelkiismere­­tesebben végezzék el azt a mun­kát, ahová a brigádvezető állította őket. Összefoglalva: Olyan termelési tervre van szükség, amely előse­gíti a közös vagyon növekedését és ezzel együtt, a tagok jövedel­mét is. Tudott dolog, hogy mind a terv, — a legjobb terv is, a csa annyit ér, amennyit végrehajtana belőle. Tekintse tehát minden szö­vetkezeti tag olyan törvénynek termelési tervet, amelynek beál­lása fontos feltétele a főváll megszilárdulásnak.

Next