Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-04-27 / 34. szám
méhez, kívánataihoz alkalmazni. A példák korunkban eléggé hangosan szólnak. Másfelől a túlüzött kereskedés, miután az élvezeti vágyakat felingerlelte, és folyvástt ingerültségben tartja, minél több alkalmat nyújt annak pillanatnyi hirtelen kielégítésére, habár e könnyelműségét a későbbi jövendő könnyekkel fizetné is. Ennek eszközei a kölcsönadások ,s vevések, hitelezések, pénztőzsérkedés a maga számtalan cselfogásival. Mindezek véghezvitelére számtalan kezet tart mozgásban, számtalanokat von el a gyümölcsöző hasznos munkálkodástól, akik ahelyett hogy az előállító erőt szaporítanák, a kielégíthetetlen vágyak épesztő szomját gerjesztik fel az alsóbb néposztály békés kebelében. Felkeresik a szegények kalibáit é s beviszik az eddig nem ismert életjavakkal együtt az eddig nem ismert szükségeket is azokba, mellyeknek kielégítése tehetségüket felülmúlja, ki nem elégitése elfojthatatlan kínos érzeményeket gerjeszt és táplál közöttük. Már most mikép lehessen a nemzeti jólét fogalmával öszveegyeztetni, akár azoknak tanácsosaikat, kiknek tervezgetéseik végczélja mindig és mindig a kereskedés előmozdíttatása,s e mellett a társas élet egyéb munkálkodásaira szemet sem vetnek, noha épen a termesztő és kiállító erő teszi a valódi kereskedés alapját, ’s ennek növekedésével a kereskedési nagyobb élénkség soha sehol hátra nem maradt, ők pedig megfordítva a kereskedési élénkségtől várják a szorgalom felelevenülését, noha nyilvános, hogyha a kereskedésnek anyaga nincs, annak előbbutóbb egy rövid fellobbanás után előbbi állapotjába vagy még annál is nagyobb pangásba kell visszahanyatlani, akár azoknak reményeit, kik pénzt, gazdagságot, bővelkedést a kereskedés felélesztésétől várnak, holott a kereskedés nem egyéb, mint az élet javainak becserélése, a bőség, gazdagság pedig azoknak minél nagyobb mennyiségben előállítása, holott a kicserélés azoknak csak élvezetét és felemésztését segíti elő, a felemésztés pedig nem bőséget, hanem szükséget, hiányt, szegénységet hoz elő; bővelkedést nem szerezhet semmi más, mint a nagyobb kiállító erő; ez az, mi munkába, fáradságba, gondoskodásba kerül, ezt kell minden kitelhetőkép elősegíteni; élvezeti vágyainak kielégítésére, adásravevésre, szerzeményeinek felemésztésére mindenki önkénytesen hajlandó, sőt nagy rész hajlandóbb reá, mintsem kellene; e hajlamot nem szükség mesterséges eszközökkel táplálni, ingerleni, nem szükség a kereskedés túlütésével azoknak betölthetését minden kitelhető kép könnyíteni, a mellett egyszersmind az élvezeti vágyakat határtalanul szélesbiteni; akár azoknak tetteit, kik valósággal minden kitelhető eszközökkel a kereskedés előmozdítására készen állnak, a sokkal szükségesbektől pedig magokat elvonják — nehéz átlátni. Hiú remények, sikertelen igyekezet, hasztalanul elvesztegetett az annak idejében jobb czélokra fordíthatott erő, mellynek foganatlanságát már eddig annyi századok, annyi nemzetek példájt eléggé tanúsították, ’s tanúsítják ma is, ha belőlük épen ellenkező következményeket nem akarunk vonni, mint mellyek eltagadhatlanul szemünk előtt állanak. Nem a kereskedés teszi a nemzeti jólét alapját, hanem a nemzeti erőnek kifejtése , a készen levőnek okos alkalmazása, annak öszvesen és egyenként hasznos, gyümölcsöző, foganatos használása, nem hevertetése csak egynek is, mert egy nemzet kebelében mindig számtalan tennivaló van, sokkal több, mintsem hogy annak végrehajtását az egész népesség minden öszvetett ereje meggyőzhetné. Ennélfogva a melly nemzetnél sok ezerre menő két dolgot keres, munka után jár, kenyeret és foglalkozást maga számára nem találhat, ezen körülmények mindig a szükséges végrehajtandó közmunkák hiányából erednek,s ugyan ennélfogva a felsőbb szorgalomra kifejlett nemzetek nemcsak az emberi csekély erő használatára támaszkodnak , hanem segítségül veszik az állati erőket és a meghódított természeti holt erők roppant nagyságát. Első esetben lehetetlen kívánni, hogy minden egyesek önmaguk számára munkát találjanak, mert az alsóbb néposztály nagyobb része már a birtoktalanság és szegénység miatt az önerejével szabad akarata szerint teendő munkásságtól természetesen el van zárva, ha csak a vagyonosabbak, vagy a közállomány őket hasznosan nem tudják foglalkoztatni, maga magának munkát nem szerezhet, nagy résznek pedig nincsen ’s nem is lehet elegendő ügyessége ’s ismeretei, hogy amint történetesen előkerül, majd erre majd amarra hasznosan alkalmazhassa magát. Másik esetben minél több állati és holt erő létetik munkásságba, annál több emberi kéz és azzal együttjáró értelem kívántatik azoknak igazgatására, rendben tartására, ide oda szállítására, annál jövedelmezőbb az emberi munka, annál magasabb jólétre emelkedik a nemzet. Innét, művelt nemzeteknél az állati és természeti erők mennyisége sokszorosan formálja az ősziés népesség munkás emberi erejét, és ugyanott, kivált a műveltebb kerületekben még a nőnem és gyermekek is folytonos foglalkozást találnak, míg ellenben a műveletleneknél nem a nép természeti tunyaságában rejlik a szorgalom hátramaradásának oka, hanem részint a közmunkák részint a nemzeti felvilágosodás hiányában, honnét közvetlenül származik, hogy a vagyonosak foglalkozásaikat eléggé gyümölcsözőleg űzni nem tudván, a készen levő munkás erőnek folytonos munkásságban tartására nem képesek. Gy. Fővárosi hirek és események. Pest, ápr. 27. Most már nemcsak azt mondhatjuk, hogy itt a tavasz, hanem valóban érezzük is jelenlétét, mert a nap sugarai olly tavasziasan , sőt mondhatnék nyáriasan lövellnek reánk , hogy már szívesen keressük az árnyékot. A növénylét ugyan elég későn indul virágzásnak az idén, mi nagy részben az esőzéstelen aprilnak köszönhető; azonban már még is láthatunk zöldet itt ott, és a zöld mulatság legközelébb nem csupán Nagy Ignácz torzképeiben, hanem a torzitatlan természet ölében fog felvirulni. A városligetbe vezető fasorok már szépen kizöldültek, ‘s itt nem hagyhatni említetlenül egy igen czélszerű ’s kellemes intézkedést, miszerint a fasorok elején átellenben a lövészházzal ama szembeszántó rondaságu telket kiegyengetve szinte fasorokkal ülteték be , úgy hogy itt oldalsétány is lesz , mi szinte növeli a mulatozás többoldalúságát. Most csak az kellene még legalább — legalább! mert hiszen boldog isten! vajmi sok kellene még, — tehát legalább, ’s pedig sürgetőleg az kellene még, hogy a király-utcza azon táján , hol baloldalt szabad mezőség nyílik , azon undorító büzü nyílt csatornának sebesebb lefolyása eszközöltessék, nehogy ott tespedjen az ocsmány folyadék , ’s elrontsa az ember kedvét a kisétálásban, vagy ami még jobb volna, úgy ásassék e csatorna, hogy eltakarva, elzárva legyen. Nagy baj, hogy annyi évek óta, és a mindinkább élénkülő városligeti közlekedés mellett sem jött a sor e csatorna eligazítására. __ Beköszönvén a melegebb napok már az úgynevezett fagylalták is rendre elkészülnek, ’s bútoroztatnak, a német színház terén , a redoutépület oldalában, a casino előtt; meglássuk, mellyik mulandja felül társait a fagylalt jóságában. — Tegnapelőtt, azaz, ápr. 25 én délután valánk tanúi egy igen örvendetes iskolai vizsgálatnak, mellyet Kohn József ur leánynevelő intézetében tartott. Az első és másodosztálybeli leánykák igen dicséretes szorgalmat mutattak tanulmányaikban , mit bátor előadással párosítottak , ’s a tanító urnák becsületére válik mind oktatási módszere, mind hazai nyelvünk megkedveltetése iránti buzgalma és fáradozása. De talán azt mondaná valaki, hogy mi mindent dicséretesnek találunk nemzetiségi buzgóságunknál fogva, mihelyt csak magyarul tanítanak valamit? Nem úgy, mi igen is hő imádói, é s mennyire erőnktől telik, előmozdítói is vagyunk, voltunk és leszünk a magyar nemzetiségnek, de azért e lelkesedésünk más tárgybeli gyöngék vagy épen hibák iránt el nem vakít. Mindennek meghagyjuk érdemét, hiszen itt is például ezen izraelita leánykák mózesi törvényük vallástanát németül adák elő, de épen azon erkölcsfejtegető módot helyeseltük, melly e tanulmányon átszövődik; a német nyelvtant is németül magyarázgaták, de épen azon pontosság és gyakorlati otthonosság a feladott mondatok taglalgatásában vala az, mit dicséretre kelle méltatnunk. Azonban nem tagadhatni, hogy különösen meg valánk lepetve azon szorgalom által, mellyet Kohn ur és növendékei a hazai nyelv tanulása körül bizonyítottak; biblia, földleírás, természetleirásból magyarul hallók felelni a leánykákat, ’s pedig versenygő kedvvel, a bevezető párbeszéd, és üdvözlő beszéd is magyar volt; ’s mi ennek természetesen örvendettünk. Mondok, hogy főleg e tárgybani szorgalma a növendékeknek szolgált megelégedésünkre, mert a tiszta kiejtésre nézve még sok kívánni való van, mit annál inkább reménylünk teljesítetni, ha meggondoljuk, hogy némellyek e lánykák közöl csak négy öt hónap óta kezdék hazai nyelvünket tanulni. Kohn úr maga is csak meglettebb korában tanulván meg nyelvünket — mi egyébiránt legnagyobb dicséretére válik — nem bírja azon tiszta hibátlan kiejtést, mellyet a nyelv sajátsága megkíván; ezen vajmi könnyen segithetne, ha segédültös magyar egyént fogadna fel, vagy akár izraelitát is, például borsodvidékit, hol igen sok zsidó legtisztábban beszél magyarul. De átalán véve kielégítő vola e vizsgálat, é s ezen izraelita leánykák dicséretes például szolgálhatnak, valamint szüleik is, sok makacs németségű asszonynak, kik egyáltalán nem akarnak közeledni hozzánk. Itt legalább a jó szándék és becsületes törekvés kétségtelen. Hallottuk ezenkívül a gyermekek imaéneklését, láttuk különféle kézi munkáikat, melylyekről ítéletet hozni nem tartozik körünkhöz. A vizsgálaton a gyermekek szülein kívül t. Tölgyessy v. tanácsnok, ’s n. Schedius k. tan. is jelen voltak. — Csak bátran előre ; mi reményeket csatolunk e fiatal nemzedékhez. — Olly könyvre figyelmeztetjük a t. közönséget, mellynek tudományos irodalmunk mezején méltán örvendszerűbb ’s közönségesebb tárgyakról, sürgetve a könyvnélküli betanulást; ’s mellyek természetesen a definiálandó dolog fölfogását inkább nehezítek ’s elhomályosíták, hogysem némi fölvilágosítást nyújtottak volna róla. Továbbá U. Vilmos tanító mindenben nem az Lidvés rövid, ’s hamarabb czélhoz vezető utat, hanem a tág, igen messze terjedő,’s számtalan keresztvonaltól átmetszett, és ennek okáért szükségkép nehezített ösvényt követé; ’s nem annyira a dolog velején, mint kicsiségek’s mellékes lényegtelen pontokon időzött; ’s a gyermek az ösvény tekervényes fordulatai, ’s keresztvonalai miatt, vagy sohasem juthata czélhoz, vagy csak igen későn, ’s ekkor sem állhata biztos szilárd lábon az alap ingatagsága miatt. A tapasztaltak nem tetszhetének Bölcsfinak ’s ő haza tért nem csekély aggodalmak közt, miután az annyira magasztalt tanítók olly kevéssé feleltének meg óhajtása és várakozásának; de mivel a fontos ügy nem szenvedhető hoszszú elhalasztást szeretett jobbágyainak értelmi és erkölcsi károsítása nélkül, végezve honi összhalmozott dolgait, másnap k. m. pénteken korán reggel ismét lóra ült. Különféle alattvalóinak jövendő boldogítsát érdeklő gondolatok és tervek közt ért mintegy öt óranegyednyi lovaglás után— faluba, az ottani tanítót Sz. Miklóst, ki szinte kitnőleg vala ajánlva neki, látogatásával megtisztelendő.— Ép én a türlendtlant magyarázá Miklós, midőn Bölcsfi az iskolába lép, és miután jövetelének czélját röviden előterjeszti, kérte a tanítót, lenne szíves megszakasztott fonalát oktatásának ismét fölfogni, és háborútlanul folytatni. A fölszólított tanító azonnal enged Bölcsfi kérésének, mert hiszen egy rég óhajtott ez és elnyerhetése forga fön, ’s látszhatólag növekedő hév, és tűzzel kezdé fölhordani a föld támadása, ’s képezéséröl uralkodó különbféle hypothesiseket; majd a történetírók változó kor-adataikat a legrégibb történetek ’s ős eseményekről a lehető legnagyobb pontossággal,melly a hallgatót szükségkép bámulat, ’s álmélatra ragadá, emelé ki; ’s miután őt Bölcsfi arra kére, intézne néhány kérdést a természettanból tanítványihoz, azonnal Linné, Oken,’s mások rendszeres szavalatának el a legnagyobb gyorsasággal, de mint látni, ’s észrevenni szabad volt, minden élet, értelem és szellem nélkül, csupán csak szajkómódra.• A falon függő iskola-leczkei terven minden előadandó tárgyak legalább szemléletileg igen jól valónak kiszámítva és elosztva; és most csak arra kére még Bölcsfi a tanítót, mutatná meg növendékeinek írási példány is, ’s tartana néhánynyal kísérletet az olvasási ügyesség, ’s gyakorlottságról; de itt Bölcsfi igenis megcsalatkozék várakozásában, mert a gyermekek írása átalában igen rész, rendetlen, tisztátalan és csaknem olvashatlan volt, ’s hasonlag az olvasási kísérletből kitűnt, hogy az iskola legjobbjai is alig tudnak középszerűig, ’s hibátlanul folyvást olvasni. Még faiskoláját akará Miklós tanító Bölcsfinak bemutatni, de ez mentegetőzék az idő rövidségével, ’s hátralevő dolgainak még az napom elvégzendésével, és fölülve lovára búcsút von a tanítótól; lassú lépésekkel haladva, ’s mély gondolatokba merülve az imént történtekről. 1 . Másnap u. m. szombaton honi foglalatosságit végze a megszokott rend ’s pontossággal, ’s alattvalóinak némelly ügyeit,’s kérelmeit hallgató meg, ’s intéző el; a vasárnapot pedig istennek szentelő, ’s mint illik jó példát mutatva jobbágyainak a reggeli,’s délesti isteni szolgálatban egész házi népével együtt épületes buzgalommal ven részt Hétfőn némelly sürgetésb dolgai kényteték et a közelfekvő Só városba rándulni, ’s hogy egyúttal többet is végezhessen, okosan kiszámítva mindenkor az időt, beszólott útközben N— László tanítóhoz, kivel több fiatal a képzőintézetből nem rég kiszabadult tanító nem tuda ’s akara megbarátkozni, alkalmasint igen példás élete, jámbor gondolkozásmódja, hivatala foglalatosságainak leliismeretes teljesítése és czélszerű oktatása miatt. Épen a reggeli imádsághoz készülő tanítványival, midőn Bölcsfi belépett,’s látogatásának okát röviden előterjeszté. A tanitó tiszteletteljesen fogadó vendégét, és széket nyújsa neki azonnal, miután az imádság megkezdjék, melly alatt a vendég állva hallgató végig legnagyobb ájtatossággal a kisdedek buzgó fohászait. Erre következik a religiobani oktatás olly hangon és szellemben, melly igen megilletödve hala Bölcsfira, ’s ő a szellemdús, a kisdedek tehetséges ’s fölfogásához mindazáltal igenis alkalmazott magyarázat által gerjesztve,’s épülve érzé magát épen úgy, milint a kisdedek nyájas arczain a gerjesztett érzelmeket, a tiszteletteljes figyelmet olvasni lehetett.—A rá következő olvasási órában a tanító egy szakaszt olvastatott a természettanból gyermekei által, ’s azonnal az olvasott tárgy fölött olly értelmes,’s meghaló magyarázatot tartott, mellynél jobbat, ’s a jövendő földművelőre nézve czélszerűbbet kívánni és várni csak szerénytelenség lett volna; ugyanis a tanító semmit meg nem érinte, mi vagy az alkotó véghetlen jósága ’s bölcseségére nem utalt, ’s mulatott; vagy a gyakorlati és házi élet viszonyai, ’s körülményeire hasznot 262