Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-23 / 67. szám
A Vág a polgári Jogok Harcosa. Tintén a tizomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétőt kiált az igazságtollp.sásnyik, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a mankót, mely a békétlenség levegőjében elsolvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. ÁRAo KOROM A Világ Magyarország megújhodását a demokráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem teszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés; megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek mögé rejtőző kernádorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem partokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezűje az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább megjár élet gondolatának. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, PÉNTEK 1*923 ZÁMBID 823 ♦ GV-IH SZÁM 6100 millió és 4700 millió Ez a két hatalmas szám nem a magyar állam költségvetését terheli, hanem a magyar fővárosét 6100 millióba kerül a 8900 fővárosi tanító és 4700 millió koronába a főváros 20.000 üzem alkalmazottja. 6100 millió és 4700 millió pedh együtt .— legalább 16 milliárd... Ereky Károli beszéde bizonyára a legújabb adatokra támaszkodik, de akkor, amikor egy hét alatt 17 centime-ról 10 centime-ra sülyed a korona és 14.500 koronáról 20.000 koronára ugrik föl a búza ára, anélkül, hogy ára jelentkeznek, a legfrissebb adatok is igen gyorsan válnak — történeti adatokká. Ilyenkor jó, ha 6100 millió és 4700 millió együtt nem tesznek többet 16, vagy 18 milliárdnál. Hiszen ez is 20.000 koronáva terheli meg fejenként a főváros lakosságát. Ereky Károly tegnap okosan és józanul beszélt a főváros közgyűlésén, és Erekynek kétségkívül igaza van abban is, hogy igen sót ügyet fölösleges módon utal most a főváros közigazgatása a kerületi elöljáróság és a központi városháza elé. A fórumoknak ez a megkettőzést a főváros közönsége számára megkettőzi a hivatali előszobázás idővesztegetését és megkettőz a tisztviselők számát, a tisztviselők eltartásának költségét, de egyéb haszonnal nem jár. Erekynek igaza van abban is, ha azt hiszi, hogy a fővárosi tisztviselők létszámának jórésze nélkülözhető volna. A kettős fórumok és az egyéb fölösleges komplikálások kikapcsolása által legalább egyhamaddal lehetne leszállítani a fővárosi tisztviselők létszámát, és azzal az eredménnyel, hogy a főváros közigazgatása simábban, gyorsabban, pontosabban funkcionálna. Mégsem ez a gyors segítség útja, mert a tisztviselői létszám leszállítása a dolog természeténél fogva nem történhetik meg márólholnapra, hanem csak lassan, fokozatosan, hosszú idő alatt. Ami azonban gyors segítséget, vagy legalább gyors teherkönnyítést hozhatna : az Ereky másik indítványa, amely minden irányban kipróbált, minden irányban tapasztalt, gyorseszű és gyorskezű gazdasági szakembert akar alpolgármesteri címmel és jogokkal az egyesített fővárosi üzemek élére állítani. Akkor, amikor nincs víz, csak a vízdíj emelkedik, akkor, amikor újból drágul a gáz, de mégis csak hosszú kérésre, sok biztatásra melegít egy kevéssé, akkor, amikor a fővárosi üzemek tarifái egyre emelkednek is teljesítményei egyre csökkennek, csakugyan itt volne a legfőbb ideje annak, hogy a fővárosi üzemeket határolják el a fővárosi politika ugarától és az egyesített fővárosi üzemeket a gazdasági koncentráció és a gazdasági szakszerűség elveinek érvényesítésével vezesse egy igazi gazdasági szakember, minden bürokratikus nehézkesség nélkül, de teljes tájékozottsággal. Minden intézmény csak egy ember meghosszabbított árnyéka, mondotta egyszer Emerson és Ereky indítványának is annyi az értéke, amennyi értéke lesz az üzemek élére állított gazdasági szakembernek. De ha az igazi embert állítják erre a helyre, akkor talán mégsem fogják szétmorzsolni a főváros lakosságát azok a gigantikus számok, amelyeket Ereky Károly sorolt föl tegnap, emberekre támadnia nem illik , és árt a professzorok igazoltatása, amely igazolja azt, milyen kevés közük van az egyetem komoly életéhez, nemzeti munkájához az igazoltatók csoportjainak. Van egy nehéz és hasznos módja a fajvédelemnek : többet tanulni, komolyabban dolgozni, szélesebb tudásra szert, tenni annál a néhány százaléknyi egyetemi hallgatónál, aki a numerus clausus mellékajtaján még beosonhat a főiskolákba. Azután van egy könnyű és kártékony módja a fajvédelemnek: igazoltatni nappal és igazoltatni éjszaka, igazoltatni az egyetem kapuja előtt és igazoltatni azutcán, igazoltatni a kollégákat és igazoltatni az egyetemi tanárokat, akiket csak így, igazoltatások alkalmával, ismernek meg lassanként azok, akik az igazoltatás nehéz testi munkájától fáradtan már nem jutnak el a tantermekbe... Mindezért pedig nem az igazoltatók felelősek, hanem felelősek azok, akik az igazoltatást ünnepük nemzeti munka gyanánt. Reméljük és fölteszszük, hogy Szentpéteri Kun Béla egyetemi tanár igazoltatásának riasztóan szomorú esete most majd mégis észretéríti azokat, akik nyomtatott betűvel, vagy eleven szóval mindig újból letérítik a tájvédelem ösvényéről az egyetemi fiatalság egy részét. Mert elvész az a faj, elvész az a nép, amely nem szerzi meg magának a fajok és a népek létért vívott küzdelmében a tudás páncélját és vértjét. Meztelen mellel, meztelen testtel nem állhatja a harcot egy faj és egy nép sem azokkal, akik tetőtől-talpig pikkelyes páncélt viselnek, a tudás pikkelyes páncélját. Zürichben 11 centime, Berlinben 1182 centime a korona Ma reggel Zürichben a valószínűtlenül és indokolatlanul alacsony, 10 centime-os kurzussal indult meg a korona. Ez 3 centime esést jelentett a tegnapi zürichi zárlattal szemben, és ellenkezett a tegnap kialakult berlini, bécsi és prágai paritással. Zürich soha nem szokott mást tenni, csak svájci centime-okra számítja át az előbbi nap paritásait azokon a külföldi tőzsdéken, ahol valóban van nagyobb forgalom magyar koronákban és budapesti kifizetésben. Ma tehát Zürichnek a szerdai nap 11,37 centime-os berlini, és 12.15 centime-os bécsi paritásához kellett volna igazodnia, esetleg számbavéve még Prága 12.97 centime-os paritását. Ezek szerint ma reggel a 12 centime-os zürichi korona inkább túl alacsony lett volna, mint túl magas. De Zürich „kilengett", és egészen 10 centime-ig tette le a koronát, amely még a zürichi déli forgalomban is 10 centime-mal szerepelt az árfolyamlapon, és csak a délutáni forgalomban javította fel ezt az irracionális árfolyamot 11 centime-ra. Mivel pedig ma Berlinben mindössze 2 pfenniggel tolódott lefelé a budapesti kifizetés árfolyama 4 márka 56 pfennigre, és így a berlini paritás 11,82 centimé, erős alapja van annak a föltevésnek, hogy holnap 11 centimé fölé fog emelkedni a zürichi árfolyam, amely egészeit máig, a koronahanyatlás egész fázisa alatt, néhány tizedcentimé-mal fölötte szokott maradni az elmúlt nap berlini paritásának. Idáig még csak egy példája volt annak, hogy a zürichi árfolyam merész ugrással elébe vágott a berlini paritásnak a korona lefelé értékelésénél. Ez 1922 augusztus harmadikén történt, amikor az előbbi nap 24 centime-os koronája után egyszerre 17.5 centime-mal jött meg a korona Zürichből, pedig az augusztus másodiki berlini paritás 21.3 centime volt. A tőzsdén, mint emlékezetes, a lázas hausse jegyében teltek el a déli órák. A valutaforgalom már fel volt függesztve augusztus harmadikén, de kéz alatt még adtak-vettek valutákat, és így a fekete csütörtök a legmagasabb 2580 koronás szerdai kurzus után egészen 3300 koronáig verte föl a dollárt, és 73 koronáig a cseh koronát. Délután lanyhult az irányzat és az esti órákban olyan erős lett a baissehangulat, amilyen erővel tört fölfelé a hausse-hangulat a délelőtti órákban. A dollár például visszaesett 3300 koronáról egészen 1900 koronáig, a Salgó 45.000 koronáról 35.000 koronára, az Általános Kőszén 97.000 koronáról 75.000 koronára ... A tendencia hirtelen éles megváltozására az adott okot, hogy megérkezett a jelentés a korona berlini jegyzéséről, és a berlini paritás szerdáról csütörtökre 21.3 centime-ról mindössze 21.1 centime-ig süllyedt vissza, tehát Berlin akkor sem vette tudomásul a zürichi tőzsdének azt az egyéni akcióját, amellyel 17.5 centime-ra szorította vissza, és egész nap 17,5 centime-on tartotta a magyar koronát. Berlin és Zürich összetűzésében Berlin győzött, sőt a zürichi tőzsde augusztus negyedikén már újból 24 centime-mal jegyezte a koronát, tehát jóval a berlini paritás fölött, augusztus ötödikén pedig a zürichi árfolyam feljavult 25 centime-ra, a berlini paritás pedig a csütörtöki 21,1 cen- time után szombaton már újból 25,18 centime volt. A magyar korona nagy nyári krízisében ehát a hirtelen és erőteljes javulást éppen az hozta meg, hogy Zürich augusztus 1 tárnáikán egyszerre elébe vágott a berlini paritás fokozatos visszaesésének és egyik lapról a másikra nyolcadfél centime-mal, próbálta lejjebb szorítani a korona árfolyanát. Pedig nyolcadfél centime a 24 cen, time-os kiindulási ponttól számítva,százalékszerűen nem volt több, mint ma a korona hirtelen leszorítása: 13 centime-ról 10, centime-ra. A korona-baisse-nek ez a kilengése indította meg a nyáron a fedezeti vásárlásokat a korona-spekulációban, és a fejezeti vásárlások fordították meg a korona hanyatlásának másfél hónapig következetes tendenciáját. Augusztus tizedikén, egy héttel a fekete csütörtök után, a korona Zürichben már 36 centime-ra emelkedett a17.5 centime-os mélypontról, tehát teljesen megduplázta árfolyamát és a berlini paritás 36.3 centime volt, Bécsben pedig harminc- három osztrák korona fölé emelkedett a magyar korona. A március hónapot most 118 centime-os jegyzéssel kezdte a korona és innen jutott el Zürichben ma reggel, ma délelőtt a 10 centime-os árfolyamig. Ez az esés talán elég meredek arra, hogy most már bizonyos fokig szabad számolni a tendencia-változás lehetőségével is. Bécsnek ma nem volt módjában állást foglalnia a korona zürichi értékelésével szemben, mert Bécsben ma a devizaközpont tegnapi árfolyamai maradtak érvényben. Prága nem mutatkozott olyan ellenállá- s képesnek a zürichi korona-leszorítással szemben, mint Berlin, és igen erősen lecsúsztatta a korona paritását, de azért a 10 centime-os zürichi értékelést még így sem fogadta el és a magyar százkoronásnak és jó budapesti kifizetésnek 100 koronánként , 82,5 fillérről 70 fillérre történt visszaesése , annak felel meg, mintha Zürichben ma reggel 11.03 centime lett volna a korona ár- I folyama. Akármilyen fájdalmas is az, hogya tegnap még 12.97 centime-os prágai pi.njitás csaknem teljes 2 centime-mal vissza- csúszott 11.03 centime-ig , még ez a paritás is bizonyítéka a zürichi nyitás indokolatlanul alacsony voltának, azonfelül pedig n£m szabad elfelejteni, hogy a prágai paritásnak csak mellékes jelentősége van és holnap elsősorban a prágainál jóval kedvezőbb berlinti paritás fogja befolyásolni a zürichi ’ jegyzést. Érdekes különben az, hogy a genfi tőzsde sem fogadta el a zürichi értékelést, és Genf- ben ma 12 centimé volt a budapesti scifize- les árfolyama. Tegnap aggályos momentum volt az, hogy a frankfurti tőzsde csak 4 márka 35 pfennigre értékelte a budapesti kifizetést, a 4 márka 56 pfenniges berlini árfolyammal szemben, és így attól kellett tartani, hogy a frankfurti példához "igazodva, ma Berlinben erősen visszaesik a budapesti kifizetés. Ez azonban nem következett be. Berlin egyáltalában nem vette tudomásul a zürichi árfolyam hirtelen ha- í nyatlását és ma Frankfurt igazodott Berj Iliihez. Azon a napon, amelyen Zürichben 13 centime-ról 10 centime-ig hanyatlott a korona, Frankfurtban 4 márka 35 tyfennigről 4 márka 55 pfennigre javult a budapesti kifizetés árfolyama. Az augusztusi precedensre visszatérve, talán nem kár említeni azt, hogy ez az augusztusi hónap hozta meg a legmeredekebb emelkedést az államjegyforgalomban, mert a korona júliusi értékcsökkenésével kapcsolatos fokozott pénzszükséglet találkozott a mezőgazdasági termelésnek a nyár végén igen erőteljes hiteligényeivel. Augusztus elején, amikor mélypontjára jutott a korona, 38,3 milliárd volt az államjegyforgalom, augusztus végével pedig már 46,2 milliárd, tehát kevés híjján 8 milliárd volt az egy hónap szaporulata, és ez nem zavarta a korona megjavulásának folyamatát. Igen valószínű, hogy a legközelebbi hetekben a jegyintézet kénytelen lesz feladni idáig követett merev deflációs álláspontját, ha nem akarja teljesen megbénítani a magyar gazdasági életet, de az államjegyforgalom esetleg igen gyors tempójú növekedése valószínűleg most sem hatna hátrányosabban a korona árfolyamának alakulására, mint tavaly augusztusban. Akkor a 8 milliárdos szaporulat 21 százaléknak felelt meg, és most a 77 milliárdos államjegyforgalomi alapján ez a korona árfolyamára nézve még nem hátrányos 21 százalék nem kevesebb, mint 15 milliárd új államjegy forgalombahozatalát engedné meg. Ennyire pedig valószínűleg nem lesz szükség akkor sem, ha a jegyintézet teljes előzékenységet tanúsítana a hiteligényekkel szemben. r Igazoltatás Az egyetemi fiatalság egy csoportja még mindig „igazoltat": igazoltat napközben az egyetem kapujában, igazoltat éjszaka az uccán, igazoltat ökölcsapásoktól kísérve, és igazoltat, szomorúan véres uccai tragédiákra adva alkalmat, mint ma éjszaka. „Ifjúságunk tán észre se vette nagy hevében, hogy mint nagy többség egy elenyésző kisebbségen tölti ki bosszús kedvét, ami mindenképpen ellenkezik a magyar lélek lovagias és úri hagyományaival“ – írta tegnap Rákosi Jenő, az egyetemek kapui alatt folytatott igazolásokról, súlyosan hibáztatva azokat, akik nemzetmentés és fajmentés gyanánt ünneplik az egyetemi ifjúság egy csoportjának ilyen kilengéseit, így például a városi keresztény párt értekezletét, amely „szintén gyújtó csóvákat dobott a mozgalomba, mintha attól tartott volna, hogy lelohad, mielőtt nagyobb tűzi veszedelem támadna belőle.“ És Rákosi Jenő szerint: „Ha a tó vize bugyborékol, akkor a fenekén valamely erjedés megy végbe. Ha zörög a haraszt, vagy a szél fújja, vagy valamely fenevad bújkál alatta. És ha testünkön pattanások, vagy éppen fekélyek nyílnak meg, bizonyos, hogy szervezetünkben betegség bújkál...“ Mi nem akarjuk olyan mélyre követni a diagnózist, mint Rákosi Jenő teszi, csak egy fájdalmas dokumentumát idézzük annak, kik közül kerül ki a nappali és az éjszakai igazoltatók csoportja az egyetemi hallgatók soraiban. Debrecenben tegnap igazoltatták Szentpéteri Kún Béla egyetemi tanárt... Az igazoltatásokat tehát a debreceni egyetemi hallgatóknak egy olyan csoportja végzi, amelye■ nem ismeri személyesen és nem látta még színről-színre az egyetem professzorait. Mindig volt az egyetemi hallgatók között egy olyan töredék, amely nem látogatta az előadásokat, nem ismerte a tanárokat, nem hallgatta az előadásokat, nem olvasott, nem tanult és eltékozolta az élet legtermékenyebb, legfogékonyabb éveit. Mindössze annyi változott, hogy az egyetemi hallgatóknak ez a töredéke ezelőtt billiárdozott a kávéházakban, most pedig igazoltat, országot ment, fajt véd. Ez a változás talán jót tesz a billiárdposztónak, de árt az országnak és árt az egyetemnek. Árt a kollégák igazoltatása, amely megfeledkezik arról, hogy nagyobb csoportoknak egyes 7200 milliárd RT Ez az összeg az 1922. év német deficitje, és ettől az összegtől nem szabad megijednie Németországnak, mert az 1923. év deficitje alighanem sokkal nagyobb lesz. A 7200 milliárd deficitről a tizenkettedik pótköltségvetés tesz jelentést, azok közül, amelyeket az 1922. évre nézve kidolgoztak. 1922 október elején az akkor előterjesztett költségvetés még csak 1000 milliárdra becsülte a deficitet, és így három hónap elég volt arra, hogy újabb 6200 milliárdos költségvetési hiányt idézzen fel. Az igaz, hogy október elején még 262 centime-ot adtak 100 márkáért, december végén pedig már csak nyolcadfél centime-ot. Januárban játszódott le a márka katasztrófa útja a százmárkás nyolcadfél centime-os árfolyamától az egy centime-os árfolyamig. Február kezdetével azután szilárdulni kezdett a márka, újból harmadfél centimé fölé emelkedett, és azóta ezen az árfolyamon vesztegelt. De a harmadfél centimé is csak egy kis töredéke annak az átlagos márka kurzusnak, amely 1922 negyedik negyedévében meghozta a deficit 6200 milliárdos szaporulatát, tehát valószínű, hogy az 1922. év 7200 milliárd márka deficitje nem sokáig fogja a monumentalitás hatását kiváltani a német közvéleményből. Addig pedig a német közvéleménynek vígasztalódnia kell azzal, hogy aranymárkákra átszámítva a deficit nem több ötnegyedmilliárdnál. A pénzelértéktelenedés folyamatát szomorúan jellemzi az új német váltópénz sorsa. A múlt év végén határozták el, hogy egy aluminium-ötvözetből 10, 20, 50 és 200 márkás váltópénzt fognak verni, és akkor sok keserves sóhaj panaszolta, hogy a hajdan büszke 20 márka most aprópénzzé alakul át. Mikorra a pénzverde befejezte az új váltópénz forgalombahozatalának előkészületeit, a 10 márkás és a 20 márkás alumínium-pénzről csendesen lemondtak. Hiszen a 10 márkás értéke ma a dollárparitás szerint egynegyede a béke pfennijének, és a drágasági index szerint 0,15 pfenni... A 100 márkás alumínium-pénzből most mégis forgalomba kerül 300 millió darab, 60 milliárd márka névértékben, a német lapok azonban szigorú kritikával illetik a német kincstári hivatalt ezért a könnyelmű- i bégéért. A 200 márkás értéke ugyanis a dollárparitás szerint 5 pfennig, a drágasági index szerint 3 pfennig, tehát a 200 márká- sok felhasználására csakugyan nem nyílik be alkalom. Ezért a 200 márkásért nem lehet a Berliner Tageblatt reggeli lapját megvásárolni, és több darab ilyen 200 márkást kell a zsebből összekeresni a villamosi jegy kifizetésére. A mindennapos forgalomnak tehát nem túlságosan nagy szüksége van erre a váltópénzre, és a német lapok nem ok nélkül tartanak attól, hogy ezek a finom, vékony, kis halkpengésű pénzek darabonként többe kerülnek a német pénzügyminisztériumnak 200 márkánál. A 200 márkás csinos, alumínium-ötvözetű érem tehát az aprópénz szerepét is csak igen kevéssé tudja betölteni, és nagyon, szegény emberek kezében is nagyon sok ilyen új alumíniumpénz fog csörögni. A 4 billióra növekedett bankjegyforgalom mellett pedig egyre mélyebbre sülyed a nyomor grafikai görbéje Németországban. A német diákszövetség statisztikája szerint a 12.000 egye- ■ temi hallgató közül 8000 kénytelen megkeresni a kenyerét a tanulás mellett, és 3000 egyetemi hallgatónak van rendes, nyolcórás munkaidejű állása, úgy hogy ezekszámára a tanulás mellékfoglalkozássá lett. Ugyancsak a német diákszövetség adatai szerint 1922 áprilisában 1130, 1922 októberében 5000 és 1922 novemberében 7000 márkát kaptak a német főiskolai hallgatók átlagosan szüleiktől, tehát áprilisban 3.9 dollárt, októberben már csak 1.56 dollárt és novemberben 0.97 dollárt. Pedig a novembert még a mainál ötszörre magasabb kurzusú márkával kezdte meg Németország. És ha a tavaly húsvétkor 1130 márka átlagos havi segély most csakugyan „felemelkedett" volna átlag 20.000 márkává, ami igen kevéssé valószínű, akkor ez még mindig annyit jelent, hogy egy év alatt havi 4 dollárról havi 1 dollárra csökkent az az összeg, amennyivel a német szülők támogatni tudják fiaikat egyetemi tanulmányaikban. Havi 120—150 márka a háború előtt egészséges életmódot biztosított az egyetemi hallgatók számára Berlinben, és teljes szabadságot, teljes energiát a munka folytatására. Ennyit vagy csaknem ennyit pedig az egyetemi hallgatók fele kapott szüleitől. Most azonban a drágasági index szerint havi egymillió márka, vagy nem sokkal kevesebb felelne meg a békeévek szokott diákváltójának, pedig nagy kivétel lehet