Világ, 1917. augusztus (8. évfolyam, 191-217. szám)

1917-08-01 / 191. szám

SS 1917. augusztus TILAG nőtt Az állam néha vérbeborult szemmel bele­­sujtott kaszájával a dzsungelbe és a kis lolk­i­­sokat, ártatlanokat összeszabdalta; a nagy zsi­­ványoknak sohasem lett bajuk. Csináltak köz­pontokat és amire meglett a központ, eltűnt az áru és drágább lett. Maximáltak és az áru újból eltűnt és újból drágább lett. Irtózatos terhek nyomják a gyenge vállakat és a mil­liók pehelykönnyű terheket viselnek. A rende­leteket napszámba és kocsiderék számra gyár­tották és a rendetlenség egyre nagyobb lett. Mindennel elkéstek és a késő orvosságuk sok­szor halálos, méreg volt. Ebben a rettenetes dzsungelben, amelyet csak Tisza elvakultsága nevezhet államszocializmusnak, nehéz lesz rendet csinálni a háború objektív bajai között. Az objektív baj az anyaghiány, a munkaerő hiánya. Ezt a magában véve is súlyos nyomo­rúságot elviselhetetlenné tette az igazságtalan szétosztás, a termelés szervezetlensége. Mert az egyik fő baj az, hogy mindig csak a fogyasztást szabályozták, holott a legelső dolog a termelés szervezése. A másik főbaj az, hogy nem volt igazság, demokrácia a szétosztásban. Az ellá­tás terén is voltak kiváltságosak, épp úgy, mint a jog terén . . . ... És az álljon, amely magának köve­telt minden hatalmat, munkát, elhárította ma­gától azt a gondot, hogy mindennel ellássa azo­kat, akik magukról gondoskodni nem tudtak. A munkás, a tisztviselő ellátása állami feladat, ahogy a hadsereg ellátása is az. Igazságot kell tenni város és falu, termelő, fogyasztó és ke­reskedő között. A gazdasági élet tényezőit nem egymás ellen, hanem egymás mellé kell sora­koztatni. Meg kell állítani az árak versenyfu­tását felfelé, elő kell kényszeríteni minden szem gabonát és minden vég­posztót rejtőké­ből; segíteni kell a termelőt, hogy a fogyasz­tón segíteni lehessen. És ahol uzsora van, oda páncélos ököllel kell lesújtani, legyen az uzso­rás falusi fűszeres, milliós nagybank, tízezer­­holda­s nagybirtokos, vagy országgyűlési kép­viselő. A közélel­mezés terén most Augiász­­istillájában élünk és herkulesi energia és hoz­­zálátás kell a rendcsináláshoz. Hadik tapasztalt és energikus ember. Na­gyobb hatalma is lesz, mint jószándéku előd­jének volt. A feladat, amire vállalkozott, érde­mles a legizmosabb ambícióra és az ország türelmetlenül várja a cselekvést. Most azokat a heteket éljük,­­ amikor a negyedik háborús esztendőben a háború sor­sáról döntenek. Csatatereken, diplomáciában, államok belső politikájában, közélelmezés te­rén a legnagyobb dolgok vajúdnak. A herkulesi feladatokhoz herkulesi ener­gia, elszántság, tettkészség, kezdeményező erő kell, eset — 1898-ben — a Franciaországgal való feszültséget szinte a­­ háborúi fokozta. An­golország sietett Franciaországgal afrikai egyezményt kötöti. Nemsokára jött azonban Délafrikában a Jameson-féle betörés és rövid idővel utána a búr háború. A Jameson-féle be­törés után küldte el Vilmos császár Krüger el­nöknek az emlékezetes üdvözlőtáviratot, amely Ang­olországban olyan nagy meghökkenést keltett és amelyet annyit emlegettek egy két évvel később, amikor az európai körútra indult Krüger elnököt a császár nem is fogadhatta. A német-angol viszony ekkor egyre jobban ki­­élesedett. Nagyon durva megállapítás volna azonban, — mondja Herre, — ennek egyedüli okát a gazdasági harcban látni. „A gazdasági harcnak az imperializmus szférájába való emelkedése fokozta csupán az ellentéteket odáig, hogy végül csak a háborús elintézés volt lehetséges." így 1898-ban lett a sokat emlege­tett Tirpitz admirális a német birodalom ten­gerészeti államtitkára és ő terjesztette h­iva­­talbalépése után rögtön a birodalomgyűlés elé az első flottatörvényt. Ezzel függött össze Né­metország tartózkodó magatartása az 1899. évi hágai békekonferencián is és ezzel függött össze az 1900-ban előterjesztett második né­met flottatörvény. Minthogy a flottaépítés még csak éppen megindult — mondja Herre — An­­golországgal szemben egyelőre lavírozni volt kénytelen a német politika. Ezért utasították vissza a búr háború idején, mondja szintén Herre, Oroszországnak azt az ajánlatot, lépje­nek fel együtt Angolország ellen. A német politika egyelőre nem akarta a hidakat felégetni Angolország felé. Az akkor izolált Angolországot ez arra bírta, hogy a Krüger-táviratot sietve elfelejtse és ismét szö­vetségi ajánlatokkal közeledjék Németország felé. A brit kormánynak különböző terveit meghiúsította a német tartózkodás, így, mondja Herre, visszautasította a német csá­szári kormány 1898-ban Chamberlainnek azt a csábító ajánlatát, hogy az Egyesült­ Államok Levonásával nagygermán szövetséget alkossa­nak meg. Kisebb egyezségek azonban lehetsé­geseknek bizonyultak. Így jött létre 1898-ban Angolország és Németország között az afrikai portugál gyarmatokra vonatkozó egyezség. „Ezáltal felbátorítva“, — mondja Herre, — „a brit államkormány újabb kísérletet tett, hogy a német birodalmat egy átfogó nagy kö­zösség számára megnyerje.“ Létrejött az úgy­nevezett Jangce-egyezség, amelynek Oroszor­szág ellen való fordítását azonban Németor­szág élesen visszautasította. Ámbár ekkor már nemcsak Vilmos császár palesztinai utazása történt meg, nemcsak a császárnak a moha­medánokhoz szóló ígérete hangzott el, hanem már megkezdődtek a Bagdad-vasútra vonat­kozó tárgyalások is, az angol kormány mégis új kísérletet tett. „Angolország . . . 1901 elején visszatért 1898. évi szövetségi ajánlatára, azzal a kü­lönbséggel, hogy harmadik szövetségestársként­­az Egyesült­ Államok helyett Japánt vette számba. Az eszmecsere elhúzódott az egész éven át, hogy végül is a német birodalom ve­zetőségének tartózkodásán szenvedjen ismét hajótörést.“ Ezzel a német-angol viszony fejlődésének első fejezete be is zárult. Németország foly­tatta saját világpolitikai terveinek megvalósí­tását. Angolország ennyi hiábavaló kísérlet után egyelőre letett arról a szándékéról, hogy Németországot megnyerje. 1902 elején megkö­tötte Japánnal való szövetségét és hozzálátott Franciaország megnyeréséhez. 1904-ben kitört az orosz-japán háború, 1905-ben befejeződött a Portsmouthi békével. Új világpolitikai hely­zet állott elő és Angolország nyomban hozzá­­alakította politikáját ehhez az uj helyzethez. Hivatalos harctéri jelentésen Vezérkarunk Jelentése Keleti harctér: A Casini-völgy mindkét oldalán az ellenség ismételten nagiy erőkkel támadott. A völgytől északra teljesen vissza­vertük. A völgytől délre levő magaslatokon elülső árkainkat hatalmába kerítette. Buko­vinában az oroszok tegnap jelentékeny ellen­állást tanúsítotak. A szövetséges csapatok harcok közben a Jakobeny - Elindul, Moldovi —Schipoth-vonaltól keletre nyomulnak előre. A Kutyn­tól előretörő hadosztályok kiküzdöt­­ték a Felső Szeresd-vonalat. A Pruth és a Dnyeszter között az ellenséget a Sniatyntől keletre és Zaleszczykitől délkeletre levő állá­saiból heves­­harcok árán kivetettük. A Dnyesztertől északra Krzywczcnél török csa­patok bevált vitézséggel elfoglalták az ellen­séges állásokat. A Zbruczon osztrák-magyar és német csapatok 50 kilométer arcvonal­­szélességben sok helyütt kiküzdötték az átke­lést a keleti partra. Wolhyniában eredményes rohamcsapat-vállalkozások. Olasz és délkeleti harctér. Nincs újság. A vezérkar főnöke­ után az e­sertől a Lysig széles arcvonalon erős ellenséges támadások következtek. Ezzel meg­kezdődöt a flandriai gyalogsági csata­ , német trónörökös hadcsoport­ja. A C­he­ro111 des Dameson a franciák Filamtól délke­­letre három kilométer szélességben támadtak. Az előretörés legtöbb helyen elhárító védeke­zésünkön megtört. Két korlátozott betörési pont még az ellenség kezén van. Keleti harctér: Lipót bajor herceg vezér­­táb­­ornagy harcvonala. Böhm-Ermolli vezérez­redes hadcsoportja: Az előretörő támadási kedv Galíciában és Bukovinában újabb sikereket hozott a német és szövetséges csapatoknak. A Zbrucz határfolyót a Hussalyntól északra fekvő vidéktől egészen a Skálától délre levő vidékig 50 kilométer szélességben, a legelkese­­redettebb ellenállás dacára, német és osztrák­­magyar hadosztályok sok helyütt átlépték. A török csapatok is ismét tanúságot tettek régi vitézségükről. Amint július elején rendíthetet­len kitartással dacoltak az oroszok tömegtáma­­dása­ival, aztán pedig gyors győzelmi roham­ban az ellenséget a Zlota Lipától az északi Szeretőig visszavetették, ahol állást foglalt. Ugyanúgy foglalták el tegnap, Imrei kedvtől duzzadó rohammal, a makacsul védelmezett állásokat a Zbrucz menti Nivoránál. A Dnyesz­ter és a Pruth között a szövetséges csapatok Csernovitz irányában harcok között elfoglal­ták a Wojniczanka és Sm­alyn helységeket. József főherceg vezérezredes harcvonala. Német vadászok erőteljes rohammal áttörték az orosz utóvédollásokat Wiznitznél. Az ellen­ség ennek következtében kénytelen volt a Czeremos-vonalat kiüríteni és kelet felé vonult vissza. Az Erdős-Kárpátokban a déli Szereb­ felső folyásánál is, valamint a Moldova és Szuczavva mindkét partján támadásunkkal ke­let feléi tért nyertünk. Ezeknek a sikereknek hatása alatt az oroszok a Mostielanesti-szaka­szon feladták elülső állásaikat. A Berecki hegy­ségben az ellenség folytatta támadásait. A nap folyamán ötször támadott a Mgr. Casinului el­len, anélkül, hogy­ valami eredményt ért volna el. Tovább délre egy ezredünket az ellenség egy erős előretörése egy tovább nyugatra fekvő magaslati állásba szorította vissza. Mackensen vezértábornagy halcsoportjá­nál és a macedóniai harcvonalon a helyzet változatlan. T.ndendorff, első főszállásmester. A német tengerészeti vezérkarf Jelentése Tengeralattjáró­nasztaljaink újabb eredmé­nye az angol csatornában és az Atlanti-óceánon: 22.500 bruttótonna. Az elsülyesztett hajók között volt a 4586 tonnás Ongahoga nevű felfegyverzett és két halászhajó által védett angol tartálygőzös, a Tamele nevű 3924 tonnás angol gőzös, amely kokszot és pálmad­í­jat hozott, Ny­ugat-Afrikából és egy nagyon megterhelt nagy gőzös, valószínű­leg robbanóanyag-rabotmánynyal. A tengerészeti vezérkar főnöke. A német veztérkar jelentése Nyug­ati harctér. Ruptrecht trónörökös hadcsoportja. Flandriában a tüzérségi harc este ismét a legnagyobb hevességre fokozódott, éjszakán át változatlan erővel tartott és ma reggel a legerősebb pergőtűzbe ment át. Ez­ A román jelentés Julius 27. Csapataink észak felé kiszélesí­tették az ellenséges fronton ütött rést. Most az ellenség korábbi állása 30 kilométernyi szélesség­ben és 15 kilométernyi mélységben kezünkben van. A nap folyamán­­246 foglyot szállítottunk be és két 10.5 centiméteres lur­cküteget és kilenc 7.7 centiméteres ágyút, valamint nagymennyiségű muníciót zsákmányoltunk. A többi fronton gya­logsági és tüzérségi tüzelés. . Július 18-án a Casini—Puín­a-v­ölgy közötti szakaszon csapataink néhány kilométernyire ismét előrenyomultak és megszálltak Soveja, Dragos- Ignle, Negrilessi, Topesti, Vale Sarei és Kelceo fal­vakat, miközben foglyokat ejtettek és egy tarnck­­ü­teget, valamint még meg nem számlált hadászati zsákmányoltak. Az oross jelentés Nyugati arcvonal: A Keleti-tenger partjától a Pripjettig terjedő fronton puskatüzelés­ és felde­rítő vállalkozások. Galíciában az ellenség támadó frontján nem történt fontosabb esemény. A Kár­pátokban az ellenség Kirihábitól keletre megtá­madta csapat részein­ket és azokat némileg vissza­szorította. Romániai arcvonat: Kézdfővásárhely irányában a román csapatok folytatták a hátráló ellenség ül­dözését és július 27-én megszállták Monaster Cass­­aut és­ Dragonlayle Berescu falvaktól délre öt­­verst- Széfig

Next