Világ Ifjúsága, 1972 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1972 / 12. szám
J A KÖLTŐ EGYIK DECEMBERE \----------------------------------------------------------------------------- November 4-én Petőfiék Pestre utaztak és — ahogy Hatvany Lajos írja — beköltöztek Jókaival, mint szoba úrral a Dohány utca 373. számú Schiller házba, abba a háromszobás konyhás lakásba, amelyet Egressy bérelt ki számukra. Végéhez közeledett az izgatott, munkával, utazásokkal teljes, eseményekben gazdag év. Ebben az évben jelent meg Petőfi regénye, a „Tigris és hiéna”. Március 15-én, tehát egy évvel a forradalom kitörése előtt, megjelent nagy kötete, a „Petőfi összes költeményei”. A gyönyörű könyvet 3000 példányban nyomatta ki Emich Gusztáv, s az olvasók még azon a tavaszon és nyáron elkapkodták. A sikeren felbuzdulva Geibel újra kiadta „A helység kalapácsát”. A lapokban, évkönyvekben sorra jelentek meg Petőfi versei, útilevelei, elbeszélései. Májusban feleségül kérte Szendrey Júliát. Az esküvőt szeptember 8-ra kitűzték. Június elején meglátogatta Szalontán Arany Jánost, júliusban Tompa Mihályt. Ide-oda cikázott az egész országban s közben fáradhatatlanul dolgozott. Életének talán legtermékenyebb éve volt ez az év. Megírta a Kutyakaparó-t, a XIX. század költői-t, A kutyák és farkasok-at, a Tiszá-t, a Világosságot, Az ítélet-et, a Szeptember végén-t, sok dalt és elbeszélő költeményt, többek között a Bolond Istók-ot. Nevétől visszhangzott az ország. Kolozsvárt fáklyászenével tisztelte meg az országgyűlési ifjúság. Bárhova ment, mindenütt ünnepelték, szeretettel, barátsággal fogadták. Úgy látszott, hogy a kritika, amely annyiszor belekötött, most megenyhült iránta. Elismerő bírálatok jelentek meg műveiről. „Nem emlékszem irodalmunkból senkire — írta Eötvös József —, ki első föllépése után oly rövid idő alatt a közfigyelmet magára vonta volna, mint Petőfi.” Aztán, szeptember nyolcadikén az esküvő. Boldog mézeshetek Költőn, Teleki Sándor gróf kölcsönadott, vendégszerető kastélyában. „.. .úgy rendelkeztem — írta később Teleki Sándor —, hogy távollétem alatt nehogy valamiben hiány legyen, többfajta bort s egy néhány üveg pezsgőt hozattam: elutazása után, mikor én hazajöttem, a kulcsár beszámolt az üveges borokkal, s egész nálam létek alatt két kis üveg aszú bort ittak meg, s midőn szemrehányólag mondám a kulcsárnak, hogy miért nem kínálta a vendégeket borral, azt felelte: Az úr csak asztali bort ivott, az asszonyság vagy tán inkább a szakács felesége itta meg azt a két üveget is...” Munka, boldogság siker az egész évben. A költő maga is úgy érzi, hogy tetőpontra érkezett. „Elértem, amit ember érhet el: Boldogsággal csordultig e kebel! Ölemben kedves ifjú feleség, Milyenről lelkem annyit álmodék.. Költőről az ifjú pár Szalontára utazott, hogy meglátogassa Aranyékat Aztán Pestre érkeznek. A lakás háromszobás, egyik szobában ők laknak, a másikban Jókai, a középsőt közös ebédlőnek használják. Petőfi szorgalmasan dolgozik. Lírai verseket ír, fordítja Shakespeare drámáját, a Coriolanust. Verseiben a szerelem színei politikai mondanivalóval vegyülnek. „Rózsabokor a domboldalon. Borulj a vállamra, angyalom, Súgjad a fülembe, hogy szeretsz, Hejh, milyen jól esik nekem ez" — írja egyik nap, hogy utána közvetlenül Pató Pál tunyaságán, maradiságán nevessen, vagy szatírát írjon Okafootája országáról, amelyben a kutyabőr a döntő s amelynek legfontosabb középülete az akasztófa. „S ezt bizony majd minden falu határában láthatni.” Sokat foglalkozik a költő szerepével, társadalmi helyzetével. Egyik versében a magyar politikusokat, „a napi események múlandó pásztortüzeit” oktatja arra, hogy mi is aköltők munkájának jelentősége: „Tanuljátok meg, mi a költő, És bánjatok szépen vele, Tanuljátok meg, hogy a költő Az istenség szent levele, Melyet leküld magas kegyében Hozzátok, gyarló emberek, A melybe örök igazságit Saját kezével írta meg.” Efféle versei természetesen nem jelennek meg. Az Életképek című lap egy korábbi szerelmes versét közli, aztán egy fordítását, Moore versét, amely szintén a költő és a társadalmi cselekvés nehéz kérdését tárgyalja, a közélettől egy időre visszavonuló költőt védelmezi. De feleségének, Júliának írásai is megjelennek az Életképekben. Ábránd című elmélkedését németre is lefordítják. Miért ne? Hiszen Petőfi felesége írta... a „feleségek felesége”. Egy érdekes kis hír arra utal, hogy Petőfi dicsősége, sikere Júliát is beragyogja. „Mindazon versek — közli szerkesztői üzeneteiben az Életképek, melyek ezideig Petőimnéhez írattak, nem ütik meg a kívánt mértéket.. De a tragédia sem marad távoli Czakó Zsigmond, a fiatal, tehetséges drámaíró, a jó barát, hirtelen öngyilkos lesz. A békés otthon, amelynek melegét, világosságát, kényelmét néhány nappal korábban a költő olyan szép szavakkal írta le, most mintha megremegne. Czakót temetik, „könnyez a részvét”. A Czakó halálára írt vers cím nélkül jelenik meg a temetésről szóló tudósításban. Közben a költő a Bolond Istók után eposzba kezd Lehel vezérről. Olyasfélébe, mint Arany János. Eposzt, tanulságos és érdekes olvasmányt a népnek. A vers első énekében ezt a szándékát rögtön kimondja: „Nem írástudóknak, nem az úri rendnek, De beszélek szűrös gubás embereknek; Hisz,az írástudók jobban tudják magok, Mint én, amiket most mondani akarok, Az uraknak pedig az ideje drága, Rá se néznek ilyen apró mulatságra." A vers politikai aktualitását a Lehel vezérről szóló monda adta, amely szerint Lehel kürtjével agyoncsapta a német császárt. Az eposz sohasem készült el, néhány hónap múlva a történelem közbeszólt, a legendából kilépett a német császár, a maga valóságában. December 23-án szinte karácsonyi ajándékul közölte a Jelenkor, hogy „Petőfi verseit újra nyomják 1500 példányban”. Aztán még három vers megjelenése következett, december 25-én az Utazás az alföldön, december 26-án a Homérosz és Osszián és december 30- án a Hol a leány, ki lelkem röpülését... Szépen zárult az év. Petőfi minden szilveszterre verset írt, szinte összefoglalva bennük az elmúlt évet, megállt egy pillanatra, hogy elvégezze számadását és kitűzze célját a következő évre. A vers hangja szelíden, már-aár jámboran indul, aztán egyszeresük felcsattan: „Feleségem, lásd, milyen jó, Hogy mi nékünk nincsen pénzünk, Nem piszkoljuk be kezünket, S nem csorog a verítékünk.” A vers végén pedig elhangzik a már sokszor elmondott, de most különösen erőteljes fogadalom: „Csak a zsarnok s a szolgalélek, E kettő az én ellenem S én zsarnokoknak s rabszolgáknak Bocsássák meg?... nem, soha nem!" A korabeli újságokból tudjuk, hogy az 1847—48-as tél nagyon hideg, kemény tél volt A Lánchíd építésén a rendkívüli hideg ellenére is szorgalmasan dolgoztak, az emberek dideregve jártak az utcán, a színházak, a hangversenytermek tele voltak, sok volt a bál, és a csavargók egyre vakmerőbb tettekre vetemedtek. Fényes nappal agyonvertek éskifosztottak egy óvatokcsinálót, egy gombkötő üzletet pedig délben, míg a gazda ebédelni ment, kifosztottak. A Dohány utcai szobában fogadalmat írt a költő. Vajon érezte-e, hogy valahol a mélyben már mozdul a föld, hogy alig telik el néhány hét és kitör a forradalom Párizsban, aztán lángbaborul egész Európa? -ez* PETŐFI SZÜLEI A PÁPAI KOLLÉGIUM AHOL JÓKAIVAL EGYÜTT VOLT DIÁK 17