Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)

1921-05-08 / 99. szám

, 1921. május 8. Giesswein utóda — Apponyi Albert A Szent István Akadémia osztályai ma délután együttes ülést tartottak, amelynek egyedüli tárgya az elnöki és másodelnöki tisztségek betöl­tése volt. Az ülés 46 szóval 2 szó ellen gróf Apponyi Albertet választotta meg az Akadémia elnökévé, a másodelnöki tisztet pedig Székely Ist­ván osztályelnökkel töltötte be. A Szent István Akadémia elnöki széke azáltal üresedett meg, hogy a 160 tag közül huszonhatan Giesswein Sándor politikai működése ellen foglal­tak állást. Noha a többi 134 tag nem csatlakozott a mozgalomhoz, Giesswein lemoódott az általa alapított Szent István Akadémia elnökségéről. A Szent István­ Társaság­ Túri Bélát tartotta Giesswein hivatott utódának, a Szent István Akadémia gróf Apponyi Albertet , . . ..-t. A főváros részt kér a forgalmi adóból (A Világ tudósítójától.) A városházán ernye­­­detlen buzgalommal fabrikálják az új adókat és egyéb jövedelmi forrásokat, de most már még ott sem túlságosan bíznak benne, hogy azt a­ sok új adót, amelyet a közgyűlés bölcsesége az utolsó hónapokban produkált, a pérízügi orginigzter szó nél­kül jóvá fogja hagyni. M­ála az sikerül, amit most akarunk, — mondta a főváros vezetőségének egyik illusztris tagja, — ha sikerül nyélbeütnünk azt a jövedelmi forrást, melynek megteremtésén most­ dolgozunk, akkor könnyű szívvel lemondunk a legtöbb új adóról, sőt arról is, hogy a 15%.-os­ pótadót 60%-ra emeljük. Az az új jövedelmi forrás pedig, melyről a Városházán ábrándoznak: a forgalmi adó. A for­galmi adótól sokat vár Hegedűs Lóránt is, felületes számítással harmadfélmilliárdot A múlt szombat délutánján a bizottság az állat­kereskedelem forgalmi adójáról való tervezetet tárgyalta le, ma délután pedig az őrlemények for­galmi adójára nézve tették meg észrevételeiket a­­főváros képviselői. Az állatforgalomnál megállapí­­­tották, hogy átlag hat kézen megy keresztül az állat, míg a gazdától a fogyasztóig jut, amiből az következik, hogy a húsz átlag­o1 százalékkal drágí­taná meg a forgalmi adó. A városházi urakat a forgalmi adóból most egyelőre az érdekli legjobban, hogy a főváros mennyit fog kapni az állami forgalmi adóból? Ré­szesedési igényét a főváros törvényhatósági bizott­sága erre a kiadósnak ígérkező új adóbevételre már akkor bejelentene a kormánynak, még mielőtt Hegedűs Lóránt teljesen elkészült volna új adó­­javaslatával. A főváros törvényhatósági bizottsága a Budapest területéről befolyt forgalmi adóbevétel 25%-át kérte a pénzügyminisztertől. A pénzügy­miniszter ugyan még nem nyilatkozott arról, hogy mi az álláspontja a főváros kérésével szemben, de Biann Arnold helyettes államtitkár, adófelügyelő, a városi adóviták során azt proponálta, hogy a főváros az új állami adókból való részesedésért rekompenzáció fejében ajánlja föl a pénzügyminisz­ternek, hogy hajlandó az állami luxusadó és for­galmi adó beszedését, ellenőrzését és kezelését el­vállalni. Úgy tudjuk, hogy a városházán meg is fogadják ezt a tanácsot. Kritika Jobbról és balról A nemzetgyűlés ma gyenge érdeklődés mellett folytatta a költségvetés vitáját. A költségvetést, a kor­mányt és a rendszert az ellenzék részéről Andaházi- Kasnya Béla, a kormánypárt részéről pedig Gaál Gasz­ton illette éles kritikával. Andaházi-Kasnya Béla azt mondja, hogy ha törté­netesen más mondja el azokat, amiket tegnap Ap­ponyi Albert ajkáról hallottunk, a túloldalról mindjárt a destrukció jelzővel bélyegezték volna meg a szóno­kot. A konstruktív urak becsületet szereztek a destruk­ciónak és nem is tudják, hogy ezzel az örökös meg­bélyegzéssel milyen nagy befolyással vannak a kurzus valutájára. (Hegedűs Lóránt: A valuta kurzusára is.) . A bolbiintetés és a numerus elausus Hogy mást ne említsek, itt van a botbüntetésről­­és a numerus claususról szóló törvény. Mind a kettő szembetűnő igazságtalanságokat tartalmaz, de szeren­csére nem akad bíróság, amely a botbü­ntetést alkal­mazta volna. A botbüntetésnél is kardinálisabb hiba a numerus clausus, amely a huszadik század szégyene. Itt azonban nem látom azt a liberalizmust, amelyet a botbüntetésnél alkalmaznak. Lehetetlen igazságtalan­ságok történtek a numerus clausussal kapcsolatban. (Haller István: Nem a zsidó tehetségek szorítják le a keresztényeket, hanem a pénz!) — Szégyelleném magyarságomat, ha igaz volna az, amit a numerus claususról­­szóló törvény alkotói állí­tanak, hogy öt százalék zsidó elnyomhat kilencvenöt százalék magyart. (Meskó Zoltán: A magyarság az el­nyomott faj! Prohászk­a Ottokár, Haller István és Hu­­ber János nagy zaj közben kiáltanak valamit a szónok felé. Csizmadia Sándor Andaházi-Kasnya felé: Ne tö­rődj velük csak tovább!) Tiltakozom a kereszténység nevében az ellen . .. (Felkiáltások: Ki bízta meg, hogy a kereszténység nevében beszéljen?) Aki önöket meg­bízta, a nép! (Csizmadia Sándor Haller felé: Maga is ott volt, ahol megválasztották. Hiába járt ott!) Semmi kifogásom nincs az ellen, ha a tehetségesek a tehet­ségtelent leszorítják. A tudomány kontingentálására vonatkozik ez a törvény, holott józan ember nem te­het különbséget zsidó és nem zsidó tudomány között.­­ A tudományt nem lehet maximálni, nem lehet kon­tingentálni. A tudás csak egyféle és az mindenképpen csak nemzetközi lehet. Nincs nemzeti tudás, mert az olyan tudás, amelyet csak itthon ismernek el, de a külföldön semmibe sem veszik, az szerintem nem tu­dás és éppen csakis nemzetközi általános tudással vi­heti előre az igazi hazafi a nemzet becsületét. Amikor Fangler kommunistát keres Amit destruktivnek mondanak, az tulajdonképpen a legkontstruktivebb munka. Mert ha konstrukció az, amit az urak tesznek, akkor azt le kell bontani. A nemzetgyűlés élősködik . . . (Nagy zaj. Haller István: Rendre! Most jött be és már ilyeneket mond. Csízi, macha Sándor: Annyi joga van beszélni, mint önnek. Haller István: A nemzetgyűlést sértegetni senkinek sincs joga. Bottlik József, alelnök fölszólítja Andaházi- Kasnya Bélát, hogy magyarázza meg szavait.) A nem­zetgyűlés élősködik azokból a jelszavakból, amelyeket nem váltott be. (Nagy zaj.) Az, hogy a földbirtokrefor­mot egyáltalán tárgyalni lehetett, az a mi destruktív munkánknak az eredménye volt. (Fangler Béla: Mind­szenti népgyilési beszéd.) Gróf Apponyi Albert na­gyon helyesen mutatott rá, hogy az internálási rende­let a leglehetetlenebb és a legigazságtalanabb valami. Lehetetlen az,­hogy valakit nem ítél el a bíróság és titkos besúgás alapján mégis internálják. Az interná­lás a kommunista eszmék, nevelőintézete. A magyar munkásság nagy ellensége a kommunizmusnak, ellen­sége minden diktatúrának, a fehér­ diktatúrának épp úgy, mint a vörösnek. (Felkiáltások: Hát van fehér diktatúra? Vázsonyi Vilmos: Hát van? Fel vagyok há­borodva! Drozdy Győző: Igenis van! Fangler Béla: Hol van fehér diktatúra? Drozdy Győző: Zalaegerszegen! Fangler Béla: Amíg te szabadon jársz, addig nincs fe­hér diktatúra. Drozdy Győző: Én nem lőttem be sen­kinek­ az ablakán, frangler Bék­a Akkor is kommunis­tát kerestem.) A szónok az amnesztia-rendeletről be­szél.­­Csizmadia Sándor: Várják, mint a főnyereményt, de pechjü­k van, nem nyernek. Drozdy Győző: Nem hajtják végre, fütyülnek a rendeletre. Bottlik József alelnök: Drozdy Győző képviselő úr azt a kifejezést használta, hogy fütyülnek a rendeletre. Kérem ma­gyarázza ki szavait. Drozdy Győző: A kormány fütyül a rendeletre, nem hajtja végre. Bottlik József alelnök: Rendreutasítom. (Meskó Zoltán: Milyen hangosak, amióta tizenkilencen vannak.) A vidéken meg vannak győződve az emberek, hogy az egész amnesztia-rende- letet a Britannia- és a Klub-kávéház hőseinek érdeké­ben hozták. Kéri az igazságügyminisztert, nyugtassa meg a közvéleményt e tekintetben. „A szabadság dalos madarai" A különítmények meghaltak, de a valóságban azért szűntek meg, mert követelte végre már a közvé­,­lemény, hogy megszüntessék azt az anomáliát, hogy a katonai szervek beavatkozzanak a civilek ügyeibe. Ámde mi történt? A különítményeket beosztották a csendőrséghez és­ előállott az­ a helyzet, hogy alkalmat adnak nekik arra, hogy amit mint katonai hatóság nem végezhettek, most mint csendőrség zavartalanul végezhetik. Itt utalnom kell azokra az esetekre, ame­lyek választásom alkalmával lejátszódtak, amikor ka­tonai detektívek őrködtek minden szavam és minden lépésem fölött. (Bródi Ernő: Mi az a katonai detek­tív? Van olyan is? Vázsonyi Vilmos: A szabadság da­los madarai, a kis pacsirták.) Ezzel szemben a kurzus emberei ugyanakkor a zsidókérdés örve alatt zavarta­lanul hintették el a konkolyt a nép között. Szüntesse meg végre a honvédelmi miniszter ezeket az anomá­liákat. A miniszterelnök úr a sajtószabadságot úgy ahogy engedélyezi ,vagyis nincs kifogása az ellen, hogy ami átment a cenzúra rostáján, az meg is jelen­hessék. Ámde nem számít arra, hogy vannak nálánál hatalmasabb szervek is, amelyek a vidéken működnek és még a cenzúra által appróbált hírlapi közl­emények terjesztését is meggátolják. Megtörtént például, hogy az egyik lapot a szolgabíró tiltotta ki az egyik köz­ségből. Hónapok óta folyik ez a rendszeres manőver és az én községemben az egyik sarkon nyugodtan árul­ják ugyanazt a lapot, amiért a másik sarkon megbün­tetik az árusítót. Különösen kirívó például a kunszent­­miklósi főszolgabíró esete. Ez a főszolgabíró a maga területén betiltotta egyes lapok terjesztését és árusí­tását. (Drozdy Győző: Föl van már függesztve ez a szolgabíró?) A főszolgabíró írásban adta, hogy ezek a lapok a forradalom előkészítésében olyan kimagasló részt vettek, hogy a jelenlegi államrendben csak a kormányzat eddigi erőtlen viszonyai okozták ... (Zaj és taps az ellenzéken.. Felkiáltások: * A főszolgabíró mond kritikát a kormány fölötti Hallatlan. Vázsonyi Vilmos: Éljen a szolgabíró úr! Sándor Pál tapsol.) . . . hogy a nevezett lapokat eddig még nem szüntet­ték meg. Megírja azt is a főszolgabíró, hogy rá akarja szoktatni a község lakosait, hogy a keresztény sajtó lapjait olvassák, ami különben kötelessége ma minden hatalmi tényezőnek. (Felkiáltások: Szép kis üzleti fo­­gás !) Egy Pallavicini nevű zsidó 86000 holdja Lehetetlen, hogy a kormány egyszerűen elkom­­­munizálhasson üzleteket, mert nemcsak a mozit ve­szik el, hanem elveszik a trafikot is. (Drozdy Győző: Moszkvai stílus! Bródi Ernő: A lakást is elveszik. Szíjj Bálint: A búzát is! Felkiáltások a kisgazdapárton : Már hét éve veszik el a búzánkat! Csizmadia Sándor: Mert eldugjátok a búzáit! Forgács Miklós: A mozisok nem jajgattak, mikor a búzát elvitték. Csontos Imre: Milliókat szereznek a trafikos urak! Derültség.) A vi­déken mindenkire, aki valami jogos kéréssel fordul a hatósághoz, rámondják, hogy kommunista. A közigaz­gatás arra neveli a szegény embert, hogy kommunista legyen. (Drozdy Győző: Mikor a kormány is az!) A forradalmat az csinálta, hogy a paraszt nem juthatott földhöz. (Fábián István: Elvették a zsidók.) A nagy Uradalmak £$ a ggtek.USMk.Sk A&éR­í&ast&ekW Mindazokat a berendezéseket, amelyek az ország" mai helyzetének nem felelnek meg, az állam szállítsa le .Kezdeni kell a minisztériumoknál és közhivatalok­nál. El kell törölni mindazt, ami fölösleges kiadást jelent. Ne történhessék olyan eset, hogy­ amikor egy fél valamilyen ügyben elmegy a miniszterhez és a miniszter ráírja az aktára: „Teljesítendő é­s a fél le­megy az aktával a tisztviselőhöz, ez így szól: „A mi­niszter azt írta rá, hogy teljesítendő, fiát akkor nem teljesítem.“ (Úgy van, így történik! — a függetlenségi kisgazdapárton.) Fegyelmet csak olyan tisztviselői kartól lehet várni, amelyet jól díjaznak, éppen ezért a fölösleges tisztviselőket el kell bocsátani hogy a megmaradandó tisztviselőket függetlenekké lehessen tenni. A Balaton-szövetség akciót indított a tisztvise­lők nyaraltatása érdekében. A szövetség lefoglalta díj­talanul a balatoni fürdők lakásainak tíz százalékát, ezenkívül minden szoba után 5—10 korona adót vetett ki és kötelezte a vendéglősöket, hogy 30—40 koro­náért ebédet és vacsorát adjanak a tisztviselőknek. Ez az akció törvénytelen. Ez nem más, mint a legvö­rösebb kommunizmus. A kivételes hatalom erre nem hatalmazta föl a kormányt. Az államnak nincs joga megdrágítani e­ termelést Kéri a minisztert hogy az adókivetés körül észlelt atrocitásokat szüntesse meg. Az adókivető közegek, a behajtott adók után százalékot kapnak, ez méltatlan az államhoz. (Ereki Károly: Oda kell adni az adót az izraelitáknak, mint a régi időben!) Meg kell szüntetni a bürokratizmust, amely, mint a példák százai igazol­ják, milliárdokra menő károkat okozott az országnak. GOK külön bírósága A jogrendhez tartozik a munkáskérdés megoldása is. Teljes mértékben helyesel minden olyan akciót, amely a munkásság anyagi jólétének emelését célozza. A munkások politikai szervezkedéséről szól ezután. Szakszervezetekbe tömörülnek. Ez névleg gazdasági alakulás, valóban azonban politikai ,­­szervezkedés. Kényszerítik a munkásokat a belépésre és munkanél­küliekké teszik azokat, akik nem lépnek be. A legna­gyobb terrort fejtik ki. Az államnak kötelessége min­den ilyen kényszer ellen megvédeni mindenkit. Telje­sen lehetetlen állapotnak tartja azt, hogy a lakosságot a maga bírájától elvonják. Kell, hogy mindenki a maga bírája előtt legyen felelős. Ezen a téren csodá­latos visszás állapotok vannak, így például a GOK-nak külön bírósága van.­­Kasnya Béla: Hozzátartozik az üzlethez! Vass József : Nyilatkozzék, micsoda üzlethez? Tessék megmondani! A pad­ot veri kezével. Bethlen István gróf: Kasnya felé kiabál: Magyarázza meg szavait! Micsoda üzlet? Az elnök a csengőt rázza és a zaj lecsillapultával kijelenti, hogy csakis akkor hívhatja föl magyarázatra a közbeszólót, ha a szónok már befejezte beszédét.) Gaál Gaszton ezután arról be­szél, hogy már két év óta, amióta Magyarország leg­nagyobb államférfiét nyolc akasztófára való fickó meg­gyilkolta, gróf Tisza István meggyilkolásának ügyé­ben azon veszekednek az ügyvédek, miként szívassa­nak vissza vallomásokat, hogyan vegyenek be vallo­másokat s az eljáró bíróság tulajdonképpen ma sincs tisztában, hogy áll az ügy. A perrendtartás hibája foly­tán ilyen állapotok állanak elő. Ezen segíteni kell! (Rassay Károly: Jó az a perrend! Más hiba van ott!) Ezután Kasnya Béla magyarázta meg közbeszólá­sát. Kijelentette, hogy ő képletesen értette az üzlet ki­fejezést.­­ Vass József szükségesnek tartja, hogy ezeket a lappangó gyanúsításokat, amelyeket jogosan destruk­ciónak nevezhet, (Taps az Andrássy-párton.) kellő ér­tékükre szállítsa le. A hétfői napirend megállapítása után Kálmán István interpellált a gödöllői koronauradalomban elő­fordult visszásságok miatt. Nagyatádi Szabó István földm­ivelési miniszter válasza után az ülés véget ért. VILÁG Vasárnap egy 80.000 holdas birtok van, egy Pallavicini gróf nevű zsidóéi (Derültség. Erek­ Károly: Kár a zsidókat védeni) (Csizmadia Sándor: Ez is zsidó?) Ez olyan uzsora, amit a kormánynak nem szabad tűrnie. Sürgeti a föld­birtokreform megoldását. Tiltakozik a választójogról szólva az ellen, hogy a nőktől az új választójogi tör­­vényben elvegyék a választójogot. Gaál Gaszton beszéde Szünet után Gaál Gaszton beszélt, örömmel fo­gadja hét év után az első költségvetési javaslatot. A békeszerződés konzekvenciáit le kell vonnunk, reméli ezen a téren ez a kormány nem esik, bele a megelőző kormány hibájába. A békeszeződ,és egyszerűen az erőszak útján létrejött béke, helyet megtartunk mindaddig, míg meg kell tarta­tunk. A királykérdésre­ külpolitikai vonatkozásban kell foglalkozni. Ezt a kérdést ki kell kapcsolni szerinte is. Ő a szabad ki­rályválasztás elvi álláspontján áll, de ezt az álláspon­tot, amelyet képvisel, törvényes úton akarja megvaló­sítani. Öt békeszerződés maga is eldönti ezt a kér­­e­ést azzal, hogy a Habsburgokat megfosztja trónjuk­tól. (Szterényi: Hol van ez? Nagy zaj. Szilágyi: Tessék­ megmutatni ezt a békeszerződésben.) Megengedem, hogy a túloldal jobban tudja talán magyarázni a bé­keszerződést, mint az ötös tanács. (Andrássy Gyula gróf: De az se mondja ezt. Pallavicini György: Hol van ez a békeszerződésben?) Én igy értelmezem. Meg kell győznünk a külföldet, hogy itt kultúra és jogrend van­­hogy nálunk végződik a Nyugat és rajtunk túl a Bal­kán kezdődik. Ez a legjobb területintegritási propa­ganda. A legelső kötelesség a jogrend helyreállítása. A jövend olyan csodálatos valami, amit mindenki másképpen magyaráz. Az én felfogásomban jogrend az, amikor mindenki csak a kötelességét teljesíti és senki másnak jogkörébe nem avatkozik, jogrend az, amikor önként választott hivatásának mindenki sza­badon élhet, jogrend az, amikor senki magát a tör­vény fölé nem helyezheti, amikor teljes élet- és va­­gyonbiztosság áll fenn és amikor az államnak megvan­­ az ereje, hogy a törvény korlátai közé szorítja mind­azokat, akik ez elvek ellen vétenek. (Zajos taps az ellenzék soraiban.) • A kritika a tisz­viselőkről

Next