Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-14 / 109. szám

Ilvasárnasi szám ára 16 korona. Berkentő«ég és kiadóhivatal, VI. ker., Andrássy­ út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 1200 korona, félévre 600 korona, negyedévre 300 kor., egy hóra 100 korona. A­­VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 5 korona. Auszt­­riában 60 korona. SHS állam­ban 1 dinár 50 para. Vasárnap 2 dinár. XIII. évfolyam Budapest, VASARNAP 1922 május 14.( Hirdetések felvételnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri én Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Sikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes’ Nachfolger, Rudolf Mosse. 109-ik szám A jövő héten véget ér a genovai konferencia Genovából jelentik . A konferencia befejezé­sét jövő hét elejére várják. Azt hiszik, hogy az oroszoknak adott válasszal alapjában véve a kon­ferencia befejeződik. A formális részt a jövő hétre egybehívott teljes ülésen fogják elintézni. A teljes ülést a gazdasági bizottság utolsó jelentésé­nek megtárgyalására hívják egybe és itt Barthou javasolná, hogy a konferenciát befejezettnek nyilv­vánítsák. Mindamellett azt hiszik, hogy a konfe­renciából egész sor állandó bizottság fog kelet­kezni, melyek a Genovában megkezdett tanácsko­zásokat folytatják. Minden órában élesebb instrukciók Genovából jelentik. Hir szerint az oroszok emlékiratára két különböző jegyzékben fognak válaszolni. Az orosz jegyzék tisztán polemikus részére, amely alapvető követelményeket tárgyal, valószínűleg már ma válaszolnak. Lloyd George, Barthou és Schanzer az elutasító választ tegnap főbb vonásaiban már megbeszélték, sokkal nehe­zebb azonban a tárgyi részre adandó válasz. Úgy hírlik, hogy a kiküldendő orosz szakértői bizott­ság kérdésében Anglia és Franciaország között nagy felfogásbeli különbségek vannak. A fran­ciák úgyszólván minden órában élesebb instruk­ciókat kapnak. A legújabb utasítás úgy szólt, hogy az oroszok által javasolt szakértői bizott­ságban sem semlegesek, sem oroszok nem vehet­nek részt. A franciák még azzal a formulával is elő­állottak, hogy a szakértő­ bizottsághoz utalandó problémák körét lehető szűkre szorítsák. Ellen­tétek vannak abban a kérdésben is, vájjon az orosz kérdés végleges szabályozásáig köthetők-e megállapodások, vagy sem. Franciaország a szi­gorú tilalom mellett van, míg Lloyd George e kérdésben nem akarja megkötni magát. Akadémiai­­ Vasárnap tartja nagygyűlését a Magyar Tu­dományos Akadémia, azt a nagygyűlést, amely visszatekint egy év kulturális munkájára, megraj­zolja egy másik esztendőnek kulturális prog­ramm­­­át, és a Magyar Tudományos Akadémia hagyományaihoz képest nyilván majd szélesebb távlatokból is körülnéz a magyar kultúra biro­dalmán. Az Akadémia nagygyűlései nem egyszer voltak fontos események, az Akadémia elnöki székéből tartott beszédek nem egyszer fordultak a magyar közvélemény lelkiismeretéhez. Elhang­zottak már nem is egyszer népszerűtlen beszédek az elnöki székből, és talán ezek a népszerűtlen beszédek voltak a leghasznosabbak. Ilyen nép­szerűtlen beszéd volt az, amelyikben éppen most nyolcvan esztendeje gróf Széchenyi István tette szóvá az akadémiai nagygyűlésen a­­ magyar nemzetiségi politika türelmetlenségét. A Pesti Hírlap 1842 december elsejei száma kezdte meg a támadások sorát az akadémiai beszéd ellen, és a támadások köre egyre inkább kiszélesedett. Pe­dig Széchenyi ezt az akadémiai beszédet azzal a kéréssel fejezte be, hogy az akadémikusok talál­janak egy jó magyar szót a Klugheit fogalmának kifejezésére, és akkor talán sikerül majd megba­rátkoztatni a magyar közvéleményt a Klugheit követelményeivel a nemzetiségi kérdésben. Sok minden másként fordul 1848-ban, sok minden másként fordul 1848 után, sok minden más­ként fordul 1918-ban, ha akkor foganatja van Széchenyi intelmeinek. De Kossuth Lajos Szé­chenyi ellen fordult, Wesselényi Miklós Graefen­­bergből Széchenyi ellen emelt szót, és Deák Fe­renc hallgatott, pedig tőle várt leginkább támoga­tást Széchenyi István. Később, későn elismerte Széchenyi igazát Wesselényi, később, későn, már az emigrációban Kossuth Lajos sokkal tovább ment el, mint az akadémiai beszéd , és tovább ment el egy negyed évszázaddal utóbb Deák Fe­renc is, amikor felvétette a Corpus Juris-ba a nemzetiségi törvényt. De a sors úgy akarta, hogy Wesselényi megtérésének, Kossuth emigrációból küldött tanításainak, Deák 1848-ból leszűrt elvei­nek ne legyen foganatjuk : a hármas megerősítés után sem fogadták meg Széchenyi tanításait ha­zánk fő kevesei, amint az akadémiai beszéd ne­vezte őket. Széchenyi, mint az Akadémia alelnöke, tar­totta ezt a beszédét, és vasá­rnap, nyolcvan év múltán, újból az Akadémiának egy alelnöke fog ünnepi beszédet tartani, Herczeg Ferenc, aki egy­ben átadja az alelnöki tisztet utódjának. Tegnap volt a Gyurkovics-lányok második reprize, és a Magyar Színház huszonötesztendős nagy sikere a Vígszínház után most átköltözött a Nemzeti Szín­házba. Tegnap volt a Gyurkovics-lányok második reprize a negyedszázados évfordulón és vasárnap tart ünnepi beszédet a Magyar Tudományos Aka­démia elnöki székéből Herczeg Ferenc. Ha Her­ceg Ferenc arról akarna beszélni, hogy miért lett a Széchenyi István ál­tal álmodott Magyarország­ból ez a Magyarország, akkor beszédében idéz­hetné a Gyurkovics-lá­nyokat, a Gyurkovics-fiukat, Horkay Ferit, társaikra és mondhatná a ma szo­kásos egyoldalúsággal . Ezért . . . Herczeg Fe­­j£nc regényeiben ké­pviselőkké, főispánokká let­tek a Gyurkovics-fiuk és barátaik, ezek a kedves, léha fiuk, akik szerettek és tudtak táncolni, sze­rettek és tudtak női fejeket elforgatni, szerettek és nem mindig tudtak kártyázni. Képviselőkké, főispánokká lettek és mint képviselők és főispá­nt , táncoltak tovább . . . Voltak ilyen képvise­lők, voltak ilyen főispánok, és voltak olyan regé­nyek, voltak olyan drámák, amelyek glorifikálták a kedves, táncos, kártyás főispánokat és képvise­lőket. Ha Herczeg Ferenc vasárnap arról akarna beszélni, hogy miért lett a Széchenyi által meg­álmodott Magyarországból ez a Magyarország, akkor a ma szokásos egyoldalúsággal mondhatná azt is: Ezért . . . Azért, mert voltak ilyen főispá­nok, voltak ilyen képviselők, és voltak írók, akik glorifikálták a határvonal elmosását a magyar politika porondra, és a táncterem, a kártyaszoba között. De hiba volna, ha Herczeg Ferenc ilyen egyoldalúságba esne, erre az egyre vezetné visz­­sza Széchenyi álmainak szétfos­lását és az elér­­kezését annak, ami lidércnyomásos, nehéz álom gyanánt nehezedik a mellekre, noha már negye­dik éve valóság. Az akadémiai beszéd pedig ne le­gyen egyoldalú, az akadémiai beszéd ne a múl­takon töprengjen, hanem rajzolja meg a jövő út­ját úgy, amint az kirajzolódik az Akadémia el­nöki székéből. Herczeg Ferenc nem csupán a Gyurkovics­­lányok, a Gyurkovics-fiúk alakjaival gazdagította a magyar irodalmat, és hűvös, fegyelmezett írás­­művészete sok mély barázdát is szántott a ma­gyar irodalom termőföldjén. Tehetségével talán nem mindig egészen jól sáfárkodott Herczeg, de ez a tehetség a kiváltságosak közé tartozik, és nem egyszer kibontakoztatta minden értékét. A nagy szerencsétlenségben Herczeg Ferenc egyike azoknak a szerencséseknek, akiknek van széles közönségük túl a határon is , és Herczeg Ferenc minden sikere Magyarországnak is sikere, mert Herczeg Ferenc művei nobilis írói kultúrából sor­jáznak ki, és nobilis írói kultúrát képviselnek ki­felé. A külföldi sikerek értékesítése, és kiszélesí­tése nem foglalta le Herczeg Ferenc érdeklődését, és Herczeg az elmúlt években magyar gyökerű, magyar levegőjű, magyar jelentésű drámákat írt, Magyarországnak, nem a külföldnek. Ezt ne fe­lejtsék el azok, akik a Gyurkovics-fiúkat, a Gyur­­kovics-lányokat szokták szemére vetni Herczeg Ferencnek. A nehéz és a legnehezebb napokban volt leginkább magyar író, a megmaradt magya­rok írója Herczeg Ferenc, és nem törődött azzal a külföldi piaccal, amelynek kapuja szélesre nyí­lott előtte. A Kék róka Skandináviától Olaszor­szágig járta a jóvalutájú országok színpadait, mi­kor Herczeg Ferenc megírta a Fekete lovas­t . . . Az írók és az emberek pedig ne hibáik szerint mérlegeltessenek, és ne a hibák rovassanak fel akkor, ha vannak érdemeik. Mert milyen kevesen akadnak olyanok, akik Herczeg Ferenc példája szerint cselekedtek és a Fekete lovas szimbólumot építették fel a megmaradt magyaroknak, mikor írhattak volna drámákat, a jóvalutájú országok sok színpada számára. Herczeg Ferencnek kivált­ságos tehetsége van, és gyakran használta fel ezt a tehetséget szépen, jól. Erről essék szó tehát, és ne a hibákról, amelyek mindig bőven találtatnak a gyarló emberekben, és a náluk nem kevésbbé gyarló írókban. Herczeg Ferenc nagy magyar közönsége előtt nagy súlya van Herczeg Ferenc minden szavának. Herczeg Ferenc tud ünnepi beszédet mondani és például Jókai-beszédéből még mindig emlékezünk arra a szép mondatra, amely szerint Jókai illato­san, bőven, könnyen termette regényeit, amint az Alföld akácai bőven és könnyen termik fehér vi­rágerdejüket június elején, augusztus végén. Her­czeg Ferenc tud ünnepi beszédet tartani és sza­vát meghallgatnák azok, akiknek türelmetlen el­lensége lett az elmúlt két-három évben Herczeg Ferenc, és megértenék szavát a másik oldalon is azok, akiket olyan jól megértett Herczeg Ferenc az elmúlt két-három évben, sok régi barátjának nagy csodálkozására. Kár volna, nagy kár, ha csak néhány régi sablont frissítene fel Herczeg Ferenc vasárnap, színes szóképekkel, nemes met­szésű hasonlatokkal. Jó volna, nagyon jó, ha Herczeg Ferencnek eszébe jutna az a másik, ma már nyolcvanesztendős akadémiai beszéd, és kö­vetné a példáját annak, aki a legnagyobb magyar néven él ma is közöttünk két emberöltővel a hús­véthétfői pisztolylövés után. Herczeg Ferenc meg­írta a Fekete lovas­t, mikor a Kék róka nyomán küldhetett volna a nemzetközi piacra egy másik nemzetközi vígjátékot. . Ha ezt megtette Herczeg Ferenc, akkor mondhatna vasárnap egy olyan beszédet, amilyen illik a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székéhez, és ahhoz a Herczeg Ferenchez, aki gyakran jól használta fel kiváltsá­gos tehetségét. Mondhatna egy olyan beszédet, amelyet talán nem nagyon tapsolna meg az Aka­démia vasárnapi közgyűlésére összegyűlt közön­ség, de elgondolkozna fölötte, hazamenet . . . Mondhatna egy olyan beszédet, amelyet egyik­másik lap talán csak kivonatosan közölne hétfőn és kedden, de ehelyett teljesen és egészében ol­vasnák ezt a beszédet akkor, amikor nem fogják többé olvasni a Gyurkovics-lányokat és a Gyur­kovics-fiúkat. Herczeg Ferenc tudna ilyen beszé­det mondani és ha Herczeg Ferenc mondaná ezt a beszédet, akkor más súlya volna a szavaknak és más súlya volna a mondatoknak, mintha olyan ember beszélne, aki idegenül nézte az elmúlt két­­három év káoszát, és nem értette meg a magyar földön gyökértelen új jelszavakat.. Tíz hét múlva lesz harmadik évfordulója egy nagy politikai fordulatnak, de az Akadémia el­nöki székéből nem illenék politikáról beszélni. Az Akadémia elnöki székéből legfeljebb azt szabad hangsúlyozni, ami ma igaz a nemzetgyűlés ülés­termében is, és nem csupán az Akadémia palotá­jában. Szabad és kell hangsúlyozni azt, hogy ma Magyarországon politikává lett a kultúra, amely nem fényűzés többé és nem dekoratív­­homlokzata egy másként is monumentális épületnek, hanem a legerősebb támasz a reánkszakadt nehéz na­pokban és a legerősebb alapja annak a jobb jö­vőnek, amelyről lemondani nem lehet. A magyar, kultúra politikai életkérdéssé lett, és ezt Herczeg Ferenc mindenkinek szemléltetővé tehetné, mert Herczeg tud plasztikus hasonlatokat faragni, és, ha jól emlékszünk, mint az újságíróegyesület el­nöke, beszélt egyszer azokról a politikai szöcs­kékről, akiket sárkányokká nagyít a napilapok üveglencséje, és akik most sárkányok gyanánt akarják eltiporni a sajtó szabadságát . . . Her­czeg Ferenc tud plasztikus hasonlatokat faragni, és néhány ilyen mondat szemléltetővé tenné a félrevezetettek számára is azt, hogy a magyar kul­túra fenmaradása ma a magyarság nagy politikai életkérdése. És Herczeg Ferenc ugyan megértett olyan új jelszavakat, amelyeket nem értettek meg sokan régi barátai közül, de Herczeg mindig hű­vös, józan ember volt, tehát látnia kell, és nyilván látja is azokat a bűnöket, amelyeket elkövettek 1919 augusztusa óta a magyar kultúra ellen, Her­czeg Ferenc szemszögéből nézve nyilván teljes jó­szándékkal, de Herczeg Ferenc éles szeme előtt kétségkívül világosan kitárult súlyos következmé­nyekkel. Lehetne egy-egy mondattal, de csak egy-egy rövid mondattal érinteni a magyar kultúrpolitika eseményeit és eredményeit. Hiszen csak ezen a héten is volt jó egynéhány ilyen esemény és ered­mény. Megnyílt a Műcsarnok jub­iláris tárlata, a kompakt többség teljes győzelmével, a tehetségek teljes kiszorításával. Megnyílt a jubiláris tárlat, ahonnan sikerült távoltartani a tehetségeket szinte mind egy szálig, a magyar alföldi táj három nagy

Next