Világgazdaság, 1969. október (1. évfolyam, 185-207. szám)

1969-10-01 / 185. szám

n. 1969. OKTÓBER 1. fémek A LONDONI FÉMTŐZSDE A rézpiacon nyitáskor az árak nem változtak, később a spekulációs célból történt eladások lejjebb nyomták a jegyzéseket. A kínálat egy részét a fe­dezővásárlások vették fel. Az ónpiac irányzata tartott. Ebben a penangi szilárdság és a közeli ellátmány szűkössége játszik szerepet. Az ólompiacon folytatódott az előző napi lanyhulás, az azonnali ár 17 shil­ling 6 pennyvel, a határidős jegyzés l*/s fonttal ment lejjebb. A fogyasz­tók nem tanúsítottak érdeklődést a kí­nálat iránt. A forgalom jelentős részét prolongációs ügyletek alkották. Az ezüstárak a magasabb amerikai határidős jegyzések hatására kezdetben emelkedtek, de később a nyereségrea­lizáló eladások miatt csökkentek a jegy­zések. Végeredményben az árak ll/2— 214 pennyvel mentek feljebb. A délutáni ülésen megfordult a réz­piac irányzata. Az El Teniente-sztrájk híre és a délelőtti eladási kényszer hiá­nya alátámasztotta a piacot. Az esti zárásig az azonnali jegyzés 20 fonttal, a határidős 2 fonttal szökött fel. Az utó­­piacon folytatódott a szilárdulás. Az önárak mérsékelt adásvételi tevékeny­ség mellett gyakorlatilag változatlanok maradtak. Az ólompiacon a határidős pozícióban lebonyolított vásárlások megszilárdították az irányzatot, az ár­emelkedés középértéke elérte az 5 shil­linget. A horganypiac elhanyagolt ma­radt, de az ólom és a réz irányzatá­nak hatására az árak 10 shillinggel emelkedtek. Az ezüstpiac irányzata alapjában véve tartott volt, a nyereség­realizáló eladásokat a piac jól felvette. Az utópiacon lanyhult az irányzat, az árak 11//, pennyvel süllyedtek a hiva­talos zárórák alá. (Reuter) AZ AMERIKAI ACÉLPIAC Az infláció elleni megszorító intézke­dések a közeljövőben kezdik éreztetni hatásukat az acéliparban és annak kap­csolt részeiben — írja az Iron Age fémipari szaklap e heti acélpiaci kom­mentárja. Az acélipari tevékenység elég élénk, de nem annyira „lázas”, mint az év első felében, és növekszik a bizony­talanság az üzleti élet jövőjét illetően. Az erős versengés miatt újból elha­lasztották az ónozott lemezek árának emelését, ezúttal december 1-ről feb­ruár 1-re. A nagy acélgyárak pittsburghi köz­pontjában kimutatták, hogy az elmúlt három hónap alatt a havi acélkiszállí­tás 7,6 és 7,7 millió tonna között volt, ami majdnem csúcseredménynek szá­mít. Továbbra is jó kereslet mutatko­zik félkész gyártmányok, rudak, mele­gen és hidegen hengerelt finomleme­zek iránt. A szeptember 27-én végződő héten az Egyesült Államokban 2 730 000 tonna nyersacélt öntöttek, 1,6 százalékkal többet az előző heti 2 688 000 tonnánál — jelenti az Amerikai Vas- és Acél­intézet. Az év elejétől szeptember 17-ig a nyersacélból 103 908 000 tonnát ért el, 3,1 százalékkal többet a múlt év azonos időszakában gyártott 100 767 000 tonnánál. Az acélipar indexe — az 1957—1959-es évek átlagához viszo­nyítva — 146,5 pontra emelkedett az előző heti 144,7 pontról. (Reuter) A BOLÍVIAI ESEMÉNYEK ÉS AZ ÓNPIAC Malaysia ónbányászatának illetékesei nem voltak hajlandók nyilatkozni arról, hogy a Bolíviában lezajlott államcsíny — amelynek révén Ówandó tábornok került az elnöki székbe —, milyen ha­tással lehet a nemzetközi ónpiacra. A maláj­­ államok bányászati kam­ará­­jának elnöke úgy foglalt állást, hogy ennek az eseménynek a piacra gyako­rolt hatását a jelen helyzetben megjó­solni még kísérletképpen sem lehet. Azt azonban valószínűnek tartja, hogy az államcsíny következményeként a piaci spekulációs tevékenység erősödik. Singapore-i szakköröknek az a véle­ményük, hogy az ottani piacon a bolí­viai eseményeknek közvetlen kihatá­suk nem lesz. A Bolíviából származó ónt kizárólag Angliában finomítják, a singapore-i piac csak Straits­onnal foglalkozik. Ha Anglia önellátásában fennakadás állna be, az kétségtelenül áremelkedést vonna maga után. De a dolgok jelen­legi állása mellett ennek bekövetkezte teljesen bizonytalan. (Reuter) NIKKEL, BIZMUT Tovább emelkedik a nikkel ára a londoni szabadpiacon: Long tonnán­ként 4900—5500 font sterling, minőség­től és szállítási feltételektől függően. Az előző ár 4800 és 5500 font sterling között mozgott. A vevők részéről to­vábbra is mutatkozik bizonyos ellen­állás, de az általános érdeklődés élénk. Pillanatnyilag a piacon csak korláto­zott mennyiségű szovjet anyag kap­ható, negyedik negyedévi szállításra. A bizmut szabadpiaci dollárára kó­ránként 6,30—6,45 dollár között van dif paritásban, az előző 6,25—6,45 dol­lárral szemben. Az ellátmány eléggé szűkös, s az érdeklődés, főleg az euró­pai kontinensről, továbbra is élénk. Az USA-ból — valószínűleg a belföldi ke­reslet növekedése miatt — kevesebbet kínálnak eladásra. (Reuter) A mezőgazdasági cikk IRAK IDEI DATOLYATERMÉSE Az idei iraki datolyatermést hivatalos körökben 370 000 metrikus tonnára be­csülik. Iraki megbízottak tárgyalásokat folytatnak a termés egy részének értéke­sítéséről a Kínai Népköztársasággal, s a jövő hó elején küldöttség utazik Indiá­ba, Ceylonba, Szomáliába és Dél-Jemen­­be. A napokban érkezett haza Bagdadba a küldöttség, mely datolyaeladásokról tárgyalt a Szovjetunióban, Lengyel­­országban, Csehszlovákiában és az NDK- ban. (Reuter) JAPÁN RIZSFELESLEGE Japán idei rizstermése új rekord: 14 167 000 tonna — közölte a tokiói földművelésügyi minisztérium. 1967 és 1968 után immár harmadízben ha­ladja meg a rizstermelés a 14 millió tonnát. Minthogy az évi belföldi fo­gyasztást 12 400 000 tonnára becsülik, a fölösleg idén 1 500 000 tonna lesz, s az előző években felhalmozódott fölösleggel együtt a készletek meg­haladják a 7 100 000 tonnát. (Kyodo) REKORDOT JAVÍT A TUNGOLAJ ÁRA Az amerikai ártámogatási szerv, a CCC 840 000 libra tángolajat bocsátott a piacra. A mennyiséget a belföldi fel­dolgozók és exportőrök a legmagasabb áron vásárolták meg, amelyet a CCC 1966 októbere óta, amikor megkezdte a tángolaj értékesítését, elért. Egy nagy vállalat libránként 18,40—18,52 centet fizetett, sob Mobile paritásban. A CCC legutóbb augusztus 28-án bocsátott ki tángolajat a piacra, akkor libránként 16 centet kapott. (Reuter) Ipari nyersanyagok A LONDONI VEGYSZERPIAC A vegyianyagok és rokontermékek ex­portjában továbbra is tartott irányzat érvényesül és az export értéke a múlt év azonos időszakával szemben a folyó év eddig eltelt részében érezhetően emelkedett. Semmiféle jel nem mutat arra, hogy a külföldi kereslet csökken­ne. Kielégítő ütemben folyik a festékek, cserzőanyagok, vegyületek, lágyítók és finomvegyszerek szállítása. A szabadságok okozta csökkenés után megélénkült a kereslet a legtöbb hazai nagyfelhasználó részéről, kielégítő mennyiségben vesznek át szódatermé­keket, magnézium-, és báriumsókat, és színesfémvegyületeket. A vegyes áruk között tartósan keresett cikk a vegytiszta glicerin, amelynek ára cnt-ként 5 ton­nás és ennél nagyobb tételekben 11 font sterlingre emelkedett. Kielégítő üzlet mutatkozik kátránypárlatokban is. HETI JELENTÉS A CALCUTTA­ SELLAKPIACRÓL A szeptember 29-én végződő héten a sellakpiac — külföldi érdeklődés hiá­nyában — eseménytelen volt, kevés felhozatallal. Az üzleti élet csak név­leges volt, s kisebb tételek cseréltek gazdát. A vidéki piacok tartottak, ke­vés üzletkötéssel. Szakmai körökben elterjedt az a hír, hogy a kormány emeli a lakk minimá­lis exportját, s ennek következtében a belföldi ára feljebb mentek. Bár hiva­talos közleményt még nem bocsátottak ki az exportárak emelkedéséről, keres­kedelmi körök tudni vélik, hogy a gépi gyártású lakk minimális exportára 10, a jó minőségű, kézi gyártású lakké 7, és a sellaké 12 százalékkal emelkedett. (Reuter) KUBAI-JAPÁN CUKORTÁRGYALÁSOK Szeptember 26-án kubai cukordele­gáció érkezett Tokióba, hogy az 1970 el­ső felében a Japánba történő kubai nyerscukor szállításról tárgyaljon. A ku­bai nagykövetség nem volt hajlandó az üzletről nyilatkozni, de japán importő­rök szerint a kubai delegációnak az a célja, hogy fedezze Japán egész nyers­­cukor-importszükségletét, azon a meny­­nyiségen felül, amit Japán ez idén már vásárolt. A két tárgyalófél egyike sem tett még konkrét javaslatot, de — tekintettel a cukor világpiaci árának állandó sül­lyedésére — valószínű, hogy a japánok alacsonyabb árakat ajánlanak majd, mint az év elején szállított tételeknél. Idei szállításra Kuba több mint 700 000 tonna nyerscukrot adott el Japánnak, a londoni napi ár alapján, melyhez hozzá­járult tonnánként 29 shilling felár. A japán vásárlók szerint az ország jövő évi szükséglete meghaladja a 2 200 000 tonnát, s az év első felében ebből a szükségletből mintegy 450 000 tonnát belföldi, illetve Okinawán ter­mett répacukorból fedeznek. Így az 1970 első felére lekötött tételek nem túlságo­san nagyok. A kubai küldöttséggel folytatott tár­gyalások után Japán tárgyalni óhajt Dél-Afrikával és Ausztráliával is. (Reuter) A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET közli a Magyar Kereskedelmi Kamara V., Rosenberg házaspár u. 17. sz. alatti épületéből véglegesen elköltözött. ÚJ CÍME: V., DOROTTYA UTCA 6. TELEFON: 180-830 A TEHERHAJÓZÁS PROBLÉMÁI A svéd hajótulajdonosok szövetsé­gének nemrégiben megtartott évi közgyűlésén Johnson, a szövetség el­nöke érdekes ellentétre hívta fel a figyelmet. Míg az egyre bővülő nem­zetközi kereskedelem mind nagyobb mértékben integrálódik, a nemzetközi tengeri áruszállításban ezzel ellenté­tes irányzat fejlődött ki és erősödik a bilaterizmus. Sok országban azt tartják ugyanis, hogy „a fejlődés megköveteli” a vízi­­úton szállított áruk legalább 50 szá­zalékának hazai hajón való szállítá­sát. Jonhson szerint az északi álla­mok vámuniójának, a NORDEK-nek megvalósulása az abban csoportosult államoknak a nemzetközi súlyát meg­növelné, és ezt fel lehetne használni arra, hogy a hajózásban a bilateriz­mus felé vezető irányzatot ellensú­lyozzák. Johnson elmondotta még, hogy a világ kereskedelmi flottája az elmúlt 18 hónap alatt 7 százalékkal nőtt meg és július végén 197 millió bruttó regiszter tonnát tett ki. A növekedés háromnegyed része tankhajókban és ömlesztett áruk szállítására gyártott hajókban mutatkozott. Annak bizonyítására, hogy Svéd­ország gazdaságában a hajózásnak milyen nagy jelentősége van, az elnök elmondotta, hogy a hajózás az ország fizetési mérlegéhez 1969-ben körül­belül 2 milliárd svéd koronával járul hozzá, ami az előző év eredményét — nettó értékben — hat százalékkal haladja meg. Az ország teljes export­­bevételének 14 százalékát a hajózás bruttó devizabevételei szolgáltatják. (SÍP) textíliák HETI JELENTÉS A BRADFORDI GYAPJÚSZALAGPIACRÓL Bradford, szeptember 30. — A brad­­fordi gyapjúszalagpiacon a jegyzések általában változatlanok, de egyikét sza­lagkészítő e héten is alacsonyabb árakat jegyzett, s a piac nem nevezhető szi­lárdnak. Az árváltoztatások különösen a merinó-gyapjúból készített szalagokra vonakoznak, a gyengébb minőségű ke­­reszezésest változtlani áron jegyzik. En­nél a fajtánál az új-zélandi értékesítési év megindulásának első árveréseire vár­nak. (Reuter) A KÖZÖS PIAC LEN- ÉS KENDERPOLITIKÁJA Az EGK brüsszeli bizottsága elfo­gadta azt a javaslatot, hogy a Hatok közös szervezetet állítsanak fel a len és a kender termelésének és piacának szabályozására. A bizottság javasolta, hogy az egyes kormányok helyett központilag nyújtsanak támogatást e két növényfajta termesztőinek és tegyék lehetővé a tárolás közösségi finanszírozását is. A javaslat értelmében továbbra is korlátlanul engedélyezték a len- és kenderszál importját külső országok­ból. (Reuter) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Új mezőgazdasági ártörvény Finnországban A mezőgazdaság jövedelmi színvona­lát már húsz éve speciális mezőgazda­sági ártörvénnyel szabályozza a kor­mányzat Finnországban. A törvény eddig csak keveset változott. A me­zőgazdasági törvényhozás különleges kalkulációt tett szükségessé, amely alapul szolgált a legfontosabb mező­­gazdasági termékek termelői árának, és a kis farmok, valamint az ország egyes területi egységei számára nyúj­tandó támogatás összegének megha­tározásához. A törvény célja, hogy biztosítsa a mezőgazdasági népes­ség jövedelmeinek olyan emelke­dését, hogy az lépést tudjon tartani a lakosság más csoportjainak, min­denekelőtt a bérből és fizetésiből élők­nek jövedelmeivel. Az 1968 tavaszán megkezdet stabi­lizációs folyamat jegyében az 1967— 68-as és 1968—69-es mezőgazdasági évre vonatkozóan lényeges változtatá­sok történtek a mezőgazdasági ár­törvény előírásaiban. A mezőgazdasági stabilizáció céljaival összhangban a tej, marhahús, sertéshús és tojás irány­árát 1968. június 1-től 2 százalékkal és 1969. január 1-től újabb 2 száza­lékkal felemelték. Ennek megfelelően 1968. szeptember 1-vel a rozs és búza termelői ára is 2 százalékkal emelke­dett. Az új mezőgazdasági ártörvényt és az ehhez csatlakozó, a tejre és búzá­ra kivetendő értékesítési adóval kap­csolatos törvényt a finn parlament 1969 júniusában hagyta jóvá. Az ártörvény három évig érvényes,­ azaz az 1970—71-es, 1971—72-es és 1972—73-as mezőgazdasági évre. A mezőgazdasági-pénzügyi év kezdő idő­pontjának a korábbi gyakorlattól el­térő meghatározásával a mezőgazda­­sági termények irányárai 1970 már­ciusáig változatlanok maradnak. Ekkor határozzák majd meg az új árakat. A törvény kimondja, hogy a tej, marha- és sertéshús, tojás, rozs és búza termelői árát évenként olyan mértékben kell változtatni, ami kom­penzálja a mezőgazdasági szektor ter­melési költségeinek emelkedését. Az új törvény a kormány és a Me­zőgazdasági Termelők Központi Szö­vetsége közötti tárgyalásokat ír elő annak megállapítása céljából, hogy milyen mértékben növelendők éven­ként a mezőgazdasági termékek árai az egyes ágazatokban tapasztalható jövedelmi szintek növekedési rátájá­nak nivellálása érdekében. Itt figye­lembe veszik természetesen a mező­­gazdasági termelékenység növekedé­sének ütemét is, hiszen ez is növeli a mezőgazdaság jövedelmeit. Nem változtak lényegesen a kis farmoknak és a gyengébben fejlett területeknek nyújtott állami támoga­tás meghatározásának alapelvei. A szubvenció összegét a mezőgazdasági irányárak színvonalának megfelelően növelik. Az elmúlt két évben Finnországban meglehetősen romlottak a mezőgazda­­sági termékek értékesítésének lehető­ségei. Ennek következtében idén intéz­kedéseket hoztak egyes termékek vetés­­területének csökkentése érdekében. Az új mezőgazdasági ártörvény is tartal­maz olyan előírásokat, amelyek e ten­dencia folytatására ösztönöznek. Az értékesítési adó bevezetésére vo­natkozó törvény ezt a speciális adót a tejnek és a búzának kereskedelmi forgalomba kerülő volumenére rója ki, amennyiben ez egy bizonyos meghatá­rozott szintet túllép. Például a tej ese­tében az a mennyiség, amely az érté­kesítési adó fizetése nélkül megjelen­het a piacon, 1970—71-ben 40 ezer tonnával kisebb lesz, mint 1968-ban. Az 1971—72-es mezőgazdasági év­ben az adó fizetése nélkül értékesít­hető volumen tejből 100 ezer tonna, 1972—73-ban 170 ezer tonna. Az adó összege az irányár 0,3 százaléka. Búza esetében az adó 3 penny/kg, és akkor fizetendő, ha az évi eladott mennyi­ség meghaladja a 280 ezer tonnát. A limiteket a megművelt területek­nek, illetve az állatok számának három év figyelembevételével megálla­pított átlaga és az ugyancsak átlagos terméshozamok alapján határozzák meg. Ezenfelül az ártörvény előírja, hogy a mezőgazdasági szektor búza, tej, sertéshús és tojás eladásakor, az 1968-as termést meghaladó mennyiség értéke­sítése esetén, a növekmény termelői árösszegének csak 50 százaléka erejéig részesedhet. Ez az elv, az értékesítési adóval kombinálva, elégségesnek lát­szik ahhoz, hogy a finn mezőgazdasági termelés volumenét a hazai szükség­let fedezésére korlátozza. Finnországban jelenleg jelentős vaj­felesleg mutatkozik a piacon. Ennek csökkentése érdekében a parlament a fenti törvény jóváhagyásával együtt szentesített egy másik kormányrende­letet is, amely a vajfogyasztást ösz­tönzi oly módon, hogy a tejtermelő farmerek a vajat a szokásánál olcsób­ban vásárolhatják. Ennek pénzügyi fedezetét ugyanezek a farmerek te­remtik elő, mégpedig azzal, hogy a tejfeldolgozó üzemeknek eladott tej után speciális értékesítési adót fizet­nek. A finn kormány ezzel a rende­lettel a vajfogyasztás évi 4000 tonnás növekedését véli elérni. Fentiek érdekes példát szolgáltatnak arra, hogy milyen beavatkozással pró­bálja a tőkés állam szabályozni a me­zőgazdasági termelés volumenét ott, ahol túltermelés veszélye fenyeget és emellett az ország a felesleget — a mezőgazdasági termelés nemzetközi­leg versenyképtelen volta miatt — export útján sem tudja levezetni. A viszonylag radikális intézkedéseket végső soron az tette szükségessé, hogy­­a megnövekedett kínálat olyan szintre nyomta le a finn mező­­gazdaság termelői árait, amely már nem biztosította a mezőgazdasági népesség jövedelmének növekedését, sőt egyes területeken a megnöveke­dett­­ ráfordítások következtében a jövedelmek csökkenését idézte elő. Olah­ Zoltán * Az Egyesült Államok idei olajosmagtermése Az Egyesült Államok földművelés­­ügyi minisztériuma közzétette leg­újabb becslését az egyes olajosmag­vak terméséről, s a piac ellátottságá­ról. Lenmagból a folyó értékesítési év­ben 45 millió bushel áll rendelkezésre, egyharmadal több, mint egy évvel, korábban. Az idei termés messze meg­haladja a belföldi keresletet és az exportlehetőségeket. Szójababból a szeptember 1-én kez­dődő 1969—1970-es értékesítési évben 1 377 000 000 bushel kerül piacra, 10 százalékkal több, mint tavaly. A na­gyobb kínálat és a remélhető olcsóbb árak következtében a belföldi felhasz­nálás — idén először — elérheti az 1 milliárd bushelt. Tungolajból — a hurrikán okozta nagy pusztítás miatt — csak mintegy 5 millió librára lehet számítani. Az elmúlt néhány évben az USA évi tungolajtermelése 25 millió libra körül mozgott. Gyapotmagolajból a folyó értékesí­tési évben 1900 millió libra áll ren­delkezésre az 1968—1969. évi 1600 millió librával szemben. Minthogy az idei gyapotmagtermés csak alig vala­mivel nagyobb a tavalyinál, a megnö­vekedett ellátmány a lényegesen na­gyobb — 440 millió librás — áldozat következménye. Tavaly a belföldi fo­gyasztás 1 milliárd librára esett visz­­sza. (Reuter) AMERIKAI VÉLEMÉNY A CUKORPIACRÓL A Nemzetközi Cukorszervezet (ISO) elnöke annak a véleményének adott ki­fejezést, hogy az Egyesült Államok az­zal támogatná legjobban a cukor­keres­kedelmet, ha a nemzetközi egyezmény­hez csatlakozna. Ezzel más országokat is rávenne a csatlakozásra, és a szük­séges reformok keresztülvitelével bizto­sítani lehetne, hogy a fejlődő országok könnyebben hozzáférhetnének a fejlett országok piacaihoz és ott kielégítő ára­kat érhetnének el. Az elnök szerint egyes megfigyelők a jelenlegi cukoregyezményt teljesen ha­tástalannak tartják, amit a jelenlegi ár­szint bizonyít a legjobban, és elismerte, hogy az exportáló országok kvótáinak a leszállítása a gazdasági év végén rend­kívüli nehézségekbe ütközik, akárho­gyan is intézkedik az egyezmény. Mozgalom indult meg annak érdeké­ben, hogy az USA importpolitikáját alapvetően megváltoztassák. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy az USA, Anglia és a Szovjetunió más or­szágok cukorimportját szubvencionál­ják. Az átlagos exportbevételek elégte­lenek, és ennek következményeként a termelés az eddigi többlet elérése he­lyett elmaradt a fogyasztás igényeitől. Az elnök szerint az egész világra ki­terjedő komoly cukorhiány keletkezhet, ha Kuba a jövő évben nem termel 10 millió tonnát. Ha az összes importőr ország, külö­nösképpen az említett három nagy fo­gyasztó a szabadpiacon kívánná szük­ségleteit beszerezni, és így az importot olcsóbbá tenni, ez az eddiginél is na­gyobb bizonytalanságot idézne elő, és arra vezetne, hogy a legtöbb termelő ország a belföldi szükséglet fedezésére szorítkozna. (Reuter) A mezőgazdasági cikkek világkereskedelme Rómában megnyílt a FAO nyers­anyagokkal foglalkozó bizotságának 44. ülésszaka. A harmincnégy országot kép­viselő bizottság ülésszakának kezdetén Welles, a FAO alelnöke, elmondta, hogy bár a világ kereskedelme tavaly igen je­lentős mértékben megnőtt, a mezőgazda­­sági cikkek kereskedelme egyáltalán nem emelkedett. Annak ellenére, hogy a legtöbb iparilag fejlett országban 1968-ban és 1969-ben is folytatódott az 1967 második felében megindult fellen­dülési folyamat, a mezőgazdasági keres­kedelem valószínűleg idén sem javul szám­ottevően. A legtöbb mezőgazdasági világpiacra — beleértve a búza, a rizs, a kávé és a tea piacát — a túlzott fölösleg nyomta rá bélyegét. (Reuter)

Next