Világ, 1945. május (1-14. szám)
1945-05-22 / 7. szám
2 1945 május 22 Berlin nem főváros többé! Pontosan tíz esztendővel ezelőtt, 1911. május 21-én hangzott el Berlinben, a birodalmi gyűlés rendkívüli ülésén Hitler leghazugabb beszéde. A német sajtó »hatalmas békebeszédnek« kiáltotta ki a nácizmus vezérének megnyilatkozását és dühödt hangon utasította vissza azokat a külföldi hangokat, amelyek kétkedést fejeztek ki Hitler őszinteségét illetően. 1935-ben hangzott el a beszéd. Akkor, amikor a Harmadik Birodalom a terv keretében lázas ütemben készült már a háborúra, Hitler a fegyverek kovácsolásának zaját túlharsogva békéről beszélt és hazug ígéretei, sajnos, sok helyen nyitott fülekre és szívekre találtak. A »békebeszéd« így a hitleri Németország egyik leghatalmasabb fegyverévé lett, mert szülőanyjává lett egy olyan optimista pacifizmusnak, melynek eredményeképpen a német orvtámadás Európának csaknem valamenynyi népét készületlenül találta. Mit is ígért Hitler 1935 májusában! Azt ígérte, hogy Németország »becsületesen betartja valamennyi önként vállalt kötelezettségét«, azt, hogy kormánya »békés úton igyekszik megoldani az esetleg felmerülő vitás kérdéseket«. Azt ígérte, hogy Németország tiszteletben fogja tartani a locarnói egyezményt, azt, hogy német részről nem kívánják a Rajna-vidék demilitarizált helyzetének megváltoztatását. »Baráti« hangokat pendített meg Európa csaknem összes államai felé. Franciaországgal azt igyekezett elhitetni, hogy a Saar-vilék sorsának eldőlte után a Harmadik Birodalomnak nincsenek már területi követelései nyugat felé. Elzász-Kvothnringiát Németország francia területinél ismeri el. Lengyelországnak azt üzente Hitler, hogy »Németország a legszívélyesebb baráti viszonyra törekszik keleti szomszédja irányában«. Ausztriát — néhány hónappal Dolfuss meggyilkolása után — biztosította arról, hogy »a német kormány nem kíván beleavatkozni Ausztria belügyeibe« és »egyáltalán nem gondol Ausztria bekebelezésére«. Németország — állapította meg végezetül Hitler — »semmit sem nyerhetne egy esetleges háborúval«. És közben lázas ütemben folytak az előkészületek a totális háborúra. A »békebeszéd« napján megjelent az általános védkötelezettségről szóló törvény amely a nácizmus háborús céljainak igájába kényszerítette Németország népét. Azután a náci külpolitika gyors egymásutánban alaposan megcáfolta a hitleri ígéreteket A Rajna-vidék után Ausztria következett, azután a Szudétaföld, majd pedig Csehország került sorra. És minden egyes hódítás után elhangzott, a hitleri mondat: »Nincsen több területi követelésünk!« Elkövetkezett 1939 szeptembere. Hitler hadai támadásra indultak Lengyelország ellen, amelynek »a békebeszéd« örök barátságot ígért. Elkövetkezett 1940 nyara és Elzász-Lotharingia bekebelezése után a beszédnek már csak egyetlenegy mondata állta meg helyét az események viharában: »Németország semmit sem nyerhetne egy esetleges háborúval.« Ez volt az egyetlen mondat, amelyben még hitt a világ, ez a hit tartotta a lelket a leigázott népekben, ez adott erőt a hitleri hadak ellen küzdő nemzeteknek. Hitler — ha igaz — nem érte meg leghazugabb beszédének tizedik évfordulóját Maguk alá temették azok a romok, amelyekbe az általa felidézett háború döntötte a német birodalmat. Halott az a város is, ahol a beszéd elhangzott. A romokból talán még lett volna feltámadás, de a megszálló hatóságok legújabb rendelkezése megadta a kegyelemdöfést a némáei ‘’"-városnak. Berlin — a német közigazgatás decentralizálásának eredményeképpen megszűnik Németország fővárosa lenni. Halálos sorvadás vár a porosz kapitálisra, amely évszázadok óta bölcsője volt a támadásnak A polgárság szerepe a földalatti ellenállási mozgalmakban A Pajor-szanatórium kettős élete A szanatóriumi folyosó sarkán befordul a főorvos magas alakja, nyomában a fehérkabátos orvosok, fehérkö-tényes, fehérkendős ápolónők, műszeres tálcával a kezükben. Délelőtti »vizit« a Pajor-szanatóriumban, 1944 novemberében. Megvárom, amíg bemennek az első betegszobába, aztán kisurranok az ablakmélyedés rejtekéből és beszólok a 42-es szobába: — »Vigyázat! Jönnek a doktorok. A titkos »összeesküvésnek« hirtelenül vége szakad. Szent- Iványi Sándor, aki pizsamában ült az asztal mellett, gyorsan ágyba bújik, Supka Géza összefogja magán hosszú köntösét és iszkol vissza a szobájába, a vendégek: Bajcsi-Zsilinszky megbízottai, akik a földalatti ellenállási mozgalom újabb mozzanatairól hoztak hírt és kértek tanácsokat, sietve távoznak. Én is otthagyom őrhelyemet és visszaváltozom »beteggé« Jó félóra múlva újra előmerészkedem. A vizit éppen befejeződött ezen az emeleten, a fehér kabátok már lefelé lebegnek a lépcsőn. Benézek a 42-esbe, már újra három vendég ül az ágy körül. Kettő közülük aktatáskájával görcsösen rejtegeti mellén a sárga csillagját és izgalomtól elfúló hangon könyörög segítségért. A harmadik azért jött, hogy Szent-Iványi utasításai szerint eljárjon a komáromi kazamatákban sínylődő orosz hadifoglyok érdekében és ez ügyben magas helyre levelet visz tőle. Újra nyílik az ajtó és az álnéven itt rejtőzködő Kemény György dr. lép be. A folyosón éppen akkor halad arra az egyik nyilas orvos és amikor az ajtórésen bepillant, hangos, éles hangon mondja: »Na, már megint népgyűlés van a 42-esben! Jó lesz egy kicsit utánanézetni a testvérekkel, hogy mi folyik itt!« — Természetesen a nyilas »testvéreket« érti, akik amúgyis minduntalan »megtisztelik« érdeklődésükkel a szanatórium lakóit. Szent-Iványi hallja, amit az orvos mond, de azért mosolyogva pipázik tovább — pedig az összes jelenlévők szívdobogást kaptak a hallottaktól és nyugodtan mondja két mély szippantás közben: — »Úgy látszik, ma éjszaka megint másutt alszom majd...« Aztán folytatja a megbeszélést. Sietni kell, mert a társalgóban további vendégek várakoznak. Átnézek a negyvennégyesbe, ahol Supka Géza ül az ágy szélén, és a kommunisták megbízottjával, Horváth Árpáddal, a közkedvelt »Laci bácsival« tárgyal a titkos ellenállási mozgalom stratégiai terveiről. A folyosón várok, amíg befejezik a beszélgetést. Pár perc múlva megérkezik a mindig mosolygó Németh Gyula a Rádiótól és hozza a mindennapi »bizalmast«, a moszkvai és londoni rádió híreit, tömör, világos szövegben összefoglalva a lényeget. Mindössze 4—5 példányban készíti el naponta ezt, az írást. A hivatalos helyre kötelezően beszolgáltatandó példányokon kívül, egyedül a Pajor-szanatóriumba kerül ilyen »bizalmas«. Hamarosan befut Fahidy Jóska, aki az egyik szerkesztőségben teljesít, megbízásból, kémszolgálatot, és a nyilas frontról hoz híreket. Most már hárman suttogunk, de hamarosan fel kell a társaságot oszlatni, mert gyanakvó tekintetek érnek bennünket a folyosó járókelői részéről. Visszamegyek a szobámba és átnézem a Szent-Iványihoz benyújtott számlákat. Mert az általa előteremtett fedezetből él a szanatóriumban közel 80 ember, csupa üldözött, akiket ő rejteget itt, miután ő bérli a szanatóriumot — erre a célra. Védencei baloldali felfogású magyar politikusok, zsidó ,szellemi előkelőségek, jugoszláv tisztek, angol és amerikai állampolgárok, román diplomaták, szökött hadifoglyok, szóval csupa olyan egyén, aki joggal félhet a nyilasoktól. Szent-Iványi hallatlan bátorsággal vállalta rejtegetésük kockázatát- fejébe kerülhet a vakmerőség — és áldozatosan vállalja a roppant anyagi teher gondját. * Gyenge kékes fény dereng a szanatórium lépcsőházában. Este tíz óra van. A kapu felől durva lárma hallatszik. Aztán briganti-képű, fegyveres, karszalagos alakok sietnek fel, döngő léptekkel az emeletekre. Minden szobában rémülten riadnak fel a betegek és az álbetegek: már megint razzia van! Pár perc múlva éles sikoltozás hallatszik, aztán hirtelenül abbamarad. A 73-asban a Nemzeti Bank egyik főtisztviselőjén durva »származási vizsgálatot« végeznek és súlyosan szívbajos felesége sikoltozik rémületében. Párnát nyomnak a fejére, hogy elhallgattassák. Kicsi híján — örökre. Dübörögnek a folyosón. Szobáról szobára járnak a »testvérek« és kímélet nélkül bánnak a betegekkel. A főszerelő vezeti őket, a nyilasok szanatóriumi megbizottja, de jókedvű érdeklődők is járnak velük, a szanatóriumi személyzet köréből, és vidáman buzdítják őket »munkára«. Tizenegy óra után elvonulnak és rabszállító autón magukkal visznek néhánytat szanatórium lakói közül. Supka Gézát is. Halálos kétségbeesetten, sápadtan támolygunk be egymáshoz, az ottmaradottak, akik »megúsztuk«. Mi lesz azokkal, akiket elhurcoltak!!? Különösen Supka Géza miatt rettegtünk, aki nemrég súlyos operáción esett keresztül és napjában háromszor orvosi kezelést kell kapnia. Ha 24 órán át nem kezelik, elpusztul. Őrlő lassúsággal múlnak a percek. Irtózatos izgalom remegy mindenkiben. A tehetetlenség kínja már mindnyájunkat. Lüktető halántékkal, kiszáradt torokkal, vad szívdobogással, remegő térddel ölünk, felugrunk, futunk felalá, végignyúlunk az ágyon. Istent hívjuk és segítő lehetőségeken törjük a fejünket. Őrjítő órák múlása után, hajnalban, végre kapunyitás hallatszik, utána lépések és végrevégre — a jól ismert hang csendül fel: — »Na, megjöttem, gyerekek!« — állít be Supka Géza, még most is mosolyogva, de mély árkokkal a szeme alatt és viaszfehéren. Másnap délben Szűcs Károly, a Kereskedelmi Bank igazgatója, is hazakerül, az egyik hölggyel együtt. Az előbbi összeverve, az utóbbi súlyos betegen. De a titkos munka változatlanul folyik tovább, az utolsó pillanatig, a Pajor-szanatóriumban, a földalatti szervezkedés egyik legistonitesiaibb központjában. Rónay Mária VILÁG és színhelye mérhetetlenül sok emberi szenvedés kitervelésének. És halott a Harmadik Birodalom is: négy nagyhatalom hadai tartják fegyvereiket Németország szívén, nehogy mégegyszer feltámadjon a porosz militarizmus és vele az agresszió szelleme. n. gy. Basch Ferenc is horogra került A magyar nemzet szép pünkösdi ajándékot kapott a szövetségesektől: Ausztriában fogságba került Basch Ferenc dr., a magyarországi Volksbund vezére. Basch fiókführer »érdemeit« nem szükséges bővebben méltatni a magyar olvasóközönség előtt: vezetője volt annak az »ötödik hadoszlopnak«, amely állam akart lenni az államban és a pángermán eszmét szolgálva főmozgatója volt anak a reakciós irányzatnak, amely szörnyű háborúba és végzetes vereségbe döntötte a magyar nemzetet. A magyar nép nagy megelégedéssel vesz tudomást Basch dr. letartóztatásáról és reméli, hogy Magyarország egyik legnagyobb árulója rövidesen magyar bíróság előtt fog felelni tetteiért Pünkösdre került a szövetségesek fogságába Alfred Rosenberg birodalmi vezető, Hitler házifilozófusa, a Völkischer Beobachter egykori főszerkesztője. A balti származású náci vezetőt Hitler a Szovjetunió megtámadása után a keleti területek birodalmi biztosává nevezte ki, ahol szörnyű kegyetlenkedésekkel tette még hírhedtebbé nevét. Pünkösdkor került a szövetségesek fogságába Schörner vezértábornagy, aki Csehszlovákia területén megmaradt csapataival még a német kapituláció után is folytatta az esztelen ellenállást, továbbá Werner Best dr„ Dánia birodalmi biztosa, aki szörnyű kegyetlenkedésekkel tette hírhedtté nevét és végül Tiso szlovák »miniszterelnök«, a még bujkáló Tiso államelnök családjának szintén szomorú nevezetességre szert tett tagja. Nyolcnapos gyászt rendeltek el a Palesztinai zsidók a fasiszták által elpusztított európai hittestvéreik emlékére. I „A tartós barátságnak már semmi sem állhat útjában"* Gyöngyösi János külügyminiszter a magyarromán együttműködésről Gyöngyösi János külügyminiszter a Független Kisgazdapárt püskösd hétfőjén Endrődön tartott gyűlésén hoszszabb beszédben foglalkozott Groza Péter román miniszterelnökinek a budapesti Népszava tudósítója számára adott nyilatkozatával, amelyben a román államférfiú a magyar és a román nemzet baráti együttműködésének szükségessége mellett tett hiet. Gyöngyösi külügyiminiszter — megállapítva, hogy Groza Pelemeik nem ez az első baráti megnyilatkozása Magyarország fel, hangoztatta, hogy a magyar kormány örömmel várja azt a pillanatot, amikor őszinte és igaz magyar barátsággal megszoríthatja a román részről feléje nyújtott barát kezet és annak a meggyőződésének adott hitet, hogy a kormánynyal együtt az egész magyar nemzet az őszinte megbékélés és együttműködés hívévé lett. Beszéde további során hitet tett a dunai országok egymásrautaltsága mellett, megállapította, hogy az együttműködésnek és a tartós barátságnak ma már semmi sem állhat útjába és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a dunai államoknak ez az őszinte törekvése mindenkor támogatásra talál a Sztálin tábornagy vezetése alatt álló hatalmas Szovjetuniónál. A nagygyűlés közönsége viharos éljenzéssel fogadta a külügyminiszternek a magyar román együttműködésről szóló kijelentéseit és többizben talu későn ünnepelte Groza Pétert. A Nemzetközi Vöröskereszt fődelegátusa hazakészül Svájcba Hans Weyermann, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi fődelegátusa a napokban búcsút akar mondani Budapestnek és haza készül Svájcba. Weyermann óriási szolgálatokat tett Magyarországnak és főleg a német és nyilas uralom alatt üldözött magyaroknak, akiket ősz óta a legesszebb kilenc erkölcsi és anyagi támogatásban részesített. A Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá vette a kórházak, szanatóriumok, menhelyek és egyéb intézmények egész sorát, amivel egyrészt lehetőséget nyújtott arra, hogy ezekben az intézményekben megbújhassanak az üldözöttek, másrészt bizonyos fokig védelmet nyújtott aziránt, hogy a kórházak, szanatóriumok, menhelyek műszereit és berendezését ne rabolják el a németek és a nyilasok. Ezeken felül gyermekek ezreit védelmezte az ostrom ideje alatt és élelemmel, otthonnal látta el a nincsteleneket. Most, az utolsó hetekben igen sokat tett a deportáltak érdekében. Színházak szerdai műsora Opera: Nincs előadás. Nemzeti: Tiszazug (VsG a Magyar Színház épületében). Kamara: A medve; A dohányzásról; A civilizátor (*/16). Belvárosi: Különös éjszaka (*/76). Művész: Három Molnáregyfelvonásos (5). Szabad Színház: Géprombolók (5). Fővárosi Operett: Nincs előadás. Pódium: Balra át! (V6). Medgyaszay Színpad: Francia szobalány (Vs6). Irodalmi Varieté: Megnyitó műsor (Vs5). Budai: Nincs előadás.