Világ, 1925. február (16. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-22 / 43. szám
g 1553 február 22. VILÁG Mihályné, aki közvetlen szomszédságában lakott Leier Amáliának, elmondotta, hogy karácsony előtt egy nappal, határozottan már nem tud visszaemlékezni, de úgy gondolja, hogy december 23-ára virradó éjszaka hirtelen rosszul lett és a fürdőszobába ment teást főzni, mert a konyhában lévő gázcsap elromlott. Az előszobában és a konyhában világosságot gyújtott és amikor a teával vissza akart menni a szobájába, észrevette, hogy Leier Amália lakásából világosság szűrődik ki Kinézett az ajtón és észrevette, hogy egy magas, nyúlánk fiatalember lép ki a leány lakásából. A fiatalember körülnézett és amikor látta, hogy a szomszédos lakásban világosság van, hirtelen visszafordult és bezárta az ajtót. Ámár Mihálynénak gyanús volt a dolog, eloltotta a villanylámpát, azonban tovább figyelt az ajtón. Pár perc múlva Leher Amália lakásának az ajtajaújra kinyílott, a fiatalember lassan, óvatosan kilépett rajta és gyorsan távozott. A sötétségben az asszony nem látta, hogy a fiatalember kofferrel távozott volna. Az aszszony azonban már ismerte a fiatalembert, mert másfél év óta járt fel Leher Amáliához. Személyleírást is adott róla, amely csaknem pontosan megegyezik a Gulyásné által adott személyleírással. A fiatalember harminc év körüli, arisztokrata kinézésű, 180 centiméter magas, soványtermetű. Arca vékony és borotvált. Sötét télikabát és fekete puha kalap volt rajta. A fiatalembert nyáron drappszinű felöltőben látta. Pezsgős délelőttök Kihallgatták a meggyilkolt leány volt cselédszemélyzete közül azokat, akik az utóbbi időben szolgáltak Leirer Amáliánál. A legfontosabb vallomást Szisz Juliánna szobaleány tette. Elmondotta, hogy két ízben szolgált Leirer Amáliánál. Októberben hagyta el szolgálati helyét, ahová november közepén ismét visszatért. November hónapban délelőttönkint egy fiatalember jelent meg Leirer Amália lakásán, aki rendszerint mindig pontban tíz órakor érkezett. A szobalánynak ilyenkor a konyhában kellett tartózkodnia és mindig Leirer Amália nyitott ajtót A fiatalember és Leirer Amália kettesben maradtak az ebédlőben, majd Leirer Amália csöngetett a szobalánynak, akinek azt mondotta, hogy vigyen be pezsgőt. A szobalány bevitte a pezsgőt, és azután hallotta, hogy az ebédlőszoba ajtaját bezárják. A fiatalember rendszerint déli 12 óráig tartózkodott a lakásban, azután Leirer Amália a fiatalembert kivezette, anélkül, ho a szobalány a fiatalember arcát egy pillanatig is láthatta volna. Nemsokára azután Leirer Amália felöltözött és ő is eltávozott a lakásból. Amíg a szobaleány ott volt, a fiatalember minden délelőtt megjelent és állandóan pezsgőt ittak. Egy alkalommal a csengő elromlott, a fiatalember az ablakon zörgetett és akkor a szobalány nyitott neki ajtót. Szemügyre vette a fiatalembert, akit később a távozása után is megfigyelt és így most is emlékszik rája. A személyleírás szerint a délelőtti látogató magas, sovány, barnaszemű, egyenesorrú fiatalember, barna haja, dús szemöldöke és kis bajusza volt. Fekete télikabátot viselt szőrmegallérral. A rendőrség ezzel a kihallgatással befejezte a mai nap munkáját és reméli, hogy a mai tanúkihallgatások alapp-án most már sikerült megállapítani Leier Amália gyilkosának a személyét. MAGYAR KÖNYVESHÁZ Árulás fa Major László novellás kötete ■— Az újabbkori irodalom katharzisa elsősorban a forma, vagy még inkább a formák forradalma. A háború előtt látszott ez meg leginkább, amikor a művészek az álló és eseménytelen időben csak önmagukból áshatták ki élményeiket és mert az egyén élményei már a csőd felé közeledtek, a formák, az élmények partitúráját igyekeztek úgy variálni, hogy „újat“ teremtsenek. De az új csak látszat volt, mint ahogy a forma mindig csak látszat. Ekkor kiáltották világgá a különféle izmusokat és az irodalom összes instrumentumait igyekeztek az egyes ismusok skáláira beállítani. Versben, novellában, regényben és drámában ezért először csak a hangnem változott és a hang csak akkor kapott új fényre és új erőre, amikor a háború, a tömegélmény az egyént is megváltoztatta. Az expresszionizmus is a háború alatt kezdett jogossá válni és így azok, akik nem az expresszionizmus formai rögeszméit, hanem lényegét keresték ki magukból, valóban „új“ írók — talán teremtők is ! — lettek. Ady Endre minden időben új versei igazolják, hogy az igazi zseni a hangján, a gondolatain keresztül olvad szét a halhatatlanságban, de természetesen igazi zseni a formát teremti és nem szerzi. A jelen irodalma mutatja leginkább a formák forradalmát, tétovázását. Babits Mihály átcsap a szabad versbe és Kassák Lajos nyíltan visszafordul a typográfia csodáival kiagyalt hamis újszerűségtől. De zsákutcába kerültek egyes műfajok is, így elsősorban a vers. Az egész világirodalomban frappáns jelenség, hogy az írók negligálják a verset és még a mai francia irodalom is elhagyta azt a tradícióját, hogy mindenfajta író versírással kezdi döngetni a nyilvánosság kapuját. Költők, sőt új költők ma is feltűnnek, sőt a mai magyar költészet izmos, eredeti tehetségeket tud felmutatni, de az általános kifejezési forma ma mégis inkább a próza és sok költő van, aki nem veszi észre, hogy úgynevezett szabad verseiben voltaképpen szintén prózát ír. Az új magyar próza ma különösen a novellában kulminál. Ennek elsősorban technikai körülmények az okai. Viszont éppen ennek következtében sok igazi novellaírótehetség fejlődik ki. A fiatal novellaírók listáján szép hely illeti meg Major Lászlót, aki ezúttal harmadik kötetével jelentkezik. Árulás a címe ennek a könyvnek, amelynek minden egyes novellája jogosan követel magának nyilvánosságot és a nyilvánosság szeretetét, megbecsülését. Első két novellás kötete, A csúnya Kleist doktor és a Stréger Károly sorsa is jelezte már Major László érkezését, de míg ebben a két könyvben még csak a tehetség elindulását láttuk, addig az Árulással Major már az írók elé kifeszített célszalagon is keresztülfutott. Írót jelentenek ezek a novellák és mindenekelőtt: novellaírót. Szinte meglepő az az egyenletes, és határozott iram, amellyel történeteit végigvezeti. Sokrétű fantáziája éles látóképességgel kapja fel az eseményeket és mélyenszántó, komoly tehetségét mutatja az is, hogy ezeket a színes, változatos eseményeket sohasem a téma tervrajzára, hanem a figurák belső, lelki szerkezetére építi. Ezért nem omlanak össze novellaépületei, amelyek még akkor is Major László nevét hordják homlokzatukon, ha az oszlopok néha-néha idegen alapzatokra is épülnek. De szerencsés választással ilyenkor is olyan írók adják topogó interpretációja alá a mankót, ahonnan a legtöbb mankó kerül ki. Az északi írók azok, akik Major László írói gyermekkorának pedagógusai voltak, ez kétségtelenül meglátszik írásain, de miután mestereinek vezető kezét kellő időben engedte el, ma már saját lábán jár, saját útjain. Igaz, nem azzal a sistergő, teremtő és szuggesztív hatásokkal mutatkozik be, amely az igazi egyéniség legfelismerhetőbb sajátosságai, nincsenek kozmikus, új eszmék tengelyén forduló gondolatai, de gondolatainak mindig célja van és céljai mindig irodalmiak, tehát tiszteletreméltók. Feltétlenül író Major László, és ez általános meghatározáson belül még költő is. Poézise azonban szerencsére nem nyomja el és nem is befolyásolja meglátásainak, élményeinek karakterét, sőt sok esetben még képfestő őszinteségét is átsegíti azokon a veszélyes deltákon, ahol a naturalizmus a banalitással torkollik." De Major Lászlónak az Árulás tulajdonképpen az író első könyve, fiatal, új író első könyvének elbírálásánál pedig tekintetbe kell venni azt a mohó, sokat akaró kapskodást, amely beszédüket, közlésüket izgatattá, lázassá teszi. A kérdés azonban mindig az: van-e közölni valójuk is ha van, érdemes-e őket meghallgatni Major Lászlónak sok közölni valója van és ha nem is fedez fel bennük az irodalom kozmosában új égitestet, de olyan csillagokat, olyan meteorokat és olyan üstökösöket mutat, amelyek mindig világítanak és amelyekre mindig érdemes felhívni azoknak a figyelmét, akik még tudnak és szeretnek elmerülni ennek a csillagvilágnak szépségeiben. Borosa Elemér Coolidge mégis összehívja a leszerelési konferenciát Párizsból jelenti a Világ tudósítója. Legközelebb fogják megállapítani a Coolidge elnök által tervezett leszerelési konferencia idejét. A francia külügyi hivatal ezideig sem hivatalosan, sem nem hivatalosan nem kezdett véleménycserét a Fehér Házzal. Itteni körökben csodálkozást kelt az, hogy a londoni külügyi hivatal már abban a helyzetben van, hogy a konferenciát illetően a legközelebbi napokra közelebbi felvilágosításokat ígérjen. Chamberlain kijelentéséből megállapítható, hogy az angol külügyi hivatal és Washington között nem hivatalos formában ugyan, de élénk véleménycsere folyik. Párizsban egyáltalában kevéssé lelkesednek ezért a konferenciáért. Az 1921. évi konferencia a nagy hadihajók építését korlátozta és különösen Japánt, Franciaországot és Olaszországot érintette következményeiben. Az új konferencia különösen a tengeralattjárók és a torpedórombolók gyártásának korlátozásával kell, hogy foglalkozzék. A Petit Parisien megjegyzi: „Nevetséges lesz a tengeri leszerelésről beszélni olyan időben, amikor Anglia tengerészeti költségvetését négymillió fonttal, vagyis 364 millió frankkal, a légi költségvetését pedig 180 millió frankkal emelte fel." Genfből jelenti a Világ tudósítója. A népszövetség tanácsának harmincharmadik ülése március kilencedikén kezdődik és az eddigieknél is nagyobb jelentőségűnek ígérkezik. Az elnöki székben valószínűleg Chamberlain fog ülni. A napirend huszonkét pontot tartalmaz. Ezek között első helyen állnak a genfi békejegyzőkönyvek. Bár az angol javaslat alapján az erről való tanácskozások valószínűleg szeptember hónapra fognak kitolódni, mégis azt várják, hogy az egyes delegátusok pontos nyilatkozatokat fognak e tárgyra vonatkozóan tenni. Franciaország részéről valószínűleg Briand jelenik meg, Olaszországot a visszalépett Salandra helyett Schanzer fogja képviselni, Japánt ezúttal is Ishii gróf, Csehszlovákiát Benes, Belgiumot pedig a belga külügyminiszter. A legyőzött államok, tehát Németország, Ausztria, Bulgária és Magyarország katonai ellenőrzésének kérdésében a japán delegátus fogja az előadói tisztet betölteni. Ez az ügy négy pontra tagozódik, melyek között leginkább a bizottságokban megejtendő szavazások módja, továbbá a rajnai zóna demilitarizálása fogja a tanács figyelmét nagymértékben lefoglalni. A szavazás módját illetően azt a kérdést kell majd eldönteni, várjon a katonai ellenőrző bizottságnak határozatát egyszerű többségi szavazással, vagy pedig egyhangú szavazással kell-e majd meghoznia. Külön pontot jelent Lengyelország követelése, amely állam az állandó katonai ellenőrző bizottságban egy helyet követel magának. Nagy jelentőséget kell tulajdonítani Németország átiratának, amely Németországnak a népszövetségbe való belépésével foglalkozik. Biztosra vehető, hogy a népszövetség tanácsa ebben a tárgyban jegyzéket fog intézni a német kormányhoz és csak ennek a tartalmán fog múlni tulajdonképpen az, hogy Németországnak a népszövetségbe való belépése még ebben az évben megtörténhetik-e. . Jókai politikai csillaga (A Világ tudósítójától.) A Kossuth-párt VI. kerületi szervezetének a Jókai-centennárium alkalmából rendezett emlékünnepén Kollmann Dezső dr. elnök megnyitó szavai után Vámbéry Rusztem dr. mondott emlékbeszédet Jókai Mór életéről és munkájáról. „Nem tudom — mondotta többek között — jogom van-e Jókairól beszélni, nemcsak azért, mert nem vagyok irodalomtörténész, aki a maga kis esztétikai mércéjével a földi megítélés légkörébe vonszolhatja az istenhez hasonlóan képzeletéből alkotó géniusz gigászi alakját, hanem azért is, mert a költő kongeniális utóda, Pekár Gyula — Du gleichst dem Geist, den Du begrechst — mondotta már a Föld Szelleme — a nemzetgyűlésen a távollevő pártok, tehát a Kossuth-párt nevében is méltatta Jókai halhatatlan emlékét. Ha nem is pótolhatom Pekár Gyulát, talán szabad mégis egy gondolattal kiegészítenem az ő méltatását. Neon véletlen, hogy minden korok legnagyobb poétái, épúgy, mint a társadalommal foglalkozó igazán nagy tudósok, a progresszív gondolatnak, a liberális kiérzésnek és a szociális meggyőződésnek voltak szószólói. Byron és Shelley épúgy, mint Puskin és Turgenyev, Schiller és Heine épúgy, mint Victor Hugó és Musset, Petőfi és Ady épúgy, mint Lenau és Goethe. Mert még Goethe is, a weimari udvar excellenciás minisztere, aki születésnapi üdvözlőversikéket írt a nagyhercegekhez és nagyhercegnőkhöz, az igazi énjét a Faustban fejezte ki, a szabad gondolatnak e himnuszában, amelynek végsorai már a szocialista eszmény körvonalait fejezik ki: „Das ist der Weisheit letzter Schluss, nur der erwirbt sich Freiheit wie das Leben, der taglich sie erobem muss.“ És nem véletlen, ha korunknak legünnepeltebb, sőt mi több, legolvasottabb írói, akiknek szellemi villámai fényükkel még a kapitalista társadalmat is gyönyörködtetik, mint teszem Bernard Shaw, Anatole Francé, H. G. Wels, Romain Rolland, Gerhard Hauptmann, Henry Barbusse és még annyi más, mind megannyian szocialisták, tehát egy jövő kor igazát hirdetik. Nem véletlen, mondom, mert a költő, akit a rómaiak joggal neveztek varesnek, jósnak, képzeletének teret és időt legyőző repülőgépén jut el oda, ahova a társadalom tudósai a logika kockáit az indukció talaján fokról-fokra helyezve lassú biztonsággal érnek el. Nem véletlen az, hogy az emberiség két nagy szellemi iránya között, amelyek egyike az erőszakot, a zsarnokságot, az elnyomatást, egyszóval a kevesek reakcióját jelnti, másik a szabadságot, az eszme uralmát, a kevesekkel szemben mindinkább szaporodó milliók jólétét fejezi ki, a költők, és a világ menetét nem, békatávlatból szemlélő gondolkodók mindig az utóbbihoz szegődtek. Sosem volt a reakciónak ki dicsőségét zengje velszi bárd és becsületére válik az emberiségnek, hogy az ötödféléves embergyilkolásnak nem akadt egyetlen nagy Tyrteusza sem. Hiába próbálják tehát a középkor elkésett regősei Jókait a maguk számára lefoglalni. A két Jókai közül a Tisza-uralom szolgálatába szegődött, a Habsburg-dícsérő Jókai és ama másik Jókai közül, aki március 15-én Petőfi mellett állt, aki a Politikai Divatokban, a Kőszívű ember fiai-ban, az Enyém, tied, évében a 48-as gondolatok apotheozisát hirdette, aki a Dózsa Györgyben megeszményítette a magyar jobbágy első szabadságharcát, ez a második Jókai a költő igazi énje, mert a földi falak apró béklyóitól mentes poéta képzeletének és képzetének visszfényét tükrözi. Váljon a legmerészebb fantáziáival, akár magának Jókainak a fantáziájával, elképzelhető volna-e, hogy az, aki március idusán a Pilvaxban ifjúi tűzzel mondotta el azt a 12 pontot, amely a magyar nemzet kívánságait fejezte ki, manapság hajlandó volna egy másik 12 pontot elszavalni, amelyben a magyar nemzet azt kívánj, hogy: 1. Az alkotmányos választójogot meg kell szorítani és a titkosságot el kell törölni 2. A sajtót a kormány tetszése szerint be kell tiltani. 3. Az esküdtszék helyett a Schadl-tanácsnak kell ítélnie. 4. Gyülekezni csak nagyobb rendőri asszisztencia mellett és vacsorákon beszélni csupán ülve szabad. 5. Az egyesületi jogot meg kell szorítani, ha földművesmunkások kívánják gyakorolni. 6. A tanszabadságot a numerus clausus-szal kell pótolni és így tovább, ameddig a reakciónak még a Jókaiét is meghaladó fantáziája dér. Szinte kacagtató, ha nem volna olyan szomorú, hogy a reakciónak mennyi baja van a magyar irodalommal. Petőfi centennáriuma után Jókai centennáriumát kell megülnie s minthogy nem tud felemelkedni arra a magaslatra, amelyről a magyarság két legnagyobb alkotó szelleme nézte a világot, kénytelen lehúzni maga mellé abba a mocsárba, amelybe az kevesek önző érdekéből próbálja beiszapolni a magyarságnak szerencsére elpusztíthatatlan jövendőjét Ama kevesek egyike, akik fájó gonddal és ragyogó tollal munkálják ezt az életerőt. Móra Ferenc véletlenül éppen ma írta meg, hogy Jókai, a költő, látnoki szemével már 1860-ben megsejtette az Andromeda-csillagzat ködfátyolában annak ragyogó magját, amelyet az asztronómusok csak 40 évvel később fedeztek föl, így látta meg már Jókai több, mint egy félszázad előtt a Kossuth-eszmekörben azt a tündöklő politikai égitestet, amely bevilágít a jelennek szomorú ködébe. Akik hódolattal halálméretei előtt, nem tisztelhetik jobban a költő emlékét, mintha arra törekszenek, hogy a mese valósággá váljon, hogy a köd, amely egyaránt tölti meg ,e megfojtott nemzet légkörét és üli meg egyesek elvakított agyvelejét, szerte foszoljon és minél tisztábban, fényesebben, ragyogódnak meg a mesemondó képzeletének mesébe ülő bán tündököljön a magyar égen Jókainak politikai csillaga.1'* Komáromból jelentik: A Jókai-ünnepségre ma megérkezett a magyar vendégek első csoportja. Itt vannak a Magyar Tudományos Akadémia a Petőfi, Kisfaludy és Csokonai Társaság kiküldöttei, valamint a Nemzeti Múzeum és a debreceni egyetem képviselője. Este ünnepi előadás volt, amelyen az Aranyember-t játszották. Holnap nagy bál lesz, amelyen a magyar vendégek nagy része nemzeti viseletben jelenik meg. Masaryk magyar nyelvű levélben értesítette az ünnepség rendezőit, hogy más elfoglaltsága miatt nem vehet részt a Jókai-ünnepen. * A Magyar Képzőművésznők Egyesülete Jókaiünnepet tartott, amelyen Feszty Masa id olvasta Feszty Árpádnnénak, Jókai lányának, A szegény és gazdag vőlegény című elbeszélését. Aztán Somló Sárri mondotta el néhinn édesatyjának, Somló Sándornak Jókairól mondott búcsúbeszédet, amelyet Jókai halállakor a ravatalnál tartott* * Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület március elsején délelőtt 11 órakor dísztermében Jókai-matinét rendez, amelyen Vészi Józsefné mondja az elnöki megnyitót, az ünnepi beszédet pedig Baracs Marcell dr. Zahler Erzsi Jókai-verset szaval, Hevesi Sánds dr. főrabbi Jókai irodalmi munkásságáról főig beszélni, Kóbor Tamás pedig a zárszót mondja. A matinén az énekrészeket Abrahamsohn Manó főkántor énekli. A matinéin Rákosi Jenő és a kultuszkormány kiküldöttje megjelenik. * A Kossuth-párt IX. és X. választókörzetének pártköre zsúfolt nézőtér előtt ünnepelte Jókai születésének századik évfordulóját. Kollmann Dezső dr. elnök és Vámbéry Rusztem dr. egyetemi tanár vázolják azokat a szabadságtörekvéseket és igazságkereséseket, melyek a XIX. század legnagyobb politikusait és költőit vezették és amelyeknek legékesebb tollú költője és publicistája Jókai volt Tábori Kornél Jókainak eleddig ismeretlen írásaiból mutatott be megkapó részleteket, melyekben a költő Kossuth és a fővárosi szabadelvű politika demokratikus törekvéseit rajzolta. Szentiványi Kálmán gyönyörű pályanyertes prológusát, Kende Mária irredenta dalokat adott elő, B. Radó Lili pedig Petőfi-dalokat énekelt Vas Srang Nyugodt a bécsi terménytőzsde (A Világ bécsi tudósítójától.) A bécsi terménytőzsdén stabilizálódott a helyzet. Gabonamagvakban az árak változatlanok, zobban a helyzet barátságosabb, de csak romániai ára jöhet tekintetbe. Árpában nincs üzlet, lisztben teljesen pang az üzlet. Schillingben és száz kilogramonként a következő jegyzéseket érték el, beleszámítva az áruforgalmi adót de vám nélkül: belföldi búza 55—56, tiszai búza 52—63, jugoszláv 60—61, rozs belföldi 50.5— 52.5, pesti 53.5—53.75, árpa belföldi 53—57, csehországi 62—65 tengeri 31.5—32.5, búza grízes 95—98, tengeri dara46—51, búzaliszt 0-ás belföldi 93—95, magyar 89—94, kenyérliszt 68—71, rozsliszt 73—76, takarmányliszt 48—52, korpa 25—26.5. i———■——■—■1 MEKKORA A FÖLDKEREKSÉG SZÉNKÉSZLETE? Mely országok aratnak januárban, februárban, stb.! Mekkora volt a világ gabona- és burgonyatermése 1924-ben ! Az egyes nemzeti bankokban mekkora aranykészlet volt 1913-ban, 1918-ban és mekkora van ma? Milyen az egyes államok külkereskedelmi forgalma, kivándorlása, munkanélkülisége? Hol futnak az új határok? Mindezekre és még sok ezer kérdésre felel Pécsi Albert dr. az Enciklopédia Zsebatlaszával, 22 színes térképpel, 29 statisztikai táblával és az összes országok leírásával. Kapható minden könyvkereskedésben, ára fűzve 10.000 korona, vászonkötésben 54.000. korona. _ |