Világ, 1922. május (13. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-16 / 110. szám
, és steáófcl vata!: YL ke*, ámtriBBy ut 4SI. szára. Előfizetési árak ölagyarországban: Egyes ám 1300 korona, félém 600 korona, negyedréne 800 korona, egy hón 100 korona. A .VILÁG* megjelenik hétfő kirédelével mindennap. Egyes szám ára Budapestem, vidékem és pályaudvarokon korona. Ausztriában 50 korona. 3 HS államban 1 dinár 60 para. Egyes éra 5 korona. XIII. évfolyam Budapest, KEDD 1922 május 1 110-ik szám ....I ■IB-liUMfc'lg.tJWHV IW1WTS1TWW fürdetések tévétetnek Budapest, a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J, Blau J., Bokor, Beáké és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Kővri Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, JL Dukes, Nachfolger, Rudolf Mosse. Zárt sorokban !A választási küzdelem utolsó két hete a kormány jóvoltából csendes lesz, nagyon csendes, olyan csendes, mint Verescsabinnak a Sipka-szorosról festett híres triptichonján a harmadik kép... Ezt a csendet nem szeretjük, nem szeretjük azt a csendet, amikor a józan és tárgyilagos érvek sem hangozhatnak fel, nem szeretjük azt a csendet,amely elfeledteti az országgal azt, hogy most kell sorsa és jövője fölött dönteni, kivált nem szeretjük ezt a csendet akkor, ha a csendre nézve kiadott parancs az egyik oldalon fogja csak elfojtani a halk szót, hogy a másik oldal lármás csatakiáltása egész zavartalanul pergethesse a füldobokat. Nem szeretjük ezt a csendet, de ugyanolyan kevéssé szeretjük a vasárnapi lármát, amely néhol megzavarta az egységes párt vezéreit mondanivalóik elmondásában. Nem tudjuk, szerencsés ötlet-e éppen Patacsy Dénes ajkára bízni a kormányáltal kívánt higgadt, józan érvelést például egy olyan városban, amilyen Szombathely, sokszázados kulturális hagyományaival. De mi azt szeretnénk, ha Patacsy Dénest is teljes csendben hallgatnák meg és teljes figyelemmel, teljes figyelemmel azért is, mert érdekes kortörténeti, és talán kortörténeti tünet az, hogy az egységes párt éppen Patacsy Dénes személyében fedezi fel céljainak, törekvéseinek, programmjának hivatott tolmácsát. Patacsy Dénes politikai egyéniségét talán különféle módon lehet mérlegelni, de ha az egységes párt vezérei Patacsy Dénesben látják szellemi vezérüket, akkor hadd beszéljen nagy, nyugodt csendben az az államférfi, akinek szava, érvelése, gondolkodása feltárja az egységes párt felfogását a magyar problémák megoldásának módjáról. Hiszen Patacsy Dénes nem csupán a rómaiak által alapított Sabaria-ban, a magyar kultúra régi táborhelyén, Szombathelyen tolmácsa az egységes pártnak, hanem beszédében hivatkozott arra az önfeláldozásra, amellyel hetek óta járja az országot, hirdetni az egységes párt hittételeit, úgy, amint az öreg Gladstone járta be annak idején Angliát, hirdetni a liberalizmus tanait. Másnak, kívülállónak nincsen beleszólása abba, ha az egységes párt Patacsy Dénest szemelte ki Gladstone-jévé, és mi csak azt kívánjuk, hogy az egységes párt Gladstonejeit hallgassák meg csendben, figyelemben, és hallgassák meg csendben, figyelemmel az egységes párt közkatonáit is ... Megindult a választási küzdelem Budapesten is, és megindult olyan módon, amely ha nem is alkalmas arra, hogy szétforgácsolja a liberális erőket, de alkalmas lehet arra, hogy csökkentse a liberális mandátumok számát. Mi sajnálatosnak tartjuk azt, hogy gróf Apponyi Albert, aki áldozatkészen magára vállalta két hét előtt a liberális front egységének helyreállítását Budapesten, most megbontja a liberális front egységét, és beszédet tart egy olyan frakció lajstromáért, amely emberi valószínűség szerint nem kaphat annyi szavazatot, hogy mandátumot szerezzen listavezetőjének, de Apponyi Albert közbelépése folytán esetleg kaphat annyi szavazatot, hogy ezáltal az egységes liberális lista elveszt egy mandátumot. Apponyi Albert beszédét természetesen azzal a nagy tisztelettel kell meghallgatni, amely kijár Apponyi személyének. Hiszen Apponyi szinte megszűnt személy lenni és intézmény lett- nagy és erős erkölcsi fórum abban a politikai világban, ahol bizonytalanok, zavarosak és súlytalanok lettek az erkölcsi fogalmak. Mi megértjük azt az emberi motívumot, amely Apponyi Albertet vezeti, mikor egy reménytelen lajstrom érdekében emel szót azért, mert a lajstrom élén egy politikai fegyvertársa áll, és a magyar politikai világnak egy kétségtelen valeur-je. Gratz Gusztáv ... Csak éppen nem értjük azt, hogy miért kell Gratz Gusztávnak Budapesten egy szinte reménytelen küzdelmet felvennie és ezáltal leforgácsolni a szavazatokat, esélyeket az éppen gróf Apponyi Albert által összekovácsolt egységes listáról. Apponyi tudott volna mandátumot találni és mandátumot biztosítani Gratz Gusztáv számára túl a Dunán, és mi azt szeretnénk, ha Gratz Gusztáv helyet kapna a nemzetgyűlésen, ahelyett, hogy csak elvesz egy helyet olyan emberektől, akikre Apponyi és Gratz nézete szerint is szükség van nemzetgyűlésen. Vázsonyi Vilmos beszélt szombaton azokról a későn felébredt bajnokokról, akik átaludtak nehéz napokat, és csak most jönnek misszionáriusi hittel liberalizmust hirdetni a Rombach utcába, olyan liberalizmust, amely kívülről támogatja végzetes munkájában az antiliberális törekvéseket. Mi igazán nem tagadjuk meg a méltánylást azoktól az értékektől, amelyek a későn ébredt és még nem eléggé felébredt liberálisok táborában találtatnak, mi méltányoljuk ezeket az értékeket és nagyon csodáljuk azt, hogy a későn ébredt, nem eléggé j ----n i----'t:__t. l'i____________________________ felébredt liberálisok táborának értékeit miért nem biztosították az új nemzetgyűlés számára akkor, amikor a kívülről támogatás ára gyanánt a nemzeti polgári párt megkapta a vidéki mandátumoknak egy pontosan kialkudott kontingensét. Ezt sajnálatosnak tartjuk, sajnálatosnak tartjuk azt, hogy a nemzeti polgári párt inkább ambiciózus közkatonáit helyezte el a Bethlen által engedélyezett mandátum-kontingens felosztásánál, nem pedig kevésbbé ambiciózus, de a gazdasági munka elvégzésére hasznosabb vezéreit. Ez sajnálatos, és legalább is sajátságos, olyan sajátságos, amilyen sajátságos az, hogy itt Budapesten ellenzéki színeket próbál játszani egy olyan párt, amely donáció gyanánt kért és kapott megszabott számú vidéki mandátumokat Bethlen Istvántól és Gömbös Gyulától, a választási diktátortól. Különös az, ha egy párt közkatonái a vidéken Gömbös Gyula hivatalos jelöltjei és a párt vezérei a Rombachutcában harcos liberálisok, de ebből a különös helyzetből a budapesti választók saját érdekükben kénytelenek és kötelesek levenni a konzekvenciákat. Budapesten az egységes liberális listára kell szavaznia mindenkinek, aki ez liberális irányt akarja visszasegíteni az érvényesülés felé a magyar politikában. Az egységes liberális listára kell szavaznia egységesen, zárt sorokban, minden elkalandozás nélkül, ha másért nem, akkor azért, mert az egységes liberális listán vannak azok a politikusok, akik nem elkésve ébredtek föl, hanem megkezdték a küzdelmet a liberális eszmékért, a liberális eszmék renaissance-áért, akkor, amikor ez életveszélyt jelentett számukra, és a életmentést Magyarország számára. Itt még fognak harcok következni, itt még szükség lesz kemény harcosokra, és itt még félreállanak majd azok, akik félreállottak az elmúlt harmincnégy hónapban, másoknak hagyták a nehéz küzdelmet és most eljöttek jelentkezni a küzdelem béréért. Nem akarunk a hála érzésére apellálni azok számára, akik kötelességet teljesítettek a kötelességteljesítés legsúlyosabb napjaiban, nem akarunk vádat emelni azok ellen, akik nem voltak sehol, mikor szükség lett volna, égetően nagy szükség nevük súlyára, régi tekintélyükre, fémjelzett politikai tapasztalataikra. Nem akarunk szemrehányást tenni azoknak, akiknek hangját nem hallottuk akkor, amikor sokan, nagyon sokan várták a szavukat, csak éppen egy egyszerű tényt szögezzünk le. A harc még nincs befejezve, a harc meg nem dőlt el, még nem érkezett el az ideje a hálátlanság fényűzésének, és a „megbízhatatlan“ tekintélyek kultuszának. Mi becsüljük a régi neveket, a régi autoritásokat, még akkor is, ha ezek a régi nevek és ezek a régi autoritások maguk keresték a feledés homályát a legválságosabb órákban. De a harc még nincs befejezve, a harc még nem dőlt el, és az országnak ma még szüksége van azokra a harcosokra, akik egész bizonyosan kitartanak helyükön és végigvívják azt a küzdelmet, amelyet ők kezdtek meg. Mi becsüljük a régi neveket, a régi autoritásokat, még akkor is, ha az elmúlt harmincnégy hónapban megkötötték a maguk különbékéjét, mialatt mások harcoltak, csak éppen azt tartjuk, hogy minden liberális szavazónak, elkalandozás nélkül, zárt sorokban, egységesen kell leszavaznia az egységes liberális listára, a kipróbált harcosok listájára, és nem a liberális választók tiszte mandátumhoz segíteni olyan autoritásokat, akik megint csak megkötnék a maguk különbékéjét, mialatt mások harcolnak, megkötnék a maguk különbékéjét, úgy, amint most engesztelhetetlenül liberálisok a Rombach utcában és Gömbös Gyula hivatalos jelöltjei a vidéken... Az utolsó hét napok állnak már csak rendelkezésére a pártoknak a választási küzdelemben és ezek a napok, a jelekből ítélve, mind izóbbak és izzóbbak lesznek. Mennél több oldalról érkezik hír, amely az ellenzék térhódításáról és tetemes előnyomulásáról ad számot, annál nagyobb erővel lendül minden eszköz és minden apparátus, amely a kormánynak és pártjának rendelkezésére áll, hogy elnyomja az ellenzék iránt megnyilvánuló szimpátiát. Olyan tömegben érkeznek jelentések a vidékről, jelentések, amelyek választási atrocitásokról, erőszakoskodásokról és ezer egyéb anomáliáról számolnak be, hogy mindegyiknek hitelességéről meggyőződni alig lehet. De sürgönyöknek, leveleknek, szóbeli tudósításoknak és értesítéseknek áradata mutatja, hogy mekkora és milyen skrupulusokat nem ismerő az az erőfeszítés, amelyet a kormánypárt tesz, hogy magának a parlamenti többséget biztosítsa. Pedig a kormánypárt igényei már nem mondhatók túlzottaknak. Gömbös Gyula, a párt ügyvezető alelnöke, ma két izben is nyilatkozik és nyilatkozataiban — mint ő mondja : szokása ellenére — horoszkópot állít föl az egységes pártnak. A két nyilatkozat adatai nem egyformák, az egyikben, a pesszimisztikusabban, 150 főre teszi Gömbös azt a tábort, amely a nemzetgyűlés megnyitásának napján Bethlen mögött fel fog sorakozni. A másik nyilatkozat már bizakodóbb és eszerint a 245 mandátumból 170 jut az egységes pártnak, a szövetséges Ernszték és Heinrichék nélkül. A szövetségesek Gömböst sem töltik el sok reménnyel, úgy gondolja, hogy ezek, amennyiben a parlamentben is támogatják a miniszterelnök politikáját, körülbelül 18—20 mandátummal fogják szaporítani az egységes párt táborát. Az egységes párt ügyvezető alelnökének nyilatkozata világosan mutatja, hogy azok a remények, amelyeket a párt a választási kampány megindulásakor a párt fölényes győzelmébe vetett, meglehetősen elfakultak. Ez a szám, amelyet ma Gömbös jósol — és amelyet alighanem az általa remélt maximumnak kell inkább tartani, mint a valószínű lehetőségnek — alatta marad annak, amelyet annak idején, mint minimumot jelöltek meg. Még csak néhány héttel ezelőtt is biztosra vették, hogy az egységes párt jelöltjei közül kétszázon felül fognak bejutni a parlamentbe, míg ma szemmel láthatóan megelégszenek már azzal, ha a párt kétharmad többséget kap a nemzetgyűlésben. A vidéken lefolyt kormánypárti és ellenzéki népgyűlések krónikája azonban azt bizonyítja, hogy Gömbös Gyula jóslata még mai szerényebb formájában is túlságosan optimista. A miniszterelnököt dunántúli körútján egyáltalán nem fogadta osztatlan lelkesedés, beszédeit több nelvütt gyakori közbeszólásokkal zavarták meg, a vele együtt volt politikusok közül pedig némelyiket egyáltalában nem akarták meghallgatni. Ezzel ellentétben az ellenzéki népgyűléseken minden betiltás, kiutasítás és kellemetlenkedés ellenére, sokezerre menő tömegek szorongtak és tettek tanúbizonyságot ellenzéki álláspontjukról. Magából a miniszterelnök kerületéből, Hódmezővásárhelyről pedig olyan hírek érkeznek, amelyek Bethlennek előrelátható bukásáról szólnak. Érthető tehát, ha a kormánypárt minden eszközt igénybe vesz, hogy a népnek ezt az ellenzéki megmozdulását elnyomja és kikényszerítse saját győzelmét. Egy vasárnap áll még a pártok rendelkezésére és ezt az egy vasárnapot a kormánypárt minden bizonnyal igen alaposan ki fogja használni. A választási kampányban elért sikerek azonban még nem jelentik egyúttal a győzelmet is és ha — amint mondottuk — a nemzetgyűlés megnyitásának napján gróf Bethlen István miniszterelnök mögött többségi párt sorakozna is fel, ez még távolról sem jelenti a kormány győzelmét. Magában az egységes pártban is sokan vannak, akik nem helyeslik a kormány politikáját és akik valószínűleg el fognak fordulni tőle, mihelyt várakozásaikban és gróf Bethlen István némely kijelentésében csalódnak. ------ Ugron és Szterényi a közszabadságokért idem e a szabadkereskedelemért és iparért akkor dolgozni, mikor senki se bántja azt? De mikor veszedelemben forgott, mikor ezer oldalról támadták a kereskedelmet, akkor vájjon hol voltak azok az urak, akik a kereskedelem védőinek nevezik most magukat. A mostani választásban engem két kérdés érint legközelebbről, a köz- A Károly-körúti Werner-vendéglő nagytermében gyűltek össze ma este a VII. kerület kisiparosai és kiskereskedői, hogy meghallgassák báró Szterényi Józsefet és Ugrón Gábort. Szterényi József a következőket mondotta : — A kereskedelem, aliberalizmus aranykorszakában virágzott legjobban és kérdem azt, ér