Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-10-14 / 82. szám
Országgyűlési ti«iatosítfások» Pozsony , October tikon. LXXII. kerületi ülés. Ülés kezdetén jegyző Palóczy László a verificationalis választmánynak Szeben városa ujonan választott követei megbízó levelének lemutatásáról, folytatólagos jelentését olvasá föl. B. megye követe pedig előadván, hogy megyéjéből gr. Kornis Károly az országgyűlésre meg nem hivatott, erről a főRRock, a több meg nem hivott mágnások iránt kelt szenetben, értesíttetése rendeltetett. Ezután a kir. városokróli törv. czikk tárgyalásának folytatása következett, ’s miután közelebbi ülésekben a 82. §ra nézve elhatároztatott, hogy a nemesi curiák adómentesek legyenek, az élelem- és keresetmódtól pedig kir. városokban a nemesek is adót fizetni tartozzanak, a 83. §., melly így szól: „kivethet a város az állandó lakosokra személyes adót is, és ezt is különbség nélkül minden állandó lakosok fizetik, azaz: azon kérdés, hogy k. városban köteleztessenek-e a nemesemberek is személyes adót fizetni, ha a város azt kiveti a jövő tanácskozás alá. Mielőtt azonban ebbe bocsátkoznának, egy városi követ mondá: bár a város, mellynek 6 küldöttje, olly szerencsés helyzetben van, hogy benne egyetlenegy nemesi curia sincs, de jelen kérdést elvkérdésnek tekinti, miután a nemesi curiák úgy be vannak a városba kebelezve , hogy körültök mindenütt polgári telkek léteznek, ’s birtokosaik a városi kényelmeket, minek a kövezet , világítás és közbátorság, szintúgy mint a város több lakói, élvezik, miután továbbá e curiák rendőri tekintetben a városi hatóság alá tartoznak, a rendőri felügyelet pedig tisztviselők által történik, igazságtalannak tartja, hogy ezek fizetését és mindazon költségeket, mellyek a kényelem ’s közbátorság fentartására szükségesek, egyedül a polgár viselje véres verítékkel szerzett pénzéből. Azon módosítást kívánja tehát a 82. §hoz tétetni, hogy „a polgári telkek ’s földekkel körülvett nemesi curiák birtokosai, azon adórovatokat, mellyek a tisztviselők fizetésére ’s a kényelem ’sat. fentartására kivettetnek, fizetni köteleztessenek.“ Egy felső megyei követ azonban úgy vélé, hogy közelebbi ülésekben a curiák adómenteseknek határoztatván, ezekről többé szó sem lehet, hanem mi a személyes adót (83. §.) illeti: megengedi ugyan, hogy ennek beszedése legkönnyebb ’s legkevesb költséggel járó; de igazságtalannak tartja azt, mivel ha egyiránt vettetik ki, a gazdag nem érzi, a szegény pedig nagyon, 's a szorgalmatos, ki többet keres, jobban suttatik a munkátlan kozhelynél; ’s ezen okból nem is szoktak a statusok személyes adót ollyanokra vetni, kiknek némi vagyonuk van, vagyontalanokhoz tartozni pedig senki sem szeret,’s azért azt tiszteletadónak senki sem tartja. Miért is szóló személyes adót senkire, nemcsak a nemesekre, hanem a városi polgárokra sem vélvén kivetendőnek az egész 83. §nak kihagyatását kivánta. Az imént szólott városi követ kivonatának világosításául, követtársa a nemesek adózását úgy különbözteté, hogy vannak olly adók, mellyekkel a nemes a megye házi pénztárába tartozik, például: koronázási költségek, subsidiumok ’sat. ’s úgy véli, miszerint tegnap erre nézve történt szavazás, hogy illy adókat a városok a nemesekre ki ne vethessenek; de van egy más neme az adónak a városokra nézve, mellyet a városi kényelmekért kell fizetni, ’s annak kell most itt szavazati kérdésnek lennie, hogy illy adót, illy költségeket a kir. városok kivethetnek-e nemesekre is? Nem kívánta azonban ezt egy megyei követ szavazat tárgyául tenni, mert hasonlóan az előbbi megyei követtel, az egyes adórovatok megállapítását, egyedül annyiban, mennyiben eddig a kir. városok körében aránytalanság uralkodott, — mivel például Debreczenben nincs fejtöki-adó, Szegeden pedig és másutt szokásban van—ide tartozónak állitá, é s a személyes adót a városok adórovatiból átalánosan, a polgárokra nézve is kitöröltetni kivánta. Az adó első eszméjének, úgymond, a fölüli adózás volt első rugója, és az a napkeleti tartományokban most is szokásban van, de jól rendezett státusban azt, mint igazságtalant, (szerinte a legutolsó napszámos is, kinek minden tőkéje két keze épségében áll, a tőkepénzessel ugyanannyit fizetvén) el kell törleni. A k. városok szükséges adóikat feloszthatják más tárgyakra is, ’s miután a nemesek az élelem- és keresetmódra nézve a városi adó alá vettettek, ’s ezekbe a személy is be van foglalva, a városi kényelem ’sat. föntartására szükséges költségek alól a nemesek sem fogják magukat kihúzhatni. Egy más megyei követ, ha a kérdés nem úgy téteznék, hogy a kir. város által kivetett személyes adót tartozzanak-e a nemesek fizetni ? hanem, hogy kivethet-e a város személyes adót? ráállana, hogy a fejadó a kir. városokban minden polgárra nézve is töröltessék el, mivel igazságtalan ; ’s e részben ne hivatkozzunk a megyei rosz szokásra, hiszen az egész adórendszert József idejében egy óra alatt egy királyi tanácsos készítette, ’s rovatokba tette a „filiust, filiát, servust és ancillat“; ’s ennél roszabb rendszer nincs a világon. Olly igazságtalan a fejadó, mint az, hogy a házatlan zsellér 12 napot szolgál földesurának, ki neki semmit egyebet nem ad levegőnél, mit isten ingyen adott mindenkinek, és víznél, mire Ovidius megmondta: „usus communis aquarum est.“ A török basák használták ezt Magyarországon, annyi forintot követelvén minden helységtől, ahány fő benne volt. Ne vegyük divatba ezen orosz divatot, inkább nyugatra nézzünk és annak példáját kövessük De jelenleg ne szóljunk e kérdéshez , hanem bízzuk ezt azon választmányra, melly az adórendszer kidolgozására van kiküldve. Az érdemes jegyző is úgy vélekedik, hogy azon kérdést: vájjon kitöröltessék-e az adórovatok közöl a fejadó vagy nem ? ex professo kell eldönteni, ’s mig az nem történik, addig semmit nem kell kötelezőleg kimondani, hanem csak megengedőleg, miszerint a városok személyadót vethetnek ki, ’s ez átalános szabály alól kivételkép kitehetni, milly lakosokra,’s értékekre nem vettethetnek ki azok, p. v. nemesi curiára, ’s ha úgy tetszik személyre ’sat. Mi magát a fejadó elvét illeti, mellette is sokat lehet, kivált a k. városokra nézve, felhozni; lehet-e például a művészeti keresetekre, mellyek nem legényekkel hanem mechanice történnek, a hajhászokra ’s több illyenekre más adót vetni ki; továbbá elvünk az, hogy minden, ki közjavakban részesül, a közterheket is viselje, ’s vannak egyének, p. o. a tőkepénzesek , kik minden más adó alól kibúnak ; aztán , ha minden tökét adóztatni kell, nem méltányos-e, hogy a személy,melly legnagyobb töke, adó alá vettessék? — Pártolók többen azon javaslatot, miszerint az egész 83. §. hagyassák ki, azaz, hogy a k. városok személyes adót ki ne vethessenek, ellene szólott azonban ennek, az érd. jegyző előadásának szellemében, egy nevezetes megyei követ, hozzáadván, hogy ha kimondatnék a városokra nézve , miszerint személyes adót, mint igazságtalant, ki nem vethetnek , akkor egy főtörvényben ezt a megyékre is ki kellene terjeszteni. Ki kell mondani permissive, hogy a városok vethetnek ki személyadót , és ő kívánja, hogy ebben a nemesek is részt vegyenek , de inkább mondjuk ki az ellenkezőt, ha csak ■ ugyan meg kell lenni, mint olly palliativszerrel éljünk, melly az egész adórendszerbe vágna. Az elnök szavazatra első kérdésül akarván föltenni: vethetnek-e ki a királyi városok személyes adót? többen ellene szóljanak, úgy vélvén, hogy ha mindent össze nem akarnak zavarni, az adórovatok hasznát vagy kárát itt nem kell tanácskozás alá venni; feliántok írattak e kérdésben külföldön ’s a parliamentben hónapokat töltöttek el fölötte , ’s itt sem lehet azt pillanat alatt eldönteni; egy illy kérdés positiv törvény tárgya ; most nem az a kérdés: mi adót hozzanak be a városok? hanem: .a fenállót hogyan és kikre vethessék ki? azt kell tehát inkább szavazatra bocsátani: kívánnak-e a BR az adónemekről ex professo tanácskozni, vagy nem? Ismételvén azonban egy megyei követ a fejadó igazságtalanságát, úgy vélekedek, hogy ha az megszüntetik , az egész adózási rendszer nem fog az által változtatni, és bátran ki merné azt mondani, mert a törvényhatóságok municipális jogai közé tartozik a rovat változtatása, és mivel azon botrányt, hogy a nemes ne fizessen kir. városokban személyes adót, törvényben kimondani nem akarja, inkább azt mondaná, hogy senki se fizessen. Felhozattak azonban ennek ellenében a már elsorolt okok,s különösen azon argumentumra , miszerint az adórovatok változtatása a megyék és Helytartótanács önkényétől függ, megjegyezteték , hogy az 1825-i országgyűlésről országos összeirók küldetvén ki, számukra egy utasítás dolgoztatott ki, mellyben a hat rovatok közt foglaltatnak a 60 éven alól ’s 18on felül levő személyek, a fiú, leány ’s szolga is, ’s ez nem a népesség megtudása végett történt, mert akkor a lelkek száma hatolt volna össze; és ezen rovat-alap nem megye , nem Helytartótanács találmánya, hanem törvényben foglaltatik, és annálfogva ennek csak törvény által lehet megszűnnie. Ha tehát ezen személyes cicák egy vonással kitöröltetnek, minthogy a többiekkel egy lánczolatban vannak, ha egy szemet kiveszünk, a többiről is gondoskodni kell . Soká folyt a vita a fölött: mi legyen hát a szavazati kérdés, mig végre az elnök által föltett azon kérdésben: vethet-e ki a város az állandó lakosokra személyes adót? megnyugodtak. A nemre csak is szavazat volt, ’s e szerint nagy többség az igent megállapító.— Másik kérdés vala, vethet-e ki a város nemesemberre valamit házi adó fejében városi költségek födözésére? — Szavazás közben egy ékesszólásáról hires követ , egy americai Andriew nevű utazóvali esetet beszélvén el, miszerint ti. az itt Pozsonyban egy követtel találkozván, ki annak igen ellene volt, hogy nemesember 675 kir. városban a házi adó terhében részesüljön, annak nevel tározójába feljegyzé, hogy megmondhassa honn , mikep a 19. században illy emberre is talált, — az igenre szavazott. Egy más követ sajnálatát fejezvén ki hogy nemre kell szavaznia; egy harmadik ürült, hogy°o szégyen a képviseleti táblának jó szándékát tanúsítja ’s ennélfogva remélhető, hogy a küldőket rábírhatni az adó elvállalására. — A többség nem fogadó el a nemesekre a kir. városok által kivetendő személyadót. — Szavazás után egy érdemes megyei követ, látván mikép e kérdés megbukott: egy indítvány jön , miszerint mondassák ki, hogy a városban lakó nemesek, kik élnek a kényelmekkel ’s gyakran ezerekre menő házbért fizetnek, a költségekben a részesülés végett, a házbértők adófizetéstől mentek ne legyenek. — Az e fölötti tanácskozás más napra halasztatott. October 9én. LVI. országos ülés (angol FeRRnél.) reg. 10 órakor. Az országbíró elnöklete alatt, a t.RRnek a magyar nyelv tárgyában( 3-dik szenetek *) vétetett tanácskozás alá. Felolvastatván az, legelsöbb is Horvátország bánja emelt szót. A magyar nyelv ügyében — úgymond a berhatárokra nézve már teljes egyesség van a két tábla közt, akadályok csak a kapcsolt országokra nézve léteznek még, és ezek négy pontban öszpontosulnak: 1) Nem tartják a BRK szükségesnek a törvényczikkbe, Horvátországra vonatkozólag, azon záradéknak betételét, miszerint ,,a törvényhozás annak belső nyelv-viszonyaira elnyomólag hatni nem kivánc”, minek ellenében okát felhozza szóló,hogy már magok az eddigi vitatkozások e tárgyban, olly kellemetlen viszhatást szültek a kapcsolt részekben, mikép maga ez elég ok a megnyugtató kifejezés betételének szükségére, mert nemcsak Horvátország, hanem még a slavóniai megyék egyike is megtiltotta követeinek országgyűlésen a magyar nyelven szólást, kettő pedig őfelségéhez folyamodott az eddigi gyakorlat megtartásáért. A kifejezést illetőleg azonban nem kívánja szóló azt mondatni, hogy a törvényhozás a magányélet viszonyaiba nem akar avatkozni; ez nem lenne elég biztosítás, mert hiszen a magányélet viszonyaiba avatkozni még ben a hazában sincs semmi törvényhozásnak joga, hanem azt kell megnyugtatásul kifejezni, miszerint a törvényhozás a kapcsolt részekre nem kiván olly törvényeket terjeszteni ki, mellyek a magyar nyelv használatát erötetekt ’s olly módon kívánnák, melly nehéz és tán lehetlen is lenne. Ezt ugyan elvileg a BR. is kimondják, de kik ponti kivánatuk, miszerint t. i. Horvátország egyes hivatalnokai is a magyarországi törvényhatóságok-és hivatalnokokkal minden kivétel nélkül magyarul levelezzenek, ez elvvel teljes ellentétben van. A BR. ugyan kívonatukat következő okokkal támogatják: először, hogy már ötven évtől fogva van előkészület; mire szóló megjegyzi, hogy az nem olly régi; azután az 1830: 8. törvényczikkre hivatkoznak a BR.; e törvény azonban csak Magyarország határain belől rendelkezik, ’s mi érlelik az ország határain belől, kifejti a H.K. N. R. 65. czíme e szavaiban : „Gertum est, quod regnorum Dalmatiae, Croatian et Slavoniae Banus vel Vojvoda Transylvanus, non habet jurisdictionem judicandi in comitalibus regno Hungariae incorporatis, sed tantum officiolatus suo subjectis. Et e converso пес ceteri judices ordinarii Curiae regiae sose in jurisdictionem aliorum judicum ingerere vei immittere possunt. Aliter enim nulla esset distinctio regnorum pariter et judiciorum, quae seorsim et diverso tempore diversoque modo semper celebrari consvcverunt“; továbbá: igazságosabbnak tartják a BR., hogy Horvátország azon hivatalnokai, kik Magyarország hivatalnokival leveleznek, tudjanak és írjanak magyarul, mint hogy Magyarország hivatalnokai legyenek kénytelenek ezentúl is azon nyelvet tudni, melly rájok nézve diplomatics lenni megszűnt; erre nézve szólónak azon észrevétele van, hogy silány lábon állna akkor a magyarországi administrate, ha hivatalnokai a latin nyelvet nem tudnák, és lehet ugyan kívánni, hogy a horvát hivatalnokok a magyar nyelvet értsék, de hogy rajta levelezzenek is, mi egészen különbözik amattól, nem kívánható. Mi azon okoskodását illeti a BRnek, miszerint ha az egyes hivatalnokokra nem terjesztetnék ki a törvény, majd nem maguk a horvátországi köztörvényhatóságok, hanem hivatalnokaik által folytattatván a levelezések, eképen a törvény kijátszatnék, úgy hiszi szóló, hogy ez csak eleinte fogna megeshetni; egyébiránt is segíteni lehetne rajta különös törvény által, mellyben minden közgyűlési közléseknek magyar nyelveni szerkesztése rendeltetnek. 3szor a BR. a „tetszésük szerinti“ záradéknak a szerkezetbe betételét fölöslegesnek tartják; szóló azonban azt megnyugtatás tekintetéből beteendőnek véli. ’S végre mi a A dik kérdés alatti pon t) Közöletett e lapolv 77dik számában. Szerk 165.