Világgazdaság, 1969. október (1. évfolyam, 185-207. szám)
1969-10-01 / 185. szám
n. 1969. OKTÓBER 1. fémek A LONDONI FÉMTŐZSDE A rézpiacon nyitáskor az árak nem változtak, később a spekulációs célból történt eladások lejjebb nyomták a jegyzéseket. A kínálat egy részét a fedezővásárlások vették fel. Az ónpiac irányzata tartott. Ebben a penangi szilárdság és a közeli ellátmány szűkössége játszik szerepet. Az ólompiacon folytatódott az előző napi lanyhulás, az azonnali ár 17 shilling 6 pennyvel, a határidős jegyzés l*/s fonttal ment lejjebb. A fogyasztók nem tanúsítottak érdeklődést a kínálat iránt. A forgalom jelentős részét prolongációs ügyletek alkották. Az ezüstárak a magasabb amerikai határidős jegyzések hatására kezdetben emelkedtek, de később a nyereségrealizáló eladások miatt csökkentek a jegyzések. Végeredményben az árak ll/2— 214 pennyvel mentek feljebb. A délutáni ülésen megfordult a rézpiac irányzata. Az El Teniente-sztrájk híre és a délelőtti eladási kényszer hiánya alátámasztotta a piacot. Az esti zárásig az azonnali jegyzés 20 fonttal, a határidős 2 fonttal szökött fel. Az utópiacon folytatódott a szilárdulás. Az önárak mérsékelt adásvételi tevékenység mellett gyakorlatilag változatlanok maradtak. Az ólompiacon a határidős pozícióban lebonyolított vásárlások megszilárdították az irányzatot, az áremelkedés középértéke elérte az 5 shillinget. A horganypiac elhanyagolt maradt, de az ólom és a réz irányzatának hatására az árak 10 shillinggel emelkedtek. Az ezüstpiac irányzata alapjában véve tartott volt, a nyereségrealizáló eladásokat a piac jól felvette. Az utópiacon lanyhult az irányzat, az árak 11//, pennyvel süllyedtek a hivatalos zárórák alá. (Reuter) AZ AMERIKAI ACÉLPIAC Az infláció elleni megszorító intézkedések a közeljövőben kezdik éreztetni hatásukat az acéliparban és annak kapcsolt részeiben — írja az Iron Age fémipari szaklap e heti acélpiaci kommentárja. Az acélipari tevékenység elég élénk, de nem annyira „lázas”, mint az év első felében, és növekszik a bizonytalanság az üzleti élet jövőjét illetően. Az erős versengés miatt újból elhalasztották az ónozott lemezek árának emelését, ezúttal december 1-ről február 1-re. A nagy acélgyárak pittsburghi központjában kimutatták, hogy az elmúlt három hónap alatt a havi acélkiszállítás 7,6 és 7,7 millió tonna között volt, ami majdnem csúcseredménynek számít. Továbbra is jó kereslet mutatkozik félkész gyártmányok, rudak, melegen és hidegen hengerelt finomlemezek iránt. A szeptember 27-én végződő héten az Egyesült Államokban 2 730 000 tonna nyersacélt öntöttek, 1,6 százalékkal többet az előző heti 2 688 000 tonnánál — jelenti az Amerikai Vas- és Acélintézet. Az év elejétől szeptember 17-ig a nyersacélból 103 908 000 tonnát ért el, 3,1 százalékkal többet a múlt év azonos időszakában gyártott 100 767 000 tonnánál. Az acélipar indexe — az 1957—1959-es évek átlagához viszonyítva — 146,5 pontra emelkedett az előző heti 144,7 pontról. (Reuter) A BOLÍVIAI ESEMÉNYEK ÉS AZ ÓNPIAC Malaysia ónbányászatának illetékesei nem voltak hajlandók nyilatkozni arról, hogy a Bolíviában lezajlott államcsíny — amelynek révén Ówandó tábornok került az elnöki székbe —, milyen hatással lehet a nemzetközi ónpiacra. A maláj államok bányászati kamarájának elnöke úgy foglalt állást, hogy ennek az eseménynek a piacra gyakorolt hatását a jelen helyzetben megjósolni még kísérletképpen sem lehet. Azt azonban valószínűnek tartja, hogy az államcsíny következményeként a piaci spekulációs tevékenység erősödik. Singapore-i szakköröknek az a véleményük, hogy az ottani piacon a bolíviai eseményeknek közvetlen kihatásuk nem lesz. A Bolíviából származó ónt kizárólag Angliában finomítják, a singapore-i piac csak Straitsonnal foglalkozik. Ha Anglia önellátásában fennakadás állna be, az kétségtelenül áremelkedést vonna maga után. De a dolgok jelenlegi állása mellett ennek bekövetkezte teljesen bizonytalan. (Reuter) NIKKEL, BIZMUT Tovább emelkedik a nikkel ára a londoni szabadpiacon: Long tonnánként 4900—5500 font sterling, minőségtől és szállítási feltételektől függően. Az előző ár 4800 és 5500 font sterling között mozgott. A vevők részéről továbbra is mutatkozik bizonyos ellenállás, de az általános érdeklődés élénk. Pillanatnyilag a piacon csak korlátozott mennyiségű szovjet anyag kapható, negyedik negyedévi szállításra. A bizmut szabadpiaci dollárára kóránként 6,30—6,45 dollár között van dif paritásban, az előző 6,25—6,45 dollárral szemben. Az ellátmány eléggé szűkös, s az érdeklődés, főleg az európai kontinensről, továbbra is élénk. Az USA-ból — valószínűleg a belföldi kereslet növekedése miatt — kevesebbet kínálnak eladásra. (Reuter) A mezőgazdasági cikk IRAK IDEI DATOLYATERMÉSE Az idei iraki datolyatermést hivatalos körökben 370 000 metrikus tonnára becsülik. Iraki megbízottak tárgyalásokat folytatnak a termés egy részének értékesítéséről a Kínai Népköztársasággal, s a jövő hó elején küldöttség utazik Indiába, Ceylonba, Szomáliába és Dél-Jemenbe. A napokban érkezett haza Bagdadba a küldöttség, mely datolyaeladásokról tárgyalt a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és az NDK- ban. (Reuter) JAPÁN RIZSFELESLEGE Japán idei rizstermése új rekord: 14 167 000 tonna — közölte a tokiói földművelésügyi minisztérium. 1967 és 1968 után immár harmadízben haladja meg a rizstermelés a 14 millió tonnát. Minthogy az évi belföldi fogyasztást 12 400 000 tonnára becsülik, a fölösleg idén 1 500 000 tonna lesz, s az előző években felhalmozódott fölösleggel együtt a készletek meghaladják a 7 100 000 tonnát. (Kyodo) REKORDOT JAVÍT A TUNGOLAJ ÁRA Az amerikai ártámogatási szerv, a CCC 840 000 libra tángolajat bocsátott a piacra. A mennyiséget a belföldi feldolgozók és exportőrök a legmagasabb áron vásárolták meg, amelyet a CCC 1966 októbere óta, amikor megkezdte a tángolaj értékesítését, elért. Egy nagy vállalat libránként 18,40—18,52 centet fizetett, sob Mobile paritásban. A CCC legutóbb augusztus 28-án bocsátott ki tángolajat a piacra, akkor libránként 16 centet kapott. (Reuter) Ipari nyersanyagok A LONDONI VEGYSZERPIAC A vegyianyagok és rokontermékek exportjában továbbra is tartott irányzat érvényesül és az export értéke a múlt év azonos időszakával szemben a folyó év eddig eltelt részében érezhetően emelkedett. Semmiféle jel nem mutat arra, hogy a külföldi kereslet csökkenne. Kielégítő ütemben folyik a festékek, cserzőanyagok, vegyületek, lágyítók és finomvegyszerek szállítása. A szabadságok okozta csökkenés után megélénkült a kereslet a legtöbb hazai nagyfelhasználó részéről, kielégítő mennyiségben vesznek át szódatermékeket, magnézium-, és báriumsókat, és színesfémvegyületeket. A vegyes áruk között tartósan keresett cikk a vegytiszta glicerin, amelynek ára cnt-ként 5 tonnás és ennél nagyobb tételekben 11 font sterlingre emelkedett. Kielégítő üzlet mutatkozik kátránypárlatokban is. HETI JELENTÉS A CALCUTTA SELLAKPIACRÓL A szeptember 29-én végződő héten a sellakpiac — külföldi érdeklődés hiányában — eseménytelen volt, kevés felhozatallal. Az üzleti élet csak névleges volt, s kisebb tételek cseréltek gazdát. A vidéki piacok tartottak, kevés üzletkötéssel. Szakmai körökben elterjedt az a hír, hogy a kormány emeli a lakk minimális exportját, s ennek következtében a belföldi ára feljebb mentek. Bár hivatalos közleményt még nem bocsátottak ki az exportárak emelkedéséről, kereskedelmi körök tudni vélik, hogy a gépi gyártású lakk minimális exportára 10, a jó minőségű, kézi gyártású lakké 7, és a sellaké 12 százalékkal emelkedett. (Reuter) KUBAI-JAPÁN CUKORTÁRGYALÁSOK Szeptember 26-án kubai cukordelegáció érkezett Tokióba, hogy az 1970 első felében a Japánba történő kubai nyerscukor szállításról tárgyaljon. A kubai nagykövetség nem volt hajlandó az üzletről nyilatkozni, de japán importőrök szerint a kubai delegációnak az a célja, hogy fedezze Japán egész nyerscukor-importszükségletét, azon a menynyiségen felül, amit Japán ez idén már vásárolt. A két tárgyalófél egyike sem tett még konkrét javaslatot, de — tekintettel a cukor világpiaci árának állandó süllyedésére — valószínű, hogy a japánok alacsonyabb árakat ajánlanak majd, mint az év elején szállított tételeknél. Idei szállításra Kuba több mint 700 000 tonna nyerscukrot adott el Japánnak, a londoni napi ár alapján, melyhez hozzájárult tonnánként 29 shilling felár. A japán vásárlók szerint az ország jövő évi szükséglete meghaladja a 2 200 000 tonnát, s az év első felében ebből a szükségletből mintegy 450 000 tonnát belföldi, illetve Okinawán termett répacukorból fedeznek. Így az 1970 első felére lekötött tételek nem túlságosan nagyok. A kubai küldöttséggel folytatott tárgyalások után Japán tárgyalni óhajt Dél-Afrikával és Ausztráliával is. (Reuter) A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET közli a Magyar Kereskedelmi Kamara V., Rosenberg házaspár u. 17. sz. alatti épületéből véglegesen elköltözött. ÚJ CÍME: V., DOROTTYA UTCA 6. TELEFON: 180-830 A TEHERHAJÓZÁS PROBLÉMÁI A svéd hajótulajdonosok szövetségének nemrégiben megtartott évi közgyűlésén Johnson, a szövetség elnöke érdekes ellentétre hívta fel a figyelmet. Míg az egyre bővülő nemzetközi kereskedelem mind nagyobb mértékben integrálódik, a nemzetközi tengeri áruszállításban ezzel ellentétes irányzat fejlődött ki és erősödik a bilaterizmus. Sok országban azt tartják ugyanis, hogy „a fejlődés megköveteli” a víziúton szállított áruk legalább 50 százalékának hazai hajón való szállítását. Jonhson szerint az északi államok vámuniójának, a NORDEK-nek megvalósulása az abban csoportosult államoknak a nemzetközi súlyát megnövelné, és ezt fel lehetne használni arra, hogy a hajózásban a bilaterizmus felé vezető irányzatot ellensúlyozzák. Johnson elmondotta még, hogy a világ kereskedelmi flottája az elmúlt 18 hónap alatt 7 százalékkal nőtt meg és július végén 197 millió bruttó regiszter tonnát tett ki. A növekedés háromnegyed része tankhajókban és ömlesztett áruk szállítására gyártott hajókban mutatkozott. Annak bizonyítására, hogy Svédország gazdaságában a hajózásnak milyen nagy jelentősége van, az elnök elmondotta, hogy a hajózás az ország fizetési mérlegéhez 1969-ben körülbelül 2 milliárd svéd koronával járul hozzá, ami az előző év eredményét — nettó értékben — hat százalékkal haladja meg. Az ország teljes exportbevételének 14 százalékát a hajózás bruttó devizabevételei szolgáltatják. (SÍP) textíliák HETI JELENTÉS A BRADFORDI GYAPJÚSZALAGPIACRÓL Bradford, szeptember 30. — A bradfordi gyapjúszalagpiacon a jegyzések általában változatlanok, de egyikét szalagkészítő e héten is alacsonyabb árakat jegyzett, s a piac nem nevezhető szilárdnak. Az árváltoztatások különösen a merinó-gyapjúból készített szalagokra vonakoznak, a gyengébb minőségű kereszezésest változtlani áron jegyzik. Ennél a fajtánál az új-zélandi értékesítési év megindulásának első árveréseire várnak. (Reuter) A KÖZÖS PIAC LEN- ÉS KENDERPOLITIKÁJA Az EGK brüsszeli bizottsága elfogadta azt a javaslatot, hogy a Hatok közös szervezetet állítsanak fel a len és a kender termelésének és piacának szabályozására. A bizottság javasolta, hogy az egyes kormányok helyett központilag nyújtsanak támogatást e két növényfajta termesztőinek és tegyék lehetővé a tárolás közösségi finanszírozását is. A javaslat értelmében továbbra is korlátlanul engedélyezték a len- és kenderszál importját külső országokból. (Reuter) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Új mezőgazdasági ártörvény Finnországban A mezőgazdaság jövedelmi színvonalát már húsz éve speciális mezőgazdasági ártörvénnyel szabályozza a kormányzat Finnországban. A törvény eddig csak keveset változott. A mezőgazdasági törvényhozás különleges kalkulációt tett szükségessé, amely alapul szolgált a legfontosabb mezőgazdasági termékek termelői árának, és a kis farmok, valamint az ország egyes területi egységei számára nyújtandó támogatás összegének meghatározásához. A törvény célja, hogy biztosítsa a mezőgazdasági népesség jövedelmeinek olyan emelkedését, hogy az lépést tudjon tartani a lakosság más csoportjainak, mindenekelőtt a bérből és fizetésiből élőknek jövedelmeivel. Az 1968 tavaszán megkezdet stabilizációs folyamat jegyében az 1967— 68-as és 1968—69-es mezőgazdasági évre vonatkozóan lényeges változtatások történtek a mezőgazdasági ártörvény előírásaiban. A mezőgazdasági stabilizáció céljaival összhangban a tej, marhahús, sertéshús és tojás irányárát 1968. június 1-től 2 százalékkal és 1969. január 1-től újabb 2 százalékkal felemelték. Ennek megfelelően 1968. szeptember 1-vel a rozs és búza termelői ára is 2 százalékkal emelkedett. Az új mezőgazdasági ártörvényt és az ehhez csatlakozó, a tejre és búzára kivetendő értékesítési adóval kapcsolatos törvényt a finn parlament 1969 júniusában hagyta jóvá. Az ártörvény három évig érvényes, azaz az 1970—71-es, 1971—72-es és 1972—73-as mezőgazdasági évre. A mezőgazdasági-pénzügyi év kezdő időpontjának a korábbi gyakorlattól eltérő meghatározásával a mezőgazdasági termények irányárai 1970 márciusáig változatlanok maradnak. Ekkor határozzák majd meg az új árakat. A törvény kimondja, hogy a tej, marha- és sertéshús, tojás, rozs és búza termelői árát évenként olyan mértékben kell változtatni, ami kompenzálja a mezőgazdasági szektor termelési költségeinek emelkedését. Az új törvény a kormány és a Mezőgazdasági Termelők Központi Szövetsége közötti tárgyalásokat ír elő annak megállapítása céljából, hogy milyen mértékben növelendők évenként a mezőgazdasági termékek árai az egyes ágazatokban tapasztalható jövedelmi szintek növekedési rátájának nivellálása érdekében. Itt figyelembe veszik természetesen a mezőgazdasági termelékenység növekedésének ütemét is, hiszen ez is növeli a mezőgazdaság jövedelmeit. Nem változtak lényegesen a kis farmoknak és a gyengébben fejlett területeknek nyújtott állami támogatás meghatározásának alapelvei. A szubvenció összegét a mezőgazdasági irányárak színvonalának megfelelően növelik. Az elmúlt két évben Finnországban meglehetősen romlottak a mezőgazdasági termékek értékesítésének lehetőségei. Ennek következtében idén intézkedéseket hoztak egyes termékek vetésterületének csökkentése érdekében. Az új mezőgazdasági ártörvény is tartalmaz olyan előírásokat, amelyek e tendencia folytatására ösztönöznek. Az értékesítési adó bevezetésére vonatkozó törvény ezt a speciális adót a tejnek és a búzának kereskedelmi forgalomba kerülő volumenére rója ki, amennyiben ez egy bizonyos meghatározott szintet túllép. Például a tej esetében az a mennyiség, amely az értékesítési adó fizetése nélkül megjelenhet a piacon, 1970—71-ben 40 ezer tonnával kisebb lesz, mint 1968-ban. Az 1971—72-es mezőgazdasági évben az adó fizetése nélkül értékesíthető volumen tejből 100 ezer tonna, 1972—73-ban 170 ezer tonna. Az adó összege az irányár 0,3 százaléka. Búza esetében az adó 3 penny/kg, és akkor fizetendő, ha az évi eladott mennyiség meghaladja a 280 ezer tonnát. A limiteket a megművelt területeknek, illetve az állatok számának három év figyelembevételével megállapított átlaga és az ugyancsak átlagos terméshozamok alapján határozzák meg. Ezenfelül az ártörvény előírja, hogy a mezőgazdasági szektor búza, tej, sertéshús és tojás eladásakor, az 1968-as termést meghaladó mennyiség értékesítése esetén, a növekmény termelői árösszegének csak 50 százaléka erejéig részesedhet. Ez az elv, az értékesítési adóval kombinálva, elégségesnek látszik ahhoz, hogy a finn mezőgazdasági termelés volumenét a hazai szükséglet fedezésére korlátozza. Finnországban jelenleg jelentős vajfelesleg mutatkozik a piacon. Ennek csökkentése érdekében a parlament a fenti törvény jóváhagyásával együtt szentesített egy másik kormányrendeletet is, amely a vajfogyasztást ösztönzi oly módon, hogy a tejtermelő farmerek a vajat a szokásánál olcsóbban vásárolhatják. Ennek pénzügyi fedezetét ugyanezek a farmerek teremtik elő, mégpedig azzal, hogy a tejfeldolgozó üzemeknek eladott tej után speciális értékesítési adót fizetnek. A finn kormány ezzel a rendelettel a vajfogyasztás évi 4000 tonnás növekedését véli elérni. Fentiek érdekes példát szolgáltatnak arra, hogy milyen beavatkozással próbálja a tőkés állam szabályozni a mezőgazdasági termelés volumenét ott, ahol túltermelés veszélye fenyeget és emellett az ország a felesleget — a mezőgazdasági termelés nemzetközileg versenyképtelen volta miatt — export útján sem tudja levezetni. A viszonylag radikális intézkedéseket végső soron az tette szükségessé, hogya megnövekedett kínálat olyan szintre nyomta le a finn mezőgazdaság termelői árait, amely már nem biztosította a mezőgazdasági népesség jövedelmének növekedését, sőt egyes területeken a megnövekedett ráfordítások következtében a jövedelmek csökkenését idézte elő. Olah Zoltán * Az Egyesült Államok idei olajosmagtermése Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériuma közzétette legújabb becslését az egyes olajosmagvak terméséről, s a piac ellátottságáról. Lenmagból a folyó értékesítési évben 45 millió bushel áll rendelkezésre, egyharmadal több, mint egy évvel, korábban. Az idei termés messze meghaladja a belföldi keresletet és az exportlehetőségeket. Szójababból a szeptember 1-én kezdődő 1969—1970-es értékesítési évben 1 377 000 000 bushel kerül piacra, 10 százalékkal több, mint tavaly. A nagyobb kínálat és a remélhető olcsóbb árak következtében a belföldi felhasználás — idén először — elérheti az 1 milliárd bushelt. Tungolajból — a hurrikán okozta nagy pusztítás miatt — csak mintegy 5 millió librára lehet számítani. Az elmúlt néhány évben az USA évi tungolajtermelése 25 millió libra körül mozgott. Gyapotmagolajból a folyó értékesítési évben 1900 millió libra áll rendelkezésre az 1968—1969. évi 1600 millió librával szemben. Minthogy az idei gyapotmagtermés csak alig valamivel nagyobb a tavalyinál, a megnövekedett ellátmány a lényegesen nagyobb — 440 millió librás — áldozat következménye. Tavaly a belföldi fogyasztás 1 milliárd librára esett viszsza. (Reuter) AMERIKAI VÉLEMÉNY A CUKORPIACRÓL A Nemzetközi Cukorszervezet (ISO) elnöke annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok azzal támogatná legjobban a cukorkereskedelmet, ha a nemzetközi egyezményhez csatlakozna. Ezzel más országokat is rávenne a csatlakozásra, és a szükséges reformok keresztülvitelével biztosítani lehetne, hogy a fejlődő országok könnyebben hozzáférhetnének a fejlett országok piacaihoz és ott kielégítő árakat érhetnének el. Az elnök szerint egyes megfigyelők a jelenlegi cukoregyezményt teljesen hatástalannak tartják, amit a jelenlegi árszint bizonyít a legjobban, és elismerte, hogy az exportáló országok kvótáinak a leszállítása a gazdasági év végén rendkívüli nehézségekbe ütközik, akárhogyan is intézkedik az egyezmény. Mozgalom indult meg annak érdekében, hogy az USA importpolitikáját alapvetően megváltoztassák. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy az USA, Anglia és a Szovjetunió más országok cukorimportját szubvencionálják. Az átlagos exportbevételek elégtelenek, és ennek következményeként a termelés az eddigi többlet elérése helyett elmaradt a fogyasztás igényeitől. Az elnök szerint az egész világra kiterjedő komoly cukorhiány keletkezhet, ha Kuba a jövő évben nem termel 10 millió tonnát. Ha az összes importőr ország, különösképpen az említett három nagy fogyasztó a szabadpiacon kívánná szükségleteit beszerezni, és így az importot olcsóbbá tenni, ez az eddiginél is nagyobb bizonytalanságot idézne elő, és arra vezetne, hogy a legtöbb termelő ország a belföldi szükséglet fedezésére szorítkozna. (Reuter) A mezőgazdasági cikkek világkereskedelme Rómában megnyílt a FAO nyersanyagokkal foglalkozó bizotságának 44. ülésszaka. A harmincnégy országot képviselő bizottság ülésszakának kezdetén Welles, a FAO alelnöke, elmondta, hogy bár a világ kereskedelme tavaly igen jelentős mértékben megnőtt, a mezőgazdasági cikkek kereskedelme egyáltalán nem emelkedett. Annak ellenére, hogy a legtöbb iparilag fejlett országban 1968-ban és 1969-ben is folytatódott az 1967 második felében megindult fellendülési folyamat, a mezőgazdasági kereskedelem valószínűleg idén sem javul számottevően. A legtöbb mezőgazdasági világpiacra — beleértve a búza, a rizs, a kávé és a tea piacát — a túlzott fölösleg nyomta rá bélyegét. (Reuter)