Világ, 1920. július (11. évfolyam, 155-180. szám)
1920-07-15 / 167. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 280 koona, félévre 140 korona, negyedévre 70 korona, egy hóra 25 korona. AVILÁG “ megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 1 korona. mámé* mHanBk- 92 0 Ji'ugr v apa VILÁG Sfrdet&efc felvételnek JSudapesteti » VILÁG kiadóhivatalában, Blockner Győri és Nagy Jankas $s Tsa,Tenczer Gy«i« 1 la, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tsa, Leo*pold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz Jó* zsef, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hird. irodák ban. Bécsbe* Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nachm Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kol* bán. Berlin NW, unter den Linden 40/41* XL évfolyam Budapest, 1920 CSÜTÖRTÖK julius 15. 167-ik szám Friedlung Az osztrák történetírás és az osztrák publicisztika, egyik legjellegzetesebb és legértékesebb munkáját veszítette el Heinrich Friedjungban, aksi ma, hetven esztendős korában, meghalt. A Marc a német hegemóniáért* és az ..„Ausztria, tar Leptig, IS-IS-tol 1860-ig' rendkívüli érdeklődést váltott'*Tu és igen, széles olvasóközönséget, Szerzett Frowffiingnak. Portrékat rajzolt, embereket, mottózott friedjung könyveiben és alig foglalkozott a történeti fordulatok kollektív tényezőivel. Csak az egyes ember érdekelte Friedjungot, nem pedig a tömegjélek hullámverése és azok a feltartóztathatatlanáramlatok, amelyeket egy nép társadalmi és gazdasági struktúrájának átrétegeződése indít meg és visz előre. A „Harc a német hegemóniáért" felkínálta az alkalmat a tömegpszichológiai elemzésekre. Igaz ugyan, hogy Bismarck szerepe a német egység megalakulása körül sokkal jelentősebb, mint amilyen szerep általában szokott jutni egy ember véges erejének a nagy történetifordulatok felidézésében és irányításában. Nagyon sok momentum szól amellett, hogy a német egységnek hatalmas kollektív erőktől hajtott ,áramlata zátonyra futott volna, ha nem talál egy olyan nagyszerű éleslátású, kivételes energiájú, a komplikációk elhárításáig félénken óvatos és az adott pillanatban mindent kockáztattam merész kormányosra, mint amilyen Bismarcki Schönhausen Ottó volt. Bismarcknak a pétervári udvarral, és III. Napóleonnal folytatott sok esztendős Sakkjátszmája, vagy pedig a nikolsburgi békefeltételek megszabásánál kétségbeesett erőfeszítések árán érvényesített előrelátása nélkül a német egység gondolata már 1811-ben is megtört volna egy ugyanolyan erős hatalmi koalíción, mint amilyen akkor alakult meg az egységessé forrott Németország ellen, mikor a nagy kancellár kis utódai letévedtek a Bismarck politikája által kijelölt ösvényről. Ez tette lehetővé azt, hogy 161 4-benNémetországgal szemben érvényesüljön az az elv, amelyet Bismarck 1866-ban és 1870-ben Németország javáratudott érvényesíteni. Izoláltá az ellenséget és csak akkor rajtaütni, ha az izolálás már sikerült: ez volt a látsítólag kezdetlegesen egyszerű Bismarck-taktika, amelyet Habsburg-monarchia, Franciaország és az orosz biroddalom hármas ellentállása közül kettőt mindig kiengesztelve felépítette a német egységet, anélkül, hogyegyszerre több, mint egy ellenséggel került volna szembe Németország. Kezdetlegesen egyszerűnek látszik ez a taktika, olyan egyszerűnek, mint amilyen Moltka Üres axiómája volt: getrennt marschieren, vereintserlagen Csak éppen az egyik axiómus, addig maradt igaz, inmig Moltke vékony, finom keze igazgatta a német hadseregek mozdulatait, a másik axióma pedig akkor vezetett sikerre, amikor Bismarck tologatta a figurákat a diplomácia sakktábláján. Bismarck nélkül talán megtörik a német egység nagy áramlata, de Bismarck diplomáciai művészete sem vezethetett volna sikerre, ha nem támasztja alá a kancellár politikáját a német társadalomnak az az átrétegeződése, amely felvetette és nem engedte a napirendről levenni a német egység problémáját. Sőt voltaképpen ez a nagy társadalmi áramlat állította Bismarckot a német egység szolgálatába. Bismarck voltaképpen nagy porosz volt és a porosz határok kiterjesztését fontosabbnak tartotta, mint a német egység összeforrasztását. Preussen, Preussen über alles a Bismarckpolitika igazi vezérmotívuma nem Deutschland, Deutschland über alles. Csak éppen Bismarck számolt az egység gondolatának erejével és így beillesztette nagy porosz politikáját, az egység-mozgalom kereteibe. Friedlung finom lelki analízissel, sok ismeretlen levéltári anyag felfedésével rajzolta meg Bismarcknak ésfőleg Bismarck osztrák ellenlábasainak portréját, és mindvégig érdekes az a három kötet, amely elmondjaaz osztrák-porosz háború történetét, azt, ami a diplomaták párnázott ajtajú dolgozószobáiban történt és azt,ami a csatatereken játszódott le, de hallgat arról, ami a tömegekben ment végbe. Pedig Friedjung történetéből nem volna szabadványoznia annak az útnak, amelyet a német polgári osztály fejlődése futott be: 1815 és 1818, majd pedig 1818 és 1866 között. A történeti események menetének nagy vonalaitFriedjung szerencsésen tarkítja epizódokkal, olyan epizódokkal, amelyek nem befolyásolták a nagy fordulatokat, de igen érdekesen festik meg a színhely és ■a, környezet lokális koloritját. Ilyen epizód Tegethoff admirális bankettje. A lissai győzelem után az olaszok azt azt terjesztették, hogy elsülyedt az osztrák flottának egyik régi, páncélozatlan hajója. Cáfolat gyanánt Tegethoff szerény lakomát rendezett az elsülyedt hajó fedélzetén, az osztrák littorale , néhány közigazgatási előkelőségének részvételével. Utóbb Bécsben számonkérték Tegetkoffnak az ünnepi ebéd költségeit. Ez a Dániából az Adriai-tengerre származott tengerésztiszt cáfolta, meg azt a tételt, hogy a tengeri csatákban mindig a numerikus többségnek és a technikai fölénynek kell győznie: kevesebb egységgel, kisebb hajóegységekkel és tökéletlenebbül felszerelt bajókkal verte le Tegethoff az olasz hajóhadat. Ezt az érdemet Bécsben is elismerték és jutalmul előzékenyen megengedték azt, hogy Tegethoff havi részletekben törlessze le az ebéd számláját, hiszen Tegethoff teljesen vagyontalan ember volt és igy szerény, nagyon szerény fizetésére volt utalva . . . Nem egy győzelemének vannak ilyen ,gyümölcsei", a hálás kormányoknál és nem egy szobornak vannak ilyen furcsa előzményei. Az osztrák abszolutizmus történetének kivált első kötete gazdag új szempontokban és új megvilágításokban. Módszeréhez híven itt is embereket rajzolt Friedjung, érdekes embereket és többnyire egyoldalúan megítélt embereket- Az abszolutizmus rendszere megbukott és bukott rendszereknek, bukott politikusoknak ritkán akad védőjük. Azonban Friedjung tárgyilagosan tekint vissza az abszolutizmus rendszerének képviselőire, és nem tagadja meg a megérdemelt elismerést a centralista politika nagyszabású szellemi vezérétől , Stadiontól, aki lerongyolt idegekkel, halálos betegen került a miniszteri székbe és injekciók segítségével dolgozott két-három órát naponként. Stadion centralizmusa és Stadion konzervatív politikája nagyon messzire esett Windischgraetz hercegnek vagy Schwarzenberg Félixnek politikai tételeitől, de Stadion összeroppant, majd pedig meghalt, és Schwarzenberg mellé nem került helyette egy más ilyen tanácsadó. De még erről a lovastisztből ■ lett diplomatáról és miniszterelnökről is elismeri Friedjung azt, amit az eredmények igazolnak: Schwarzenberg herceg jó külpolitikai routinier volt, igaz ugyan, hogy nem több, így például a zseniális trieszti kereskedőnek,a lloyd- társulat megalapítójának, az osztrák kormány kereskedelmi miniszterének nagyvonalú tervét a német szövetség átépítésére nem értékelte jelentősége szerint, pedig csupán ez a terv lett volna alkalmas arra, hogy megmentse a Habsburgok pozícióját Németországban. Friedjung legutóbb megjelent és csonkán maradt könyve , az imperializmus történetéről a közelmúlt évtizedek világpolitikai alakulásait akarta megrajzolni, de itt nem dolgozhatott a portréfestés módszerével Friedjung, tehát ez a vastag kötet már csak azt bizonyítja, hogy a nagy világgazdasági eltolódások iránt nem volt elég éles szeme és nem volt finom érzéke Friedjungnak Feleky Géza. Szombaton ján le a Moszkvába küldött angol ultimátum Pnzemysítől 50 kilométere délre vonul vissza a lengyel hadsereg A Spanból érkező utólagos jelentések a lengyelek és a szovjet kormány közti fegyverszüneti feltételekhez hozzáteszik,valóg, hogy az a vonal, amelyre Lengyelországnak vissza kell vonnia csapatait, Grodnótól Bresztu touszkon át, egy Przentysltől ötven kilométerre délre fekvő pontig halad. A Times jelenti: A szovjet kormánynak hét napot adtak arra, hogy válaszoljon az angol kormány múst, szombati távirati jegyzékére, amely a Lengyelországgal való fegyverszüneti szerződésről szól. . A Morning Post-nak jelentik Stockholmból: Kraszin fontos politikai eredményeket ért el Moszkvában. A szovjet kormány lemond a Keleten folytatott agresszív politikájáról, elismeri továbbá az Oroszországot terhelő hadiadósságok 25 százalékát, végül belemegy abba, hogy belpolitikájában is lényeges változásokat eszközöljön. Kraszin e hét végén Londonba érkezik. Az orosz küldöttség új tagjai között többen lesznek olyanok is, akik a régi orosz külügyminisztériumban is szolgáltak már. Meghiúsult Bethlen miniszterelnöksége Ma este már vissza is adta megbízatását a kormányzónak — A pártok nem fogadták el a Bethlen-kormány listáját — Nagyatádi Iszabó, Haller és Bubinek holnap együttes kihallgatásra mennek a kormányzóhoz Amikor a kormányzó néhány nappal ezelőtt gróf Bethlen Istvánt kormányalakítással tortta meg, Bethlen a megbízatást csak arra az esetekre vállalta, ha előzőleg sikerül megalakítania az egységes kormányzópártot. A mai napon azután,mír a váratlan fordulat következett be, Bethlen aki feladatának első részét legnagyobb könnyedséggel oldotta meg, a kormány összeállításának kérdésében, — tehát tisztán személyi kérdéseken — mindjárt az első lépésnél végérvényesen elbukott. Már napok óta rebesgették, hogy Bethlen úgynevezett nagy kabinetet akar alakítani, amelyben szerepet kíván nyújtani pártokon kívül álló politikusoknak is. A részletekről azonban senki sem tudott semmit. A mai tanácskozásokon azután Bethlen bemutatta a pártvezéreknek az általa tervezett kormány névsorát, amelyet ezek nem fogadtak el és közölték Bethlennel, hogy ha ehhez a listához ragaszkodik, nem hajlandók résztvenni a kormányban. Ez még a délelőtt folyamán történt. Délután Bethlen megismételte próbálkozásait. Miután azonban meggyőződött arról, hogy a pártokat nem tudja, álláspontjuk megváltoztatására bírni, délután hat órakor kihallgatáson jelent meg a kormányzónál, jelentést tett tárgyalásainak eredményéről és visszaadta megbízatását. Az a kormánylista, amelyet gróf Bethlen István a pártvezérek elé terjesztett, a következő : küügy : gróf Apponyi Albert, honvédelem: Hegedűs Pál tábornok, igazságügy: Troff Károly, az udvarnagyi bíróság volt elnöke, kultusz: gróf Teleki Pál, vagy gróf Klebelsberg Kunó, pénzügy: egyelőre báró Korányi Frigyes, későbbi időpontban Pogovics Sándor, vagy más szakpolitikus, kereskedelemügy: egyelőre Emich Gusztáv, népjóléti Baller István, földmivelésügy: Bubinek Gyula, közélelmezési: nagyatádi Szabó István, nemzetiségi miniszter : Bleyer Jakab. Bethlen ma délelőtt elsőnek a nagyatádi Szabó Istvánt kereste fel és bemutatta neki ezt a kormánylistát és kérte támogatását. Nagyatádi Szabó István erre kijelentette, hogy a közélelmezésügyi tárcát nem vállalja és a kormánylista összeállítása különben sem elégíti ki. Bethlen körülbelül egy óra hosszat időzött a közélelmezésügyi miniszternél. Hangsúlyozta előtte, hogy nincsen módjában a névsoron változtatni, mert már lekötötte magát az egyes tárcák jelöltjeinek. Nagyatádi Szabó István, erre azt válaszolta, hogy a kormányzópártnak nincsen semmi kifogása az ellen, ha,.Bethlen a külügyi a pénzügyi és a hadügyi tárcát pártonkívüli politikusokkal tölti be. Ezzel, szemben ragaszkodnak, ahhoz, hogy a többi tárcák betöltésére a kormányzópártból válasszon ki politikusokat, Bethlen tudomásul vette nagyatádi válaszát és közölte vele, hogy a délután folyamán újból fel fogja keresni. A közélelmezési minisztériumból Bethlen a közoktatásügyi minisztériumba ment, ahol Haller István közoktatásügyi miniszterrel tanácskozott. Hallernak is bemutatta a listát, és egyben felajánlotta neki a népjóléti minisztérium vezetését. S Haller kijelentette,hogy a népjóléti minisztérium vezetésére nem vállalkozik, továbbra is a kultuszminisztérium élén akar maradni. Ezzel körülbelül Bethlen miniszterelnökségének sorsa — legalább az általa előterjesztett kormánylista alapján — meg volt pecsételve. Politikai körökben természetesen még a délelőtt folyamán mire terjedt Bethlen tárgyalásainak s mindenütt érthető izgalmat okozott. Feltűnést keltett, hogy gróf Apponyi Albert az utolsó pillanatban vállalkozott a külügyminiszterségre és ezt nagy megelégedéssel vették tudomásul. Ezzel szemben a legélesebb ellenkezést váltotta ki elsősorban Tócsi János belügyminiszterségre és Wolf Károly igazságügyi minsztersége. A belügyminiszterséghez ugyanis a kormányzópárt feltétlenül ragaszkodik, de ettől függetlenül is hangoztatják, hogy Tóth János nem az a nagyképességű s a mai viszonyokhoz mért kvalitásokkal rendelkező- államférfiú, aki a belügyi tárcával kapcsolatos problémák megoldására hivatott. A kormányzópárt ellenkezését nem tudta leszerelni az a hír sem, hogy Tóth János belügyminiszterségéhez Apponyi ragaszkodott. Ugyancsak egyhangúan fordult a párt Wolf Károly igazságügyminisztersége ellen. Lehetetlenné tette Bethlen vállalkozásának sikerét az is, hogy Haller nem volt hajlandó a kultuszminisztériumból átmenni a népjóléti minisztériumba. A legnagyobb akadálya, azonban az új kormány megalakításának az volt, hogy nagyatádi neni akarja tovább vállalni a közélelmezési minisztérium vezetését. . Nagyatádi hívei különben, amikor hite terjedt annak, hogy Bethlen Rubinekkel akarja betölteni a földmivelésügyi tárcát, nyomban tanácskozásra ültek össze a közélelmezési minisztériumban. Ezen a tanácskozáson résztvettek Kovács J. István, Mayer János, Bottlik József, Szilágyi Lajos, Szíj Bálint, Kerekes Mihály, Berki Gyula és még több személyes híve nagyatádi Szabó Istvánnak. Az értekezleten megállapították, hogy a kormányzópártban való részvételre azért határozták el magukat, hogy biztosítsák a földbirtokreform gyors és sikeres megvalósítását. A földbirtokreform azonban csak akkor fog megelégedést kelteni, ha azt nagyatádi Szabó István terjeszti be a nemzetgyűlésen. Éppen ezért elhatározták, hogy tudomására hozzák nagyatádi Szabó Istvánnak ezt a véleményüket, és egyben értesítik, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy az új kormányban, ő kapja meg a földmivelésügyi tárcát. Ez azután meg is történt. Gróf Bethlen István délután öt órakor kereste fel újból nagyatádi Szabó Istvánt, aki ekkor kijelentette előtte, hogy a, , közélelmezési minisztérium vezetését már csak azért sem vállalhatja, mert hívei ez esetben, megvonnák tőle támogatásukat. Bethlen újból megpróbálta kapacitálni a közélelmezési minisztert, miután ez azonban megismételte előtte, hogy nem hajlandó részt venni a kabinetben, Bethlen azt válaszolta, hogy ez esetben nem vállalkozik a miniszterelnökségre és ezt nyomban közölni fogja a kormányzóval. A pártkörben természetesen nagy izgalommal tár-.,gyalták az eseményeket és általában, az volt a felfogás, hogy ezek ut"A Bethlen abban az esetben sem számíthat támogatásukra, ha esetleg a kormányzótól újabb plattform alapján másodszor is megbízatást kapna. Nagyatádi Szabó István a politikai helyzetben be-,állott váratlan fordulatról a következőket mondotta munkatársunknak: . -r— Az új kormány megalakítására irányuló első kísérlet megbukott* . (Véleményem szerint nincsen ki-