Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-10-14 / 82. szám

Ország­gyűlési ti«iatosítfások­» Pozsony , October tikon. LXXII. kerületi ülés. Ülés kezdetén jegyző Palóczy László a verificationalis választmánynak Szeben városa ujonan választott követei megbízó levelének l­e­­mutatásáról, folytatólagos jelentését olvasá föl. B. megye követe pedig előadván, hogy megyéjéből gr. Kornis Károly az országgyűlésre meg nem hivatott, erről a főRRock, a több meg nem hivott mágnások iránt kelt szenetben, ér­­tesíttetése rendeltetett.­­ Ezután a kir. városokróli törv. czikk tárgyalásának folytatása következett, ’s miután kö­zelebbi ülésekben a 82. §ra nézve elhatároztatott, hogy a nemesi curiák adómentesek legyenek, az élelem- és keresetmódtól pedig kir. városokban a nemesek is adót fizetni tartozzanak, a 83. §., melly így szól: „kivethet a város az állandó lakosokra személyes adót is, és ezt is különbség nélkül minden állandó lakosok fizetik, azaz: azon kérdés, hogy k. városban köteleztessenek-e a nemesemberek is sze­mélyes adót fizetni, ha a város azt kiveti a jövő tanács­kozás alá. Mielőtt azonban ebbe bocsátkoznának, egy városi követ mondá: bár a város, mellynek 6 küldöttje, olly szerencsés helyzetben van, hogy benne egyetlenegy nemesi curia sincs, de jelen kérdést elvkérdésnek tekinti, miután a nemesi curiák úgy be vannak a városba ke­belezve , hogy körültök mindenütt polgári telkek létez­nek, ’s birtokosaik a városi kényelmeket, minek a kö­vezet , világítás és közbátorság, szintúgy mint a város több lakói, élvezik, miután továbbá e curiák rendőri te­kintetben a városi hatóság alá tartoznak, a rendőri fel­ügyelet pedig tisztviselők által történik, igazságtalannak tartja, hogy ezek fizetését és mindazon költségeket, mel­­lyek a kényelem ’s közbátorság fentartására szüksége­sek, egyedül a polgár viselje véres verítékkel szerzett pénzéből. Azon módosítást kívánja tehát a 82. §hoz tétetni, hogy „a polgári telkek ’s földekkel körülvett nemesi curiák birtokosai, azon adórovatokat, mellyek a tisztviselők fizetésére ’s a kényelem ’sat. fentartására kivettetnek, fizetni köteleztessenek.“ Egy felső megyei követ azonban úgy vélé, hogy közelebbi ülésekben a curiák adómenteseknek határoztatván, ezekről többé szó sem lehet, hanem mi a személyes adót (83. §.) illeti: megengedi ugyan, hogy ennek beszedése legkönnyebb ’s legkevesb költséggel járó; de igazságtalannak tartja azt, mivel ha egyiránt vettetik ki, a gazdag nem érzi, a sze­gény pedig nagyon, 's a szorgalmatos, ki többet keres, jobban suttatik a munkátlan kozhelynél; ’s ezen okból nem is szoktak a statusok személyes adót ollyanokra vetni, kiknek némi vagyonuk van, vagyontalanokhoz tar­tozni pedig senki sem szeret,’s azért azt tiszteletadónak senki sem tartja. Miért is szóló személyes adót senkire, nem­csak a nemesekre, hanem a városi polgárokra sem vélvén kivetendőnek­ az egész 83. §nak kihagyatását kivánta. Az imént szólott városi követ kivonatának világosításául, követtársa a nemesek adózását úgy különbözteté, hogy vannak olly adók, mellyekkel a nemes a megye házi pénz­tárába tartozik, például: koronázási költségek, subsidiu­­mok ’sat. ’s úgy véli, miszerint tegnap erre nézve tör­tént szavazás, hogy illy adókat a városok a nemesekre ki ne vethessenek; de van egy más neme az adónak a városokra nézve, mellyet a városi kényelmekért kell fizetni, ’s annak kell most itt szavazati kérdésnek lennie, hogy illy adót, illy költségeket a kir. városok kivethetnek-e nemesekre is? Nem kívánta azonban ezt egy megyei követ szavazat tárgyául tenni, mert hasonlóan az előbbi megyei követtel, az egyes adórovatok megállapítását, egyedül annyiban, mennyiben eddig a kir. városok körében arány­talanság uralkodott, — mivel például Debreczenben nincs fejtöki-adó, Szegeden pedig és másutt szokásban van—ide tartozónak állitá, é s a személyes adót a városok adórova­tiból átalánosan, a polgárokra nézve is kitöröltetni ki­vánta. Az adó első eszméjének, úgymond, a fölüli adózás volt első rugója, és az a napkeleti tartományokban most is szokásban van, de jól rendezett státusban azt, mint igazságtalant, (szerinte a legutolsó napszámos is, kinek minden tőkéje két keze épségében áll, a tőkepénzessel­ ugyanannyit fizetvén) el kell törleni. A k. városok szük­séges adóikat feloszthatják más tárgyakra is, ’s miután a nemesek az élelem- és keresetmódra nézve a városi adó alá vettettek, ’s ezekbe a személy is be van foglalva, a városi kényelem ’sat. föntartására szükséges költségek alól a nemesek sem fogják magukat kihúzhatni. Egy más megyei követ, ha a kérdés nem úgy téteznék, hogy a kir. város által kivetett személyes adót tartozzanak-e a nemesek fizetni ? hanem, hogy kivethet-e a város sze­mélyes adót? ráállana, hogy a fejadó a kir. városokban minden polgárra nézve is töröltessék el, mivel igazság­talan ; ’s e részben ne hivatkozzunk a megyei rosz szo­kásra, hiszen az egész adórendszert József idejében egy óra alatt egy királyi tanácsos készítette, ’s rovatokba tette a „filiust, filiát, servust és ancillat“; ’s ennél ro­­szabb rendszer nincs a világon. Olly igazságtalan a fej­­adó, mint az, hogy a házatlan zsellér 12 napot szol­gál földesurának, ki neki semmit egyebet nem ad leve­gőnél, mit isten ingyen adott mindenkinek, és víznél, mi­re Ovidius megmondta: „usus communis aquarum est.“ A török basák használták ezt Magyarországon, annyi fo­rintot követelvén minden helységtől, a­hány fő benne volt. Ne vegyük divatba ezen orosz divatot, inkább nyugatra nézzünk és annak példáját kövessük De jelenleg ne szól­junk e kérdéshez , hanem bízzuk ezt azon választmányra, melly az adórendszer kidolgozására van kiküldve.­­ Az érdemes jegyző is úgy vélekedik, hogy azon kérdést: vájjon kitöröltessék-e az adórovatok közöl a fejadó vagy nem ? ex professo kell eldönteni, ’s mig az nem történik, addig semmit nem kell kötelezőleg kimondani, hanem csak megengedőleg, miszerint a városok személyadót vethetnek ki, ’s ez átalános szabály alól kivételkép kitehetni, milly lakosokra,’s értékekre nem vettethetnek ki azok, p. v. ne­mesi curiára, ’s ha úgy tetszik személyre ’sat. Mi magát a fejadó elvét illeti, mellette is sokat lehet, kivált a k. városokra nézve, felhozni; lehet-e például a művészeti keresetekre, mellyek nem legényekkel hanem mechanice történnek, a hajhászokra ’s több illyenekre más adót vetni ki; továbbá elvünk az, hogy minden, ki közjavakban ré­szesül, a közterheket is viselje, ’s vannak egyének, p. o. a tőkepénzesek , kik minden más adó alól kibúnak ; az­tán , ha minden tökét adóztatni kell, nem méltányos-e, hogy a személy,­­melly legnagyobb töke, adó alá vet­tessék? — Pártolók többen azon javaslatot, miszerint az egész 83. §. hagyassák ki, azaz, hogy a k. városok személyes adót ki ne vethessenek, ellene szólott azonban ennek, az érd. jegyző előadásának szellemében, egy ne­vezetes megyei követ, hozzáadván, hogy ha kimondat­nék a városokra nézve , miszerint személyes adót, mint igazságtalant, ki nem vethetnek , akkor egy főtörvény­ben ezt a megyékre is ki kellene terjeszteni. Ki kell mon­dani permissive, hogy a városok vethetnek ki személy­adót , és ő kívánja, hogy ebben a nemesek is részt ve­gyenek , de inkább mondjuk ki az ellenkezőt, ha csak ■ ugyan meg kell lenni, mint olly palliativszerrel éljünk, melly az egész adórendszerbe vágna. Az elnök szavazatra első kérdésül akarván föltenni: vethetnek-e ki a királyi városok személyes adót? többen ellene szóljanak, úgy vélvén, hogy ha mindent össze nem akarnak zavarni, az adórovatok hasznát vagy kárát itt nem kell tanácskozás alá venni; feliántok írattak e kér­désben külföldön ’s a parliamentben hónapokat töltöttek el fölötte , ’s itt sem lehet azt pillanat alatt eldönteni; egy illy kérdés positiv törvény tárgya ; most nem az a kérdés: mi adót hozzanak be a városok? hanem: .a fenállót ho­­gyan és kikre vethessék ki? azt kell tehát inkább szava­zatra bocsátani: kívánnak-e a BR az adó­nemekről ex professo tanácskozni, vagy nem? Ismételvén azonban egy megyei követ a fejadó igazságtalanságát, úgy vélekedek, hogy ha az megszüntetik , az egész adózási rendszer nem fog az által változtatni, és bátran ki merné azt mondani, mert a törvényhatóságok municipális jogai közé tartozik a rovat változtatása, és mivel azon botrányt, hogy a ne­mes ne fizessen kir. városokban személyes adót, törvény­ben kimondani nem akarja, inkább azt mondaná, hogy senki se fizessen. Felhozattak azonban ennek ellenében a már elsorolt okok,­­s különösen azon argumentumra , mi­szerint az adórovatok változtatása a megyék és Helytartó­tanács önkényétől függ, megjegyezteték , hogy az 1825-i országgyűlésről országos összeirók küldetvén ki, szá­mukra egy utasítás dolgoztatott ki, mellyben a hat ro­vatok közt foglaltatnak a 60 éven alól ’s 18on felül levő személyek, a fiú, leány ’s szolga is, ’s ez nem a népes­ség megtudása végett történt, mert akkor a lelkek szá­ma h­atolt volna össze; és ezen rovat-alap nem megye , nem Helytartótanács találmánya, hanem törvényben fog­laltatik, és annálfogva ennek csak törvény által lehet megszűnnie. Ha tehát ezen személyes cicák egy vonással kitöröltetnek, minthogy a többiekkel egy lánczolatban vannak, ha egy szemet kiveszünk, a többiről is gondos­kodni kell . Soká folyt a vita a fölött: mi legyen hát a szavazati kérdés, mig végre az elnök által föltett azon kérdésben: vethet-e ki a város az állandó­ la­kosokra személyes adót? megnyugodtak. A nem­re csak is szavazat volt, ’s e szerint nagy több­ség az igent megállapító.— Másik kérdés vala, v­e­t­­het-e ki a város nemesemberre valamit házi adó fejében városi költségek födö­­zésére? — Szavazás közben egy ékesszólásáról hires követ , egy americai Andriew nevű utazóvali esetet be­­­szélvén el, miszerint t­i. az itt Pozsonyban egy követtel találkozván, ki annak igen ellene volt, hogy nemesember 675 kir. városban a házi adó terhében részesüljön, annak ne­vel tározójába feljegyzé, hogy megmondhassa honn , mi­­kep a 1­9­. században­ illy emberre is talált, — az igen­re szavazott. Egy más követ sajnálatát fejezvén ki hog­y nem­re kell szavaznia; egy harmadik ürült, hogy°o szégyen a képviseleti táblának jó szándékát tanúsítja ’s ennélfogva remélhető, hogy a­ küldőket rábírhatni az adó elvállalására. — A többség nem fogadó el a neme­sekre a kir. városok által kivetendő személyadót. — Szavazás után egy érdemes megyei követ, látván mikép e kérdés megbukott: egy indítvány jön , miszerint mon­dassák ki, hogy a városban lakó nemesek, kik élnek a kényelmekkel ’s gyakran ezerekre menő házbért fizetnek, a költségekben a részesülés végett, a házbértők­ adófize­téstől mentek ne legyenek. — Az e fölötti tanácskozás más napra halasztatott. October 9én. LVI. országos ülés (a­ngol FeRRnél.) reg. 10 órakor. Az országbíró elnöklete alatt, a t.­RRnek a ma­gyar nyelv tárgyában( 3-dik szenetek *) vétetett tanács­kozás alá. Felolvastatván az, legelsöbb is Horvátország bánja emelt szót. A magyar nyelv ügyében — úgymond­­ a berhatárokra nézve már teljes egyesség van a két tábla közt, akadályok csak a kapcsolt országokra nézve létez­nek még, és ezek négy pontban öszpontosulnak: 1) Nem tartják a BRK szükségesnek a törvényczikkbe, Horvátor­szágra vonatkozólag, azon záradéknak betételét, mi­szerint ,,a törvényhozás annak belső nyelv-viszonyaira elnyomólag hatni nem kivánc”, minek ellenében okát fel­hozza szóló,hogy már magok az eddigi vitatkozások e tárgy­ban, olly kellemetlen viszhatást szültek a kapcsolt részek­ben, mikép maga ez elég ok a megnyugtató kifejezés be­tételének szükségére, mert nemcsak Horvátország, ha­nem még a slavóniai megyék egyike is megtiltotta köve­teinek országgyűlésen a magyar nyelven szólást, kettő pedig ő­felségéhez folyamodott az eddigi gyakorlat meg­tartásáért. A kifejezést illetőleg azonban nem kívánja szó­ló azt mondatni, hogy a törvényhozás a magány­élet viszonyaiba nem akar avatkozni; ez nem­ lenne elég biztosítás, mert hiszen a magány­élet viszonyaiba avat­kozni még ben a hazában sincs semmi törvényhozásnak joga, hanem azt kell megnyugtatásul kifejezni, miszerint a törvényhozás a kapcsolt részekre nem kiván olly tör­vényeket terjeszteni ki, mellyek a magyar nyelv haszná­latát erötetekt ’s olly módon kívánnák, melly nehéz és tán lehetlen is lenne. Ezt ugyan elvileg a BR. is kimondják, de kik ponti kivánatuk, miszerint t. i. Horvátország egyes hivatalnokai is a magyarországi törvényhatóságok-és hi­vatalnokokkal minden kivétel nélkül magyarul levelezze­nek, ez elvvel teljes ellentétben van. A BR. ugyan kívo­­natukat következő okokkal támogatják: először, hogy már ötven évtől fogva van előkészület; mire szóló megjegyzi, hogy az nem olly régi; azután az 1830: 8. törvényczikk­­re hivatkoznak a BR.; e törvény azonban csak Magyar­­ország határain belől rendelkezik, ’s mi érlelik az or­szág határain belől, kifejti a H.K. N­. R. 6­5. czíme e sza­vaiban : „Gertu­m est, quod regnorum Dalmatiae, Croatian et Slavoniae Banus vel Vojvoda Transylvanus, non ha­bet jurisdictionem judicandi in comitalibus regno Hun­gariae incorporatis, sed tantum officiolatus suo subjectis. Et e converso пес ceteri judices ordinarii Curiae regiae sose in jurisdictionem aliorum judicum ingerere vei im­­mittere possunt. Aliter enim nulla esset distinctio regno­rum pariter et judiciorum, quae seorsim et diverso tem­pore diversoque modo semper celebrari consvcverunt“; továbbá: igazságosabbnak tartják a BR., hogy Horvátor­szág azon hivatalnokai, kik Magyarország hivatalnokival leveleznek, tudjanak és írjanak magyarul, mint hogy Ma­gyarország hivatalnokai legyenek kénytelenek ezentúl is azon nyelvet tudni, melly rájok nézve diplomatics lenni megszűnt; erre nézve szólónak azon észrevétele van, hogy silány lábon állna akkor a magyarországi administrate, ha hivatalnokai a latin nyelvet nem tudnák, és lehet ugyan kívánni, hogy a horvát hivatalnokok a magyar nyelvet értsék, de hogy rajta levelezzenek is, mi egészen különbözik amattól, nem kívánható. Mi azon okoskodását illeti a BRnek, miszerint ha az egyes hivatalnokokra nem terjesztetnék ki a törvény, majd nem maguk a horvátországi köztörvény­­hatóságok, hanem hivatalnokaik által folytattatván a le­velezések, eképen a törvény kijátszatnék, úgy hiszi szó­ló, hogy ez csak eleinte fogna megeshetni; egyébiránt is segíteni lehetne rajta különös törvény által, mellyben minden közgyűlési közléseknek magyar nyelveni szer­kesztése rendeltetnek. 3szor a BR. a „tetszésük sze­ri­nti“ záradéknak a szerkezetbe betételét fölöslegesnek tartják; szóló azonban azt megnyugtatás tekintetéből be­­teendőnek véli. ’S végre mi a A dik kérdés alatti pon­­ t) Közö­letett e lapolv 77dik számában.­­ Szer­k 165.

Next