Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-04-27 / 34. szám

méh­ez, kívánataihoz alkalmazni. A példák korunkban eléggé hangosan szólnak. Másfelől a túlüzött kereskedés, miután az élve­zeti vágyakat felingerlelte, és folyvástt ingerültség­ben tartja, minél több alkalmat nyújt annak pillanatnyi hirtelen kielégítésére, habár e könnyelműségét a ké­sőbbi jövendő könnyekkel fizetné is. Ennek eszközei a kölcsönadások ,s vevések, hitelezések, pénztőzsérke­­dés a maga számtalan cselfogásival. Mindezek véghez­vitelére számtalan kezet tart mozgásban, számtalano­kat von el a gyümölcsöző hasznos munkálkodástól, a­kik ahelyett hogy az előállító erőt szaporítanák, a ki­elégíthetetlen vágyak épesztő szomját gerjesztik fel az alsóbb néposztály békés kebelében. Felkeresik a sze­gények kalibáit é s beviszik az eddig nem ismert élet­javakkal együtt az eddig nem ismert szükségeket is azokba, mellyeknek kielégítése tehetségüket felülmúl­ja, ki nem elégitése elfojthatatlan kínos érzeményeket gerjeszt és táplál közöttük. Már most mikép lehessen a nemzeti jólét fogal­mával öszveegyeztetni, akár azoknak tanácsosaikat, kiknek tervezgetéseik végczélja mindig és mindig a kereskedés előm­ozdíttatása,­­s e mellett a társas élet egyéb munkálkodásaira szemet sem vetnek, noha épen a termesztő és kiállító erő teszi a valódi keres­kedés alapját, ’s ennek növekedésével a kereskedési nagyobb élénkség soha sehol hátra nem maradt, ők pedig megfordítva a kereskedési élénkségtől várják a szorgalom felelevenülését, noha nyilvános, hogyha a kereskedésnek anyaga nincs, annak előbbutóbb egy rövid fellobbanás után előbbi állapotjába vagy még annál is nagyobb pangásba kell visszahanyatlani, akár azoknak reményeit, kik pénzt, gazdagságot, bő­­velkedést a kereskedés felélesztésétől várnak, holott a kereskedés nem egyéb, mint az élet javainak becse­rélése, a bőség, gazdagság pedig azoknak minél na­gyobb mennyiségben előállítása, holott a kicserélés azoknak csak élvezetét és felemésztését segíti elő, a felemésztés pedig nem bőséget, hanem szükséget, hiányt, szegénységet hoz elő; bővelkedést nem sze­rezhet semmi más, mint a nagyobb kiállító erő; ez az, mi munkába, fáradságba, gondoskodásba kerül, ezt kell minden kitelhetőkép elősegíteni; élvezeti vá­gyainak kielégítésére, adásravevésre, szerzeményei­nek felemésztésére mindenki önkénytesen hajlandó, sőt nagy rész hajlandóbb reá, mint­sem kellene; e haj­lamot nem szükség mesterséges eszközökkel táplálni, ingerleni, nem szükség a kereskedés túlütésével azok­nak betölthetését minden kitelhető kép könnyíteni, a mellett egyszersmind az élvezeti vágyakat határtalanul szélesbiteni; akár azoknak tetteit, kik valósággal min­den kitelhető eszközökkel a kereskedés előmozdítására készen állnak, a sokkal szükségesbektől pedig ma­gokat elvonják — nehéz átlátni. Hiú remények, siker­telen igyekezet, hasztalanul elvesztegetett az annak ide­jében jobb czélokra fordíthatott erő, mellynek foga­natlanságát már eddig annyi századok, annyi nemze­tek példájt eléggé tanúsították, ’s tanúsítják ma is, ha belőlük épen ellenkező következményeket nem aka­runk vonni, mint mellyek eltagadhatlanul szemünk előtt állanak. Nem a kereskedés teszi a nemzeti jólét alapját, hanem a nemzeti erőnek kifejtése , a készen levőnek okos alkalmazása, annak öszvesen és egyenként hasz­nos, gyümölcsöző, foganatos használása, nem heverte­­tése csak egynek is, mert egy nemzet kebelében min­dig számtalan tennivaló van, sokkal több, mint­sem hogy annak végrehajtását az egész népesség minden öszvetett ereje meggyőzhetné. Ennélfogva a melly nemzetnél sok ezerre menő két dolgot keres, munka után jár, kenyeret és foglalkozást maga számára nem találhat, ezen körülmények mindig a szükséges vég­rehajtandó közmunkák hiányából erednek,­­s ugyan ennélfogva a felsőbb szorgalomra kifejlett nemzetek nemcsak az emberi csekély erő használatára támasz­kodnak , hanem segítségül veszik az állati erőket és a meghódított természeti holt erők roppant nagyságát. Első esetben lehetetlen kívánni, hogy minden egye­sek önmaguk számára munkát találjanak, mert az al­sóbb néposztály nagyobb része már a birtoktalanság és szegénység miatt az önerejével szabad akarata sze­rint teendő munkásságtól természetesen el van zárva, ha csak a vagyonosabbak, vagy a közállomány őket hasznosan nem tudják foglalkoztatni, maga magának munkát nem szerezhet, nagy résznek pedig nincsen ’s nem is lehet elegendő ügyessége ’s ismeretei, hogy a­mint történetesen előkerül, majd erre majd amarra hasz­nosan alkalmazhassa magát. Másik esetben minél több állati és holt erő létetik munkásságba, annál több em­beri kéz és azzal együttjáró értelem kívántatik azok­nak igazgatására, rendben tartására, ide oda szállítá­sára, annál jövedelmezőbb az emberi munka, annál magasabb jólétre emelkedik a nemzet. Innét, művelt nemzeteknél az állati és természeti erők mennyisége sokszorosan formálja az ősz­iés népesség munkás em­beri erejét, és ugyan­ott, kivált a műveltebb kerüle­tekben még a nőnem és gyermekek is folytonos fog­lalkozást találnak, míg ellenben a műveletleneknél nem a nép természeti tunyaságában rejlik a szorgalom hát­ramaradásának oka, hanem részint a közmunkák ré­szint a nemzeti felvilágosodás hiányában, honnét köz­vetlenül származik, hogy a vagyonos­ak foglalkozá­saikat eléggé gyümölcsözőleg űzni nem tudván, a ké­szen levő munkás erőnek folytonos munkásságban tar­tására nem képesek. Gy. Fővárosi h­irek és események. Pest, ápr. 2­7. Most már nemcsak azt mondhat­juk, hogy itt a tavasz, hanem valóban érezzük is jelen­létét, mert a nap sugarai olly tavasziasan , sőt mondhat­nék nyáriasan lövellnek reánk , hogy már szívesen keres­sük az árnyékot. A növénylét ugyan elég későn indul vi­rágzásnak az idén, mi nagy részben az esőzéstelen april­­nak köszönhető; azonban már még is láthatunk zöldet itt ott, és a zöld mulatság legközelébb nem csupán Nagy Ig­­nácz torzképeiben, hanem a torzitatlan természet ölében fog felvirulni. A városligetbe vezető fasorok már szépen kizöldültek, ‘s itt nem hagyhatni említetlenül egy igen czélszerű ’s kellemes intézkedést, miszerint a fasorok ele­jén átellenben a lövészházzal ama szembeszántó rondasá­­gu telket kiegyengetve szinte fasorokkal ülteték be , úgy hogy itt oldalsétány is lesz , mi szinte növeli a mulatozás többoldalúságát. Most csak az kellene még legalább — legalább! mert hiszen boldog isten! vajmi sok kellene még, — tehát legalább, ’s pedig sürgetőleg az kellene még, hogy a király-utcza azon táján , hol baloldalt sza­bad mezőség nyílik , azon undorító büzü nyílt csatornának sebesebb lefolyása eszközöltessék, nehogy ott tespedjen az ocsmány folyadék , ’s elrontsa az ember kedvét a ki­­sétálásban, vagy a­mi még jobb volna, úgy ásassék e csatorna, hogy eltakarva, elzárva legyen. Nagy baj, hogy annyi évek óta, és a mindinkább élénkülő városligeti köz­lekedés mellett sem jött a sor e csatorna eligazítására. __ Beköszönvén a melegebb napok már az úgynevezett fagy­­lalták is rendre elkészülnek, ’s bútoroztatnak, a német színház terén , a redoutépület oldalában, a casino előtt; meglássuk, mellyik mulandja felül társait a fagylalt jó­ságában. — Tegnapelőtt, azaz, ápr. 25 én délután valánk tanúi egy igen örvendetes iskolai vizsgálatnak, mellyet Kohn József ur leánynevelő intézetében tartott. Az első és másod­osztálybeli leánykák igen dicséretes szorgalmat mutattak tanulmányaikban , mit bátor előadással párosí­tottak , ’s a tanító urnák becsületére válik mind oktatási módszere, mind hazai nyelvünk megkedveltetése iránti buzgalma és fáradozása. De talán azt mondaná valaki, hogy mi mindent dicséretesnek találunk nemzetiségi buzgó­­ságunknál fogva, mihelyt csak magyarul tanítanak vala­mit? Nem úgy, mi igen is hő imádói, é s mennyire erőnktől telik, előmozdítói is vagyunk, voltunk és leszünk a magyar nemzetiségnek, de azért e lelkesedésünk más tárgybeli gyön­gék vagy épen hibák iránt el nem vakít. Mindennek meg­hagyjuk érdemét, hiszen itt is például ezen izraelita leánykák mózesi törvényük vallástanát németül adák elő, de épen azon erkölcsfejtegető módot helyeseltük, melly e tanulmányon átszövődik; a német nyelvtant is németül magyarázgaták, de épen azon pontosság és gyakorlati otthonosság a feladott mondatok taglalgatásában vala az, mit dicséretre kelle méltatnunk. Azonban nem tagadhatni, hogy különösen meg valánk lepetve azon szorgalom által, mellyet Kohn ur és növendékei a hazai nyelv tanulása körül bizonyítottak; biblia, földleírás, természetleirásból magyarul hallók fe­lelni a leánykákat, ’s pedig versenygő kedvvel, a beve­zető párbeszéd, és üdvözlő beszéd is magyar volt; ’s mi ennek természetesen örvendettünk. Mondok, hogy főleg e tárgybani szorgalma a növendékeknek szolgált megelége­désünkre, mert a tiszta kiejtésre nézve még sok kívánni való van, mit annál inkább reménylünk teljesítetni, ha meggondoljuk, hogy némellyek e lánykák közöl csak négy öt hónap óta kezdék hazai nyelvünket tanulni. Kohn úr maga is csak meglettebb korában tanulván meg nyelvün­ket — mi egyébiránt legnagyobb dicséretére válik — nem bírja azon tiszta hibátlan kiejtést, mellyet a nyelv sajátsága megkíván; ezen vajmi könnyen segithetne, ha segédül­tös magyar egyént fogadna fel, vagy akár izraelitát is, például borsodvidékit, hol igen sok zsi­dó legtisztábban beszél magyarul. De átalán véve ki­elégítő vola e vizsgálat, é s ezen izraelita leánykák di­cséretes például szolgálhatnak, valamint szüleik is, sok makacs németségű asszonynak, kik egyáltalán nem akar­nak közeledni hozzánk. Itt legalább a jó szándék és becsü­letes törekvés kétségtelen. Hallottuk ezenkívül a gyerme­kek imaéneklését, láttuk különféle kézi munkáikat, mely­­lyekről ítéletet hozni nem tartozik körünkhöz. A vizsgá­laton a gyermekek szülein kívül t. Tölgyessy v. tanácsnok, ’s n. Schedius k. tan. is jelen voltak. — Csak bátran előre ; mi reményeket csatolunk e fiatal nemzedékhez. — Olly könyvre figyelmeztetjük a t. közönséget, mellynek tudományos irodalmunk mezején méltán örvend­szerű­bb ’s közönségesebb tárgyakról, sürgetve a könyvnél­­küli betanulást; ’s mellyek természetesen a definiálandó do­log fölfogását inkább nehezítek ’s elhomályosíták, hogysem némi fölvilágosítást nyújtottak volna róla. Továbbá U. Vil­mos tanító mindenben nem az Lidvés rövid, ’s hamarabb czél­­hoz vezető utat, hanem a tág, igen messze terjedő,’s szám­talan keresztvonaltól átmetszett, és ennek okáért szükségkép nehezített ösvényt követé; ’s nem annyira a dolog velején, mint kicsiségek’s mellékes lényegtelen pontokon időzött; ’s a gyermek az ösvény tekervényes fordulatai, ’s keresztvona­lai miatt, vagy sohasem juthata czélhoz, vagy csak igen ké­sőn, ’s ekkor sem állhata biztos szilárd lábon az alap inga­­tagsága miatt. A tapasztaltak nem tetszhetének Bölcsfinak ’s ő haza tért nem csekély aggodalmak közt, miután az annyira magasztalt tanítók olly kevéssé feleltének meg óhajtása és várakozásának; de mivel a fontos ügy nem szenvedhető hoszszú elhalasztást szeretett jobbágyainak értelmi és er­kölcsi károsítása nélkül, végezve honi összhalm­ozott dol­gait, másnap k. m. pénteken korán reggel ismét lóra ült. Különféle alattvalóinak jövendő boldogítsát érdeklő gondolatok és tervek közt ért mintegy öt óranegyednyi lovag­lás után­­— faluba, az ottani tanítót Sz. Miklóst, ki szinte kit­­nőleg vala ajánlva neki, látogatásával megtisztelendő.— Ép én a türlendtlant magyarázá Miklós, midőn Bölcsfi az is­kolába lép, és miután jövetelének czélját röviden előterjesz­ti­, kérte a tanítót, lenne szíves megszakasztott fonalát ok­tatásának ismét fölfogni, és háborútlanul folytatni. A fölszó­lított tanító azonnal enged Bölcsfi kérésének, mert hiszen egy rég óhajtott ez és elnyerhetése forga fön, ’s látszhatólag nö­vekedő hév, és tűzzel kezdé fölhordani a föld támadása, ’s képezéséröl uralkodó különbféle hypothesiseket; majd a tör­ténetírók változó kor-adataikat a legrégibb történetek ’s ős eseményekről a lehető legnagyobb pontossággal,melly a hall­gatót szükségkép bámulat, ’s álmélatra ragadá, emelé ki; ’s miután őt Bölcsfi arra kére, intézne néhány kérdést a természettanból tanítványihoz, azonnal Linné, Oken,’s mások rendszeres szavalatának el a legnagyobb gyorsasággal, de mint látni, ’s észrevenni szabad volt, minden élet, értelem és szellem nélkül, csupán csak szajkómódra.­­• A falon függő iskola-leczkei terven minden előadandó tárgyak leg­alább szemléletileg igen jól valónak kiszámítva és elosztva; és most csak arra kére még Bölcsfi a tanítót, mutatná meg növendékeinek írási példány is, ’s tartana néhánynyal kísérle­tet az olvasási ügyesség, ’s gyakorlottságról; de itt Bölcsfi igenis megcsalatkozék várakozásában, mert a gyermekek írása átalában igen rész, rendetlen, tisztátalan és csaknem olvashatlan volt, ’s hasonlag az olvasási kísérletből kitűnt, hogy az iskola legjobbjai is alig tudnak középszerűig, ’s hibátlanul folyvást olvasni. Még faiskoláját akará Miklós tanító Bölcsfinak bemutatni, de ez mentegetőzék az idő rö­vidségével, ’s hátralevő dolgainak még az napom­ elvégzen­­désével, és fölülve lovára búcsút von a tanítótól; lassú lé­pésekkel haladva, ’s mély gondolatokba merülve az imént tör­téntekről. 1 . Másnap u. m. szombaton honi foglalatosságit végze a megszokott rend ’s pontossággal, ’s alattvalóinak némelly ügyeit,’s kérelmeit hallgató meg, ’s intéző el; a vasárnapot pedig istennek szentelő, ’s mint illik jó példát mutatva job­bágyainak a reggeli,’s délesti isteni szolgálatban egész házi népével együtt épületes buzgalommal ven részt Hétfőn né­­melly sü­rgetésb dolgai kényteték et a közelfekvő Só vá­rosba rándulni, ’s hogy egyúttal többet is végezhessen, oko­san kiszámítva mindenkor az időt, beszólott útközben N— László tanítóhoz, kivel több fiatal a képzőintézetből nem rég kiszabadult tanító nem tuda ’s akara megbarátkozni, alkal­masint igen példás élete, jámbor gondolkozásmódja, hiva­tala foglalatosságainak leliismeretes teljesítése és czélszerű oktatása miatt. Épen a reggeli imádsághoz készülő tanít­­ványival, midőn Bölcsfi belépett­,’s látogatásának okát rövi­den előterjeszté. A tanitó tiszteletteljesen fogadó vendégét, és széket nyújsa neki azonnal, miután az imádság megkez­djék, melly alatt a vendég állva hallgató végig legnagyobb ájtatossággal a kisdedek buzgó fohászait. Erre következik a religiobani oktatás olly hangon és szellemben, melly igen megilletödve hala Bölcsfira, ’s ő a szellemdús, a kisdedek tehetséges ’s fölfogásához mindazáltal igenis alkalmazott magyarázat által gerjesztve,’s épülve érzé magát épen úgy, milint a kisdedek nyájas arczain a gerjesztett érzelmeket, a tiszteletteljes figyelmet olvasni lehetett.—A rá követke­ző olvasási órában a tanító egy szakaszt olvastatott a ter­mészettanból gyermekei által, ’s azonnal az olvasott tárgy fölött olly értelmes,’s meghaló magyarázatot tartott, melly­­nél jobbat, ’s a jövendő földművelőre nézve czélszerűbbet kí­vánni és várni csak szerénytelenség lett volna; ugyanis a tanító semmit meg nem érinte, mi vagy az alkotó véghet­­len jósága ’s bölcseségére nem utalt, ’s mulatott; vagy a gyakorlati és házi­ élet viszonyai, ’s körülményeire hasznot 262

Next