Világgazdaság, 1969. augusztus (1. évfolyam, 144-163. szám)
1969-08-01 / 144. szám
VILÁG GAZDASÁG 1969. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK A búzaexportáló országok tanácskozása elé A „búzaár-háború” szemlátomást tovább bonyolódik. A Közös Piac életbe léptette a felemelt exporttámogatást. Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere nyilatkozatában a szocialista országokat okolja az árverseny kiéleződéséért, s ma megnyílik az exportáló országok nagy érdeklődéssel várt értekezlete. Csütörtökön érvénybe lépett a közös piaci országok búzaexportőrei számára a hét elején elhatározott magasabb export ártámogatás. A legjelentősebb támogatást az Afrikában, Közép-Amerikában és Lengyelországban értékesített lágy és kevert búza, valamint rozs után nyújtják. A Közös Piac földművelésügyi miniszterei — mint előző számainkban jelentettük — hétfőn elhatározták, hogy az amerikai és kanadai búzaár-leszállítás megtorlásául felemelik a társországok exportőreinek nyújtott állami szubvenciót. A hétfői brüsszeli közlemény azzal vádolta az Egyesült Államokat és Kanadát, hogy megszegte a Nemzetközi Gabonaegyezmény által előírt árrendelkezéseket, egyoldalúan a minimális áron alul értékesítette a búzát. (Az USA július 18-án jelentette be, hogy figyelmen kívül hagyja a Nemzetközi Gabonaegyezmény minimális árát, Kanada pedig július 21-én hozott hasonló határozatot. A brüsszeli szubvenció-rendelet részletei Brüsszelben csütörtökön bejelentették, hogy az ártámogatást a legnagyobb mértékben a lágy búza esetében emelik, tonnánként, 7,80 dollárral, továbbá a kevert búza és a rozs esetében, amelyeknél Algériába, Marokkóba és Tunéziába történő eladáskor az új támogatási színvonal 61,25 dollár lesz. E termékek lengyelországi értékesítése esetén 60 dollár lesz az exportőrök tonnánkénti támogatása, ami 7,65 dolláros emeléssel egyenlő. Egyiptom viszonylatában metrikus tonnánként 61 dollárban állapították meg a szubvenciót, szemben az eddigi 52 dollárral, a és lágy és kevert búza, valamint a rozsexport esetében. Más afrikai és délamerikai országok viszonylatában 61 dollárban állapították meg az új szubvenció színvonalát, ami 7,55 dolláros emelésnek felel meg. Egyszersmind felemelték az árpaexportőröknek nyújtott támogatást is. Az Ázsiába történő árpaeladások esetében 2 dollárral 52 dollárra emelik a szubvenciót. Kisebb mértékben felemelték az ázsiai országokba szállított búza, rozs és rozsliszt után fizetett szubvenciót is. Bejelentették, hogy a Végrehajtó Bizottság szeptember végén jelentést tesz a miniszteri tanácsnak a szubvencióemelés hatásáról és akkor az EGK újból megvizsgálja a helyzetet. A Közös Piac székhelyéről érkező nyilatkozatok nyilvánvalóan az ellentétek tompítását célozzák. A nem hivatalos, de minden jel szerint sugalmazott közlemények azt állítják, hogy a Végrehajtó Bizottság időközben is megvizsgálhatja az ártámogatási helyzetet, ha ezt a világpiac fejleményei szükségessé teszik. Az amerikai földművelésügyi miniszter nyilatkozata Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere, aki ez idő szerint Tokióban tartózkodik, a szovjet és a kelet-európai versennyel próbálta megokolni azt az amerikai döntést, amelynek értelmében a minimális ár alatt adnak elamerikai búzát Európában. Japán közlés szerint Hasegawa földművelésügyi miniszter közölte Hardinnal, hogy országa elégedetlen az amerikaiak magatartásával, akik megkülönböztető politikát folytatnak Japánnal szemben a búzaárakat illetően. Hardin erre indokolásul a szocialista országok versenyére hivatkozott. E források arról is tájékoztatnak, hogy a japán élelmiszerhivatal az Egyesült Államoktól feljegyzést kapott azokról a körülményekről, amelyek az USA-t — úgymond — arra kényszerítették, hogy leszállítsa Európa viszonylatában, de változatlanul hagyja Japán viszonylatában a búzaárat. Hardin egyébként a japán földművelésügyi miniszterrel folytatott beszélgetés során szóvátette, hogy Japán importvámot vet ki az amerikai szójababra, és ugyanakkor nem vámolja meg a Szovjetunióból származó napraforgómagot. Hasegawa azt felelte Hardinnak: Japán mindössze 80 000 tonna napraforgómagot importál évente, szójabab importja viszont évi 2 millió tonnát tesz ki. Emellett szójababban belföldi termelés is folyik, ezért Japán nem helyezheti kilátásba, hogy módosítja a szójabab importra megállapított vámtételeket. A brüsszeli nyilatkozatra Washingtonban is reagáltak. Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériumának szóvivője kifejtette: az USA nem akar árháborút adatokkal, és bár az Egyesült Államok versenyképes árakat kínál, ez nem jelenti azt, hogy árháborút indított. A szóvivő azt állította, hogy az amerikai árleszállítás nem eredményezte az export számottevő fellendülését. Az exportáló országok értekezlete Londonban ma kezdődik a vezető gabonaexportáló országok tanácskozása, ahol igyekeznek valamilyen megoldást találni a felmerült problémákra. A Reuter tudósítója úgy értesült: esetleg új szervezetet állítanak fel a nemzetközi búzaeladások regisztrálására és ellenőrzésére. Még jegyzik azonban, hogy ennek megvalósítása komoly akadályokba ütközik. Azok az országok ugyanis, amelyek nem tagjai a gabonaegyezménynek, nem kötelesek beszámolni eladásaikról az egyezmény keretében létesülő szervezetnek. Londonban minden bizonnyal heves csatározások lesznek, hiszen a közös piaci országok kenyérgabona készlete már 6 millió tonna. Adatok joggal tarthatnak attól, hogy az amerikaiak intézkedése következtében, amellyel a keleti partról és a Mexikói öbölből elhajózott rakományok árát a minimális szint alatt egy százalékkal állapították meg, visszaesnek eladásaik Európában, Afrikában és Dél-Amerikában. A londoni tanácskozással kapcsolatban nyilatkozatot tett közzé McEwen ausztráliai kereskedelmi miniszter. A tanácskozást szerfelett időszerűnek minősítette, és hangoztatta, hogy az árkérdés megvitatására a legnagyobb mértékben szükség van, jóllehet a londoni tanácskozás résztvevőinek nem lesz joga a megállapított búzaár módosítására. McEwen szerint a Nemzetközi Gabonaegyezmény tagjainak csak addig szabad a minimális árszint alatt eladniuk, amíg a kívülálló országok búzakészletei kimerülnek. Egyvalami bizonyára kiderül majd Londonban: az, hogy a Közös Piac árrendelete csupán az amerikai lépés közömbösítése érdekében született-e, avagy — ahogy néhány jelentés tudni véli — inkább, támadást jelent-e az USA pozíciója ellen. Az OECD az idegenforgalom fejlesztéséért Az OECD ma felhívást intézett a nyugati ipari országokhoz, hogy minél előbb töröljék el a turisták utazási engedélyének korlátozásait. Az OECD főleg a Franciaországban és Angliában még érvényes korlátozásokat hibáztatja a nemzetközi idegenforgalom eddigi gyors fejlődésének előző félévi megtorpanásáért. A bizottság figyelmeztette 22 tagországát, hogy e korlátozó intézkedések súlyosan érintik azokat az államokat, amelyeknek gazdasága nagyban függ az idegenforgalomtól. A jelentés azt is megemlíti, hogy a Jumbo Jet gépek a nemzetközi turistaforgalom fejlődését összekapcsolják az ipar szférájával, és arra bíztatja a kormányokat, hogy az idegenforgalom programját tervezzék be gazdaságpolitikájukba. Az év első öt hónapjának előzetes adatai a tavalyi időszakhoz képest javulást mutatnak. Az USA és Anglia tengerentúli látogatóinak száma, Spanyolország, Olaszország és Görögország forgalma jelentősen megnőtt. Az NSZK gazdasági fellendülésével párhuzamosan a turistaforgalom is — a tavalyihoz képest — 20 százalékkal növekedett az év első negyedében. Múlt évben az USA és Japán külföldi látogatóinak száma jelentősen nőtt. Kanadában az 1967-es — a montreali világkiállítás következtében — óriási forgalomhoz képest is fellendülés volt 1968-ban. Az európai országok közül Anglia és Spanyolország idegenforgalma jelentősen fejlődött. 1968-ban az OECD országaiban 10 milliárd 900 millió dollár volt az idegenforgalomból származó devizabevétel, az utazók száma pedig elérte a 114 milliót, ami egy millióval több a tavalyinál. Franciaországban a tavaly májusi és júniusi zavargások érzékenyen érintették az ország idegenforgalmát, míg a devalválás csökkentette az angol, dán, finn, izlandi és spanyol turisták vásárlóerejét és vásárlási volumenét. (Reuter) I. ÉVFOLYAM 144. SZÁM 4M © Melléklet: A tőkés konjunktúra alakulása © Hozzászólás a választékbővítéshez © A bolgár mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztéséről SZOVJET FELSZÓLALÁS AZ ECOSOC ÜLÉSSZAKÁN Tudósítónktól: Az ECOSOC 47. ülésszakán jelentős szerepet kapott a Gazdasági Bizottság tanácskozása, ahol a Második Fejlesztési Évtized kérdését vitatták meg a résztvevők. Itt rendkívüli érdeklődés előzte meg a Szovjetunió képviselőjének felszólalását, aki hangsúlyozta, hogy országa elvben teljes mértékben támogatja azt a gondolatot, hogy a Fejlesztési Évtized keretében fokozottan segítsék a fejlődő országok gazdasági, szociális és kulturális fejlődését. Rámutatott azonban, hogy a fejlődő országoknak saját gazdasági előrehaladásuk érdekében megfelelő intézkedéseket kell foganatosítaniuk. A belső gazdasági felhalmozás meggyorsítását leghatékonyabban az állami szektor kiszélesítése és az átlagosnál gyorsabb ütemű fejlesztése segíti elő, amíg a mezőgazdasági termelés jelentős bővítésének elengedhetetlen feltétele az agrárreform. A Szovjetunió az 1970-es években — akár a múltban is — a fejlődő országokkal gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak kiszélesítésére törekszik. Kifejtette a felszólaló, hogy különös figyelmet fordítanak a műszaki-tudományos kapcsolatok bővítésére, a fejlődő országok technikai segélyezésére. Hangsúlyozta, hogy a gyarmati rendszer maradványai és a neokolonialista kísérletezések elleni harcban a Szovjetunió szilárdan a fejlődő országok oldalán áll. A vita utolsó napján 17 ország határozati javaslat-tervezetet nyújtott be, amely hivatkozással az ENSZ Közgyűlés 2411/XXIII. sz. határozatára hangsúlyozta, hogy a Fejlesztési Évtized fő célkitűzése a megfelelő növekedési ütem elérésének biztosítása kell hogy legyen, elsősorban a fejlődő országokban. A határozati javaslat befejező része felhívja a kormányokat és az ENSZ szakosított intézményeit, hogy az UNCTAD soron következő 9. Tanácsülésén és az ECOSOC 47. ülésszakának második szakaszában minden tőlük telhetőt tegyenek meg, hogy az ENSZ soron következő közgyűlése számára a nemzetközi fejlesztési stratégia átfogó tervezetét kidolgozzák. A javaslat — amelyet többségi szavazással a szocialista országok tartózkodása mellett határozattá emeltek, — nem tartalmazta az egyetemesség elvét; nem mondta ki, hogy a Fejlesztési Évtized előkészítésében és végrehajtásában minden ország részt vehet, amely egyetért annak célkitűzéseivel. Az egyetemesség elvének ki nem mondásával egy olyan iparilag fejlett szocialista országot fosztottak meg a részvétel lehetőségétől, mint az NDK. A Közös Piac szentesítette a francia—szovjet kereskedelmi egyezményt Franciaország közös piaci partnereitől engedélyt kapott arra, hogy a Szovjetunióban májusban megkötött ötéves szerződések tekintetében nem kell magát a Közös Piacon belüli kereskedelempolitikára vonatkozó szabályokhoz tartani. A mentesítés egy évre szól. Az erre vonatkozó megállapodást a Közös Piac tagállamai brüsszeli nagyköveteinek az európai közösségek bizottsága képviselőivel szerdán Brüsszelben lezajlott értekezletén kötötték meg. Erre az engedélyezésre azért volt szükség, mert Franciaország azáltal, hogy egy nem közös piaci tagállammal olyan kétoldalú megállapodást kötött, amelynek hatálya túlmegy 1970. január 1-én, megsértette az 1961. évi egyezményt. Ebben az egyezményben a tagállamok elvben megállapodtak abban, hogy 1970. január 1. után közös piaci alapon folytatják a kereskedelmi egyezményekre vonatkozó megbeszéléseket. (MTI) Befejeződtek a japán—amerikai gazdasági tárgyalások Közös nyilatkozatot tettek közzé Tokióban, a kereskedelmi és gazdasági ügyekkel megbízott japán—amerikai miniszteri bizottság háromnapos tanácskozása befejeztével. A közleményben hangsúlyozzák, hogy bármilyen súlyosak is legyenek a még nyitott kereskedelmi problémák, azokat a „kölcsönös megértés és a közös érdekek szellemében” fogják megoldani. Ezután az egyes küldöttségek részletesen kifejtették álláspontjukat: az amerikaiak hangsúlyozták, hogy a két ország kereskedelmében mutatkozó egyensúlyhiány súlyos gondokat okoz és sürgetik a japán felet, tegyen konkrét intézkedéseket. A japán küldöttség a maga részéről megállapította, hogy aggódást kelt az Egyesült Államokban egyre erősödő protekcionista szemlélet. A maguk részéről viszont csak 1971 végére mutatkoznak késznek, hogy felszámolják a még érvényben lévő mennyiségi importkorlátozásokat. Nem sikerült megegyezni az amerikai mezőgazdasági termékek importjára vonatkozó liberalizációban, de megállapodtak abban, hogy e kérdésben még idén ősszel további tárgyalásokat tartanak. Az amerikaiak ismét hangsúlyozták, hogy súlyos gondot okoz az USA-ba irányuló japán természetes és műszálexport rohamos növekedése és szükség van e kérdés megoldására. A japánok elfogadták a későbbi tárgyalások gondolatát, anélkül azonban, hogy a jövőre nézve bármiféle kötelezettséget vállaltak volna magukra. A tőkeliberalizációs program megvalósítását sürgető amerikai nyomás ellenére a japánok csak jövőre hajlandók végrehajtani annak harmadik szakaszát, és további, ilyen irányú intézkedés dátumául 1972-t jelölték meg. A két országnemzetközi, — elsősorban ázsiai —, felelősségével kapcsolatban aláhúzták az Ázsiai Fejlesztési Bank fontos szerepét, melynek különleges alapjához Japán idén, csak úgy mint múlt évben, húszmillió dollárral járul hozzá. Az amerikai hozzájárulás mértékét csak szeptemberben, a kongresszusi jóváhagyástól függően fogják meghatározni. A háromnapos megbeszélések különben igen széles területet öleltek fel. Foglalkoztak a japán út- és vasúthálózat kiépítésében szerepet játszó amerikai kooperációval és a mostani tanácskozáson sem került le a napirendről az az amerikaiakat fájdalmasan érintő japán tőkepolitika, amely Japán legfontosabb ágaiból teljesen, vagy részben kirekeszti a beruházni kész amerikai tőkét. Vitára adott okot az is, hogy vajon Japán összesen hárommilliárd dollárnyi hivatalos tartaléka az ország gazdasági stabilitása szempontjából elegendőnek tekinthető-e vagy sem. Fukuda pénzügyminiszter sietett fljelenteni, hogy más, magas behozatallal rendelkező országokhoz képest ez a tartalék nem elegendő, különösen ha figyelembe veszik, hogy a tartalék gyarapodásához nagyban hozzájáruló japán kereskedelmi aktívum nem mondható biztosítottnak a jövőre nézve, mert az főleg az USÁ-ba irányuló és a későbbiekben bizonytalanná válható export növekedéséből származott... Az amerikai küldött viszont kifejtette, hogy az Egyesült Államok évi másfél milliárdos deficitet könyvelhet el Japánnal folytatott kereskedelmében, ha a kétoldalú kereskedelem követi a múlt évi irányzatot. Általánosságban véve az a legfőbb amerikai panasz, hogy Japán, noha ma már a világ második legnagyobb ipari államának számít, még mindig jelentős és széles körre kiterjedő import restrikciós politikát folytat. Bár ez a közös közleményben lényegesen tompítottabb formában jelent meg, a tárgyalások alkalmával figyelmeztették a japán tárgyalófelet, hogy politikája éles ellentétben áll a GATT szellemével és új kereskedelmi korlátozásokra vezethet az Egyesült Államokban. Ennek valószínűségét alátámasztja az is, hogy a tokiói tárgyalásokkal egyidőben az USA-ban ismét hangot kapott az a követelés, amely sürgeti az önkéntes exportkorlátozásra tett amerikai javaslat elfogadását elsősorban Japán részéről. Mills, aki az amerikai törvényhozásban leglelkesebb szószólója a textilipar érdekeit veszélyeztető külföldi export korlátozásának, kijelentette: ha a japánok leülnének tárgyalni, a többi ország bizonyosan követné példájukat.,,Mindenképpen meg kell akadályoznunk hazai textiliparunk elsorvadását” — jelentette ki Mills és megjegyezte, hogy a helyzet ma már olyannyira kicsúszott az ellenőrzés alól, hogy a természetes és műszálak behozatala egy év alatt huszonnyolc százalékkal emelkedett, saját piacukról szorítva ki a hazai termékeket. MINDEN MÁSO Tudósítónktól: Ha az élelmezési és a tartós fogyasztási cikkekre kiadott összeget 100-nak vesszük, akkor közel minden második rubelt a Szovjetunióban a tartós fogyasztási cikkek vásárlására költik. A Statisztikai Hivatal — legutóbb már idézett — könyvecskéje az 1950-es évivel veti össze a legutóbbi esztendő áruforgalmát. 53,2 milliárd rubelért vásároltak az emberek tartós fogyasztási cikket és ebből minden harmadik rubelt ruházatra fordítottak. Ezen belül több mint 6,5 milliárd jut a kötszövött árukra, amelyek rendkívül kedveltek a Szovjetunióban és nem véletlen, hogy Magyarország is 25 millió forintért exportál ide. A kísérő tanulmány azzal indokolja a ruházat ilyen magas arányát — hiszen ha a szövetre fordított összegeit is mellé tesszük, az összvásárlás 44 százalékát képviseli —, mert a szovjet bel- és külkereskedelem az utóbbi időben kezd igazán alkalmazkodni a vásárlóközönség megnövekedett igényéhez. A cipőre fordított „családi beruházás” 6,5 milliárd rubel. Ha mindezt összeadjuk és mellétesszük az 1950-es forgalmat, akkor ez minden kommentár nélkül beszél. 1950-ben DIE RUBEL.. . ugyanis ruhára, szövetre és cipőre nem egészen 9 milliárdot költöttek, ugyanez a legutóbbi statisztika szerint: majdnem 30 milliárd! A növekvő hazai termelés felfutása mellett a Szovjetunió importja is éppen a tartós fogyasztási cikkekben ugrott a legmagasabbra. Amíg 1965-ben az összimport 14 százalékát tette ki, legutóbb elérte a 20 százalékot, ami rubelre átszámolva túllépi a másfél milliárdot. De térjünk vissza a moszkvai kereskedelmi statisztikához: a nagyfokú és hallatlan olcsó háztartási gépgyártás a számokban is tükröződik. Ma kétszer annyiért vásárolnak elektromos készüléket (beleértve a hűtőgépet, rádiót, televíziót, mosógépet), mint 1950-ben. Csupán rádióból 2 milliárdért vásároltak. A bútor 1950-ben mindössze fél ezreléket képviselhetett a kereskedelmi forgalomban, mert egyszerűen nem lehetett kapni. Ma — éppen a megnövekedett külföldi behozatallal a választék is gazdagodott és — csaknem 6 milliárdért vásárolnak bútorokat. Mindezek a számok a magyar külkereskedőknek is sokat mondhatnak.