Világ, 1920. július (11. évfolyam, 155-180. szám)

1920-07-03 / 157. szám

i Szerkesztőség és kiadóhivatal VI* Andrássy-út 47. szára. Előfizetési árak Magyarországban: Ege'97 évre 280 kwana, félévre 140 korona, negyedévre 70 korona, egy hóra 25 korona. A­­VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pálya* udvarokon 1 korona, XI. évfolyam Budapest, 1920 SZOMBAT julius 3. 157-ik szám Harmattsztán nagy negyedikén felfüggesztik a bojkottot? A Neue Frme Presse mai estilapja jelenti a ma­gyarországi bojkottról: Brüsszelben holnap ülést tart a nemzetközi szakszervezeti szövetség elnöksége, amelyen Fimmen szövetségi titkár, aki Bécsből érkezik, jelentést tesz a Bécsben folytatott megbeszélésekről. Híre jár, hogy ezen az ülésen oly határozatot hoznak, hogy a Ma­gyarországi elleni bojkottot bizonyos időre felfüggesztik. A „Wiener Stinmmni“ a bojkott felfüggesztéséről A Wiener frommen a következőket jelenti: A boj­­kott rendezők legkényelmetlenebb helyzetbe jutot­tak. Azt szím nérték, hogy a magyar követtel folytatott megbecszélések legalább egy fikarcnyi engedményt hoz­nak, amely lehetőséget nyújtana arra, hogy a kilátás­talan bojkottkalandot néhány, a nyilvánosságot a ta­karódóról megtévesztő szólás-mondással lerázzák ma­gukról. Ez a remény nem teljesedett. Hogy milyen kényelmetlen helyzetbe jutottak a bojkottrendezők, ki­tűnik a következő jelentésből: Fimmen Bécsben, Amsterdamba való elutazása előtt konstatálta, hogy Grata dr.-ral folytatott megbe­szélései nem hoztak konkrét eredményeket a magyar kormány részéről. Ez a bojkott megszüntetését rend­kívül­ megnehezítette. Az osztrák szakszervezeti kö­rök kijelentették, hogy a bojkottot hajlandók tovább folytatni és az internacionálé iránti kötelezettségüket nem fogják megszegni. Felhívták azonban a figyelmet arra, hogy a bojkott még az osztrák munkáskörökben is népszerűtlen és hogy a szociáldemokrata pártot Ausztria belső fejlődésének kritikus időszakában köz­vetlenül a választási mozgalom miőtt kedvezőtlenül be­folyásolja. A magyar szociáldemokraták vezetői részé­ről is utalás történt arra, hogy a bojkottól praktikus eredményt Magyarországon csak akkor lehetne várni, ha hónapokon keresztül folytatnák. Erre azonban nincs kilátás. Hozzájárul még ehhez, hogy a nyugati áll­­amok munkásságának hangulata nem nagyon ked­vező a bojkott végrehajtásával szemben és felén Angliában a munkásság túlnyomó része bojkott­­ellenesnek látszik, így a bojkott fiaskóval végződhetik, ami nagy kárt okozna az 1919. nyarán alakított szak­­szervezeti szövetségnek, amelynek legelső nagyobb ak­ciója éppen a Magyarország elleni bojkott. Ennélfogva az osztrák és a magyar szakszervezeti vezetők meglehe­tős egyöntetűen azt a nézetüket nyilvánították, hogy legjobb volna a bojkottot megszüntetni olyan formák között, amelyeket a szakszervezetek erkölcsi sikereként lehetne feltüntetni. Ama formák tekintetében, amelyek mellett ez megtörténhetnék, felmerült az a gondolat, hogy az amsterdami szakszervezeti szövetség a bojkottot július 3-án, vagy 4-én nem, szünteti meg, hanem csak felfüggeszti. Módot erre az a körülmény adhatna, hogy a magyar kormány az utóbbi időben bizonyos intézkedé­seket tett, amelyeknek eredményét be kell várni. A boj­kott felfüggesztése esetében oly helyzet állna be, amely a szakszervezeti szövetségnek lehetővé teszi a helyzet olyan beállítását, hogy Magyarország a sokat emlegetett „fehér terrorral“ a bojkott felfüggesztésének hatása alatt valamint attól való félelmében, hogy a bojkottot újra megkezdik, egyszers mindenkorra végzett. Fimmen ezzel az eszmével szemben véglegesen nem foglalt állást, ha­nem kilátásba helyezte, hogy a Bécsben hallott vélemé­nyeket a szakszervezeti szövetség elnökségével közli. Nincs azonban kizárva, hogy az elnökség határozata a Bécsben felmerült eszmét felkarolja és a bojkottot megfe­lelő indokolással nem szünteti meg, hanem felfüggeszti. Honvédelmi bizottság és diktatúra Lengyelországban Varsóból jelentte: Grabski miniszterelnök az országgyűlésen tartott expozéjában kijelentette, hogy most ani jó idő hosszú politikai beszédekre, mert magának az államnak létéről, vagy nem létéről van szó. Az államfő és a minisztérium nevében államvédelmi tanács szervezését javasolja. E tanács tagjai lennének az államfő, a miniszterelnök, az Országgyl BOTt marra­!,­s­trelügyminiszter, hadü­gynltiszter, pénzügyminiszter, VadaG­ét ...... önezési miniszter, továbbá a hadseregnek öt képviselője és az országgyűlésnek tíz tagja. A tanács hatáskörébe tartoznék a döntés joga a háború vezetésével és befejezésével összefüggő minden kérdésben. A miniszterelnök javaslatát valamennyi párt támogatja.­­ Éjszaka jelentik. Valószínű, hogy még a­ mai na­pon megjelenik Pilsudskinak a lengyel néphez intézett kiáltványa. Számolni kell az országgyűlés küszöbön­álló feloszlatásával, anélkül, hogy új választásokat ír­­nána is ki. A legfőbb állami hatalom egy több tagból álló diktátori hatóságra megy át, amelynek erősen ka­tonait, jellege lesz. A kiszemelt katonai tagok között van Lesnievski, jelenlegi miniszter. Ezenkívül Hauer tábornokot és Bosvadovsky tábornokot emlegetik. Va­lószínű, hogy a tervezett új állami kormányzat meg­szervezése minden belső zavar nélkül végrehajtásra kerül, sőt a radikális szocialisták részéről sem fogják zavarni. Brailsford, volt angol kéran­tfílió, a fegyverszünet megkötése óta ismételt legyőzött országo­­­kat, az újonnan kelejtéttett államokat és Oroszországot: tanulmányai, tyasneyekben a tapasztalatairól beszámol, mind rendközi filalaposak, lelkiismeretesek, gazdagon do­kumentáltak. És furcsa, de úgy van, hogy ezeknek a tanulmányoknak egy része valósággal ismeretlen terüle­teket tár fel az olvasó előtt: kivált Kelet-Európában annyira elszigetelődtek egymástól még a szomszédos or­szágok is, hogy hiteles hírek alig lépik át a határokat. Brailsford legutóbb a Contemporary Review-ben mondja el lengyelországi­­ élményeit. pinsk . . . hetven­ezer lakosa van ennek a kis városnak, amely több vasút­vonal és csatornahálózat csomópontja volt a háború előtt, és több nagyobb indusztriális üzem székhelye. Most egyetlen gyár sem dolgozik. Az utcák néptelenek, az üzletek utcahosszat zárva vannak. Nincsenek áruk, nin­csenek vevők. Brailsford felkereste a fogyasztási szövet­kezetek árusítóhelyeit is. Az öt közül négy zárva volt: az ötödikben csak egy árut lehetett kapni, — sőt. Ke­nyeret nem árulnak sem a kávéházakban, sem a vendég­lőkben: minden pékműhely zárva van. Burgonyán és karórépán él a lakosság nagy része. Fűtőanyag nem volt, a kórházakban sem. Brailsford meglátogatta a szegény­házat, ahol kísértetek gyanánt hatottak rá a csontvázzá aszott öreg asszonyok, akiknek csak egy szó volt örökre az ajkukon: fázunk, fázunk. A várostól néhány mérföld­,­nyire van egy erdő, de onnan nem lehet fát hozni, mert a lovak nagy része elhullott és a megmaradt lovak is annyit koplaltak, hogy nem tudnak megtenni egy ilyen nagy utat. Egyébként is a városban alig van még né­hány olyan ember, aki elég erős volna arra, hogy kezébe fogja a fejszét. Ezer lakosra a háború előtt harmincegy, a múlt évben pedig hét születés esett, másfelől pedig tizenöt, illetőleg huszonkilenc haláleset. A múlt év óta azonban ezek az arányszámok jelentékenyen rosszabbod­tak. Igaz, hogy Brailsford pinski tartózkodásának máso­dik napján az amerikai segélybizottság adománya gya­nánt néhány vagyon liszt­­érkezett Pinskbe. Az orosz-lengyel városoknak a textilfeldolgozás volt a legfőbb indusztriális tevékenységük. Most azonban a textilgyárak túlnyomóan nagy része a nyersanyag és a szén hiánya miatt nem dolgozik, Orosz-Lengyelországban tehát a lengyel köztársaságnak felében 317.000 ipari munkás­t pihent1, Lodzban egymagában 253.900 volt a munkanélkülieknek és családtagjaiknak száma. Azonban nem csupán az ipari munkásosztályt sodorta nyomorba a háború. 1913-ban még 358.000 lengyel mezőgazdasági munkás ment tavaszszal Németországba, ott maradt őszig és őszre néhány száz márkával, néhány zsák gabonával tért haza, ez volt egész évi bevétele. Most azonban a határzárlat miatt ez a 350.000 mezőgazdasági munkás nem mehet Németországba és így a legsúlyosabb nélkülö­zések között tengeti életét. A munka nélkül maradt ipari munkások segélyben­­ részesülnek: a múlt év végén napi öt márkát kaptak, akkor, amikor egy kétgyermekes család legprimitívebb élelmezési szükséglete tizenöt márka volt egy nap. Azóta többszörösre emelkedett az­­ élelmiszerek ára. Az ilyen munkáscsaládok már mindenüket eladták és most nin­csen többé mit eladniok .­­ , , » Grabski László, a lemondott és az új lengyel kor­mány pénzügyminisztere a Ngutr Freie Presse hasábjain nyilatkozik terveiről. A len^el költségvetés 15.700 mil­lió kiadással és l,&51&~millió bevétellel számol, tehát a kiadások kilene&ceresét teszik a bevételeknek, papiroson: a való sTiffiban még sokkal kedvezőtlenebb az arány. Ez­zel szemben elég sovány az a vigasz, hogy a rendes ki­adások csak 3800 millió márkára rúgnak, míg 10.900 millió rendkívüli kiadás gyanánt szerepel a budget-ben. Elsősorban a hadsereg hadilétszámra történt felemelésé­nek és a hadsereg felszerelésének költségei szerepelnek a rendkívüli kiadások tételei között. Természetes, hogy az ilyen kiadások többnyire meghaladják az előirányzat kereteit és ezért Lengyelország februárban harmadfél, márciusban négy és áprilisban közel hat milliárddal volt kénytelen a bankjegyforgalmat szaporítani, ami termé­szetesen többszörösükre emelte az árakat. A nagy pénz­ügyi nehézségek leküzdésére Grabski nem tartja kielégí­­tőeknek a legyengült, felbomlott lengyel gazdasági élet gazdasági erőforrásait és elsősorban egy nagy külföldi kölcsönre­­ gondol, és a külföldi kölcsön megszerzéséig elsősorban a tervbe vett kényszerkölcsön hozadékára szá­mít.­Azonban az angol és az amerikai üzleti világ már több ízben nyomatékosan kifejezésre juttatta álláspont­ját a kelet-európai államok hiteligényeivel szemben. Külföldi hitelre csak az olyan ország számíthat, amely garantálja azt, hogy a külföldi kölcsönök a gazdasági élet helyreállítását fogják előmozdítani. x x x x xxxxxxxxxxxxxxxxx Xxxxxxxxxxxxxxxxx Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J* Gyíri és Nagy Janiua és Tsa.Tenc­er Gyu­­la, Hegyi Lajos,Jrtein Simon és Tsa, Leo­­pold Gyul,Leopold Cornél, Schwarz Jó­­zsef, Sikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernét bird. irodákban. Bécsben: Haanenstein és Vogler, M. Dukes Nacht, Rudolf Mosse: Berlinben Rudolf Kol­­bán Berlin N W.­ünter den Linden 40/411 Bottlik József — miniszterelnnökjelölt A mai kihallgatások a válság­ megoldásának ügyét nem vitték előbbre. Ma jelfet meg különben a kor­mányzó előtt a dejtjeln­áta párt megbízásából Bárczy István volt igya crgü­gyminiszter és a szociáldemokrata párt kísérletében Miakits Ferenc volt államtitkár. ■ Eze­nkívül Rassay Károlyt, Emett Sándort, Zákány Gyulát, Balla Aladárt, Patacsy Dénes államtitkárt, gróf Somssich Lászlót, az OMGE elnökét és Bottlik Jó­zsefet, a nemzetgyűlés alelnökét fogadta kihallgatáson a kormányzó. A pártok körében teljes a bizonytalan­ság a válság megoldásának mikéntjére nézve. Az a terv, hogy a válságot a kormányzó párt megalakításával oldják meg, ma már nem lelkesítette annyira a pártok tagjait, mint tegnap. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában Haller István közoktatásügyi miniszter ki­jelentette, hogy lehetetlennek tartja, hogy a kormányzó párt Rubinek egyszerű felszólítására máról holnapra létrejöhessen. Ő a maga részéről különben egyáltalán nem látja szükségét annak, hogy ezt a kor­mányzó pártot most alakítsák meg, amikor sikerült a pártokat szoros együttműködésre bírni. A kisgazdapártban hangsúlyozzák, hogy a kor­mányzópártot csak a kisgazdapárt keretein belül lehet f­elépí­teni és ha ez sikerül, akkor csakis a kisgazdapárt egyik vezető politikusa kaphatna ennek alapján megbízatást, úgy látszik, hogy a kormányzó­­párt terve különben sem fog olyan döntő szerepet ját­szani a válság megoldásában, mint ezt tegnap általá­ban hitték. Ma újból Ruuinek miniszterelnöksége került elő­térbe és a Rakovszky-kombináció a kormányzópárt esz­méjével együtt vesztett esélyeiből. Minden jel arra mu­tat, hogy a kormányzó a miniszterelnök személyére nézve még nem döntött; ez az oka a tájékozatlanság­nak. Annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a keresztény egyesülés pá­rtja passzív magatartásával szemben a kisgazdapártban változatlanul kitartanak amellett, hogy a kisgazdapártból kell kikerülnie az új kormány­elnöknek. A kihallgatások különben végükhöz közelednek és minden valószínűség szerint holnap vagy hot napain­te a fejezőtnek. A miniszterelnökjelöltek névsorába ma egy új név került: Bottlik Józsefé. A nemzetgyűlés alelnöke ma érkezett vissza a fővárosba és nyomban kihallgatásra jelent meg a kormányzónál. A kisgazdapártban az este folyamán terjedt el a hír, hogy a kormányzó őt akarja a kormányalakítással megbízni. Itt szívesen fogadnák Bottlik megbízatását és értesüléseink szerint a keresz­tény­ egyesülés pártja sem emelne ellene kifogást. A kis­gazdapártban hangsúlyozzák, hogy Bottlik, mint a nemzetgyűlés alelnöke kiváló tapintatról, pártatlanságról és erélyes fellépésről tett több izben tanúbizonyságot, éppen ezért megbízatását szerencsés megoldásnak tekin­tenék. Bottlik különben ma este fenn járt a keresztényi egyesülés pártjában, ahol Haller Istvánnal tárgyalt. Vannak, akik tudni vélik azt is, hogy Bottlik csak ab­ban az esetben vállalkoznék a kormányalakításra, ha előbb sikerülne a szociáldemokratákkal megegyezést lé­tesíteni. Bottlikon kívül különben a pártkörben ma este Hadik János gróf miniszterelnökségéről is beszéltek. Itt említjük meg, hogy Pálfy Dániel, az Iparestü­­letek Országos Szövetségének elnöke kilépett a keresz­tény egyesülés pártjából és a kisgazdapárthoz csatla­kozott. Kilépését Haller István pártelnökhöz intézett hosszabb levélben okolta meg, amelyben a többi között ezeket írja: ,,Hive vagyok és maradok a legintranzi­­gensebb keresztény politikának, de a műveit Nyugat előtt amúgy is eléggé meghurcolt nemzetemet balkáni nívóra lesü­lyeszteni nem kívánón. Mivel a keresztény egyesülés pártja a botbüntetés mellett foglalt állást, ebből a pártból kilépek". Megegyezéshez közeledik az osztrák válság (A Világ bécsi tudósítójától.) A bécsi politikai kö­rök általában azt hiszik, hogy ma, vagy holnap létre­jön a megállapodás az új kormány összetételire nézve. ..A háromhetes krizis után napjából-« Tégt'i napot meg­­hosSZttbbítésemr ■ wrtrtrWST eT magukat a pártok, főleg azért, mert nem találtak más megoldást és mert am­úgy is csupán provizóriumról van szó, hiszen öt-hat hét múlva, sőt esetleg korábban megejtik az új választá­sokat. A szociáldemokrata párt lemondott a belügyi tárcáról, de változatlanul fentartja igényét a hadügyi államtitkárságra, azonfelül magának követeli a népjó­léti és a közoktatásügyi tárcát. A polgári pártok hi­vatalnokot akarnak a belügyminisztérium élére állí­tani, a szocialisták ebben a tekintetben teljesen szabadi kezet adnak a polgári pártoknak. Éjszaka jelentik: A keresztény­szocialisták a párti képviselőiül a következőket jelölik az átmeneti kor­mányba : Dr. Mayr, az állami kancellária vezetője, Dreisky osztályfőnök belügyi államhivatal, Ilevis képviselő, kereskedelemügyi államhivatal, Ilaneis képviselő, földmivelésügyi államhivatal, Miklós képviselő, alállamtitkár.

Next