Világ Ifjúsága, 1962 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
I. VILÁGIFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ PRÁGA — 1947 JOSÉ PRÁGÁBAN José Guido ágrólszakadt fiú volt a családban. Kilenc éves kora óta hajtotta a pampán a szarvasmarhacsordát, együtt apjával, hogy néhány pesóval több jusson a családnak, amikor a gazda kiadja a bért. Nem sokat tudott a világháborúról, újságot is csak akkor látott, amikor a gazda váratlanul a tanyára érkezett és kiolvasva azt a díszes szoba asztalán felejtette. S ez ritkán történt meg, mert a nagybirtokos állattenyésztő nem szerette, ha szolgái újságot olvastak. Sőt! Egyáltalán nem szerette azokat, akik olvasni is tudnak... De José három esztendőt járt iskolába, s nem felejtette el a betűket. Lassan böngészte a sorokat, különösen a munkát kínáló hirdetéseket, mert minden vágya az volt: elkerülni ebből a forró pusztaságból egy nagyvárosba, a tenger mellé. Mert tengerész szeretett volna lenni — ez volt a titkos vágya. S tizennégy esztendős volt, amikor egyszer kezébe akadt egy újság: új szállítási vállalat alakult Buenos Airesben, s izmos rakodómunkásokat kerestek a kikötőbe!... Útra kél a buenos airesi rakodómunkás José elbúcsúzott szüleitől és a fővárosba ment. Rakodómunkásként élt. Sokat dolgozott — kevés pénzért. A külváros egyik kis bádogházában bérelt ócska vaságyon aludt, de olykor olyan fáradt volt, hogy inkább megbújt a kikötő környékén éjszakára ... S egy ilyen éjszakán ismerkedett meg a hozzá hasonló korú fiatalokkal, akik egy nagyszerű világtalálkozóról beszéltek. Újságokat és kis plakátokat is kapott tőlük: ragassza a kikötőben a darukra, a raktárak falára. S mindegyiken ott volt a szó: Fesztivál! 1947 májusa volt, amikor Josét már sokan ismerték a tiltott szocialista ifjúsági szövetség tagjai közül. Ők is szerettek volna ott lenni a prágai fesztiválon — az első VIT-en —, de pénzük kevés volt. Amit sikerült összegyűjteni, csak egy fiatal utazásához volt elegendő — szűkösen. De ki menjen közülük? Kire essék a választás? José sokat tett a szövetségért, bátran terjesztette plakátjait, szervezte a tagokat, de csak tizenhat esztendős volt. Újoncnak számított. Buenos Airesből június utolsó napján indult a hajó Európába — erre szóltak a többiek jegyeit. De ki képviselje a fiatal argentin rakodómunkásokat és tengerészeket? És aki elmegy, vajon visszatérhet-e? Biztosan kidobják munkahelyéről, esetleg a rendőrök várják majd hazaérkezését — börtönkulcsokkal... 73 ország fiataljaival Lidicében José vállalta és reá esett a választás. Július 21-én Nápolyban európai földre lépett — olasz fiatalok, ifjú rakodómunkások várták. S három nap múlva Prágában, csehszlovák fiúk és lányok vették őt körül, amint az argentin delegáció többi tagját.. . Azután megnyílt az első Fesztivál! Augusztus forró napjai felejthetetlen élményt tartogattak a világ 73 országából érkezett küldöttek számára. És José Guido ott volt az afrikai fiatalok tam-tam-dobos dalversenyén, csodálta a szovjet Mojszejev-együttes leányainak kecses táncait, a grúz fiúk lezginkáját, s csárdást járt a magyar fiatalokkal és valcert az osztrákokkal. Találkozott a szovjet és csehszlovák, a görög és a jugoszláv, a norvég és az olasz partizánok küldötteivel. Ellátogattak a Prágától nem messze fekvő Lidicébe, a hitleristák által földig rombolt mártírfaluba, s ott fogadták meg együtt: sohasem engedik meg, hogy a fasizmus ismét lángba borítsa a világot! Együtt tettek fogadalmat és együtt keltek munkára: újjáépíteni a náci barbárok által elpusztított Lidicét, új hajlékot teremteni azoknak az árváknak, akik túlélték a szörnyű napokat. José együtt dolgozott a norvég fiatalokkal, csillét tolt, földet lapátolt... Felejthetetlen napok Felejthetetlenek voltak a kulturális és a sportversenyek, a bemutatók , a mongol íjászok célbalövése és a birkózók versengése, a firenzeiek középkori öltözékben bemutatott labdarúgó játéka, s Olga Lepesinszkaja balett-tánca. José, mint a prágai VIT valamennyi résztvevője, boldogsággal telt szívvel és erős elhatározással indult vissza hazájába: meg kell ismételni a fesztivált, rendszeresen meg kell rendezni a nagy találkozót! S elhatározták: ezután két évenként megrendezik a VIT-et — a Világifjúsági és Diáktalálkozót! S. T. | KÖVETKEZIK : 1 .Prágától—H Helsinkiig 2. RÉSZ 5 II. világifjúsági TALÁLKOZÓ I BUDAPEST — 1949 Staféta viszi Prágába a különböző országok ifjúságának békeüzenetét Dél-Afrika fiataljainak képviselői a felvonuláson A demokratikus magyar ifjúság delegációja Lidicében elhelyezik a világ ifjúságának koszorúját A Vencel tér, Prága szíve V Felvonják a VIT zászlaját Firenzei fiatalok középkori öltözetben Népviseletbe öltözött csehszlovák lányok A szovjet Mojszejev-együttes a prágai VIT-en