Világ, 1918. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
riZ uj programul Képviselőházban . Képviselőház mai ülése — Weferle elmondta az uj programmot — Fárteiénliség nélkül mindenkit csatlakozásra szólított fel — Tisza a választójogi reformot akadálynak jelentste ki és kompromiszszumot ajánlott fel — Pelényi Géza támadása Weserle és Apponyi ezen — Apponyi vállalja a programotok és a választójogi koszoromlssztrásot visszautasítja — A főrendiház ülése A képviselőházban ma megtörtént Wekerle második programmondása. A bővített programmot részben megváltoztatott kabinet élén adta elő a gróf Esterházy Mórictól átvett kabinetből öten kimaradtak, míg maga gróf Esterházy Móric mint tárcanélküli miniszter visszatért. Maga az Esterházytól átvett programul egyes részelvén megfakultan került elő, míg gazdasági és katonai pontjai a pártegyesítés, illetőleg a függetlenségi Apponyipárt csatlakozása kedvéért formulákba voltak öntve. Nagy népesség volt a képviselőháziján kora délelőtt. A karzatok zsúfolásig megteltek, akár csak valamely látványosságot hirdettek volna. A folyosók csoportjait növelték a főispánok, akik siettek az új belügyminiszternél jelentkezni és az aspiránsok, akik megüresedő helyek után szimatoltak. A készülődés élénk volt. A hangulat abszolúte nem volt ünnepies. Az Apponyi-párt arculata aggodalmasnak látszott. Úgy tetszett, mintha a bizonytalanság köde ereszkedett volna alá a politikai atmoszférára. Ebben a hangulatban Apponyi is, Andrássy is azt határozták, hogy ma nem szólalnak fel, megvárják, amíg Tisza reflektál a programmra és amíg a vélemények kialakulnak és ugyancsak emiatt abban történt megállapodás, hogy a következő ülést kedden tartja a képviselőhöz és a pártvezérek akkor teszik meg a döntő bejelentéseket. Féltizenegy órakor kezdődött az ülés. A miniszterek bevonulása után az elnök sok kisebb jelentést terjesztett elő, aztán felolvasták a kinevezésekről szóló királyi kéziratokat. Következett Wekerle a programmal. A szociális kérdéseket kezdte, amelyeknek megoldását a háború megérlelte. Egymásután sorolta fel a teendőket, amelyek az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, majd különkülön mindenik minisztérium területén elintézésre várakoznak. ígért... Ígért... Még azt is ígérte, hogy a sajtószabadság érdekében termi fog valamit, majd... majd, ha a normális helyzet visszatér. Addig? Ne is kérdezzük. Részletesen adta elő a birtokpolitikai reformot, a hitbizományokra vonatkozó terveket. — No gróf Schönborn* Károly éppen jókor jött! — kiáltották nevetve a munkapárt felé, ahol ma jelent meg először a nagy latifundiumos. A munkapárton derülten fogadták a megjegyzést. Aminthogy ebben a parlamentben nem igen vesznek komolyan semmit, még azt a kiáltást sem vették komolyan, amelyik így hangzott: — Földet a népnek. *Wekerle programmal teli ekhós szekere csendesen döcögött tovább porosan a politika sivár tikkadt országútján. Vallomást tett Wekerle a békepolitikáról, melyben integritásunkat hangsúlyozta és tilalomfának állította az útba a társadalmi rend megbontását. A választói reformot csak a beszéd elején érintette, míg a végére tartotta a gazdasági és katonai kérdésekben való nyilatkozatokat. Ezek igen furfangos szövésünk voltak. A végleges megoldást a gazdasági kérdésekben a jövő országgyűlés tartotta fenn az önálló vámterülethez való jog fentartásával, de a tartósabb kiegyezést és a tartósabb szerződések kötésének szükségét hangsúlyozta. A hadseregreformokról alig mondott többet, mint általánosságaival. A programra olyan hatástalan volt, fogadtatása annyira hideg volt, aminőre maguik azok a pártok sem számítottak, amelyeknek tagjai arra való előre feltett szándékkal jöttek, hogy mindenáron helyeselni fognak, de beléjük rekedt a hang. Két-három tenyér összeverődött kínosan az alkotmánypárton, míg az Apponyi-párt nem bírta ki a Károlyipártiak tekintetét. A zavart fokozta a felhívás formája, melylyel a válaszfalak ledöntését hangoztatva, Wekerle külön hangsúlyozta, hogy nem csupán a kormányt támogató pártokhoz fordul, hanem pártkülönbség nélkül mindenkit felhív a csatlakozásra. Gróf Tisza István most következő felszólalásától várták, hogy a kínos helyzetről eltereli a figyelmet. Tisza meg is tett annyit, hogy egyes kisebb jelentőségű részletkérdésekben, mint például a minisztériumok munkaerőinek kiválasztásában a maga álláspontját előadta. De azután még keservesebbé tette az Apponyi-párt elhatározását, amikor helyeselte és dicsérte azt, hogy a függetlenségi programairól lemond. Azután meg a programra igen lényeges részét helyeselte, támogatást ígért, míg végül odakonkludált, hogy a munkapárt csatlakozásának egyedüli akadálya a választói reform. Ajánlotta ez akadály elhárítására, hogy csináljanak kompromisszumot. Úgy adta elő ezt az ajánlatot Tisza, mint hogyha Wekerle beszédéből merített volna bátorítást rá. A kormányt támogató pártok nagyon rosszul érezték magukat Egyetlen hanghallatszott: — Új választásokat! Ez is elveszett a hatalmas tapsviharban, melylyel a munkapárt tüntetett Tisza mellett. Wekerle szomorúan fordítatta el a fejét. (Tiszáinak van pártja, az tud tapsolni!) A folyosókon nagy kavarodás volt, míg a vita a teremben azzal folytatódott, hogy Mihályi Tivadar a románoknak a radikális reformokhoz való csatlakozását hangoztatta és elnyomatásukat panaszolta. Beszédét alig hallgatták és Szász Károly elnök csak a gyorsírói jegyzetek alapján másította rendre az ülés végén Mihályit az elnyomatás és üldözés hangoztatása miatt. Következett Polónyi Géza kemény türopikája Wekerle ellen, a programja ellen és Apponyiék elv tagadása ellen, valamint Tisza ellen is a katonai kérdésekben a nemzet önrendelkezési jogának feladása miatt. Tisza tett előbb megjegyzéseket Polónyi beszédére. Azután gróf Apponyi Albert állott fel haragosan. Nem titkolta, hogy súlyosan érintette Polónyi beszéde, ám a maga részéről erősítette, hogy lelkiismeretének nyugodtságával csatlakozik az új programaihoz. Érezte, ki is jelentette, hogy részletesebben kell megindokolnia állásfoglalását és jelentette, hogy a legközelebbi ülésen meg is teszi. Aztán Tisza felé fordult és az üres miniszterelnöki szék felé fordult. (Hogy Wekerle megfeledkezett valamiről. Hogy Wekerle nem ragadta meg az alkalmat a választójogi reformra vonatkozó kompromisszum rögtönös visszautasítására.) Apponyi a kormány nevében jelentette ki, hogy a választójogi reformban kompromisszumról nem lehet szó. Ez a kijelentés magéhoz térítette kissé a csüggedt baloldalt. Aztán az ülés nemsokára bevégződött aképpen, hogy a programra vitájának folytatását keddre halasztották. A Képviselőház ülése a Ház ülését háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Szász Károly elnök. Bejelentette, hogy gróf Schönborn-Bachheim Károly-, az újonnan megválasztott munkácsi képviselő összeférhetetlenségi bejelentést tesz önmaga ellen. Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök átnyújt az elnöknek egy királyi kéziratot. Haumersberg László jegyző felolvassa a királynak a második I Wekerle-kormány kinevezésire vonatkozó kéziratát Wekerle beszéde Wekerle Sándor miniszterelnök. Népek létért való küzdelmének nagy korszakát éljük. Árlansalakulatok bomlanak fel, s újai keletkeznek. Európa összes államai népüknek egész erejét negyedik éve vetik a küzdelembe. A népek e nagy erőfiztése el- Dics:* atársadalmi ostályoknak, a jogoknak megállapitott határait, kiegyenlítőleg hat az egész közéletre, a terhekkel együtt a jogoknak általánossá tételét tolja előtérbe. ’A választói jog prilisra A mi közéletünkben nem a háború vetette fel a választójog kérdését. Históriai fejlődésünknek megfelelően, a háború előtt készítettük azt elő. Általánosítani kívánjuk a jogokat, de e mellett megóvjuk nemzeti érdekeinket, biztosítják az erkölcsi, műveltségi és kulturális irány vezető szerepét. A nagy politikai túiegyenlítő műveletnek csak első láncszeme gyanánt tekintjük a választójogot, amelynél azonban nem állhatunk meg. Hanyatló irányú népesedési mozgalmunk fejlesztése, munkaerőnk fokozása, értékének nemzetközi színvonalra való emelése sok feladatot szab elénk. A haladó kornak megfelelő szociálpolitikát akarunk követni, a szociális érzést a nemzet szélesebb rétegeibe átvinni. Az erkölcsi és műveltségi erők vezető szerepének biztosítása népnevelésfok ás tanyagnnk fakonolltabb fejlesztésére utal. A közigazgatás reformja A nép lelkületéhez és felfogásiaihoz közelebb kell hoznunk közigazgatásunkat és igazságügyünket. A községi elöljárósági állások betöltésénél fölös számú ügyvédi karunknak kívánunk elsőbbséget biztosítani. A középfokú adminisztráción hatáskörénél, és döntőbb jellegének kialakításával igyekszünk javítani. Állandó tisztviselőkre van e végből szükség. Ezt úgy óhajtjuk elérni, hogy a törvényhatósági tisztviselőket élethossziglan válaszszák Bírói függetlenség és szabad sajtó Igazságszolgáltatásunk körében a bírói függetlenségnek intézményes megerősítése, az egyes bírói intézménynek a felsőbb fórumokon való bevezetése, a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztése és alkotmányunk egyik főbiztosi ttkának, a szabad sajtónak, megerősítése által így fekszünk, mihelyt a normális viszonyok helyreállanak, a mai éllapotokon lényegesen javítani. (Helyeslés.) A sajtó szabadsága érdekében revízió alá kívánjuk venni a sajtótörvényt és helyre akarjuk állítani az esküdtszéki bíráskodást. Eümekügyekben a bírót a törvény rendelkezéseinek merev alkalmazása helyett a felelős aroller jogkörével kívánjuk felruházni, gazdasági haladásunk érdekében pedig a szaksőrök bevonásával szakbíróságokat kívánunk létesíteni. A laufundfausok ügye Gazdasági érdekeink ápolása és a közérd egész terén való érvényre jutása boldogulásunknak a kulcsa. A különböző gazdasági ágak helyzetét egyformán kívánjuk megerősíteni, fejlődésüket elősegíteni. Különös nyomatokkal nyomul előtérbe a földbirtokpolitka, amelynél hármas irányt kell megóvni; először a nemzetit, másodszor a többtermelést, harmadszor, hogy szélesebb rétegeknek tegyük lehetővé a kisebb birtokok megszerzését. E cél megvalósítása végett a kisajátítás jogát kívánjuk alkalmazni nemcsak a kötött birtokok, hanem a községek, társulatok, sőt egyesek kezén levő nagyobb birtokokra nézve is. A kisajátítás jogán túl a hitbizományokat annyiban kívánjuk korlátozni, hogy díjak ne keletkezhessenek, a meglévők az érdekeltek beleegyezésével megszüntettessenek, a meg nem szültek pedig csak a szűkebeb családi körre korlátoztassanak és azon túl a tulajdoni jogosultság megóvása melett szabad birtokká váljanak. Polónyi Géza: El kell törülni ezt a középkori visszaélést. Héderváry Lehel: Schönborn éppen soha jött be! Wekerle Sándor miniszterelnök: A több termelés terén el kel érnünk azt a tényt, hogy a saját szükségleteinket mindenben magunk fedezzük. Ezért az ipari nyers- és segédanyagok termelésére különös és rendszeres gondot kell fordítanunk. A kereskedelem és ipar A mezőgazdaság döntő szerepe mellett ettől eredményt csak úgy várhatunk, ha nem járnak el egyoldalúan, hanem az ipar és kereskedelem fejlesztésére megfelelő falat fektetünk. Akisiparttömörítés, anyagbeszerzés, feldolgozás piacának biztosítása útján új életre akarják kelteni a gyáriparral szemben, nem életképes részét pedig e gyáripar körébe bevonni. Az iparfejlesztés egyik legfőbb tényezője az ipari szakoktatás. Azon szerepnél fogva, amelyet a technika és vegyészet, mint átalakító tényezőik e téren képviselnek, ezeknek ínélvel , művelése végett új technikai és vegyészeti főiskolát akarunk felállítani vmAo 1918. február 1 3