Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)

1921-05-08 / 99. szám

A kisgazdák a numerus clausus, a botbüntetés, az internálások • és a mozirendelet ellen­­ Megemlékeztünk arról a mozgalomról, amely a kisgazdapárt egy részéből indult ki azzal a céllal, hogy a párt vezetőségét a kormány általános politikájával szemben erélyesebb állásfoglalásra késztesse. Azok a képviselők, akik ennek a mozgalomnak az élén álla­nak, hangoztatják, hogy a kormány nem törődik a kis­gazdapárt kívánságaival és mindent elkövet a párt le­járatására. Érdekes, hogy ma már nagyatádi Szabó István legszemélyesebb hívei is azt az álláspontot kép­viselik, hogy szakítani kell az eddigi megalkuvó poli­tikával és nyíltan kell fellépni a kormány reakciós terveivel szemben, ha nem akarják kitenni a pártot a teljes megsemmisülésnek. Rámutatnak arra, hogy az ed­digi utóválasztásokon a kisgazdapárt hivatalos j­öltjei­ mind csúnya kudarcot szenvedtek, ami egyáltalán nem­ nyújt sok reménységet a közelgő általános választá­sokra. A párt programmjából eddig semmi sem való­sult meg. A földbirtokreformot, valamint a házhelyek és a kisbérletekről szóló törvényt ugyan tető alá hoz­ták, de ezeknek a törvényeknek a végrehajtása érde­kében semmi sem történt. Sikerült megvalósítaniuk a kisgazdák régi kívánságát, a szabadforgalom helyre­állítását is, azonban ebben sincs köszönet, mert a ko­rona értékének javulása következtében a kisgazdák a szabadforgalomban rövidesen kevesebbet fognak kapni a gabonáért, mint amennyit a rekvirálások alkalmával kaptak. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter földadó­­iváltsága annyira meg fogja nyomorítani a kisgazdá­ikat, hogy ha meg is jelenik a földbirtokreform végre­hajtási rendelete, a gazdáknak nem lesz pénzük a föld­­­kifizetésére. Éppen ezért úgy ítélik meg a helyzetet,­­hogyha a párt továbbra is támogatja a kormányt ed­dig követett politikájában és nem veszik föl a harcot, akkor nem kerülhetik el, hogy a nemzet ne mondjon m­arasztaló ítéletet fölöttük. Ennek a hangulatnak a kialakulásához hozzájárul az is, hogy a Rassay vezetésével megalakult ellenzéki kisgazdapárt egyik sikert a másik után aratja abban a harcban, amelyet tulajdonképpen a kisgazdapárt programmjának a megvalósításáért folytat és amely­ben a kisgazdapárt csak azért nem vehet részt, mert a kormányban való részvétel által kezei meg vannak kötve. Elhatározták ezért, hogy nem fognak nyugodni addig, amíg nagyatádi Szabó Istvánt és az egész pár­tot nem sikerül aktivitásra késztetni, mindenek előtt a szabadságjogok védelmére. A pártkörben ma este fent járt képviselők egy­hangúlag amellett foglaltak állást, hogy a pártnak nem szabad járni, hogy az ellenzéki kisgazdacsoport egyedül küzdjön a botbüntetés, a numerus clausus ,és az internálások megszüntetéséért és ebben flassayékal feltétlenül segíteni kell. Követelték, hogy a párt erről az álláspontjáról értesítse a miniszterelnököt és amennyiben a kormányt nem sikerült arra bírni, hogy a numerus clausus és a bálbüntetés megszüntetését, valamint az internált táborok föloszlatását programm­­jába vegye, akkor azok a képviselők, akik nem haj­landók tovább viselni a felelősséget a szabadságjogok megszorításáért, menjenek ellenzékbe. Különböző jelekből arra lehet következtetni, hogy nagyatádi Szabó István egyetért az elégedetlenkedők­kel és így nincsen kizárva, hogy a politikában a közeli napokban döntő fordulat következik be. Ráday Gedeon belügyminisztert ma a régi mozi­sok húsztagú küldöttsége kereste föl. Nevük­ben I­vkovich Aladár háznagy arra kérte a bel­ügyminisztert, hogy a mozisok kérését fogadja jó­indulattal. Rákosi Jakab előadta, hogy Tomcsányi ren­delete becsületes munkával megszerzett magántulaj­donuktól fosztotta meg a mozisokat és ezért a belügy­minisztertől, mint a jogrend hivatott őrétől várják sú­lyos sérelmeik orvoslását. Memorandumot nyújtottak át Rádaynak, amelyben a mozirendelet végrehajtásá­nak egy évre való felfüggesztését kérték a moziren­delet utolsó paragrafusára való hivatkozással, amely kimondja, hogy a belügyminiszternek méltányos ese­tekben joga van a végrehajtást egy évre felfüggesz­teni. A belügyminiszter a mozisok memorandumát át­vette és kijelentette, hogy még nem volt alkalma ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni, azonban már eddig is tudomást szerzett különböző sérelmekről, számos panasz érkezett hozzá, amelyeket alapos vizsgálat tár­gyává fog tenni. Végleges választ nem adhat, de meg­ígéri, hogy 8—10 napon belül részletesen meg fogja vizsgálni a kérdés egész komplexumát és minden olyan esetben, amikor megbizonyosodik arról, hogy jogta­lanság történt, azokat orvosolni fogja. Amint munká­jával elkészült, a mozisokat ankétre hívja össze és az intézkedéseket a mozisok képviselőivel egyetértve kí­vánja megtenni. A kisgazdapártban ma este szóba került a mo­zisok ügye is és az a hangulat alakult ki, hogy a pártnak a mozisokat jogos kívánságaik elérése céljá­ból támogatni kell. A pártban egyébként ivet köröz­tek, amelyben az aláírókhoz internálási rendelet meg­szüntetését követelik. Gépfegyverekkel és aknavetőkkel harcolnak Felső-Sziléziában A Tim­is jelentése szerint a súlyos veszteségek, amelyeket az olasz csapatok a legutóbbi napokban Felső-Sziléziában szenvedtek, arra indították gróf Sforzát, hogy a felsősziléziai ügy gyors elintézé­sét kérje. A felsősziléziai—cseh határ mentén tegnap­­és ma délelőtt heves harcok dúltak. Az aknavetők dörgését, valamint a gyalogsági és géppuskatüzet Hillerolban és­ Ilukcsinban tisztán lehetett hallani. Kreuszenorlban még ma is áll a harc. A lefegyverzés az akadálya az ultimátum elfogadásának Az új német kormány megalakítása ügyében még­­­em történt döntés. Mayer párisi nagykövet, aki most Berlinben időzik, a birodalmi elnökkel való tár­gyalásai után megbeszélést folytatott a pártvezérek­kel és Kahr bajor miniszterelnökkel is tárgyalt a nép­őrségek kérdésében. A koalíciós pártok állítólag­ el­fogadják a pénzügyi feltételeket, de visszautasítják a többi feltételt, elsősorban a lefegyverzést, mivel elő­ször technikailag lehetetlen a lefegyverzést május harmincegyedikéig végrehajtani és másodszor, mivel a kormánynak nem állnak oly eszközök rendelkezé­sére, hogy a lefegyverzést esetleg hatalmi úton is végrehajthassa. Csak a szociáldemokraták és a füg­getlen szocialisták vannak az ultimátum feltétlen el­fogadása mellett, akiket a lefegyverzés kérdésében elfoglalt álláspontjuk indított erre az elhatározásra. A Radica-párt a független horvát köztársaságért A horvát köztársasági parasztpárt Sándor ré­­gens-herceghez a következő feliratot intézte : Mi, a horvát többség alulírotti képviselői örömmel ismerjük el azt a tényt, hogy horvátok, szerbek, szlo­vének és bolgárok nyelvi, erkölcsi és szellemi tekin­tetben szláv egység vagyunk. Horvát múltúak, külö­nösen pedig a legutóbbi két év keserű tapasztalásai azonban arra tanítanak, hogy a horvátokat és a szer­­beket a szó politikai értelmében nem szabad egy nép­nek tekinteni. Horvátország túlnyomóan köztársasági paraszttöbbségével már csak azért sem alkothat egy államot a szerb királysággal, mert Horvátország ezt nem akarja. Az önrendelkezés korlátlan j­oga és az a körülmény, hogy Horvátország politikán nemzeti, kulturális és gazdasági tekintetben külön egyéniség volt, megtiltja a horvátoknak, hogy a jövőben is egy nép legyenek a szerbekkel és velük egy államot al­kossanak. A horvát nép sohasem mondott le erről a jogáról. Eltévelyedett horvát urak kis csoportja már csak a horvát történelemre és érdekekre, valamint a horvát népnek az 1920 novemberi választások alkal­mával eklatánsan megnyilvánult akaratára való te­kintettel sem mondhatott le a horvát önrendelkezés jogára. Nem engedik el Bulgáriának a jóvátételt Szófiából jelentik. A jóvátétel­ bizottság a kapott utasítás alapján tovább tanulmányozza Bulgária pénz­ügyi és gazdasági helyzetét. A bizottság azokat az esz­közöket keresi, amelyekkel Bulgáriát vissza lehetne vezetni a fejlődés, a konszolidáció, a pénzügyi és ter­melési újjáépülés útjára. A jóvátétel kérdésében a bi­zottság véleménye szerint az ország jövedelme taka­rékosság és jó gazdálkodás mellett elég az évenkint fizetenő összegek fedezésére, úgy hogy halogatástól és a fizetendő összeg csökkentésétől nem kell tartani. Oroszország nem tudja kifizetni külföldi megrendeléseit Hughes államtitkár Gompert Sámuelhez, az Egyesült­ Államok szakszervezeti szövetségének elnökéhez, intézett levelében statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a gazdasági rendszer, nem pedig a blokád okozta Oroszország nyomorúságát. 1920. április havában megnyitották a Balti-tengert a világkereskedelem számára és Amerika 1920. jú­lius óta helyreállította a közvetlen kereskedelmi kapcsolatot Szovjetoroszországgal. Az eredmény Köl­ A snvietfk­QMfirstáői ü­gynele­kök óriási megrendeléseket tettek, mintegy heted­­félmilliárd dollár értékben, de semmit sem fizettek meg, biztosítékot sem adtak és hitelre sem tudtak szert tenni. Oroszország aranykészletéről teljesen téves felfogás uralkodik. A legmagasabb becslés szerint Oroszország legfeljebb 175 millió dollár arannyal rendelkezik. Még abban az esetben is, ha ez­t az egész összeget kivinnék a külföldre, alig lehetne vele a legszükségesebb beszerzé­seket fe­­lig2BV " Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Gyón és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben, Hausenstein és Vogier, M. Bukes Nachfolge­, Rudolf Mosso. Szerkesztőség és kiadóhivatal VL, Andrássy­ út 47.sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 450 kor., félévre 240 kor, negyed­évre 120 kor, egy hóra 40 kor. A „VILÁG” megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten,vidéken és pályaudva­rokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. XII. évfolyam Budapest, 1921 VASÁRNAP május 8.­­ 99-ik szilm 7.840.832-en maradtunk . . . A központi statisztikai hivatal most készült el az év első napjaiban tartott népszámlálás elő­zetes eredményeinek összeállításával. Eszerint Ma­gyarország jelenleg meg nem szállt területén —­ amelyben nincsen benn a délen nekünk ítélt, de a szerbektől megszállva tartott terület­e, 7,540.532 volt a népesség száma. A tízéves szaporulat 370.826 lélek Az 1910. évi népszámlálás ugyanezen a terü­leten 7,470.006 lelket talált. A­­szaporodás tehát 10 év alatt 370.826 lélek, vagyis kereket 1­5 száza­lék. Az előző évtizedben az integráns Magyar­­ország lakossága 8,5 százalékkal szaporodott. Ehhez képest a most elmúlt évtized népnövekvése, tekintettel arra, hogy ebből az időközből csak négy év volt normális, a többi pedig az óriási háborús veszteségek és az elmaradt születések miatt majdnem mind passzív volt — nem mond­ható nagyon alacsonynak. Minthogy a háborús veszteséget még mindig nem ismerjük pontosan, nem lehet megállapítani, hogy a népnövekvésből mennyi irható a természetes szaporodás és mennyi a menekülés következtében előállott beözönlés ja­vára. Annyi kétségtelen, hogy a megmaradt Ma­gyarországnak ezúttal nem kivándorlási többlete, hanem a megszállt területekről bevándorlási több­lete van. Az adatok egybevetéséből kitűnik, hogy a megszállt területekről történt beözönlés szám­szerűleg teljesen pótolta a háborús veszteséget és a háború előtt eltelt négy év kivándorlását. Az egyke és a latifundium Az egyes országrészeket véve, a népnövekvés ezúttal is a Dunántúl volt a legkisebb, ahol csak 2,8 százalékot tett ki, ellenben a Duna közén 7,3 százalékot ért el. Budapest népnövekvési aránya alig múlja felül az országos átlagot, ezzel szem­ben a főváros környékén elég jelentékeny nép­növekvés mutatkozik, úgy, hogy Pest vármegyé­nél még ebben az évtizedben is 12,1 százalékot tett a szaporodás, ami 123.840 léleknek felel meg. Az ország összes népnövekvéséből egyharmadrész esik tehát magára Pest megyére; a többi várme­gyének már távolról sincs ilyen nagy szaporodása. A teljes vármegyék közül Mosonban 6.1, Heves­ben 6.3 százalékos népszaporodás mutatkozik. A Dunántúl három megyében csökkenés mutatkozik: Baranyában 1.4, Tolnában 1.4 és Veszprémben 0­.1 százalék. Baranyában és Tolnában e kedve­­őetlen eredményt az egygyermek-rendszer okozta* 82 város helyett 92 A városi törvényhatóságok népnövekvése ez­úttal szintén jóval kisebb volt, mint az előző évti­zedben, bár kétségtelen, hogy a városi népesség most is jobban fejlődött, mint a vidéki. A megma­radt tíz törvényhatósági jogú város népessége ugyanis 5.9 százalékkal növekedett, míg a várme­gyéké csak 4.4 százalékkal. Az előző évtizedben az integráns Magyarországon 17.8 százalék, illetve 7.4 százalék volt e két arányszám. Az ország má­­­­sodik legnagyobb városának, Szegednek 109.896 lakosa volt, amibe nincs beleszámítva a szerb meg­szállás alatt levő Újszeged és az alsótanyák lakos­­­ságának száma. Ugyanazon a­ területen, amelyre a mostani népszámlálás kiterjedt, 1910-ben 105.413 főnyi volt a lakosság, a szaporodás tehát Szegeden tíz év alatt 4453 lélek, vagyis 4,3 százalék­­volt. Debrecen ezúttal szintén fölkerül a nagyvárosok' 'sorába 103.228 főnyi lakosságával; népszaporodása 11,3 százalék. Győr és Miskolc fejlődése szintén normálisnak mondható. A törvényhatósági jogú városok közül fogyás csak Hódmezővásárhelynél mutatkozik, 2,6 százalék. A mai Magyarország te­rületén 1910-ben 82 városnak és községnek volt 10.000-nél több lakosa, most pedig 92 városnak és községnek. E 92 város és község népessége tíz év alatt 7,3 százalékkal emelkedett, míg a többieké csak 3.5 százalékkal. Nagy-Budapest —­ 1,184.516 " A főváros környékének néhány népes közsé­gében most is szinte amerikai arányú fejlődés mu­tatkozik, ami részben megmagyarázza, hogy Buda­pest miért növekedett csak 5.2 százalékkal. Így­ Erzsébetfalván 30.21 Rákospalotán 41.5, Csepelen 42.9, Pestszentlőrincen 47­ 6, Cinkotán 59.3 és Kis­pesten 66.3 százalék a tízévi szaporodás aránya. Ha Budapesttel összefoglaljuk a szomszédos köz­ségeket, akkor Nagy-Budapestnek 1.184.516 lakosa van és a népszaporodás 1910 óta. 107.853 lélek, vagyis 10 százalék. Az utolsó évtizedben 11 népes város és község lakossága fogyott meg, még­pedig Szekszárd 6.4, Paks-6.8, Dimaföldván 3.2­­és Pága-3 százalékkal.

Next