Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

2 1922 május 1t. szabadságok és a jogrend kérdése. A közszabad­ságok kérdése olyan generális kérdés, amely mindenkit egyaránt érint, a jogrend pedig egye­düli alapja a társadalmi életnek. Jogrendről ott ne beszéljen senki, ahol a sorozatos bűntettek megtorlásáról szó sincs. Tettekről ítélem meg az embert s az eredményekről a kormányzatot. A liberalizmust szeretik minden baj kurforrásának feltüntetni, de a támadók nem látták meg a li­beralizmus korszakában felépült és virágzott Magyarországot nagy iparával és kereskedelmé­vel, vasúthálózatával és intelligens polgárságá­val. Mindenki csak gáncsot vetett a liberalizmus­nak, mert csak fattyúhajtásait látták és nem a törzsét. "­­Ezután Ugron Gábor beszélt. A kormány szép szavaiban — mondotta — józan ember nem hihet. Nem is ezzel akar foglalkozni, hanem azzal a ténnyel, hogy akadtak férfiak, akik anélkül, hogy állást foglaltak volna, beléptek volna a kor­mánypártba, vagy valamelyik ellenzéki pártba, még ma is a liberalizmus apostolainak tartják magukat. Tiltakozik ez ellen és az ő szabadelvű­­ségükkel Irányi Dániel liberalizmusát állítja szembe. Csodálja, hogy ezek a férfiak remény­kedni tudnak abban az egységes pártban, amely­nek szülőanyja Gömbös Gyula és amelyben a reakció exponensei foglalnak helyet.­­ Gömbös Gyula volt kerületében Mint megírtuk, az elmúlt vasárnap a Rassay­­pártnak nem engedélyezték gyűlését Törökszent­­miklóson, mert ezen a napon búcsúzott el Gömbös Gyula volt választóitól. A Rassay-párt ezután a jövő vasárnapra kért gyűlést, kérését azonban ez­úttal is elutasították, azzal az indokolással, hogy Horánszk­y Dezső, az egységes párt hivatalos je­löltje tartja meg programmbeszédét ezen a napon. Kutas Bálint, a Rassay-párt hivatalos jelöltje, még egyetlenegy gyűlést sem tudott tartani, Ho­­ránszky pedig vasárnap már a második gyűlését tartja. Miután a közigazgatási hatóságok ily mó­don teljesen elzárják a Rassay-párt hivatalos je­­löltjét a néppel való érintkezéstől, röpiratot adtak ki, amelyben Kutas Bálint kifejti program­mját. A főszolgabíró azonban a röpirat terjesztését nem en­gedélyezte azért, mert a Rassay-párt vezetősége a röpirat végén felhívja „a szenvedő és dolgozó né­pet, hogy Kutas Bálintot kövesse“. A szolgabirói végzés szerint ez a mondat alkalmas az osztály­­ellenes gyűlölet felkeltésére. Hiába azonban min­den, a nép lelkesen kitart Kutas Bálint mellett, akinek megválasztása egészen bizonyosra vehető. Választási csendélet A Rassay-párt vezetősége sürgönyi értesítést kapott a párt tiszafüredi jelöltjétől, Kollmann De­zsőtől, amelyben bejelenti, hogy korteseit kitolon­colással fenyegetik, aláíróit letartóztatják, gyűlé­seit nem engedélyezik Támogatást és sürgős in­tervenciót kér a pártvezetőségtől. A nagykátai kerületben vasárnap akart nép­­gyűlést tartani a párt hivatalos jelöltje, Biró Imre Boldizsár. Gyűléseit azonban úgy Nagykátán, mint Bicskén megzavarták. Bicskén néhány fiatalember addig zajongott, amíg a szolgabíró fel nem oszlatta a gyűlést azon a címen, hogy a rendet helyreállí­tani lehetetlen. Bicskén azonban egy njítást hono­sítottak meg, amennyiben egy-két fiatalember fü­­tyülőket, sípokat és trombitákat osztott szét gye­rekek között, akik az adott jelre éktelen lármát csaptak és természetesen szintén nem nyugodtak addig, amíg az ülés feloszlatása meg nem történt. Érdekes, hogy a rendzavarok váltogatva éljenezték Viczián államtitkárt, a kormánypárt hivatalos je­löltjét és a királyt. A gyerekek zenekarát egyéb­ként állítólag a községi segédjegyző dirigálta. Dánér a vidéken (A Világ debreceni tudósítójától.) Dánér Bélára rossz napok járnak a választási küzdelem során. Kellemetlenségei voltak, amikor Bethlen István mi­niszterelnök Hajdúszoboszlón a maga jelöltjeként ajánlotta, mert a miniszterelnök jelenlétében nyilvá­nult meg vele szemben a kerület székhelyének han­gulata és azóta a kerület községeiben egymásután hasonló tünetekkel találkozik. Tegnap Vámospércsen akart Dánér programm­­beszédet tartani, azonban kellemetlen csalódás érte. Ezúttal nem közbeszólások zavarták meg beszédét, hanem az egybegyült közönség ■­­- nem akarta hallgatni. — Mit akar itt? — Elég volt már nekünk! — Hiába zsidózik, itt már nem lehet zsidózni! Ilyen és ehhez hasonló felkiáltásokba fúltak mindjárt első szavai, úgy hogy első mondatát sem tudta befejezni. Hajdusámsonba ment át Vámospércsről, de itt sem volt szerencséje. Annak ellenére, hogy szemé­lyes hívei is nagy számmal voltak képviselve hallga­tói között, beszédét csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta, a folytonos közbeszólások özönétől állandóan megzavarva, befejezni. Letartóztatott jelölt Babiiczky Mihályt, a Rassay-párt aszódi hi­vatalos jelöltjét a csendőrség kerületében letartóz­tatta. A letartóztatásról a Rassay-párt sürgöny út­ján nyert értesítést. Részleteket egyelőre nem tudnak. Szombaton este tíz órakor indult el a miniszter­­elnök nagy dunántúli körútjára, amelynek első állo­mása Celldömölk volt, ahol a miniszterelnök Gyö­­mörey György érdekében tartott nagyobb beszédet Hangsúlyozta, hogy véget kell vetni az osztályok el­leni harcnak és a felekezeti békét megbontani nem engedi. Nincs protestáns kormány — mondotta —, csak magyar, nincs felekezeti állam, csak nemzeti. Hangoztatta még azt is, hogy nem akarnak semmi­féle protestáns királyt a nemzet nyakára ültetni. A vallás nem lehet korteseszköz. Bethlen után Fass József és Hegyeshalmy Lajos szólaltak fel. Celldömölkről Kőszegre ment át a miniszterelnök és kísérete. A kőszegi fogadtatás előkészítése, egy kurzuslap jelentése szerint, több mint százezer ko­ronába került. Egy-egy falusi szekér tulajdonosa ezer koronát kapott fuvardíj fejében. Ugyane lap jelen­tése szerint, a hatóság óvatosságból Kanizsáról egy szakasz rendőrt vezényelt át a kőszegi rendőrség megerősítésére. Itt először Rakovszky Iván, az egy­séges párt hivatalos jelöltje mondotta el programm­beszédét magyarul, majd németül. A miniszterelnök beszédét csendben hallgatták meg a kőszegiek, csak amikor egy izben gróf Apponyi Albert nevét említette, a hallgatóság éljenezni kezdte Apponyit. Kőszegről Szombathelyre utazott a miniszter­­elnök társasága. A nagygyűlés délután három órakor kezdődött a Kulturházban. Amikor Hegyeshalmy La­jos kereskedelmi miniszter beszélni kezdett, többen közbekiáltottak : — Hangosabban, nem hallunk semmit! A közbeszólás körül azután nagy zaj keletkezett. A kereskedelmi miniszter csak nagy nehezen tudta megérttetni magát. Hegyeshalmy után emelkedett szólásra a miniszterelnök. Bethlen beszédét gyakori közbeszólásokkal zavarták meg. Az első közbeszólás akkor hangzott el, amikor a miniszterelnök azt mon­dotta, hogy ennek az országnak az a baja és szeren­csétlensége és a múltban is az volt a baja, hogy... — Hogy sok az adat — fejezte be valaki a mon­datot.,— Azt mondják, hogy sok mindennek a kor­mány az oka .— folytatta később Bethlen. — Hát bocsánatot kérek, igen nagy, nehéz és súlyos örök­séget vettünk át. — Hagyják ott! — kiáltották közbe. Amikor a miniszterelnök arról beszélt, hogy állí­tólag a kormány az oka a drágaságnak is, ismét nagy zaj támadt a terem minden részén. — Úgy van ! — kiáltják feléje. Később áttért a tisztviselői nyomor kérdésére, mire a hallgatóság közül többen a munkásnyomor iránt érdeklődtek. — Korteskednek a tisztviselők fizetésével —» kiabálták több oldalról a miniszterelnök felé. —­ Abszurdum! Hatezer korona lesz a búza ára! „Becsületszavamra állítom­­ . — Azt se mondják *­*• fejtegeti« tovább a mi­niszterelnök —, hogy nincsen jogrend és hogy azokért a sajnálatos bűncselekményekért, amelyek a közrendet megzavarták, a kormány felelős és ő az oka ezeknek. — Gömbös « felelős! »— féli* Valaki a tömegben. Mire Bethlen így folytatta: —­ Hát bocsánatot kérek, a kormány nem felelős és nem az oka. A magam részéről nyílt helyen becsü­letszavamra állítom és vitatom, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfiasan, erélye­sen járt el és fog eljárni. — Eskütt szabadlábon van! —­ hangzik. — Aki izgat ebben az országban — fűzi tovább a miniszterelnök beszédét —, viselje azokat a követ­kezményeket, amelyek ebből folynak, mert az izga­tás az oka, hogy a hangulat nem tudott megnyugodni, és hogy még bűncselekmények fordulnak elő egyik vagy másik oldalon. — A gyilkosok még kint járnak az utcán — szól közbe valaki. Ezután gróf Andrássy Gyula működésére tért át a miniszterelnök. Andrássy nevének említését viharos él­jenzés fogadta. Többen abcugolni kezdenek, de az él­jenzést nem tudják elnyomni. Csak pillanatok múlva, a zaj lecsillapulása után folytatja beszédét Bethlen ! Viszonválasz Andrássy vádjaira . Amikor én pécsi beszédemet tartottam, gróf Andrássy Gyula (Élénk éljenzés.) útban volt Sopron felé, hogy fegyveres haderőt megszervezve térjen vissza az ország szivébe. A megegyezést nem én szeg­tem meg, hanem Andrássy Gyula. A magam részéről csak azt felelem, hogy csalódott, mert becsületesebb voltam, mint ahogy azt remélte. — A további vád az, hogy forradalmi térre lép­tünk, hogy az 1921. évi 47. törvénycikk forradalmi alapon áll. Ha ez igaz, akkor gróf Andrássy Gyula is forradalmi alapon áll. Tihanyban az országnak egyik igen magas dignitáriusa előtt gróf Andrássy Gyula úgy nyilatkozott, hogy a detronizáció elkerülhetetlen. Aki ilyen kijelentéseket tesz, az ne álljon elő ilyen vádak­­kal. „Visszautasítok minden vádat“ — Az utolsó vád, hogy a kormány nem teljesítette kötelességét a királyi család eltartásával szemben. Mi teljesítettük kötelességünket, mert a királyi család ma­­gyarországi magánjavait és jövedelmét kiadtuk. Ez a jövedelem a múltban tizenkét milliót tett ki. Ebből a király meghatalmazottja csak ötmilliót vett fel. De to­vább megyek, ezen ötmillió sem egész összegében jutott a királyi család kezébe, mert egy része — és ezt bizo­nyítom — propagadandacélokra fordíttatott. Andrássy Gyula (Éljenzés, Le­vele !) azt mondotta, hogy har­mincezer korona fordíttatott ilyen célra. Én a magam részéről tudomással bírok, hogy ez az összeg egy­millió koronánál is nagyobb volt. Visszautasítok tehát minden ilyen vádat. Klebelsberg az ellenzékről Hétfőn a miniszterelnök folytatta útját. Körmend, Répcelak­i ,Csorna­­után — ahol rövidebb beszéde­ket mondott — délután hat órakor érkezett meg Sopronba. Itt a pályaudvaron elhangzott üdvözlések után a városházára, majd a Kaszinóba hajttattak a politikusok, ahol elsőnek Klebelsberg Kunó gróf feje­­tette ki programmját. — A puccsisták — mondotta —, azzal az ön­vallomással leptek meg bennünket, hogy ha többségre jutnának, nem emelnék azonnal trónra az ifjú Ottót, hanem diplomáciai eszközökkel előkészítenék vissza­­hozatalát. De nem éppen erre vállalkozott-e Bethlen István gróf pécsi beszédében és ennek a politikának sikerét nem éppen a puccs hiúsította meg? Andrássy Gyula gróf a lassú előkészítés politikájában meg­egyezett Bethlen István gróffal, aki a megegyezés­ alapján lement Pécsre és ott elmondotta ismert be­szédét. A puccsisták most, a kudarc után, ki akarják sajátítani Bethlen István gróf akkori politikáját. Ez azonban legkevésbbé nekik sikerülhet, akiket az egész külföld a legnagyobb bizalmatlansággal fogadna a kormányon és akiknek minden előkészítő lépését a legridegebben utasítanák vissza. Nem is juthatnának tehát abba a diplomáciai helyzetbe, hogy a restaurá­ciót külpolitikailag előkészítsék. Meg vagyok róla győződve, hogy a nemzet a választásokon számottevő többséget fog adni az egységes pártnak. Nagy érdeke ez az országnak, amit akkor látok egész világosan, ha azt nézem, hogy mi történik abban az esetben, ha az ellenzék jutna a többségre. Az ellenzék távolról sem homogén csoportosulás. Éppen ellenkezőleg, a legellentétesebb irányzatú ézi meggyőződésű embereik­­vannak annak soraiban. Van­nak ott puccsisták és októbristák, nagybirtokosok, úgynevezett feudális grófok és mellettük a szélsőséges demagógiának hódoló radikálisok. Ha sikerülne az ellenzéknek a kormányt és pártját megdönteni, ak­kor egyszerre nyilvánvalóvá lennének a közöttük fennálló kiegyenlíthetetlen ellentétek és az egész ala­kulat elemeire bomlanék fel. De nézzük, mit várha­tunk az ellenzéktől még abban az esetben is, ha a nemzet többsége bizalmával nem ajándékozna meg bennünket, ők nem ismerik el a választójogi rende­letnek törvényességét és ennek következtében az új nemzetgyűlés törvényességét sem. Ebből egy újabb alkotmányjogi harc fejlődhet és kérdem, hogy ebben az országban közjogi vitákra van-e szükség? Ezután a miniszterelnök ismételte azt a vá­laszt, amelyet Szombathelyen adott Andrássynak. Utána Vass József beszélt. A belügyminiszter után gróf Bethlen István miniszterelnök állott szólásra: ■ — Azt mondják, mondotta, hogy mi lövettünk a királyra. Mi nem lövettünk a királyra, ellen­kezőleg azt a parancsot adtuk ki, hogy ha tudva van az, hogy hol a király, arra a pontra lőni egyáltalában nem szabad. Hazudik, ha valaki azt állítja, hogy a magyar kormány a királyra löve­tett volna. Rakovszky válasza Bethlennek A keresztény ellenzék hétfőn este népes választó­­gyű­lést tartott a Wesselényi-utcai polgári iskolában, amelyen Rakovszky István is felszólalt. — A harctérről jövök, — mondotta — ahol az egyik oldalon a fegyverek egész arzenálja van felhal­­mozva, a nép bizalma az ellenzéki vezérek iránt, az ösztönszerű gyűlölete a jogtipró kormánnyal szem­ben. A kormány azonban nem engedi ezt az arzenált felhasználnunk, lépten-nyomon túlkapásait, durva erő­szakoskodásait látjuk. Ezután Rakovszky több választási atrocitást ismer­tetett, majd így folytatta beszédét: — De honnan veszik a jogot ezek az urak, akik ránehezednek az országra, megkaparintva minden ál­lást, kiszipolyozzák a szegény magyar népet ; akik Oláhországból idehozott mentalitással, oláh kormány­­zati eszmékkel, oláh politikai modorral ezen a szegény 13 vármegyén akarják az ő m­agasabb politikai tehet­ségüket csillogtatni. Menjenek vissza Erdélybe ! Úgyis ők az okai annak, az ő erőszakos politikájuk okozta azt nagyrészben, hogy szétdarabolták az országot. Különös, hogy ez a fő erdélyi gróf... (Közbekiáltás: aki a románoknak felesküdött !) Nem tudom, nem ál­lítom, de azt tudom, hogy akár felesküdött, akár nem, a magyar királynak hűséggel tartozott. És, hogy a ki­rályra lövetni nem szabad. — Azt mondják, Andrássy helyeselte a trónfosz­tást. Kijelentem, hogy ez egyszerűen nem igaz. Mi kö­­telességszerűen megtárgyaltunk mindent. A kormány követelte és kívánta, hogy őfelsége mondjon le a trón­ról. Mi azon a nézeten voltunk, hogy ne tegye. Őfel­sége is azt mondta, a megbeszélés alkalmával: — Soha nem fogom tenni, mert esküt tettem A népnek, hogy a megcsonkított országrészeket vissza­­szerzem. Én vagyok az utolsó magyar király, akit az egész Nagy-Magyarország megkoronázott. Akit ezután koronáznak meg, azt már csak a 13 vármegye koro­názza meg. Én vagyok tehát az integritás élő szimbó­luma. Ezután azt a kétszínű magatartást jellemezte Ra­kovszky, amelyet a miniszterelnök a választójogi ja­vaslat benyújtásakor tanúsított, amikor a 95 szakaszos törvényt az utolsó négy napon akarta tárgyaltatni. Akkoriban Huszár Károly, a sárvári Salamon szalad­gált s igazságot osztva jobbról-balról és a boldogságtól áradozott, hogy meg fogja teremteni a kiegyenlítést. A magamfajta vén róka ennek nem ült fel. A nagy próféta Huszár Károly megállította a képviselőház óráját is, ezalatt azonban a miniszterelnök úgy elfutott, hogy sehol nem lehetett megtalálni. A miniszterelnök ezután a markába nevetett, hogy az ő erdélyi furfang­­jával, hogy becsapta a nagy prófétát: Schnorr Huszár Károlyt. Adtak ki ezután egy választójogi rendeletet amelyet a saját arcképükre teremtettek. Az ókorban bű bölcs­­volt, nekünk jutott fil­m köztük a Panklás. A miniszterelnök a Dunántúl VILÁG Kedd

Next