Világ, 1925. szeptember (16. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-20 / 211. szám

0­T&2B szeptember TI VTLÁG ­antjaimnak is. A jómódú családi házra, Miely a szép és értékkel teli életre előké­­sei lett, éppen ezért mindig jóleső érzéssel gondolok. Énekesnek lenni, ehhez szükség van a sokoldalú kulturáltságra, s így nem véletlen, hogy én jogász voltam és megsze­reztem a doktor juris Címet. Hiába, akár­milyen messze esik a jog a muzsikától, de valahogyan természetes, hogy én nem az orvosi fakultást választottam, szóval nem valami szakszerű tanulmányt, hanem éppen olyat, ami általános érdeklődési körbe kapcsolódik be. . . így nem is tartom nagy elugrásnak, hogy az egyetem után Milánó következett, Vanzoval, aki első mesterem és Moszkvá­ban Rubinstein. Démon­ja, ami első szere­pem volt. Azóta is folyton tanulok, min­den esztendőben továbbképezem a hangom. Főleg a gégeorvos a mesterem, az kontrolál. •­­— Igen, a kontrol, az nálam elsőrendű . Szerepet tölt be. Jómagam igen tudatos művész vagyok, erősen kontrolálom maga­mat. És soha nem érzem magamat színész­­, Bek... Ha nem rendelkeznék hanggal... nem állnék ki a színpadra. Látja, Mefisto bennem nem a sétáló gavallér, mint Bohnen kreálta, sem valami emberfölötti lény. Szürke öltözetben adom, olyannak, amilyennek én látom és érzem : közel a­­ földhöz. Nagyon egyszerű hangon konstatálja ezt Baklanoff; ezek a szavak teljesen kidom­borítják konkrétumokhoz ragaszkodó lé­nyét, amely talán ennek a lényeges tulaj­donságának köszönheti végtelen szerény­ségét és egyszerűségét. Különösen utolsó mondásával húzza ezt alá, anélkül, hogy akarná­ . .­ A művésznek örökké együtt kell­­érezni közönségével. Nem megy máskép ! Képzelje el a gyereket és vesszőparipáját. A vesszőből paripa lesz, ha a gyermek­­ nyargatdszni kezd rajta, de csak addig, amíg meg nem válik tőle. Abban a pillanat­ban, amikor a torokba állítja, a vessző már csak üres bot és többé már nem paripa. . .A gyerek a közönség. És a paripa az én vagyok — fejezi be Baklanoff hirtelen és maga is elmosolyodik azon a már feltűnő szerénységen, amellyel szellemes hasonlatát is meghamisítva fordítja le. Holló Magda. Tizenhétezres szorzószám alapján valorizált a bíróság egy balesetjáradlékot ■‘ ‘!(A Világ tudósítójától.) 1911 augusztusában a­­ Szeged-rókusi állomáson egy arra haladó moz­dony elgázolta Pétdy Pálnét és jobblábát, vala­­­­mint bal karját a kerekek tőből levágták. Az Asazony ekkor kártérítési pert indított az Ál­lamvasutak ellen és a bíróság annak idején 125­­ korona havi balesetkártérítési összeget ítélt meg az asszonynak a MÁV terhére.­­ Azóta tizennégy esztendő múlott el, közben a viszonyok megváltoztak, az Államvasutak Azonban mindezek ellenére továbbra is csak 120 koronát akart szetni havonta a szerencsét­­.■ lépné és munkaképtelenné tett asszonynak. Pétdy Pálnénak nem volt módjában semmit sem tenni az Államvasutak eljárásával szemben, t mert a Kúria néhány évvel ezelőtt, amikor a ■ kérdés­ eléje került, azt a határozatot hozta, hogy a baleset folytán megítélt kártérítési ös­­­szegeket csak abban az esetben lehet felemelni, ha a balesetet szenvedő állapotán rosszabbodás áll be, azonban nem emelhető fel, vagyis nem valorizálható a kártérítési összeg a gazdasági viszonyok időközben beállott változása miatt. Ez az a sokat emlegetett 86-os számú kúriai döntvény,­ amely lehetetlenné tette, hogy a há­ború előtti időkben teljesen munkaképtelenné­­vált emberek százegynéhány koronás kártérítési­­összegét valorizálja a bíróság. Az idén június­ban azonban a kúria Baloghiy-tanácsának in­dítványára ismét összeült a kúria teljes ülése, mert a Baloghy-tanács úgy találta, hogy a vál­­tozott gazdasági viszonyok folytán érvénytele­níteni kell a 86-os számú döntvényt, minthogy annak érvényben tartása rengeteg igaztalanságot ■ pitet. A kúria ezen a teljes ülésen azután kimon­dotta, hogy a 86-os számú döntvényt hatályon kívül helyezi és a továbbiakra vonatkozóan úgy intézkedik, hogy a baleset folytán megítélt já­­lndékszerű kártérítési összegeket valorizálhatja­­­ bíróság, amennyiben ezt a körülmények meg­­inolttá teszik. A júniusi határozat meghozatala után renge­teg nyomorékká tett ember adott be keresetet a bírósághoz és kérte, hogy a már régebben bíróilag megállapított baleset-kártérítési jára­dékokat a mai gazdasági viszonyokhoz ará­­nyítva valorizálja a bíróság. . Pérdy Pálné is a bírósághoz fordult Csukási G­ór dr, útján és keresetében előadta, hogy .­isis­ben a férje is meghalt, aki az Államvas­utak újpldonyfőzője volt és így azóta teljesen támasz nélkül él, az Államvasutak pedig, amely­nek egyik vonata keresetképtelen nyomorékká brité, még mindig havi 125 koronát utal ki .Számára. Hangsúlyozza a kereset, hogy ez az összeg annyira nevetséges, hogy a kiutalása is több­ költségbe kerül, mint amennyit ér, arról pedig még csak beszélni se lehet, hogy ebből az összegből valaki csak a legrövidebb ideig is­­megélhessen. Ruhmann Érzi­ dr. törvényszéki bíró elé ke­­­rült A per, ahol az asszony képviseletében U­sztkász Mór dr. hangoztatta, hogy amikor a baleset történt, az asszonynak­ a férje is élt még és így nem kellett minden idejét pénzkeresésre fordítania, ezért volt a keresete abban az idő­ben csak 125 korona havonta, közben azonban meghalt a férje, az asszony teljesen magára maradt, kérte tehát a bíróságot, hogy vegye tekintetbe ezt a körülményt is és ne csak a 115 koronát valorizálja, hanem ennek az összeg­nek valorizált értékénél is többet ítéljen meg a nyomorékká tett asszonynak. Az Államvasutak ügyvédje ezzel szemben a kereset elutasítását kérte egyrészt azért, mert szerinte a felperes korábban nyújtotta be kere­setét, mintsem a 86-os döntvényt megszüntető teljes ülési határozat érvénybe jött volna. Ezen­kívül pedig kifogást emelt az összeg ellen is, a mert arra hivatkozott, hogy az özvegyasszony férje után huszonhat és fél aranykorona nyug­díjat kap. A bíróság ítéletében kötelezte az Államvas­utakat, hogy havonta a 125 korona 50 százalé­kának megfelelő arányban megállapított össze­get fizessen a nyugdíjon felül az özvegyasszony­nak, egyúttal pedig kimondotta, hogy a hatvan­két és fél aranykoronát tizenhétezres szorzó­­szám alapján utalják ki, mert az Államvasutak­nál a jegy ára és a fizetések tekintetében is ezt a­ szorzószámot használják. Kimondotta a bíróság, hogy csak azért ítélte meg az alap­összeg ötven százalékát, és nem többet, mert hiszen az asszony huszonhat aranykorona nyug­díjat is kap az Államvasutaktól. HÍREK Coolidge életveszélyben Washingtonból jelentik. Tegnap Coolidge elnök majdnem szerencsétlenség áldozata lett. Az elnök gyalog ment sétálni, és az egyik útkeresztezésnél, amikor át akart menni, egy automobil száguldott elő óriási sebességgel, és majdnem elgázolta az elnö­köt. Az utolsó pillanatban sikerült az elnö­köt kísérő egyik titkos rendőrnek az elnö­köt visszarántani, különben a kocsi átment volna rajta. Ez a titkos rendőr az automobil vezetőjét azonnal letartóztatta, mert meg nem engedett sebességgel haladt. — 1925 szeptember 22. Kedd. Róm. kat.: Móric v. 1. Protest.: Móric, ó­görög: szep­tember 9. Joak. A Nap kél 5 óra 40 perc­kor, nyugszik 6 órakor, a Hold kél 10 óra 7 perckor, nyugszik 8 óra 24 perckor. —­­Miniszterek fogadnak: Földművelésügyi mi­niszter 12 óra után, honvédelmi miniszter 12 óra után, pénzügyminiszter 5 óra után. —Nyitvalevő múzeumok: Nemzeti Múzeum régiségtára 9—Vj2. Akadémia Széchenyi­­szoba 10—12. Iparművészeti Múzeum 9— Vj2. Mezőgazdasági Múzeum 10—1. Ráth György­ Múzeum 9—Vt2. Szépművészeti Mú­zeum, régi tárlat 10—Vt2. Fővárosi Múzeum 3—6. — Nyitvalevő könyvtárak: Városi nyilvános könyvtár 9—7. Akadémia könyv­tára 3—7. Egyetemi könyvtár 9—7. Nem­zeti Múzeum könyvtára 9—4. Erzsébet Népakadémia könyvtára 5—8. Iparművé­szeti Múzeum könyvtára 9—7*2 és 3—8. —• Bécsijén elfogtak egy évek óta körö­zött szegedi bankigazgatót. A Világ szegedi tudósítója jelenti: A szegedi ügyészséget ma táviratban értesítette a bécsi rendőrség, hogy letartóztatta Bárdos Ignác volt sze­gedi bankigazgatót, akit két év óta köröz­nek. Bárdos Ignác a Szegedi Forgalmi Bank tulajdonosa és igazgatója volt, de bankja két évvel ezelőtt csődbe került és Bárdos Ignác ellen több feljelentést adtak be, mire a bankigazgató megszökött Szegedről. Két évig nem tudták kézrekeríteni, most azután Bécsben elfogták. A kiadatási eljárás meg­indult.­­ A fővárosi ellenzék megállapította a közoktatásügyi bizottságban előterjesztendő javaslatokat. A demokratikus blokkhoz tar­tozó községi pártok intéző­bizottsága Peyer Károly elnöklésével hétfőn este letárgyalta a különböző bizottságokban a pártokra váró legközelebbi feladatokat. A többi között megállapította a közoktatásügyi bizottság szerdai ülésén előterjesztendő jaavaslatokat: a tanács előterjesztésére vonatkozóan a tan­díjszabályzat ügyében; az elbocsátott tan­erők dolgában; továbbá a népszínházi bizott­ság összehívására vonatkozóan, a Népszín­ház 50 éves jubileuma okából. Az intéző bi­zottság a fölszólalásokkal megbízta a pártok képviselőit. — Indiai éhínség. Londonból jelentik, Délindiában nagy éhség fenyeget. A Bom­­bayből érkező jelentések szerint a hosszú idő óta tartó szárazság, az esőzések hiánya következtében India déli részein, így ma­gában a bombayi kerületben is a legrosszabb termésre van kilátás, aminek elkerülhetet­len következménye az éhínség lesz. A kor­mány nagyarányú intézkedéseket foganato­sít, hogy az éhínséget megelőzhessék. — Bálint Rezső tanár előadása a karlsbadi orvosi továbbképző tanfolyamon. Most folyt le Karlsbadban a hetedik nemzetközi orvosi to­vábbképző tanfolyam, amelyen körülbelül nyolcszáz jelentkező vett részt a világ legtöbb államából. A magyar orvosi tudományt Bálint Rezső tanár képviselte, aki a gyomordagana­tokról beszélt és ezt a gyakorlatilag oly rend­kívül fontos kérdést egészen új nézőpontokból világította meg, amelyekhez saját vizsgálatai által jutott. Bálint kutatásai alkalmasak arra, hogy ezen a téren a vizsgálódásokat új irányba tereljék. „A hazafiság csak az emberszeretettel biztosítja a békét." A World Federation of Education Association által rendezett edin­burghi konferencián 1500 kiküldött vett részt. A konferencia, amelyen többek kö­zött J. J. Findley, Ramsay MacDonald és N. A. Blass tartottak beszámolót, felszólalói­nak álláspontja az volt, hogy a békére való nevelést csak úgy lehet megvalósítani, ha a hazafiságot az emberszeretettel együtt csöpögtetik az iskolákban tanulók lelkébe. — Koncentráció. Furcsa időket élünk, nehéz gazdasági és még nehezebb kereseti viszonyok között és bizony egyre inkább úgy van, hogy egy mesterségből senki se tud megélni. Mindenki keres valami mellék­­foglalkozást vagy a mellékfoglalkozáshoz egy főfoglalkozást. Természetesen az ilyen koncentrálása a saját erejének és külön­böző mesterségeknek, néha egészen furcsa végleteket boronál össze. Békeidőben nyil­ván csodabogárnak számított volna az a hirdetés, amely egy szegedi lap hasábjain arról értesít, hogy valaki Merkúr címmel kereskedelmi, áru- és házasságközvetítő iro­dát nyitott. Ámbár, valljuk meg őszintén, itt nincs is­ olyan messzi nagy végletekről szó, mert hiszen a házasság szent institú­ciója állhat nagyon távol a kereskedelmi áruforgalomtól, de az a házasság, amely a házasságközvetítő irodák segélyével köttetik meg, az iroda tulajdonosa részéről legalább annyi leleményességet, ötletet és hozzáér­tést követel, mint bármely nagy vállalko­zás. Igaz ugyan, hogy az említett Merkúr azt is hangsúlyozza, hogy főismeretsége szolid, háziasan nevelt, gazdálkodó csalá­dok leányainál van, úgyszintén Makó, Vá­sárhely, Orosháza, Tótkomlós, Csanádpa­­lota és a vidék környékén. Úgyszintén van. Úgyszintén csak azt szeretnénk tudni, hogy a gazdálkodó családok leánya és a felso­rolt helységnevek a kereskedelmi áruiroda vagy a házasságközvetítő iroda szempont­jából jöhetnek számításba. Ugyanez a hir­detés pedig a koncentrációnak egy másik formáját és bizonyságát is adja, amikor ugyanezt a hirdetést azzal végzi : ugyanott egy mindenesleány vagy asszony felvétetik. Nem jelzi ugyan pontosan, hogy nevezett mindenesleány a hirdetést feladó irodában, a gazdálkodó családok leányánál vagy a felsorolt helységnevek egyikénél vétetik fel, mindenesetre azonban sűrűsíti és összefog­lalja a dolgot, mert két különböző cég együttes hirdetésén kívül még a Mindenes rovatban is megspórolt egy apróhirdetést. Idők jele ez a furcsa reklám, idők jele a két különböző foglalkozás, amelyet egy ember végez és idők jele a hirdetésben ilyetén módon való takarékosság. Mások legfeljebb ügyesebben és értelmesebb szö­vegezéssel csinálják, mint a szegedi Mer­kúr.­­ A hún-avarkorbeli lovas vitéz múzeumba került. Debrecenből jelenti a Világ tudósítója. Az ondódi bún-avarkori sírmezőn két héttel ezelőtt a városi múzeum tisztviselői egy lová­val eltemetett katona, továbbá­­számos férfi és nő sírjára bukkantak. A tudományos szem­pontból nagyértékű idősek a vasárnapi láto­gatási napon kerültek először a debreceni múzeum régészeti osztályában bemutatásra. Külön szekrényben, síronkint csoportosítva láthatók a han-avar népeket jellemző griffes és indás díszű szíjvégek vagy bujtatok, csat­tok, díszes boglárok, a női sírokból származó gyöngyös fülbevalók, karperec, vaskések. A legérdekesebb csoport a lovas vitéz felszere­lése. Ezek legbecsesebb emlékei a harcos nomád turáni népek kultúrájának. A múzeum tisztviselői a leletek gyarapítása érdekében hétfőn folytatták az ásatásokat. — Az újpesti szülőotthonból — a Dunába. Az újpesti Dunaágban ma délután egy osz­lásnak induló női holttestre bukkantak. Rendőri bizottság szállt ki a helyszínre és megállapította, hogy a halott asszony Csarni Károly munkás felesége, aki három héttel ezelőtt került az újpesti szülőotthonba, mert áldott állapotban volt. Néhány napig feküdt ott és két egészséges gyermeknek adott éle­tet. A férje kezdetben sűrűn látogatta, ké­sőbb azonban elmaradozott és az asszony ismerősei azt a hírt hozták, hogy más nőnek kezdett udvarolni. Néhány nappal ezelőtt Csarniné egy őrizetlen pillanatban felöltö­zött, feltűnés nélkül kijutott a szülőotthon­ból és elkeseredésében a Danába ugrott. Sokáig keresték, sőt az újpesti rendőrségnél mint eltüntet jelentették be. A rendőrség most megindította a nyomozást, hogy az asszony haláláért terhel-e valakit felelősség. — Az újságírók egyesületének választmányi ülése. A Magyarországi Újságírók Egyesülete ma délután választmányi ülést tartott, amelyen tudomásul vették a fegyelmi tanács ama hatá­rozatát, hogy Róna Lajost az önmaga által kért fegyelmi eljárás teljesen tisztázta ama vá­dakkal szemben, amelyek őt huszonötéves ki­fogástalan újságírói működésével kapcsolatban érték. A választmány ugyanekkor tudomásul vette Róna Lajosnak azt a bejelentését, hogy az ellene intézett egyéb támadások ügyében a bírósághoz fordult. — Telcs Ármin. Szűkszavúan és csupán­ a halottaknak sablonszerűen kijáró tiszte­­letadás kifejezésével számoltak be a lapok Telts Ármin gyáros haláláról. A világi hiú­ság kergetése még a haláluk után is érezteti hatását a vásári hírnév, a társadalmi érvé­nyesülés, a közéleti szereplés gyakran any­­nyira értéktelen hajszolói körül: ezeknek­ hosszú életrajz a lapokban, idegen előkelőd­ségek ferlengős beszédei a sírhantnál, vá­rosi díszsírhely s a pompázó temetések más üres cifraságai jutnak ki. Az igazi elitlények, azok a kiválasztottak, akik nem akartak a társadalmi stréberség lendületével magas közéleti polcokra emelkedni, de belső lelki értékük diszkrét kisugárzásával s nemes cselekedetek rejtett halmozásával igazi ba­rátokat és megértő híveket tudtak ma­guk köré gyűjteni, ezeknek halála is előkelő, diszkrét magánügy marad. Bizo­nyos, hogy van ebben valami visszás, sőt igazságtalan is,­­ ha halállal szemben van egyáltalán értelme e szó használatának. Viszont éppen Tolts Ármin emlékével szem­ben volna stílustalan gyöngédtelenség, ha most hangos szóval követelnék számára azt az utólagos, messzehangzó közéleti kitün­tetést, amit ő egész életében került. Nem, vele szemben ennek semmi értelme nem volna. De mégis az ittmaradók, a család s a barátok szűkebb körének érzése s az egész társadalom érdeke megkívánja, hogy­­néhány sorban jelezzük, ki volt ez a férfiú, akinek elhanyatlása most annyi elő­kelő, jó és gazdag szívet súlyosan megseb­zett. Igaz ember, ha lélek, — ezek a Telts Ármin alaplényét, legbelsőbb lényegét alighogy megéreztető szavak kezdő akkord­jai lehetnek egy jellemrajznak, mely mind­azt a sok szellemi és erkölcsi gazdagságot, mely lelkében mint egy csodálatos szellemi vi­rágoskert pompázott, megkísérelné felsorolni és leírni. Mert az emberségesség, a lelkiség­nek minden tettében jelentkező páratlanul magas hőfoka valóban úgy áradt belőle, mint a virágból az illat. S e nemes lelki alapra rajzolódott a többi értékes tulajdon­ság: a páratlan igazságszeretet, mely közös­séget vállalt az üldözött igazsággal is, a férfias határozottság, amelyet azonban me­leg, szinte játszi gyöngédség zománcozott be, a nagylendületű alkotó kedv, amely a jótékonyság sohsem lankadó hajlamával pá­rosult. És aztán a művészet rajongó szeretete, amelyet minden hivalkodástól ment igazi megértés irányított, a biztos érzék kiváló, rendkívüli emberek, nők és férfiak kiválasztása és maga köré gyűjtése iránt. Sok­szor beszélünk fellengősen, elrugaszkodott fantáziával magasabbrendű emberekről, über­­menschekről s rendesen olyan bizonytalan vagy a mai élettől távoli képet rajzolunk róluk, mintha a valóságban sohase találkoztunk volna olyanokkal, akik az igazi nemesebb ember, az igazi kiváló férfi mintái lehetnének. Pedig, hogy ilyenek vannak, vagy — azt kell mondanom most: fájdalom — voltak, azt Telts Ármin példája bizonyítja. Igaz, nem sok ilyen tiszta példája van az isten kedve szerint való­s emberek javára és örömére élő jó, igaz férfinak, különösen ebben a mai lesüllyedt és elhomályosult világban, de annak, hogy vannak és lehetnek, bizonysága ez a barátunk — aki már volt. Ezt kötelessége mindazoknak hirdetni, akik légkörében éltek s átvették tőle azt a nemesítő és fölpezsdítő mágnességet, mely belőle sugárzott s melynek szétáramlása mindenfelé csak áldást és örömet vihet. Igaz, van valami önzés mindenek hirdetésében, mert hisz főleg az itt maradt barátok emlék­kincse az, aminek becsét hirdetem. De a jó, igaz emberek emléke közkincs is. Ezért s nem mintha méltatlan versenyre akarnék kelni az emberileg jelentéktelen közéleti nagyságok halála körüli hűhóval, írtam ezt a néhány sort. Sz Z. — Kemény Gyula 40 éves hírlapírói jubi­leuma. Vasárnap este az Otthon­írók és Hír­lapírók Körében a h­etvennégy éves Kemény Gyulát ünnepelték kortársai negyvenéves újság­írói jubileuma alkalmából. A tiszteletére ren­dezett társasvacsorán az első poharat Bonitz Ferenc ürítette egészségére és az Otthon Kör nevében köszöntötte fel, a vérbeli, önzetlen, csak hivatásának élő újságíró példaképét raj­zolva benne. Szatmári Mór a kortársak és az összes újságírókollégák nevében méltatta a jubiláns működését és egyéniségét. A Neues Politisches Volksblatt kiadói és szerkesztősége nevében Halász Zsigmond üdvözölte és beje­lentette, hogy a lapvállalat az évtizedes, ki­próbált munkában megismert és nagyrabecsült munkatársat örökös tagjának tekinti és élete végéig biztosítja számára teljes fizetését. Ha­lász Lajos dr., Kun Andor dr., Rabinovszky Máriusz dr. és többek meleghangú felköszöntői Után Kemény Gyula mondott meghatottan kö­szönetét ünnepléséért és elbeszélte hosszú új­ságírói működésének néhány kedves epizód­ját. Az érdemes újságírót, aki hírlapírói mű­ködése mellett számos szépirodalmi művel is gazdagította irodalmunkat, levélben és táv­iratilag is többen üdvözölték. — Kultúra, művészet és világirodalom. Négy tanárnő október 1-től előadássorozatot kezd a kultúra, a művészet és a világirodalom egye­temes haladásáról. A kultúrtörténetet Lederer Emma dr., a képzőművészetek fejlődését Scheiber Mária dr., a román irodalmakat A. Gondo­lili dr., a germán irodalmat Ransch­­burg Margit dr. ismerteti. Az előadássorozatot Vilmos császár út 63., III. 28. alatt tartják, ahol bővebb felvilágosítást is adnak. — Rajziskola: Prihoda István grafikus és festőművész a Szép ucca 5. számú házban gra­fikai és rajziskolát nyitott. Az új tanévre -to.'.-p'1 -r­e." t”'l tol'-t l-''í-"!,:'vv Kcm

Next