Világ Ifjúsága, 1962 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

I. VILÁGIFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ PRÁGA — 1947 JOSÉ PRÁGÁBAN José Guido ágrólszakadt fiú volt a csa­ládban. Kilenc éves kora óta hajtotta a pampán a szarvasmarhacsordát, együtt apjával, hogy néhány pesóval több jusson a családnak, amikor a gazda kiadja a bért. Nem sokat tudott a világháborúról, újságot is csak akkor látott, amikor a gazda váratlanul a tanyára érkezett és kiolvasva azt a díszes szoba asztalán fe­lejtette. S ez ritkán történt meg, mert a nagybirtokos állattenyésztő nem szerette, ha szolgái újságot olvastak. Sőt! Egyálta­lán nem szerette azokat, akik olvasni is tudnak... De José három esztendőt járt iskolába, s nem felejtette el a betűket. Lassan böngészte a sorokat, különösen a munkát kínáló hirdetéseket, mert minden vágya az volt: elkerülni ebből a forró pusztaságból egy nagyvárosba, a tenger mellé. Mert tengerész szeretett volna lenni — ez volt a titkos vágya. S tizen­négy esztendős volt, amikor egyszer ke­zébe akadt egy újság: új szállítási válla­lat alakult Buenos Airesben, s izmos ra­kodómunkásokat kerestek a kikötőbe!... Útra kél a buenos­ airesi rakodómunkás José elbúcsúzott szüleitől és a fővá­rosba ment. Rakodómunkásként élt. So­kat dolgozott — kevés pénzért. A külvá­ros egyik kis bádogházában bérelt ócska vaságyon aludt, de olykor olyan fáradt volt, hogy inkább megbújt a kikötő kör­nyékén éjszakára ... S egy ilyen éjszakán ismerkedett meg a hozzá hasonló korú fiatalokkal, akik egy nagyszerű világtalál­kozóról beszéltek. Újságokat és kis pla­kátokat is kapott tőlük: ragassza a kikö­tőben a darukra, a raktárak falára. S mindegyiken ott volt a szó: Fesztivál! 1947 májusa volt, amikor Josét már so­kan ismerték a tiltott szocialista ifjúsági szövetség tagjai közül. Ők is szerettek volna ott lenni a prágai fesztiválon — az első VIT-en —, de pénzük kevés volt. Amit sikerült összegyűjteni, csak egy fia­tal utazásához volt elegendő — szűkösen. De ki menjen közülük­? Kire essék a vá­lasztás? José sokat tett a szövetségért, bátran terjesztette plakátjait, szervezte a tagokat, de csak tizenhat esztendős volt. Újoncnak számított. Buenos Airesből június utolsó napján indult a hajó Európába — erre szóltak a többiek jegyeit. De ki képviselje a fiatal argentin rakodómunkásokat és tengeré­szeket? És aki elmegy, vajon visszatér­­het-e? Biztosan kidobják munkahelyéről, esetleg a rendőrök várják majd hazaér­kezését — börtönkulcsokkal... 73 ország fiataljaival Lidicében José vállalta és reá esett a választás. Július 21-én Nápolyban európai földre lépett — olasz fiatalok, ifjú rakodómun­kások várták. S három nap múlva Prá­gában, csehszlovák fiúk és lányok vették őt körül, amint az argentin delegáció többi tagját.. . Azután megnyílt az első Fesztivál! Augusztus forró napjai felejt­hetetlen élményt tartogattak a világ 73 országából érkezett küldöttek számára. És José Guido ott volt az afrikai fiata­lok tam-tam-dobos dalversenyén, cso­dálta a szovjet Mojszejev-együttes leá­nyainak kecses táncait, a grúz fiúk lez­­ginkáját, s csárdást járt a magyar fiata­lokkal és valcert az osztrákokkal. Találkozott a szovjet és csehszlovák, a görög és a jugoszláv, a norvég és az olasz partizánok küldötteivel. Ellátogattak a Prágától nem messze fekvő Lidicébe, a hitleristák által földig rombolt mártír­­faluba, s ott fogadták meg együtt: soha­sem engedik meg, hogy a fasizmus is­mét lángba borítsa a világot! Együtt tet­tek fogadalmat és együtt keltek munkára: újjáépíteni a náci barbárok által elpusz­tított Lidicét, új hajlékot teremteni azok­nak az árváknak, akik túlélték a szörnyű napokat. José együtt dolgozott a norvég fiatalokkal, csillét tolt, földet lapátolt... Felejthetetlen napok Felejthetetlenek voltak a kulturális és a sportversenyek, a bemutatók , a mon­gol íjászok célbalövése és a birkózók versengése, a firenzeiek középkori öltö­zékben bemutatott labdarúgó játéka, s Olga Lepesinszkaja balett-tánca. José, mint a prágai VIT valamennyi résztvevője, boldogsággal telt szívvel és erős elhatározással indult vissza hazá­jába: meg kell ismételni a fesztivált, rendszeresen meg kell rendezni a nagy találkozót! S elhatározták: ezután két évenként megrendezik a VIT-et — a Vi­lágifjúsági és Diáktalálkozót! S. T. | KÖVETKEZIK : 1 .Prágától—H Helsinkiig 2. RÉSZ 5 II. világifjúsági TALÁLKOZÓ I BUDAPEST — 1949 Staféta viszi Prágába a különböző országok ifjúságának békeüzenetét Dél-Afrika fiataljainak képviselői a felvonuláson A demokratikus magyar ifjúság delegációja Lidicében elhelyezik a világ ifjúságának koszo­rúját A Vencel tér, Prága szíve V Felvonják a VIT zászlaját Firenzei fiatalok középkori öltözetben Népviseletbe öltözött csehszlovák lányok A szovjet Mojszejev-együttes a prágai VIT-en

Next