Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-02-21 / 15. szám

a hazaszereteten alapul, ’s ha ez nem létezik az egyes pol­gárok szivében, megszűnik a status lenni,’s lesz egy népcso­port, minden nyom nélkül elenyészendő. A zsidóknak, a f­al­­mud értelmében nincs hazájok,’s nem is lehet; mert a rabik már gyermek­ korukban beléjük csepegtetik, hogy ők csak vándornép a keresztények között, hogy jönni fog s jönni kell egy boldogabb időnek,midőn megigér­­ messiájuk eljővén,ösz­­szeszedi az évezredek hosszú sorain minden nép között szé­­jjel szórt zsidó nemzetet,’s ekkor a Jehova választott népe uj és dicső országot alakitand, hol felemelkedve minden addigi nemzetek felett° dicsőségben fognak uralkodni,’s leendőek a lobbi népek az ő lábaik zsámolyai. Ezt hiszi a zsidó, és ezt kell neki hinni, mert vallások ezt parancsolja. Ennek kö­vetkezményei voltak mindazon próbatételek, hogy idősza­­konkint több Messiások állottak elő, kiknek nyomait több­nyire a neki készült zsidóság által elkövetett borzasztó ke­gyetlenségek, néplázi­tások’s véráldozatok követték.Így tör­tént már Traján alatt, midőn egy Be ne hoch ab nevű zsidó Messiás szerepében lépett fel,’s kinek követőinek fa­­nalismusa sok ezer rómait, görögöt, különösen pedig keresz­tényt,legirtóztatóbb kínok között gyilkolt le,míg Julius Seve­rus Jerusalem mellett a hamis Messiást meg nem ölette.így tá­masztott Persiában kevés idő alatt három messiás legnagyobb forrongásokat; igy akarták a zsidók 115­7 ben Cordovában Spanyolország csendét felháborítani, hol pedig nemcsak tökéletes polgári jogokkal bírtak, hanem különösen Xldik Alphons és ennek fia Pedro alatt kincstári mindentehető mi­­nisterek voltak. A vakbuzgóság még tovább is vitte a zsi­dókat, mert a Rajna mellett, Wormsban 1222 ben egy szűz zsidó leányról elhíresztelték világszerte a rabbik,hogy az fog­ja szülni a Messiást, ezrenkint vándorlóit a zsidóság ezen sz. helyre, bevárandók a Messiás születését, mi kevés idő múlva meg is történt, de azon különbséggel, hogy a szűz zsidó leány magához hasonnemű leány-Messiást hozott a világra. Még nagyobb lázadást és forrongást okozott ezeknél 1­065. táján Törökországban Sábathai Levi messiássága, ki egy Nathan Benjamin nevű ravasz rabbi társával a nép előtt több rendbeli szemfényvesztést követvén el, végre az egész világra, körlevelet bocsátott, hirdetvén, hogy ő az egyetlen egy első­szülött fia Istennek, ő a Messiás, és az Izrael né­pének idvezitője ’s hatalmas királya, kit Isten azért küldötte világra, hogy elpusztítva minden más nemzetet uj zsidó or­szágot alakitson ,rr ’s uralkodjék a föld és tengerek min­den népe felett. Őrültséghez hasonló bódulás és öröm fog­lald el a zsidókat; több ezer család tódult az új Messiás lak­helyére Smyrnába, magában Amsterdamban is, hol pedig tö­kéletes polgári jogban részesülnek, fellázadtak a zsidók, kö­vetséget rendeltek az új fejedelemhez,és még a koronázás ün­nepélyét is előre meghatározák. Dögvész módjára kezdett harapózni az egész világon a lázadás, midőn a török tettleg megmutatta, h­ogy Sabathai Levi is csak ember volt. Sze­gény Magyarországnak is jutott 1­682 ben Soprony megyében egy Mardochai nevű rabbi messiásul, de itt erőre nem kap­hatott. Kérdem a te­rvet, ezen Messiások miért léptek fel? Azért, mert hazát és országot akartak alakítani a zsidó nemzetnek a népeknek járombahajtásával. Ezeket csak a­­zért említem meg, hogy vallásbeli elveiknél fogva a zsi­dóknak más nemzetek hazája iránt nem lehet vén hazasze­retetük, az ő polgárosításuk különösen Magyarországnak egyedül k, városaiban — ellenkezik a haza boldogsága esz­méjével. Másik politikai főakadály a zsidók polgárosítá­sára nézve az, hogy a nép erre nincs megérve. A nép, tapasz­talásból okulva, úgy nézi a zsidót mint ellenségét, hogyan kívánhatni tehát tőle józan politikai számítással, hogy ő azt minden feltétel nélkül kebelébe fogadja. Hogy tartsa ő a zsidót polgártársának,kinek minden tettét, lépését úgy tekinti, mint ellene intézett csalárd fegyvereket, ki vele egy ételt egy edényből nem eszik, együtt nem iszik, vele nem mulat, örö­mei és mulatságiban részt nem vesz , ki előtte ismeretlen nyelvet tart édes hazánkban nemzeti nyelvének, olly nyel­vet, mellyet még a tudósok sem valának képesek sajátok­ká lenni. A nemzetnek továbbá, melly erősödni kíván, munkás tagokra van szüksége; de a zsidó minden illyes mun­kától iszonyodik ; legnagyobb részének életmódja egyedül a csereberélés és házalás, ’s jelenleg csak emésztője, nem pedig tenyésztője szegény hazánknak. Ott vannak tömér­dek ünnepeik, mellyek miatt szinte fele részét az évnek kénytelenek munkátlanul tölteni, ez pedig társaság testületé­ben nagy hiány. Bizonyára lehetlen, hogy illy nép, föltét­lenül részesülhessen azon áldások és jótékonyságokban, mellyek a polgári élet erejéből fejlődnek ki. Sokan azt mondják e zsidók pártolói közöl, hogy a Talmud talán nem olly rész, mint a­hogy festeni szokás; én ezt nem merném állítani, sőt a következményt tekintve Bloch Móricz szerint is azt hiszem, hogy az abban foglalt elvek a keresztény státusok fenállásával ellenkeznek; mert ha úgy nem volna, nem csi­nálnának annak ismeretéből a zsidók olly titkot, hanem kizár­nák a világ elibe , hogy mindenki lássa annak igazságát. Lám midőn a reformatio bejött, a protestánsok erkölcsileg, s kényszerítve valának hitbeli elveik nyilvánítására, és ennek­­ következtében Magyarországban 1 54­9.1 502.1­56zben m­a­­j­mokról confessiót adtak, mellyből mindenki látható,hogy hit­elvök a status alap­eszméjével nem ellenkezik; miért nem teszik ezt a zsidók? miért nem akarnak bennünket felvilágo­sítani a tischri hóban tartatni szokott kiengesztelés-ünnepről, az akkor mondani szokott „kalindze“ nevű absolutionális imádságról, esküjük szentsége és hitelességéről, a gojim­­okról; miért nem hazudtolják meg a nehéz szülések körül használni szokott megszáraztolt ártatlan vér szerzése iránt, különösen a köznép között századok óta uralkodó szeren­csétlen ’s borzasztó hiedelmet, holott ennek is van valamelly gyanút gerjesztő alapja, ha Kirchnernek, Eisenmengernek Tenzelnek és másoknak, különösen pedig a Rader Máté ba­jor Sanesa nevű munkájának hitelt adhatni,’s bár ezen bor­zasztó vallásos szokás valóságos létezését örömmel nem hiszi is a felvilágosult ember; de miután a köznép között szinte általános hiedelem, múlhatatlan kötelessége volna a zsidóknak minden mysteriumok és babonáik felöl általános confessiót tenni. A t. RB. egy része egyedül a kir. váro­sokban kívánja a zsidókat polgárosítani, még pedig olly kö­rülmények között, midőn a kir. városok nagyobb része abban meg nem nyugszik, midőn ezen czélzatnak itt a haza szent színe előtt ellene kiált. Ez nem is történhetik méltá­nyossággal; — lám, mikor a megyékről volt szó, megtagad­ták tölök a t. KK. ésü­ek azon jogokat, a mellyekben most ak. városokban őket részesítni kívánják; ez a legnagyobb sérelem volna, mi egy nemzetnek nem megvetendő részén történhetnék, mellynek nyoma gyász betűkkel maradna his­tóriánkba felírva. Nincs még ezen eszmének a népnél, nincs különösen a királyi városoknál sympathiája; ne is méltóz­­tassanak azt erőtetni, mert különösen hazánk jelen állásában az erőtetés czélra nem vezet, sőt ront. Vannak teendői e különben szétszaggatott érdekű nemzetnek az emancipatio nélkül is, mert milliók várják—kik pedig nem zsidók, hanem e hazának százados teherhordó fiai — az emancipation Ne keressük mi még a külföldi példát a zsidók polgárosítására nézve. Azon nemzetek, mellyek már — habár föltételesen is — emancipálták a zsidókat, sokkal erősebbek és egy czélra­­hatóbb nemzetek voltak nálunknál akkor, midőn az emanci­patio­nálok megtörtént; nem is tették azt illy rögtön, hanem több évig dolgoztak e kényes tárgy körül, mint Bajoror­szágban is, hol 181­7ben vétetvén tanácskozás alá e tárgy, még 1836ben is csak némelly részben jön bevégezve. Hagy­junk még időt a népnek, hogy barátkozzék apródonkint ezen eszmével; hagyjunk időt a zsidó nemzetnek, hogy erkölcsileg reform alá esvén méltán követelhesse az emancipation addig pedig elégedjenek meg az 1840: 20 törv. czikkel, melly felöl még kérdés, hogy annak is eleget tett-e? Van-e állandó családi nevezetük? van-e törvényesen vezetett anyakönyvük? váljon kötelezvényeiket nemzeti nyelven készítik-e? mind­ezek kérdések, mellyek nincsenek bebizonyítva. — Én tehát t. R­. a polgártársaim nevében felterjesztett kérelmet párt­fogásukba ajánlva, előadott okaimnál fogva azoknak nevében és személyében a szerkezetben meg nem nyughatom, a zsi­dóktól a királyi városi polgári jogot nyíltan megtagadom, és azt a szerkezetből kihagyatni kívánom.­­ Az ezen előadás­ban említett 3000 aláírási­ folyamodvány, kerületi tanácsko­zásra utasittatott, azután még több m. és városi követ szólalt föl,’s egyen kívül a zsidóknak polgári jogokkal felruh­áz­­tatását mindnyájan ellenzék. Felírá­loken XCVIIíd. oszagos »¦lés a t. lift és Hitnél. E napon sokan nyilatkoztak a zsidók polgárosítása mellett is. A szónokok egyike státusharmoniai szempont­­ból válaszoló az ellenzéknek, hogy több ellensége lesz hazánknak és nemzetiségünknek, ha keveset részesítendünk polgári jogokban, annyival több jóakarója és barátja pedig, minél többen részesülhetnek annak jó véleményében. Azon ellenvetésre nézve, hogy a szomszéd tartománybeli zsidók majd elözönlik hazánkat, hatalmunkban levőnek mondó, ez ellen intézkedni; a városi követek azon szemrehányására pedig,hogy a megyéknél nem adatott meg a zsidóságnak azon jog, mellyel a városokban felruháztatni szándékoltatik: igen­nel válaszolt, mert azon jogok neki is megadvák, mel­lyek más nemnemest illetnek; a választó testület tagjává pedig városokban sem lehetnek, ’s így a rokonnemü neme­si jogokban sem lehetett őket részesitni. Egyébiránt, a zsidó­ságra nézve csak két állapot gondolható a nemzet és ha­za irányában: vagy veszedelmesek t. i. vagy nem ; ha igenekkor nemcsak polgárosítni nem kell őket,hanem egye­nesen kikergetni; ha pedig nem veszélyesek, akkor pol­gárjogokkal! fölruházás által minél hasznosabbakká kell őket tenni’s így a puszta tűrés mindenesetre a legméltánytalanabb, egyszersmind a hazára nézve legveszedelmesebb állapot.­­ Egy másik szónok azzal válaszolt a megyékbeni jogmegtaga­dás vádjára, hogy a kicsapongási munkálatban nem a me-­­­gyék rendezése tárgyaltatott, ’s igy a zsidók feljogosításának kérdése olly lényegileg nem is jöhetett elő, mint a szőnyegen forgó munkálatban. Válaszolt továbbá az elsőben fölszó­lalt városi követ előadására, Bloch Móriczra hivatkozását azért sem tartó nyomatékosnak, mivel úgymond Bloch Móricz keresztelkedett zsidó, az illy áttérők pedig rende­sen legnagyobb ellenségei szoktak lenni az általok elha­gyott vallásnak, ’s igy hitelt nem igen érdemelnek. — Ezután egy más megyei követ: Az emancipatio ellenzői annak védlőihez hasonlítva, eddig sokkal szerencsésebb me­zőn állottak, mert azon ellentétet, mellyben a zsidó mint illyen a keresztényi statussal áll, valódilag kiszemelték; a zsidó­ságnak általuk történt fölfogása kemény és részrehajló volt; mert nem vették azon statust, melly azoktul a polgári jogot megtagadta,olly szoros bírálat alá, mint mellyel a zsidóságot taglalták. Ha körülnézünk a civilizált országokban,ha tekin­tetbe vesszük alkotmányaikat és benső sociális életöket, meg kell vallani, hogy azon rész erkölcsöknek, mellyek bennük kifejlettek,nem a zsidóság volt tulajdonképi oka. A zsidók p. o. legszámosabban telepedtek le Lengyelországban,itt min­den pálinkaház kezeikbe került ’s azokkal együtt a nép erköl­csi ereje is. De mit tehet róla a zsidó, hogy a lengyel köz­nép ereje egy pohár pálinkában fekszik, hogy ebben keresi táplálékát’s viga­sztalását a földesúri nyomás és életviszonya­inak mostohasága ellen? Az alkotmány súlya az,melly a pa­rasztot a zsidóhoz utasítja,’s a közélet lelketlensége vitte any­­nyira a dolgot, hogy a paraszt pálinkában keresi üdvösségét; az alkotmány tette a zsidót illy hatalmassá, az juttatá­tta nép morális erejének birtokába. A szükség azon hatályos in­dító, melly a köztársaságot mozgásba hozza; mindenki úgy akarja hasznát venni embertársának, hogy szükségét általa kielégíthesse. Azon szükség, melly a köztársaság életét biz­tosítja, kiteszi annak lételét folytonos viszályoknak; egy bi­zonytalan elemet táplál benne,és szüli a folyvást változó gaz­dagság, szegénység,szükség-és fülöslegesbül álló keveréket. Ezen bizonytalan elemet a zsidók nem teremtették; ez a köz­társaság tulajdona ; de veheti-e rész néven, hogy ők ezen elemet hasznukra fordították, midőn minden kar és testület érdekéből kirekesztvék? E mellett dicsérettel meg kell ismerni a zsidóság takarékosságát, fáradságát és szorgalmát,mellyel uj szerzése forrásait kikutatja ’s hasznára tudja fordítani. ’S ugyan mit használt, hogy a zsidó a polgári jogokból ki volt rekesztve? Ő emellett meggazdagodott; pénzét pedig nem lehetett­ a nemzet vagyona értékéhez számítani; mert a státus polgáraihoz nem tartozván, hazája nincs. Hogy sok hiba található a zsidóságnál,ez tagadhatlan; de ez foly­tonos elnyomatásuk közben nem is lehete máskép; ez el­fojta bennük a nemesebb érzéseket, mert a nyomás soha sem javít, legfölebb elszigetel, elzárja a valódi erény útját,és a küzdőlgokbani részvétet lehetlenné tevén, ke­serű jellemet ad a magán-erénynek, vagy önző gondos­­kodásúvá teszi anyagi érdekek iránt. Egyébként is hazug állapot az, ha theoriában megtagadtatnak a zsidóktól a polgári jogok; gyakorlatban mégis nagy hatalommal bír­nak, mert pénzök által hatalmas birodalmaknak is irányt tudnak adni; ’s habár a széhek­’s testületekből kizárvák is, szorgalmuk merészsége kijátsza a középszázadok institutio­­ját; az uj mozgalom áttörte a múlt idők korlátait’s az ő lé­­telök olly theoreticus lét, mellyet a túlnyomó gyakorlat ki­­grínyol. A zsidóság és kereszténység 2000 évig üldözte egy­mást; keserítette egymás életét; de egymást le nem győzhette. ’S úgy látszik, mind a két rész megunta már a harczot. A zsidók fohászkodása emancipatio után, és azon pártolás , mellyre ez a kereszténységnél talált, biztos jelei annak, hogy mind a két rész kezdi rontani az eddig fönállott korlátokat. E korlátok két hatalmas nemzetnél végkép megszüntettek, ’s a következés száz argumentumnál jobban megc­áfolta az el­lenfél jóslatait és okoskodásait. A franczia forradalom meg­adta a zsidóknak a polgári jogot; restauratio alatt visszave­tettek ugyan a concessiók, sőt újra üldöztettek is a zsidók, de akkor nem ők szenvedtek, akkor minden szenvedett, az egészséges emberi ész, az emberiség jogai ’s maga a sza­badság is. — A júliusi forradalom a polgári és politicai jo­­gokbani résztvehetést nem kötötte hitvalláshoz,’s azóta a fran­czia zsidó tökéletesen szabad polgár ugyannyira, hogy az 184­0iki követi kamarában egy Fould nevű zsidó is ült, ki mint követ is jó hirt szerzett magának. Másik nemzet, melly a kor kivonatát e részben helyesen fölfogta: az angol; ott nemrég még a catholicusok is egy kathegoriában állottak a zsidókkal; azok fölszabadítása ellen is majdnem azon okok hordattak föl, mint nálunk most a zsidók ellen; végre győ­zött az értelmiség’s most már szinte feledve is van, hogy a két vallás valaha el volt nyomva; mind a mellett sem a status gépe ki nem forgattaték vágásából,sem a társas életben észre­vehető változás nem történt. — Csak hagyjuk a dolgot magá­ból folyni, majd eljön a kellő időpont; ezzel o­lyanok vigasz­talják magukat, kik sem a jelen kor alkalmatlanságát örökké megtartani nem kívánják, sem határozott eszközhöz nyúlni nem mernek. De ne higyyük, hogy ez­által czért érünk. Sza­badság, emberiség jogainak megadása, ezer éves igazta­­lanság jóvátétele: olly kötelességek, mellyeknek tejesítése 29* 115

Next