Világ, 1917. április (8. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-01 / 88. szám

tasárnap VILÁG 1917. július 1. 3 A magyar képviselőház békes nyyatkozata A Kormány és minden párt elfogadta az ellenzék indítványát Ami tegnap még az ellenzéki pártoknak az orosz forradalommal kapcsolatos és a szabadság üdvözlésére irányuló indítványa volt, abból ma a magyar kormány és a képviselőház összes pártjainak lelkes, tüntető állásfoglalása és békenyilatkozata lett és kifejezésre juttatja a pártok egyes szónokainak beszédei által a népjogok eszméinek ünneplését, az eszmék diadalának óhajtását, a demokratikus diadalok eljövetelének és a kultúra testvériesülésének erős reményét. Az indítványt a Világ olvasói ismerik, mai számunkban közöltük azt teljes szövegében. Őszintén kívánjuk — mondja az indítvány — hogy az orosz nép minden körülmények között kivivott alkotmányos szabadságának élvezetében maradjon. — Tiltakozunk azon feltevés ellen — folytatja — mintha az alkotmányos szabadságért harcoló magyar nép fegyverei valaha is arra volnának felhasználhatók, hogy Oroszországban az önkényuralom helyreállíttassék. És az indítvány a képviselőház mai ülésén a kormány részéről és a pártok nevében tett kijelentések által kiegészítődött az újabb aktualitásnak gróf Czemin külügyminiszter által a monarchia nevében hangoztatott kivándalmaknak megfelelően és így vált a magyar képviselőház békemanifesztációjává. Ma este került sor a képviselőház ülésén az indítvány bejelentésére. A tárgyalásra vonatkozólag megegyezés történt abban az irányban, melyet a Világ mai számában megpendített, tudniillik, hogy a kormány az indítvány tartalmának megfelelő nyilatkozatot tegyen. Az elnök mindenekelőtt kijelentette, hogy a képviselőház az indítvány tárgyalásához hozzájárul. Gróf Tisza István miniszterelnök betegsége miatt nem jelenhetett meg az ülésen, tehát helyette a kormány nevében Teleszky János pénzügyminiszter nyilatkozott. Kijelentette, hogy a kormány hozzájárul az indítványhoz és ehhez kapcsolta a békejavaslatot: — Kívánjuk, hogy mielőbb olyan orosz kormánynyal álljunk szemben, melylyel tisztességes békét köthessünk. Minden párt részéről történt felszólalás. Gróf Apponyi Albert ismertette a kormány hozzájárulásának jelentőségét, mert ezzel biztosítva van Magyarország képviselőházának egyértelmű állásfoglalása, ami nem tévesztheti el üdvös hatását. Apponyi az orosz események eredményéről tartózkodóan nyilatkozott, amikor magyarázta a különböző áramlatokat, de erősen hangsúlyozta az óhajtást, hogy azok maradjanak felül, akik a békének hívei. Az alkotmánypárt nevében, minthogy gróf Andrássy Gyula Bécsben van, Ugrón Gábor szólott. Az alkalomhoz képest, igen részletező volt a beszéde és például Angliának a háborúban való szerepléséről szóló bírálata elmaradhatott volna. Ő is hangoztatta azonban, hogy Magyaország a becsületes békét hajlandó megkötni, mihelyt ellenségeink lemondanak eddig hirdetett háborús céljaikról. A függetlenségi Károlyi-párt nevében (gróf Károlyi Mihály szintén Bécsben van) gróf Batthyány Tivadar beszélt. Az ő beszédében fejeződött ki leghatározottabban a béke óhajtása, mert hivatkozhatott pártjának radikális programrajára és arra, hogy a párt a békét kívánja és a békéért lelkesedik. Az orosz eseményeket mint a béke előmozdítóit üdvözölte. A néppárt vezére, gróf Zichy Aladár, az orosz forradalomban a szabadság fuvallatát üdvözölte, mely minálunk a béke reményét fakasztotta. A békésen a nemzetek kulturális áldását látná. Néppárti vezér, hát nem mulasztotta el hozzátenni, hogy a kereszténység öröme gyanánt is fogadná. Az indítvány megpendítője, szövegezője és , akinek az indívány létesítése köszönhető, Vázsonyi Vilmos szólalt fel most. Beszéde a legmarkánsabb, legforrásabb és legnagyobb hatású volt és leginkább megfelelt a hangulatnak. , A demokrácia diadalát fejtegette és szembe- állította a reakció szennyes áradatával, amitől óvakodni kell mindenütt és Magyarországon is. E megjegyzés aktualitását megtaláljuk a képviselőházi legutóbbi tárgyalásokon elhangzott egyes beszédekben, melyek elég gyakran szolgálták a legsötétebb reakciót. A magyar képviselőház reakcionáriusai hallgattak, de annál hangosabban tüntettek a demokratikus eszmék hívei, sőt szinleges hívei is. A szinlegi hívek azért tüntettek, mert talán megérezték az eljövendő kornak az irányát, amikor a szabadság eszméinek támogatására felesküdött pártot nem szolgálhatják alattomban, sem a reakciót. Még Giesswein Sándor szólott, szüvelhogy ő békeakciókban állandóan résztvesz.— Egyedül vagyok! — mondta. —■ Hazánk tartozol! — csábítgatta a néppárti Rakovszky István. De Giesswein Sánor csak megmaradt amellett, hogy ő egyedül van itt, aki a békebíróságért már régebbi idő óta küzd. Tehát ő is elmondta nézeteit. Most már csak formalitás volt az, hogy az elnök kimondta az indítványhoz való hozzájárulást, nevezetesen, hogy az indítvány tárgyalását a Ház elhatározza. A tárgyalás tudniillik már megtörtént és a pártok részéről is megtörtént a hozzájárulás egységesen a kormány hozzájárulásával együtt. A beszédek nem voltak ugyan mind valamennyi részletükben kifogástalanul magas színvonalúak, de az együttes állásfoglalás jelentősége ezzel nem csorbult. A képviselőház ülésének erről a fontos fejezetéről a következő tudósításunk számol be: A képviselőház ma esti ülésén fél hét órakor Szász Károly alelnök jelenti, hogy az indítványkönyvije Vázsonyi Vilmos pz összes elonzéki képviselők által aláírt indítványt jegyzett be a népszabadságról. Az indítvány felolvasása után az elnök javasolja, hogy annak indokolását engedjék meg. Az indítványhoz először a kormány megbízásából Teleszky János pénzügyminiszter szól. A kormány hozzájárulása Teleszky János pénzügyminiszter: T. Ház! (Kálljuk! Halljuk!) A kormány nevében az elnök úr indítványához hozzájárulok, annál inkább, mert a kormány az imént felolvasott indítványban kifejezésre jutó felfogással egyetért. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) A monarchiában senki az orosz belügyekbe beavatkozni nem kíván. Elsősorban óhajtjuk, hogy mielőbb az orosz nemzet bizalmát élvező olyan kormánynyal álljunk szemben, amelylyel tisztességes békét köthetünk. (Általános, élénk taps.) Kívánjuk, hogy az orosz nemzet tartósan élvezhesse a békés fejlődésnek és a valódi szabadságnak jótéteményeit. (Általános, élénk tetszés és helyeslés.) A magyar fegyverek és a népek szabadsága Gróf Apponyi Albert: Mélyen tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mint az indítványnak egyik aláírója, bátor vagyok ék is néhány megjegyzést tenni ehhez a kérdéshez. Mindenekelőtt őszinte örömömnek és megelégedésemnek adok kifejezést azon kormánynyilatkozat fölött, amely szerint a pénzügyminiszter úr a kormány nevében minden magyarázat és minden homály nélkül kijelentette, hogy a kormány ezzel az indítványnyal egyetért. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én, t. képviselőház, nem érzem magamat hivatva arra, hogy ítéletet mondjak az oroszországi események felett. Nem elvi szempontból, mert az én felfogásom az, — amely e tekintetben teljesen azonos a német birodalmi kancellár felfogásával, — hogy nekünk se jogunk, se okunk, se hivatottságunk nincs arra, hogy Oroszországnak vagy bármely más népnek belső viszonyaiba beavatkozzunk. (Általános, élénk helyeslés.) A második okom erre az, hogy ma még nem tudom megítélni, hogy ezek az események milyen befolyásisal fognak lenni a mi érdekeinkre és a háborús helyzetnek olyan kibonyolítására, amelyhez mi hozzájárulhatunk. Hiszen ebben a forradalomban részt vettek olyan elemek is, amelyek bevallottan a bábomnak a hódító célokérdekében való toívabbfolytatásában talán még intranzigensebb álláspontot foglaltak el, mint a cári kormány; azonban részt vettek benne olyan elemiek is, amelyek kifejezetten és hangsúlyozottan ezeket a hódító tendenciákat visszautasították és a mielőbbi békekötés előmozdítását tűzték ki feladatul. Mi nem tudhatjuk, hogy mily elemek fognak felülkerekedni. Csak azt tudjuk, hogy hódító, a mi integritásunkat, a mi ezeréves államunk területi épségét fenyegető háborúval szemen teljesen ugyanaz lesz az állásfoglalásunk és az eljárásunk, akár a cári uralom, akár egy félrevezetett demokrácia vezesse azt. (Általános élénk helyeslés. Az azonban teljesen ki van zárva — és ebben rejlik szerintem az indítványnak és az ehoz való egyértelmű hozzájárulásnak jelentősége —, az teljesen ki van zárva, amint ezt a német birodalmi kancellár kimondta Németországra nézve, mi elmondhatjuk Magyarországra nézve is, és nem kétlem, hogy ez lesz a monarchia másikállamának is állásfoglalása, hogy magyar fegyverek valaha más népnek, az orosznak, vagy bármely más nép szabadságának elfojtására használtassanak fel. (Általános élénk helyeslés és tai±s.; A becsületes béke Ugron Gábor: Azon forradalmi jelenségek melyek az orosz autokrata, reakciós uralmat úgyszólván egyik napról a másikra megdöntötték, a dinasztiát, az uralkodót, a valláslét hatalmától megfosztották és megnyitották a népszabadság jogainak hatalmas zsilipjeit, minden szabadságszerető népben, tehát a magyar nemzetben is csak őszinte örömet kelthetnek. (Általános helyeslés.) Megvan a reményünk arra, hogy ez egyszersmind megszűnését jelenti annak a régi, imperialisztikus, expenziós, nemzetünk életerét elvágni akaró orosz politikának, melynek eredményeképpen a mai világháború lett. Megvan a reménységünk arra, hogy az új orosz kormányzatban a jobb belátás fog fülülkerekedni, hogy meg fogják szüntetni a régi expanziós és imperialisztikus politikát és egy új alapokra fektetett politika, mely belső kultúrát, belső megerősítést óhajt, fog megindulni, mely egyúttal a hosszú, véres világháború után közelebb hoz bennünket a várva várt békéhez. E reménységünk teljesülése, úgy látszik, akadályokba ütközik. Az angol konkolyhintés következtében, amely egy királyával szövetségben levő dinasztiának háta mögött a maga megszokott őszinteségével és megszokott eszközeivel bábája volt az orosz forradalomnak. A mi álláspontunk, ismétlem, az, hogy harcolunk bármilyen, akár autokrata, akár köztársasági Oroszország ellen, ha az létérdekeink ellen tör. De viszont szívesen békét kötünk mi, a szabad Magyarország a szabad Oroszországgal, hogy egymást tisztelve és megbecsülve, élhessünk egymás mellett, oly béke után, amely nemzeti létünket, biztosítja. (Általános helyeslés.) Ridikálizmose és közszabadság Gróf Batthyány Tivadar: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy én is szóljak néhány szót pártom részéről ez indítványhoz, melyhez, én és elvbazáaim lelkesedéssel hozzájárultunk és alá is ülünk. A függetlenségi és 48-as párt, mint radikális közjogi, radikális politikai, radikális közszabadsági és szociális törekvéseknek elvhű szószólója, mely az alkotmányosság terén igazi népakaratnak legszélső megnyilatkozásán alapuló népakaratot akarja kivívni mindenkinek, saját nemzetének és a többieknek is, ez a párt, amely az általános választói jogra felépített népalkotmánynak híve, igen természetes, hogy mindenütt és mindenkor minden abszolutisztikus, minden autokratikus uralomnak utalója, ellensége. E szempontból még most is, midőn Oroszországgal háborúban vagyunk, a nép uralmának a cári autokrácia korrupt uralma feletti, remélem teljes győzelmén érzett legbensőbb örömünknek adok kifejezést. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt vallott programmja szerint annak ellenére, hogy programjának ezen része tekintetében néha általa igen tisztelt pártok és férfiak eltérő véleményével áll szemben, hűséggel, lelkesedéssel pacifista, a békét kivárja és a békéért lelkesedik. (Úgy vasit a szélsőbaloldalon.) Ez a párt hajlandó a nemzet egységének és szabadságának teljes megóvása mellett a háborúnak eddigi irtózatos áldozatai után a béke oltárán még több áldozatot hozni; ez a párt a béke szempontjából is örömmel üdvözli az oroszországi átalakulásokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem, hogy a legújabb oroszországi forradalmi események a béke ügyét is kell, hogy szolgálják. Abban a hitben, és reményben, hogy az oroszországi átalakulások közelebb hozzák a népek összességét a szabadsághoz és abban a reményben, hogy a mi jogainkat is mindenki tisztelni fogja, igenis készséggel hozzájárulok és örömmel üdvözlöm azt.