Világgazdaság, 1969. június (1. évfolyam, 101-120. szám)
1969-06-03 / 101. szám
n. 1969. JÚNIUS 3. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, június 2. — A londoni fémtőzsde hivatalos raktárainak készlete akövetkezőképpen alakult a múlt héten, az előző hét végéhez képest: a rézkészlet 275 tonnával apadt, 13 025 tonnára. Beérkezett 3850, kiszállítottak 4125 tonnát. Az ónkészlet 168 tonnával 9027 tonnára csökkent. Beérkezett 5 tonna, kiszállítottak 173 tonnát. Az ólomkészlet növekedett: 150 tonnával 9350-re, miután beérkezett 200 és kiszállítottak 50 tonnát. A horganykészlet 950 tonnával 12 300 tonnára gyarapodott. Beérkezett 950 tonna, kiszállítás nem volt. Azezüstkészlet 410 000 troy unciával 12 020 000 unciára csökkent. Beérkezés nem volt és 410 000 unciát szállítottak ki. A rézkészlet megoszlása június 2-án: huzaltuskó 7075, katód 5950 tonna. A horganiykészletből magas fokú 12 025, GOB 275 tonna. A réz-huzaltuskó jegyzéseit a hétfőinyitáskor kissé emelték, de a továbbiaikban, mérsékelten élénk adás-vételi tevékenység mellett nem sokat változtak. Végeredményben az azonnali ár 9 fonttal, a háromhónapos jegyzés 43/4 fonttal került magasabbra. A katódkontaktusban 21/2, illetve 53/4 font volt az emelkedés. Egyes kereskedők közlése szerint jó fogyasztói kereslet mutatkozik, különösen a továbbra is szűkösen kapható közeli tételek iránt. Az ón piacára kevés hatással volt a távol-keleti jegyzések meglehetősen hirtelen emelkedése. Az árak csak átmenetileg mentek feljebb, később felélénkült a kínálat és az azonnali ár végeredményben változatlan szintre került, csak a háromhónapos jegyzés maradt 1 fonttal magasabb, mint a pénteki záráskor. Az ön iránti külső kereslet meglehetősen jó, a piacot valószínűleg az a feltevés befolyásolta, hogy az árkiegyenlítő alap igazgatója eladóként lépne fel, ha az ár tovább emelkedne. Az ólom jegyzései hanyatlottak. A háromhónapos ár 12 shilling 6 pennyvel, az azonnali ár 5 shillinggel ment lejjebb. Ezt a nyereségrealizáló eladás indokolta, valamint a nyugodt kereslet. A horgany jegyzéseinek irányzata nyitáskor lanyhult, valószínűleg a tőzsdei készlet múlt heti növekedésének hatására. A továbbiakban azonban mintegy 5 schillinggel alacsonyabb szinten tartott irányzat érvényesült, bár a forgalom szerény mértékű maradt. Az ezüst piaca meglehetősen deprimált volt, mert vevői érdeklődés alig mutatkozott és a gazdasági hírek között sem volt olyan, amely ösztönözte volna a piacot. A forgalom zöme egy prolongációs ügyletből adódott. A délutáni ülésen a réz-huzaltuskó piacát az azonnali árak újbóli szilárdulása jellemezte. Az azonnali ár 14 fonttal szökött fel, a háromhónapos jegyzés csak 3 fonttal, eszerint az azonnali felár már 37 font körül van. Tekintettel arra, hogy még ebben a hónapban külföldre való szállítások esedékesek, a közeli ellátmány szűkössége még jó ideig érvényesítheti hatását. A katódok kontraktusa nyugodt volt, itt az áremelkedés 5, illetve 32 font volt. Az ónpiac tartott, de nyugodt és eseménytelen volt délután. Az ólomárak 10 shillinggel visszaestek, a horgany piacát elhanyagolták, de irányzata tartott maradt. Az ezüst szekciójában csekély forgalom mellett változatlanok maradtak a jegyzések. (Reuter) AZ AMERIKAI ACÉLPIAC Az acélipar megkapta a várt „rossz híreket” agépkocsiipartól, s végül is ezek ahírek nem is bizonyultak olyan rossznak — írja az Iron Age szaklap e heti acélpiaci kommentárja. Az acélgyárak igen éles csökkenést vártak azokban a rendelésekben, amelyek júliusi leszállításraszólnak. De a két legnagyobb gépkocsigyár csak mintegy 30 százalékkalkisebb rendelést adott fel júliusra. Az acélipar rendelésállománya arra mutat, hogy a nyárihónapokban viszonylag kisebb mértékű visszaesés várható, mertaz építkezés a legtöbb szektorban továbbra iserős ütemben folyik. A maigy acélgyárak pittsburghi központjának szóvivőjeelmondotta a Reuter-iroda tudósítójának, hogy az acéliparimegrendelések a szezonnak megfelelően csökkentek. A szakértők az acélimportot is okolják emiatt, holott az import elleni panaszokat több mint három hónapja nemhangoztatták. A szóvivő elmondotta, továbbra is jó keresletmutatkozik hengerhuzal, rúd, ónozott lemez, sín -és galvanizált ■lem ez iránt. RUDOLF WOLFF A RÉZ ÁRÁNAK ALAKULÁSÁRÓL „A határidős rézár magassága teljes mértékben indokolt és nem lennénk meglepve, ha az árak még jobban emelkednének” — írja a Rudolf Wolff szakértői cég legújabb körlevelében. Az azonnali felár magasságát az általános hiány okozta. A megnövekedett termelésre vonatkozó becslések nem váltak valóra, annak ellenére, hogy az olvasztók kapacitásának kihasználása erősen felugrott. A fogyasztás azonban sokkal magasabb annál, mint amit előre láttak. A jelenlegi árszint anélkül jött létre, hogy amerikai és európai fogyasztók készleteket halmoztak volna fel. A rendkívüli magas kamat miatt a fogyasztóknak gazdaságosabb, ha készleteiket a londoni fémtőzsde vagy a kereskedők finanszírozzák, mintha saját maguk tennék azt. Ennek következtében biztosítva van a közeli határidős áru állandó vásárlása, mert a vevők saját készleteiket élik fel. Londonból a következő néhány hónapban jelentős mennyiségeket szállítanak Európába és Kínába. Ha Európa nem tud más forrásból fölösleget vásárolni, folytatódik a tényleges áru szűkössége. Nem valószínű, hogy Európa az Egyesült Államoktól tudna árut vásárolni, mert ott is szűkös az ellátmány; a jelek szerint az NDK is értékesítette már fölösleges készleteit. EMELKEDIK AZ ANTIMON ÁRA Az angol antimon árának emelkedése nem okozott meglepetést londoni kereskedelmi körökben. Mindkét fajtájú antimon ára long tonnánként 40 font sterlinggel emelkedett: a 99,6 százalékos fémet 4121/1, a 99,0 százalékosat pedig 400 font sterlinggel jegyzik. Az áremelkedések június 2-től érvényesek. Az angol antimont főleg a Dél-Afrikából, hosszú lejáratú szerződés alapján szállított ércből állítják elő. Az angol vállalat szóvivője kifejtette, hogy a hosszú távú érdekek megvédésére kívánatos lenne egy középár kialakítása. Az Angliában gyártó cég fogyasztása kielégítő. A londoni antimon szabad piacán már régebben megkezdődött az áremelkedés, a múlt hét végén a 99,6 százalékos kínai fémet több mint 600 font sterlinggel jegyezték. Az angol antimon árának emelkedéséhez hozzájárult a legnagyobb amerikai termelő, a National Lead Co. múlt heti 5 centes áremelése is. (Reuter) JAPÁN VÖRÖSREZET AKAR EXPORTÁLNI Szakkörökből származó értesülések szerint a japán vörösrézkohókelektroliitikus rézkészletei nőnek. A készletek március végén 21 700 tonnát tettek ki, május, végén 28 800 tonnára számítatnak. Ez a mennyiség majdnem kétszerese anormálisnak mondható 14—15 000 tonnának. Az állományiban mutatkozó erősnövekedést főképp azok anagyobb felhasználók idéztékelő, akik megkísérlik a közvetlenül a kohóktól származó anyag felhasználását csökkenteni, arra való tekintettel, hogy a termelői árak ésa hazai piaci árak között jelentős a különbség. A termelői árak tonnánként több mint 20 000 jennel magasabbak a piaciáraknál. A japán kohók most engedélyt kérneka külkereskedelmi -és iparügyi minisztériumtól arra, hogy a magas készletek csökkentéseérdekébenelektrolitikus vörösrezet exportálhassanak. A múlt évben a minisztériumhasonló céllal 7000 tonna exportjára adott engedélyt. A külföldi nyersanyagforrások hasznosítására alakult japán vállalat egyébként bejelentette, hogy körülbelül 50 millió dollárt fektet a mialaysiai Mamut város közelében talált vörösréz hasznosítását célzó vállalkozásba. A vállalat márengedélyt kért amialaysdai kormánytól a kitermeléshez.. Közlése szerint a bányák évente 45 000 tonna tiszta réztartalmú fconcentrátumot termelnének. A készleteket körülbelül 120 millió tonnára becsülik, amelyneka fémtartalma 0,6 százalék vagy annál több. A megadott költségkeret fedeziegy olyan ércelőkészítő mű készítését, amelyévente 7 millió tonna nyers ércetképes feldolgozni, továbbáegy kiikötőnek a korszerűsítését is. Az új létesítmények üzemeltetésére közös vállalatot hoznaklétre, amelyben a japánrézkohókés -kereskedelmi vállalatok 51százalékkal, malaysiai helyitőkések pedig 49 százalékkal vesznek részt. (Reuter) mez kék AUSZTRÁLIA ÉS ÚJ-ZÉLAND BÚZATERMÉSE Ausztrália búzatermése 1968—1969- ben rekordot, 539,6 millió bushelt ért el — jelenti az ausztráliai statisztikai hivatal. Az idei eredmény 162,3 millió bushellel több a tavalyinál és túlszárnyalja az 1966—1967. évi 466,6 millió busheles rekordot is. A tavalyi 22,4 millió acre-rel szemben a búzával bevetett terület idén 26,6millió acre-re nőtt. Az exportról készült legújabb kimutatások bizonyítják, hogy még mindig Kína az ausztráliai búza legnagyobb vásárlója. Az 1967—1968-as évben 88,8 millió bushel búzát adtak el Kínának, 9,2 millió bushellel többet, mint 1966—1967-ben. India tavaly 25,3 millió, Japán 22, 1 millió és Nagy- Britannia 23,6 millió bushel ausztráliai búzát vásárolt. Az 1967—1968. évi búzaexport összesen 238,8 millió bushel volt, szemben az 1966—1967. évi 239 millió bushellel. Csak veszteséggel tudják eladni Új- Zéland 60 000 tonnára becsült búzafölöslegét, ha annak exportjára sor kerül — mondotta az új-zélandi búzatanács elnöke. A tengerentúli búzapiac gyengesége miatt a termelőknek nyújtott ártámogatás visszatartott részét — bushelenként 12 centet — a keletkezett veszteség fedezésére kell fordítani. A tavalyi búzafölösleg nagy részét, amit az új-zélandi malmok őrlésre alkalmatlannak találtak, Singapore-nak és Tajvannak adták el takarmányozásra. (Reuter) A Nemzetközi Gyapjútextil Szövetség közgyűlése Párizsban tartja éves közgyűlését a Nemzetközi Gyapjútextil Szövetség (IWTO). A közgyűlésen 25 ország 400 képviselője vesz részt, a delegátusok a termelőket, a textilgyárosokat, a fogyasztókat és a vezető országok félhivatalos szervezeteit képviselik. A konferencia legfontosabb témája az új ausztráliai értékesítési tervezet, amely már eddig is erős ellenállásba ütközött Japán és a Közös Piac országai részéről. Az IWTO tanácsa félévenként tart ülést; a januári ülésen Ausztrália előterjesztette azt a tervet, hogy kistermelőktől felvásárolja a legfeljebb négybálás tételeket s azokat központilag értékesíti. Ezek a kisebb tételek képviselik az ausztráliai nyírások mintegy 40 százalékát. Ausztrália delegátusa januárban biztosította a tanácsot, hogy a központi felvásárlás és értékesítés nem veszélyezteti a jelenlegi szabad piaci rendszert. Japán és a Közös Piac szerint azonban az ausztráliai lépés aláaknázhatja a szabad piacot és a központi felvásárló hatóság ármanipulációit teszi lehetővé. Jól értesült szakmai körök szerint — írja a Reuter-iroda párizsi tudósítója — erről a témáról igen nagy viták várhatók a konferencián. Egy másik olyan kérdés, ami körül viták robbanhatnak ki, az új-zélandi tervezet, amelynek értelmében szintén értékesítési központot állítanának fel. A központ fölvásárolná az országban fellelhető teljes gyapjúmennyiséget, garantált árat biztosítana a termelőknek és árveréseken értékesítené a felvásárolt gyapjút. A konferencia során a delegátusok különböző munkacsoportokba tömörülnek, egy-egy problémakör feldolgozására. Az egyik csoport a „woolmark” nemzetközi jelzés használatához szükséges feltételeket vizsgálja felül. A küldöttek egy része reméli, sikerül rávenni a konferenciát arra, hogy engedélyezze a minőségi jegy használatát olyan textíliáknál, amelyek gyapjútartalma 95 százalék. Eddig ugyanis csak 100 százalékos gyapjúnál lehetett a „woolmark” jelet feltüntetni. Az egyik munkacsoport Argentína gyapjúiparának fejlődését elemzi, egy másik csoport pedig általános kutatásra szolgáló nemzetközi laboratóriumok felállításának javaslatával foglalkozik. Az egyes munkacsoportok jelentéseit pénteken terjesztik a közgyűlés elé; ugyanezen a napon ér véget a Nemzetközi Gyapjútextil Szövetség közgyűlése. BEFEJEZŐDÖTT A NEMZETKÖZI CUKORTANÁCS ÜLÉSE A Nemzetközi Cukortanács most befejezett londoni üléséről nem adtak ki hivatalos kommünikét. A végrehajtó bizottság előző héten úgy döntött, hogy nem osztja el újra a kvótákban mutatkozó 378 000 tonnás hiányt, de állandóan figyelemmel kíséri a kialakuló helyzetet. A cukortanács szóvivője közölte a Reuter-iroda tudósítójával, hogy a tanács következő közgyűlését valószínűleg november közepén tartják, a végrehajtó bizottság pedig — ha a helyzet úgy kívánja — előbb is összeül. A szabályok szerint a végrehajtó bizottságnak azonnal üléseznie kell, amint az irányár eléri vagy meghaladja a libránkénti 3,78 centet, legalább 11 napon keresztül, egy-egy adott 17 napos időszakban. Csütörtökön a cukor ára 3,78 centet ért el, s ha továbbra is tartja ezt az árszintet, a hónap vége felé sor kerülhet a végrehajtó bizottság rendkívüli ülésére. Értesülések szerint a végrehajtó bizottságot felhatalmazták arra,hh°gy határozhasson a kvóták emeléséről vagy újraelosztásáról, anélkül, hogy ezért a teljes közgyűlést össze kellene hívni. A SZICÍLIAI GYÜMÖLCSPIAC Catania, június 2. — Megélénkült a Verdelli citrom piaca, s a vevők különösen a jobb fajta gyümölcs iránt érdeklődnek. A legjobb, szedetlen gyümölcs ára kilogrammonként 80—85 líra,ezer darabonként 10 000 líra. A dupliakartonban szállított Verdelli citrom ára formaritásban 2900—3000 líra. A téli citrom évadja majdnem teljesen elmúlt, s csak néhánykésőbben beért tétel vár mégszedésre. A közepeskis méretű citrom ára a termőterületenkilogrammonként 60—65 líra, sa nagyméretű, csak ipari célokra használt gyümölcsét 16—18 líra. A téli citrom sor ára duplateartontban 2400—2450 líra. A mandulapiac vontatott, s csak azonnali szükségletek fedezésére kötnek üzleteket. A mogyorópiac csöndes, a pisztácia ára tartott. (Reuter) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK A hústermelés és fogyasztás aránya külföldön A hús és húskészítmények fogyasztása állandóan emelkedik az egész világon. A nagyobb húsfogyasztás természetes velejárója az életszínvonal emelkedésének. A fogyasztók az anyagi jólét növekedésével párhuzamosan mind több értékes, állati fehérjében gazdag élelmiszert vásárolnak és fogyasztanak. A húsellátottságra jellemző, hogy az elmúlt években a kereslet növekedése meghaladta a termelés növekedését, s így várható, hogy a Föld népességének gyarapodásával a jövőben is tovább nő a hús iránti kereslet a világpiacon. A hústermelésben élenjáró 43 ország 1967. évi együttes 56,3 millió tonnás hústermeléséből 29,6 millió tonnát, 53 százalékot tett ki a marha- és borjúhús, 22,4 millió tonnát, 40 százalékot a sertéshús és kb. 7 százalék jutott egyéb húsokra (ebből 3,9 millió tonna árü- és bárányhús). Az egy főre jutó húsfogyasztásban a világon az első Új-Zéland évi 109, második Ausztrália 99,3, majd Argentína és Uruguay 98, illetve 92 kilogrammal. Az európai országokban ez az érték 50—80 kilogramm között alakul. 1975-ben a világ hússzükséglete az 1963. évi 63 millió tonna helyett 88—92 millió tonna lesz. Ugyanakkor a hústermelés mennyisége az 1963. évi 63 millió tonnával szemben 84—87 millió tonna lesz. A kereslet és a termelés közötti összhang tehát megbomlik, mintegy 4—5 millió tonna hiánnyal lehet számolni. A világ hústermelésében a legnagyobb fejlődés a marha- és borjúhús termelésében tapasztalható. Különösen vonatkozik ez az EGK országokra, ahol a marhahúsra 1968—69-ben bevezetett közös irányár a hústermelést továbbra is ösztönzi. A termeléshez hasonlóan a külkereskedelemben is a marha- és borjúhús részesedése a legnagyobb. 1966- ban a nemzetközi kereskedelem teljes húsforgalmának 51 százalékát tette ki ez az árucsoport. (Ugyanakkor a sertéshús nemzetközi forgalma 31 százalék volt, s 18 százalékkal részesedtek az egyéb húsok.) Feltételezve a nyugati és a keleteurópai országok gazdasági fejlődésének változatlan ütemét, a következő években továbbra is az élőmarha és marhahús világkereskedelmének bővülésével kell számolni. A kínálat továbbra is szűkös marad, ami magas árszínvonalat eredményez még abban az esetben is, ha új szállító országok lépnek fel a világpiacon. A viszonylagos marha- és borjúhúshiány és a magas árak miatt Nyugat- Európában a sertéshús termelése eddig még soha nem látott mértékben emelkedett. A vágások nagy száma miatt az állomány erősen csökkent, úgyhogy Európában a vágósertés már kezdett hiánycikké válni. A világ sertésállománya 1967-ben kb. 500 millió darab volt. Ennek csaknem felét európai országokban nevelték. Az 1967—68. gazdasági évben a nyugateurópai országokban 90,4 millió, a szocialista országokban 99,6 millió darab sertést írtak össze. A sertéshús-termelés növekedése a Közös Piac országaiban gyors koncentrációval jár együtt. Eredményeként a termelés nagy gazdaságokban összpontosul. A koncentrációt a sertéstenyésztésben a technikai fejlődés és az a törekvés magyarázza, hogy az export fokozásamellett a termelési költségek csökkentésére törekszenek. A kereslet-kínálat összhangjának megbomlása (a kínálat túlsúlya) következtében estek az árak, az alacsony sertésárak viszont a termelők elkedvetlenedéséhez vezettek, úgyhogy a következő időszakiban a sertésfhús-termelés csökkenésével kell számolni. (Különösen vonatkozik ez az NSZK-ra, Nyugat-Európa legnagyobb sertéshús termelőjére és fogyasztójára.) Európa nemcsak a sertéstenyésztésben, hanem a sertéshús-fogyasztásban is vezető helyet foglal el a többi világrészekhez viszonyítva. Ez azt jelenti, hogyegyrészt az össz-húsfogyasztáson belül igen magas (50—60 százalék) a sertéshús részesedése, másrészt abszolút értékben is Európában jut egy személyre a legtöbb sertéshús. Akárcsak az állatállomány megoszlása, a fogyasztás húsfajtánkénti alakulása is országonként különböző. Az európai országokban példáula sertéshús-fogyasztás a lakosság egy főre jutó összes húsfogyasztásának 50—60 százalékát is eléri, míg például Dél-Amerika országaiban ez mindössze 10 százalék. Azegy főre jutó -sertéshús-fogyasztásban az 1965 évi adatok szerint élenjárnak: Lengyelország (42,3 kg), Dánia (35,8 kg), Ausztria (34,4 kg), NSZK (33 kg) és Csehszlovákia (32,2 kg). A birka- és bárányhús termelése világviszonylatban szintén emelkedett, elsősorban Anglia termelésének növekedése következtében. Új-Zélandban valamivel kevesebbet termeltek, mint előző évben, míg Ausztráliában az eredményeket a nagy szárazság befolyásolta. A juhhús fogyasztásában Európában az egy főre jutó fogyasztásban Anglia áll az első helyen. Utána következik Írország (9 kg), majd Görögország (6 kg), Franciaország (3 kg), Portugália (2,5 kg), Olaszország (0,9 kg) és Nyugat-Németország (0,3 kg). A birka- és bárányhús fogyasztásának jövője vitatott. Az NSZK-ban és néhány nyugat-európai országban a fogyasztás stagnál. Kiskereskedők és fogyasztók idegenkednek a birka- és bárányhústól, mert nem válogathatnak megbízható minőségekben. A másik hátrány az, hogy a birka- és bárányhús nem alkalmas a továbbfeldolgozásra és gyakorlatilag csak tőkehúsként kerül forgalomba. Valószínű, hogy Közép-Európában a fogyasztási szokások is megváltoznak és a nagyobb juhhús-fogyasztás irányában tolódik el. Már ma is tapasztalható, hogy egyes országokban a bárányhús nem csupán a kispénzű fogyasztók étele. A foárányhús csemege minőség, amely fogyasztói szempontból a borjúhússal egyenrangú. A vendéglők forgalma is jelzi a bárányhús fogyasztásának terjedését. Összefoglalva az árucsoportokról elmondottakat, a marhahús lesz a jövőben is a legkeresettebb hús Európában, de nehézségekkel kell számolni a szarvasmarha-tenyésztés növelésében, míg a sertés- és csirkehús termelése gyorsabban növelhető. Ezért a marhahús hiánycikk lesz és csak kevés lehetőség van a más húsokkal való helyettesítésre, a marhahús-árak emelkedni fognak. A termelési nehézségek miatt a marhahús-fogyasztás növekedése korlátozódni fog. A fogyasztók továbbra is idegenkednek a fagyasztott húsoktól és ahol a vásárlók jobban megszokták, hogy a húst az otthoni mélyhűtőjükben tárolják, ott is inkább friss húst vásárolnak. Dr. Imre János A KUBAI CUKORTERMÉS KILÁTÁSAIRÓL A C. Czarnikow ,londoni kereskedelmicég körlevele szerint Kuba tavalyi cukortermése valószínűlegnem érte el az 5 millió tonnát, s a jelek szerint s azez évi termés jóval alatta marad a tavalyinak. Kuba miniszterelnöke nemrég tartott beszédében állítólag bejelentette, hogy mostanáig csak 4,3millió tomma cukrot termeltek, a tavalyi 4,7 milliótonnával szemben. Eszerint nagyon kétséges, hogy Kuba képes lesz-e teljesíteni a Nemzetközi Cukoregyezményben lefektetett export-kvótát. A hírek szerint az idei termelésből mintegy 491 000 tonnát még amúlt év vége előtt gyártottak, s ennekegy részét minden bizonnyal még január 1-e előtt exportálták. Az 1969—1970-es aratást október— novemberben kezdik meg,és így az év lejárta előtt ,már rendelkeznek szállítható áruval, összegezve az értesüléseket, úgytűnik, hogy a folyó naptári évre Kubának nem lesz 4,5 millió tonnánál több exportálható cukra, s ennekegyrésze is csak az év végénkapható, amikor Kuba már kielégítettehagyományos vevőit. A piacot az a probléma érdekli, hogyan osztja el ezt amennyiséget Kuba a szabad piaci és a szocialista országokközött. A Nemzetközi Cukoregyezmény értelmeiben a szocialista országoknak szállított cukor mennyiségét nem számítják be az exportkvótába. Összeállítási alapul lehet venni az 1966-os évet, amikor a Kubában termelt 4 435 000 tonna cukorból 3 258 000 tonnát szállítottak a szocialista országoknak. Ha ugyanez ismétlődik meg idén, Kuba csak 1,25 millió forinta erejéig tudja kihasználnia Nemzetközi Cukoregyezménykvótáját, holott 1 935 000 tonna szállítására jogosult. A lehetséges kiesés tehát megközelíti a 700 000 tonnát. Kuba kötelezettségeit ismerve nem valószínű, hogy ez az esetbekövetkezik, de ha nem akar veszteségeketa világpiacon,,a szocialista országokba irányuló szállítmányokatkell csökkentenie — jósolja a Czarnikow cég. A cég véleménye szerint Kuba minden bizonnyal csökkenti a belföldi fogyasztást és az egyes partnereknek szállított mennyiségeket is. Ezzel együtt sem valószínű, hogy teljesíteni tudja nemzetközi exportkvótáját. Ez visszahat azokra az országokra is, amelyek saját exportkvótával rendelkeznek, illetve reexportálhatnak kubai cukrot. Ezeknek a készleteikhez kell nyúlniuk, de nem mindegyik rendelkezik készletekkel, s így azt lehet feltételezni, hogy nem Kuba lesz az egyetlen szocialista ország, amelyik nem tudja teljesíteni a Nemzetközi Cukoregyezményben kiírt exportkvótát. A világpiaci bizonytalanság mindaddig fennáll, amíg Kuba nem hoz pontos adatokat nyilvánosságra, — fejezi be a cég körlevele. Az E. D. and F. Man szakértői cég szerint a közeljövőben a cukor londoni napi ára 37 és 40 font sterling között lesz tonnánként, de hosszú távon jóval magasabb árakra lehet számítani. Az ár alakulása attól függ — írja a cég körlevele —, milyen lesz a kubai és az európai termés. Ha ezek bármelyike elmarad a várakozástól, 1970-re az áremelkedés elkerülhetetlen. (Reuter)