Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-16 / 110. szám
2 1922 május 1t. szabadságok és a jogrend kérdése. A közszabadságok kérdése olyan generális kérdés, amely mindenkit egyaránt érint, a jogrend pedig egyedüli alapja a társadalmi életnek. Jogrendről ott ne beszéljen senki, ahol a sorozatos bűntettek megtorlásáról szó sincs. Tettekről ítélem meg az embert s az eredményekről a kormányzatot. A liberalizmust szeretik minden baj kurforrásának feltüntetni, de a támadók nem látták meg a liberalizmus korszakában felépült és virágzott Magyarországot nagy iparával és kereskedelmével, vasúthálózatával és intelligens polgárságával. Mindenki csak gáncsot vetett a liberalizmusnak, mert csak fattyúhajtásait látták és nem a törzsét. "Ezután Ugron Gábor beszélt. A kormány szép szavaiban — mondotta — józan ember nem hihet. Nem is ezzel akar foglalkozni, hanem azzal a ténnyel, hogy akadtak férfiak, akik anélkül, hogy állást foglaltak volna, beléptek volna a kormánypártba, vagy valamelyik ellenzéki pártba, még ma is a liberalizmus apostolainak tartják magukat. Tiltakozik ez ellen és az ő szabadelvűségükkel Irányi Dániel liberalizmusát állítja szembe. Csodálja, hogy ezek a férfiak reménykedni tudnak abban az egységes pártban, amelynek szülőanyja Gömbös Gyula és amelyben a reakció exponensei foglalnak helyet. Gömbös Gyula volt kerületében Mint megírtuk, az elmúlt vasárnap a Rassaypártnak nem engedélyezték gyűlését Törökszentmiklóson, mert ezen a napon búcsúzott el Gömbös Gyula volt választóitól. A Rassay-párt ezután a jövő vasárnapra kért gyűlést, kérését azonban ezúttal is elutasították, azzal az indokolással, hogy Horánszky Dezső, az egységes párt hivatalos jelöltje tartja meg programmbeszédét ezen a napon. Kutas Bálint, a Rassay-párt hivatalos jelöltje, még egyetlenegy gyűlést sem tudott tartani, Horánszky pedig vasárnap már a második gyűlését tartja. Miután a közigazgatási hatóságok ily módon teljesen elzárják a Rassay-párt hivatalos jelöltjét a néppel való érintkezéstől, röpiratot adtak ki, amelyben Kutas Bálint kifejti programmját. A főszolgabíró azonban a röpirat terjesztését nem engedélyezte azért, mert a Rassay-párt vezetősége a röpirat végén felhívja „a szenvedő és dolgozó népet, hogy Kutas Bálintot kövesse“. A szolgabirói végzés szerint ez a mondat alkalmas az osztályellenes gyűlölet felkeltésére. Hiába azonban minden, a nép lelkesen kitart Kutas Bálint mellett, akinek megválasztása egészen bizonyosra vehető. Választási csendélet A Rassay-párt vezetősége sürgönyi értesítést kapott a párt tiszafüredi jelöltjétől, Kollmann Dezsőtől, amelyben bejelenti, hogy korteseit kitoloncolással fenyegetik, aláíróit letartóztatják, gyűléseit nem engedélyezik Támogatást és sürgős intervenciót kér a pártvezetőségtől. A nagykátai kerületben vasárnap akart népgyűlést tartani a párt hivatalos jelöltje, Biró Imre Boldizsár. Gyűléseit azonban úgy Nagykátán, mint Bicskén megzavarták. Bicskén néhány fiatalember addig zajongott, amíg a szolgabíró fel nem oszlatta a gyűlést azon a címen, hogy a rendet helyreállítani lehetetlen. Bicskén azonban egy njítást honosítottak meg, amennyiben egy-két fiatalember fütyülőket, sípokat és trombitákat osztott szét gyerekek között, akik az adott jelre éktelen lármát csaptak és természetesen szintén nem nyugodtak addig, amíg az ülés feloszlatása meg nem történt. Érdekes, hogy a rendzavarok váltogatva éljenezték Viczián államtitkárt, a kormánypárt hivatalos jelöltjét és a királyt. A gyerekek zenekarát egyébként állítólag a községi segédjegyző dirigálta. Dánér a vidéken (A Világ debreceni tudósítójától.) Dánér Bélára rossz napok járnak a választási küzdelem során. Kellemetlenségei voltak, amikor Bethlen István miniszterelnök Hajdúszoboszlón a maga jelöltjeként ajánlotta, mert a miniszterelnök jelenlétében nyilvánult meg vele szemben a kerület székhelyének hangulata és azóta a kerület községeiben egymásután hasonló tünetekkel találkozik. Tegnap Vámospércsen akart Dánér programmbeszédet tartani, azonban kellemetlen csalódás érte. Ezúttal nem közbeszólások zavarták meg beszédét, hanem az egybegyült közönség ■- nem akarta hallgatni. — Mit akar itt? — Elég volt már nekünk! — Hiába zsidózik, itt már nem lehet zsidózni! Ilyen és ehhez hasonló felkiáltásokba fúltak mindjárt első szavai, úgy hogy első mondatát sem tudta befejezni. Hajdusámsonba ment át Vámospércsről, de itt sem volt szerencséje. Annak ellenére, hogy személyes hívei is nagy számmal voltak képviselve hallgatói között, beszédét csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta, a folytonos közbeszólások özönétől állandóan megzavarva, befejezni. Letartóztatott jelölt Babiiczky Mihályt, a Rassay-párt aszódi hivatalos jelöltjét a csendőrség kerületében letartóztatta. A letartóztatásról a Rassay-párt sürgöny útján nyert értesítést. Részleteket egyelőre nem tudnak. Szombaton este tíz órakor indult el a miniszterelnök nagy dunántúli körútjára, amelynek első állomása Celldömölk volt, ahol a miniszterelnök Gyömörey György érdekében tartott nagyobb beszédet Hangsúlyozta, hogy véget kell vetni az osztályok elleni harcnak és a felekezeti békét megbontani nem engedi. Nincs protestáns kormány — mondotta —, csak magyar, nincs felekezeti állam, csak nemzeti. Hangoztatta még azt is, hogy nem akarnak semmiféle protestáns királyt a nemzet nyakára ültetni. A vallás nem lehet korteseszköz. Bethlen után Fass József és Hegyeshalmy Lajos szólaltak fel. Celldömölkről Kőszegre ment át a miniszterelnök és kísérete. A kőszegi fogadtatás előkészítése, egy kurzuslap jelentése szerint, több mint százezer koronába került. Egy-egy falusi szekér tulajdonosa ezer koronát kapott fuvardíj fejében. Ugyane lap jelentése szerint, a hatóság óvatosságból Kanizsáról egy szakasz rendőrt vezényelt át a kőszegi rendőrség megerősítésére. Itt először Rakovszky Iván, az egységes párt hivatalos jelöltje mondotta el programmbeszédét magyarul, majd németül. A miniszterelnök beszédét csendben hallgatták meg a kőszegiek, csak amikor egy izben gróf Apponyi Albert nevét említette, a hallgatóság éljenezni kezdte Apponyit. Kőszegről Szombathelyre utazott a miniszterelnök társasága. A nagygyűlés délután három órakor kezdődött a Kulturházban. Amikor Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter beszélni kezdett, többen közbekiáltottak : — Hangosabban, nem hallunk semmit! A közbeszólás körül azután nagy zaj keletkezett. A kereskedelmi miniszter csak nagy nehezen tudta megérttetni magát. Hegyeshalmy után emelkedett szólásra a miniszterelnök. Bethlen beszédét gyakori közbeszólásokkal zavarták meg. Az első közbeszólás akkor hangzott el, amikor a miniszterelnök azt mondotta, hogy ennek az országnak az a baja és szerencsétlensége és a múltban is az volt a baja, hogy... — Hogy sok az adat — fejezte be valaki a mondatot.,— Azt mondják, hogy sok mindennek a kormány az oka .— folytatta később Bethlen. — Hát bocsánatot kérek, igen nagy, nehéz és súlyos örökséget vettünk át. — Hagyják ott! — kiáltották közbe. Amikor a miniszterelnök arról beszélt, hogy állítólag a kormány az oka a drágaságnak is, ismét nagy zaj támadt a terem minden részén. — Úgy van ! — kiáltják feléje. Később áttért a tisztviselői nyomor kérdésére, mire a hallgatóság közül többen a munkásnyomor iránt érdeklődtek. — Korteskednek a tisztviselők fizetésével —» kiabálták több oldalról a miniszterelnök felé. — Abszurdum! Hatezer korona lesz a búza ára! „Becsületszavamra állítom . — Azt se mondják **• fejtegeti« tovább a miniszterelnök —, hogy nincsen jogrend és hogy azokért a sajnálatos bűncselekményekért, amelyek a közrendet megzavarták, a kormány felelős és ő az oka ezeknek. — Gömbös « felelős! »— féli* Valaki a tömegben. Mire Bethlen így folytatta: — Hát bocsánatot kérek, a kormány nem felelős és nem az oka. A magam részéről nyílt helyen becsületszavamra állítom és vitatom, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfiasan, erélyesen járt el és fog eljárni. — Eskütt szabadlábon van! — hangzik. — Aki izgat ebben az országban — fűzi tovább a miniszterelnök beszédét —, viselje azokat a következményeket, amelyek ebből folynak, mert az izgatás az oka, hogy a hangulat nem tudott megnyugodni, és hogy még bűncselekmények fordulnak elő egyik vagy másik oldalon. — A gyilkosok még kint járnak az utcán — szól közbe valaki. Ezután gróf Andrássy Gyula működésére tért át a miniszterelnök. Andrássy nevének említését viharos éljenzés fogadta. Többen abcugolni kezdenek, de az éljenzést nem tudják elnyomni. Csak pillanatok múlva, a zaj lecsillapulása után folytatja beszédét Bethlen ! Viszonválasz Andrássy vádjaira . Amikor én pécsi beszédemet tartottam, gróf Andrássy Gyula (Élénk éljenzés.) útban volt Sopron felé, hogy fegyveres haderőt megszervezve térjen vissza az ország szivébe. A megegyezést nem én szegtem meg, hanem Andrássy Gyula. A magam részéről csak azt felelem, hogy csalódott, mert becsületesebb voltam, mint ahogy azt remélte. — A további vád az, hogy forradalmi térre léptünk, hogy az 1921. évi 47. törvénycikk forradalmi alapon áll. Ha ez igaz, akkor gróf Andrássy Gyula is forradalmi alapon áll. Tihanyban az országnak egyik igen magas dignitáriusa előtt gróf Andrássy Gyula úgy nyilatkozott, hogy a detronizáció elkerülhetetlen. Aki ilyen kijelentéseket tesz, az ne álljon elő ilyen vádakkal. „Visszautasítok minden vádat“ — Az utolsó vád, hogy a kormány nem teljesítette kötelességét a királyi család eltartásával szemben. Mi teljesítettük kötelességünket, mert a királyi család magyarországi magánjavait és jövedelmét kiadtuk. Ez a jövedelem a múltban tizenkét milliót tett ki. Ebből a király meghatalmazottja csak ötmilliót vett fel. De tovább megyek, ezen ötmillió sem egész összegében jutott a királyi család kezébe, mert egy része — és ezt bizonyítom — propagadandacélokra fordíttatott. Andrássy Gyula (Éljenzés, Levele !) azt mondotta, hogy harmincezer korona fordíttatott ilyen célra. Én a magam részéről tudomással bírok, hogy ez az összeg egymillió koronánál is nagyobb volt. Visszautasítok tehát minden ilyen vádat. Klebelsberg az ellenzékről Hétfőn a miniszterelnök folytatta útját. Körmend, Répcelaki ,Csornaután — ahol rövidebb beszédeket mondott — délután hat órakor érkezett meg Sopronba. Itt a pályaudvaron elhangzott üdvözlések után a városházára, majd a Kaszinóba hajttattak a politikusok, ahol elsőnek Klebelsberg Kunó gróf fejetette ki programmját. — A puccsisták — mondotta —, azzal az önvallomással leptek meg bennünket, hogy ha többségre jutnának, nem emelnék azonnal trónra az ifjú Ottót, hanem diplomáciai eszközökkel előkészítenék visszahozatalát. De nem éppen erre vállalkozott-e Bethlen István gróf pécsi beszédében és ennek a politikának sikerét nem éppen a puccs hiúsította meg? Andrássy Gyula gróf a lassú előkészítés politikájában megegyezett Bethlen István gróffal, aki a megegyezés alapján lement Pécsre és ott elmondotta ismert beszédét. A puccsisták most, a kudarc után, ki akarják sajátítani Bethlen István gróf akkori politikáját. Ez azonban legkevésbbé nekik sikerülhet, akiket az egész külföld a legnagyobb bizalmatlansággal fogadna a kormányon és akiknek minden előkészítő lépését a legridegebben utasítanák vissza. Nem is juthatnának tehát abba a diplomáciai helyzetbe, hogy a restaurációt külpolitikailag előkészítsék. Meg vagyok róla győződve, hogy a nemzet a választásokon számottevő többséget fog adni az egységes pártnak. Nagy érdeke ez az országnak, amit akkor látok egész világosan, ha azt nézem, hogy mi történik abban az esetben, ha az ellenzék jutna a többségre. Az ellenzék távolról sem homogén csoportosulás. Éppen ellenkezőleg, a legellentétesebb irányzatú ézi meggyőződésű embereikvannak annak soraiban. Vannak ott puccsisták és októbristák, nagybirtokosok, úgynevezett feudális grófok és mellettük a szélsőséges demagógiának hódoló radikálisok. Ha sikerülne az ellenzéknek a kormányt és pártját megdönteni, akkor egyszerre nyilvánvalóvá lennének a közöttük fennálló kiegyenlíthetetlen ellentétek és az egész alakulat elemeire bomlanék fel. De nézzük, mit várhatunk az ellenzéktől még abban az esetben is, ha a nemzet többsége bizalmával nem ajándékozna meg bennünket, ők nem ismerik el a választójogi rendeletnek törvényességét és ennek következtében az új nemzetgyűlés törvényességét sem. Ebből egy újabb alkotmányjogi harc fejlődhet és kérdem, hogy ebben az országban közjogi vitákra van-e szükség? Ezután a miniszterelnök ismételte azt a választ, amelyet Szombathelyen adott Andrássynak. Utána Vass József beszélt. A belügyminiszter után gróf Bethlen István miniszterelnök állott szólásra: ■ — Azt mondják, mondotta, hogy mi lövettünk a királyra. Mi nem lövettünk a királyra, ellenkezőleg azt a parancsot adtuk ki, hogy ha tudva van az, hogy hol a király, arra a pontra lőni egyáltalában nem szabad. Hazudik, ha valaki azt állítja, hogy a magyar kormány a királyra lövetett volna. Rakovszky válasza Bethlennek A keresztény ellenzék hétfőn este népes választógyűlést tartott a Wesselényi-utcai polgári iskolában, amelyen Rakovszky István is felszólalt. — A harctérről jövök, — mondotta — ahol az egyik oldalon a fegyverek egész arzenálja van felhalmozva, a nép bizalma az ellenzéki vezérek iránt, az ösztönszerű gyűlölete a jogtipró kormánnyal szemben. A kormány azonban nem engedi ezt az arzenált felhasználnunk, lépten-nyomon túlkapásait, durva erőszakoskodásait látjuk. Ezután Rakovszky több választási atrocitást ismertetett, majd így folytatta beszédét: — De honnan veszik a jogot ezek az urak, akik ránehezednek az országra, megkaparintva minden állást, kiszipolyozzák a szegény magyar népet ; akik Oláhországból idehozott mentalitással, oláh kormányzati eszmékkel, oláh politikai modorral ezen a szegény 13 vármegyén akarják az ő magasabb politikai tehetségüket csillogtatni. Menjenek vissza Erdélybe ! Úgyis ők az okai annak, az ő erőszakos politikájuk okozta azt nagyrészben, hogy szétdarabolták az országot. Különös, hogy ez a fő erdélyi gróf... (Közbekiáltás: aki a románoknak felesküdött !) Nem tudom, nem állítom, de azt tudom, hogy akár felesküdött, akár nem, a magyar királynak hűséggel tartozott. És, hogy a királyra lövetni nem szabad. — Azt mondják, Andrássy helyeselte a trónfosztást. Kijelentem, hogy ez egyszerűen nem igaz. Mi kötelességszerűen megtárgyaltunk mindent. A kormány követelte és kívánta, hogy őfelsége mondjon le a trónról. Mi azon a nézeten voltunk, hogy ne tegye. Őfelsége is azt mondta, a megbeszélés alkalmával: — Soha nem fogom tenni, mert esküt tettem A népnek, hogy a megcsonkított országrészeket visszaszerzem. Én vagyok az utolsó magyar király, akit az egész Nagy-Magyarország megkoronázott. Akit ezután koronáznak meg, azt már csak a 13 vármegye koronázza meg. Én vagyok tehát az integritás élő szimbóluma. Ezután azt a kétszínű magatartást jellemezte Rakovszky, amelyet a miniszterelnök a választójogi javaslat benyújtásakor tanúsított, amikor a 95 szakaszos törvényt az utolsó négy napon akarta tárgyaltatni. Akkoriban Huszár Károly, a sárvári Salamon szaladgált s igazságot osztva jobbról-balról és a boldogságtól áradozott, hogy meg fogja teremteni a kiegyenlítést. A magamfajta vén róka ennek nem ült fel. A nagy próféta Huszár Károly megállította a képviselőház óráját is, ezalatt azonban a miniszterelnök úgy elfutott, hogy sehol nem lehetett megtalálni. A miniszterelnök ezután a markába nevetett, hogy az ő erdélyi furfangjával, hogy becsapta a nagy prófétát: Schnorr Huszár Károlyt. Adtak ki ezután egy választójogi rendeletet amelyet a saját arcképükre teremtettek. Az ókorban bű bölcsvolt, nekünk jutott film köztük a Panklás. A miniszterelnök a Dunántúl VILÁG Kedd