Világ, 1921. november (12. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-01 / 244. szám

Kedd VILÁG 1921. november 1. 3 Csütörtökre összehívták a nemzetgyűlést Gróf Bethlen István miniszterelnök ma dél­előtt fogadta Hohler, Castagneto és Fouchet entente-ügyvivőket, akikkel több mint egy óra hosszat tartó tanácskozást folytatott. Ezeknek a tárgyalásoknak­ a során a nagy­ entente képviselői közölték a miniszterelnökkel, hogy a K­is-entente követeléseihez a nagy-entente is hozzájárul. Neve­zetesen a nagy-entente is magáévá teszi: 1. az égé.. .hal­álására. A uitente képviselőinek a miniszterelnökkel folytatott tár­gyalásai következtében a politikai szituáció újból súlyossá vált és ez tette szükségessé, hogy a kor­mány a detronizáció végrehajtására sürgős intéz­kedéseket tegyen folyamatba. E célból a ma dél­utáni minisztertanácson elhatározták, hogy a nem­zetgyűlést csütörtökre összehívják. A sürgönyöket már el is küldötték a képviselőknek. A kisgazda­­párt képviselő-tagjaihoz nagyatádi Szabó István a következő sürgönyt intézte: „Az ország súlyos helyzete és létérdeke kí­vánja, hogy ■ a szerdán délután hat órakor tar­tandó pártértekezleten feltétlenül jelenj meg. Csütörtökön a nemzetgyűlés tart ülést, megjele­nésedet minden körülmények között elvárom. Nagyatádi Szabó István:“ Tomcsányi terjesen be a detronizáló javaslatot A nemzetgyűlés csütörtöki ülése előtt, mint a­ nagyatádi Szabó István sürgönyéből is kiderül, a kisgazdapárti szerdán délután h­at órakor érte­­kezletet tart. Ezen az értekezleten jelen lesz gróf Bethlen István miniszterelnök is, valamint a kor­mány tagjai. A kisgazdapárt értekezlete után nyolc órakor tart értekezletet a kereszténypárt, amelyre­ a kisgazdapártból a kormány testületileg vonul át. Ezeken az értekezleteken fogják meg­beszélni­ a nemzetgyűlés csütörtöki ülésének pro­­grammját és azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a detronizáció végrehajtása céljából tervbe vett. A detronizálás a Habsburg-Lotharingiai ház valamennyire tagjára vonatkozik. A törvényjavas­latot most készítik az igazságügyminisztériumban Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter veze­tése alatt. A csütörtöki ülésen a következő ülés napirendjének megállapítása után Tomcsányi fogja beterjeszteni a törvényjavaslatot és annak sürgős letárgyalását fogja javasolni. A bizottság még a­ csütörtöki napon összeül és amennyiben a kereszténypárt nem fog ellenállást tanúsítani, úgy a javaslatot még ezen az ülésen letárgyalják és már pénteken a nemzetgyűlés elé terjesztik. Gróf Bethlen István miniszterelnök igyekezni fog a szerdai pártértekezleten a képviselőket, az ország legfontosabb érdekeire való hivatkozással, a detro­­nizációs javaslat legsürgősebb letárgyalásának életbevágóan fontos szükségességéről meggyőzni. E pillanatban nem lehet megjósolni, hogy a ke­reszténypárt milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben, de minden valószínűség amellett szól, hogy nem fog tudni kitérni a miniszterelnök kí­vánságának teljesítése elől. Ez esetben a pénteki és szombati ülésen másodszori és harmadszori ol­vasásban is el fogják fogadni az egész Habsburg­hoz detronizálásáról szóló igazságügyiminiszteri javaslatot. Nagyítilátás*­- detronizálásért Az eddigi tervek szerint a kormány nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy a kereszténypárt a tör­vény­javaslat megszavazásában részt vegyen. Amint ez a trianoni*gyeszerződés elfogadásánál történt, a kereszténypárt valószínűleg ki fog vonulni az ülésteremből és nincsen kizárva, hogy a disszi­­densek, a Friedrich-párt, a demokraták, sőt a kis­gazdapárt Rubinék­ szárnya is követni fogja a ke­reszténypártot. A detronizálás megszavazása azon­ban mégis biztosítottnak látszik nagyatádi Szabó István állásfoglalásával. Nagyatádi ugyanis haj­landónak nyilatkozott arra, hogy a vita során fölszólal és megindokolja a kormány nevében a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztásának törté­nelmi szükségességét. Nagyatádi Szabó István vál­lalkozott arra, hogy híveivel részt fog venni a detronizálás kimondásában és vállalkozott arra, hogy hívei közül egy sem fog a folyosóra mene­külni a nemzettel szemben való legszentebb köte­lességének teljesítése elől. A politikai köröket természetesen váratlanul érte a nemzetgyűlés összehívása. A külpolitikai szem­pontok döntő befolyása mellett azonban annyira eltörpültek a belpolitiki kérdések, hogy Bethlen­nek habozás nélkül a nemzetgyűlés sürgős össze­hívása mellett kellett döntenie.­­ „A történelmi pillanat nagyszerűsége" Az események váratlan fordulata nagy izgal­mat fesitatt­en a pártokban, különösen a kisgazda­­pártban, mert a kereszténypártban a nemzetgyű­lés összehívásáról az este folyamán még semmi bizonyosat nem tudtak. A kisgazdapártban csak a szélső szabadkirályválasztók jártak fenn, ezek nyomban bizalmas megbeszélésre vonultak vissza. Ezen a megbeszélésen Hencz Károly, Dömötör Mihály, Gömbös Gyula, Berky Gyula, Lipták Pál vettek részt, a Rubinek-frakciót pedig Rubinek István képviselte. Tomcsányi Vilmos Pál igazság­­ügyminiszter szintén megígérte, hogy feljön a pártba informálni a képviselőket, azonban úgy látszik más elfoglaltsága miatt nem teljesítette ígé­retét. A bizalmas megbeszélésen az a hangulat ala­kult ki, hogy a párt elvi álláspontjának minden gyakorlati konzekvenciáit le kell vonni és nem szabad engedni annak a beállításnak, amely a külső beavatkozásra való hivatkozással zavart akar támasztani a kisgazdapárt soraiban. Igaz ugyan, hogy a detronizálás most külállamok aka­ratának érvényesülése gyanánt jön létre, azonban ennek az ódiumát a kereszténypártra hárítják. ők már egy évvel ezelőtt és olyan körülmények­­ között követelték a Habsburgok detronizálását, amikor ezt a külállamok beavatkozása nélkül is végre lehetett volna hajtani. Mindenben helyesel­ték nagyatádi Szabó István férfias állásfoglalását és bár mindenki meg volt illetődve a történelmi pillanat nagyszerűségétől, — amint az egyik ve­zető politikus mondotta munkatársunknak, — mégis habozás nélkül jelentették ki, hogy öröm­mel és ügyük igazságának tudatában vállalkoztak a nagy feladat végrehajtására. Izgatom a­ pártokban Függetlenül a nemzetgyűlés összehívása által fölidézett izgalmaktól, a pártokban ma este kü­lönböző nyugtalanságot keltő h­írek terjedtek el. Különösen a kisgazdapártban hangsúlyozták a képviselők, hogy a helyzet nagyon súlyos, sokkal súlyo ' ’ ' " ..........’5". A w.. . .yui Vj. . u&z... o­­­te A felszabadult területeken ma megejtett vá­­lasztjjsjjjjí.ról még végleges eredmények nem érkez­tek a pártokba. Eddig csak arról tudnak bizonyo­san, hogy a dárdai kerületben Mándy Samu kis­gazdapárti győzött és Ujszabadkán Koródy-Ka­­tona János jött be 816 szótöbbséggel. A kisgazdapárt eddigi információi szerint a mohácsi, siklósi, bajai, törökkanizsai és kiszom­­bori kerületekben a kisgazdapárti jelöltek megvá­lasztása látszik valószínűnek, míg a villányi, pécsi II. és regőcei kerületekben pótválasztásra van ki­látás. Haller István a kihallgatásáról Haller István a kormányzónál történt kihall­gatásáról a következő nyilatkozatot tette: " A kormányzó hármunkat magához kére­­tet, elsősorban azért, hogy informáljon bennünket a l­ipolikai helyzetről és egyben részletesen el­mondta az eseményeket, amelyek a közeli napok­ban lejátszódtak, hogy ilyenformán bizonyos is­meretekre támaszkodhassunk. Azzal az impresszió­val hagytuk el a kormányzót, hogy a kétségkívül veszedelmes helyzetből is az ország jövőjének biz­tosításával fogunk kikerülni. Az elhatározottság­nak és mérsékletnek­, egyben azonban a viszonyok­hoz alkalmazkodó és erőtényezőket számbavevő politikával lehet ezt elérni. A kormány nem mond le A Világ a legfontosabb belső és külső politi­kai eseményekkel kapcsolatban a következő infor­mációkat kapja jól informált forrásból . A helyzet kétségkívül igen súlyos, ami leg­­elsősorban úgy állott elő, hogy ma már a nagy­­entente is elfogadta a kis-entente amaz álláspont­ját, hogy nemcsak IV. Károly királyt, hanem a Habsburg-házat kell detronizálni. A kormány kényszerhelyzetbe jutott és vele együtt osztoznak ebben a kényszerhelyzetben a politikai pártok is. Értesülésem szerint a Bethlen-kormány nem lát okot arra, hogy ennek a külpolitikai fordulatnak a hatása alatt lemondjon, ha bebizonyosodik, hogy a pártok bizalmát bírja. Szerdán gróf Bethlen Ist­ván miniszterelnök meg fog jelenni mindkét kor­mányzópártban és informálni fogja a legteljesebb őszinteséggel a pártokat. Valószínűleg szerdán a kormány mindkét párt értekezletén fel fogja vetni a bizalmi kérdést és remény van arra,, hogy a pár­tok a kényszerhelyzetbe jutott kormánytól nem fogják megtagadni bizalmukat, bár mindenesetre vannak politikusok, akik elvi meggyőződésük el­len cselekszenek. Ha a kormány a kormányzó­pártok bizalmát bírja, akkor szerintük nincs ok a válságra. A kereszténypárt kényszerhelyzetben van és valószínű, hogy a pártnak lesz olyan része, amely a kényszerű aktusokban nem kíván majd résztvenni és inkább azt a megoldást választja, amelyet egyes csoportok a trianoni béke megsza­vazása alkalmával választottak. A pártban külön­ben szerintünk csak a kisebbség tartozik az ultralegitimisták csoportjába, nem lehetetlen, hogy ez a csoport nem válik-e ki a pártból, azt ma még nem lehet tudni. Futóhomok Írta: Rupert Rezső Végzetes, nagy kérdésül* •­sorozata egész tör­ténelmünk. Élet-halálisérvesek egymásutánja. És mégis örök ismétlő írése örök végzetünknek, hogy egyetérteni anhil sem tudunk. Nem tudtunk összefogni Muhi, Mohács, Maj­­tény és Világos után sem; nem tudunk összefogni még ma sem: Trianon után. Pedig ma is csak ar­ról van szó, amiről volt mindig: nemzeti függet­lenségünkről, úgy külső, mint belső politikai éle­tünkben. Ma is ez forog veszélyben. De — úgy látszik­ — ma sem fog, s még ma sem tud a függetlenség, az önrendelkezés ügye, a kérdések kérdése, össze­fogni bennünket; pedig mint mindig, ma is él a magyar milliók uralkodó érzése, kiolthatatlan vá­gya.Milyen különös, milyen, megdöbbentő, hogy mégsem ez politikánknak fundamentuma, fi­lm is volt az sohasem, legfeljebb néhányszor, vérben kelő és nyugovó szabadságharcos napok idején; akkor is csak addig, míg az utolsó nyílvessző el­repült vagy az utolsó ágyudörej hangja elhalt. Aztán kezdődött mindig újra és újra, mint leg­utóbb némi szünettel Világos után is, a magyar nép szolgasága­ kezdődött az, hogy a minden csepp vérében függetlenségi érzésű magyar nép magyar törvényhozása és sorsát intéző minden más hatalma is magyar emberek agyával és izmai­val küzdött a magyar nemzet és a magyar polgár szabadsága, önrendelkező akarata ellen. Ordók, protekció, osztályönzés és hatalom­vágy, erőszak, elnyomás, lélekvásárlás és hazug­ságok világa lett a magyar föld, egyben pedig ide­gen érdekek gyarmata, melyben keveseké — a ha­talom készséges szolgáié — volt minden, a millióké csak az, hogy napestig dolgozhattak és kereshet­ték adóra, melyet nagyrészben az osztályönzés vagy idegen, sőt ellenséges érdekek céljaira paza­roltak el, hogy végül e célokra kelljen pazarolni a magyar vér tengerét is ... Bizony nem lehet tudni, hogy fia önfiai —­­majd egy évtized előtt csak e lé nem törik utolsó nemzeti ellenállásunkat, meg nem fosztanak ben­nünket az önrendelkezésnek még csak lehetőségé­től is, lett volna-e világháború . . . Bizonyos, hogy az a pártabszolutizmus, mely a letörésre követke­zett és az a hatalom, melyet szolgált, végre is le­hetetlenné tette, hogy csak szót emeljünk is ellene. Pedig ha azoknak, kik a hadakat útbaindították, számolni kellett volna előbb még a magyar nem­zet akaratával is ... De óvatosabbak lettek volna, de másképp történhetett volna akkor minden...! íme ennyit érhet, ilyen rengeteg sokat érhet, ha egy nemzetnek függetlensége, önrendelkezési joga van. De hát miért nem lehetett és lehet meg ez az önrendelkező hatalma a magyar népnek, mikor mindig csak függetlenségi érzésű volt és m­a is az? Megmagyarázza ezt történelmünk. Sajátságos dualizmus vonul végig rajta. Ami szenvedés, fá­rasztó küzdelem van benne, az végig minden szá­zadon át a nemzet egyetemes történelme: minden magyar kivette belőlük részét, vagy inkább kivet­ték ezt csak a milliók; míg ami boldogság, jog, hatalom egynéhány lapjára írva van: mind csak egy kisszámú uralkodó­ osztályé. Ez különben érthető, így volt ez e világon mindenütt. A régi társadalmi és államberendezkedés arisztokratikus, rendi jellege így hozta ezt magával. Szerencsétle­nebbek csak azért voltunk, mint a többi nemzetek, mert nálunk a rendi világ leomlása után is foly­tatódott a régi divat. Vezető­ társadalmunk, ha a formát le is f­el-­het vetkőznie, megtartotta lényegét, azt, hogy a milliókkal szemben továbbra is uralkodó­ osztály maradt nemcsak társadalmi, hanem politikai érte­lemben is. Ebből pedig okszerűen következett, hogy akik élén álltak, azok — mert két dudás ,egy csárdában nem fér el — tovább is folytatták a régi harcot. Mindössze csak az történt, hogy a magyar történelem színpadjának örök szereplői, az előjogokért küzdő Gorák és Újlakiak s még annyi mások, új néven jelentek meg a régi aré­nában. Utolsó évtizedeinknek is belső történelme alig egyéb, mint — ahogy már tradíció — arisztokrata­­családaink egymás ellen vívott küzdelme, melyben a magyar milliók csak statiszta­ szerepet játszanak. Ha csak 67 óta elemezzük is történelmünket, mi más az, mint az Andrássyak és Tiszák hatalmi vetélkedése és vetélkedése az ő közös érdekű uszá­lyaiknak. Egyszer egyik, máskor másik maradt felül. Ami aztán egyúttal másokkal, a nemzettel magával is és végül királyával is történt, az csak esetlegesség, az csak epizód, ami mind beilleszke­­dedik ebbe a Gara—Újlaki harcba, melyben a di­nasztikus hűség, vagy néha a milliók felé való kö­zeledés is aszerint erősödött és gyengült, vagy köl­tözködött át egyik oldalról a másikra, amint egyik vagy másik új Gara-család győzelmi esélyét be­folyásolta. Az egymásután következő dinasztiák­nak természetesen kedvezett ez a helyzet, mely­ben főrangú családok vetélkedtek abban, hogy a maguk kis koncáért melyik adjon többet az ural­kodónak a nemzet javaiból. •Azzal aztán senki sem törődött, hogy, közben

Next