Világ, 1946. november (430-454. szám)

1946-11-27 / 451. szám

Ma folytatjuk: M&GÓLT&M HifVtHTf ^ L‘TtT ^ ——^—^ 451. SZÁ^HtÉft^0 FILLÉR Főszerkesztő SUPKft GÉZA PR, 1946 NOVEMbER 27 ^sZERPA 451. SZÁM^tTtRX 40 FILLÉR Főszerkesztő SUPK4 GÉZA DR T946 NOVEMbER 27 * SZERDA M­eglncseltek egy autótolvajl­ási fordulót a görög polgárikánozában „Hozzánemértés és demagógia" Moór Gyula professzor válasza Zsebők Zoltán miniszteri osztályfőnapnak Az egyik délutáni lap novem­ber 21-iki számában Zsebők Zol­tán, mint az egyetemi ügyosztály főnök©, élesen állást foglalt az egyetemi autonómia ellen. Meg­kérdeztük Moór Gyula professzort, — aki Ádám Lajos rektor halála óta mint prorektor a Pázmány­­egyetem rektori teendőit végzi — hogy mint az autonómia képvise­lője, mit szól ehhez a szokatlan jelenséghez. Moór Gyula kérdé­sünkre a következő választ adta: — Az egyetemi ügyosztály új vezetőjének nyilatkozatából any­­nyira kirí a tájékozatlanság, a hozzá nem értés és a demagógia, hogy nem tartoa érdemesnek vele részletesebben foglalkozni. Csu­pán arra az állítására kívánok reflektálni, hogy »az egyetemi autonómia megakadályozza, hogy politikai nagytakarítást tartsanak az egyetemeken... s hogy tudatlan jobboldaliakat olyan tudós de­mokratákkal cseréljenek fel, akik becsületesek is.­­ A fiatal beregszászi főorvos­ból hirtelenában felelősségteljes államférfivá lett ügyosztályfőnök természetesen nem tudja, hogy az autonómiának sem­­i köze sincsen a politikai nagytakarításhoz. A politikai nagytakarítást az egye­temen elvégezték az igazolóbizott­ságok és a B-lista-bizottságok, amelyek — köztudomás szerint — a az autonómiától teljesen függetle­nül működtek s a demokratikus pártok képviselőiből illetőleg a miniszté­rium­ok és a Szakszerve­zeti Tanács kiküldötteiből tevőd­tek össze. Ha tehát az ügyosztály­­főnök úrnak, aki kezdő orvosból lett államtitkárrá, kifogása van a nagy"...kari­ás éllén, gzejarehányá- GV.it ne­m az autonómia felé, hanem az említett bizottságok felé irá­nyítsa. "­­— De az ügyosztályfőnök úr bizonyá­n azt nem tudja, hogy annak a:'. ia'azolóbizottsáágak.. amely tiz egyetem jogi karán működött, t inöke­eles István­ jelenlegi igazságügyminiszter, a bö­.csészetkari’i’i'i elnöke Ab­roóth Zoltán volt, tagjai pedig a poli­tikai pártok neves képviselői. Az orvoskari igazolóbizottság tagjai talán kevésbbé neves, de annál ke­mény­ebb kezűi pártem­berek voltak, akik nem kevesebb, mint 11 or­vosprofesszort fosztottak meg katedrájuktól. ■— Az ügyosztály­főnök úrnak valószínűleg arról sincsen tudo­mása, hogy a jelenleg 114 profesz­­szorból álló orvosi kar tagjai kö­zül 13 szociáldemokrata, 3 kom­mun­ista, 1 nemzeti parasztpárti, 1 kisgazdapárti s csak a fennma­radó 6 pártonkívüli. Ezekhez a párton kívül­iekhez tartozik azon­ban Szent-Györgyi Albert és Fri­gyesi József professzor is­, akik bizonyára vov.uk olyan kiváló képviselői r r.-r.uk tartománysza­­kán;:k, mint Zsebük Zoltán vagy a vele egyírásu­s becsületes de­mokraták::, és bizonyára vannak olyan becsületesek és olyan de­mokraták i®. Kiket akar tehát például ebből a karból, amelynek 24 tagja közül 17 a baloldali blokkhoz tartozik, »ki­ nagytaka­­rítani..? — És az autonómiának a tudo­mányos kutatás szabadságát biz­tosító jelentőségéről sincsen az ügyosztályfőnök úrnak természe­tesen halvány sejtelme sem. Egyet azonban ő is meg fog ér­­teni. Azt, hogy amíg az egyetemi­­ autonómia fennáll, lehetetlen lesz az, hogy­­olyan valaki kerüljön katedrára, akinek erre nincsen más képesítése, mint a pártiga­­zolványa. Az egyetemi ügyosztály főnökének viszont a magas kul­túráról: töb­­b’fogkult- fonté-; őr­helyén, úgy lábzik, ni­ncs­en más kapcsolata a magas kultúrához, mint ez a pártigazolvány. Azaz hogy van más is. Amikor már köztudomású volt, hogy ő lesz az egyetemi ügyosztály új főnöke, sietve benyújtotta kérvényét or­vosi karunkhoz magántanári ha­­biilitációért. Hogy magas állásá­val összeférő, ízléses dolog volt-e ez, annak megítélését az olvasóra bízom. Kétségkívül, nehéz hely­zetbe hozta azonban ezzel a auto­nómiát. Mert ha az orvosi kar a »folyamodó« Zsebák Zoltán tudo­­mányos podgrgászát nem találná elég súlyosnak, akkor természete­sen szeakciósre és kiteszi magát a s­ politikai nagytakarítást veszé­lyének. , Ha pedig magántanárrá s habilitálja őt, akkor kiteszi ma-­ gát annak­ a gyanúnak, hogy, a minisztérium kegyét keresve. I kétesértclkű tudományos kitantít-í tést osztogat az egyetemi ügyosz-­ tály­ főnökének. — Az előbbiekkel természetesen nem a­zt akarom mondani, hogy a pártigazolvány akadálya lehes­sen valamely fontos állás betöl­tésének, bármennyire kívánatos volna is egyébként éppen a m­a­­j gae-kultúrának a pártpolitikától j­ár,jó mentesítése. Zsebek Zoltán­­ hivatali elődje például régi ki-­­ próbált szociáldemokrata volt, de­­ a párthűségen kívül kellő szak-­­ értelmen, a jogszabályok és a­­ tények ismeretén­­is rendelkezett.­­ Csupán az ellen szeretném szava­­i­m­at felemelni, hogy a pártigazol-­ vány váljék a legfontosabb állá- I sok betöltésénél az egyedüli légi- s­timációvá.­­ — Végül még egyet. Az egye-­ temi autonómia különösen fon­tos éppen az olyan idő­kben, ami­kor a minisztérium vezető pozí­cióiba oda nem való emberek ker­ülhe­t­ek, mert ha nem is tud­ja a felülről jövő rombolást meg­akadályozni, miig is megnehezí­ti­heti, hogy egyes tájékozatlan mi­niszteriális vezetők nem is párt­programjukat (ezekben mindig szokott valami logikus tartalom lenni), hanem sajátságos tegyén i" elgondolásaikat: a kultúra mér­­j hetétlen kárára keresztül" .erő­szakolják. S. K. ! ­„Menekülő magyarok 7' A délszlovákiai események a külföldi sajtóban Néhány külföldi rádióadó híradása után végre a nemzet­közi (•■ajtó is helyet ad a dél­­szlovákiai magyarság depor­tálásával kapcsolatos jelenté­seknek- Elsőként a svéd sajtó adott hírt a csehszlovák túl­kapásokról. Ma reggel érikezetet stockholmi távirat szerint a Mor­gen Tidrinaen sMellekülű ntüfftfaroftra lötte ki, a Stock­­holm­s Tidrtingen sVéres in­­cidens a magyar-szlovák hatá­rom, a Svenska Dagbladet pe­dig is Deportálnak Szlovákiá­­bam­, cím alatt beszámolt st ■délszlovákiai ■magyarsáa kál­váriájáról* Délszlovákiai­­me­nekült magyar kis­lányával és meg­meh­­ett motyójá­val a rajkai utcán Szombatig eldől lesz-e idén, békekötés Érdekes vita New­ Yorkban a megszállás kérdéséről A világpolitika előterében — meglehetősen illogikus módon ,megelőzve a béke­kötés ügyét — változatlanul a leszerelés kérdés­komplexusa áll. Az UNO politikai bizottságának, tegnapi ülésén to­vább folyt a­ vita a katonai adat­szolgáltatásról szóló javaslatról. Elsőként a csehszlovák delegátus szólalt fel­ — teljes mértékben tá­mogatva a Szovjetunió elgondolá­sait, majd pedig Noel Baker ál­lamminiszter ismertette­­ Nagy Bri­­tannia­ nézeteit. Bevezetőül leszö­gezte, hogy Nagybritanniiánál­ nincsen rejt­egetni valója. Nem bán­ják, — mondotta —­ ha a világ tudja, mit tett és tesz a brit had­­erő, de ugyanakkor sehol sem aka­runk semmiféle rejtegetést és semmiféle humbugot. A brit­­’ele­­gátus a továbbiakban rámutatva a­ kisnemzetek nagy, néha döntő katonai jelentőségére, azt java­solta, hogy ne csak a nagyhatal­makat, hanem az UNO valamennyi tagállamát kötelezzék­­ a katonai adatszolgáltatásra. A megszálló csapatokról szólva Jr. Baker kijelentette, hogy a brit kormány még a kérdés felmerü­lése előtt elhatározta Indonéziá­ban lévő csapatainak visszavoná­sát. Herzélem, — fűz­se hozzá — hogy hasonló intézkedés követke­zik be e békekötés után az öt volt ellenséges állam területén, állomásozó csapatok tekintetében is. A legnagyobb érdeklődést a brit állásfoglalásnak az a pasa­­s­uga keltette, ahol Baker a honi haderők létszámának nyilvános­­ságra hozását követelve emlékez­tetett azokra ,a híresztelésekre, amelyek szerint segyik hatalom 500.000 tisztet tart kiképzés alatt, egy, középhatalom­­pedig az IM­BRA-szállítmányokat 600 JKKJ főnyi haderejének élelmezésére fordítja."­ Baker kijelentette: Fel­­tételezem­, hogy a hírek nem­ iga­zak, de szeretném, ha tényekkel cáfolnák meg az alaptalan jelen­­­téseket. A brit delegátus után felszólalt Conally szenátor­ az USA nevében szintén síkraszáll­­ a honi haderők létszámának közlése mellett, beleértve nemcsak a sorkatonasá­got, hanem vala­mennyi k­atonai­­lag megszervezett testületet. Az USA-nak — folytatna Donally — nincsen semmiféle ttkolnivalója, hiszem csapatainak létszámáról és hollétéről — az amerikai saj­tóból, valamint hivatalos és fél­­hivatalos könyvekből — állan­dóan tájékozódhatik a világ. Az USR dezenátír a továbbiakban üd­vözölte a Jugoszlávia, Cseben,Lo­­vákia, Bornholm és Kína kiürí­téséről szóló szovjet bejelentést, kifogásolta azonban, hogy Moro­­tov nem tért H a t­enyércrm­b­en: Rom­ániában, Bulgáriában, Ausr -­­siában és Finnországban állomá­sozó szovjet kötelékek ügyére. Molotov engedékeny­sége megoldáshoz viszi a trieszti kérdést Az eheti béke-előkészítő munka jól kezdődött: Barnes és Molotov — az utób­bi kezdeményezésére—tegnap késő délután hosszabb meg­beszélést folytatott a béke­szerződések, elsősorban Trieszt ügyéről. A magánbeszélgetés után a svagy nagye­esti összejövetelén Molotov rendkívül engedékeny volt. Visszavont két ellenjavaslatot a trieszti alkotmánnyal kapcsolat­ban és hajlandó volt a kompro­misszumra a kikötőt használó ál­lam­ok jogait illetően is, csupán annyit kötött ki, hogy a végleges megállapodást Jugoszlávia, Olasz­ország­ és Csehszlovákia bevonásá­val kötik meg. A tegnap esti ered­ményes ülés után Newyorkban nagyon reményteljes a hangulat. Említést k­érdénél az az United Press jelentés, amely szerint Byr­­nes­ és Bevitt megegyezett abban, hogy vagy még e hét folyamán c*«7f uT­­e'5 c vnoffw&r

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék