Világ, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

2 VILÁG Bailer a vezére, két malomkő között vergődik, mert egyrészről Rakovszkyék, egyelőre még mint a kormányt támogató párt tagjai, a legélesebb tá­madásokat intézik a kormány ellen, másfelől a Vasi—Bernolák—Hegyeshalmy-trió, támogatva a Huszár—Emnszt-duó által, mindent elkövet, hogy a képviselőket Rakovszkyék ellen nyílt állásfog­lalásra bírja. Eddig azonban minden kísérletük kudarccal végződött. Az a közvetítő megoldás, amelynek értelmében a párt egy közös centrum fenntartásával három részre szakadt volna: a ke­resztényszocialistákra, a katolikus színezetű föld­műves pártra és a Rakovszkyék vezetése alatt álló keresztény polgári pártra, szintén meghiúsult. Ez a megoldás pedig lehetővé tette volna azt, hogy a kizárás elkerülésével távolítsák el Rakovszkyé­­kat a kormányt támogató pártból, mert már ere­detileg úgy tervezték, hogy a Rakovszky-féle pol­gári szárny ellenzékbe megy ugyanakkor, amikor a másik két csoport fenntartja kormánytámogató álláspontját. Egyelőre az a helyzet, hogy nem me­rik összehívni az értekezletet, amely hivatva lenne végleg tisztázni a helyzetet. Bethlen István gróf hazaérkezése valószínű­leg meg fogja gyorsítani az események további fejlődését és a miniszterelnök nyomására a jövő hét elején valamiféle irányban feltétlenül dönteni kell Halleréknak. A kisgazdák és a disszidensek fúzióját valószínűleg kedden vagy szerdán per­fektuálják és ezután Bethlen hozzá fog látni ahhoz, hogy a kereszténypártba is erélyes kézzel elválassza a salakot a színaranytól. Keresztény Nemzeti Földműves és Polgári Párt A keresztény nemzeti párt —a­mint a Magyar Kurír jelenti —­ szombat este értekezletet tartott, ame­lyet Friedrich István, a párt elnöke, nyitott meg a következő szavakkal: -- Sürgősen nagygyűlést hívtam össze, mert a keresztény nemzeti párt történetének egy fordulópont­jához érkezett. A keresztény nemzeti párt képviselő­­tagjai egy fontos és döntő elhatározás előtt állanak. Mielőtt ebben a kérdésben döntenénk, szükségesnek tartjuk, hogy a választóközönség hozzájárulását kikér­jük. Ezért h­ívtuk össze ezt az értekezletet. Hor­­nyánszky Zoltán képviselőtársam ugyanis a követ­kező indítványt nyújtotta be a párthoz: „Indítványozom, hogy pártunk a keresztény nemzeti párt címét a mai napon a következő címre változtassa át: keresztény nemzeti földmíves és pol­gári párt.“ Ezután Hornyánszky Zoltán indokolta meg indít­ványát. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a pártnak eddigi címe csak tehertétele volt a pártnak. Ugyanis azok a keresztény nemzeti intranzigens gondolkodású földmívesek és polgárok, akik a párt politikai nézeteivel teljesen azonosították magu­kat, azért nem léphettek be választóik közé, mert a párt címe szinte csak a városi elemekre támaszko­dott A párt képviselője akar lenni a falu azon föld­­míveseinek is, akik kiesnek a több holdas kisgazdák osztályából. A nagygyűlés egyhangúlag elfogadta az előterjesz­tett címváltoztatást. A tized A pártértekezlet után Friedrich István a kö­vetkezőket mondotta : — A politikai helyzet nagymértékben tisztá­zódott. A vezetésem alatt álló párt címét és pro­­grammját kibővítette és azzal, hogy a „Földműves és Polgári“ jelzőt fölvette, módot akar nyújtani arra, hogy a keresztény nemzeti és intranzigens alapon álló szegény földműves néposztály és a más foglalkozású kispolgárok megfelelő képvise-­­ lethez jussanak. A párt ezzel a programoskibővi-­­ léssel és címváltoztatással lehetővé tette azt, hogy a keresztény pártnak régóta tartó vajúdása véget érjen. Azok a kereszténypárti képviselők ugyanis, akik a parlamentben már régóta ellenzéki szere­pet játszanak, a mai napon kiléptek a keresztény­­pártból és a következő levelet intézték hozzám :­­ „Alulírottak ezennel belépünk a vezetésed­­ alatt álló Keresztény Nemzeti Földműves és Pol-­­­gári Pártba. 1922 január 14. Lingauer Albin, Ferdinándy Gyula, Taszter Béla, Sigray Antal gróf, Windischgraetz Lajos herceg, Huszár Elemér, Beniczky Ödön, So­mogyi István, Rakovszky István, Pallavicini György őrgróf.“ Rakovszky és Taszter nyilatkozata Munkatársunk még az éjszaka folyamán fel­kereste Rakovszky Istvánt és Taszter Bélát és kö­zölte velük a Friedrich-párti értekezlet lefolyását. Úgy Rakovszky, mint Taszler a legnagyobb­ meg­lepetéssel vették tudomásul munkatársunk elbe­szélését és a leghatározottabban kijelentették,­­ hogy a Friedrich-pártba történt belépésükről szóló közlés nem felel meg a valóságnak. Rakovszky egyébként a következőket mondotta: —■ Férem, hogy a leghatározottabban cá­folja meg úgy az én nevemben, mint a politikai elvbarátaim nevében a Friedrich-pártba való be­lépésem hírét. Az egész dologból egyetlen szó sem igaz, nekünk eszünk ágában sem volt be­lépni a Friedrich-pártba és senkit sem hatcl­maztunk fel arra, hogy ezt a Friedrich-párt ér­tekezletén bejelentse. Taszler Béla pedig a következő nyilatkozat közzétételére hatalmazta fel munkatársunké­t­ A Friedrich-párttal valóban folytak bi­zonyos tárgyalások, ezek azonban távolról sem arra vonatkoztak, hogy mi lépjünk be a Fried­­rich-pártba, hanem arról volt szó, hogy Fried­­richékkel egységes pártot alkossunk. Ezt termé­szetesen bizonyos feltételekhez kötöttük. Egészen addig, amíg ezek a feltételek nem teljesülnek, szó sem volt arról, hogy velük egyesüljünk. Ar­ra pedig, hogy mi az ő pártjukba lépjünk be, egyetlen pillanatig se gondoltunk, részünkről ilyen irányú lépés nem történt és mi nem va­gyunk hajlandók semmi körülmények közt a Friedrich-pártba belépni. Egyáltalában nem tu­dom, hogy minek minősítsem a Friedrich-párt­­ban ma este történt azt a bejelentést, mintha mi a pártba beléptünk volna. Mi van a kulisszák mögött ? Rakovszky és Taszler kijelentései után igye­keztünk érintkezésbe lépni Friedrich Istvánnal, ami azonban nem sikerült. Friedrich lapunk zár­táig nem érkezett haza lakására. Hogy Friedrich és Rakovszky ellentétes nyilatkozatai mögött mi rejlik, azt nem lehetett megállapítani. Annyi ki­króf Bethlen István miniszterelnök ma dél­után magához kérette nagyatádi Szabó Istvánt és Gaál Gasztont, akikkel megismertette a válasz­tójogi tervezetet. A tanácskozáson részt vett gróf Klebelsberg Imre belügyminiszter is. Se Nagy­atádi, se Gaál nem­ voltak hajlandók az értekezlet lefolyásáról nyilatkozatot tenni, miután titoktar­tást fogadtak., Gaál Gaszton csak annyit jelzett, hogy a jövő hét elején közölni fogják a párt szű­­kebb bizottságával a miniszterelnöktől nyert in­formációkat és csak miután ennek a bizottságnak a jóváhagyását megnyerték, terjesztik a párt plé­numa elé a választójogi tervezetet Értesülésünk szerint a kormány minden körülmények között le akarja tárgyaltatn­ a választójogi javaslatot február tizenhatodika előtt és ha erre más mód nem kínálkozik, úgy tizenhatórás üléseket fog tartani, mert február tizenhatodikán minden kö­rülmények között feloszlatják a nemzetgyűlést. Az egységes pártról a ma esti tanácskozásokon nem esett szó, erre vonatkozólag csak a jövő hét folyamán veszik fel­ a tárgyalások fonalát. Kószó nyilatkozata a választójogról A Világ szegedi munkatársa ma este beszél­getést folytatott Kószó István belügyi államtitkár­ral, aki családja körében Szegeden időzik. Az ál­lamtitkár mindenekellőtt m megcáfolta a lemondásá­ról elterjedt híreket, majd a következőket mon­dotta: " A választójogi törvényjavaslat teljesen el­készült és az­­ indemnitási vita befejezése után a nemzetgyűlés elé kerül. A törvény­javaslatból feb­ruár tizenhatodikáig feltétlenül törvény kell, hogy legyen. Ha az ellenzék ezt megakadályozná és foly­tatná az obstrukciót, ez egyenlő volna a hazaáru­lással. Egyébként, ha a nyolcórás ülések nem lesz­nek elegendők, majd tízórás üléseken tárgyaljuk le az alkotmányjogi törvényjavaslatokat .­­ Tekintettel arra, hogy a kereszténypárt feltétlenül támogatja a kormányt, nekünk a nem­zetgyűlésen még a disszidensek nélkül is abszolút többségünk van, úgy­hogy ha határozathozatalra kerül a sor, a kormány feltétlenül végre tudja haj­tani akaratát.­­— Ha február tizenhatodikéig, a nemzetgyű­lés feloszlatásáig nem sikerülne elfogadtatni a vá­lasztójogi törvényjavaslatot, akkor a kormány rendelettel fogja megcsinálni a választásokat a törvényjavaslat elvei szerint és ebben az esetben újból nemzetgyűlés, nem pedig országgyűlés ül össze. ■— Arról, hogy a választójogi reform milyen elvek szerint készült el, egyelőre nem nyilat­koz­hatom, annyit azonban már most megmondhatok, hogy úgy a nők, mint a férfiak választójoga kor­látozva lesz, a Friedrich-féle rendelethez képest. Hiszen ha minden huszonnégy éven felüli férfi és minden harminc éven felüli nő választójogot kapna, akkor négyszázhúszezerrel több nő sza­vazna, mint férfi. A törvényjavaslat ezt a képte­lenséget eliminálja. Andrást// Gyula Bethlenről Gróf Andrássy Gyula mai beszéde élénken foglalkoztatja a politikai köröket. Andrássy ki­jelentéseit a képviselők pártállásuk szerint kü­lönbözőképpen kommentálják. A legnagyobb je­lentőséget tulajdonítják azonban Andrássy pre­­cíz és súlyos megállapításainak, amelyek Bethlen István grófnak a forradalom előtt tanúsított magatartására vonatkoznak. Andrássy kimutatta, hogy Bethlen még pár hónappal a forradalom előtt is, akkor, amikor már az egész világ a wilsoni eszmékkel volt tele, a választójogot a magyar írni-olvasni tudáshoz akarta kötni. And­rássy rámutatott arra, hogy ennek következtében a szerencsétlen események folyamán a magyar társadalom és a magyar faj ellen könnyebben lehetett izgatni, mert ezzel Bethlen és barátai a vakságnak olyan jelét adták, amely párját ritkítja­­ a történelemben. Kíváncsian várják Bethlen vá­laszát, kíváncsian várák, hogyan fogja Bethlen a­zonyos, hogy Rakovszkyék aláírták a Friedrich ál­tal felolvasott belépési nyilatkozatot. Informá­ciónk szerint azonban belépési szándékuk csak arra az esetre vonatkozott, ha Hallerék támogatá­sát is sikerül biztosítani és akkor sem a Friedrich­­párthoz, hanem egy teljesen új párthoz csatlakoz­tak volna. Ennek viszont még egyéb előfeltételei is lettek volna és miután Friedrich ezeknek az előfeltételeknek nem tett eleget, mai bejelentésé­vel pedig súlyos indiszkréciót követett el, Ra­kovszkyék most már hallani sem akarnak arról, hogy Friedrichhel egyesüljenek. A legteljesebb káosz kavarog most már az egész ügy körül. Lehetséges, hogy holnapra sike­rül kimagyarázni a félreértéseket és eliminálni az ellentéteket, de e pillanatban Friedrich és Ra­kovszky kijelentései között még áthidalhatatlan az eltérés. Ettől függetlenül azonban kétségtelen az, hogy Rakovszkyék kilépnek a kereszténypártból és legfeljebb arról lehet szó, hogy a mai incidens után nem lesznek egy pártban Friedrichhel, azon­ban ez nem fogja megakadályozni őket abban, hogy a kormánnyal szemben a legélesebb ellen­­lenzéki magatartást tanúsítsák, ezek után bebizonyítani, hogy azok felelősek a forradalomért, akik egy demokratikus választó­jog megalkotásával elébe akartak menni az ese­ményeknek, vagy azok, akik elgáncsolták ezeket a jóhiszemű törekvéseket. „Ilyen a politika, uram .­ Csontos Imre bátyánk, a kisgazdapárt egyik legnépszerűbb közbeszólója, talán soha még olyan sikert nem aratott, mint ma néhány szóval. Gróf Andrássy Gyula azt magyarázta, hogy gróf Bethlen István, aki most a szabad királyválasztók szikla­­tömbjén akar egységes, erős, céltudatos pártot fel­építeni, augusztusban még azon volt, hogy egy ugyancsak egységes, erős, céltudatos pártot épít­sen — a legitimista képviselők sziklatömbjére. Ha gróf Bethlen István most azért fáradozik, hogy a kereszténypártról lehasítsa azokat, akik nem legi­timisták, vagy már nem legitimisták , úgy három­négy hónap előtt még azon buzgólkodott, hogy megbontsa a kisgazdapártot, a szabad királyválasz­­tók pártját, és innen szerezzen neofitákat a legiti­mista ügy számára. Bethlen István gróf csak sziklatömbre épít, homokra soha , azonban egy­szer a legitimizmus gróf Bethlen István szikla­­tömbje és egyszer a szabadkirályválasztás, egyszer a kereszténypárt a szinarany és a kisgazdapárt a salak, máskor a kereszténypárt a salak és a kis­gazdapárt a szinarany , de a szinaranyt a salak­tól mindig élesen elválasztja gróf Bethlen István, mindig a szinarany pártján van a salak pártja ellen. — Ilyen a politika, uram, —- mondotta a le­leplezés hallatára Csontos Imre bátyánk, aki egy cseppet sem csodálkozott azon, hogy augusztusban még salak volt gróf Bethlen István szemében és csak legutóbb változtatta őt szinarannyá a miniszter­elnöki csalhatatlanság varázsvesszeje. Ilyen a po­l­­itika, uram: Csontos Imre bátyánk teljes joggal állthatta fel ezt a tételt, mert csak két éve lépett a politika porondjára, és két év óta valóban kezd ilyen lenni a politika. Csak éppen azt az egyet nem tudjuk, hogy például öt év előtt egyszerűen poli­tikának nevezték volna-e a merész szaltó-martalék­­nak azt a sorozatát, amellyel a magyar miniszter­elnök válogatja elveit, meggyőződéseit, világfelfo­gásait, pártállásait , és azt a választóvizet, amely felismeri az aranyat, megbélyegzi a salakot. Gróf Bethlen István politikai pályájának kezdete óta szerette a változatosságot, ült a függetlenségi párt padsoraiban, volt Andrássy Gyulának hű harcosa, majd pedig Tisza Istvánt választotta politikai mintaképévé. De akkor még az volt a szokás, hogy átmenetekkel és indokolásokkal változtasson pár­tot az, aki monotonnak találja örökké ugyanazt a politikai hiszekegyet és ugyanazt a politikai ve­zért. Most a miniszterelnök lemondott az átmene­tekről és lemondott az indokolásokról. Megtehette, hiszen politikájának valóban van egy konzekvens vonása . Bethlen István kezdettől fogva az egy­séges pártot akarta. Többször megváltozott kon­cepciójában az egységes párt összetétele, többször megváltozott koncepciójában az egységes párt cél­kitűzése, hol jobbfelé, hol balfelé kanyarodott az iránytű, amikor a miniszterelnök az egységes párt tengelyét kereste, azonban egységes pártot min­dig akart a miniszterelnök . . . Batthyány a legitimisták, szabadkirály választók és köztársaságiak harcáról A Terézvárosi Polgári Kör ma este népes tár­sasvacsorát rendezett, melyen gróf Batthyány Ti­vadar mondott nagy beszédet. — Nekem — mondta —, aki 1918 októberé­ben a közszabadságokat dekretáltam s aki után­­ először ba­ra, aztán jobbra tiporták el a jogrendet, jogom van az utánam következő jogrend politiká­ját kritizálni. Szükségtelennek tartom azonban fölsorolni századszor újra azokat a sérelmeket, amelyeket a mai nemzetgyűlés a jogrend legele­mibb követelményeivel szemben elkövetett. Min­denesetre örvendetes, hogy a legitimisták, akik kü­­lönbözt­ pártokból verődtek ös**e, most ugyan­ Tizenk­étórás üléseken akarják letárgyalatni a kormány lílisztértgít Vas Smap

Next