Világ Ifjúsága, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1960-02-01 / 2. szám
Csukarin vezetett négy aranyérmével. Ausztrália hat győzelmét megérdemelt elismerés jutalmazta. A magyar sport ötödfélszáz éves fennállása során Helsinkiben aratta legnagyobb diadalát. A szakavatott vezetés, Népköztársaságunk páratlan áldozatkészsége, az oktatók lelkiismeretes munkája, versenyzőink akaratereje együttesen olyan sikersorozatot eredményezett, amely egyszeriben hazánkra irányította a világ figyelmét. Sok ragyogó sikerünk között Csermák Józsefet illeti az elsőség. A kalapácsvetésben elért 60 métert 34 centiméteres eredményét egetverő, perceken át tartó tapssal hálálta meg az olimpia népe. Ez volt az első 60 méteres eredmény, egyben páratlan világcsúcs. Takács Károly és Papp László egyformán megvédte londoni aranyérmét. A magyar kard változatlanul őrizte hírét, nevét. A kardbajnokok ragyogó sorába most Kovács Pál érdemesítette magát, csapatunk pedig ismét biztosan előzte meg ellenfeleit. Szilvási Miklós és Hódos Imre a magyar kitűnő birkózótudományról tett tanúságot, a tornában pedig Koronás és Keleti személyében egyszerre két nőversenyzőnk is a bajnokok közé került. Nőúszóink Szőke Kató, Gyenge Valéria, azután váltónk, Székely Éva és fölényes vízilabda győzelmünk egyszerre az első helyre vitte föl úszósportunkat, labdarúgó-csapatunk messze kimagasló tudásával egyszerre a világ legelső együttesévé lépett elő. Hazafelé aranyvonat hozta a magyar olimpiai csapatot, 16 számban diadalmaskodott és 11 egyéni és 32 csapatbajnoki aranyérem ragyogott diadalittas tagjaink mellén. Az olimpiát az utolszor szereplő Edström rekesztette be. Ezúttal néhány pillanatra bajba került a kitűnő szónok: elkészített beszédét otthon felejtette. Egy pillanatra megzavarodott, azután kihúzta magát és az olimpiai versenyek történetében páratlan szónoki beszédben méltatta az olimpiát. Ám az ördög még mindig incselkedett vele: elfelejtette elmondani, amit az olimpiai szabály előír, ezt a mondatot: — A XV. olimpiát berekesztettnek nyilvánítom. Ilyenformán a berekesztetlen helsinki olimpia örökéletűvé lépett elő. 1952 - OSLO Első ízben volt rá példa, hogy a téli olimpia fővárosnak jutott. Oslo pompásan megfelelt feladatának. Az amerikai Button és az angol Altwegg remek gyakorlatai ismételten tapsvihart keltettek. A gyorskorcsolyázásban a honi Andersen három győzelmével Thunberg és Ballangrud örökébe lépett A jégkorongban Kanada változatlanul megtartotta elsőségét. 1956 - MELBOURNE Az olimpia 3000 esztendős története során olimpiás csapat nem vágott neki annyi nehézség között az útnak, mint a mienk 1956 októberében. Az ellenforradalom okozta szörnyű pusztulás lélekben megrendítette olimpiásainkat, mert hiszen mindegyikük a legsúlyosabb aggodalmak között hagyta itthon szeretteit és mégis valamennyi eleget tett hazája iránti kötelességének. Melbournebe jó egészségben érkezett meg mégis mind, úgyhogy a megnyitáskor már jelentékenyen javult a hangulat, erősbödött a küzdőkedv. A nehéz körülmények ellenére is jól állta csapatunk a sarat és a női tornában aratott négy győzelme, jelentékenyen hozzájárult szép szereplésünkhöz. Változatlanul örvendhettünk immár hagyományossá vált két kardvívó győzelmünknek,— az egyéniben Kárpáti jeleskedett — és vízilabdázóink is tartani tudták tekintélyüket. Irányi és Fábián személyében első ízben jelent meg kajakgyőztesünk az elsőnek járó helyen. Az olimpiának kétségtelenül egyik legkiemelkedőbb sikere magyar névhez fűződik. Remek ökölvívónkat, Papp Lászlót harmad ízben koszorúzták bajnokká, s ezzel a páratlan sikerével megelőzte valamennyi újkori ökölvívó társát. De az ókori olimpián is csak egyetlen egy olyan versenyző akadt, a naxoszi Tisandros, aki négy olimpián át túlszárnyalta valamenynyi ellenfelét az ökölvívásban. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság felkérésére honfitársa, e sorok írója ékesítette fel Papp Lászlót az aranyéremmel. Az olimpia népe aligha látott még olyan titáni harcot, mint amilyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok remekül felkészült ifjúsága vívott A Szovjetunió másodszor jelent meg az olimpián, annál nagyobb érdeme, hogy határozott fölényben maga mögött hagyta ellenfeleit. Remeknél remekebb bajnokai közül kimagaslott Kuc Vladimir. Az a könnyedség, amellyel túlszárnyalta félelmetes ellenfelét az angol Pirié-t, lelkes tapsra ragadta a stadion népét. Többi versenyzői közül kötöttfogású birkózóik, tornászaik emelkedtek ki a leginkább. A tornában Csukarin újabb három aranyérmével az újkori olimpia legkitűnőbb tornászává lépett elő. A tornásznők között Latyiina volt a legeredményesebb. Az amerikaiak a férfi atlétikában még tartották elsőségüket, de a nők között már az ausztrálok tűntek ki a legjobban. Közülük Strickland már a harmadik olimpián szaporította babérait. Az olimpia szépséghibája volt, hogy egy idejét múlta ausztráliai törvény miatt a külföldiek csak nagy üggyel-bajjal vihették volna be lovaikat, és emiatt a lovasversenyeket nyáron Stockholmban rendezték meg. A nehéz körülmények között kivívott kilenc melbournei győzelmünknek keserű szájízet csináltak azok a könnyelmű olimpiásaink, akik hátat fordítottak hazájuknak. Egy részük már bűnbánóan hazatért, más részük továbbra is idegenben gyötrődik. Reájuk ráillik a költő szava: — Szívet cserél az, ki hazát cserélt. 1956 — CORTINA D’AMPEZZO A Cortina d’ Ampezzóban megtartott hetedik téli olimpián 33 országnak kerek 1000 versenyzője vett részt és ezzel ez a verseny felülmúlta minden elődjét. Az osztrák Anton Sailer volt a hőse ennek az olimpiának, a három lesiklószámban aratott győzelme páratlan teljesítmény volt. A gyorskorcsolyázásban négy szám közül háromban a remekül felkészült szovjet versenyzők — közöttük Grisin kettős győzelemmel — ragadták magukhoz az elsőséget. A jégkorongban megtört Kanada győzelmi sorozata és nemcsak a pompás szovjet együttes, de az Egyesült Államok is megelőzték. * Squaw Valley készül az ezévi téli, Róma a nyári olimpiások fogadására. Vajha mosolyogna mindkét versenyen az olimpiai gondolat, vajha valamennyi versenyző és néző mint az egyedül boldogító béke hírnöke térne vissza hazájába és hirdetné a békeeszmét. Néhány hónappal ezelőtt érdekes hír járta be a világsajtót. Valahol Ang Júliában a tudósok vastgfalú acéltartályban mélyen a föld alá süllyesztették korunk kultúrájának néhány jellemző eszközét. Lehetséges, hogy régészektől származott a gondolat és a távoli jövőben élő kollégák iránti szolidaritás nemes érzése szülte: így akartak gondoskodni a jövő évezredek archeológusairól, akik talán majd éppen a mi letűnt korunkat kutatják. A lesüllyesztett tárgyak között nemcsak használati eszközök, könyvek, film- és fényképfelvételek szerepeltek, hanem hanglemezek, magnetofémtekeresek is. Bizony egy mai archeológus aligha tudna elképzelni értékesebb leletet, mintha valamilyen szerkezetre bukkanna, melyből felcsendülne távoli elődeink hangja. Mert sajnos csak homályos elképzeléseink vannak arról, miként beszéltek, énekeltek, zenéltek az emberek évezredekkel ezelőtt. Sziklarajzok, agyagtáblák, sárgult pergamenek nyomán megelevenednek előttünk a régi események. Új életre kel az egykor írással rögzített emberi gondolat. De semmi reményünk sincs arra, hogy egyszer majd megtörik e korok némasága, és élőszóval, hangok útján is üzennek nekünk. Ez sajnos lehetetlen, hiszen száz éve sincs még, hogy először sikerült rögzíteni és ismét úi Az első hangrögzítő szerkezet: a fonográf Nj szólásra bírni a születő és menten el is rihaló hangot. Nézzük csak hogyan is kezdődött. SSI 1878-ban történt Párizsban. A francia K akadémia egyik terméből tekintélyes tu- Nj dósok gyülekeztek, hogy megnézzék, illetve meghallgassák Edison „beszélő gé- Njét”. Az amerikai feltaláló forgásba hozta N szerkezetét, mely egyszerű hengerből és hozzá csatlakozó tölcsérből állt. És íme Kt az akadémikusok meglepődve tapasztalszák: emberi hangok törtek elő a tölcsér-íőből. Igaz, ez a hang még nem volt valami SS tiszta: sistergett, recsegett, de a lényeg elvitathatatlan — szólt. De a tudós akadémikusok minden ámulatuk ellenére hűvös tartózkodással, gúnyos mosollyal fogadták a találmányt. Sőt, egyesek azzal gyanúsították Edisont: hasbeszélőt rejtett el a teremben, hogy becsapja az akadémmikusokat. De a beszélőgépet már nem SS lehetett elgáncsolni, feltartóztathatatlan Janul elindult diadalútján. SS Edison gépe roppant egyszerű szerkezet SS volt. Edison egy tölcsér végét vékony SS lemezzel zárta el és tűt erősített erre a SS lemezre. A tű hegye alatt viasszal vagy SS ónnal bevont hengert forgatott, mégpedig SS úgy, hogy a tű spirálisszerűen szorosan SS egymás mellé barázdákat vágott a SS viaszba. Ha rábeszéltek a tölcsérre, a less mez rezgésbe jött és a ráerősített tű a SS hangrezgések ütemének megfelelően hol SS erősebben, hol gyengébben nyomódott aSJ viaszhengerre, így tehát a hangrezgések szerint változott a tű által bekarcolt ba- Nj rázda mélysége. Íme, mintha a hanghullg lámok megtelepedtek, megdermedtek KJ volna a barázda alján. Edison találóan KJ fonográfnak nevezte készülékét. A fonog- SS ráf szót két görög ige összevonásából 81 hozta létre: „főnévi” azt jelenti „hallani”, SS „grafein” pedig „írni”. De hogyan szólalt meg a fonográf? Egyszerűen ráhelyezték a tűt a barázda elejére és forgatni kezdték a hengert. Miközben a tű így „végigbukdácsolt” a hangbarázda mélyedései felett, rezgésbe is hozta a membránt, mégpedig az eredeti SS hangrezgéseknek megfelelően, ez pedig a sSJ levegőt rezegtette meg, tehát hangot hal- SS láttak. SSJ A fonográfnak óriási sikere volt a kö- ISJ zönség körében. Először csak színházakban, cirkuszokban mutogatták a beszélő csodát, majd lassanként a magánhasználatban is elterjedt. A fonográf tulajdonosa belebeszélhetett, beleénekelhetett a készülékébe és meghallgathatta saját hangját. Használat után le lehetett csiszolni a viaszhenger felszínét és új felvételt készíthetett rá. Majd megjelentek az üzletekben az éneklő hengerek, melyek valamelyik híres énekes vagy előadó hangját rögzítették. Vetélkedés a lemez és a henger között 1888-ban, 11 évvel a fonográf feltalálása után, egy Berliner nevű német technikus két jelentős változtatást tet ki a hengert kör alakú lemezzel, a mélységírást pedig oldalírással helyettesítette. A tölcsérmembránjára kar segítségével rögzített tűt a hangrezgések jobbra-balra mozgatták. A magasabb hangok sűrűbb, az erősebbek nagyobb oldalirányú kitéréseket eredményeztek. Ez az eljárás lehetővé tette az így készült hangképek sokszorosítását. A viaszlemezről fémmatricákat készítenek, melyről egyszerű nyomással viszik át a hanggörbéket a garamofonlemezre. Ez keményebb anyagból készül és sokkal több lejátszást kibír, mint a viaszlemez. Ez az akusztikai-mechanikai úton felvett és lejátszott hang azonban még nagyon tökéletlen, roppant gyenge volt. Sok gondot okozott a felvevőtölcsér önrezgése, rezonanciája, recsegett, sercegett. Csak az elektromosság alkalmazása segített a dolgon. A felvevőtölcsér helyébe érzékeny mikrofon lépett. Hangárama felerősítve a vágófej nevű elektromágneses szerkezet segítségével erőteljes, a hang sajátosságait híven követő barázdákat vés a lemezre. Ma már a lejátszás is elektromos úton történik. Nemcsak a lemezjátszó korongját forgatja elektromos motor, hanem a barázdákat is, elektromos hangszedő tűje tapogatja végig és alakítja át a barázdák okozta mechanikus rezgéseket elektromos rezgésekké. Ha ezeket erősítőkön keresztül hangszórókba vezetjük, megszólal a hanglemez. A „Nagy Néma” megszólal Úgy 30—40 évvel ezelőtt még „Nagy Némá”-nak nevezték a mozifilmet. Sokféle próbálkozás született, miként lehetne megszólaltatni. Hiába alkalmazott Edison egyszerre három fonográfot, majd egy német feltaláló egyszerre öt gramofont két méter hosszú tölcséren át. A hang halk volt, recsegett, hallatszott a tűzerej. De a legnagyobb baj az volt, hogy nem tudták biztosítani az egyidejűséget a kép és a hang között, ami bizony sok esetben derültséget keltett. Tehát valami egészen új megoldást kellett találni: a hangot is rá kellett fényképezni a filmszalagra. 1919-ben vagyunk, a háború sújtotta Berlinben. Egy Hans Vogt nevű mérnök megismerkedik egy Jozef Engl nevű fizikussal és elhatározzák, hogy feltalálják a hangosfilmet. A feladat világos: le kell fényképezniük a hangot a filmre, majd ezt a hangfényképet ismét visszakell alakítani hanggá. Ehhez egész sor technikai feladatot kellett önállóan megoldaniuk: érzékeny mikrofont kellett szerkeszteniük, mely átalakítja a hangot áramingadozásokká, új erősítő csöveket kellett készíteniük és így tovább. De hogyan alakítsák át a hangrezgéseknek megfelelő áramerősség változásokat fényerősség változásokká, hogy filmre Csermik József a kalapácsvetésben elért 60 méter 34 centiméteres eredményével szerezte meg Helsinkiben az aranyérmet Melbourne-ben a szovjet Vladimir Kuc szerezte meg a győzelmet a 10 ezer méteres futásban a magyar Kovács József és az angol Pirié előtt. Képünkön Pirié és Kuc Órarugóval működő, tölcséres gramafon 11