Világgazdaság, 1969. május (1. évfolyam, 80-100. szám)

1969-05-03 / 80. szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG The Economist Az Európai Gazdasági Közösség kö­zös kereskedelempolitikájának a jövő év elejére tervezett határideje mindig kissé bizonytalannak tűnt. A szocialista és a fejlődő országokkal folytatott ke­reskedelemnek politikai vonatkozásai is vannak, aminek eredményeként Fran­ciaország és mások is úgy idegen­kednek a közös kereskedelmi szerződé­sektől, mint a közös külpolitika elkez­désétől. A közösségi elv és a nemzeti érdekek elkerülhetetlen összeütközését lehetett várni, amikor a Hatok állandó képviselői megvitatták az új szovjet— francia kereskedelmi szerződés terve­zetét, szem előtt tartva a Bizottságnak a közös politika kialakítására vonat­kozó elgondolását. Ebben az esetben is szokás szerint második helyre szorult a közösségi szemlélet. A Római Szerződés kívánalmai vilá­gosnak látszanak: az átmeneti időszak elmúltával minden kereskedelmi egyez­ményt a tagországok és kívülállók kö­zött a miniszteri tanácstól kapott fel­hatalmazás alapján a Bizottságnak kell megtárgyalnia. Még 1961-ben — más korban és más körülmények között — a hat tagország megállapodott abban, hogy nem kötnek olyan bilaterális egyezményeket, amelyek érvényessége az átmeneti időszakon túl­nyúlna. En­nek eredményeként az idén lejár a ke­let-európai országokkal kötött szerződé­sek egész sora. Csak véletlen, hogy a szovjet—francia egyezmény merült fel elsőként és így precedenst teremt. A Bizottságnak igazság szerint meg kellett volna kezdenie e szerződések FranBfurfer^eilung BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Kína és az arab államok külkeres­kedelmi forgalma kedvezően fejlődik. Ez részben annak a fejlesztési segély­nek köszönhető, amelyet Kína néhány arab államnak nyújtott. Egyiptom, Je­men és Szíria — amely államok 11 év­vel ezelőtt elsőként ismerték el Kínát — együtt kb. 450 millió nyugatnémet márka értékű segélyt kaptak. A hónap elején Khartumban aláírták az 1969. évre szóló kínai—szudáni ke­reskedelmi jegyzőkönyvet. A Szudán­ból Kínába irányuló kivitel főleg gya­potból áll, amiből 1968 első nyolc hó­napjában Kína kb. 32 millió nyugat­német márka értéknek megfelelő mennyiséget vett át. Ez a mennyiség az előző év megfelelő idejéhez képest mintegy 27 százalékos emelkedésnek felel meg. Kína a Szudánba irányuló kivitelét 1967-ről 1968-ra csaknem meg­duplázta. Az 1968-ban a Szudánba irá­nyított kínai szállítások értéke 68 mil­lió márka volt. Egyiptommal a folyó évre március elején írtak alá Pekingben kereske­delmi és fizetési megállapodást. Az 1968. évi megállapodásban a kölcsönös áruforgalom keretét kb. 290 millió nyu­gatnémet márkában állapították meg. A Kína által Egyiptomnak öt évvel ezelőtt nyújtott kamatmentes áruhitel­keretet, amely kínai gépek vásárlására használandó fel és amely 1972—1981-ig A Közös Piac óvatos kereskedelempolitikája újbóli megvitatását. A Tanács azonban máris jóváhagyott néhány 1970-ig ter­jedő meghosszabbítást. A Bizottság pe­dig saját javaslataival nem akar a tag­országokban izgalmat kelteni. Brüsszel­ben úgy beszélnek erről a kérdésről, hogy el akarják venni drámai élet, ami azt jelenti, meggyőzni a tagországok kormányait (kétségtelenül elsősorban a francia kormányt), hogy nincs szó a szuverenitás megnyirbálásáról január 1. után. Ehelyett, ha valamely bilaterális egyezmény 1970 januárja után járna le, megbeszélések során kellene tisztázni, hogy megújítása összeütközést jelent-e a közös kereskedelempolitika irányvo­nalával. A Bizottság csak ilyen konflik­tus esetében javasolná a közösségi egyezményt. A Bizottság már elébe vágott az ese­ményeknek, amikor tűrte olyan bilate­rális egyezmények túlélését, amelyeket koordinálni kellett volna, hogy bele­illeszkedjenek az egységes kereskede­lempolitikába. Nem meglepő, hogy kelet-európai diplomaták magánbeszél­getések során már hónapokkal előbb úgy nyilatkoztak, hogy bíznak a keres­kedelmi kapcsolatok fennmaradásában. Mindamellett bármilyen kíméletesen is kezelik a kérdést, a tagországoknak észre kell venniük, hogy az egyezmény­nek „uniformizálása”­­ teljes politikai függetlenségük végének közeledését je­lenti. Ezért a szovjet—francia tárgyalá­sok során felmerült mentesítő záradé­kok hosszú időre a közös kereskedelem­politika határvonalait jelezhetik. (1969. április 25.) Kína árucsere-forgalma az arab országokkal fizetendő vissza, Egyiptom eddig még fele részben sem merítette ki. Kína exportja Szíriába 1967-ben mindössze 23 millió nyugatnémet már­ka értékű volt, 1966-ban 52,5 millióra, 1967-ben pedig 55 millióra emelkedett. A Kína által 1965-ben nyújtott fejlesz­tési segély keretében 45 millió DM ér­tékben, kínai technikusok segítségével, múlt év őszén egy pamutfonóüzem építését kezdték el, amelynek havi ka­pacitását 600 tonnára tervezik. Az Aleppóban tartott múlt évi őszi gya­potvásáron a legnagyobb vásárló Kína volt. A Jemeni Köztársasággal 1968 nya­rán kötött megállapodás alapján Kína, a fejlesztési segély keretében egy to­vábbi textilgyárat épít pamutszövödé­­vel és pamutszövet-kikészítő üzemmel. A múlt év őszén Peking Dél-Jemen­­nel is kereskedelmi megállapodást létesített, amely technikai együttmű­ködést is előirányoz. Jordánia 1968 első felében Kínából 7,5 millió nyugatnémet márka értékű árut importált, de oda csak alig 1 mil­lió márka értékben szállított árukat. Jordánia most azt reméli, hogy keres­kedelmi mérlegének Kínával szemben fennálló hiányát a jövőben kálisó­­exporttal fogja kiegyenlíteni. (1969. április 19.) A VILÁGSAJTÓBÓL Virus­bu­rcher Teiling Az USA-ban érvényt szereznek a trösztellenes törvényeknek Az USA szövetségi kereskedelmi bi­zottsága (Federal Trade Commission) elhatározta, hogy az amerikai gazda­ságban erősen korlátozza a vállalati koncentrációkat. Célja, hogy a nagy­­vállalatok, különösen pedig a „konglo­­merát-konszernek" fúzióit messzeme­nően megnehezítse és esetleg teljesen megakadályozza. A terv szerint az or­szág 350 legnagyobb vállalata, ezenkí­vül pedig meghatározott esetekben a középvállalatok is kötelesek lennének az általuk tervezett fúziókat és más vállalatok megszerzését az igazságügy­minisztériumnak, valamint a szövet­ségi kereskedelmi bizottságnak két hó­nappal előre bejelenteni. Ha valame­lyik fuzionáló vállalat aktívái megha­ladják a 250 millió dollárt, avagy a több vállalat egyesüléséből eredő új vállalat aktívái együttesen lépik át a 250 milliós határt, úgy a szövetségi kereskedelmi bizottsághoz szintén 2 hónappal előre bejelentést kell tenni. A tervezett rendszabályok messze túlmennek a mammutvállalatok fúziói­nak ellenőrzésén, így a vállalatoknak 10 nappal előre jelentést kell tenniök a bizottságnál az esetben is, ha vala­mely 10 millió dollárt meghaladó ösz­­szegű aktívákkal rendelkező más vál­lalat szavazatra jogosult részvényeinek 10 százalékát, vagy ennél nagyobb há­nyadát megszerezni kívánják. .Ezen­kívül két hónappal előre kötelesek be­jelentést tenni, ha valamely 10 millió dollárnál nagyobb összegű aktívákkal rendelkező más vállalat részvényeinek 50 százalékát, vagy ennél nagyobb há­nyadát akarják megszerezni. A 250 millió dollárnyi aktívummal rendelkező vállalatok bejelentésükkel együtt kötelesek a bizottságnak beszá­molót benyújtani, mely a tervezett tranzakciót üzemi, gazdasági és pénz­ügyi szempontból részletesen ismerteti Kisebb vállalatoknak ilyen beszámolót csak a bizottság külön kívánságára kell készíteniök. Az új program kettős célt szolgál. Először is az „an­ti­tröszt"-tör­vények végrehajtását rendszeresebb alapokra kívánják helyezni. Másodszor is az ezen törvények végrehajtásával meg­bízott hatóságok számára biztosítani kívánják mindazon adatokat és infor­mációkat, amelyek szükségesek arra az esetre, ha egyes fúziókat indokolt meg­támadni. A trösztellenes törvények megszigo­rítását jelentő új javaslatok az ameri­kai gazdaság köreiben éles ellenállásba ütköztek. Mind az USA gyáripari szö­vetsége, mind pedig az amerikai keres­kedelmi kamara állást foglalt minden olyan próbálkozással szemben, amely a javaslatokat a kongresszussal el kí­vánja fogadtatni. Ugyanakkor a képviselőház bizottsá­gának elnöke, Celler képviselő, vala­mint a szenátus szakértői helyeslik a szövetségi kereskedelmi tanács tervét. A koncentrációs politikát az utóbbi időben különösen a konglomerát-kon­­szernek vitték helytelen utakra, ameny­­nyiben műveleteik gyakran jártak a vállalatok túlzott eladósodásával, illet­ve­ részvénytőkéik aránytalan felvize­zésével. (1969. április 16.) Az exportérdekeltségről A Magyar Rádió gazdaságpolitikai rovata „Studium” címmel műsort készít a műszaki és gazdasági veze­tőknek. A VILÁGGAZDASÁG az elhangzottak alapján vitát indít. A műsor egyes részeit kiemeljük és az alábbiakban közöljük. Elsőként Akar László, a Pénzügyminisztérium fő­osztályvezetőjének véleményét pub­likáljuk az exportérdekeltségi rend­szerről, amelyhez várjuk a hozzá­szólásokat. A főosztályvezető kiemelte a szocia­lista országokkal folytatott kereskede­lem múlt évi kedvező tapasztalatait. Másrészt felhívta a figyelmet arra, hogy bár a tőkés export volumene 1968-ban a jelenlegi árakon számolva 2,5 százalékkal csökkent, a nyereséges vállalatok, amelyek az árszorzón belül termelik ki a devizát, programjaikat 30 százalékkal túlteljesítették. Ha arra­­ gondolunk — mondotta Akar László —, hogy korábban a G-mutatók számítása idején hány ha­tározat született arról, hogy a rossz G-mutatójú cikkeket (pl. a gyapjú­­takarót) kiiktassuk a forgalomból (nem tudtuk végrehajtani), akkor biztató, hogy a vállalt programban ma keve­sebb a rossz kitermelésű cikk. Ez arra mutat, hogy a most már anyagilag érdekelt vállalat igyekszik minél ki­sebb ráfordítással, minél nagyobb ha­tékonyságra törekedni és ez a reform egyik célja. Ezek után Akar László utalt arra, hogy az ösztönzésnek mintegy 12-féle módszere van, amelyek közül kiemelte a beruházási hitelpolitika eszközeit. Ismeretes — mondotta — hogy a leg­nagyobb preferenciát azok a hitelek élvezik, amelyek keretében a beru­házó vállalja, hogy konvertibilis de­viza-exporttal nemcsak a berendezés­hez és az üzemeltetéshez szükséges nyersanyagok fedezetét termeli meg, hanem tartós, piacilag megalapozott, devizaszerző tevékenységet is kifejt. Külön kiemelte a devizahitelt, illetve a beruházási jellegű devizahitelt. A vállalatok kezdetben nehezen folya­modtak ilyen hitel kéréséhez, de az érdeklődés fokozatosan nő. Ennek az is oka, hogy ez évtől kezdve az ilyen devizahitelhez kapcsolódó forinthite­leket a Beruházási Bank könnyebben bocsátja rendelkezésre, mint a korábbi években. Ezek után Akar László bírálta az exportérdekeltségi rendszeren belül a különböző eszközök sokaságát, aminek megvan az a veszélye, hogy egy ügyes vállalat egy többletteljesítés révén többféle kedvezményt tud elérni. Ezért álláspontja az, hogy át kell gondolni az egész exportstratégia rendszerét és megvárva az 1969. évi tapasztalatokat, áttekinthetőbb, egyszerűbb, kevesebb eszközzel, de koncentráltabban működő ösztönzési rendszert kellene felépíteni. Félő ugyanis, hogy a jelenlegi export­­érdekeltségi rendszer, amely lehetősé­get ad ugyanazon többlet­teljesítésért különféle kedvezmények élvezésére, nem megfelelő hatást válthat ki: a vállalatok a kevésbé gazdaságos vagy a kívánatosnál nagyobb ráfordítással előállítható termék exportjára is vál­lalkozhatnak, hiszen a jelentkező több­letterheket ellensúlyozzák (esetleg bő­ségesen) azok a különféle juttatások, amelyek ma az ösztönző rendszerben többféle csatornán juthatnak a válla­latokhoz. Akar László főosztályvezető befeje­zésül hangot adott annak, hogy az 1968—69-es tapasztalatok alapján szak­mánként és területenként meg kell vizsgálni a sajátos körülmények figye­lembevételével az exportösztönzés rend­szerét. „Természetesen — mondotta — nem arra gondolok, hogy minden te­rületen sajátos mechanizmust építsünk fel. Ahhoz, azonban, hogy az egész népgazdaságra érvényesülő szabályozó rendszer hatását­ értékelni lehessen, látni kell, hogy azok az irányzatok, amelyeket szeretnénk kibontakoztatni az exportra ösztönzéssel, milyen szó­ródások mellett érvényesülnek a gya­korlatban.” Véleménye szerint ennek ismerete a szabályozásokhoz is sok­kal megnyugtatóbb alapot ad. Zentay Lea KERESKEDELEMTECHNIKA Külföldi vámtarifák ismertetése BRAZÍLIA A jelenleg érvényben levő brazil vám­tarifát az 1957-ben hozott vámtörvény alapján 1957. március 1-én léptették életbe. A vámtarifa az úgynevezett „brüsszeli nomenklatúra” besorolási rendszerét követi: XXI. áruosztályra és 99 árucsoportra oszlik. A vámtarifa­számok azonban már némi eltérést mu­tatnak a „brüsszeli” vámtarifaszámokhoz képest. (A 99 árucsoportból 23 árucso­portnál azonos, 25 árucsoportnál ke­vesebb és 51 árucsoportnál több vám­tarifaszám szerepel.) Ezenkívül szembe­tűnő, hogy a brazil vámtarifa az egyes vámtarifaszámokhoz tartozó árukat sok altételre bontja. A vámtarifa csaknem kizárólag érték-vámtételeket tartalmaz. A vámtarifában csekély kivételt képez az a 17 specifikus vámtétel, amelyet USA-dollár értékben fejez ki. Ilyenek például egyes vegyi cikkek, penicillin, transzformátor, egyes gépek, távcsövek, légkondicionáló berendezés és játékok vámtételei. A specifikus vámtételek egy részénél a feltüntetett USA-dollár elt­érték a vámkiszabás alapjául szolgáló minimális értéket jelöli. A vámmentes cikkek száma meglehetősen korlátozott és főleg élő állatok, halak, állati ere­detű termékek, ásványi termékek, ér­cek, vegyipari termékek, gyógyszerek, műtrágyák, papíráruk, könyv, érmék, vasáruk, gépek, műszerek stb. árucso­portok egyes cikkeiből tevődik össze. Egyes cikkeket esetenként országos ér­dekből külön rendeletekkel mentesítik a vámfizetés kötelezettsége alól (például rovarintószerek, nyers réz, járművek rokkantak részére). A brazil vámtarifa szintjét szemléle­tesen tükrözi az alábbi összeállítás, amely egyrészt a vámtarifában szereplő XXI. áruosztály legalacsonyabb és leg­magasabb, másrészt a leggyakrabban előforduló vámtételeit tünteti fel áru­osztályonként . Megjegyzés: Az áruosztályok megfelelnek a magyar vámtarifa I—XXI. áruosztályainak, am­i vámmentes. A brazil államelnököt felruházták a joggal, hogy szükség esetén rendeletet adjon ki a behozatal korlátozására, il­letve megnehezítésére. Ennek alapján 1968. december 31-én kiadta a 398. szá­mú dekrétumot és 1971. december 31-ig terjedő érvénnyel egy sor — főleg az úgynevezett nem létfontosságú — árura 100 százalék ad valorem pótvámot vet­nek ki. Ezek a pótvámok a fenti össze­állításban már szerepelnek. Ha az árut kikészítés céljából im­portálták — és az erre vonatkozó ren­delkezéseket betartották — a Vámpoli­tikai Tanács döntése alapján a lefize­tett vámot részben vagy teljes mérték­ben visszafizetik. Ezt a kedvezményt alkalmazzák, ha a behozott nyersanya­gokat és félkésztermékeket közvetlen kivitel céljára készülő áruhoz használ­ják fel vagy ha készülékeket, gépeket és alkatrészeket azzal a céllal hozzák be, hogy a kivitelre szánt gépeket, készü­lékeket, járműveket vagy berendezése­ket ezekkel kiegészítsék; végül, ha azt árucsomagolás, adjusztálás stb. céljaira hozták be, hogy a belföldi munka el­végzése után áruval együtt ismét ki­vigyék külföldre. Brazília tagja a Latin-amerikai Sza-­­badkereskedelmi övezetnek (LAFTA) és a GATT-nak. A GATT keretében részt vesz a Kennedy-forduló vámcsök­kentéseiben. A Kennedy-fordulóval kapcsolatos brazil listán viszonylag ke­vés cikk szerepel, kivétel nélkül GATT- vámlekötésként, vagyis, hogy a feltün­tetett cikkek vámtételét nem fogja fel­emelni az érdekelt GATT-tagok bele­egyezése nélkül. LAFTA-tagországokból származó áruk behozatalánál külön lis­tában összefoglalt preferenciális vám­tételeket alkalmaznak. Magyarország 1961-ben kötött meg­állapodás alapján élvezi a legnagyobb kedvezményt. A brazil vámtarifa német és portugál nyelvű kiadása a Magyar Kereskedelmi Kamara Kereskedelemtechnikai Osztályán betekintés céljából rendelkezésre áll. Deák Sándor ÁRU­OSZTÁL­YAM­LEGGYAKRABBAN TÉTEL­NY­I SZEREPLŐ VÁMTÉTEL I. vm — 170 25—60 II. vm — 185 4 — 15 és 40—60 mi. vm — 80 40— 60 IV. 2 — 205 185 — 205 V. vm — 80 vm — 20 VI. vm — 205 10— 40 VII. 10 —­ 205 30— 60 vm. vm — 205 100 — 205 IX. 10 — 185 60 —­ 170 X. vm — 205 60 — 185 XI. 15 —. 205 60 — 205 xI. 80 —185 80 — 185 XIII. 15 185 40 — 185 XIV. vm — 185 vm és 20 — 170 XV. vm — 170 40—80 XVI. vm — 205 30— 80 XVII. 2 —­120 2 és 30 — 120 xvm. vm — 185 2 — 40 és 60—120 XIX. 50 — 100 80 — 100 XX. 20 — 205 80 — 205 XX­. — vm — — vm — Ülést tartott a Vásártanács A Vásártanács dr. Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhelyettes vezeté­sével ülést tartott, amelyen megtárgyal­ták Magyarország külföldi kiállításai­nak 1970. és 1971. évi programját, a HUNGEXPO előterjesztése alapján. Megtárgyalták az eddig megtartott Ma­gyar Hetekről szóló beszámolót is. A hivatalos kiállítások 1970. évi prog­ramja 39 nemzetközi vásáron és szak­­kiállításon való részvételt, önálló kiállí­tást, és Magyar Hét-akciót tartalmaz. Hasonló az 1971-re tervezett program is. A szocialista országok hagyományos nemzetközi vásárai mellett Magyaror­szág 1970-ben részt vesz a moszkvai vegyipari kiállításon és az első ízben megrendezésre kerülő Bukaresti Nem­zetközi Vásáron is, és először rendez Magyar Hetet a Szovjetunióban. VEGYIPARI GÉPKIÁLLÍTÁS LONDONBAN Tudósítónktól: Szombaton zárja kapuit a londoni Earls Court hatalmas kiállítóttermében megrendezett International Chemical and Petroleum Engineering Exhibition, amelyen 17 országból 120 vegyipari be­rendezéseket gyártó cég mutatta be leg­újabb termékeit. A kiállítók egyben 450 gyárat képviseltek. A kiállításon két magyar vállalat vett részt: a NIKEX és a LAMP­ART. A NIKEX egy mozgó kis modellen a Bu­dapesti Vegyipari Gépgyár tartályait mutatta be, amelyből korábban már el­helyezett néhány darabot a nyugati piacon. A külkereskedelmi vállalat és a gyár képviselői elmondották, a kiállításon elsőrendű céljuk az, hogy felhívják a potenciális vevők figyelmét szállítási lehetőségeinkre. Az érdeklődés kielégítő volt, annál is inkább mert az érvényes kereskedelmi szerződések következtében néhány fejlődő országban egy-egy na­gyobb megbízás elnyeréséhez szükség van arra, hogy a szállított berendezések egy része szocialista országból származ­zon. Ugyancsak a NIKEX állította ki a Pest megyei Műanyagipari Vállalat né­hány szerelvényét, valamint a Műszaki Tömítő Szövetkezet egyes armatúráit. Ezekre is volt érdeklődés, sőt egyes próbarendeléseket is feladtak, olyano­kat, amelyek később esetleg egy na­gyobb üzlet reményével kecsegtetnek. A másik kiállító a LAMPART Zo­máncipari Művek volt, amely öt év óta igyekszik betörni az angol piacra. Mint a vállalat képviselői elmondották, az angol szabványok kielégítése érdekében kooperációban vannak két angol céggel. Egy svájci cégnek adtak el a kiállí­tott 3000 literes zománcozott autókláv­­ból, de igen beható tárgyalások foly­nak több jelentős angol céggel — töb­bek között a SCI-vel — s ezért re­mélik, hogy a kiállítás pozitív ered­ménnyel zárul a LAMPART részére. 1969. MÁJUS 3. 3 _______RÖVIDEN _ Az Építőgépgyártó Vállalat megvá­sárolta az ettlingeni ELBA cég világ­hírű betonkeverő gépének gyártási li­­cencét. A berendezés tulajdonképpen kis betongyár, amely óránként 15 köb­méter beton keverésére alkalmas, vagyis háromszor annyit termel, mint az eddig használatos gépek. Valameny­­nyi tartozéka utánfutóra szerelhető, így a berendezést építkezőről építkezésre lehet vontatni. Kezeléséhez mindössze két ember szükséges. A megállapodás szerint a két vállalat együtt­működik az alkatrészek gyártásában, s a ma­gyarok alkatrészek szállításával tesz­nek eleget fizetési kötelezettségüknek is.­­ A csehszlovák Autóipari Egyesülés és a Gépexport Vállalat képviselői komplett autójavító üzemek, illetve autójavító technológiai berendezések magyar exportjára vonatkozó jegyző­könyvet írtak alá. A megállapodás ér­telmében, ha a magyar ajánlat meg­felel, 1970—1975 között a csehszlovák egyesülés 23 komplett autójavító szer­vizt, további 20 szerviznek pedig a gépi berendezését vásárolja meg tő­lünk.­­ Százhatvanezer márkáért légfegy­vereket exportál az ARTEX ebben az évben Nyugat-Németországba. © A CEFAR (a francia konstruktőrök klubja) mérő-, ellenőrző-, szabályozó- és automatikakészülékek exportőre, május 5—9-ig műszaki bemutatót tart Budapesten a Technika Házában. © Svéd üzletember tekintette meg a Pécsi Textilgyár 1970-es modelljeit. A skandináv partner ebben az esztendő­ben már 70 ezer pár kesztyűt vásárolt a pécsiektől. Török delegáció Magyarországon Április 25-től május 2-ig török mű­szaki és gazdasági delegáció tartózko­dott Magyarországon. A delegációt Ekrem­ Ceyhun, a Török Állami Terv­hivatal koordinációs vezérigazgatója vezette. Eszmecserét folytatott a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségéről, valamint műszaki-kooperációs kérdésekről. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft, fél évre 1300 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.2633/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008

Next