Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-08-23 / 67. szám
győzödését ’s az egyházi rend elveit ’s érdekeit képviselőket. — Az elnök után egy megyei követő szólott fel ’s nagy feladatnak tartván a közvélemény ellen víni, a lelkesedésnek sok perczben határt tűzni ki, azon lelkesedésnek , melly csak akkor ígérhet üdvös eredményt, ha a szent szikrát a szeretet és méltányosság érzete hatja át, és ha az ész mérsékelve a lelkesedést, neki irányt ad. Bár a pásztori körlevél a közvélemény ellen adatott ki, nem hiszi, hogy a lelkesedés arra a polgári bűn bélyegét nyomja. A szónok kötelességének tartja küldői ellenvéleményét előadni ’s kijelölni az egyházi ’s polgári hatalom között a határvonalt. A világi hatalom — úgymond — a polgári törvények iránti tiszteletet ’s engedelmességet parancsolja, a vallás lélekismeret szabadsága pedig egyesek és nemzetek tulajdona; és hogy a hit ágazatait taníthassa, az isteni szolgálatot elrendelje, lelki javait csak híveinek osztogathassa, az egyházi hatalmat illeti; ezen jogokat hazánk törvényei honunkban a fürt-vallásra is kiterjesztik. A szónok Rottecket hívta fel, ki az ember természetes szabadságáról igy szól: „Von jeder Beschränkung frei muss hier nach in Bezug auf Religion und Kirche bleiben zu vorderst: Gedanke, Glaube und Gesinnung, dann aber auch das Bekenntniss und die Miltheilung derselben an andern, auch jede daraus sich beziehende äusserliche Handlung, oder gottesdienstliche Uibung.“ Ez előzmény után a tárgyhoz szólva, azon állításra, hogy a főpásztori körlevelek által az 1790. 26. t.cz. 15 §nak azon rendelete: „ne matrimoniis mixtis impedimenta ponantur“ meg van sértve, megjegyzé, hogy akadály kétféle képzelhető: külső és belső, vagy is erkölcsi; ha az áldásmegtagadás akadály, az csak belső lehet; de — kérdő— lehet-e az a férfira, a prot. vőlegényre, kinek a cath. pap áldására szüksége nincs; ’s ki házasságának polgári érvényessége miatt kívánhatja csak a pap jelenlétét? lehet-e a nőre, kit a vegyes házasságról azon gondolat sem tartóztat vissza, hogy gyermekei, vagy azok egy része más vallásban fognak neveltetni, ’s nem az övében, mellyet e legjobbnak tart vagy tartania kellene? ’s lehet-e akadály a szülőkre nézve? Mondatik, hogy a kath. egyház félszázadig megáldotta a vegy.házasságokat ’s miért nem áldja meg most? A szónok megjegyzé, hogy lélekismeret, vallás és meggyőződés elidősül és alá nem esik; de szertartásainak elrendezésére nézve a történet, szokás és az 1543: 18. 1550: 16. t.cz. szerint az egyház a világi hatalomtól mindig független volt; és midőn az 1790. 26. t.cz. az evangelicusokat az egyház dolgaira nézve csupán egyházi elöljáróitól függőknek nyilatkoztatja, akkor a viszonosság elvénél fogva a cath. egyház ezt méltán követelheti. — Szeretetlenség bélyegét nyomjuk azon egyházra, melly a házaspártól a a jó kívánságot elvonja; a szónok sem tudná becsülni azon papot, ki a házasulóknak jót nem kíván, de nem arról van itt szó, mert az áldás-megtagadás nem megvonása a jó kívánságnak, hanem egyházilag helybennem hagyása a gyermekek más hitbeni neveltetésöknek. — A szónok egy nagy férfiú után, kinek itt nemlétét minden becsületes kebel fájlalja, ismételve fejezé ki, hogy kár volt a törvényhozásnak a vallás dolgaiba ereszkedni. Azonban minthogy már beereszkedett, föltéve hogy az egyházi rend hibázott,hogyan alkalmaztathatnék rá az 1647: 141.czben foglalt büntetés ’s Ulászló 6 decret. 8 czikkének fenyítéke? hisz az 1647 : 14 et az 1790: 26. magyarázván a 600 frt büntetést csak a templomok, iskolák és plébániák erőszakos elfoglalóira érti; de történeti adatok nyomán csudálkozni kell a törvény rendeletén, melly 1647ben midőn a szónok megyéjében egy puszta 100 kurta forintért zálogosítatott el, rendel egy plébánosra 600 frt. büntetést. Hisz Ulászló G. D. 8. t. czikke vadrablás és prédálásra nyújt módot; ’s hogy alkalmaztathatjuk ezt szelidebb korunkban? — A mi a pápai brevét illeti, ezt kibocsátani a rom. cath. egyház főnökének jogaihoz tartozott; e brevére pedig törvény-óvás mellett kir. tetszvényt kiadni a fejedelem sérthetlen joga. E brevé törvényeinkkel össze nem ütközvén ő felsége hatalmát a szónok küldői e tekintetben kétségbe vonni nem kívánják, forrón óhajtván, hogy a vallásos villongásoknak valahára végük legyen, ’sat. — Minthogy a BR a felírást minden módosítás nélkül kívánták felterjeszteni, az elnök röviden kívánta azt megjegyezni, hogy bár múltkor is kimondatott , miszerint a bréve a törvénynyel összeütközik, a tárgyat catholicus szempontbul tekintve abban, ha valaki lélekismerete megynyugtatására Romába folyamodik, törvénytelenséget nem lát; ő nmga a placctumadás jogát a társasági rendszerből folyónak tartja, melly jog a fejedelemnek fine civitatis adatott ’s mellyel törvényesen él is; és miután a clausula a relszvényben van, miért kívánják a BR. ennek törvénytelenségét kifejteni? ez * mond — a dolgot gyengít). ’S miután a büntetésnek világosnak kell lenni, a felírásnak a büntetésről szóló részét nem tartja , erősnek. — Utána egy káptalani követ szólott. ’S igaz — mond — hogy ő felsége 1839-i april hónapban kibocsátott intimatuma által az egyházi rendnek az 1790: 26. tit. ez. szoros megtartását parancsolta, de hogy ezt mind a nagyváradi püspök, mind a hg. prímás és főpapok pásztori levelei meg nem sértették, kitetszik részszerint abból hogy a múlt orsz.gyűlésen ezekben a mgos fő RR. semmi sérelmet sem találtak, részszerint magokbul a pásztori levelekből, mellyekben csupán a cath. anyaszentegyháznak az evangélium lelkével megegyező tanai foglaltatnak ; már pedig a tanok meghatározása nem tartozhatik a törvényhozás köréhez. Ha az említett terv. 3. §a szerint az evangelicus atyafiakat „ad actus religionis suae contrarios“ eretetni nem lehet, ha amint a szólott megyei követ is fentebb megjegyzi, a 4. §. szerint „Evangelici in iis, quae ad religionem pertinent, unice a religionis suae superioribus“ függnek; lehet-é vájjon a püspököket ollyakra kényszeríteni, mellyek a vallásos szertartásokkal össze nem férnek; lehet é intézkedéseket a vallásos szertartásokban rosszaim? holott már sz. István 2. k. 2d. fejezetében mondja: „Episcopi habent potestatem res ecclesiasticas providere , regere et gubernare, atq. dispensare secundum canonum auctoritatem,mezt praejudicium nélkül, mi ellen a bécsi békekötés is óvást lesz, nem lehet. Azon esetben — folytatá — ha a cath. anyaszentegyház a gyermekek cath. vallásban neveltetésérül biztosítva nincs, az áldás megtagadásával sem a protestáns, sem a cath. fél nem sértetik; a prot. fél nem , mert arra sem joga, sem szüksége nincs, de a cath. fél sem, mert úgy sem teszi azt meg, mi az áldást foganatossá tenné. De a pap sem adhat lélekismerete megsértése nélkül áldást illy házasságokig, mert az által, midőn egy részről az anyaszentegyház akarata ellen cselekednék, jóváhagyná más részrül, hogy a cath. anyaszentegyház határán belül kötött házasság gyümölcsei annak határán kívül neveltessenek, ’s igy az anyaszentegyház czéljának ellenére munkálkodnék. — Az egyházi rend — mond a szónok — a vallás nevében a bűnnek bélyegét nem nyomja a polgári törvények rendeletére, mert azokat tiszteli ’s mennyiben a vallással ’s szertartásival egybe nem ütközik teljesíti is azokat; igy az áldás magtagadásával ’s a passiva assistentiával csak azt teszi, hogy az anyaszent egyház szándéka és czélja ellen munkálkodni nem akar. Ezen passiv assistentiával az egyházi rend még inkább módot nyújt, ha törvény rendeletének betöltésével, a vegyházasságokat előmozdítani, és e mellett az anyaszentegyház czélja ellen nem munkálkodik. Mert a törvény rendelete az lévén, hogy a v. házasságok mindig a cath. pap előtt történjenek, minthogy a passiva assistentiával a törvénynek elégtétetik, ’s a vegyesházasságok sem gátoltatnak, mert a törvény azon kitételében: „impedimenta ponere causumesto“ e szó alatt „ponere“ a szónok positívum factumot kívánván érteni, miután a passiva assistentiával semmi tettleges gátlás nem történik, azt, hogy a nemleges test a v. házasságokat gátolná, mondani nem lehet. Tovább fejtegetve a szónok a passiva assistentiát, azt az egész cath. anyaszentegyházban divatozónak állitá; mert nem említve Olasz, Spanyol, Portugal országokat, Poroszország rajnai és lengyel tartományait, a török birodalmat, ’s Angol, Bajor és Szászországot, Északamerikát ’s Europa több tartományit, mellyekben, a mellett hogy a protestáns házasfél magát gyermekeinek cath. vallásban neveltetésére esküvel kötelezi, a házasságok a pap passiva assistentiája mellett köttetnek meg; lehetlen azon körülményt érintetlenül hagynia, hogy Francziaországban, Helveczia, Belgium és Hollandban a vegy. házassági kötésre Rómábul kéretik dispensatio. Tehát csak a magyarországi clerus távozzék el a köz anyaszentegyház vallásszertartásától? azon szertartástól, mellyet hogy 1796tül eddig meg nem tartott Cámbár helyeselni — mondáv nem lehet] kimenthetni a reversalisoknak eddigi divatozásától, de miután a múlt országgyűlésen a revers jövőrei eltörlésében mindkét tábla megegyezett, a dolog más fordulatot vévén, a clerus kényszerítve volt a köz anyaszentegyház bevett szokásához alkalmazkodni. De hogy ez hazánkban is szokásban volt, tanúsítja gr. Zichy győri püspök 1760. octob. 20. kiadott és a megyei rituáléba igtatott rendelete. — A pápai bréve — folytatá — törvényeinkbe nem ütközik, mutatja ezt e isgének rá adott placetuma, melly tetszvény záradékának „in quantum legibus“ ele. a szónok olly értelmet adott, hogy — „törvényeinkkel nem ellenkezik. — Mind ezek mellett mégis — mond — az áldást megtagadó lelkészek ellen több ns. megye az 1647 . 14. t.cz. vélte alkalmazhatónak, ’s erre történik a t. RR. felírásában is hivatkozás, pedig e törvényben az áldás megtagadásának ’s a pass. assistentiának nyoma sincs, és mivel az 1790: 12. t. ez. szerint törvényt csak a fejedelem és a törvényesen egybehívott országos RR. magyarázhatnak, azon 1647: 14. t. ez. pedig az 1790: 26. 12. §a által ,mint fentebb is mondatott] csupán a templomok ’sat. elfoglalóira alkalmaztatik, nem foghatni meg, mikép vehették a ns. megyék azt olly értelemben — A szónok, beszédét, egy korán elhunyt nagy férfiú Csesewffy A.] szavaival fejezé be:„Szellemi ellenállást eröletés módjaival nem győzhetni le,“ — és hogy az lett volna a polgári társaságnak kezdetétül fogva legkívánatosabb, miszerint magát a világi hatalom a lelkiismeret legdrágább kincsébe a vallás kérdésébe nem avatva, hanem azt magára bízva , annak tulajdon belső erejétől várta volna szellemi kifejlését és haladását.“ — A káptalani követ után egy megyei szónok állott fel ’s hosszas beszédében mindent kimerített, mit e tárgyban a BB. kivonata mellett felhozhatni. „Ha egy alkotmányos országnak — mond — minden külső hatalomtóli függetlensége morális életének fő eleme, ha a családok szerencséje ’s boldogsága házi békességen alapszik, ha minden egyes polgár méltán követelheti, hogy a status lélekismereti szabadságát biztosítsa , akkor kétséget nem szenved , hogy a vegyes házasságok tárgyában költ pásztori körlevelek ’s Romábul ide küldött ’s kir. placetummal ellátott szentszéki bréve által hazánk függetlensége veszélyeztetett, alapos törvényeink megsértettek , mint megsértetett a szabad polgár , szabadnak lenni kellő lélekismereti szabadsága és felzavartatott a szerencsés családok házi nyugalma és békessége. Tetemes ezen sérelem, mellynek súlya úgy tűnik leginkább élénkbe, ha e tárgy 1] alkotmányos és 2] egyházi elvekből taglaltatik. A status minden egyes vallást maga irányában morális testületnek tekint, mellyel mig egy más törvényesen bevett morális testület polgári jogait nem sérti, nemcsak tűrni de otalmazni is köteles; igy a cath. vallás dogmájának a hazában létező minden morális testületekre következőleg a hazában levő minden vallásra, ’s igy az egész nemzetre politikai ’s polgári hatása nem lehet, mert akkor a cath. vallás a status felett állana, mi nem lehet, mert a status nem létezik a cath vallásban, hanem a cath. vallás, mint szinte a többi vallás is, a polgári állományban. ’S azért nem állhat meg a cath. vallás többször vitatott azon állítása, hogy a státusban a cath. vallás dogmáival ellenkező törvény nem létezhetik, mert úgy Magyarország kénytelen lenne törvényeit elébb mindig Rómába küldeni, vájjon azok nem ellenkeznek-e a dogmákkal. De ez, mig Magyarország alkotmányos, é s minden külső hatalomtól független ország leend, nem történhetik. E függetlenséget királyaink mindig fenn tudták tartani; mutatja ezt Kálmán király tette, ki Crescentius érseknek a II Paschalis pápa által kívánt veszélyes esküt letenni nem engedé. Magyarország a vallás, jelesen a házasságok dolgában mindig rendelkezett, ’s a világi hatalom e rendeletének az egyházi rend mindig engedelmeskedett; így Kálmán III. fejezetében azt rendeli ,ut desponsatio conjungalis in conspectu Ecclesiae praesente sacerdote coram idoneis tessibus aliquo signo subarhationis fieret, secus non conjugium, sed opus fornicationis reputetur.“ — E törvénynek az egyházi rend mindig engedelmeskedett. Az 160 dik I. K. előtti t. ez. a szabad átmenetet egész községeknek megengedi ; igy rendelkezik ténylegesen a vallás dolgában az 1790: 26 t. ez., ’s a mellett hogy a vegyes házasságokat a rom. cath. lelkész előtt történendőknek rendeli ’s annak akadályoztatását tiltja. 161k §ában a vegyes házasságokat szentségre emeli. És bár a clerus e törvénynek ellenmondóit C ellenmondása természetesen el nem fogadtatván], azt mégis törvénynek ismerte el, ’s annak a legújabb időkig 50 éven át engedelmeskedett. ’Sime 50 év múlva érkezett Romábul egy bréve, mellyre, bár az törvényeinket sérti, kir. tetszvény adatott. Ezen sérelmes brevének veszélyteljes tartalma 3 fő pontban központosul. 1) meghagyatik, hogy az illető lelkész igyekezzék minden módon a’ cath. nőt arra bírni, hogy vegyes házasságba ne lépjen; 2) ha ez nem sikerülne, igyekezzék az ev. vőlegényt a rom. cath. vallásra áttériteni, ’s 3] ha ez sem sikerülne, igyekezzék a vegyes házasságból születendő minden gyermeknek a cath. vallásban neveltetését biztosítani, azaz reversalist venni, és ha ez utolsó sem sükerülne, akkor az áldás, a szertartások és a templom tagadtassanak meg a jegyesektől. Elvéve, mint láthatni, sérti hazánk törvényeit, sérti Kálmán fentebb idézett törvényét, a teljes vallásszabadságot adott bécsi és linczi békekötést ’s végre az 1790. 26. czikket. De nemcsak sarkalatos törvényeinket, hanem a magyar kir. udv. Cancellaria 1839ik évi april 27röl 6113 sz. alatt költ ’s a m. kir. Helyt. tanácshoz bocsátott azon rendeletét is, mellyben a föpásztorok az 1790. 26dik törv. czikkhezi szoros ragaszkodásra utasittatnak, sértették meg; azonban ők nem tekintve, hogy a törvényes kir. 552 11- ICaiguna