Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-02-21 / 15. szám
a hazaszereteten alapul, ’s ha ez nem létezik az egyes polgárok szivében, megszűnik a status lenni,’s lesz egy népcsoport, minden nyom nélkül elenyészendő. A zsidóknak, a falmud értelmében nincs hazájok,’s nem is lehet; mert a rabik már gyermek korukban beléjük csepegtetik, hogy ők csak vándornép a keresztények között, hogy jönni fog s jönni kell egy boldogabb időnek,midőn megigér messiájuk eljővén,öszszeszedi az évezredek hosszú sorain minden nép között széjjel szórt zsidó nemzetet,’s ekkor a Jehova választott népe uj és dicső országot alakitand, hol felemelkedve minden addigi nemzetek felett° dicsőségben fognak uralkodni,’s leendőek a lobbi népek az ő lábaik zsámolyai. Ezt hiszi a zsidó, és ezt kell neki hinni, mert vallások ezt parancsolja. Ennek következményei voltak mindazon próbatételek, hogy időszakonkint több Messiások állottak elő, kiknek nyomait többnyire a neki készült zsidóság által elkövetett borzasztó kegyetlenségek, néplázitások’s véráldozatok követték.Így történt már Traján alatt, midőn egy Be ne hoch ab nevű zsidó Messiás szerepében lépett fel,’s kinek követőinek fanalismusa sok ezer rómait, görögöt, különösen pedig keresztényt,legirtóztatóbb kínok között gyilkolt le,míg Julius Severus Jerusalem mellett a hamis Messiást meg nem ölette.így támasztott Persiában kevés idő alatt három messiás legnagyobb forrongásokat; igy akarták a zsidók 1157 ben Cordovában Spanyolország csendét felháborítani, hol pedig nemcsak tökéletes polgári jogokkal bírtak, hanem különösen Xldik Alphons és ennek fia Pedro alatt kincstári mindentehető ministerek voltak. A vakbuzgóság még tovább is vitte a zsidókat, mert a Rajna mellett, Wormsban 1222 ben egy szűz zsidó leányról elhíresztelték világszerte a rabbik,hogy az fogja szülni a Messiást, ezrenkint vándorlóit a zsidóság ezen sz. helyre, bevárandók a Messiás születését, mi kevés idő múlva meg is történt, de azon különbséggel, hogy a szűz zsidó leány magához hasonnemű leány-Messiást hozott a világra. Még nagyobb lázadást és forrongást okozott ezeknél 1065. táján Törökországban Sábathai Levi messiássága, ki egy Nathan Benjamin nevű ravasz rabbi társával a nép előtt több rendbeli szemfényvesztést követvén el, végre az egész világra, körlevelet bocsátott, hirdetvén, hogy ő az egyetlen egy elsőszülött fia Istennek, ő a Messiás, és az Izrael népének idvezitője ’s hatalmas királya, kit Isten azért küldötte világra, hogy elpusztítva minden más nemzetet uj zsidó országot alakitson ,rr ’s uralkodjék a föld és tengerek minden népe felett. Őrültséghez hasonló bódulás és öröm foglald el a zsidókat; több ezer család tódult az új Messiás lakhelyére Smyrnába, magában Amsterdamban is, hol pedig tökéletes polgári jogban részesülnek, fellázadtak a zsidók, követséget rendeltek az új fejedelemhez,és még a koronázás ünnepélyét is előre meghatározák. Dögvész módjára kezdett harapózni az egész világon a lázadás, midőn a török tettleg megmutatta, hogy Sabathai Levi is csak ember volt. Szegény Magyarországnak is jutott 1682 ben Soprony megyében egy Mardochai nevű rabbi messiásul, de itt erőre nem kaphatott. Kérdem a tervet, ezen Messiások miért léptek fel? Azért, mert hazát és országot akartak alakítani a zsidó nemzetnek a népeknek járombahajtásával. Ezeket csak azért említem meg, hogy vallásbeli elveiknél fogva a zsidóknak más nemzetek hazája iránt nem lehet vén hazaszeretetük, az ő polgárosításuk különösen Magyarországnak egyedül k, városaiban — ellenkezik a haza boldogsága eszméjével. Másik politikai főakadály a zsidók polgárosítására nézve az, hogy a nép erre nincs megérve. A nép, tapasztalásból okulva, úgy nézi a zsidót mint ellenségét, hogyan kívánhatni tehát tőle józan politikai számítással, hogy ő azt minden feltétel nélkül kebelébe fogadja. Hogy tartsa ő a zsidót polgártársának,kinek minden tettét, lépését úgy tekinti, mint ellene intézett csalárd fegyvereket, ki vele egy ételt egy edényből nem eszik, együtt nem iszik, vele nem mulat, örömei és mulatságiban részt nem vesz , ki előtte ismeretlen nyelvet tart édes hazánkban nemzeti nyelvének, olly nyelvet, mellyet még a tudósok sem valának képesek sajátokká lenni. A nemzetnek továbbá, melly erősödni kíván, munkás tagokra van szüksége; de a zsidó minden illyes munkától iszonyodik ; legnagyobb részének életmódja egyedül a csereberélés és házalás, ’s jelenleg csak emésztője, nem pedig tenyésztője szegény hazánknak. Ott vannak tömérdek ünnepeik, mellyek miatt szinte fele részét az évnek kénytelenek munkátlanul tölteni, ez pedig társaság testületében nagy hiány. Bizonyára lehetlen, hogy illy nép, föltétlenül részesülhessen azon áldások és jótékonyságokban, mellyek a polgári élet erejéből fejlődnek ki. Sokan azt mondják e zsidók pártolói közöl, hogy a Talmud talán nem olly rész, mint ahogy festeni szokás; én ezt nem merném állítani, sőt a következményt tekintve Bloch Móricz szerint is azt hiszem, hogy az abban foglalt elvek a keresztény státusok fenállásával ellenkeznek; mert ha úgy nem volna, nem csinálnának annak ismeretéből a zsidók olly titkot, hanem kizárnák a világ elibe , hogy mindenki lássa annak igazságát. Lám midőn a reformatio bejött, a protestánsok erkölcsileg, s kényszerítve valának hitbeli elveik nyilvánítására, és ennek következtében Magyarországban 1 549.1 502.156zben majmokról confessiót adtak, mellyből mindenki látható,hogy hitelvök a status alapeszméjével nem ellenkezik; miért nem teszik ezt a zsidók? miért nem akarnak bennünket felvilágosítani a tischri hóban tartatni szokott kiengesztelés-ünnepről, az akkor mondani szokott „kalindze“ nevű absolutionális imádságról, esküjük szentsége és hitelességéről, a gojimokról; miért nem hazudtolják meg a nehéz szülések körül használni szokott megszáraztolt ártatlan vér szerzése iránt, különösen a köznép között századok óta uralkodó szerencsétlen ’s borzasztó hiedelmet, holott ennek is van valamelly gyanút gerjesztő alapja, ha Kirchnernek, Eisenmengernek Tenzelnek és másoknak, különösen pedig a Rader Máté bajor Sanesa nevű munkájának hitelt adhatni,’s bár ezen borzasztó vallásos szokás valóságos létezését örömmel nem hiszi is a felvilágosult ember; de miután a köznép között szinte általános hiedelem, múlhatatlan kötelessége volna a zsidóknak minden mysteriumok és babonáik felöl általános confessiót tenni. A t. RB. egy része egyedül a kir. városokban kívánja a zsidókat polgárosítani, még pedig olly körülmények között, midőn a kir. városok nagyobb része abban meg nem nyugszik, midőn ezen czélzatnak itt a haza szent színe előtt ellene kiált. Ez nem is történhetik méltányossággal; — lám, mikor a megyékről volt szó, megtagadták tölök a t. KK. ésüek azon jogokat, a mellyekben most ak. városokban őket részesítni kívánják; ez a legnagyobb sérelem volna, mi egy nemzetnek nem megvetendő részén történhetnék, mellynek nyoma gyász betűkkel maradna históriánkba felírva. Nincs még ezen eszmének a népnél, nincs különösen a királyi városoknál sympathiája; ne is méltóztassanak azt erőtetni, mert különösen hazánk jelen állásában az erőtetés czélra nem vezet, sőt ront. Vannak teendői e különben szétszaggatott érdekű nemzetnek az emancipatio nélkül is, mert milliók várják—kik pedig nem zsidók, hanem e hazának százados teherhordó fiai — az emancipation Ne keressük mi még a külföldi példát a zsidók polgárosítására nézve. Azon nemzetek, mellyek már — habár föltételesen is — emancipálták a zsidókat, sokkal erősebbek és egy czélrahatóbb nemzetek voltak nálunknál akkor, midőn az emancipationálok megtörtént; nem is tették azt illy rögtön, hanem több évig dolgoztak e kényes tárgy körül, mint Bajorországban is, hol 1817ben vétetvén tanácskozás alá e tárgy, még 1836ben is csak némelly részben jön bevégezve. Hagyjunk még időt a népnek, hogy barátkozzék apródonkint ezen eszmével; hagyjunk időt a zsidó nemzetnek, hogy erkölcsileg reform alá esvén méltán követelhesse az emancipation addig pedig elégedjenek meg az 1840: 20 törv. czikkel, melly felöl még kérdés, hogy annak is eleget tett-e? Van-e állandó családi nevezetük? van-e törvényesen vezetett anyakönyvük? váljon kötelezvényeiket nemzeti nyelven készítik-e? mindezek kérdések, mellyek nincsenek bebizonyítva. — Én tehát t. R. a polgártársaim nevében felterjesztett kérelmet pártfogásukba ajánlva, előadott okaimnál fogva azoknak nevében és személyében a szerkezetben meg nem nyughatom, a zsidóktól a királyi városi polgári jogot nyíltan megtagadom, és azt a szerkezetből kihagyatni kívánom. Az ezen előadásban említett 3000 aláírási folyamodvány, kerületi tanácskozásra utasittatott, azután még több m. és városi követ szólalt föl,’s egyen kívül a zsidóknak polgári jogokkal felruháztatását mindnyájan ellenzék. Felíráloken XCVIIíd. oszagos »¦lés a t. lift és Hitnél. E napon sokan nyilatkoztak a zsidók polgárosítása mellett is. A szónokok egyike státusharmoniai szempontból válaszoló az ellenzéknek, hogy több ellensége lesz hazánknak és nemzetiségünknek, ha keveset részesítendünk polgári jogokban, annyival több jóakarója és barátja pedig, minél többen részesülhetnek annak jó véleményében. Azon ellenvetésre nézve, hogy a szomszéd tartománybeli zsidók majd elözönlik hazánkat, hatalmunkban levőnek mondó, ez ellen intézkedni; a városi követek azon szemrehányására pedig,hogy a megyéknél nem adatott meg a zsidóságnak azon jog, mellyel a városokban felruháztatni szándékoltatik: igennel válaszolt, mert azon jogok neki is megadvák, mellyek más nemnemest illetnek; a választó testület tagjává pedig városokban sem lehetnek, ’s így a rokonnemü nemesi jogokban sem lehetett őket részesitni. Egyébiránt, a zsidóságra nézve csak két állapot gondolható a nemzet és haza irányában: vagy veszedelmesek t. i. vagy nem ; ha igenekkor nemcsak polgárosítni nem kell őket,hanem egyenesen kikergetni; ha pedig nem veszélyesek, akkor polgárjogokkal! fölruházás által minél hasznosabbakká kell őket tenni’s így a puszta tűrés mindenesetre a legméltánytalanabb, egyszersmind a hazára nézve legveszedelmesebb állapot. Egy másik szónok azzal válaszolt a megyékbeni jogmegtagadás vádjára, hogy a kicsapongási munkálatban nem a me-gyék rendezése tárgyaltatott, ’s igy a zsidók feljogosításának kérdése olly lényegileg nem is jöhetett elő, mint a szőnyegen forgó munkálatban. Válaszolt továbbá az elsőben fölszólalt városi követ előadására, Bloch Móriczra hivatkozását azért sem tartó nyomatékosnak, mivel úgymond Bloch Móricz keresztelkedett zsidó, az illy áttérők pedig rendesen legnagyobb ellenségei szoktak lenni az általok elhagyott vallásnak, ’s igy hitelt nem igen érdemelnek. — Ezután egy más megyei követ: Az emancipatio ellenzői annak védlőihez hasonlítva, eddig sokkal szerencsésebb mezőn állottak, mert azon ellentétet, mellyben a zsidó mint illyen a keresztényi statussal áll, valódilag kiszemelték; a zsidóságnak általuk történt fölfogása kemény és részrehajló volt; mert nem vették azon statust, melly azoktul a polgári jogot megtagadta,olly szoros bírálat alá, mint mellyel a zsidóságot taglalták. Ha körülnézünk a civilizált országokban,ha tekintetbe vesszük alkotmányaikat és benső sociális életöket, meg kell vallani, hogy azon rész erkölcsöknek, mellyek bennük kifejlettek,nem a zsidóság volt tulajdonképi oka. A zsidók p. o. legszámosabban telepedtek le Lengyelországban,itt minden pálinkaház kezeikbe került ’s azokkal együtt a nép erkölcsi ereje is. De mit tehet róla a zsidó, hogy a lengyel köznép ereje egy pohár pálinkában fekszik, hogy ebben keresi táplálékát’s vigasztalását a földesúri nyomás és életviszonyainak mostohasága ellen? Az alkotmány súlya az,melly a parasztot a zsidóhoz utasítja,’s a közélet lelketlensége vitte anynyira a dolgot, hogy a paraszt pálinkában keresi üdvösségét; az alkotmány tette a zsidót illy hatalmassá, az juttatátta nép morális erejének birtokába. A szükség azon hatályos indító, melly a köztársaságot mozgásba hozza; mindenki úgy akarja hasznát venni embertársának, hogy szükségét általa kielégíthesse. Azon szükség, melly a köztársaság életét biztosítja, kiteszi annak lételét folytonos viszályoknak; egy bizonytalan elemet táplál benne,és szüli a folyvást változó gazdagság, szegénység,szükség-és fülöslegesbül álló keveréket. Ezen bizonytalan elemet a zsidók nem teremtették; ez a köztársaság tulajdona ; de veheti-e rész néven, hogy ők ezen elemet hasznukra fordították, midőn minden kar és testület érdekéből kirekesztvék? E mellett dicsérettel meg kell ismerni a zsidóság takarékosságát, fáradságát és szorgalmát,mellyel uj szerzése forrásait kikutatja ’s hasznára tudja fordítani. ’S ugyan mit használt, hogy a zsidó a polgári jogokból ki volt rekesztve? Ő emellett meggazdagodott; pénzét pedig nem lehetett a nemzet vagyona értékéhez számítani; mert a státus polgáraihoz nem tartozván, hazája nincs. Hogy sok hiba található a zsidóságnál,ez tagadhatlan; de ez folytonos elnyomatásuk közben nem is lehete máskép; ez elfojta bennük a nemesebb érzéseket, mert a nyomás soha sem javít, legfölebb elszigetel, elzárja a valódi erény útját,és a küzdőlgokbani részvétet lehetlenné tevén, keserű jellemet ad a magán-erénynek, vagy önző gondoskodásúvá teszi anyagi érdekek iránt. Egyébként is hazug állapot az, ha theoriában megtagadtatnak a zsidóktól a polgári jogok; gyakorlatban mégis nagy hatalommal bírnak, mert pénzök által hatalmas birodalmaknak is irányt tudnak adni; ’s habár a széhek’s testületekből kizárvák is, szorgalmuk merészsége kijátsza a középszázadok institutioját; az uj mozgalom áttörte a múlt idők korlátait’s az ő lételök olly theoreticus lét, mellyet a túlnyomó gyakorlat kigrínyol. A zsidóság és kereszténység 2000 évig üldözte egymást; keserítette egymás életét; de egymást le nem győzhette. ’S úgy látszik, mind a két rész megunta már a harczot. A zsidók fohászkodása emancipatio után, és azon pártolás , mellyre ez a kereszténységnél talált, biztos jelei annak, hogy mind a két rész kezdi rontani az eddig fönállott korlátokat. E korlátok két hatalmas nemzetnél végkép megszüntettek, ’s a következés száz argumentumnál jobban megcáfolta az ellenfél jóslatait és okoskodásait. A franczia forradalom megadta a zsidóknak a polgári jogot; restauratio alatt visszavetettek ugyan a concessiók, sőt újra üldöztettek is a zsidók, de akkor nem ők szenvedtek, akkor minden szenvedett, az egészséges emberi ész, az emberiség jogai ’s maga a szabadság is. — A júliusi forradalom a polgári és politicai jogokbani résztvehetést nem kötötte hitvalláshoz,’s azóta a franczia zsidó tökéletesen szabad polgár ugyannyira, hogy az 1840iki követi kamarában egy Fould nevű zsidó is ült, ki mint követ is jó hirt szerzett magának. Másik nemzet, melly a kor kivonatát e részben helyesen fölfogta: az angol; ott nemrég még a catholicusok is egy kathegoriában állottak a zsidókkal; azok fölszabadítása ellen is majdnem azon okok hordattak föl, mint nálunk most a zsidók ellen; végre győzött az értelmiség’s most már szinte feledve is van, hogy a két vallás valaha el volt nyomva; mind a mellett sem a status gépe ki nem forgattaték vágásából,sem a társas életben észrevehető változás nem történt. — Csak hagyjuk a dolgot magából folyni, majd eljön a kellő időpont; ezzel olyanok vigasztalják magukat, kik sem a jelen kor alkalmatlanságát örökké megtartani nem kívánják, sem határozott eszközhöz nyúlni nem mernek. De ne higyyük, hogy ezáltal czért érünk. Szabadság, emberiség jogainak megadása, ezer éves igaztalanság jóvátétele: olly kötelességek, mellyeknek tejesítése 29* 115