Világ, 1923. június (14. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-08 / 127. szám
A Vág a polgári jogok harcosa. Tiszteli a tudomány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözöiteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei Iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. i mn ni in liyiniiinuiMi Hifi ■ mini intiiim XIV. ÉVFOITAM ♦ BUDAPEST, PÉNTEK 1 # Ji S .1 t S I U fi áJE A 50 KOROM A Világ Magyarország megújhodását a deraakránfiitól és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hifba ajkára a haza nevet, de a hazát ezergálja minden betűje, gondolata, érzése. A Vílásf ereje a tiozto meggyőzödés: megtörhetik, de meg nem hajlhatják. A Világ tiszteli mánosc a meggyősfddését, de hadat üzen az elvek mtígérettőed kalavidorságnak és Üzletnek. Világ elméket, Moltola?, reform törekvéseket rzolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmi rőfe ex elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. 8 ♦ 137-IH SZÁM Ötszázmillió aranymárst garantál évente a német kormány a jóvátételre . (A Világ berlini tudósítójától.) Háromheti tanácskozás után a német kormány, miután tegnap az esti órákban közölte Cuno kancellár javaslatának lényegét a pártok vezéreivel, még az éjjel folyamán útnak indította futárait Párizsba, Londonba, Rómába és Brüsszelbe, ahol az új német jegyzéket ma nyújtották át az érdekelt kormányoknak. Az Egyesült Államok és Japán kormánya berlini követségük útján kapták meg a memorandumot. Az új német javaslat tulajdonképpen nem is új. Nem egyéb ez a jegyzék, mint kiegészítése az első német javaslatnak, amelyet az entente kormányai visszautasítottak volt. Az új német javaslat csak a fizetési módozatokat, valamint a garanciákat sorolja föl részletesen, elejtvén a nemzetközi kölcsön tervét. A javaslat nem említi meg sem a Buhr-kérdést, sem pedig Franciaország biztonságának sokat emlegetett problémáját, ezzel a negatívummal úgyszólván aláhúzva azt a tényt, hogy nem egy politikai javaslatról, hanem egy fizetési tervről van szó. A fizetési terv maga a következőkben van körvonalazva : Németország 1923-tól 1927-ig bezárólag moratóriumot kap és ebben az öt esztendőben csak két és fél milliárd aranymárka értékű javakat szállít az ententenak. 1928-tól kezdve, harmincöt esztendőn át, azaz 1935-ig bezárólag, a német kormány évente egy és fél milliárd aranymárkát fizet az ententenak, amely összegben a kamatok és az amortizáció is benfoglaltatnak. Ennek a fizetésnek a garanciájaképpen a német kormány a következő biztosítékokat ajánlja föl: 1. A német államvasutak kivétetnek a német költségvetésből és a vasutakban foglalt értékekre tízmilliárd aranymárka értékben obligációk bocsáttatnak ki, amelyeket egy külön bizottságnak adnak át zálogképpen mindaddig, amíg a német kormány, fizetési kötelezettségeit nem teljesítette. 2. Az évi másfél milliárd aranymárkából a német magángazdaság 500 milliót garantál, mégpedig 200 milliót a német ipar, 300 milliót a német mezőgazdaság, a bankok és a kereskedelem. Az ilyeténképpen garantált összegnek 25 százaléka, azaz összesen mintegy 4 milliárd aranymárka értékében ugyancsak obligációk adatnak ki már az első fizetési évben, azaz 1928-ban, amelyek ugyancsak az első pontban említett bizottságnak adatnak át. 3. A német kormány elismeri a Commission des Garanties jogát a német adókezelés és adójövedelem ellenőrzését illetőleg. 4. A német kormány dohány-, szesz- és cukormonopóliumot léptet életbe, és ezeknek a monopóliumoknak a kezelését a Commission des Garanties ugyancsak ellenőrzi. Arra az esetre, ha a német kormánynak ez a javaslata is visszautasíttatnék, a német kormány egy nemzetközi bizottság kiküldését kéri annak a megállapítására, hogy mekkora a német birodalom fizetési teljesítőképessége. Ezt az utolsó pontot a német kormány az angol kormány, igen határozott tanácsára vette fel javaslatába. Az angol kormány azt is tanácsolta, hogy Németország a jegyzékben vegye revízió alá a népszövetséggel szembeni magatartását, különös tekintettel arra, hogy Lord Robert Cecil, aki mindig Németországnak a népek szövetségébe való fölvétele mellett tört lándzsát, most tagja az angol kabinetnek. A német kormány azonban ezt a jóakaratú tanácsot már nem fogadta meg. A német javaslat első pillanatra elárulja, hogy nem más, mint úgyszólván számbeli kifejtése annak a harmincmilliárdos német javaslatnak, amelyet az entente egyértelemmel visszautasított volt. Ha kiszámítjuk a fölajánlott annuitások jelenlegi értékét, akkor eredményképpen az a harminc milliárd jön ki, amit Németország első jegyzékében megajánlott. Újat a német javaslat megint nem sokat mond. Nagy kérdés, hogy milyen lesz a fogadtatása az entente kormányainál ... A német jegyzék A Wolff-ügynökség a német pótjegyzékről a következő jelentést adta ki: A német kormány ma május 2-iki jegyzékének magyarázatán és kiegészítéséül a londoni, párizsi, brüsszeli, washingtoni és tokiói kormánynak memorandumot adott át, amelyben a további eszmecsere megkönnyítése céljából azokra a pontokra adandó válaszokra szorítkozik, amelyek a szövetségesek válaszjegyzékében közösek. A memorandum hangsúlyozza, hogy a német kormány nem járna el őszintén és a problémát vinné közelebb a megoldáshoz, ha többet ígérné, mint amennyit a német nép megtartani képes. Tekintettel a Németország teljesítőképességének megítélésével járó nehézségekre, a német kormány — mint a memorandum kifejti — fölajánlotta, hogy a fizetések összegéről és módozatairól elfogadja egy pártatlan nemzetközi fórum döntését. A német kormány kész a német teljesítőképesség megítéléséhez szükséges adatokat rendelkezésre bocsájtani, az állam pénzügyi igazgatásába betekintést engedni és a német közgazdaság bevétele forrásai tekintetében minden kívánt felvilágosítást megadni. Amíg a tervezett körcsönök kibocsájtása lehetővé válik, a német kormány hozzájárul az épi teljesítmények rendszeréhez. A végleges jóvátételi tervezet végrehajtása céljából a német kormány a következő garanciákat javasolja: A birodalmi vasutak átváltoztatása az általános pénzügyi igazgatástól független, házikezelésben lévő különvagyonná. Tízmilliárd aranymársa birodalmi bank kötelezvény kibocsátása, amelyek 1917 július 1-től kezdve 5 százalékos kamatozásúak és így évi 500 millió aranymárkát garantálnak. A német kormány, hogy 1937 július 1-től kezdve további 000 millió aranymárkát garantáljon évenként, kézizálogul leköti az egész német közgazdaságot, ipart, bankokat, kereskedelmet, forgalmat is mezőgazdaságot és ezt a garanciát annak birtokára 10 milliárd aranymárka öszszegben zálogjogilag első helyen fogja bekebeleztetni. Az ily módon biztosított 500 milliót vagy közadó útján, nagy pedig közvetlenül a megterhelt ingatlanokról fogja megszerezni. Ezenkívül biztonságul elzálogosítja a vámjövedelmet, a dohány-, sör-, bor- és cukorfogyasztási adókat is a pálinkaegyedáruság bevételeit. A memorandum végül hangsúlyozza, hogy Németország fizetőképessége az egész probléma megoldásának módjától függ. A fizetési módozatok rendezése és a garanciák részletes megállapítása céljából szóbeli tárgyalásokra van szükség. Németország elismeri jóvátételi kötelességét. A német kormány megismétli a konferencia összehívására irányuló kérelmét. Visszautasítják a német javaslatokat Párizsi jelentés szerint a Quai d‘Orsayn hangoztatják, hogy a német javaslatok visszautasításáról Brüsszelben tegnap elvi megegyezés jött létre, a formáról azonban tovább tárgyalnak, nevezetesen arról, váljon francia—belga külön válasz, vagy a szövetségesek közös válasza legyen-e. A franciák és belgák Angliához való közeledése nem jött létre Francia politikai körökben — mint Párizsból jelentik — az a fölfogás uralkodik, hogy a brüsszeli találkozás semmiféle haladást a gyors kibonyolódás irányában nem jelent. Hangsúlyozzák, hogy Poíncaré álláspontja, amely a negatív várakozás fogalmát meríti ki, itt még győzedelmeskedett. A reggeli lapok a konferencia lényeges eredményéül megállapítják, hogy az Angliához való közeledés, melyet a belgák eleinte kívántak, nem jön létre és hogy Peíncarénak sikerült a belga minisztereket a maga álláspontja számára megnyerni. Ezt az álláspontot az egyik lap a következőkép írja körül: A francia kormány hajlandó volna a belga szakértőkkel tervezetet megvitatni, melyet Párizsban dolgoztak ki és hajlandó volna tekintetbe venni a jóvátétellel kapcsolatos brüsszeli megpendítéseket is. Hajlandó továbbá Angliával és Olaszországgal eszmecserébe bocsátkozni, mihelyt az ehhez való alapot sikerült megtalálni. Elsősorban azonban Franciaországnak és Belgiumnak kellene erre nézve megegyezésre jutnia. Angliának megnyitották az ajtót A Times brüsszeli különtudósítója jelenti: A tegnapi brüsszeli konferenciának legfontosabb eredménye a francia—belga kormány közt létrejött az a megállapodás, hogy Németország újabb javaslataira a szövetségesek együttesen fogják a választ megszövegezni, föltéve, hogy Nagybritannia Franciaországgal, Belgiummal és Olaszországgal ragaszkodik ahhoz, hogy mielőtt Németországgal ismét megkezdik az általános tanácskozásokat, a Ruhr-vidéken szüntessék meg a passzív ellenállást. A belga kormány azt a kívánságát hangoztatta, hogy a mostani alkalmat használják föl az egységes szövetséges front helyreállítására és Angolországot szólítsák föl, csatlakozzék a Németországgal való tárgyalásokhoz. A francia kormány ebben a kérdésben óvatos, de éppen nem ellenséges áláspontot foglalt el. A francia közvélemény nem hajlandó azt az állást, amely most erősnek látszik, feladni és újból a tárgyalások és komplikációk hálójába bonyolódni. Az angolok közreműködését kívánatosnak mondták, de csak föltételesen. Komoly megfontolás tárgya, milyen mértékben kötelezheti magát az angol kormány, hogy közvetve hozzájáruljon a Puhr-vidék megszállásához. A mostani konferencia végeredménye az, hogy a francia és a belga kormány Angolországnak megnyitották az ajtót az európai ügyekben való közreműködésre. A tudósító szerint a rózsás optimizmus most még korai dolog volna. "Az angol álláspont A Times vezércikkben a következő 1'*7 írja: A német jegyzék alapelve az, hogy ez ellentehatalmakat a konferencia asztala mellé ültesse. Azt hiszik, hogy Nagybritannia Németországnak azt a törekvését, hogy konferencián meghallgassák, támogatná, ha általános volna az az elhatározás, hogy a konferencián végleges megoldást hozzanak létre. Erre azonban remény nincs mindaddig, amíg a Ruhrnál pusztító konfliktus dühöng. A helyzetet kétségkívül megkönnyítené, ha a német kormány mérlegelné azt a lehetőséget, hogy föladja a passzív ellenállást. Ebben a kritikus pillanatban ilyen gesztus, melyet a német memorandum Angliában bizonyára tenni fog, lényegesen fokozná. A helyzetet sokkal kényetesekntek farnt... A Reuter-iroda jelentése szerint londoni hivatalos körök tartózkodnak attól, hogy a német jegyzékről nyilatkozzanak. A helyzetet sokkal kényesebbnek tartják, semhogy türelmetlenséget tanúsítsanak vagy meggondolatlan nyilatkozatokat tegyenek, mielőtt a szövetségesek felfogását ismerik. A kormány a jegyzékkel rövidesen tartandó minisztertanácson fog foglalkozni. Azt hiszik, hogy London, Párizs, Brüsszel és Róma közt eszmecsere lesz, hogy a szövetségesek részéről teendő lépésekben megállapodjanak. Passzív ellentiltottek tovább tart, tehát sem tárgyalnék A Malin brüsszeli tudósítója írja: Poincaré nem csinál titkot belőle hogy igen boldognak érezné magát, ha a szövetségeseket Franciaország és Belgium oldalán látná azon a napon, amelyen a jóvátételi tárgyalások sikerrel kecsegtető módon ismét megindulhatnak. De ez a nap nem érkezett el, miért kelljen tehát a kocsit a ló elé fogatt A ruhr-vidéki vállalkozás mostani fázisában teljesen fölösleges a szövetségesek támogatását kikérni vagy legalább úgy tenni, mintha azt kérnék. Ezzel a szövetségeseket kínos helyzetbe juttatnák, mert jelenleg csak úgy csatlakozhatnak a francia-belga politikához, hogy Németországnak ugyanazt válaszolják, ez a válasz pedig nem egyeztethető össze azzal a magatartással, amelyet a Ruhr-vidék megszállásával szemben tanúsítottak. Eszerint nem tehetünk egyebet, — jelentette ki Poincaré —, mint azt, hogy Németországnak megmondjuk: — Passzív ellentállástok tovább tart, tehát nem tárgyalunk. Poinearé tegnap este azt is kijelentette, hogy mivel Franciaország és Belgium egész világosan körvonalazták magatartásukat, újabb összejövetelre nincs szükség, hogy Németországgal tudassák a visszautasítást, melyet újabb jegyzéke, úgy látszik, igazol. Németország ersenyvességénik Braun birodalmi munkaügyi miniszter — mint Berlinből jelentik — a birodalmi gyűlésben a márka árfolyamának zuhanása ügyében szociáldemokrata részről előterjesztett interpellációra válaszolva, kijelentette, hogy addig nem lehet tartós stabilizálásról szó, amíg a fegyvertelen Németországot felyton-folyvást fenyegetik és gúzsba kötik. Ivekov birodalmi gazdaságügyi miniszter kijelentette, hogy Németország elsenyvedésének fő oka a versaillesi békediktátor. A németek belföldi és a külföldi devizakészleteit szakértők igen csekélynek mondják. A német valuta orvoslása csak akkor érhető el, ha Németország a jóvátételi terhektől szabadon elhelyezheti termékeit a világpiacon. A tVeV-frgynökség értesülése szerint bizonyos idő óta folynak a törvényhozási előmunkálatok az egész német közgazdaság bevonásáról, amit a birodalmi kormánynak ma közzétett memoranduma kilátásba helyez. Újabb megszállna A berlini lapok gelsenkircheni jelentése szerint a franciák ma délelőtt megszállták Gelsenktrehen—Wasserstein állomást. Dél felé újra szabaddá tették a pályaudvart, előzőleg azonban szétrombolták a Centrum és a Holland tárnákhoz vivő csatlakozó vágányokat, úgy hogy ezáltal a tárnák minden forgalomtól el vannak zárva. A tárnáknál a franciák kihirdették azt a parancsot, hogy lefoglalják a tárnák szív- és kokszszállítmányának felét A franciák erőszakos fellépésére a tárnák muntéeai tiltakozó sztrájkba léptek. Kölni jelentés szerint a franciák a Németország meg nem szállott területére utazni akaró tisztviselőktől megtagadják útlevelük láttámozását. A Kölnische Zeitung jelentése szerint a vasárnapra virradó éjjel Trier közelében a vasút mentén felállított francia őrszem agyonlőtt egy Eilens Antal revű embert, aki felszólítására nem állott meg. A franciák Eilens holttestét lefoglalták és csak a vizsgálat befejezése után fogják kiadni. Herriot p Máffa i francia kamara tegnap még egyszer foglalkozott azokkal a durva támadásokkal, amelyeket a francia király, vagy inkább León Daudet „rikkancsairl intéztek Marc Langnier, Montet és Violet ellen. A Montet szocialista képviselő ellen okozva végrehajtott inzultust még legkönnyebb megérteni, hiszen Moutet a minap a kamara egyik ülésén közbeszólásával figyelmeztette Daudet képviselőtársát arra, hogy mától fogva fejével felel Caillaux fejéért, és őt fogják a szemet szemért elve szerint felelősségre vonni akkor, ha rikkancsai újból megtámadnák a volt miniszterelnököt. Moutet közbeszólásának Daudet-ra nézve kellemetlen nyomatékot adott az a hosszú demonstratív taps és a helyeslés, amellyel az egész baloldal ms- gátévá tette az erőszak erőszakos elfojtásúj■ nak tételét, és ezért nem csodálatos, ha Daudet a reprezentatív háború eszközéhez, nyúlt, és rikkancsai leütötték Moutet képviselőt. Nehezebb megérteni Marc Sangnier képviselő inzultálását, hiszen Sangnier a keresztény politika egyik legtisztább képviselője Franciaországban, a katolicizmus emberszeretetét, testvériségét hirdeti az évek sora óta, az evangélium tanítása szerint, és így súlyos testi bántalmazása megfordítja az evangélium szavát, mert Daudet hívei kövei, dobálták meg azt, aki csak kenyeret dobott feléjük__ Amikor a francia kamara két interpelláció kapcsán tárgyalta ezeket a merényleteket." Daudet sokáig hiába próbált válaszolni a vádakra , most már a kamara többsége zúdította feléje a közbeszólások szakadatlan sortüzét, és a kamara centruma táján is erősen doboltak a padok fedeleivel, mivel a francia képviselők közül sokan azt hiszik, hogy Daudet-nak nincsen többé erkölcsi joga et felszólalásra a kamarában. Az Action Francaist ugyanis, Daudet lapja, elferdített és rosszhiszemű tudósítást közölt a me- rényletekről, olyan tudósítást, amelyből a sorok között könnyű kiolvasni a merényle, tek helyeslését, és a felbujtóit az újabb ilyen merényletekre. Az ilyen visszaélést a sajtó fegyverével, és az orvtámadások palástolt helyeslését még a nemzeti blokk nagy többsége is súlyos bűnnek tartja és nem akarja tovább tűrni. A törvény paragrafusait óvatosan kerülgeti az Action Francaise, de azért egy idő óta minden nap helyet ad olyan cikkeknek, amelyek kitenyésztik a merényletek atmoszféráját, és kijelölik a merényletek céltábláit. Tegnap azért foglalkozott újból a francia kamara a merényletek ügyével, mert a baloldal részéről indítványt adtak be arra nézve, hogy függesszék ki Franciaország minden falvában falragaszokon azt a beszédet, amelyet Herriot, a radikális szocialisták vezére tartott a merényletekkel kapcsolatos vitában. Herriot két hét előtt mondott már éles beszédet Daudet üzelmei ellen, amikor szóvátette Caillaux súlyos inzultálását, most pedig a legkíméletlenebb módon bélyegezte meg a Daudet-csoportot és azokat, akik a Daudet-csoport mögött állanak, vagy kihasználják céljaikra a Daudet-csoport tevékenységét. Herriot pártjával együtt tudvalevőleg éles ellenzéki állásponton van a kormánnyal szemben, hiszen Caillaux utóda, és félig Caillaux helytartója gyanánt vette át a radikális szocialisták vezetését, és így a beszéd nem hallgatta el azt sem, hogy Daildet soha nem emelkedhetett volna ha, falamra, ha a hivatalos körök nem tanúsítanak hosszú ideig elnézést munkájával szemben. És mégis — kétszáznyolcvan szavazattal kétszázharminc ellen elfogadták azt az indítványt, amely megadja Herriot beszédének a a legnagyobb tisztességet és a legnagyobb nyilvánosságot: ezt az ellenzéki beszédet a kormánypárt egy részének szavailataival méltónak találták arra, hogy falragaszokon függesszék ki Franciaország minden községházára úgy, mint azt a beszédet, amelyben Clémenceau ötödfél év előtt bejelentette a kamarának, hogy Franciaország győzelmesen fejezte be a háborút. .. A szavazás váratlan eredménye meglepetés volt és bizonyos körökre nézve majdnem olyan kellemetlen meglepetés, mint a szenátusnak az a határozata, amellyel megtagadta a bűnvádi eljárás folytatását Caeslínnel és társaival szemben. De a baj megtörtént, ötven szavazattöbbséggel kimondták, hogy Herriot beszédének terjesztéséről falragaszok útján köteles gondoskodni a belügyminiszter, tehát most már csak a szépséghiba korrigálásáról lehetett szó, és így sietve indítványozták, hogy a merényletek ügyében tartott hivatalos interpellációt is nyomassák ki falragaszokra, és függesszék ki, mindenfelé, a községháza falán. így a baloldali ellenzék részéről tartott interpelláció