Világ, 1925. november (16. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

2­­925 november T. VILÁG ­scorlását Szíriával szemben. Megbüntetni Franciaországot, ítéletben elmarasztalni, és az ítéletet végrehajtani rajta, még­pedig olyan békés módon, amilyen békés módon történik a bíróság írásba foglalt ítéleteinek kikézbesítése és végrehajtása. Valószínűleg nem kerül sor majd erre a drasztikus intézkedésre, és a népszövetség kielégítőeknek fogja találni a Franciaország által eléje ter­jesztett garanciákat. . De még csak egy hete van annak, hogy a hosszú álomból hirtelen fölébredt, és erélyes cselekvésre szánta el magát a népszövetség. Ez az egyetlen hét, ez az egyetlen cselekedet elég volt a népszövetség tekintélyének megszilárdítására, elég volt arra, hogy a népszövetség ne riadjon vissza többé Franciaország beidézésétől, és Francia­­ország kihallgatásától sem. És minél többre mer vállalkozni a népszövetség, annál többre telik majd erejéből, mert a népszövetség sohasem lesz kevésbé erős, mint amilyennek tartja magát, és a nép­­szövetség azért volt olyan erőtlen évekig, mert mindig saját gyengeségét hirdette és hangoztatta. Audace, audace, toujours audace, így foglalta négy szóba Danton a francia forradalom taktikai és sztratégiai elveit. Talán ez a négy szó foglalja össze egy­ben azt a taktikát, amelyet a népszövet­ségnek kell követnie, h­a hatalomra akar emelkedni, és hatalmat akar gyakorolni. Merészség, merészség, mindig merész­ség, mert akármilyen merész cseleke­detre szánja el magát a népszövetség, a világ közvéleményének mindig az lesz az érzése, hogy a népszövetség csak jo­gait gyakorolja és kötelességeit teljesíti. Pangalosz tábornok aláveti magát a népszövetségnek Athénból jelentik : Az Eleuteros Vima nyilatkozatát. A miniszterelnök többi között­­című lap közli Pangalosz miniszterelnök ezeket mondotta : " A népszövetségi tanács további határozatát a tanács igazságosságába vetett"ren­díthetetlen hittel várjuk és meg vagyunk róla győződve, hogy a tanács igazságot szol­gáltat nekünk. Döntésének alávetjük magunkat, nemcsak azért, mert nagyrabecsüljük határozatait és mert meggyőződésünk, hogy a népszövetség megrestlíthetetlen alapja a világbékének, hanem azért is, mert külpolitikánknak nincs más célja, mint hogy fen­­tartsuk a békét. Görögország mindenáron a Balkán békéjének tényezője marad. A népszövetségi tanács határozatával fog­lalkozva, az athéni lapok hangoztatják, hogy a görög kormány ezen a módon újabb bizonyságát adta a világbéke fentartására irányuló szándékának és a népszövetség iránti tiszteletének. A nemzetközi bizottság vizsgálatának eredményét a bizottság igaz­ságos szellemébe és munkájának pártatlansá­gába vetett teljes hittel és bizalommal várja az ország. Kormánynyilatkozatot vár a közvélemény a valorizáció kérdésében A kormány félhivatalosa útján megcáfolja azt a hírt, hogy a valorizáció kérdésében már döntött volna, Krud János pénzügymi­niszter azonban személyesen nem nyilatko­zott, Pesthís Pál igazságügyminiszter pedig a következőket mondotta: — Még nem készült el a valorizációs ja­vaslat. A különböző híradások csak tapo­­gatódzások, miután a végleges javaslat még nincs meg. A jövő héten Bod János pénzügy­­miniszter, én magam, továbbá az igazságügy­minisztérium törvényelőkészítő osztályának vezetői, a pénzügyi szakreferensekkel együtt megbeszélést tartunk és csak ezután a meg­beszélés után történik ittez a valorizációs ja­vaslat végleges megszövegezése. Híradásában a Világ is csak azt állapította meg, hogy a kormány eddig csak a valori­záció irányelveiben állapodott meg és a rész­letkérdések még további megvitatásra szórul­nak. Ami a hadikölcsönkötvények valorizá­lásait illeti, teljesen érthetetlen a kormány taktikázása. Ha ugyanis a kormány teljesen el akarná ejteni a nosztrifikált hadikölcsön­kötvények valorizálását, akkor kötelessége lenne parlamenti nyilatkozatban szögezni le álláspontját. A ma megjelent félhivatalos kommüniké, amely tagadja a hadikölcsön­kötvények valorizálását, csak a bizonytalan­ság fentartására alkalmas. Ez a kommüniké álítólagos börzemanőverek szolgálatával gya­núsítja meg a sajtót, holott a börzemanőverek lehetőségeit éppen az a körülmény tartja nyitva, hogy a kormány egyelőre titkolja a hadikölcsönkötvények valorizálásának hatc­­sát. Tekintettel arra, hogy beavatottak to­vábbra is számolnak az 1 vagy 2%-os valori­zálással, a Magyar Távirati Iroda útján köz­zétett kommüniké egyelőre csak a kontremin pozícióját támasztotta alá, anélkül, hogy tiszta helyzetet teremtett volna. Erélyes ellenzéki akció kezdődik­­ a földreform végrehajtása érdekében A Kispolgárok és Földművesek Pártszövetsé­gének képviselőtagjai péntek este értekezletet tartottak. A pártszövetség megbízta Nagy Ernő nemzetgyűlési képviselőt, hogy halottak napján nagyatádi Szabó István sírjára a párt­­szövetség nevében koszorút helyezzen. Széchenyi emlékének törvénybe iktatása al­kalmával a szövetség részéről a parlamentben Szakács Andor fog fölszólalni. Elhatározta a szövetség, hogy a Kossuth Lajos emlékének, valamint a 49-iki vértanúk­ emlékének hasonló megörökítésére törvény­javaslatot terjeszt elő és szorgalmazni fogja a Petőfi emlékét meg­örökítő javaslat törvénybe iktatását is. Ennek előkészítésére Hegymegi Kiss Pált és Szakács Andort bízta meg a szövetség. Elhatározta a pártszövetség, hogy a fogházbüntetést töltő Vanczák János kiszabadítása érdekében ke­gyelmi kérvényt nyújt be a kormányzóhoz. A pártszövetség meghallgatta Létay Ernőnek és Szakács Andornak a debreceni Kossuth­­botrány megvizsgálásáról szóló jelentését és elhatározta, hogy a jelentés alapján a belügy­minisztert és az összes parlamenti pártokat megkeresi. A költségvetés általános vitájában a leg­intenzívebben részt fognak venni és minden egyes miniszteri tárca költségvetését alapos bírálatban­ részesítik. Az értekezlet felkérte Baross Jánost, hogy a blokktól nyert megbízása értelmében a hit­­bizományok és a vagyonváltság-földek el­­kallódása tárgyában tervezett napirend előtti felszólalását a Ház egyik legközelebbi ülésén tartsa meg. A földreform végrehajtása terén tapasztalt általános csőd föltárására fölkérte Szakács Andor és Létay Ernő képviselőket, hogy ennek a kérdésnek párt­közi értekezlet elé való vitelét kíséreljék meg. Amennyiben ilyen pártközi értekezlet nem járna a kívánt eredménnyel, a pártszövetség ebben a kérdés­ben a legélesebb parlamenti akciót kezdemé­nyezi és fölkérte a blokk összes pártjait az abban való részvételre. Még folynak a tárgyalások az új honvédfőparancsnok személyéről Vitéz Nagy Pál tábornok távozásával meg­üresedett a h­onvédfőparancsnoki állás. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter ma úgy nyi­latkozott, hogy a fölmerült kombinációk még koraiak, mert döntés még nem történt. Nagy Pál utódául Janity Kocsárd tábornokot emle­getik, de a honvédelmi miniszter nyilatkozata szerint az új­­főparancsnok szemeivel illetően még folynak a tárgyalások. Bethlen gróf decemberben Genfbe megy A kormányhoz közel álló helyről azt jelen­tik, hogy a népszövetség december 5-én foly­tatja tanácskozásait, amelynek napirendjén szerepel a kisebbségi kérdések mellett a ma­gyar tisztviselőt, státus- és fizetésrendezési ügyének kérdése is s ezért a tanács ülésére Genfire várják Bethlen István gróf magyar mi­niszterelnököt is. Ellenjelölt nélkül maradt Csáky Károly gróf miniszter a gávai kerületben A gávai kerü­letb­en a választók száma 6760 és abból Csáky Károly gróf honvédelmi minisz­ter részére 5044 írta alá az ajánlási ívet. Miután ellenjelölt nincs, a választási biztos délután 1 órakor a jelölést lezárta és így Csáky gróf az egyetlen jelöltje a gávai kerületnek. A Kossuth-párt igazgatósági ülése A Kossuth-párt szombaton este Rupert Rezső elnöklésével igazgatósági értekezletet tartott, amelyen foglalkozott azokkal a közszabadsági sérelmekkel, amelyek a pártot érték. Súlyosan kifogásolták, hogy a kormány a Kossuth-párt gyűléseit nem engedélyezi és működési körét mindenképpen zavarjel. Foglalkozott az igazga­tóság a nyugdíjas vasutasság sérelmeivel. Az igazgatóság felkérte a párt képviselőtagjait, hogy a költségvetési vitában a nyugdíjas vas­­utasság sérelmeit tegye szóvá. Az igazgatóság magáévá tette a tanítók sérelmeit is és elhatá­rozta, hogy ebben a tárgyban a költségvetési vitában a sérelmeket előterjeszti. Végül kifogá­solták a kormánynak azt az intézkedését, hogy az 1925 július 1. előtt nyugdíjazottakat meg­különbözteti az új nyugdíjasoktól és az utolsó fizetés után járó nyugdíj csak az 1925 július 1. után nyugdíjazottakat illetné meg. A Kossuth­­párt álláspontja az, hogy ugyanolyan nyugdíjat kell adni a régi nyugdíjasoknak, mint az új nyugdíjasoknak, mert ezeknek a régi emberek­nek a nemzettel szembeni hűsége és becsületes munkája semmivel sem kisebb, mint az új nyugdíjasoké. A státusrendezést a jövő héten közli a hivatalos lap A tegnapi minisztertanácsról kiadott hiva­talos jelentés szerint a tegnapi tanácskozáson elsősorban a státusrendezés kérdésével foglal­koztak, azoknak­ a szempontoknak figyelembe­vételével, amelyek a takarékossági bizottság és a 33-as szanálási bizottság legutóbbi ülésein e tárgyban fölmerültek. A minisztertanács a stá­tusrendezésre vonatkozó kormányrendeletet tel­jes egészében letárgyalta és elfogadta. A ren­delet a hivatalos lapban a jövő héten fog meg­jelenni. A minisztertanács ezután folyó ügyeket ‘^I^Lttera BaBasa&i BBE Zxaaizan BSiaBsani Központi távbeszélő állomásaink: 58­00, 81—58, 81- 90 Trockij utóda­ it hadügyi népbiztosság élén, Frunze halá­láról ad hírt ma egy moszkvai jelentés. Frunze mindössze negyven esztendőt ért meg, és most Turkesztánban érte utól a halál, egy operáció következtében. A halál­hír elég váratlanul érkezik, mert alig egy­két hét előtt Frunze még Berlinben tárgyalt, felhasználva az alkalmat arra, hogy egyben konzultáljon néhány berlini orvost gyomor­­bajáról. A berlini tanácsok azonban már n­em segítettek rajta. Frunze szegény páros,s családból szárma­zott, a technológiai iskolát végezte el, majd a műegyetemre került, de innen kizárták, mivel részt vett a forradalmi mozgalmak­ban. A műegyetemről történt kicsapatása után Frunze többször volt letartóztatva, majd pedig halálra ítélték, de kegyelmet kapott, és a halálos ítéletet nyolcévi kény­­szermunkára változtatták meg. A börtön egy részének kitöltése után Szibériába ke­rült Frunze és onnan 1915-ben sikerült megszöknie, tehát már a háború alatt. Szibériából megszökve, Frunze álnéven a hadsereg soraiba férkőzött, és a lövészárkok­ban, a kaszárnyákban fejtett ki erőteljes agitációt a forradalom, majd pedig a bolse­­vizmus eszméi mellett, azt tehát nem lehet mondani, hogy Frunze megriadt a kockáza­toktól és nem szeretett életévét játszani. A forradalom kitörése után Frunze a bolsevista párt egyik legaktívabb tagja lett, és előbb nagy szerepet játszott az 1911 jú­liusában levert bolsevista államcsíny nap­jaiban, majd nagy szerep jutott neki a no­vemberi puccsban, amely a bolsevisták ke­zére játszotta a hatalmat. Ekkor már Európa felé is ismert neve volt Frunzenak, aki 1919-ben átvette a szibériai ellenforra­­dalommal szemben kiküldött vörös hadse­reg parancsnokságát, majd pedig 1921-ben Ukrajna katonai főbiztosává lett. Frunze tehát jóformán mindig a legveszélyesebb frontszakaszt választotta ki magának. Amikor 1924 kora tavaszán Trockij már elvesztette a bolsevista párt bizalmát, Frunze került melléje, névleg, mint helyet­tese, valóságban pedig mint ellenőre. Az el­lenőrzés azonban nem tartott sokáig, mert nem sokkal Frunze hivatalbalépése után Trockij eltűnt a hadügyi népbiztosságból, és noha névleg még hét-nyolc hónapig viselte hivatalát, ezekben a hónapokban egyszer sem látták íróasztala mellett. Frunze volta­képpen már 1921 április óta volt hadügyi és tengerészeti népbiztosa az orosz szovjet­köztársaságnak, noha hivatalosan csak 1925 elején vette át ezt az állást, amikor a kom­munista párt végrehajtó­ bizottsága kiközö­sítette Trockijt. Frunze volt az egyik legélesebb képvise­lője az angolellenes politikának Moszkvá­ban, és ezt a nyilvánosság előtt sem tagadta, sőt két-három hónap előtt egyszer, amikor szemlét tartott néhány vörös ezred fölött, beszélt arról, hogy a vörös ezredek esetleg majd a kínai sárkány szövetségese gyanánt fognak harcolni az angol imperializmus ellen. Kelet felé Kína szövetségét kereste Frunze, Anglia ellen, Nyugat felé pedig a német birodalomét, és így most Anglia egyik legélesebb ellenfele távozik a világpolitika porondjáról. Frunze halálával természetesen újból meg­indulnak majd a kombinációk arra nézve, várjon visszatér-e Trockij a hadügyi népbiz­tos hivatalába, vagy sem. De ha a gazdasági ■organizáció területén igen fontos szerepet adott is Trockijnak a népbiztosok tanácsa, az nem valószínű, hogy a hadsereg irányítá­sával összekötött nagy­hatalmat még egyszer kezébe adná, és úgy látszik, mintha Trockijt is igen érdekelnék a most rábízott feladatok, a nagyipar föltámasztása, Oroszország elek­­trifikálásának megszervezése, a mezőgazda­­sági gépek terjesztése, az új iparágak létesí­tése. Kíméletlen és véres emlékű vezérkari tisztje volt Frunze a bolsevista pártnak, de az bizonyos, hogy a bolsevista párt sok há­lával tartozik ennek az alig negyven eszten­dős embernek, aki 1915-től fogva, mióta el­menekült Szibériából, mindig a legnehezebb munkát végezte a bolsevista pártért, mindig a legveszélyesebb frontszakaszon, ■— Csergő Hugó előadása Reviczky Gyuláról. A Központi Demokrata Körben ma este Csergő Hugó dr. tartott szabadelőadást Reviczky Gyu­láról, a nyolcvanas évek végén fiatalon elhúnyt magyar költőről. Beszéde elején rámutatott arra, hogy ennek a megemlékezésnek súlyt ad az, hogy megjelent a hallgatóság sorában Mó­ricz Zsigmond, a legnagyobb magyar írók egyike is. Azt fejtegette először, hogy a költő népszerűsége összefüggésben van a politikával. Petőfi és Ady — minden nagyságuk mellett is — azért váltak gyorsan népszerűvé, mert az aktuális politikából is merítettek tüzet, míg Reviczky egy politikai tespedés korában élt. Ebben a költőben a szegénység és a tehetség gőgje élt, és költészetét a szerelem, a szomorú­ság és a bölcsesség jellemzi. Az értékes és tartalmas előadást, amelynek második része valóságos tanulmány volt Reviczky költészeté­ről, a hallgatóság zajos tapssal és lelkes ünnep­léssel köszönte meg. Ugyancsak megtapsolták Baló Elemért, aki sok érzéssel szavalta el Re­viczky Gyula néhány költeményét. A kör ne­vében Bródy Ernő dr. meleg szavakkal kö­szönte meg Csergő Hugó dr. szép előadását. Vasárnapi A parlamenti emléktáblák leleplezésén csak három mondat jutott Désy Zoltánnak (A Világ tudósítójától.) A szociáldemokrata pártnak, a kisgazdáknak és a fajvédőknek távollétében folyt le ma a nemzetgyűlésnek az az ünnepi ülése, amelynek keretében leleplez­ték a Tisza István gróf emlékére készített dom­­borművet. Igaz, hogy ezen az emléktáblán je­gyezték föl Návay Lajosnak emlékezetét is és lelepleztek még egy emléktáblát, amelyre a tör­­vényhozás és a parlamenti tisztikar háborúban elesett hőseinek neveit vésték föl, de senkinek sem lehetett kétsége az irányban, hogy a kegye­­letes megemlékezés kiterjesztésével Tisza István gróf glorifikálásának politikai , mellékzöngéit iparkodtak tompítani. ' ''! Ez az ünnepség lefolyása során is kifejezésre, jutott. Nem a régi munkapárt vezéralakjainak fölvonulására célozunk, mert ezek csak köteles­ségüket teljesítették megjelenésükkel, hanem az a három emlékbeszéd, amely a nemzetgyűlés mai ülésén és az emléktáblák előtt elhangzott, leplezetlenül magán viselte azt a törekvést, hogy­ Tisza István gróf emberi tragikumán keresztül a munkapárt reakciós politikája és háborús felelőssége is feloldozást nyerjen. Ennek a fel­­adatnak a megoldását a szónokok részére meg-­­nehezítette az a körülmény, hogy az egyik eml­­éktáblán a hősi halált halt Désy Zoltán neve is helyet foglal. Huszár Károly alelnök emlékbeszédében mind-­­össze három mondatot szentelt Désy Zoltánnak, kiemelve önfeláldozását, amellyel önként vál­lalta ötvenedik életévén túl, deres fővel a harc­tér sanyarúságát és kockázatát, hősiességét, amely a kozák dárdák előtt még magasabbra lobbant, de ez az emlékbeszéd Désy Zoltánban nem tudott mást fölfedezni, mint a hős nép­föl­kelő hadnagyot. Egyetlen szónyi megemlékezés sem jutott azonban a népjogok előharcosának, a függetlenségi eszme meg nem alkuvó zászlót vivőjének, és a közélet tisztaságáért küzdő meg­közelíthetetlen puritánnak. Nem hisszük, hogy csak Lukács László jelen­léte feszélyezte volna Huszár Károlyt, hanem sokkal inkább az a tény, hogy a mai kormány­­párt minden szárnya a régi munkapárt jogutó­dának tekinti magát, még akkor is, ha Tiszai életében akár mint néppárti, akár mint függet­­lenségi, vagy alkotmánypárti, a legélesebb elleni létben állott is a munkapárti reakcióval.­­ Leleplezik az emléktáblákat A nemzetgyűlés mai ülését, amelyet­­a Ház a­ parlament hősi halottainak, Tisza István ,és Návay Lajos emlékének szennéit, Scitovszky Béla elnök 11 órakor nyitotta meg. A terem­­ben alig 60 képviselő volt jelen, a szociál demokraták padsorai teljesen üresek voltak, a­ fajvédők közül csak Eckhardt Tibor jelent m­eg. A kisgazdaképviselők sem voltak lát­­hatók. Sz­ilovszky Béla elnök megnyitóbeszédében a hősi halottak emlékének áldozod, majd meg­emlékezed Tisza Istvánról és Návay Lajosról, akik elnökei voltak a Háznak és bűnös mer­­énylőinek estek áldozatul. — Tisza Istvánnak a harcban követelt mód­szere és politikájának sikere felől ma még elt­­érő lehet a kortársak ítélete, de a név egyénis­­égéből már ma is a történelem nyilt ítélet ere­jével ment át a köztudatba: szándékainak ön­zetlensége, jellemének kristálytisztasága, meg­győződésének és kötelességérzete sugallatának követésében tántoríthatatlan szilárdsága, min­denek fölöd pedig hazájának szeretetétől átha­lad önfeláldozása, amellyel személyes érdekeit és sorsát nemzete nagy érdekeinek teljesen alá­rendelte, az erkölcsi nagyság olyan magasla­tára emeli, amelyen nemzed géniuszunk leg­kiválóbb reprezentánsai sorában foglal helyet. Beszéde befejezte után felkérte a Ház tag­jait, hogy vegyenek részt az emléktábla lelep­lezésénél s erre az időre felfüggesztette az ülést. A kupolacsarnokkal szemben, a delegációs terem főajtajától jobbra és balra helyeztek el egy-egy táblát a falba, a Ház hősi halottainak és Tiszának és Návaynak emlékezetére. A leleplező ünnepélyre a Ház tagjain kívül több volt országgyűlési képviselő és a régi munkapárt számos tagja jött el. A hősi halottak emléktáblájánál Huszár Ká­roly alelnök mondott beszédet. Név szerint fel­sorolni a hősi halottakat, akiknek neve újból kigyúl a magyar égen és akiknek emléktáblá­jához el fognak járni az utódok férfierényt és honszerelmet tanulni. A jobboldali emléktábla előtt Zsitvay Tibor alelnök beszélt. Megemlékezett Tisza István és Návay Lajos érdemeiről, méltanó munkássá­gukat és beszédét azzal fejezte be, hogy amíg lesznek a nemzetnek vértanúi és amíg azok­ emléke szent lesz elődünk, addig kelet és nyu­­gat határmesgyéjén állani fog e nemzet rész­ben, viharban és majd még napsütésben is, rendületlenül. A Ház tagjai ezután visszamentek az ülés­terembe, ahol Scitovszky Béla elnök az ülést újra megnyitva indítványozta, hogy a keddi ülésen a pengőért­kről szóló törvényjavaslat tárgyalását folytassák. Ehez a Ház vita nélkül hozzájárult s az elnök egy óra után berekesz-­ tette az ülést. — A közgazdasági bizottság alakuló ülése. A­ főváros közgazdasági bizottsága, mint már je­lentettük, kedden délután 5 órakor tartja ala­kuló ülését. Az ügyosztályi ismertetni fogja munkaprogramját és beszámol eddigi működé­séről. Tárgyalni fogja továbbá a bizottság a vándoripar szabályozására készült szabályren­delet-tervezetet. Ugyancsak határozni fognák ez alkalommal az embervédelmi kiállítás és a jövő évi nemzetközi árumintavásár támogatá­sának kérdéséről is.

Next