Világ, 1921. november (12. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-01 / 244. szám
Kedd VILÁG 1921. november 1. 3 Csütörtökre összehívták a nemzetgyűlést Gróf Bethlen István miniszterelnök ma délelőtt fogadta Hohler, Castagneto és Fouchet entente-ügyvivőket, akikkel több mint egy óra hosszat tartó tanácskozást folytatott. Ezeknek a tárgyalásoknak a során a nagy entente képviselői közölték a miniszterelnökkel, hogy a Kis-entente követeléseihez a nagy-entente is hozzájárul. Nevezetesen a nagy-entente is magáévá teszi: 1. az égé.. .halálására. A uitente képviselőinek a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai következtében a politikai szituáció újból súlyossá vált és ez tette szükségessé, hogy a kormány a detronizáció végrehajtására sürgős intézkedéseket tegyen folyamatba. E célból a ma délutáni minisztertanácson elhatározták, hogy a nemzetgyűlést csütörtökre összehívják. A sürgönyöket már el is küldötték a képviselőknek. A kisgazdapárt képviselő-tagjaihoz nagyatádi Szabó István a következő sürgönyt intézte: „Az ország súlyos helyzete és létérdeke kívánja, hogy ■ a szerdán délután hat órakor tartandó pártértekezleten feltétlenül jelenj meg. Csütörtökön a nemzetgyűlés tart ülést, megjelenésedet minden körülmények között elvárom. Nagyatádi Szabó István:“ Tomcsányi terjesen be a detronizáló javaslatot A nemzetgyűlés csütörtöki ülése előtt, mint a nagyatádi Szabó István sürgönyéből is kiderül, a kisgazdapárti szerdán délután hat órakor értekezletet tart. Ezen az értekezleten jelen lesz gróf Bethlen István miniszterelnök is, valamint a kormány tagjai. A kisgazdapárt értekezlete után nyolc órakor tart értekezletet a kereszténypárt, amelyre a kisgazdapártból a kormány testületileg vonul át. Ezeken az értekezleteken fogják megbeszélni a nemzetgyűlés csütörtöki ülésének programmját és azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a detronizáció végrehajtása céljából tervbe vett. A detronizálás a Habsburg-Lotharingiai ház valamennyire tagjára vonatkozik. A törvényjavaslatot most készítik az igazságügyminisztériumban Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter vezetése alatt. A csütörtöki ülésen a következő ülés napirendjének megállapítása után Tomcsányi fogja beterjeszteni a törvényjavaslatot és annak sürgős letárgyalását fogja javasolni. A bizottság még a csütörtöki napon összeül és amennyiben a kereszténypárt nem fog ellenállást tanúsítani, úgy a javaslatot még ezen az ülésen letárgyalják és már pénteken a nemzetgyűlés elé terjesztik. Gróf Bethlen István miniszterelnök igyekezni fog a szerdai pártértekezleten a képviselőket, az ország legfontosabb érdekeire való hivatkozással, a detronizációs javaslat legsürgősebb letárgyalásának életbevágóan fontos szükségességéről meggyőzni. E pillanatban nem lehet megjósolni, hogy a kereszténypárt milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben, de minden valószínűség amellett szól, hogy nem fog tudni kitérni a miniszterelnök kívánságának teljesítése elől. Ez esetben a pénteki és szombati ülésen másodszori és harmadszori olvasásban is el fogják fogadni az egész Habsburghoz detronizálásáról szóló igazságügyiminiszteri javaslatot. Nagyítilátás*- detronizálásért Az eddigi tervek szerint a kormány nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy a kereszténypárt a törvényjavaslat megszavazásában részt vegyen. Amint ez a trianoni*gyeszerződés elfogadásánál történt, a kereszténypárt valószínűleg ki fog vonulni az ülésteremből és nincsen kizárva, hogy a disszidensek, a Friedrich-párt, a demokraták, sőt a kisgazdapárt Rubinék szárnya is követni fogja a kereszténypártot. A detronizálás megszavazása azonban mégis biztosítottnak látszik nagyatádi Szabó István állásfoglalásával. Nagyatádi ugyanis hajlandónak nyilatkozott arra, hogy a vita során fölszólal és megindokolja a kormány nevében a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztásának történelmi szükségességét. Nagyatádi Szabó István vállalkozott arra, hogy híveivel részt fog venni a detronizálás kimondásában és vállalkozott arra, hogy hívei közül egy sem fog a folyosóra menekülni a nemzettel szemben való legszentebb kötelességének teljesítése elől. A politikai köröket természetesen váratlanul érte a nemzetgyűlés összehívása. A külpolitikai szempontok döntő befolyása mellett azonban annyira eltörpültek a belpolitiki kérdések, hogy Bethlennek habozás nélkül a nemzetgyűlés sürgős összehívása mellett kellett döntenie. „A történelmi pillanat nagyszerűsége" Az események váratlan fordulata nagy izgalmat fesitatten a pártokban, különösen a kisgazdapártban, mert a kereszténypártban a nemzetgyűlés összehívásáról az este folyamán még semmi bizonyosat nem tudtak. A kisgazdapártban csak a szélső szabadkirályválasztók jártak fenn, ezek nyomban bizalmas megbeszélésre vonultak vissza. Ezen a megbeszélésen Hencz Károly, Dömötör Mihály, Gömbös Gyula, Berky Gyula, Lipták Pál vettek részt, a Rubinek-frakciót pedig Rubinek István képviselte. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter szintén megígérte, hogy feljön a pártba informálni a képviselőket, azonban úgy látszik más elfoglaltsága miatt nem teljesítette ígéretét. A bizalmas megbeszélésen az a hangulat alakult ki, hogy a párt elvi álláspontjának minden gyakorlati konzekvenciáit le kell vonni és nem szabad engedni annak a beállításnak, amely a külső beavatkozásra való hivatkozással zavart akar támasztani a kisgazdapárt soraiban. Igaz ugyan, hogy a detronizálás most külállamok akaratának érvényesülése gyanánt jön létre, azonban ennek az ódiumát a kereszténypártra hárítják. ők már egy évvel ezelőtt és olyan körülmények között követelték a Habsburgok detronizálását, amikor ezt a külállamok beavatkozása nélkül is végre lehetett volna hajtani. Mindenben helyeselték nagyatádi Szabó István férfias állásfoglalását és bár mindenki meg volt illetődve a történelmi pillanat nagyszerűségétől, — amint az egyik vezető politikus mondotta munkatársunknak, — mégis habozás nélkül jelentették ki, hogy örömmel és ügyük igazságának tudatában vállalkoztak a nagy feladat végrehajtására. Izgatom a pártokban Függetlenül a nemzetgyűlés összehívása által fölidézett izgalmaktól, a pártokban ma este különböző nyugtalanságot keltő hírek terjedtek el. Különösen a kisgazdapártban hangsúlyozták a képviselők, hogy a helyzet nagyon súlyos, sokkal súlyo ' ’ ' " ..........’5". A w.. . .yui Vj. . u&z... ote A felszabadult területeken ma megejtett választjjsjjjjí.ról még végleges eredmények nem érkeztek a pártokba. Eddig csak arról tudnak bizonyosan, hogy a dárdai kerületben Mándy Samu kisgazdapárti győzött és Ujszabadkán Koródy-Katona János jött be 816 szótöbbséggel. A kisgazdapárt eddigi információi szerint a mohácsi, siklósi, bajai, törökkanizsai és kiszombori kerületekben a kisgazdapárti jelöltek megválasztása látszik valószínűnek, míg a villányi, pécsi II. és regőcei kerületekben pótválasztásra van kilátás. Haller István a kihallgatásáról Haller István a kormányzónál történt kihallgatásáról a következő nyilatkozatot tette: " A kormányzó hármunkat magához kéretet, elsősorban azért, hogy informáljon bennünket a lipolikai helyzetről és egyben részletesen elmondta az eseményeket, amelyek a közeli napokban lejátszódtak, hogy ilyenformán bizonyos ismeretekre támaszkodhassunk. Azzal az impresszióval hagytuk el a kormányzót, hogy a kétségkívül veszedelmes helyzetből is az ország jövőjének biztosításával fogunk kikerülni. Az elhatározottságnak és mérsékletnek, egyben azonban a viszonyokhoz alkalmazkodó és erőtényezőket számbavevő politikával lehet ezt elérni. A kormány nem mond le A Világ a legfontosabb belső és külső politikai eseményekkel kapcsolatban a következő információkat kapja jól informált forrásból . A helyzet kétségkívül igen súlyos, ami legelsősorban úgy állott elő, hogy ma már a nagyentente is elfogadta a kis-entente amaz álláspontját, hogy nemcsak IV. Károly királyt, hanem a Habsburg-házat kell detronizálni. A kormány kényszerhelyzetbe jutott és vele együtt osztoznak ebben a kényszerhelyzetben a politikai pártok is. Értesülésem szerint a Bethlen-kormány nem lát okot arra, hogy ennek a külpolitikai fordulatnak a hatása alatt lemondjon, ha bebizonyosodik, hogy a pártok bizalmát bírja. Szerdán gróf Bethlen István miniszterelnök meg fog jelenni mindkét kormányzópártban és informálni fogja a legteljesebb őszinteséggel a pártokat. Valószínűleg szerdán a kormány mindkét párt értekezletén fel fogja vetni a bizalmi kérdést és remény van arra,, hogy a pártok a kényszerhelyzetbe jutott kormánytól nem fogják megtagadni bizalmukat, bár mindenesetre vannak politikusok, akik elvi meggyőződésük ellen cselekszenek. Ha a kormány a kormányzópártok bizalmát bírja, akkor szerintük nincs ok a válságra. A kereszténypárt kényszerhelyzetben van és valószínű, hogy a pártnak lesz olyan része, amely a kényszerű aktusokban nem kíván majd résztvenni és inkább azt a megoldást választja, amelyet egyes csoportok a trianoni béke megszavazása alkalmával választottak. A pártban különben szerintünk csak a kisebbség tartozik az ultralegitimisták csoportjába, nem lehetetlen, hogy ez a csoport nem válik-e ki a pártból, azt ma még nem lehet tudni. Futóhomok Írta: Rupert Rezső Végzetes, nagy kérdésül* •sorozata egész történelmünk. Élet-halálisérvesek egymásutánja. És mégis örök ismétlő írése örök végzetünknek, hogy egyetérteni anhil sem tudunk. Nem tudtunk összefogni Muhi, Mohács, Majtény és Világos után sem; nem tudunk összefogni még ma sem: Trianon után. Pedig ma is csak arról van szó, amiről volt mindig: nemzeti függetlenségünkről, úgy külső, mint belső politikai életünkben. Ma is ez forog veszélyben. De — úgy látszik — ma sem fog, s még ma sem tud a függetlenség, az önrendelkezés ügye, a kérdések kérdése, összefogni bennünket; pedig mint mindig, ma is él a magyar milliók uralkodó érzése, kiolthatatlan vágya.Milyen különös, milyen, megdöbbentő, hogy mégsem ez politikánknak fundamentuma, film is volt az sohasem, legfeljebb néhányszor, vérben kelő és nyugovó szabadságharcos napok idején; akkor is csak addig, míg az utolsó nyílvessző elrepült vagy az utolsó ágyudörej hangja elhalt. Aztán kezdődött mindig újra és újra, mint legutóbb némi szünettel Világos után is, a magyar nép szolgasága kezdődött az, hogy a minden csepp vérében függetlenségi érzésű magyar nép magyar törvényhozása és sorsát intéző minden más hatalma is magyar emberek agyával és izmaival küzdött a magyar nemzet és a magyar polgár szabadsága, önrendelkező akarata ellen. Ordók, protekció, osztályönzés és hatalomvágy, erőszak, elnyomás, lélekvásárlás és hazugságok világa lett a magyar föld, egyben pedig idegen érdekek gyarmata, melyben keveseké — a hatalom készséges szolgáié — volt minden, a millióké csak az, hogy napestig dolgozhattak és kereshették adóra, melyet nagyrészben az osztályönzés vagy idegen, sőt ellenséges érdekek céljaira pazaroltak el, hogy végül e célokra kelljen pazarolni a magyar vér tengerét is ... Bizony nem lehet tudni, hogy fia önfiai —majd egy évtized előtt csak e lé nem törik utolsó nemzeti ellenállásunkat, meg nem fosztanak bennünket az önrendelkezésnek még csak lehetőségétől is, lett volna-e világháború . . . Bizonyos, hogy az a pártabszolutizmus, mely a letörésre következett és az a hatalom, melyet szolgált, végre is lehetetlenné tette, hogy csak szót emeljünk is ellene. Pedig ha azoknak, kik a hadakat útbaindították, számolni kellett volna előbb még a magyar nemzet akaratával is ... De óvatosabbak lettek volna, de másképp történhetett volna akkor minden...! íme ennyit érhet, ilyen rengeteg sokat érhet, ha egy nemzetnek függetlensége, önrendelkezési joga van. De hát miért nem lehetett és lehet meg ez az önrendelkező hatalma a magyar népnek, mikor mindig csak függetlenségi érzésű volt és ma is az? Megmagyarázza ezt történelmünk. Sajátságos dualizmus vonul végig rajta. Ami szenvedés, fárasztó küzdelem van benne, az végig minden századon át a nemzet egyetemes történelme: minden magyar kivette belőlük részét, vagy inkább kivették ezt csak a milliók; míg ami boldogság, jog, hatalom egynéhány lapjára írva van: mind csak egy kisszámú uralkodó osztályé. Ez különben érthető, így volt ez e világon mindenütt. A régi társadalmi és államberendezkedés arisztokratikus, rendi jellege így hozta ezt magával. Szerencsétlenebbek csak azért voltunk, mint a többi nemzetek, mert nálunk a rendi világ leomlása után is folytatódott a régi divat. Vezető társadalmunk, ha a formát le is fel-het vetkőznie, megtartotta lényegét, azt, hogy a milliókkal szemben továbbra is uralkodó osztály maradt nemcsak társadalmi, hanem politikai értelemben is. Ebből pedig okszerűen következett, hogy akik élén álltak, azok — mert két dudás ,egy csárdában nem fér el — tovább is folytatták a régi harcot. Mindössze csak az történt, hogy a magyar történelem színpadjának örök szereplői, az előjogokért küzdő Gorák és Újlakiak s még annyi mások, új néven jelentek meg a régi arénában. Utolsó évtizedeinknek is belső történelme alig egyéb, mint — ahogy már tradíció — arisztokratacsaládaink egymás ellen vívott küzdelme, melyben a magyar milliók csak statiszta szerepet játszanak. Ha csak 67 óta elemezzük is történelmünket, mi más az, mint az Andrássyak és Tiszák hatalmi vetélkedése és vetélkedése az ő közös érdekű uszályaiknak. Egyszer egyik, máskor másik maradt felül. Ami aztán egyúttal másokkal, a nemzettel magával is és végül királyával is történt, az csak esetlegesség, az csak epizód, ami mind beilleszkededik ebbe a Gara—Újlaki harcba, melyben a dinasztikus hűség, vagy néha a milliók felé való közeledés is aszerint erősödött és gyengült, vagy költözködött át egyik oldalról a másikra, amint egyik vagy másik új Gara-család győzelmi esélyét befolyásolta. Az egymásután következő dinasztiáknak természetesen kedvezett ez a helyzet, melyben főrangú családok vetélkedtek abban, hogy a maguk kis koncáért melyik adjon többet az uralkodónak a nemzet javaiból. •Azzal aztán senki sem törődött, hogy, közben