Világ, 1923. június (14. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

A V­ág a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tu­­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözöiteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében el­sorvad. Hirdeti a népek, osztályok­ és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. i mn ni in liyiniiinuiMi Hifi ■ mini intiiim XIV. ÉVFOI­TAM ♦ BUDAPEST, PÉNTEK 1 # Ji S .1 t S I U fi áJE A 50 KOROM A Világ Magyarország megújhodását a deraa­­kránfiitól és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hifba ajkára a haza nevet, de a hazát ezergálja minden betűje, gondolata, érzése. A Vílásf ereje a tiozto meggyőzödés: megtörhetik, de meg nem haj­lhatják. A Világ tiszteli má­­nosc a meggyősfddését, de hadat üzen az elvek mtígé­rettőed kalavidorságnak és Üzletnek.­­ Világ elméket, Moltol­a?, reform törekvéseket rzolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmi rőfe ex elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. 8 ♦ 137-IH SZÁM Ötszázmillió aranymárst garantál évente a német kormány a jóvátételre . (A Világ berlini tudósítójától.) Három­heti tanácskozás után a német kormány, mi­után tegnap az esti órákban közölte Cuno kancellár javaslatának lényegét a pártok vezéreivel, még az éjjel folyamán útnak in­dította futárait Párizsba, Londonba, Ró­mába és Brüsszelbe, ahol az új német jegy­zéket ma nyújtották át az érdekelt kormá­nyoknak. Az Egyesült Államok és Japán kormánya berlini követségük útján kapták meg a memorandumot. Az új német javaslat tulajdonképpen nem is új. Nem egyéb ez a jegyzék, mint kiegé­szítése az első német javaslatnak, amelyet az entente kormányai visszautasítottak volt. Az új német javaslat csak a fizetési módoza­tokat, valamint a garanciákat sorolja föl részletesen, elejtvén a nemzetközi kölcsön tervét. A javaslat nem említi meg sem a Buhr-kérdést, sem pedig Franciaország biz­tonságának sokat emlegetett problémáját, ezzel a negatívummal úgyszólván aláhúzva azt a tényt, hogy nem egy politikai javaslat­ról, hanem egy fizetési tervről van szó. A fizetési terv maga a következőkben van körvonalazva : Németország 1923-tól 1927-ig bezárólag moratóriumot kap és ebben az öt esztendőben csak két és fél milliárd aranymárka értékű javakat szállít az en­­tentenak. 1928-tól kezdve, harmincöt eszten­dőn át, azaz 1935-ig bezárólag, a német kormány évente egy és fél milliárd arany­­márkát fizet az ententenak, amely összeg­ben a kamatok és az amortizáció is ben­­foglaltatnak. Ennek a fizetésnek a garan­ciájaképpen a német kormány a következő biztosítékokat ajánlja föl: 1. A német államvasutak kivétetnek a né­met költségvetésből és a vasutakban foglalt értékekre tízmilliárd aranymárka értékben obligációk bocsáttatnak ki, amelyeket egy külön bizottságnak adnak át zálogképpen mindaddig, amíg a német kormány, fizetési kötelezettségeit nem teljesítette. 2. Az évi másfél milliárd aranymárkából a német magángazdaság 500 milliót garantál, m­ég­pedig 200 milliót a német ipar, 300 milliót a német mezőgazdaság, a bankok és a­ kereskedelem. Az ilyeténképpen garantált összegnek 25 százaléka, azaz összesen mint­egy 4 milliárd aranymárka értékében ugyan­csak obligációk adatnak ki már az első fize­tési évben, azaz 1928-ban, amelyek ugyan­csak az első pontban említett bizottságnak adatnak át.­­ 3. A német kormány elismeri a Commis­­sion des Garanties jogát a német adókezelés és adójövedelem ellenőrzését illetőleg. 4. A német kormány dohány-, szesz- és cukormonopóliumot léptet életbe, és ezek­nek a monopóliumoknak a kezelését a Com­­m­ission des Garanties ugyancsak ellenőrzi. Arra az esetre, ha a német kormánynak ez a javaslata is visszautasíttatnék, a német kormány egy nemzetközi bizottság kiküldé­sét kéri annak a megállapítására, hogy mek­kora a német birodalom fizetési teljesítő­képessége. Ezt az utolsó pontot a német kormány az angol kormány, igen határozott tanácsára vette fel javaslatába. Az angol kormány azt is tanácsolta, hogy Németország a jegyzék­ben vegye revízió alá a népszövetséggel szembeni magatartását, különös tekintettel arra, hogy Lord Robert Cecil, aki mindig Németországnak a népek szövetségébe való fölvétele mellett tört lándzsát, most tagja az angol kabinetnek. A német kormány azon­ban ezt a jóakaratú tanácsot már nem fo­gadta meg. A német javaslat első pillanatra elárulja, hogy nem más, mint úgyszólván számbeli kifejtése annak a harmincmilliárdos német javaslatnak, amelyet az entente egyértelem­­mel visszautasított volt. Ha kiszámítjuk a fölajánlott annuitások jelenlegi értékét, akkor eredményképpen az a harminc mil­liárd jön ki, amit Németország első jegyzé­kében megajánlott. Újat a német javaslat megint nem sokat mond. Nagy kérdés, hogy milyen lesz a fogadtatása az entente kormá­nyainál ... A német jegyzék A Wolff-ügynökség a német pótjegyzékről a következő jelentést adta ki: A német kormány ma május 2-iki jegyzékének magyarázatán­ és kiegészítéséül a londoni, párizsi, brüsszeli, washingtoni és tokiói kormánynak memoran­dumot adott át, amelyben a további eszme­csere megkönnyítése céljából azokra a pon­tokra adandó válaszokra szorítkozik, amelyek a szövetségesek válaszjegyzékében közösek. A memorandum hangsúlyozza, hogy a német kor­mány nem járna el őszintén és a problémát vinné közelebb a megoldáshoz, ha többet ígérné, mint amennyit a német nép megtartani képes. Tekintettel a Németország teljesítőképességé­nek megítélésével járó nehézségekre, a német kormány — mint a memorandum kifejti —­ fölajánlotta, hogy a fizetések összegéről és mó­dozatairól elfogadja egy pártatlan nemzetközi fórum döntését. A német kormány kész a né­met teljesítőképesség megítéléséhez szükséges adatokat rendelkezésre bocsájtani, az állam pénzügyi igazgatásába betekintést engedni és a német közgazdaság bevétele forrásai tekinte­tében minden kívánt felvilágosítást megadni. Amíg a tervezett körcsönök kibocsájtása lehe­tővé válik, a német kormány hozzájárul az épi teljesítmények rendszeréhez. A végleges jóvá­­tételi tervezet végrehajtása céljából a német kormány a következő garanciákat javasolja: A birodalmi vasutak átváltoztatása az álta­lános pénzügyi igazgatástól független, házi­kezelésben lévő különvagyonná. Tízmilliárd aranymársa birodalmi bank köte­lezvény kibocsátása, amelyek 1917 július 1-től kezdve 5 százalékos kamatozásúak és így évi 500 millió aranymárkát garantálnak. A német korm­ány, hogy 1937 július 1-től kezdve to­vábbi 000 millió aranymárkát garantáljon évenként, kézizálogul leköti az egész német köz­gazdaságot, ipart, bankokat, kereskedelmet, forgalmat is mezőgazdaságot és ezt a garanciát annak birtokára 10 milliárd aranymárka ösz­­szegben zálogjogilag első helyen fogja bekebe­­leztetni. Az ily módon biztosított 500 milliót vagy közadó útján, nagy pedig közvetlenül a meg­terhelt ingatlanokról fogja megszerezni. Ezen­kívül biztonságul elzálogosítja a vámjövedel­­met, a dohány-, sör-, bor- és cukorfogyasztási adókat is a pálinkaegyedáruság bevételeit. A memorandum végül hangsúlyozza, hogy Német­ország fizetőképessége az egész probléma meg­oldásának módjától függ. A fizetési módozatok rendezése és a garanciák részletes megállapí­tása céljából szóbeli tárgyalásokra van szük­ség. Németország elismeri jóvátételi kötelessé­gét. A német kormány megismétli a konferen­cia összehívására irányuló kérelmét. Visszautasítják a német javaslatokat Párizsi jelentés szerint a Quai d‘Orsayn hangoztatják, hogy a német javaslatok visszautasításáról Brüsszelben tegnap elvi megegyezés jött létre, a formáról azonban tovább tárgyalnak, nevezetesen arról, váljon francia—belga külön válasz, vagy a szövet­ségesek közös válasza legyen-e. A franciák és belgák Angliához való közeledése nem jött létre Francia politikai körökben — mint Párizs­ból jelentik — az a fölfogás uralkodik, hogy a brüsszeli találkozás semmiféle haladást a gyors kibonyolódás irányában nem jelent. Hangsúlyozzák, hogy Poíncaré álláspontja, amely a negatív várakozás fogalmát meríti ki, itt még győzedelmeskedett. A reggeli lapok a konferencia lényeges eredményéül megállapít­ják, hogy az Angliához való közeledés, melyet a belgák eleinte kívántak, nem jön létre és hogy Peíncarénak sikerült a belga minisztereket a maga álláspontja számára megnyerni. Ezt az álláspontot az egyik lap a következőkép írja körül: A francia kormány hajlandó volna a belga szakértőkkel tervezetet megvitatni, melyet Párizsban dolgoztak ki és hajlandó volna tekin­tetbe venni a jóvátétellel kapcsolatos brüsszeli megpendítéseket is. Hajlandó továbbá Angliá­val és Olaszországgal eszmecserébe bocsát­kozni, mihelyt az ehhez való alapot sikerült megtalálni. Elsősorban azonban Franciaország­nak és Belgiumnak kellene erre nézve meg­egyezésre jutnia. Angliának megnyitották az ajtót A Times brüsszeli különtudósítója jelenti: A tegnapi brüsszeli konferenciának legfontosabb eredménye a francia—belga kormány közt létrejött az a megállapodás, hogy Németország újabb javaslataira a szövetségesek együttesen fogják a választ megszövegezni, föltéve, hogy Nagybritannia Franciaországgal, Belgiummal és Olaszországgal ragaszkodik ahhoz, hogy mi­előtt Németországgal ismét megkezdik az ál­talános tanácskozásokat, a Ruhr-vidéken szün­tessék meg a passzív ellenállást. A belga kor­mány azt a kívánságát hangoztatta, hogy a mostani alkalmat használják föl az egységes szövetséges front helyreállítására és Angolor­szágot szólítsák föl, csatlakozzék a Németor­szággal való tárgyalásokhoz. A francia kor­mány ebben a kérdésben óvatos, de éppen nem ellenséges áláspontot foglalt el. A francia köz­vélemény nem hajlandó azt az állást, amely most erősnek látszik, feladni és újból a tár­gyalások és komplikációk hálójába bonyo­lódni. Az angolok közreműködését kívánatos­nak mondták, de csak föltételesen. Komoly megfontolás tárgya, milyen mértékben kötelez­heti magát az angol kormány, hogy közvetve hozzájáruljon a P­uhr-vidék megszállásához. A mostani konferencia végeredménye az, hogy a francia és a belga kormány Angolországnak megnyitották az ajtót az európai ügyekben való közreműködésre. A tudósító szerint a rózsás optimizmus most még korai dolog volna. "Az angol álláspont A Times vezércikkben a következő 1'*7 írja: A német jegyzék alapelve az, hogy ez ellente­­hatalmakat a konferencia asztala mellé ültesse. Azt hiszik, hogy Nagybritannia Németországnak azt a törekvését, hogy konferencián meghallgas­sák, támogatná, ha általános volna az az elha­tározás, hogy a konferencián végleges megol­dást hozzanak létre. Erre azonban remény nincs mindaddig, amíg a Ruhr­nál pusztító konfliktus dühöng. A helyzetet kétségkívül megkönnyítené, ha a német kormány mérle­gelné azt a lehetőséget, hogy föladja a passzív ellenállást. Ebben a kritikus pillanatban ilyen gesztus, melyet a német memorandum Angliá­ban bizonyára tenni fog, lényegesen fokozná. A helyzetet sokkal kényetesekntek far­­nt... A Reuter-iroda jelentése szerint londoni hivatalos körök tartózkodnak attól, hogy a német jegyzékről nyilatkozzanak. A helyze­tet sokkal kényesebbnek tartják, semhogy türelmetlenséget tanúsítsanak vagy meggon­dolatlan nyilatkozatokat tegyenek, mielőtt a szövetségesek felfogását ismerik. A kormány a jegyzékkel rövidesen tartandó miniszterta­nácson fog foglalkozni. Azt hiszik, hogy London, Párizs, Brüsszel és Róma közt eszmecsere lesz, hogy a szövetségesek részé­ről teendő lépésekben megállapodjanak. Passzív ellentiltottek tovább tart, tehát sem tárgyalnék A Malin brüsszeli tudósítója írja: Poincaré nem csinál titkot belőle hogy igen boldognak érezné magát, ha a szövetségeseket Francia­­ország és Belgium oldalán látná azon a napon, amelyen a jóvátételi tárgyalások sikerrel ke­csegtető módon ismét megin­dulhatnak. De ez a nap nem érkezett el, miért kelljen tehát a ko­csit a ló elé fogatt A ruhr-vidéki vállalkozás mostani fázisában teljesen fölösleges a szövet­ségesek támogatását kikérni vagy legalább úgy tenni, mintha azt kérnék. Ezzel a szövetségese­ket kínos helyzetbe juttatnák, mert jelenleg csak úgy csatlakozhatnak a francia-belga politiká­hoz, hogy Németországnak ugyanazt válaszol­ják, ez a válasz pedig nem egyeztethető össze azzal a magatartással, amelyet a Ruhr-vidék megszállásával szemben tanúsítottak. Eszerint nem tehetünk egyebet, — jelentette ki Poincaré —, mint azt, hogy Németországnak megmond­juk: — Passzív ellentállástok tovább tart, tehát nem tárgyalunk. Poinearé tegnap este azt i­s kijelentette, hogy mivel Franciaország és Belgium egész világosan körvonalazták magatartásukat, újabb összejöve­telre nincs szükség, hogy Németországgal tu­dassák a visszautasítást, melyet újabb jegyzéke, úgy látszik, igazol. Németország ersen­yvességénik Braun birodalmi munkaügyi miniszter — mint Berlinből jelentik — a birodalmi gyűlés­ben a márka árfolyamának zuhanása ügyében szociáldemokrata részről előterjesztett interpel­lációra válaszolva, kijelentette, hogy addig nem lehet tartós stabilizálásról szó, amíg a fegyvertelen Németországot felyton-folyvást fenyegetik és gúzsba kötik. Ivekov birodalmi gazdaságügyi miniszter ki­jelentette, hogy Németország elsenyvedésének fő oka a versaillesi békediktátor­. A németek belföldi és a külföldi devizakészleteit szakértők igen csekélynek mondják. A német valuta or­voslása csak akkor érhető el, ha Németország a jóvátételi terhektől szabadon elhelyezheti termékeit a világpiacon. A tVeV-frgynökség értesülése szerint bizo­nyos idő óta folynak a törvényhozási előmun­kálatok az egész német közgazdaság bevoná­sáról, amit a birodalmi kormánynak ma közzé­tett memoranduma kilátásba helyez. Újabb megszállna A berlini lapok gelsenkircheni jelentése sze­rint a franciák ma délelőtt megszállták Gelsen­­ktrehen—Wasserstein állomást. Dél felé újra szabaddá tették a pályaudvart, előzőleg azon­ban szétrombolták a Centrum és a Holland tár­nákhoz vivő csatlakozó vágányokat, úgy hogy ezáltal a tárnák minden forgalomtól el vannak zárva. A tárnáknál a franciák kihirdették azt a parancsot, hogy lefoglalják a tárnák szív- és kokszszállítmányának felét A franciák erősza­kos fellépésére a tárnák muntéeai tiltakozó sztrájkba léptek. Kölni jelentés szerint a franciák a Németor­szág meg nem szállott területére utazni akaró tisztviselőktől megtagadják útlevelük láttámo­­zását. A Kölnische Zeitung jelentése szerint a vasárnapra virradó éjjel Trier közelében a vasút mentén felállított francia őrszem agyon­lőtt egy Eilens Antal r­evű embert, aki felszólí­­tására nem állott meg. A franciák Eilens holt­testét lefoglalták és csak a vizsgálat befejezése után fogják kiadni. Herriot p Máffa­ i francia kamara tegnap még egyszer foglalkozott azokkal a durva támadásokkal, amelyeket a francia király, vagy inkább­ León Daudet „rikkancsairl intéztek Marc Langnier, Montet és Violet ellen. A Montet szocialista képviselő ellen okozva végrehaj­tott inzultust még legkönnyebb megérteni, hiszen Moutet a minap a kamara egyik ülé­sén közbeszólásával figyelmeztette Daudet képviselőtársát arra, hogy mától fogva fejé­­­vel felel Caillaux fejéért, és őt fogják a sze­met szemért elve szerint felelősségre vonni akkor, ha rikkancsai újból megtámadnák a volt miniszterelnököt. Moutet közbeszólásá­nak Daudet-ra nézve kellemetlen nyomaté­­kot adott az a hosszú demonstratív taps és a helyeslés, amellyel az egész baloldal ms-­ gátévá tette az erőszak erőszakos elfojtásúj■ nak tételét, és ezért nem csodálatos, ha­ Daudet a reprezentatív háború eszközéhez, nyúlt, és rikkancsai leütötték Moutet képvi­­­selőt. Nehezebb megérteni Marc Sangnier­ képviselő inzultálását, hiszen Sangnier a ke­resztény politika egyik legtisztább képvise­­­lője Franciaországban, a katolicizmus em­­berszeretetét, testvériségét hirdeti az évek sora óta, az evangélium tanítása szerint, és­ így súlyos testi bántalmazása megfordítja az evangélium szavát, mert Daudet hívei kövei, dobálták meg azt, aki csak kenyeret dobott feléjük__ Amikor a francia kamara két interpelláció­ kapcsán tárgyalta ezeket a merényleteket." Daudet sokáig hiába próbált válaszolni a vádakra , most már a kamara többsége zú­dította feléje a közbeszólások szakadatlan­­ sortüzét, és a kamara centruma táján is erősen doboltak a padok fedeleivel, mivel­ a francia képviselők közül sokan azt hiszik, hogy Daudet-nak nincsen többé erkölcsi joga et felszólalásra a kamarában. Az Action Francaist ugyanis, Daudet lapja, elferdí­tett és rosszhiszemű tudósítást közölt a me-­ rényletekről, olyan tudósítást, amelyből a sorok között könnyű kiolvasni a merényle­, tek helyeslését, és a felbujtóit az újabb ilyen merényletekre. Az ilyen visszaélést a sajtó fegyverével, és az orvtámadások palástolt helyeslését még a nemzeti blokk nagy több­sége is súly­os bűnnek tartja és nem akarja tovább tűrni. A törvény paragrafusait óva­tosan kerülgeti az Action Francaise, de azért egy idő óta minden nap helyet ad olyan cikkeknek, amelyek kitenyésztik a merényletek atmoszféráját, és kijelölik a merényletek céltábláit. Tegnap azért foglalkozott újból a francia kamara a merényletek ügyével, mert a bal­oldal részéről indítványt adtak be arra nézve, hogy függesszék ki Franciaország minden falvában falragaszokon azt a beszé­det, amelyet Herriot, a radikális szocialisták vezére tartott a merényletekkel kapcsolatos vitában. Herriot két hét előtt mondott már éles beszédet Daudet üzelmei ellen, amikor szóvátette Caillaux súlyos inzultálását, most pedig a legkíméletlenebb módon bélyegezte meg a Daudet-csoportot és azokat, akik a Daudet-csoport mögött állanak, vagy ki­használják céljaikra a Daudet-csoport tevé­kenységét. Herriot pártjával együtt tudva­levőleg éles ellenzéki állásponton van a kormánnyal szemben, hiszen Caillaux utóda, és félig Caillaux helytartója gyanánt vette át a radikális szocialisták vezetését, és így a beszéd nem hallgatta el azt sem, hogy Daildet soha nem emelkedhetett volna ha­, falamra, ha a hivatalos körök nem tanúsí­tanak hosszú ideig elnézést munkájával szemben. És mégis — két­száznyolcvan sza­vazattal kétszázharminc ellen elfogadták azt az indítványt, amely megadja Herriot beszé­dének a a­ legnagyobb tisztességet és a legna­gyobb nyilvánosságot: ezt az ellenzéki be­szédet a kormánypárt egy részének szavai­lataival méltónak találták arra, hogy falra­gaszokon függesszék ki Franciaország min­den községházára úgy, mint azt a beszédet, amelyben Clémenceau ötödfél év előtt be­jelentette a kamarának, hogy Franciaország győzelmesen fejezte be a háborút. .. A szavazás váratlan eredménye meglepe­tés volt és bizonyos körökre nézve majdnem olyan kellemetlen meglepetés, mint a szená­tusnak az a határozata, amellyel megtagadta a bűnvádi eljárás folytatását Caeslín­nel és társaival szemben. De a baj megtörtént, ötven szavazattöbbséggel kimondták, hogy Herriot beszédének terjesztéséről falraga­szok útján köteles gondoskodni a belügymi­niszter, tehát most már csak a szépséghiba korrigálásáról lehetett szó, és így sietve indítványozták, hogy a merényletek ügyé­ben tartott hivatalos interpellációt is nyo­massák ki falragaszokra, és függesszék ki, mindenfelé, a községháza falán. így a bal­oldali ellenzék részéről tartott interpelláció

Next