Világ, 1919. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-12 / 11. szám

4 fÖ­. január 12. VILÁG A m­inisz­terelnök tíz nyilakozata alapján tisz­tán áll előttünk a helyzet. Ez a kormány a poli­tikai események következtében nem tud megküz­deni a külső és belső nehézségekkel. Hogy a kor­mány mai összetételében óriási munkát végzett, az kétségtelen, mert Íriszen a forradalomnak politikai eredményeit stabilizálta és elmondhatjuk, hogy a politikai forradalmat bevégezte. A képha­tározat harmadik cik­ke szó szerint a következőképpen hangzik: „Mindaddig, amíg az alkotmányozó gyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat a Károlyi Mihály elnöklete alatti népkormány gyakorolja a Magyar Nem­zeti Ta­nács bizottságának támogatásával." Ez a 3. cikk módot nyújt arra, hogy megold­juk a nehézséget, hogy az ország ne maradjon kor­mányzat nélkül. Ezért ez a 3. cikk az, amelyet a Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságának ma­ meg­felelően­ értelmeznie kell. A néphatározat kimon­dotta, hogy addig, amíg a nemzetgyűlés másként nem határoz, a főh­atal­m­at Károlyi Mihály gyako­rolja. Az a kérdés, hogy ezt a főhatalmat úgy értel­mezzük, hogy a miniszterelnökségi vagy pedig az államfői ha­talmat gyakorolja. Azt gondolom, nem lehet ezt másként értelmezni, mint úgy, hogy miután a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló kor­mányról van szó, ez az elnökség nem annyit jelent, hogy ő csupán a minisztériumnak elnöke, hanem egyúttal azt is, hogy ő a közkormányzat élén áll és ekként az állami föborlalom az ő kezébe van letéve, tehát minisztériumokat kinevezhet és elbocsáthat. Ezután Hock János előterjesztette a határozati javaslat tervezetét, majd így folytatta: Károlyi Mihály személyét ki kell emelnünk a pártküzdelmek fluktuációjából­. Legyen a magyar forradalmi alkotmányban ily pont am­ely körül tö­mörülhet az új szervezkedés az új csoportosulás. Az ő személye garancia arra hogy pár szempontok sohasem vezetik az ország érdekének Elfogásában, tudni fogja, melyik az a kormány, amely megold­hatja a feladati,­ a külpolitikai térin és megvaló­sítja a belpolitikai rendet. A többi szónok Nagy György, min' az Orszá­gödé­sasági Tanác.-; megl'i 'olt..'. kijelenti, hogy nincs az ország­ban vil. ménv-kii:'ah -'g­alibim a l -kvildben, hogy nem lehet más áll.­í", mint Károlyi. Dervileg Iivres igazságügytrtinszter kijelen­­te­te, hogy köztér.- -ági al’x'›imény tervezet ki­dolgozás ala­t v.-" .›› igazságügy minisztériumban. l­ r. Rónay Zoltán. Jászi Oszkár. Székely Fe­renc, A agy V­.-ncc. He› 'lányi Dezső. Hock nos, Ferib­ack Károly szólaltak ezután fel a Hock Já­nos uhui előle..'es/tet na...-j/.'U j.v vs ai megsz o­­vegezé-­i.-z. -..n­ok ni.ülvunyára a határozali ja­vastul min- övi­g-jv.'s Src biz-.ti­­ ,ot kük­­ek ki V huta . atl javaslat A Ilim!!''.; - ....g /” h, ;^n a­k elvegzesa után Hock Jn.os eln.ök a. ülést ismét megnyitotta és el it - ' ’!? n köve'hal­árosa­i javaslatot. A Nemz­e T 'tus végrehajtó-bizott­sága megállap­­ja, hogy a néphatározat 8. fi ..e , e‘ »zik, hogy amíg az alkot­mányoz ó ív .•.T.’s másként nem Iva­­láro. a.­, ál.n fí alannal a Károlyi Mihály elnökit'le aluli úli.'i i.é­pkom­ány gyakorolja, vais ag uin s ag Nemzeti tanácsa e cikk­'­ Károlyi Mihályt ideiglenesen állam­fői In't kittre! ■ ni azta fel. Felhívja .étinél ingva Károlyi Mihályt, hogy addig is, amig Magyarország nagy Nem..éli Tanácsa '.agy nemzetgyűlése más­ként nem határőr­,' ne mint miniszterelnök, hanem mint a köztársaság ideiglenes elnöke, oldja meg a mai és netán még felmerülő politikai válságot, mindazon tényezők be­vonásával, aki­nek­ részvételét szükségesnek tartj. Kijelenti továbbá a Nemzeti Tanács végrehajtó­ bizottsága, hogy a Károlyi Mi­hály, mint ideiglenes köztársasági elnök ál­tal kinevezett kormány nép­örvényeket csakis Károlyi Mihály hozzájárulása mellett hozhat. Kijelenti azt is, hogy semmi akadálya sincs, hogy a külpolitika irányítását és ve­zetését Károlyi Mihály, mint ideiglenes ál­lamfő, továbbra is végezze. Károlyi Mihály minden miniszterta­nácsban részt vehet és ott elnökölhet. Ezt a határozat javaslatot a Nemzeti Tanács egyhangúan elfogadta. Hock János üdvözölte ezután Károlyit, mint ideiglenes államfő"­­s átadta a szót az új államfő­nek, aki a többi között a következőket mondotta: Károlyi programaim ! Amidőn ilyen nehéz órában reám bí­zatott a legnehezebb feladat, kijelentem, hogy vállalom ezt, mert úgy érzem, hogy kötelessé­gem el nem hárítani magamtól a nehézsége­ket, amelyek tudom, be fognak következni. Engem a múlt kötelez. Vannak kötelességek, amelyeket csak úgy tudok leróni. Hogy miért nehéz ma a feladatnak megfelelni, mindenki tudja és érzi. Államfői teendőket végezni ak­kor is nehéz, amikor az államfő egymaga tar­tozik megválasztani a kabinetet, amelyre rá­bízza az ország ügyeit anélkül, hogy parla­mentre, többségre vagy valamely alkotmá­nyos szervre támaszkodnék, akkor a leg­nagyobb nehézségekkel kell megküzdeni. Ne­kem meg kell éreznem, hogy mi a közhangu­lat, még­pedig anélkül, hogy egy kialakult többségre támaszkodhatnék. Ez a megérzés is nagyon nehéz a mai helyzetben, hiszen tudjuk, hogy két nagy világnézet, a polgári és a szocialista világnézet küzd egymással. A polgárság körében vannak sokan, akik belátják, hogy új világrendet kell­­éle­síteni. Nem zárkóznak el mereven az új vi­lágrend elől, nem akarják megakadályozni en­nek kialakulását. Csupán azt nem akarják, hogy hirtelen megrázkódtatásokkal, mindent­­elborító forradalom árán alakuljon ki ez az új világrend. Az új polgári rendre, melynek ki kell alakulnia, úgy érzem, szüksége van a munkásságnak, a szociáldemokrata elvek hirdetőinek is, mert kell egy összekötőkapocs a múlt és a jövő között. Tudom, hogy­ a szociáldemokrata párt­ban is vannak sokan, akik nem akarják egyedül vállalni a felelősséget azért, hogy most egyszerre száz percentben valósítsák meg saját programonj­ukat, mert kockáza­tosnak látják ezt pártjuk szempontjából is. A két extrém találkozásában látom garan­ciáját annak, hogy a demokratikus, szo­ciális intézmények létesítése biztosítva lesz, garanciáját látom ebben annak is, hogy az ellen­forradalom vagy túlzó forradalmi irányzatok nem fognak felülkerekedni. Sajnos, itt az összeütközés munkájának összetörésében keletkezett a válság. De én azt hiszem, meg lehet és meg is kell ta­lálni a módját annak, hogy a polgári és a szocialista rend között a megértés meg­le­gyen, hogy a szocialisták és a polgárok találkozzanak abból a kabinetben, mert csak az le­sz garanciája annak, hogy ok­tóber 31-ének vívmányait biztosíthatjuk. Kijelentem, hogy a­kkor, midőn az új ka­binet megal­apításával foglalkozni fogok, ezek a szempontok fognak vezérelni. Én az ellentéteket szeretném ös­szeegyeztetni. Nem adom fel a reményt, hogy­ a szociál­demokraták határozatának ellenére, annak ellenére, hogy a Károlyi-párt és a radikális­­párt is máskiépp határozott, a dolgokat ro­mlé alá leivel verni. Ez bizonyos mun­kába és időibe kerül. "Addig kérem a le­mondott minisztereket, maradjanak helyü­kön és intézzék tovább az adminisztratív ügyeket. Amikor az ország ezer sebből vérzik, minden magyar embernek, akár államfői teendőket végez, akár a legesektélvebb mun­kát, egyformá­n azon kell dolgoznia, hogy megmentsük a hazát. A haza megmentésén keresztül mentheti meg és érheti el minden párt a maga ideáljait Egy ország, amely öt megyéből áll, nem ország, ott nem lehet pár­tokra szakadni, ott nem lehet kormányozni, ott az állami élet fe­m nem tartható. A leg­fontosabb tehát, hogy legyen országunk, ahol elveinket megvalósíthatják. Én pártok kerettében többé nem ma­radhatok. Természetesen le fogok mondani a pártvezérségről, m­ert pártok felett kel álla­­nom és az ügyeket intéznem. Legnagyobb tragikuma ma az ország­nak, hogy amikor a fegyvert letettük, ugyan­ak­kor ellenségeink a velünk kötött szerződést nem tartják be, sem a demarkacionális vonal, sem a közigazgatásnak kezünkben való meg­hagyása tekintetében. Az egész országot egy­másután szállják meg szerbek, csehek, romá­nok. Sok vád illeti a kormányt amiatt, hogy­­ miért nincs hadserege, melylyel kiveneli a megszálló csapatokat. A kormánynak vagy az erőre, vagy a jogra kell támaszkodnia. H Ha az erőre akarunk támaszkodni, mely az uni ten­teével szemben nagyon csekély, akkor kirágttuk magunk alól a jogi alapot. Nincs más erőnk, mint a jog. Nincs más politikánk, mint a barátság az entente irányában. Az ententevel szemben lá­zadásokkal semmit sem érhetünk el, ezek csak hátrányunkra vállhatnak, mert ők min­dig nagyobb erővel fognak rendelkezni, mint mi. A puszivitásban, a nyugalomban és a jog erejében kell megtalálnia Magyarországnak a támasztékát. Ez biztosan meg fogja menteni az országot. E szomorú pillanatban arra kérem it nemzeti tanácsot, támogasson engem továbbra is most már államfői teendőim végzésében Kérem minden magyar ember támogatásai higgjék­ meg, soha szomorúbb lehangoltabb és kétségbeesettebb pillanatom az életben nem volt, mint most, amikor e nagy feladatra vál­lalkozom. Vasárnap A foolsevizmiis kritikává A svéd baloldali szocialisták vezére az orosz viszonyokról Svájc, január 7. (A Világ tudósítójától.) A Corriere della Stra stockholmi tudósítója jelenti: A svéd szociáldemokrata párt baloldali csoportja legutóbb gyűlést hívott össze, hogy azon meghall­gassák dr. Skold szocialista pártvezér beszámoló­ját. Dr. Skold most tért vissza oroszországi útjáról. Beszámolójában éles kritikát mondott a Lenin­­rezsimről. A svéd párt baloldali árnyalata. — jegyzi meg itt a tudósító, — mindig szimpatizált a bolseviki mozgalmaikkal, annál feltűnőbb dr. Skold beszéde, amelyben a bolsevikjeik ellen foglalt állást. — Az orosz példa után, mondotta dr. Skold, nem lehetek többé bolseviki. Szo­ciális forradalmat nem tudok másképp el­képzelni, csak magasfokú termelés, óriási túltermelés s az általános gazdasági élet k­­lfejlődése mellett. Ez a feltétel nincsen meg sem Oroszországban, sem másutt a világon. Valóságban Lenin forradalma nem volt egyéb, mint a parasztok felkelése akik miután elfoglalták és felosztották a töldet, a legkonzervatívabb elemekké vál­tak, akikre a bosevizmu­s többé nem s­zá­mít­hat. A bolsevikieknek egyébként az ipari termelésben sem sikerült szociális program­onjukat keresztülvinni. Arról azonban, hogy dr. iskold luflikáját hogyan fogadta a gyűlés, nem ir . tudósító. Skold egyébként ..hivatalos" küldetésben "áll O­ oszo*'­­s­ágbal). (S. L.­ Oroszország és az enfente Egyenetlenség a szövetségesek között Svájc, január 5..­­.1 Vilás tudósítójától. A ci­ckán francia külügymini.­. ernek a kamarában tar­tott Legutóbbi nagy 1. :é­le kapcsán a Journal Génévé Orosz­o­rszág és az ebien­te viszonyáról s a szövetségesek esetlege­s újabb ,■ kei ójáról cikkezik. A cikkíró Picii­on gondolatmenetét követi s irá- i éppen annyira tele van habozással, mint a franci­i ■külügvminiszlp • besz'di­nek az oroszországi inter­vencióra vonatkozó rész. A francia lapok k­i­.:r a Journal de Génévé­ta Levegőben honflabandáznak — igy harcolnak egy­más ellen. Egyes újságok­­a sovén, gyűlölködő lá­poki nagyarányú beavatkoz­ásról tudnak s már előre megjósolják Oroszország i­gazolását. Ha az entente kormányai gondolnának is intervenciót — ezek az újságok már jó előre is áldanak a be­avatkozás"sikerének. A szocialista lapok „ tétjei semlegességet követel­k s előre is tiltakoznak in Oroszország belügyé­ba való beavatkozás ellen Maga a francia nép is ellenséges szemmel nézné a beavatkozást, mert ebben a bábom meghosszabb­u­lését látná. .1 francia nép elött semmiesetre lehetne rokons­áers­­é tenni a harc folytatását. Mi már most a leendő? — kérdi a Journal Génévé s ezután elmondja csaknem ugyanazt, amit Pichon mondott a francia kamarában. E szerint az en­tente ott fog operálni, ahol az „egészséges orosz nép már organizálta magát, ahol a szűk­­es eszközök kéznél vannak, tehát a határszéleken !

Next