Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-02-21 / 15. szám

azon embernek, ki vasárnap valamellyik csapszékben a bortól annyira elázott, hogy menetközben lábai a szokott szolgálatot megtagadva , egyik vámházon kivel viradóra meghalva találtatók. Öltözete napszámosra mutatott. Említsünk meg néhány tánczvigalmat még, hisz úgyis utólszor történik. Említésre méltók különösen a múlt szerdai „ifjak“, és a rákövetkezett csütörtöki „ügyvédek“ bálja. A szombati utolsó casino-bál zsúfoltan tömve volt, benne az itt mulató magas­ rang feltűnőbbjei mind részt vőnek. A két ízben megaprózott ,csárdás magyar­ ugyan­csak megizzasztá a tánczosokat. Ugyan e napon zárták a bolti segédek is tánczmulatságukat; jellemző, hogy meg­hívó levélkéik is a tánczrend csupán magyarul nyomat­tak. E bálban szembetünöleg több férfi mint hölgy vala. — A vasárnapi redout kevésbbé vala látogatott, mint más években. Kár volt a haszonbérlőnek a mult-báli alakosok bemenetét ismételnie, a­mi egyszer nem tetszik , hiába ott az erőtetés. — Vachot Imre „Farsangi iskolája“ már kétszer adatvan, másod­izben­­az első előadás élénktelen volt, ’s miért? mert a szerepvivők — még a legjobbak is, — aka­doztak. Ez útmutatás egyszersmind, hogy a legjobb szín­művet is megbuktathatni hanyag előadás által­ méltányos tetszést aratott,­­s remélljük, még sokáig aratand.Több jelenetet zajosan megtapsoltattak. Buzdításul szolgáland ez kétségkívül a fiatal szerzőnek, ki az irodalomé szakmá­­nyában még szebb koszorúkat is nyerhet. — Szigli­geti „Két pisztoly“-a , óhajtjuk, úgy süljön el, mint a milly feszült fölötte a várakozás. — Tegnapelőtt a kecskeméti kapuban három tót favágó körbe állván, anyanyelvökön olly nagy lármát ütöt­tek, hogy rá majdnem az egész utczai lakosság kilódult, ’s a közönség velünk együtt osztozott azon véleményben, miszerint szándékjok nem kevésb, mint lárm­áj­okkal tót nyelvet diplomatikai polczra emelni. — Mig a belvárosban járda és utcza kiszikkadt’s csaknem porossá vált, azalatt a külvárosokban még min­dig hó és sár uralkodik, ollyannyira , hogy ki a belvá­rosi szikkadtság után ítélve a külvárosok valamellyikébe kön­nyű czipőben merészlene indulni, az, — ha ugyan bér­kocsit venni, vagy irhaczipőjét átáztatva a sár­os hévíz­ben továbbhatolni nem akar — csakhamar kénytelen lesz lakába visszatérni, miszerint vagy honn maradjon, vagy sárczipő és vízhatlan saruval fölvértezetten szándéka végre­hajtását újólag megkísértse. A városi hatóság múlt napokban a külvárosok egyi­kében egy tolvaj némbert házonkint nyomoztatván, a nyomozóknak sikerült egy szökött katonát anyjánál fölfe­dezni. A katonáiul engedelmi bizonyítványát kérék elő, mit elömutatni képes nem lévén , a nyomozók által legott a város házához hurczoltaték, hol vasra veretvén bilincseit önerejével csakhamar összezúzta, ’s minden áron menekedni akarván, a gátló rendőrök közöl sokat csúful megsebesí­tett, mig végre a rendőrök egyike puskaagyával karját ket­té törvén, az ellenállásra tehetlenné lett é s a katonai ha­tóságnak átadatott. Jelenleg a kórházban orvosi gond alatt van, fölépülte után érdemlett büntetését veendő. Mint mondják, már ez második szökése, pedig újonczállításkor másért 200 fntért önként állott Mars zászlója alá. — Mióta nem szóltunk a Frankenburg szerkesztése alatt megjelenő ,Életképekéről, már a második, harmadik és negyedik füzet is napvilágot látott. Tartalmában fel­tűnőbbek Be­él a Fidél aestheticai levelei; a vakszob­rász Császártól, a divatorvos,, Nagy Ignácztól, Má­­tyás-emlékréli értekezés. Az elfelejtett nő, beszély Ivánffy Malvinétól; verseket adtak itt Bajza, Vörösmarty, Petőfi, Vachott Sándor, Gaal; egyéb czikkek,bí­rálatok Császár­tó­l, Neytől, F­ranken­burgtól, azonfelül Pozsonyi levelek divatczikkek igen érdekesek. Különösben megemlítendő a Mátyásemléki értekezéshez mellékelt gyönyörű mintarajz Casagrande egyik tervét áb­rázoló, melly maga is képes volna az embert az ügy pár­tolására buzdítni. — Megjelent a magyar orvos-sebészi és természet­tudományi évkönyvek második vagyis februári füzete. Főbb czikkei: Tájékozás és irány II.; kivonatok orvosi lapok és munkákból; utazási közlések népbetegségek körül; apho­­rismák, levelezések ; — szakembereknek megannyi érdekes tárgy. — Az egyetem betűivel, ’s nagyságos Révay-Pró­­nay Alberline asszonynak ajánlva megjelent egy kis vers füzetké illy czímmel, ,Emlékvirágok­ Rutkay Emiltől. Az egész 2­3 külön versből áll, mellyekben nemritkán kedély tükröződik. —­ Az ,Életképek' 4ik füzete igen mulatságos hírt közöl egy itteni nagykereskedőről, ki a­­Pesti Hírlapiba iktatott hirdetményéért járó díjt kifizetni nem akarja, ha­­csak idegen nyelven — értsd: németül — írt nyugtat­­­­ványt nem adnak róla. Boldog isten! i­lyenek történnek­­ nálunk, és most, midőn ellenkezőleg az Erdélyi Híradó 1­13ik számában ,Nagy-Sink­széki rovata alatt ezeket ol­­­­vassuk: „Tisztségünkre fizetés-felfüggesztési büntetés vet­­t felelt, mivel magyar klmes rendeletekre többszöri komoly megintés után is német feleleteket és feliratokat küldött a fels. kir. főkormányszékhez. Igen méltán, mert az illy makacskodás csak közigazgatási botrányokat szülhet." Látjuk tehát, hogy nálunk egészen más történik, mert lám, itt épen a nagykereskedő függeszti fel a fizetést! Nem ártana valahára, német atyánkfiainak, kissé simulni és okulni. — Valamint egykor bizonyos tudós hazánkfiának és magyar újságszerkesztőnek voltak a legclassikaibb fordítás szerint ,Madrid kalapja­i és­­Adler nevű újságíró ur­a, úgy a ,Pesther Tageblatt'nak is (1. tegnapi azaz febr.20-ai számában: Wespen aus dem 4. Hefte v. FrankenburgsÉlet­képek) van „das gesunde Erend“je „der gesunde Magen“ helyett, és van „sich die Felsen bergen“je „Kieseln liegen“ helyett. A dicső fordító azt hívé, hogy ,nyomor' és,gyo­mor', ,szikla' és ,kavics­, széna és szalma, tücsök és bo­gár, mindegy. A fordító necsak azon nyelvet, m­e 1l - r­e , hanem azt is , mellyből fordít, értse; különben csak önmagát teszi nevetségessé. Ki a magyar ,darázsok­at igy hurczolja át, az megérdemli, hogy jutalmul egy újabb da­rázstól csiplessük meg. Valamint a hebegőt beszéde,h­ogy a kontárt műve árulja el. — Nemzeti sz­ín­házunkban szombaton, február 24én, bérletszünéssel, először fog adatni .A Kalandor' 1843 ban a nemzeti színház igazgatója által kitett 50 arany pályadíjt elnyert eredeti látványos népi szinmű 3 szakasz­ban. Irta Ney Ferencz. Valamennyi új díszítményeit fes­tette Engert, nemzeti színházi díszítő. 114­ 4 cs. ap. kir. Felsége a selmeczi és besterczebányai k. bánya­­kamrai ü­gyészhivataloknál egy alü­gyésznek ideiglenesen leendő al­kalmazását legkegy. helybenhagyni méltóztatott. A aml egy magyar­­ udvari kamra a zombori kir. kamrai jó­szágkormányzóságnál megürült lajstromzóságra Ć­­­w­­­i­c­z­k­y Károly ottani kiadót; a bácsi kamrai uradalom számára utanrendszerített község- és árva-számvevőségi segéd­ állomásra, eddigi hű és pontos szolgálatának tekintetéből Kovachich Gyu­la jószágkormányzó­­sági díjtalan gyakornokot; továbbá a svédli­k. bányakamrai erdőlovag­­állomásra Erlach Ferencz laposbányai királyi bányakamrai főer­dészt; végül a rónaszéki királyi aknatisztségre’s egyszersmind király­völgyi aknahivatali felügyelőségre Kiszling János sugataghi só­­mázsamestert, a király­völgyi ellenőrködő sómázsáló állomásra pedig Truppér Vincze, rónaszéki díjas aknaliszt-irnokot alkalmazta, va­lamint­­ ara­túr Eduard szolnoki kir. sómázsálót a magyarországi dohánybeváltó kezelésnél ideiglenes mázsamesterré nevezte ki. A bácsi kamrai uradalomhoz tartozó palánkai kamrai kasznát Tench­malin Antal nyugalomba téteték. Mályi Ferencz, pesti harminczadi lisztirnok megh­alálozott. Or­­zággyű­lési tudósít­ások. Felír. »kén­y CVII. orsz. ülés a t. HH és Hitnél. Mindjárt az ülés kezdetén, — a zsidók polgárosítása iránti kérdés tárgyaltatván — felszólalt egy tiszántúli ma­gyar királyi város követe, mondván: Midőn a zsidók kir. városokban leendő polgárosítása kerületileg tárgyaltatott, utasításomat követve, szavakat emelek polgártársaim ne­vében, kérvén a te­reket, hogy ezen igen lényeges kér­dést, ne a városi belszerkezet rendezése alkalmával, hanem elkülönítve méltóztassanak eldönteni, de okokkal támoga­tott előadásom elhangzott siker nélkül, sőt némelly részben keserűen is megrovatott. Több hónap folyt le azon nap óta, mindenkinek módja volt e fontos tárgyról gondolkozni és meghatározni a teendőket. Megvallom J. R­., hogy én is ez idő alatt bővebben gondolkoztam a zsidók polgáro­sítása iránt, minden elfogultság nélkül; visszahívtam em­lékezetembe mindazon szavakat, mellyeket a zsidók polgá­rosítását szorgalmazott több jeles szónok előadásomra fe­lelt, megpróbáltam azoknak saját nézeteimet alárendelni; de azon szép és lelkes szavakat valamint akkor, úgy most is győzőknek el nem fogadhatom; megerősítő véleménye­met polgártársaimnak azóta érkezett pótló utasítása. Égető fájdalmat gerjesztő polgártársaim kebelében az October i­dén hozott zsidópolgárosítási kerületi határozat, mint vész­jósló harang zúgása terjedt el közölték a leverő hír, és fel­­jajdulva küldék hozzánk a távolból számos ezerek nevé­ben aláírt nyilatkozatukat, utasítva bennünket, hogy azt a t. RR. elébe juttassuk, melly eredeti aláírásokat már kirá­lyi személynek ö­n­ méltóságához, mint a t. RR. és RR. el­nökéhez beadván, mielőtt az felolvastatnék, szavakat emelek a zsidók polgárosítása ellen, szavakat, m­ellyeket a hazafi­­ságban, nemzetiségben soha hátra nem maradó ’s békesze­­rető 50,000 magyarajka lakos viszhangja kisér, ’s kinyi­latkoztatom itt a haza szent színe előtt nevekben azt, mi­képen ők a zsidók polgárosítását, mind idöelöllinek t árt­ják, mind pedig azt hiszik, hogy ezen eszme nemcsak a kő­városokat, hanem egész hazánkat tekintőleg veszélyes. A zsidók emancipaliója vagy status-polgárrá tétele, azaz tö­kéletes hazafias polgári jogokkali felruházása, nem­ olly cse­kély kérdés vagy tény, mellyel néhány szóval a törvényben csak mellékesen és mintegy odavetőleg kimondani vagy meghatározni lehetne; mert, hogy bármelly törvény czélját érje, az egész nemzetre jótékony hatású legyen, a jövőre nézve pedig hasznos gyümölcsöket teremjen ; el kell elébb készíteni a népet a törvény felfogására, mint készíti ker­tész a földet plántáinak; mert készületlen föld bármilly jó magot is meg nem terem; és ha más országban létező bármelly institutiót kívánunk hazánkba átszivárogtatni, ha az még netalán a nép jellemével merőben ellenkeznék, las­san kell azzal bánni, nem pedig akár az egészre, akár an­nak valamelly részére erőszakosan rátolni, mert ez eset­ben holt betű marad a törvény ,s teljesedésbe nem mehet, a nem sikerült próbatét pedig inkább árt az ügynek mint használ. Merem állítani, hogy a zsidóknak kir. városi polgári jogokban részesítésére sem a kir. városi polgárok előre elkészítve, sem maguk a zsidók megérve nincsenek. Nemcsak a kir. városi polgárok, hanem az egész hazá­nak különböző hitvallású és nyelvű lakosi, igen keveset véve ki, a zsidók szokásai, vallásos szertartásai, sőt hit­elvei ellen is előítélettel és a legnagyobb elfogultsággal visel­tetnek: hasonlókép a zsidók, talán egyet sem véve ki, fa­­naticus gyülölséggel kisérik a keresztényeknek minden hit­elveit, ’s minden szertartásait; már pedig küldőim azt hiszik, hogy a status olly political lesz, mellynek eszméje a belső egységbe, t. i. az egyes részek ’s tagoknak öszveillő egy­formaságában határozódik ; egymáshoz nem illő heterogén részek erős egészet soha elő nem állítanak. A statusnak ezen ideája természetesen azt igényli, hogy a status polgárai a fő czélra törekedést tekintőleg, ha nem tökéletesen egyfor­mák is, legalább egymástól távol ne álljanak , mert kü­lönben egész az egészet összetartó erő, ’s jótékony hatása nem lesz az álladalomra; ’s kérdem, vájjon állíthatni-e a zsidókra nézve azt,hogy akár erkölcsi,akár politicai művelt­ség tekintetében hasonlók édes hazánk többi polgárai­hoz? bátran kimondjuk, hogy nemcsak nem hasonlók, sőt e részben hozzánk még csak e részben közeledni sem akarnak. És ezen egymástól annyira idegenkedő lelkűlét alapja, melly hazánk polgárait tekintőleg a nevelés, a zsi­dókra nézve nemcsak a nevelés Mányiban, hanem az elavult régi balvélemények és előítéletek tömkelegében fekszik, mellyek örvényéből magát a zsidó kiemelni, a felvilágoso­dásnak jelen korszakában is, makacsul nem engedi, ’s ezt nagy Sándorkint egy csapással kettévágni nem lehet. Nem értem itt a zsidó vallásnak Mózes könyveiben foglalt alapját, mert annak erkölcsi oldalát tekintve, az eredetileg tiszta po­litikából és a zsidó nemzet akkori körülményeiből szárma­zott , és valamint nem hiszem, hogy volna Mózes törvé­nyét nem tisztelő, azon nagy törvényadónak bölcseségét, mély belátását,a zsidó nemzet jelleméből merített nagy isme­retét nem csudáié, úgy más részről nem képzelem, hogy lé­teznék valaki, ki a rabinusoknak casuistikáját, mellyeket a Krisztus sz. után 150, 220 sőt 500 évekkel később, a bi­­golismus, szűkkeblű önzés, ’s más vallások gyűlölése köpö­nyegébe burkolva a Talmud által elterjesztettek — ne kárhoztatná. Nem akarok mindazon részra, mellyek a Talmud által a zsidókat minden más nemzettől külön­választva tartják , kiterjeszkedni; nem is állítom, hogy a Talmud erkölcstelenségeit és a status boldogsága el­len törekedő intézményeit általánosan minden zsidó hi­szi, mert 1830 óta több zsidó tudós tört a felett pál­­czát, és külországokat tekintve a 19 századnak 4- és 5ik évtizede, újabb időszak hajnalát kezdi rájuk deríteni, hanem csak azt állítom, hogy a zsidóknak ezerszerte nagyobb része, különösen a rabbiknak szűkkeblűsége miatt, talmudi bigotis­­mus alatt nyög; ’s midőn magyar hazánkban polgári jogokban részesítésükről akar gondoskodni a nemzet, méltó joggal megkívánhatja, hogy mielőtt az megtörténnék, ők közeledve hozzánk, igyekezzenek e régi sötét idők vastag tudatlansági­ból kiemelkedni, ’s mondjanak le olly elvekről, mellyek a sta­tus felállhatásával és polgárok boldogságával homlokegye­nest ellenkeznek. Szépek azon philantropicus elvek, mellyek különösen az újabb időkben a reform férfiak az emancipa­­lio körül vezetik, de azon alapigazságot nem tagadhatni, hogy tekintve alkotmányunkat, midőn valamelly néposztály­­zal polgári jogokkal felruházhatni czéloztatik, nem szabad a törvényhozónak, minden philantropiája mellett is, mellőzni azon status-alapelvét„videat senatus, noquid respublica de­ trimensi capiat" különösen olly országban mint hazánk, hol milliók erednek az alkotmány sánczaiba leendő felvételük­ért. Én a zsidók polgárosításának legfőbb akadályát egye­dül önmagukban, vallásbeli myslicus szertartásukban, és abban keresem, mivel ők általános theocraták lévén, con­­stitutionális állásukat egyedül a theocraliában pontosítják öszve; pedig bizonyos, hogy a status boldogsága egyedül

Next