Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-06 / 150. szám
Csütörtök A 400 miliárdos osztrák kényszerkölcsön (A Világ bécsi tudósítójától.) Segur pénzügyminiszter pontosan a bejelentett határidőre terjeszti be a pénzügyi tervével kapcsolatos törvényjavaslatokat és így nem marad hátralékban a kényszerkölcsön kivetésének tervezetével sem. A kényszerkölcsön összege 400 milliárd osztrák, tehát körülbelül 22 milliárd magyar korona. Ez elég súlyos tehertétel, mert valószínű ugyan, hogy a jegybank legutóbb közzétett kimutatása óta a bankjegyforgalom már elérte, vagy talán már meghaladja az 500 milliárdot, de a kényszerkölcsön, amelyet ezüstben, aranyban vagy bankjegyben lehet lefizetni, így is 80 százalékát teszi a bankjegyforgalomnak. A kényszerkölcsön befizetése szeptember 16-ával kezdődnék és 1922 január 16-ával záródik le, de első részlet gyanánt minden jegyzésre kötelezett a kényszerkölcsön összegének felét köteles befizetni, úgy, hogy szeptember tizenhatodika és október tizenhatodika között 200 milliárd korona fog befolyni az osztrák állampénztárba, ha sikerül egész terjedelmébenvégrehajtani a kényszerkölcsön tervét. Az alaptőke negyvenhatszorosa A részvénytársaságok az 1922 június harmincadikén jegyzett tőzsdei árfolyamok 7 százalékát kötelesek befizetni, vagy pedig fölemelhetik részvénytőkéjüket 8 százalékkal, és a 8 százalékos részvényt szolgáltathatják fizetés helyett. Egy 100 millió korona alaptőkéjű osztrák iparvállalat, amelynek részvényei június harmincadikén 133.000 koronás árfolyamot értek el, nem kevesebb, mint 4.600 millió korona kémyszerkölcsönt köteles átvenni, tehát névleges alaptőkéjének negyvenhatszorosát, kivéve, ha inkább részvényekkel fizet A legtöbb esetben nyilván ez fog történni, mert a bankok és a részvénytársaságok aligha tudják majd mobilizálni ezeket a többmilliárdos öszszegeket 20 hold föld másfél milliót fizet A földbirtok az 1922-re kivetett földadó százötvenszeresét köteles a kényszerkölcsönből jegyezni. A földadó öszegét 1922 elején 1495 millió koronára becsülték és igy 224 milliárd korona kényszerkölcsön jutna az osztrák mezőgazdaságra. De a törpebirtok és a túlterhelt birtokok könnyítéseket fognak kapni. Ezért 224 milliárd helyett csak 200 milliárdra becsüli a mezőgazdaság kényszerkölcsönének hozadékát Ségur pénzügyminiszter. Így is átlag másfélmillió korona jut egy húszholdas parasztbirtokra ,tehát körülbelül 80.000 magyar korona. 4000 magyar korona kényszerkölcsön holdanként, nagy szó, kivált mert ebből a 4000 koronából kétezret egy összegben kell lefizetni október tizenhatodikán, a második felét pedig háromhavonként esedékes részletben, 1923 január tizenhatodikáig. Aki késedelmesen fizet, minden 2500 papírkoronáért egy aranykoronát tartozik adni, és ez a bécsi valutaárak sokat emlegetett visszaesése óta is 4200, nem pedig 2500 korona. A késedelmi kamat tehát igen súlyos, közel 60 százalék akkor is, ha a fizetési határidőig nem rosszabbodik az osztrák korona és nem emelkedik még feljebb az arany árfolyama. Egy arany koronát 2500 koronának számítva, táblázza be szükség esetén a földbirtokra kényszerkölcsön követelését az állam és ebben az esetben az állami követelés megelőz minden más telekkönyvi terhet. Az adó ezerszerese r A, háztulajdonosok a házadó négyszázhúszszorosát fizetik, ha 1915 végéig vásárolták házukat, az ötszázszorosát, ha 1916-ban vagy 1917-ben történt a vásárlás, az ezerszeresét, ha 1917 után jutottak a ház birtokába. Tekintettel arra, hogy a bécsi házbérek aránylag még jóval alacsonyabbak, mint a budapestiek, a háztulajdonosoknak ez az újabb megterhelése 41 milliárd kényszerkölcsönnel igen súlyos rendszabály. A kereskedők és az iparosok kereseti adójuk huszonötszörös összegét kötelesek a kényszerkölcsönből jegyezni és így 32 milliárd jut rájuk. A kényszerkölcsön-kötvények 6 százalékkal fognak kamatozni és 50 éven belül kisorsolják őket. Mivel igen bizonytalan az, hogy egy év elteltével a mai értéknek milyen töredékén fogják jegyezni az osztrák koronát, ez a kisorsolás nem nagy garancia. Ahol még a kényszerkölcsön is rossz üzlet A fő célját azonban nem érheti el a 400 milliárdos kényszerkölcsön: aligha fogja leszorítani a bankjegymennyiséget, vagy akár csak egy időre megállítani az újabb bankjegyek kibocsátását. A kényszerkölcsön nagy részét ugyanis a jegyzésre kötelezettek csak kölcsön felvétele által tudják majd az államnak befizetni. Az iparvállalatok, még azok is, amelyek a legjobb üzleti eredménnyel dolgoznak, állandóan kénytelenek hitelüket a végsőkig megfeszíteni, hiszen akárhány olyan vállalat van Ausztriában, amelynek havi budgetje több milliárd kiadást mutat fel. A háztulajdonosok nagy része szintén csak kölcsön betáblázása útján tudja majd a kényszerkölcsönt megfizetni, és a parasztoknál szalmazsákba dugott milliárdok is egyre inkább legendásakká kezdenek válni. Éppen Ségur pénzügyminiszter fejtette ki tegnap, hogy a földbirtok kényszerkölcsönét nem lehetett magasabb kulcs szerint megszabni, mert már a parasztosztály is felélte pénzkészleteinek nagy részét és egyre fokozottabb mértékben kezd hiteleket igénybevenni. Abból a 400 milliárdból, amelyet a pénzügyminiszter vár a kényszerkölcsön eredménye gyanánt, felkáptőseges számítással 300 milliárdot kölcsön VILÁG gyanánt fognak felvenni a jegyzésre kötelezettek, hogy megadhassák a tőlük követelt kölcsönt az államnak. Ezt a 300 milliárd kölcsönt pedig nem tudják másképp folyósítani a bankok, mint akkor, ha 300 milliárd új bankjegyet bocsát rendelkezésükre a kormány. A változás tehát mindössze annyi lesz, hogy az új bankjegykibocsátásoknál a kényszerkölcsön jegyzésére kötelezettek fognak adósok gyanánt szerepelni a jegybank kimutatásában, nem pedig az állam, és Ausztria 6 százalékos kamatot fog fizetni olyan bankjegyekért, amelyeket kamatfizetési kötelezettség nélkül is megkaphatott volna. Drozdy Győző beszéde • Az ülés csendesen indult Vasadi Balogh György beszédével, aki Rassay Károly tegnapi beszédével foglalkozott és az egység gondolata mellett érvelt. Sürgette a földbirtokreform végrehajtását, polemizált a szociáldemokratákkal, végül kijelentette, hogy az indemnitási javaslatot elfogadja. A következő szónok Drozdy Győző volt, aki azzal kezdte beszédét, hogy két éven keresztül költségvetés nélkül, felhatalmazásokkal dolgozott a kormány. A mostani indennitásnál a tavalyit veszi alapul a kormány, ami képtelenség. Az indemnitást nem szavazza meg, mert a kormány politikájával nem ért egyet. A politika értékét a pénz nemzetközi értéke mutatja. A legrosszabb politikát Oroszország folytatja, Ausztria áll a második, Lengyelország a harmadik, Magyarország pedig a negyedik helyen (Meskó Zoltán: Németország hányadik helyen van?) nemcsak a valutáját, de a kormány politikáját illetőleg is. A magyar kormány gazdasági politikája is rossz. A budapesti kereskedők például délelőtt nem kapnak Béccsel telefonösszeköttetést, mert állítólag az összes vonalakon állami beszélgetések folynak. (Pakots József: Politikai sikerek beszélnek!) Az egész külföld fekete jövőt jósol a magyar koronának. Idézi Keynes-nek a Manchester Guardianban megjelent cikkét. Keynes ebben a cikkben hónapok előtt megjósolta a magyar korona most bekövetkezett zuhanását. Koldusok vagyunk, a korona mostani zuhanása államadósságainkat mintegy kétszáz milliárdra emelték. Ha Krisztus urunk születésekor kezdtük volna ennek a 200 milliárdnak a törlesztését, évente 120 millió koronát kellett volna fizetni. (Szijj Bálint: Mózestől kellett volna kezdeni, akkor kevesebb lett volna.) A kormány rossz pénzügyi politikáját a vámtarifapolitika is bizonyítja. Szükségünk van új autonóm vámtarifára. Hir szerint olyan lesz az új vámtarifa, hogy az egyes áraknál a világparitás fölött 50 százalékkal drágítja meg az árakat. Így a 10 vállalat, szövetkezet és kartell kedvéért 8 millió magyar érdekét tapossuk sárba. Ezzel kapcsolatban a hazai cukor árának horribilis emelését teszi szóvá, amely emelés folytán az importcukor sokkal kevesebbe került volna, mint a hazai. Amikor megvolt már egy-egy cikkünk részére a piac, a kormány rossz gazdasági politikája következtében ezt is elvesztettük. Ez történt a magyar borral is. Ki tartja meg ezt a sok numerust ? Ezután a földbirtokreform kérdését fejtegeti. Ha a mostani lassúsággal halad a földreform végrehajtása, akkor a törvényt csak mintegy száz év alatt lehetne végrehajtani. (Horváth Zoltán : Csigamunka !) Számadásokat sorol föl. (Varsányi Gábor felsóhajt: No de ki tartja meg ezt a sok numerust !) Nem szégyeni, hogy őt demagógnak nevezik. Meskó is ennek a népszerűségének köszönheti, hogy most itt ül, dacára annak, hogy irányt változtatott. (Meskó Zoltán : Én maradtam keresztény, agrárdemokrata.) Volt idő, amikor nem voltál keresztény. (Meskó Zoltán: Nem, zsidó voltam!) A kormány adópolitikája is helytelen, mert földadóra négyszer kevesebbet irányoztak elő, mint például cukoradóra. Az állam fő bevétele a fogyasztási adó. A legutóbbi negyedévben a forgalmi adóból 950 millió folyt be, míg a hadinyereségadóból ugyanekkor csak 900 millió. A földadó-reform, értesülése szerint, a régi kataszteren alapul. A kormánynak új kataszterről kell gondoskodnia és a földadó-reformot csak ezen az alapon lehet megalkotni. A kormány gazdasági politikájával foglalkozik ezután a szónok. Genovában mi nem tudtunk semmit sem elérni, míg Litvánia elérte célját. Három mágnás képviselte Magyarországot, de ha már grófok mentek, miért nem küldték ki gróf Apponyi Albertet ? (Horváth Zoltán : Apponyi bandavezér!) A Millerand-féle kísérőjegyzék volt egyetlen reményünk. A határkiigazító bizottságok munkája folytán mi semmit sem kaptunk vissza, sőt elvettek tőlünk. Ezt a külföldi lapokból kell megtudnunk. Miért történik mindez ? Pasics szerb miniszterelnök egy interjúban azt mondotta, hogy ajánlatot tett a magyar kormánynak, hogy tárgyaljanak a vitás területekről, de a magyar kommy 1922 július 6. 3 Viharok sorozata a nemzetervülésen Mi egyszer szóvá tettük a nagy csendet a nemzetgyűlés első ülésein, de mikor szót ejtettünk erről, nem kívántuk az olyan viharokat, amilyenek ma szántottak végig a nemzetgyűlés tanácstermén. A parlamentáris tárgyalásoknak ezt a formáját, vagy inkább ezt a formátlanságot sajnálatosnak és károsnak tartjuk, de kénytelenek vagyunk leszögezni azt a történeti tényt, hogy a mai viharokért a felelősség az egységes párt hangosszavú csatárait terheli, nem pedig az ellenzéket, amely ma és általában a nemzetgyűlésen ugyanúgy példát mutatott az ilyen példaadásra nagyon rászorult egységes pártnak a guvernementális felelősségérzésből, amint példát adott a törvénytiszteletre, a felelősségérzésre, a harc tárgyilagos modorára a választási küzdelem hetei alatt is. Példát adott, noha látta, hogy példája nem talál követésre... Az olyan választási harc, amilyenből ez a nemzetgyűlés került ki, a szenvedélyek kirobbanására szokott vezetni a megtizedelt ellenzék részéről. Az ellenzék újból fegyelmezte magát, és az indemnitási vita teljesen tárgyilagos mederben folyt — az ellenzék részéről. Az egységes párt egyes frakciói, egyes „kiválóságai“ félreértették az ellenzék részéről gyakorolt önfegyelmezést, és meghátrálás gyanánt értelmezhették azt, ami az ország nagy érdekeinek becsületes tiszteletbentartása volt. Az ellenzék oldalán elhangzott nagy beszédek egy ujjal sem pendítették meg a szenvedély húrjait, és a nyugodt gondolkodás, a józan belátás útján keresték a kibontakozást. Az ellenzék részéről elhangzott néhány beszéd megmutatta azt, hogy ez az ellenzék tudná kormányozni az országot, míg az egységes pártnak kivált a közbeszólói valami egész másról tettek tanúságot ... Ma azután kirobbant az, aminek kirobbanása a provokációk untalan sorozata után nem maradhatott el. Az egységes párt egy része vihart akart, botrányokat akart, és kikényszerítette a vihart, kikényszerítette a botrányokat, olyan kilengésekkel, amilyenekkel szélsőséges ellenzéki pártok is takarékoskodni szoktak a szélsőségesen heves harcok idején. A színarany pártja gyanánt konferálta be, ha jól emlékszünk, a turista Klub egy vacsoráján a mai többséget gróf Bethlen István, és ma nyilván már a miniszterelnök is tisztában van azzal, hogy felelősségérzés és szellemi érettség tekintetében az egységes párt egyes elemei nem egész olyan vegytiszták, mint a szinarany, vagy régi szép magyar nevén a sárarany. Az ellenzéket méltán kihozhatta sodrából a közbeszólásoknak kevéssé parlamentáris formájú szövegezése, kihozhatta sodrából a közbeszólások által emlegetett tényeknek, enyhén szólva, kissé ferde beállítása, és kihozhatta sodrából a közbeszólók személye is. Ma például az egyik vihart egy volt miniszter provokálta ki, egy olyan állítással, amely nem egészen fedte a valóságot, egy olyan területen, ahol néhány nap előtt ugyanez a volt miniszter, szerintünk, érdekelt fél gyanánt szerepelt, és mások szerint vádlottként. A volt miniszter úr kénytelen volt megvédeni saját orvosi tevékenységét, kénytelen volt megvédeni öccsének általa történt kinevezését, és ha ez a kettős védelem egész kifogástalanul sikerült volna is, a volt miniszter úr némileg mérsékelhette volna temperamentumának kitöréseit egy olyan képviselővel szemben, akinek minisztersége alatt vállalta és betöltötte az államtitkári tisztet ez az akkor még kevésbbé heves temperamentumú államférfi. Igazán nem személyeskedni és csakugyan az a nézetünk, hogy de gustibus non est disputandum, tehát a volt népjóléti miniszter úr ízlését teljesen magánügynek tekintjük, de mégis kénytelenek vagyunk konstatálni azt, hogy a volt népjóléti miniszter úr hajtotta meg zászlaját a régi nemzetgyűlés egyik tanácskozásán az orgoványi hősök előtt, és ha másért nem, akkor ezért mérsékelhetné heves temperamentumát addig, amíg a hadbíróság nem hozza meg ítéletét az elébeállított orgoványi gyilkosok fölött, mis idegessé kell válnia az ellenzéknek akkor is, ha akad egy képviselő az egységes párt soraiban, és pedig egy csizmás képviselő, aki helyesli a kisgazdatársaival szemben a választási küzdelem idején alkalmazott — testi fenyítéket. A provokációk szüntelen sorozata idézte föl a mai viharokat, és akkor, amikor az ellenzék az ország nyugalma érdekében éppen csak körvonalazta választási vereségének történetét, az egységes párt egyes elemei, úgy látszik, odáig jutottak el a politikai fogalmak félreismerésében, hogy azt hiszik: okuk és joguk van büszkéknek lenniök az egységes párt választási győzelmére. Ez a sajátságos fogalomzavar egymaga is megnehezítette az ellenzék részére az önfegyelmezésnek amúgy is nehéz munkáját: ehhez csatlakozott azután a közbeszólások imparlamentáris hangja, a közbeszólások formájában a közvélemény elé röpített vádaknak nyilvánvalóan a ferde beállítása. Aki szellőt vet, vihart arat, tartja a példabeszéd, és a mai viharok annál kevésbbé lephették meg az egységes pártnak kilengésekre hajlamos elemeit, mert ezek napok óta vihart vetettek, és nem szellőt. Gróf Bethlen István érdemeként elismerjük azt, hogy a múlt nemzetgyűlés idején egyszermásszor őszinte tükröt tárt régi többsége elé. Ez a precedens kötelez, és a miniszterelnök úr talán figyelmeztethetné új többségét arra, hogy a felelősségérzés, a fegyelmezettség és guvernementális magatartás tekintetében vegyen példát az ellenzéki pártoktól.