Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-08-23 / 67. szám

győzödését ’s az egyházi rend elveit ’s érdekeit képvi­selőket. — Az elnök után egy megyei követő szólott fel ’s nagy feladatnak tartván a közvélemény ellen víni, a lelkesedésnek sok perczben határt tűzni ki, azon lelke­sedésnek , melly csak akkor ígérhet üdvös eredményt, ha a szent szikrát a szeretet és méltányosság érzete hat­ja át, és ha az ész mérsékelve a lelkesedést, neki irányt ad. Bár a pásztori körlevél a közvélemény ellen adatott ki, nem hiszi, hogy a lelkesedés arra a polgári bűn bé­lyegét nyomja. A szónok kötelességének tartja küldői ellenvéleményét előadni ’s kijelölni az egyházi ’s polgári hatalom között a határvonalt. A világi hatalom — úgy­mond — a polgári törvények iránti tiszteletet ’s engedel­mességet parancsolja, a vallás lélekismeret szabadsága pe­dig egyesek és nemzetek tulajdona; és hogy a hit ága­zatait taníthassa, az isteni szolgálatot elrendelje, lelki javait csak híveinek osztogathassa, az egy­házi hatalmat illeti; ezen jogokat hazánk törvényei ho­nunkban a fürt-vallásra is kiterjesztik. A szónok Rot­­tecket hívta fel, ki az ember természetes szabadságáról igy szól: „Von jeder Beschränkung frei muss hier nach in Bezug auf Religion und Kirche bleiben zu vorderst: Gedanke, Glaube und Gesinnung, dann aber auch das Bekenntniss und die Miltheilung derselben an andern, auch jede daraus sich beziehende äusserliche Handlung, oder gottesdienstliche Uibung.“ Ez előzmény után a tárgy­hoz szólva, azon állításra, hogy a főpásztori körlevelek által az 1790. 26. t.cz. 15 §nak azon rendelete: „ne matrimoniis mixtis impedimenta ponantur“ meg van sért­ve, megjegyzé, hogy akadály kétféle képzelhető: külső és belső, vagy is erkölcsi; ha az áldásmegtagadás aka­dály, az csak belső lehet; de — kérdő— lehet-e az a férfira, a prot. vőlegényre, kinek a cath. pap áldására szüksége nincs; ’s ki házasságának polgári érvényes­sége miatt kívánhatja csak a pap jelenlétét? lehet-e a nőre, kit a vegyes házasságról azon gondolat sem tar­tóztat vissza, hogy gyermekei, vagy azok egy része más val­lásban fognak neveltetni, ’s nem az övében, mellyet e legjobbnak tart vagy tartania kellene? ’s lehet-e aka­dály a szülőkre nézve? Mondatik, hogy a kath. egyház félszázadig megáldotta a vegy.­házasságokat ’s miért nem áldja meg most? A szónok megjegyzé, hogy lélek­­ismeret, vallás és meggyőződés elidősül és alá nem esik; de szertartásainak elrendezésére néz­ve a történet, szokás és az 1543: 18. 15­50: 16. t.cz. szerint az egyház a világi hatalomtól mindig független volt; és midőn az 1790. 26. t.cz. az evangelicusokat az egyház dolgaira nézve csupán egyházi elöljáróitól füg­gőknek nyilatkoztatja, akkor a viszonosság elvénél fogva a cath. egyház ezt méltán követelheti. — Szeretetlenség bélyegét nyomjuk azon egyházra, melly a házaspártól a a jó kívánságot elvonja; a szónok sem tudná be­csülni azon papot, ki a házasulóknak jót nem kíván, de nem arról van itt szó, mert az áldás-megtagadás nem megvonása a jó kívánságnak, hanem egyházilag helyben­­nem­ hagyása a gyermekek más hitbeni neveltetésöknek. — A szónok egy nagy férfiú után, kinek itt nemlétét minden becsületes kebel fájlalja, ismételve fejezé ki, hogy kár volt a törvényhozásnak a vallás dolgaiba ereszkedni. Azonban minthogy már beereszkedett, föltéve hogy az egyházi rend hibázott,hogyan alkalmaztathatnék rá az 1647: 141.czben foglalt büntetés ’s Ulászló 6 decret. 8 czik­­kének fenyítéke? hisz az 1647 : 14 et az 1­790: 26. ma­gyarázván a 600 frt büntetést csak a templomok, iskolák és plébániák erőszakos elfoglalóira érti; de történeti ada­tok nyomán csudálkozni kell a törvény rendeletén, melly 1647ben midőn a szónok megyéjében egy puszta 100 kurta forintért zálogosítatott el, rendel egy plébánosra 600 frt. büntetést. Hisz Ulászló G. D. 8. t. czikke vad­rablás és prédálásra nyújt módot; ’s hogy alkalmaztat­hatjuk ezt szelidebb korunkban? — A mi a pápai b­r­e­v­é­t illeti, ezt kibocsátani a rom. cath. egyház főnökének jogaihoz tartozott; e brevére pedig törvény-óvás mellett kir. tetszvényt kiadni a fejedelem sérthetlen joga. E brevé törvé­nyeinkkel össze nem ütközvén ő felsége hatalmát a szó­nok küldői e tekintetben kétségbe vonni nem kívánják, forrón óhajtván, hogy a vallásos villongásoknak valahára végük legyen, ’sat. — Minthogy a BR a felírást minden módosítás nélkül kívánták felterjeszteni, az elnök rövi­den kívánta azt megjegyezni, hogy bár múltkor is kimonda­tott , miszerint a bréve a törvénynyel összeütközik, a tárgyat catholicus szempontbul tekintve abban, ha valaki lélekismerete megynyugtatására Romába folyamodik, tör­vénytelenséget nem lát; ő nmga a placctumadás jogát a társasági rendszerből folyónak tartja, melly jog a fejede­lemnek fine civitatis adatott ’s mellyel törvényesen él is; és miután a clausula a relszvényben van, miért kívánják a BR. ennek törvénytelenségét kifejteni? ez *­ mond — a dolgot gyengít). ’S miután a büntetésnek világosnak kell lenni, a felírásnak a büntetésről szóló részét nem tartja , erősnek. — Utána egy káptalani követ szólott. ’S igaz — mond — hogy ő felsége 1839-i april hónapban kibocsá­tott intimatuma által az egyházi rendnek az 1790: 26. ti­t. ez. szoros megtartását parancsolta, de hogy ezt mind a nagyváradi püspök, mind a hg. prímás és főpapok pásztori levelei meg nem sértették, kitetszik részszerint ab­­ból hogy a múlt orsz.gyűlésen ezekben a mgos fő RR. semmi sérelmet sem találtak, részszerint magokbul a pász­tori levelekből, mellyekben csupán a cath. anyaszentegy­­háznak az evangélium lelkével megegyező tanai foglaltat­nak ; már pedig a tanok meghatározása nem tartozhatik a törvényhozás köréhez. Ha az említett terv. 3. §a szerint az evangelicus atyafiakat „ad actus religionis suae contra­­rios“ eretetni nem lehet, ha amint a szólott megyei kö­vet is fentebb megjegyzi, a 4. §. szerint „Evangelici in iis, quae ad religionem pertinent, unice a religionis suae superioribus“ függnek; lehet-é vájjon a püspököket ollyakra kényszeríteni, mellyek a vallásos szertartások­kal össze nem férnek; lehet é intézkedéseket a vallásos szertartásokban rosszaim? holott már sz. István 2. k. 2d. fejezetében mondja: „Episcopi habent po­testatem res ec­­clesiasticas providere , regere et gubernare, atq. dispen­­sare secundum canonum auctoritatem,m­ezt praejudicium nélkül, mi ellen a bécsi békekötés is óvást lesz, nem le­het. Azon esetben — folytatá — ha a cath. anyaszent­­egyház a gyermekek cath. vallásban neveltetésérül bizto­sítva nincs, az áldás megtagadásával sem a protestáns, sem a cath. fél nem sértetik; a prot. fél nem , mert ar­ra sem joga, sem szüksége nincs, de a cath. fél sem, mert úgy sem teszi azt meg, mi az áldást fogana­tossá tenné. De a pap sem adhat lélekismerete megsér­tése nélkül áldást illy házasságokig, mert az által, mi­dőn egy részről az anyaszentegyház akarata ellen csele­kednék, jóváhagyná más részrül, hogy a cath. anya­­szentegyház határán belül kötött házasság gyümölcsei an­nak határán kívül neveltessenek, ’s igy az anyaszentegy­­ház czéljának ellenére munkálkodnék. —­ Az egyházi rend — mond a szónok — a vallás nevében a bűnnek bélye­gét nem nyomja a polgári törvények rendeletére, mert azo­kat tiszteli ’s mennyiben a vallással ’s szertartásival egy­be nem ütközik teljesíti is azokat; igy az áldás magtaga­dásával ’s a passiva assistentiával csak azt teszi, hogy az anyaszent egyház szándéka és czélja ellen munkálkod­ni nem akar. Ezen passiv assistentiával az egyházi rend még inkább módot nyújt, ha törvény rendeletének betöl­tésével, a vegy­­házasságokat előmozdítani, és e mellett az anyaszentegyház czélja ellen nem munkálkodik. Mert a törvény rendelete az lévén, hogy a v. házasságok min­dig a cath. pap előtt történjenek, minthogy a passiva as­sistentiával a törvénynek elégtétetik, ’s a vegyesházassá­gok sem gátoltatnak, mert a törvény azon kitételében: „impedimenta ponere causumesto“ e szó alatt „p­o­ne­re“ a szónok positívum factumot kívánván érteni, miután a passiva assistentiával semmi tettleges gátlás nem történik, azt, hogy a nemleges test a v. házasságokat gátolná, mon­dani nem lehet.­­ Tovább fejtegetve a szónok a passiva assistentiát, azt az egész cath. anyaszentegyházban di­vatozónak állitá; mert nem említve Olasz, Spanyol, Por­tugal országokat, Poroszország rajnai és lengyel tartomá­nyait, a török birodalmat, ’s Angol, Bajor és Szászor­szágot, Északamerikát ’s Europa több tartományit, mel­lyekben, a mellett hogy a protestáns házasfél magát gyer­mekeinek cath. vallásban neveltetésére esküvel kötelezi, a házasságok a pap passiva assistentiája mellett köttet­nek meg; lehetlen azon körülményt érintetlenül hagynia, hogy Francziaországban, Helveczia, Belgium és Holland­ban a vegy. házassági kötésre Rómábul kéretik dispensatio. Tehát csak a magyarországi clerus távozzék el a köz anyaszentegyház vallásszertartásától? azon szertartástól, mellyet hogy 1796tül eddig meg nem tartott Cámbár he­lyeselni — mondá­­v nem lehet] kimenthetni a reversa­­lisoknak eddigi divatozásától, de miután a múlt ország­gyűlésen a revers­ jövőrei eltörlésében mindkét tábla meg­egyezett, a dolog más fordulatot vévén, a clerus kény­szerítve volt a köz anyaszentegyház bevett szokásához al­kalmazkodni. De hogy ez hazánkban is szokásban volt, tanúsítja gr. Zichy győri püspök 1760. octob. 20. kiadott és a megyei rituáléba igtatott rendelete. — A pápai bré­ve — folytatá — törvényeinkbe nem ütközik, mutatja ezt e isgének rá adott placetuma, melly tetszvény zára­dékának „in quantum legibus“ ele. a szónok olly értel­met adott, hogy — „törvényeinkkel nem ellenkezik. — Mind ezek mellett mégis — mond — az áldást megta­gadó lelkészek ellen több ns. megye az 1647 . 14. t.cz. vélte alkalmazhatónak, ’s erre történik a t. RR. felírásá­ban is hivatkozás, pedig e törvényben az áldás megta­gadásának ’s a pass. assistentiának nyoma sincs, és mi­vel az 1790: 12. t. ez. szerint törvényt csak a fejede­lem és a törvényesen egybehívott országos RR. magya­­rázhatnak, azon 1647: 14. t. ez. pedig az 17­90: 26. 12. §a által ,mint fentebb is mondatott] csupán a tem­plomok ’sat. elfoglalóira alkalmaztatik, nem foghatni meg, mikép vehették a ns. megyék azt olly értelemben — A szónok, beszédét, egy korán elhunyt nagy férfiú Cse­­sewffy A.] szavaival fejezé be:„Szellemi ellenállást eröletés módjaival nem győzhetni le,“ — és hogy az lett volna a polgári társaságnak kezdetétül fogva legkívánatosabb, mi­szerint magát a világi hatalom a lelkiismeret legdrágább kincsébe a vallás kérdésébe nem avatva, hanem azt ma­gára bízva , annak tulajdon belső erejétől várta volna szellemi kifejlését és haladását.“ — A káptalani követ után egy megyei szónok állott fel ’s hosszas beszédében mindent kimerített, mit e tárgyban a BB. kivonata mel­lett felhozhatni. „Ha egy alkotmányos országnak — mond — minden külső hatalomtóli függetlensége morális éle­tének fő eleme, ha a családok szerencséje ’s boldogsá­ga házi békességen alapszik, ha minden egyes polgár méltán követelheti, hogy a status lélekismereti szabad­ságát biztosítsa , akkor kétséget nem szenved , hogy a vegyes házasságok tárgyában költ pásztori körlevelek ’s Romábul ide küldött ’s kir. placetummal ellátott szent­széki bréve által hazánk függetlensége veszélyeztetett, alapos törvényeink megsértettek , mint megsértetett a szabad polgár , szabadnak lenni kellő lélekismereti sza­badsága és felzavartatott a szerencsés családok házi nyugalma és békessége. Tetemes ezen sérelem, mellynek súlya úgy tűnik leginkább élénkbe, ha e tárgy 1] al­­kotmányos és 2] egyházi elvekből taglaltatik.­­ A sta­tus minden egyes vallást maga irányában morális tes­tületnek tekint, mellyel mig egy más törvényesen bevett morális testület polgári jogait nem sérti, nemcsak tűrni de otalmazni is köteles; igy a cath. vallás dogmájának a hazában létező minden morális testületekre követke­zőleg a hazában levő minden vallásra, ’s igy az egész nemzetre politikai ’s polgári hatása nem lehet, mert akkor a cath. vallás a status felett állana, mi nem lehet, mert a status nem létezik a cath vallásban, hanem a cath. vallás, mint szinte a többi vallás is, a polgári ál­lományban. ’S azért nem állhat meg a cath. vallás több­ször vitatott azon állítása, hogy a státusban a cath. vallás dogmáival ellenkező törvény nem létezhetik, mert úgy Magyarország kénytelen lenne törvényeit elébb min­dig Rómába küldeni, vájjon azok nem ellenkeznek-e a dog­mákkal. De ez, mig Magyarország alkotmányos, é s minden külső hatalomtól független ország leend, nem történhe­tik. E függetlenséget királyaink mindig fenn tudták tar­tani; mutatja ezt Kálmán király tette, ki Crescentius ér­seknek a II Paschalis pápa által kívánt veszélyes esküt letenni nem engedé. Magyarország a vallás, jelesen a házasságok dolgában mindig rendelkezett, ’s a világi ha­talom e rendeletének az egyházi rend mindig enge­delmeskedett; így Kálmán II­I. fejezetében azt rendeli­ ,ut desponsatio conjungalis in conspectu Ecclesiae praesente sacerdote coram idoneis tessibus aliquo sig­­no subarhationis fieret, secus non conjugium, sed opus fornicationis reputetur.“ — E törvénynek az egyházi rend mindig engedelmeskedett. Az 160 dik I. K. előtti t. ez. a szabad átmenetet egész községeknek megenge­di ; igy rendelkezik ténylegesen a vallás dolgában az 1790: 26 t. ez., ’s a mellett hogy a vegyes házasságo­kat a rom. cath. lelkész előtt történendőknek rendeli ’s annak akadályoztatását tiltja. 161k §ában a vegyes há­zasságokat szentségre emeli. És bár a clerus e törvény­nek ellenmondóit C ellenmondása természetesen el nem fogadtatván], azt mégis törvénynek ismerte el, ’s annak a legújabb időkig 50 éven át engedelmeskedett. ’S­ime 50 év múlva érkezett Romábul egy bréve, mellyre, bár az törvényeinket sérti, kir. tetszvény adatott. Ezen sérelmes brevének veszélyteljes tartalma 3 fő pontban központosul. 1) meghagyatik, hogy az illető lelkész igyekezzék min­den módon a’ cath. nőt arra bírni, hogy vegyes házasság­ba ne lépjen; 2) ha ez nem sikerülne, igyekezzék az ev. vőlegényt a rom. cath. vallásra áttériteni, ’s 3] ha ez sem si­kerülne, igyekezzék a vegyes házasságból születen­dő minden gyermeknek a cath. vallásban­ neveltetését biztosítani, azaz reversalist venni, és ha ez utolsó sem sükerülne, akkor az áldás, a szertartások és a templom tagadtassanak meg a jegyesektől. E­lvéve, mint láthatni, sérti hazánk törvényeit, sérti Kálmán fentebb idézett törvényét, a teljes vallásszabadságot adott bécsi és lin­­czi békekötést ’s végre az 1790. 26­­. czikket. De nemcsak sarkalatos törvényeinket, hanem a magyar kir. udv. Cancellaria 1839ik évi april 27röl 6113 sz. alatt költ ’s a m. kir. Helyt. tanácshoz bocsátott azon ren­deletét is, mellyben a föpásztorok az 1790. 26dik törv. czikkhezi szoros ragaszkodásra utasittatnak, sértették meg; azonban ők nem tekintve, hogy a törvényes kir. 552 11- ICaigun­a

Next