Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-18 / 194. szám

2 T923 szeptemEer IS. VILÁG A mi nézetünk szerint a büntetőjog területén is helytelen kiindulási pont volt az, amelyik nem akarta meglátni, hogy jogellenesen ugyan, de ténylegesen néhány hétre a népbiztosok tanácsa ragadta a kekezébe a hatalmat Magyarország fölött. Akkor azonban, ha a büntetőjog nem vette tudomásul ezt az evidens tényt sem, kissé váratlanul érkezik az a hír, hogy a külpolitika nem érte be Oroszországgal szemben a tények elismerésével és leszámítolásával, hanem azonfelül még erkölcsi kitüntetésben is részesítette a szovjetköztársaságot. Ezt nem illett megtennie az olyan magyar kormánynak és annak a magyar politikának, amely létjogosultságát, irányát, módszereit abból az alaptételből vezette le, hogy a szovjet rendszer minden részlete, minden eszköze, minden mozzanata vét az erkölcsi világrend, vét a jogrend és vét a büntetőtörvénykönyvében a legélesebb és a legsúlyosabb formában. A külpolitikának mindig számolnia kell az adott tényekkel, és a moszkvai tanácskormány hétesztendős uralma az ilyen adott tények közé tartozik. A de facto elismerés ellen tehát senkinek sem lehet szava akkor sem, ha a de facto elismerést Magyarország adja meg, tehát egy olyan állam, amelynek joggyakorlata szerint kötélhalál jár a most elismert orosz kormány minden tagjának és a most elismert orosz államforma minden szereplőjének, kivétel és válogatás nélkül. Az adott tényekkel számolni kell, és így senki nem kifogásolhatja azt sem, ha a magyar kapmány felveszi a diplomáciai érintkezést Moszkvával. Csak az a kérdés, szükséges-e az, hogy a magyar érdekek moszkvai diplomáciai képviselője a követ címét viselje , és szükséges-e az, hogy a de jure elismerés erkölcsi érdemkeresztjét is megkapják azok az orosz népbiztosok, akiknek idáig a magyar joggyakorlat szerint az erkölcsi érdemkereszt helyett az akasztófa lett volna a jutalmuk ? Egy államnak sokféle adott tényhez kell alkalmazkodnia; egy államnak sokféle helyzettel kell számolnia : egy állam nem mérhet minden irányban ugyanazzal a mértékkel... Amimegjegyzésünk a magyar belpolitikáról és a magyar joggyakorlatról van, azt nem most és nem ebben a vonatkozásban fogjuk újból elmondani. Ellenben a berlini megegyezés jelentéséhez fűzve még egyszer kénytelenek vagyunk felvetni a kérdést: vájjon eltávolodhatik-e annyira a jobbkéz, munkája a balkéz munkájától, hogy a magyar hivatalos politika az orosz kormánynak adott de facto elismerés szükségességét megtoldja a reálpolitikai okokból egészen fölösleges de jure elismerés érdemkeresztjével, és amikor ilyen messze kanyarodik a diplomáciai kérdésekben a legszélsőbb baloldal felé, akkor még mindig nem látja szükségesnek idehaza például a közigazgatási sajtórendészet felszámolását, vagy a gyorsított eljárással hozott ítéletek gyors tempójú revízió alá vételét. Német vasmunkások keresnek munkaalkalmat Budapesten (A Világ tudósítójától.) A Világ már többször foglalkozott a munkanélküliség kérdésével és közölte a legutóbb összeállított statisztikai adatokat, amelyek szerint a magyar szociális életnek ez a problémája egyre súlyosabbá és gondterhesebbé válik, mert a kormány eddigi intézkedései nyomán a munkanélküliség semmivel sem enyhült. A legutóbbi adatokból azt a szomorú tényt is konstatálni lehet, hogy a munkanélküliség az elmúlt hónapban újra emelkedett és különösen néhány szakmában rohamos növekedést mutat. A magyar munkásság széles rétegei fokozódó aggodalommal nézik a helyzet rosszabbodását és egész csoportok kísérlik meg, hogy külföldön találjanak munkaalkalmat és megélhetést. A magyar munkások kivándorlása azonban igen jelentéktelenné zsugorodik össze, mert hiszen a külföldi államok — ahol szintén küzdenek a munkanélküliség vezedelmével — mindent elkövetni, hogy idegen munkások minél kisebb számban jöjjenek az ország területére. Ilyen körülmények között érthető nyugtalanságot keltett a munkásság között az utóbbi napokban elterjedt az a hír, hogy Budapestre több külföldi, főként német munkás érkezett, akiknek részben sikerült is munkaalkalmat beállniuk. A hír valódisága felől különböző helyeken érdeklődtünk és a következőket tudtuk meg: — Az utóbbi hetekben valóban több németországi munkás érkezett Budapestre, akik itt munkát kerestek. Ezek közül nemrégiben nyolc vasmunkás fölkereste, a keresztényszocialista szakszervezetek vasmunkás csoportját, ahol munkaközvetítést kértek. A keresztényszocialista vasmunkások szakszervezete különböző kis műhelyekben szerzett is munkát a német munkásoknak és elhelyezte őket. Néhány nappal ezelőtt egy német szabómunkás kért ugyancsak a keresztényszocialista szakszervezeteknél elhelyezést, ahonnan a Holzer-céghez ajánlották a német szabómunkást. A Holzercég azonban kijelentette, hogy csak akkor alkalmazhatja a külföldi munkást, ha magyar munkakönyvet hoz. A német munkásokkal kapcsolatosan olyan hírek is elterjedtek, mintha ezek a horogkeresztes mozgalommal összeköttetésben volnának, ennek a föltevésnek azonban eddig semmiféle pozitív alapja nincs. A magyar munkásságot a külföldi munkások itteni elhelyezkedése ügyében csak az a szempont vezeti, hogy a kormány helytelenül jár el, amikor a munkanélküliség ilyen ijesztő növekedése láttára nem védi meg kellőképpen az itthoni munkásság érdekeit. A munkások arra mutatnak rá, hogy lehetetlenség Budapesten külföldi munkásoknak elhelyezkedést nyújtani addig, míg a munkanélküliség annyira fenyegeti a magyar állam polgárait. Hivatkoznak arra is, hogy abban a két szakmában, amelyben az utóbbi napok alatt külföldiek munkaalkalmat kaptak, állandóan növekszik a munkanélküliség. A munkásoknál ez időszerint 8971 segélyezett munkanélküli van, vagyis a szakszervezet 20 százaléka és az utóbbi két hónapban ebben aszakszervezetben 34 százalékkal emelkedett a munkanélküliek száma. A szabóiparban 231 teljesen munkanélküli és körülbelül 1800 félhetet dolgozó van, vagyis a tagok 3,4 százaléka maradt kenyörtelenül és az utóbbi hónapban 7,4 százalékkal emelkedett a munkanélküliek száma. Ilyen viszonyok közepette a magyar munkások érthetően károsnak tartják, ha a kormány nem intézkedik, hogy külföldi munkások ideérkezése és elhelyezkedése ne súlyosbítsa a munkanélküliség amúgy is aggasztó veszedelmét. A „Világ** minden mondatában a civilizációért és a kultúráért küzd. Budapest jelzője (A Világ tudósítójától.) A főváros új kormánybiztosa hivatalbalépése óta naponta igen erélyes hangú nyilatkozatokat tesz, amelyekben bizton ígéri, hogy a tűrhetetlen drágaszot vaskézzel töri le. Budapest lakossága természetesen türelmetlenül várja, hogy ennek az igéreknek némi látszata legyen, mert mindazok az ígéretek, amelyek eddig a legkülönbözőbb helyekről elhangzottak, csak üres frázisaik maradtak, amelyek nyomán a drágaság ijesztő kínjai semmivel sem enyhültek. A magyar főváros ma Európa legdrágább városa, amelynek lakói nemcsak a lehetetlen árakkal küzdenek, de kétszeresen megnehezíti életüket az is, hogy a drágulással a bérek és fizetések nem tartanak mértéket és a magyar korona belső vásárló értéke — a szanálás és stabilizálás ellenére is —,még mindig, csökken. Alább számjegyek sorakoznak egymás mellé, amelyek cáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy a drágaság milyenrohamosan "növekszik "élt•• ezzel szemben milyen lassan cammognak a jövedelmek a drágulás rohanó számoszlopai után. ■ Ez év január elsején a drágaság a békebeli árakhoz képest ,5741,1-szeres volt, vagyis 5741,1-szer volt drágább a megélhetés, mint a háború kitörésekor. Ez a szám az esztendő egyes hónapjaibanígy szökkent föl: A statisztika ez adatai szerint tehát ma 19547,4-szer drágábban él a pesti ember, mint békében. Ennek a folytonos és gyors iramban növekvő drágaságnak természetes következménye, hogy a létminimum is szinte hétrőlhétre növekszik. Gál Benő adatai szerint a háború kitörése óta egy öttagú munkáscsalád létminimuma így változott, vagyis, míg ma a mutabér csak tizenhárom- ezerszer annyi, mint békében volt, addig a drágaság tizenkilencezerszerese a békebeli áraknak. Természetes, hogy ezekből a számokból megállapítható az is, hogy a magyar korona belső vásárlóértéke egyre csökken. Ha összeállítjuk a korona vásárlóerejének ez évi táblázatát, azt látjuk, hogy a zürichi stabil jegyzés ellenére is, idehaza egyre kisebbedik a magyar korona értéke. Ez év január havában 1000 ’ február 6946.3 március 10844.8 április 14505.8 május 15342.7 ’ '' június * ' 17137.8 július 18949 augusztus 19378.3 . szeptember 19547.4 1914 július 31-én 42.68 K 1914 december 31-én 56.62 „ 1915 „ 1, 80.92 „ 1916 „ „• 115.59 „ 1917 „ 189.90 1918 „ „• 289.59 „ 1918 július 31-én • ■ 474.31 .... 1919 december 31-én 904.36 „ 1920. .. „ .* 1..827.66 „ 1921 „ 2.485.05 „ 1922’ A .„ 11.786.63 „ 1923 „ 15.033.30 „ 1924 március 31-én ' •191109.07 „ 1924 június 31-én 808.745.30 1924 szeptember 31-én 834.286.23 ,s A drágulás és a létminimum ilyen rohamos emelkedésével szemben a munkabérek sokkal lassúbb növekedést mutatnak. Az 1914 júliusi bérekkel szemben a béremelkedés ez év januárjában 3559,6-szeres volt és ez a szám az év különböző hónapjaiban így emelkedett: • Február 13.915.5 Március 5.693.1 Április 8.058.8 Május 9.692.9 Június 11.260.4 Július 10 12.361.9 Augusztus 12.424.3 Szeptember 13.012.6- papírkorona vásárló értéke 17,4 aranyfillér volt, még az év többi hónapjaiban így csökkent ez a szám. Ezek a szomorúan beszélő számoszlopok megdönthetetlen bizonyítékai annak, hogy Budapest jogosan viseli „a világlegdrágább városa" örömtelen jelzőjét. H. E. Papírkorona Békefillér Február 1000 14.3 Március 1000 9.2 Április 1000 6.89 Május 1000 6.51 Június1000 5.83 Július 1000 5.27 Augusztu 11 1000 5.16 Szeptember 1000 5.11 A nyíregyházai kereskedő-nap (A Vilg tudósítójától.) A nyíregyházai kereskedők napját, melynek lefolyásáról tegnapi számunkban tudósítottunk, háromszáz személyes bankett fejezte be, amelyen az OMKE központi vezetőségén kívül részt vettek Kállay Miklós szabolcsi főispán, Mikecz István alispán, Bencs Kámán dr. polgármester, Tóth Bálint pénzügyigazgató, Kiss Sándor államrendőrségi főkapitány, Szuhor Pál főjegyző, valamint a nyíregyházai kereskedő-társadalom reprezentánsai, élükön Baruch Artúr kereskedelmi testületi elnökijei. Kállay Tibor volt pénzügyminiszter táviratilag mentette ki távolmaradását. Kállay Miklós főispán Sándor Pált köszöntötte fel, belekapcsolódván az ő közgyűlési beszédébe, hogy Nyíregyháza is Szabolcs megye liberális sziget, ő örül ennek a megállapításnak. Nem a jelszavak embere, mindegy az, hogy valaki liberális, vagy konzervatív-e, fontos az, hogy végezze kötelességét, amint azt a szabolcsi emberek megtették. Bencs Kálmán dr. polgármester Nyíregyháza közönségére ürítette poharát, melyet szívesen szolgál, mert itt nagy egyetértésben találkozik mindenki egymással. Nyíregyházán semmi szín túlzása nem vett észlelhető, a túlkapások itt nem győzedelmeskedtek. Nyíregyházán nem kell visszasírni a békét, Nyíregyházán béke van. Ruziczka Jenő dr. ügyvéd ,a Cobden Szövetséget, valamint annak megjelent elnökét üdvözölte, vázolván a Cobden Szövetség munkásságát, amelyet a fiatal kereskedő-generációközött végzett nevelőmunkájával és a szabadkereskedelem propagálásával. Kéri a Cobden Szövetség vezetőségét, hogy gondoljanak Nyíregyházára is és jöjjenek le és indítsák meg munkásságukat Szabolcsban is. ■ Halasi Fischer Ödön, J. Cobden,I.Szövetség elnöke, örömét fejezte ki afölött, hogy a pestiek ezen a szigeten kiköthettek, rádiófelvevő- és leadóállomásukat felállíthatták, hogy leadhassák azt, amit itt tapasztaltak. Nyíregyháza a gyűldölet országban a szeretet szigete. Oly korszakéban élünk, amelynek jellemzésére a város nagy fiainak, Benczúr Gyulának palettájára és Krúdy Gyula tollára van szükség. Ha az ország aranymérlegét csinálnák meg, mint ahogy most ezt a kereskedő számára kötelezővé fogják tenni, ki fog derülni, hogy megtette-e mindenki a kötelességét. Modern alchimistáink vannak, akik az aranyból papírt csináltak. Nálunk a munkanélküliséget tatarozási kölcsönnel orvosolják, az adórendszer a korona romlásán alakul még mindig, a vasút és posta árdrágító. Ilyen helyzetben a politika nem úri passzió, véresen komoly dolog, a holnap és a kenyér kérdése. Kint a demokráciát hirdetik, bent az országban jogfosztás van. Széchenyi szavai : minden országlás legfőbb célja, hogy a lakosság nagy részét boldogítsák, pamfidje a mesterségesen fölfújt fabrikákról, mely nem gyáripar, hanem szappanbuborék, megállapítása, hogy a védővámrendszer arra kényszeríti a fogyasztót, hogy rosszabb árut drágábban fizessen meg, a legaktuálisabb megállapítások erejével bír. Cobdent működése kezdetekor kinevették, néhány év után győzedelmeskedtek a cobdeni eszmék, amiért a Magyar Cobden Szövetség harcol. Nagyok az akadályok, ha elégünk is, el kell égni néhány embernek, hogy világosság támadjon ennek nyomában. Nálunk a kereskedelem ki van zárva a politikából, Sándor Pál egyedül szállott síkra a vámtarifa-harcokban. Furcsa, hogy a kereskedelmet kizárják a politikából, ellenben az üzletet beleviszik a politikába. Tisztelettel emlékezik meg a nemzet három nagy öreg emberéről, Apponyiról, Rákosiról, Matlekovitsról. Apponyi Géniben harcol e pillanatban, Rákosi itt Nyíregyházán buzdított, Martlekovits Pesten küzd a gazdasági szabadságért. Ezeket a nagy magyar aktívákat a hivatalos Magyarország mellőzi; amikor a kereskedelem napján összegyűlünk, akkor ezekről is meg kell emlékezni, akik a Vörösmartytól parancsolt szent némasággal szeretik hazájukat. Felköszöntőjében Nyíregyháza közönségét éltette. Balkányi Kálmán dr., az OMKE igazgatója, Szabolcs megye nagy fiára, Bessenyey Györgyre céloz, aki kezdetben a borkereskedelemmel próbálkozott és kísérlete sikertelensége után a magyar kultúra egyik megteremtője lett. A kereskedők is a kultúráért és az ország izolálása megszüntetése érdekében dolgoznak. Köszönti az OMKE szabolcsi csoportjának vezetőit. Ezután még Radó Rezső, a debreceni kamarai főtitkár, Mikecz alispán és Tóth pénzügy- igazgató mondottak felköszöntőket. A külön szerződések kérdése a népszövetség előtt Genfből jelentik. A tizenkettedik bizottság ma délelőtt folytatta Benes tervezetének megvitatását. A bizottság rátért a nyolcadik cikk tárgyalására, amely a külön szerződésekkel foglalkozik. Úgy látszik, hogy egyetlen delegáció sem osztozott azokban az aggodalmakban, amelyek bizonyos részről a nyilvános ülésen kifejezésre jutottak. Immár remélni lehet, hogy a nehézségeket ép olyan gyorsan megoldják, mint a szankciók esetében. A tizenkettes albizottság valamennyi tag megelégedésére befejezte a szankciók kérdésében való munkálatait és a külön megállapodások tekintetében a francia—angol tétel álláspontjára helyezkedett. Benes az újságíróknak kijelentette, hogy az albizottság tervezete szabályozza a döntőbíráskodás kérdését és a szankciókról oly módon gondoskodik, hogy megmarad a népszövetségi paktum keretei között. Benes kijelentette továbbá, hogy a hadban álló államok politikai integritását ez a tervezet tiszteletben fogja tartani, de a támadó félnek az okozott károkat meg kell téríteni, úgyszintén a hadiköltségeket is. A tervezet harmadik része a leszerelési konferenciával foglalkozik és e konferencia összehívása tekintetében állapítja meg a követendő eljárást. A leszerelési bizottság tizenkettes albizottsága keddi ülésében tovább tárgyalta a leszerelési probléma Benes által kidolgozott javaslatát. A döntőbíróságra vonatkozó cikkely tárgyalását későbbre halasztották. A bizottság két jelentős cikkelyt fogadott el. A hetedik szakaszról volt szó, amely a kölcsönös segélynyújtást szervezi és a garantációkat fixírozza. A bizottság tizenkét tagja tegnap megegyezett a gazdasági és katonai szankciók kérdésében. A végrehajtási rendelkezések kérdésére vonatkozóan a tizenkettes bizottság érintkezésbe lép a jogi bizottsággal, hogy pontos szöveget kaphasson. Ami a bizottság munkáját illeti, el lehet mondani, hogy ma megegyezésre jutott a megvitatás alatt álló problémák általános elvei, vagyis a döntőbíróság, a biztonság és a leszerelés tekintetében. Ostromállapot Bulgáriában Laibachból jelenti a Világ tudósítója. A Grazer Tagespost szófiai értesülése szerint a kormány Todor Alexandrov meggyilkolása alkalmából egész Bulgáriában ostromállapotot rendelt el. Szófia katonai táborhoz hasonlít. Minden politikai vétséget azonnali halállal büntetnek. Szófiában este nyolc órakor minden helyiséget be kell zárni és a polgárság köteles lakásában tartózkodni. Shanghaj előtt nagy csata folyik Londoni táviratok szerint az északi és déli csapatok két nap óta Shanghaj előtt harcban állanak egymással. Az ütközet húsz kilométerre a várostól folyik és ebben igen nagy haderők vesznek részt. Mukdeni táviratok szerint Csang Cso-Lin, a mandzsuriai diktátor megkezdte előnyomulását Peking felé. Csang-Cso-Lin táviratot küldött Csao-Lun-nak, az északi köztársaság elnökének, amelyben azt követeli, hogy Vu-Pej-Fu marsall mozdítsa el állásából. Csang-Cso-Lin az északi tartományokban kiáltványokat osztogatott, hogy a lakosság csatlakozzék a központi kormány ellen megindult haderőkhöz. Csang-Cso-Lin előrenyomulása annyira aggasztja az északi kormányt, hogy Vu-Pej-Fu, a shanghaji csatatérről hirtelen visszautazott Pekingbe. A kínai háború mértékei egyre nagyobb arányokat öltenek. Dázán mongol aj miniszterelnököt ma meggyilkolták, mert állítólag Mongolország nevében titkos szerződést kötött volna a pekingi kormánnyal. mongol köztársaság tudvalévőleg erősen orosz befolyás alatt áll és Oroszország a mngolokat is mozgósítani óhajtotta Csang-Cso-Lin ellen. A mongol belső eseményekről még nincsenek részletesebb híradások. A kínai vizeken a japán és ammerikai flottán kívül újabban erősen megerősítették az angol hajórajt is. Shanghajnál igen sok idegen hajó horgonyoz, mert attól félnek, hogy a harc esetleg a városban ,ma megkezdődik és ez veszélyeztetheti a Shaanghajban lévő külföldieket. ’Csütörtöki