Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-01-15 / 5. szám

PEST) Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton , két-két íven. — Hirleje közöl minden hirdetményt egy apró betűjü szeletsorától három ezüst kiért. Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban ( Sebestyénutcáa 288 sz alatt, földszint) félévre postán, különben 5 e. forinttal , az országban minden , azonkívül csak a cs. kir. főpostahivatalnál Bécsben. Szombat. 5* •Január 16. TimiLOHi M agу а г о r s z ág és E г d é l y. Kinevezések. — Nagymihályi levelek (II. Örök-megváltás.)Magyar tudós-társaság.— Tudósitás Békés megyéből: az uj főispán beigtatás napja kifőzetik. Tudósítás Biharból: némelly mult-közgyűlési vitákról. — Marmarosi közgyűlés és szigetki jótékony egyesület. — Pozsonyban takarékpénztári intézet alakul. — Sz. mártoni olvasótársaság.— Hazafi szózat az Őszinte testvérekhez. (vége) Magyar partvidék. — Gyászhír. — Erdélyi országgyűlési közlemények. Külföld. (futó pillanat Európa múlt évi és jelen állapotjára). Spanyolország. A kormányzó trónbeszéde. — Újabb elfogatások Madridban. Francziaország. A diplomatái kar újévi tisztelkedése, mellyben az orosz követ, betegség örve alatt, nem vesz részt. — A franczia katonák nem igen hajlandók Algier gyarmatlakosivá lenni. — A „Phalange“ gúnyolja a leoppositioi lap óvástételét Dupoty ügyében. Nagy britanna. Albert hy „férjkirály“ czímet nyerend. Németország. Mecklenburg is a német vámegyesülethez készül csatlakozni. — 'sat. Jóniái szigetek. Egy amerikai térítő véres czivódásokra nyújt alkalmat ; a lakosok gyűlőlsége az angolok ’s minden nemgörögök iránt. Vegyes közlések. Őr. Hírlapi szemle.—Fővárosi mozgalmak.— Újabb jótékonyság a budai sinylők intézete iránt. Magyarország és Erdély. Ő cs. ’s ap. kir. Fölsége tahvári és tarkői Tahy Józsefet, több tek. ns. megyék táblabiráját cs. k. kamarássá méltóztatott legkegyelm. kinevezni. Ő cs. ’s ap. kir. Fölsége Török Bálint grófot magyar kir. helytartósági számfeletti tanácsnokká ; Dessewffy Gyula grófot Zemplény megye tiszteletb. főjegyzőjét az eperjesi kerületi tábla tisztib. ülnökévé méltóztatott legkegyelm. kinevezni.(Mag.tud.) Nagy-mihályi Levelek. (II. Örök-megváltás. December, 1841. A földmivelő felizgatására, ki nálunk, a városi lakosok és mesteremberek csekély száma miatt, a’ néptömeget képezi — bizonyos párt a philantropismus álorczája alatt, ezen nagy szót ,szabad földi eszköz gyanánt használja. Milly varázs-erővel hatnak e szavak a durva, műveletlen földmivelőre, ki azt hiszi, hogy minden legkisebb áldozat nélkül minden eddig viselt terhei alól egyszerre, mint valamelly tündérpaloza által, fölmentetik, olly terhektől mondom, mellyek törvényszerűségéről — közbevetőleg legyen mondva ! — még nem is kétkedik, 's mellyek az 1836ki úrbéri törvények hozatala után aligha valahol igazán súlyosak. Azt azonban nem tudja, nem olvassa a műveletlen ember, — hogy ezen neki olly ingerlően ábrázolt változás által legkevésbbé sem a terhelt, 's adóbeli tartozásoktól tökéletesfölmentés , hanem csak ezek megmásilása szándékoltabk, rmellynélfogva egy teher helyett, más alakban ismét mást kellene elvállalnia. Ő csak azt hallja „szabad föld" ,s bizonyosnak hiszi, hogy a kormánynak sem fog adózni többé, mert hiszen máskép földje nem szabad ! A magyarázók 's felvilágosítok 's többesfélék megmondják neki: a ,Világ‘ban áll, hogy az elv már elfogadtatott *), s azért meg kell, — meg fog történni, csak a mód iránti kérdés vitattatik meg; 's mi ez utolsót illeti, — majd mi kiküzdendjük, ha nem gyáva a nemzet“! Egyenes felhívás a tömegek nyers erejéhez, 's így tisztán forradalmi lépés. Milly könnyű a tudatlan tömeget felizgatni, azt az 1831 ki zemplényi lázadások bizonyítják, hol is a nép azt vélte, hogy minden nemesi birtokot tulajdonává tehet, ’s minden képzelhető, még a közterheket is, magáról le fogja rázhatni; 's azt monda: „nem lesz se királyunk, se urunk, se vármegye ”! A kérdéses párt e jelen kérdést azok által kívánja eldöntetni, kiknek nincs mit elveszthetni; mert hogy itt csak egyedül a mi, t. i. aristocraták sajátjáról van szó, arról bizonyára senki sem fog kétkedni Ellenkezik hát ezen törekvés a kedvencz szabályijai: „ni his de nobis, sine nobis". A párt ezt gordiusi csomónak nyilvánítja, mellynek feloldatni kell,s ezen feloldásnak módja maieléggé ismeretes; nem egyéb mint ismételt felszólítása a nyers erőknek. Hatalmának előélzetében kimondotta, hogy ,legyen'! 's ime hihetőleg nem jön. ,Századunk' 6ödik számában közrebocsátott értekezésem egyszerre lojálissá téve egy híres újságlap szerkesztőjét, vagy is inkább ő mindig az volt; — a világnak bámulására azonban itt talált először alkalmat kinyilatkoztatni azon mély tiszteletét, mellyel minden saját iránt szivében mindig táplált. Tehát már 1833. megborzadt igazságszeretete a sajátsági jog megcsonkításán; ekkor pedig ezen concessio (mert bizonyosan az volt) minden legkisebb izgatás nélkül a vagyonos aristocralia önérzetéből származék, hogy általa a földmivelőnek, kisebb adózásival egybekapcsolt vesződségek, bosszantások 's tett. megszűnjenek, mint mellyek e tartozásit leginkább neheziték; és koránsem azért, mintha e lépésben valami olly nagy és lényeges változtatás feküdnék, melly által a föld népe örökre boldogítassék, vagy pedig a részére teendő engedvények köré végkép berekesztessék. Egyébiránt szabad akaratból egyeztünk meg a kérdéses engedvényben,s igy rajtunk igazságtalanság nem követtetett el. A P. Hírlap szerkesztője tehát maga is elismeri a birtok jogszerűségét, a feudális tartozásokra nézve is (mellyeknek így kétségtelenül szenteknek kell lenniük) ,s azon elvet állítja fel: „semmit sem tökéletes kármentesítés nélkül." Úgy látszik, hogy ezen igazságot nem a P. Hírlap szerkesztője találta fel, és hogy az tulajdonképen a köztársaság lételével egykorú, de ő azt mindig paizs gyanánt használja, melly alatt ezélzatait elrejtve, kármentesítési módokat koholhasson, mellyek által azon esetben, ha a poncta reluitio létesülne, a kármentés zérussá olvadna. Mi is elvállaljuk tehát a P. H. szerkesztőjének elvét, ’s egész okoskodásunkat ezen, mint alapon, kívánjuk építeni; 'sőt minden gyanú alól, — mintha minus recta via akarna valamit kivíni, — tökéletesen felmentjük. Vizsgáljuk meg tehát: vájjon a hibásan úgynevezett szabad föld nek be kell-e következni? más szavakkal: a mostani tartozásoknak — másokkali fölcserélésének, (mellyek azonban ezen szabad földön mindannyi terhek lennének) — meg kell é történni ? azaz : Iszer óhajtaná-e azt a földmivelő a kármentesítési elv szerint (staute principio indemnisationis), feltéve, hogy ennek jelentőségét érti? 2szor Szerezne-e ez lényeges javítást annak helyzetében ? 3szor Szabad-e a törvényhozásnak, mellynek egyébiránt a tulajdon felett rendelkezni, annál kevésbbé a birtokost ettől megfosztani joga nincs, — valamelly javaslatot pártolni akkor, midőn azt a földmivelő a származandó következmények tudatlanságában óhajtja ugyan, de az helyzetét bebizonyithatólag csak nehezítené? 4szerMegfelel-e a coactareluitio azon kellékeknek, mellyekkel egy concessional*. bírnia kell ? ' I Az e 1 s - r e. A földmivelő természetesen óhajtja helyzetének javítását, de nem terheinek megváltása, vagyis inkább megváltoztatása által. Ő tudja, hogy földjét, — noha ez 1836. óta tulajdonává vált,— az azon fekvő tartozásokkal együtt nyerte. Ő mindenkor tapasztalta, hogy midőn például Péter jobbágytelkét tartozásainak teljesitésével elégtelensége miatt elhagyta, azt Pálnak ugyan azon feltételek alatt adta légyen tulajdonjogánál fogva a földesur, ki azt Jakabnak vagy Sámuelnek is adhatta volna. Szerfölött sokan vannak, kik rövidebb, vagy hosszabb, még is emberi emlékezetet meg nem haladó idő óta illy módon jutottak birtokhoz. Bizonynyal észrevette ő mindenkor, hogy kívüle még több más is vala, kik telkét tartozásaival együtt,átvenni önkénytes készséggel nyilatkoztak.Irt tudja, hogy a terheket viselni képes nem lévén, telkét jelenleg is elvesztheti. Mindezeknél fogva ő az illenemű szabad akarattal elvállalt terhek jogszerűségén nem is kételkedik ,s csak most kell még őt holmi fondorkodások által mesterségesen arra tanilni, hogy azokat elviselhesseneknek találja, a mint ez főkép nagyobb községekben holmi zúgprókátorok, commis voyageurök, etc. hoc genus omne által gyakran történik; de ez is csak az által lehetséges, ha a földmivelő azon eszmére vezéreltetik, hogy tartozása helyett újabbat nem cserélve, minden teher alól fel fog mentetni. De miután a munka helyett — mivel bir — és a neki termett gabonából természetben adandó kilenczed helyett — mit ismét bir, — 's melly mindig arány szerinti, — pénz lenne adandó, melly nélkül szűkölködik, 's e végett adósságtételre kényszerittetnék, mellyel, sőt még kamatjait is lefaragni tehetségét meghaladja; a mihelyt a dolognak ezen oldala iránt felvilágosítást nyerend, bizonynyal inkább fog ezentúl is dolgozni, és kilenczedet adni akarni, mint pénzt. Lehetnek ugyan egyes kivételek, de felette kevés. Olly községek, mellyek igen kedvező örökös úrbéri szerződésekkel valának ellátva, mint például Nyíregyháza, a megváltást igen is kivánhatók,s eszközölhetők is, mivel a tartozások tőkésítése magasra nem rúgott. Olly közönségek is, mellyek minden tulajdon földjeik művelésétől menten maradó napot haszonra fordíthatnak 's maguknak pénzt kereshetnek , mint például Mosony, — talán fogják óhajtani a megváltást, és sikere is tán remélhető. — Azonban nincsen az egész országban 100, vagy 150 ezen osztályhoz tartozó község, és ezekben is az 'Avagy ' telkesek, kik nem szokták meg, mint alsó Magyarországban történni szokott, mások földeit nagy számban kibédeni, ’s a magyar földmivelő sajátságos módja szerint, mi hibásan iparnak neveztetik, sokat roszul mívelni, 's kevés hasznot húzni, jelen helyzetüket bizonyosan jobban szeretik, mintha kevés szerzett pénzüket oda kellene adni. Azonfelül minden községben találtatnak vagyonosabb egyének, kik — főleg a nagyobb közönségekben — nyomasztó befolyást gyakorolva, egyedül önhasznukat kereső oligarchák, és monopolisták a magok kis körében. Ezek közül ugyan egyesek óhajthatják a megváltást, de ezekre nézve az 1840 törvény —amidőn az egyesek megváltását megengedő, már eléggé rendelkezett. Ezen permissivus törvény behozására az országgyűlésen magam is szavaztam, azon okból, hogy senkinek se zárassák el az út, mellyen önszorgalma által felvetődhessék, — hanem, hogy inkább ez mindenkinek felnyittassék. *) Megjegyezzük, hogy a kényszerítő általános megváltás mellett elvileg nem nyilatkoztunk. Szerk.