Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)
1955-09-30 / 230. szám
Világ proletárjai egyesüljetek. AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA , XI. évfolyam, 230. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1955. szeptember 30. A boldog paraszti jövőért immár negyedik napja tart hazánkban a Hatodik Békekölcsön jegyzése. A jegyzők között ebben az évben is legpéldamutatóbbak a munkások! Vajon mi indítja arra a magyar munkásosztály tagjainak tíz- és tízezreit, hogy szinte már a kölcsön kibocsátásának órájában jegyezzenek? A párt, a kormány, a népi rend iránti bizalom, a kommunista példamutatás és a meggyőző szó ereje! Ami öt-hat évvel ezelőtt még csak terv, elképzelés volt, ma már valóság. A gyárak, amelyek építéséhez az első kölcsönök idején jegyeztük forintjainkat, ma már működnek és termelnek. Tehát a nép államának kölcsön adott pénz máris gazdagon kamatozik, s a mi javunkat, jobb életünket szolgálja sok más vonatkozásban is. Gondoljunk csak a községek villamosítására, a felépült bérházakra és kislakásokra, az új kultúrotthonokra, az üdülőkre, az ötéves terv során alakult 319 gépállomásra, a 13 ezer traktorra és 2500 kombájnra, amelyeket az elmúlt öt év alatt kapott mezőgazdaságunk. Most, amikor a nép állama kibocsátotta a Hatodik Békekölcsönt, kötelességének kell éreznie minden termelőszövetkezeti tagnak, egyénileg dolgozó parasztnak is, hogy az ipari munkásság példáján fellelkesedve, a még szebb jövőért áldozatot vállaljon és jövedelme arányában békekölcsönt jegyezzen! Különösen azért van nagy jelentősége annak, hogy minden termelőszövetkezeti tag és egyénileg dolgozó paraszt minél nagyobb összeget adjon az államnak kölcsön, mert az idei jegyzés alkalmával a befizetett összeg fele a faluban marad; abban a községben használják fel új létesítmények megvalósítására, ahol az összeget jegyezték. Tavaly csak a jegyzett, illetve a befizetett összeg 25 százaléka illette meg a községet, de ezekből az összegekből is számos olyan létesítményt valósítottak meg a községekben, amelyekre esetleg — fedezet hiányában — még évekig kellett volna várni. A királyhegyesiek és az apátfalviak, amikor élvezik a villanyfényt, talán nem is gondolnak arra, hogy a villanyhálózat bővítéséhez szükséges pénzt szintén a tavaly jegyzett és befizetett békekölcsön részesedéséből fedezze a községi tanács. Amikor tehát a dolgozó parasztság kölcsönt jegyez, legyen tudatában annak, hogy ezzel saját szőkébb hazája, faluja vagy városa fejlesztését segíti elő. Ezért jegyzett Fehér István székkutasi középparaszt 1000 forint békekölcsönt már az első napon. Hozzá hasonlóan Vági József egyéni paraszt szintén ezer forintot adott kölcsön államunknak Székkutason. Az eperjesi Lenin Termelőszövetkezet tagjai: Ivanics János, Buzi Péter és Pólyák László is példát mutattak, mert családjuk boldogulásáért, termelőszövetkezetük további felvirágoztatásáért 1000—1000 forint békekölcsönt jegyeztek. Koczka Ferenc, a hódmezővásárhelyi Kossuth Termelőszövetkezet tagja, DISZ-fiatal is megértette államunk hívó szavát és 600 forint békekölcsönt jegyzett. Savanya Imre, a mórahalmi Vörös Október Termelőszövetkezet tagja, amikor aláírta nevét a jegyzési íven, elmondotta, hogy örömmel adja forintjait a nép jólétéért. Jól emlékszik még vissza fiatalságára, amikor 18 éves volt és kerékpárt akart vásárolni. Elszegődött hát cséplőmunkásnak, hogy pénzt keressen. Ám amikor vége lett a munkának, nem pénzt kapott, hanem csak balettát. A kerékpárvásárlásból nem lett semmi. Felszabadult hazánkban a paraszti munkának soha ennyi értelme, ennyi haszna még nem volt az országban, mint amennyi most van. Szabadságunk tíz éve alatt örökre megszűnt Csongrád megyében is a dolgozó parasztság állandó létbizonytalansága. Ma már a legdrágább luxuscikkeket, mint például a szebbnél-szebb motorkerékpárokat, a szemet gyönyörködtető műbútorokat és egyebeket megvásárolhatják maguknak. Csak végig kell menni valamelyik falusi utcán, be kell tekinteni néhány parasztház udvarába, s láthatjuk, hogyan térülnek meg eddig jegyzett forintjaink hazánk gazdagodásában. Kiss Tamás elvtárs, az eperjesi Ifjú Gárda elnöke például több mint 80 ezer forintos költséggel gyönyörű új házat épít magának. A múltban bizony még viskót se tudott volna építeni. A napokban mégis először csak 500 forintos kölcsönjegyzéssel akart hozzájárulni népjólétünk további emeléséhez. Végül is mikor eszébe juttatták a múltat a népnevelők, 1500 forint békekölcsönt jegyzett Meg kell mondanunk, a megye nem egy termelőszövetkezetében számos tsz-tag nem veszi ki részét az áldozatvállalásból. Az országos hírű szentesi Felszabadulás Termelőszövetkezetben például a jegyzési átlag mindössze 100—150 forint; ugyanígy a hódmezővásárhelyi Somogyi Béla, Táncsics és Lenin Termelőszövetkezet tagjai is átlagosan csak 120—130 forintot jegyeztek. Méltatlan dolog ez egy termelőszövetkezeti taghoz. Ezekben a termelőszövetkezetekben és számos egyéni paraszt háza táján úgy látszik megfeledkeztek arról, hogy mit köszönhet a parasztság népi demokráciánknak és mit ad államunk a termelőszövetkezetek felvirágoztatásához. De mutatja ez a néhány adat azt is, hogy ezekben a tsz-ekben nagyon gyenge a népnevelő munka! A jegyzés hátralevő napjaiban ezek a tsz-ek köszörüljék ki a rajtuk esett csorbát és erejükhöz mérten jegyezzenek. Ez a paraszti becsület kívánsága, ez a dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok hazafias kötelessége! Egyénileg dolgozó parasztságunk is az eddigi állami segítség után még többet vár. Államunk nem is tagadja ezt meg tőlük, de kéri, a boldogabb, gondtalanabb életért dolgozó parasztságunk is hozzon áldozatot. Mindegyik gazda valóban becsületéhez méltón, gazdasági erejéhez képest jegyezzen Békekölcsönt, „Igen jó hírt tudok írni”” Levelezőink a Hatodik Békekölcsön-jegyzésről Három napja tart a Hatodik Békekölcsön jegyzése. Azóta mindenfelől érkeznek hírek, levelek példamutató jegyzésekről. Levelezőink soha nem tapasztalt szorgalommal írják tudósításaikat, melyek egytől egyig eredményekről számolnak be. Üzemekből „Az elmúlt évek során Hódmezővásárhelyen utak, kutak, járdák, házaik épültek és még sorolhatnánk tovább, hogy mi minden — írja Gilicze Mihályné. — Ez a tudat vezérelte a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár dolgozóit arra, hogy a békekölcsönjegyzésből az elsők között vegyék ki részüket.“ A hódmezővásárhelyi MÁV állomáson műszakváltás idején kezdődött meg a jegyzésgyűjtés — írja Vajda Sándor állomásfőnök. Különösen dicséret illeti Botka Sándor főtisztet és feleségét, akik éjszakai szolgálat után kezdték meg felvilágosító munkájukat. Botka Sándor 8850, és felesége 5000 forint jegyzést gyűjtött Vállalatoktól A Dekorációs Vállalat hódmezővásárhelyi részlegének dolgozói is már a reggeli órákban kivették részüket a jegyzésből — tudósítja szerkesztőségünket Szabó György elvtárs. — Közülük többen példát mutattak: Erdős János festő 1200 forintos fizetéséből 800, és Tóth József asztalos 1060 forint fizetéséből 600 forintot jegyzett. „A Hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalat dolgozói „ki mint vet, úgy arat“ jelszóval kezdtek a jegyzéshez — írja Rostás Ernő levelezőnk. — Az eredmény nem is maradt el. A vállalat dolgozói eddig 60 ezer forintot jegyeztek a múlt évi 40 ezer forinttal szemben." Postahivataloktól „A szegedi 2-es számú postahivatalban jegyzőpárok keresték fel a postásokat — írja a többi között Kovács Mihály elvtárs. — Ennek eredménye, hogy 12 200 forint gyűlt össze hazánk további építéséhez.“ A székfőutasiak szép, korszerű postahivatalt szeretnének a második ötéves tervben. Ezért jegyezték a posta dolgozói valamennyien félhavi fizetésüket — írja Bálint András levelezőnk. Gépállomásokról „Az történt meg nálunk, ami még eddig sohasem — írja Adorján Antal elvtárs a Pusztamérgesi Gépállomásról. — Dolgozóink alig várták a Hatodik Békekölcsönjegyzés hivatalos megkezdését. Egymás után keresték fel a gépállomás párttitkárát és sürgették a jegyzést. Követelésüket azzal indokolták, hogy elsők voltak ebben az évben minden munkában, a jegyzésben is elsők akarnak lenni.“ A Hódmezővásárhelyi Gépállomásról Baricsa Lajos üzemgazdász írt: „Jelentjük, hogy a Hatodik Békekölcsön jegyzését gépállomásunkon kedden 13 órakor befejeztük. Kétszáznyolc ember összesen 107 800 forintot jegyzett.“ Termelőszövetkezetekből „A Hatodik Békekölcsön jegyzéséről igen jó hírt tudok írni — hangzik Berta Lidia levele a mártélyi Haladás TSZ-ből. — Termelőszövetkezetünkben nincs egyetlen dolgozó sem, aki elzárkózna a békekölcsönjegyzés alól. Kétszáz forintnál senki sem ad kevesebbet kölcsön államunknak, inkább többet.“ Gyálarétről is hasonlóan kedvező hírt kaptunk Gyuris József elvtárstól. A községben ugyanis két hete adták át rendeltetésének az új artézi kutat, amely 80 ezer forintba került államunknak s ezzel az agitációs érvvel indult útnak a Komszomol TSZ tagjai közé Csipák András, Nacsa János és Boncz Mucsi Pál Hatodik Békekölcsönt jegyeztetni. Az eredmény nem maradt el: a tsz minden tagja adott kölcsönt államunknak. Ötvenheten, összesen 6450 forintot. Községekből Zákányszékről Gedei József írja: „Községünkben kilencen már befizették a Hatodik Békekölcsönt készpénzben, összesen 8700 forintot. Eredményeink jobbnak mutatkoztak az elmúlt évinél.“ Szántai István jegyzése Szántai István, a pitvarosi Vörös Csillag TSZ tagja, 500 forint békekölcsönt jegyzett. Saját kérésére a községi hangos híradó mikrofonjához engedték, amibe a következőket mondta a község dolgozó parasztjainak: •— Én, akinek három gyermekemen kívül feleségem szüleit is támogatnom kell, a termelőszövetkezet közös munkájából mindig kiveszem a részem, s a szerzett munkaegységeim után kapott részesedésemből 500 forintot jegyzek. Dolgozó paraszttársaimat pedig kérem, példámat kövessék, mert a mi forintjainkból új iskolák, új kultúrházak épülnek. Szántai István példáját mindenekelőtt a tsz-tagok követték: Hodák János 600, Szurmik József 500 és Zuberecz Ádám 400 forintot jegyzett. A Hazafias Népfront-bizottság tagjai példamutatásukkal segítik a békekölcsön jegyzés sikerét A Hazafias Népfront községi bizottságainak tagjai megyeszerte nagy lelkesedéssel vesznek részt a Hatodik Békekölcsön-jegyzésben. Pusztaszeren a békekölcsön-jegyzés első napját a népfront-bizottság tagjai azzal kezdték, hogy kivétel nélkül mindnyájan jegyeztek békekölcsönt. Így meg volt a megfelelő erkölcsi alapjuk arra, hogy másokat is meggyőzzenek az államnak adott kölcsön jelentőségéről és fontosságáról. A jegyeztetésben fáradhatatlanul dolgozott Medgyesi Mihály elnök és Virágh József bizottsági tagok. Az elnök a jegyeztető párjával együtt már korán reggel sorra járta az egyéni dolgozó parasztokat, hogy mielőtt elmennek hazulról, hazafias kötelezettségüknek eleget tehessenek. Ugyanígy cselekedett a Hazafias Népfront Szentes városibizottsága. Az elnökség tagjai különösen jó példával jártak elől: jegyzési átlaguk 680 forint, de a bizottság tagjai sem maradtak el sokkal, mert jegyzési átlaguk 600 forint lett. Abizottsági tagok közül Vida Mihályné tsz-tag 200 forintot jegyzett, bár a férje külön adott az államnak kölcsönt a termelőszövetkezetben. Vida Mihályné példájára B. Molnár Istvánná is 200 forintot jegyzett, pedig új házas, de tudja, hogy azt, amit az államnak ad kölcsön, többszörösen visszakapja. Sövényházán a népfront-bizottság titkára, Szőke János pedagógus a teljes fizetését, — 1500 forintot — jegyezte. Szőke János tisztában van azzal saját tapasztalata alapján, hogy az államtól már eddig is sok segítséget kapott, tehát kötelességének tartja, hogy annyit jegyezzen, amennyi erejéből telik. Mártélyon az első kölcsönjegyzési napon az első jegyzők között volt 7 egyéni gazdálkodó. Ezek közül Bugyi Antal 3 holdas kisparaszt 200 forintot, Halál György, akinek mindössze másfél hold kishaszonbérlete van, szintén 200 forintot jegyzett. A Hazafias Népfront-bizottságok munkája a békekölcsönjegyzés ideje alatt csak úgy lesz eredményes, ha valóban megértik és szívügyüknek tartják a párt és államunk kérését. Ezt értették meg a szentesi járásban, ahol 155 népfontbizottsági tag vesz részt népnevelőmunkában. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a népfrontbizottságok mindinkább arra törekszenek, hogy az országépítésből rájuk háruló részt — akár politikai, akár gazdasági vonatkozású legyen az — mind maradéktalanabbul oldják meg és vállalják magukra. Jelzője ez annak is, hogy a Hazafias Népfront-bizottságoknak a munkája javul. Ennek oka az, hogy az utóbbi időben ritkábban fordul elő, hogy az osztályidegen elemek a népfront sorait megbonthatják és ellenséges aknamunkát fejtsenek ki. Ma már a népfrontban megtalálja helyét minden becsületes, dolgozó ember, akinek — bármilyen réteghez tartozzék is — egy célja van csupán: mielőbb még szebb és jobb élet legyen ebben az országban! AKIK PÉLDÁT MUTATNAK A Deszki Gépállomás traktoristái két nap alatt jegyezték le a Hatodik Békekölcsönt , összesen 61 750 forintot. A gépállomás főmérnöke, Fülöp János 1800 forintot jegyzett az idén, Somogyi Lajos diszpécser, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár gépműhelyében dolgozik. Átlagkeresete havonta körülbelül 1400 forint. Az ország erősítésére jegyezte az 1 °00 forint békekölcsönt. Hatszáz forintot íratott neve mellé a jegyzési ívre Miksi Imre, a Makói Szabóipari KSZ dolgozója. Miksi elvtárs a szövetkezet egyik alapító tagja s ma is, mint vasaló dolgozik a szövetkezetben, Rostás Ernő, a hódmezővárihelyi Kertészeti Vállalónál dolgozik, brigádvezet egyben a vállalat párttitkái Rostás elvtárs kommunisthoz méltóan jegyzett: 500 frntot* Li__,