Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-06 / 150. szám

.Csütörtök Orgovány A hadbírósági tárgyalás harmadik napja (A Világ tudósítójától.) A mai tanúkihallgatások során Beck Ilonának, a meggyilkolt Beck Sándor leányának vallomása valósággal szenzációszámba ment A fiatal leány, aki mindössze négy polgárit végzett, oly értelmes, összefüggő, a kifejezések ár­nyalataiban is tisztán eligazodó formát adott vallo­másának, majd kihallgatása után olyan önérzetesen és bátran kelt az áldozatok s az életben maradt csa­­ládtagok becsületének védelmére, hogy ezzel a leg­mélyebb hatást keltette. A többi tanú között Makay Imre százados vallomása keltett érthető feltűnést. Ki­hallgatása során kiterjeszkedett a front mögötti „bi­zonyos“ rétegek“ magatartására emiatt a homá­lyosan megfogalmazott kitétel miatt a tárgyalásve­zető az egyik védőt kérdőre is fogta — és arra a következtetésre jutott, hogy csoda, hogy nem akasz­tottak föl minden zsidót. Érdekes ellentétben áll ez­zel szemben Beck Gyula vallomása, kinek szavaiból kiderül, hogy a három áldozat temetésén ott volt úgyszólván az egész Izsák község, aminthogy tegnap már Thoma csendőrőrmester, aki pedig a helyi vi­szonyokkal tisztában lehetett,­­ azt mondta, hogy a három ember igen népszerű volt faluszerte. A tár­­gyalásvezető udvariasan, de határozottan figyelmez­tette Makay századost, hogy tartózkodjék elhamar­kodott általánosításoktól: a törvényszék előtt nincs sem faji, sem felekezeti különbség, ilyen dolgokról a tárgyalóterem falai között szó nem eshetik. A védelem mentőakciója Dr. Györffy László őrnagy-hadbíró féltízkor nyi­totta meg a főtárgyalás mai harmadik napját. A tárgyalás kezdetén dr. Grahman Zsigmond védő a következő indítványt terjeszti elő. A tegnapi tárgya­lás végén, különösen a Raád Árpád tanú vallomása alapján adatok merültek föl arra, hogy az orgová­­nyi és izsáki lakosok közül olyanok, akik azon fe­­lekezethez tartoztak, mint a sértettek, olyan tevé­kenységet fejtettek ki, amelyek az ellenforradalom le­törését tűzték ki céljukul. Éppen ezért indítványozza, hogy idézze meg a hadbíróság Izsák István községi bírót, Horti József községi aljegyzőt izsáki lakoso­kat, akik i­gazolni tudják, hogy az ellenforradalom leverésében a sértettek is résztvettek. Ezenkívül kéri, hogy a bíróság katonai orvosi szakértőket rendeljen ki Danics elmeállapotának megvizsgálására, mert a tegnap általa becsatolt orvosi bizonyítvány tanúsítja, hogy Danics idegbeteg, tudni kell tehát, milyen a beszámítási képessége. Dr. Schmitt ezredesügyész: A védő úr által elő­terjesztett indítványt ellenzem. Annak a körülmény­nek nincs fontossága ebben a bűnpörben, hogy ki fejtett ki itt forradalmi vagy ellenforradalmi cselek­vőségeket. Ebben a bűnpörben azt vizsgáljuk, hogy a vádlottak mit követtek el. Közömbös tehát a vád­lottak sorsára másoknak ténye. Az orvosszakértő ki­rendelését is ellenzem, Danics eddigi viselkedése, val- Jőnizsai éleslátásra és kiváló jó emlékezőtehetségre A következő tanú Beck Ilona, a meggyilkolt Beck Sándor leánya. Előadásában plasztikusan elevenedik meg november 17-ikének éjszakája. Ezen az éjjelen v­ kezdte vallomását ■ dörömböltek a kapunkon. A szolgálónk felébredt és kikiáltott: „Ki jár itt?“ — Fehér katonák, hangzott a felelet. Ez a hang nagyon ismerősnek tetszett. Arra az emberre gondoltam, aki h­ogy két hete járt nálunk s akinek a hangjára ismer­tem benne. Két ember állított be hozzánk. Az apám, ki közben gyertyát gyújtott, ijedten hátrált, a láttukra. tárgyalásvezető: Megismeri ezek között (a vádlot­takra mutat) azt a két embert? Tanú (Zbonára és Danicsra mutat) : Ők voltak azok ! Az első­­ (Zbona) katonai pisztolyt tartott a kezében, a másiknak puska volt a vállán. Egyre zsidóztak. Azt hittem, hogy az első Francia Kiss — ő járt két héttel előbb az üzlet­ben, az ő hangjára ismertem rá —­ odafordultam hát hozzá: Francia úr, t­e bántsa az apámat! Apám — még mindig égő gyertyával a kezében — már a harma­dik szobáig hátrált, az ablak felé húzódott, hogy ki­­ugorjon rajta. Az egyik ember — Zbona volt — utána lőtt, apám lefordult az ablakról. Jól láttam, hiszen mellette állottam. Kint egy uniformisos ember állt, az odajött apámhoz, a többi is kivonult a lakás­ból, a kocsihoz vitték apámat és vagy negyedóráig beszéltek vele. Hideg éjszaka volt, kétségbeestünk, hogy apánk holtra hal úgy felöltözetlen. Könyörög­tünk, hozzák vissza, hadd vegyen magára valami meleg ruhát. Amikor visszahozták, egy vérben volt. Bennün­ket elkergettek, Zbona pedig a kasszába nyúlt s a pénzt vette ki belőle. A­ többinek is adott, a pénzből s azt mondta : „Nesze, Pista, legyen neked is jó napod!“ Zbona ott látta az asztalon a nővérem téli kabátját, kidobta az ablakon, majd rátámadt anyámra, aki egyre sírt és kancsukával suhintott végig rajta. A véraláfutás sokáig­ itt­ maradt az arcán. Azután cipőket kerestek. Tárgyalásvezető: Mire kellett maguk­nak a női cipő ? "Juhász­ (feláll, hallgat). Tanú: A sezlontakarót elvitték, de hogy­ az órát és a láncot ki vitte el, nem tudom. Mikor azután apám öltözködni készült, az egyik ráförmedt­: „Vedd fel a jobbik ka­bátodat“, mert apámnak volt egy új, hosszú bekecse! A másik ember megjegyezte: „Jó lesz ez nekem !“ Azzal elhajttattak. Az egyik még vissza is szólott: „Kezüket csókolom, nagysága !“ Kétségbe voltunk esve, de azt hittük, csak elrabolták apánkat és most ki kell váltanunk a rabságból. Meg az éjszaka utána Indultunk a betörőknek, a Moro kocsmájába is betér­tünk, mert hallottuk, hogy Zbona és cinkosai az este ott jártak! Mikor az emberek elmentek tőlünk, az egyik Szólt, a másikhoz : „Mondd meg a kapitánynak, hogy Visszajövünk !“ Tárgyalásvezető (a vádlottakhoz) : Melyikük volt az a kapitán­y ? Zbona : Egyikünk sem. Tárgyalás­vezető: Ki lépett oda Beckhez, mikor a lövés folrán összeesett ? Ds. Tóth.: En nevu, mert én a vallanak, semmi gyanú sincs arra, hogy az elme­állapota akár most, akár pedig a cselekmény elkö­vetésekor kóros elváltozásra mutatna. _ Lehet, hogy most Danics, aki tegnap itt elsírta magát, lelkiisme-­ retfurdalásokat érez és megrendül, mert érzi feje fö­lött a pallost, de ez emberileg érthető és az elme­állapotra pedig nem vonatkozik. Cziáky Ferenc védő : Ugyancsak a bizonyítás ki­egészítését indítványozza és kéri, hogy idézze meg a bíróság Ördög Tibor orgoványi csendőrt. E bűncse­lekményt — mondja — nem lehet úgy elbírálni, hogy a vádlottak életéből kiszakítunk egy napot, 1919 no­vember 17-ét. Meg kell vizsgálni azt a napot megelőző egész periódust és vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy mi váltotta ki a november 17-iki éjszaka eseményeit. A tanúk igazolni fogják, hogy az izsáki és orgoványi néphangulat indokoltan volt antiszemita. A sértettek közül ketten olyan magatartást tanúsítottak az orgo­ványi gazdák előtt, amely felháborodást idézhetett elő, mert a magyar faj kipusztítására törekedett. Utal a Magyarság című lap egyik közleményére, — amelyre egyébként a sértettek­­ képviselője, dr. Dombováry hívta fel a figyelmét — és e cikkben az áll, hogy Beck és Pánczél Dunapatajon akasztottak. Az elnök itt félbeszakítja a védőt és figyelmezteti, hogy a védő­beszédet a tárgyalás végén kell megtartania, most ma­radjon az indítványa­ mellett. Dr. Uhlmann Lajos a maga részéről is orvosszakértő kirendelését indítvá­nyozza a két Tóth-testvér elmeállapotának megvizsgá­lására, mert védencei a főtárgyaláson olyan elmebeli fogyatkozásra utaló magatartást tanúsítottak, hogy ez már patologikusnak látszik. Dr. Szakál védő csatla­kozik a többi védő előterjesztéséhez, hangsúlyozza, hogy a bűncselekmény indító okait ki kell mutatni, mert hiszen ezeknek a vádlottaknak érdekében orosz csereakciót nem kezdhetünk. A bíróság rövid tanács­kozás után meghozta végzését, amelyben elrendelte a hivatkozott tanúk kihallgatását, de orvosszakértők al­kalmazását elutasította. Az ügyész és a védők semmi­ségi panaszokat jelentenek be a végzés­ ellen. Ezután megkezdték a tanúkihallgatásokat. Elsőnek Orosz Károly György főhadnagyot hall­gatta ki a bíróság, aki a kérdéses időben Kecskeméten szolgálatot teljesített. Elmondta, hogy 1921 elején Danies beállított hozzá a hivatalába és kérte, hogy két tanúval igazolják, hogy ő alatta teljesít katonai szolgálatot, mivel­ erre neki szüksége van, hogy az izsáki népbankból a saját értékeit felvehesse. Ezt az igazolást Orosz főhadnagy a bünjel-letétjegyzék há­tára írta, azonban kijelenti, hogy a letétjegyzéket nem olvasta el. Forray István hadnagy írta még alá az iga­zolást. Tanúi vallomására megesketik. Forray István hadnagy azt vallja, hogy Orosz főhadnagy utasítására írta alá az utasítást,­ a letétjegyzéket nem olvasta el.­­Mivel a tanú sem­mii­ újat nem ad elő vallomásában, nem eskették meg, kocsinál vártam. Danics: Ha nem ő volt, hát én le­hettem, mert más senki sem­ volt ott. De nem emlék­szem. Schmitt ügyész : Ki jött vissza, Beck-kel ? Tanít: Zbona és Juhász. Apám egyre azt hajtogatta, nekik. Nincs több pénzem. Mert a borért járó pénzt még nem­ kaptuk meg.­­Dr. Cziáky: Ráismert volna Zlonára, ha előbb itt, vagy a képes újságokban nem látta volna? Tanú: Itt­ a teremben csak a halát láttam, szemtől­­szembe nem voltam vele. Tárgyalásvezető (a védőhöz): Kérem ne tessék itt ilyen „volná“-val előhozakodni ! Konkrét kérdéseket tegyen föl. A föltevéseket hagy­jam ! Cziáky :­­ Miért tartotta Zbonát Francia Kissnek ? Tanú: Mert a Zbona nevet sohse hallottam, ellenben a Francia Kiss nevét az időtájt annál gyakrabban emlegették, azért gondoltam legelőször őrá. Dr. Uhl­mann: Juhász ellenségesen viselkedett? Tanú: Nem. Csöndben volt. Mindig Zbona­ nyomában járt s csak akkor jött hozzánk, mikor Zbona megparancsolta, hogy tartson bennünket vissza. Dr. Uhlmann : Hogy­ segíthetett Juhás­z a holmik összeszedésében, ha fegy­ver volt a vállán? Tanú - Ebben igaza lehet. Tárgya­­lásvezető : Ettől még segíthetett. Tana : Nem emlék­szem pontosan, segített-e Juhász is a holmikat össze­szedni. Juhász :" Én nem­ szedtem össze semmit, csak azt tettem, amit. Ibona parancsolt. Az ajtónál vártam. A bíróság Beck Ilonát megesketi. Az élők­ér, a holtak becsületéért! Az eskü után Beck Ilona a tárgyalásvezető elé lép és emelt hangon szól. A tegnapi tárgyaláson Raád hadnagy könnyelműen vádat emelt olyanok ellen, akik már nem védekezhetnek. Az ő becsületük, de a magunk egyéni és polgári becsülete is olyan szent nekünk, hogy annak meghurcolását nem­­ tűrhetjük. Nekem könnyű volna ezeket a vádakat megdöntenem, nem­ volna nehéz bizonyítanom, hogy a kommunista­­ság vagy a­ románokkal való összejátszás vádja alap­talan koholmány. Arra kérem a tekintetes hadbíró­ságot,­ méltóztassék­ valamennyiünk ellen a legszigo­rúbb vizsgálatot megindíttatni, hogy e szörnyű vád alól tisztázhassuk magunkat. Tárgyalásvezető: Abban a helyzetben vagyok, hogy közölhetem önnel, hogy a bíróság éppen a védők indítványára elrendelte ma a bizonyításnak ilyen irányú kiegészítését. Dr. Gro­­mann: A bizonyítási eljárást- nem az életben levő sértettekkel szemben- kértem. Tárgyalásvezető: A hol­tak elleni bizonyító eljárásba pedig én nem mehetek bele. A vádlottak közül senki sem állította azt, hogy az áldozatok hazafiatlan magatartása indította cse­lekménye elkövetésére. Beck Ilona ellép a sorompó elől és a hallgatóság közt foglal helyet. Ezután Varga Mária cselédleányt hallgatta ki a­­ hadbíróság, aki Beckéknél szolgált. A tárgyalásvezető­­ kérdésére nagynehezen megmondja, hogy senki iránt sem elfogult, Beckékre nem haragszik. Mosolyog a kérdéseken. Elmondja a már ismert részleteket, hogy miként törtek be Beckékhez, hogyan lőttek rá Beck Sándorra, őt is megtámadták, szidalmazták és csak akkor hagyták nyugton, amikor megmondta, hogy ő csak cseléd. A védő kérdésére elmondja azt is, hogy Beckékhez román tiszteket szállásoltak be néhány napra, akik párszor ott vacsoráztak és ebédeltek Beckéknél. A tanút megesketik és szünetet rendelt a bíróság. ’ ' ' ' • Az ügyész ellenindítványa Szünet után Schmitz katonai ügyész állott föl szólásra. A védelem részéről előterjesztett indítvány­­nyal szemben — mondotta­m—, melyben a védelem tanúk kihallgatását kérte arra nézve, hogy a sértet­tek az ellenforradalmárok üldözésében és a proletár­­diktatúrában tevékeny részt vettek volna, a következő indítványt teszem: Már akkor is elleneztem a vé­delem ilyen irányú tanúinak kihallgatását, mivel azonban a bíróság ezek kihallgatását elrendelte, kénytelen vagyok két tanú kihallgatását kérni, akik a védelem által bizonyítani kívánt tények ellenke­zőjét igazolhatják. Kérem tehát Kovács­ Ignác és Rózsa Manó tanúkihallgatását arra nézve, hogy a sértettek a dunapataji ellenforradalom leverésében részt nem vettek és a kommunizmusban aktív szere­pet nem vittek. Cziáky védő ellenzi a tanuk kihall­gatását, mivel szerinte ezek negatívumot bizonyíta­nának. Azonkívül pedig kéri orvosszakértő kihallga­tását. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette határozatát, amely szerint a vád részéről előterjesz­tett két tanú kihallgatását elrendeli, orvosszakértőt azonban nem hallgat ki. „Élet és halálról van szó, ne általánosítsunk!“ A következő tanú, Makay Imre százados kihallga­tása következett ezután. Elmondta, hogy az esetről csak az újságokból értesült, 1920 tavaszán beállított hozzá Francia Kiss Mihály tiszthelyettes, aki elmondta, hogy neki az izsáki Népbankban 34—35.000 korona összegű letétje van, amelyet tőle elvettek, és ott he­lyeztek el és amely boecladásból származott. Elmondta a magyar nemzeti hadsereg megalakulását 1919 augusztus 2-án, amikor a kommün megbukott, Buda­pestre igyekeztek, hogy az esetleg bevonuló románokat megelőzzék. Ez azonban nem sikerült. Később a Héj­­jas-különítményben teljesített szolgálatot, amely csupa fanatikus magyarból állott. Danicsról azt tudja, hogy részeges ember volt, nem tartja normálisnak. Tárgya­lásvezető : Meg volt engedve, hogy bárkitől bármit is elvegyenek ? Tanú: Nem. Többször feloolvastattuk a parancsot, hogy senkitől semmit sem elvenni, sem rekvirálni nem szabad. Tárgyalásvezető: Adtak-e ki olyan parancsot, hogy pusztítsák a zsidókat ? Tanú : Nem, erre vonatkozólag direkt parancsot nem kapott senki, azonban nem csodálkozom, hogy azok után, amik történtek, egy pár kommunistát agyonvertek. Az természetes. Az oláhok ott a zsidókkal összepaktáltak. Tárgyalásvezető: Mit ért ezalatt? Tanú: Hogy nagyon jóban voltak. Megvesztegették a román tiszteket. A román tiszteket 50­ koronával is meg szokták veszte­getni. Tárgyalásvezető : Mi lehetett annak az oka, hogy a vádlottak ilyen vandál módon bántak el a sértet­tekkel ? Tanú (ezután úgy beszél, mintha szónoklatot tartana) : .Voltak olyanok, akik évekig voltak a harc­téren. Amikor visszajöttek, egy társadalmi réteget ta­láltak itt, amely dőzsölt és mulatott Ez a „társadalmi réteg“ buktatta meg a frontot, ugyanez a társadalmi réteg mondotta azokra, akik kint a fronton küzdöttek, hogy hazaárulók és azokra, akik itthon bujkáltak, hogy hazafiak. Ez a társadalmi réteg rabolta ki a ma­gyarokat, ez a társadalmi réteg vette el a magyar pa­raszt utolsó kincsét, akasztotta fel őket és végül ugyanez a társadalmi réteg hozta azután a gazdák nyakára az oláhokat, akik összepaktáltak velük és ütötték, verték a magyar parasztot, amíg ők itt jól érezték magukat. Nem csodálom hát, ha megszaba­dulva a román nyomás alól, mondom, az én szerény véleményem szerint, nem csodálom, hogy az utolsó emberig nem irtották ki ezeket. Dr. Gromann védő kérdezi, hogy hallott-e a tanú arról, hogy a sértettek pénzt ajánlottak fel a románoknak, hogy maradjanak tovább is Izsákon. Tanú: A Dunántúl voltam és ott beszéltek erről. Azt hiszem azonban, hogy a Magyar Távirati Irodá­nál okmányok lehetnek erről. Szakáll védő kérdéseire elmondja tanú, hogy a szegedi hír­­szerző-különítmény szervezetét ismeri. Tudja azt, hogy Francia Kiss hivatalos kémje volt a szegedi kormány­nak és bár halálra volt ítélve, mégis átszökött hírekért. V­sjas Aurél is volt kétszer Pesten. Dr. Szakáll védő : Név szerint ismeri ön az elhalt sértetteket ? Tanú: Tu­dom, hogy három zsidó. Védő : Ezekről kaptak hírt ? Tanú : Nem. Védő : Tud az izsáki ellenforradalomról? Tanú : Tudok. Azt is tudom, hogy az összes gyanús elemek zsidók voltak. Tárgyalásvezető: Figyelmeztetem a százados urat, hogy általánosítást nem engedek. Ha neveket nem tud, akkor inkább ne szóljon semmit, mert ebben a teremben nem­ engedek általánosításokat. Itt élet és halálról van szó. Mi tényeket szögezünk le és azok alapján szolgáltatunk igazságot, de általánosságban tartott kijelentéseknek értéke előttünk nincs. Dr. Gromann: Nyilvántartást vezettek a hírszerzői külö­nítménynél? Tanú: Igen. Tárgyalásvezető: Ezzel meg a védő úr akar általánosítani és ezt önnek sem en­gedem meg. Nincs szükség hangulatkeltésre és légből kapott dolgokat figyelmen kívül hagyunk. Ezt a védő úr, mint jogvégzett ember, tudhatta. Dr. Cziáky: Hogy fogadta a bizonyos társadalmi réteg a nemzeti hadsereget? Tárgyalásvezető: Tessék precizírozni, mi­féle társadalmi rétegről kérdez, a kommunistákat, a vörösöket érti alatta? Védő: Igen. Tanú: Azok eltűn­tek a nemzeti hadsereg bevonulásakor, mert bűnös­nek érezték magukat. Tárgyalásvezető: Az természe­tes hogy a vörösfiúk elszöktek. Tanút ezután vallo­mására megesketik. „Ha nagyon kell nekik a zsidó, hát itt vagyok én...!“ Beck Márton budapesti nagykereskedő tanúkihall­gatása következett, aki testvéröccse, a­ kivégzett Beck Beck Biona vallomása VILÁG 1922 július 6. 9

Next