Világgazdaság, 1969. november (1. évfolyam, 208-226. szám)

1969-11-19 / 218. szám

LAGGAZDASÁG 1969. NOVEMBER 19., SZERDA I. ÉVFOLYAM 218. SZÁM Aggodalmak az amerikai gazdaság jövője miatt Nyugat-európai gazdasági vezetők legutóbbi nyilatkozataikban aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az amerikai gazdaságban mutatkozó kedvezezőtlen jelen­ségek esetleg veszélyeztetethetik Nyugat-Európa gazdasági stabilitását is. De az Egyesült Államokban is nyugtalanságot keltenek a fizetési mérleg jelenetős defi­citjéről és az amerikai külkereskedelem viszonylag gyenge eredményeiről szóló jelentések. Az amerikai ipar versenyképességének védelmére Nixon elnök most nagyobb hatáskört kért a kongresszustól. Az olasz jegybank elnöke, G. Carli nyilatkozatában hangoztatta, nem sok jóval biztatnak az USA-ban bevezetett hagyományos restrikciós intézkedések, a pénzügyi és adóügyi megszorítások. Szerinte az amerikai inflációval csakis az ár- és bérbefagyasztás politikájának segítségével lehet hatékonyan megküz­deni. A bankelnök figyelmeztetett arra, hogy súlyos helyzetbe kerülhet az ame­rikai fizetési mérleg, ha most a nyugat­európai pénzügyi helyzet normalizáló­dásával Európába menekítik a rövid lejáratú tőkéket. Ez azonban nemcsak a dollárt sodorhatja nehéz helyzetbe, de az egész nemzetközi pénzügyi rendszert is. A különböző bankközi megállapodá­sok nem segítenek az egyensúly helyre­­állításában — mondotta Carli —, ezért új megoldásokat kell találni. Ki lehetne alakítani a dollár és a nyugat-európai valuták közötti rugalmas árfolyamot, esetleg szét kellene választani a „keres­kedelmi" és a pénzügyi dollárt. A francia pénzügyminiszter ugyan­csak az amerikai fizetési mérleg hely­zetével foglalkozott. A legújabb fejle­mények ismét bebizonyítják majd, hogy az amerikai deficit tartósságának mi­lyen jelentősége van a nemzetközi pénzügyi egyensúly, szempontjából; a mérleg további romlása újabb megráz­kódtatások forrása lesz. A miniszter kitért, az Eurodollár-piac és az amerikai gazdaság viszonyára is és hangsúlyozta, e piac az amerikai hitelpolitika irányí­tásától függően változik, szinte az ame­rikai pénz- és devizapiacok „mellék­­termékévé” vált. A washingtoni kereskedelemügyi mi­nisztérium mintha csak igazolni akarta volna a két nyugat-európai gazdasági vezető kijelentéseit, legújabb közlemé­nyében bejelentette, hogy ez év har­madik negyedében a fizetési mérleg több mint 2,5 milliárd dolláros deficit­tel zárult. A minisztérium megállapítja, hogy bár a passzívum az előző negyed­hez képest közel 1,3 milliárd dollárral csökkent, de még így is ez az ország történetének második legnagyobb mér­leghiánya. Nixon elnök arra kérte a kongresz­­szust, hogy az eddiginél jóval nagyobb jogkörrel ruházza fel az amerikai ipar világpiaci érdekeinek biztosítására. Az elnök felhatalmazást kért, hogy abban az esetben, ha egy ország indokolatlan korlátozásokkal sújtaná az amerikai árukat, emelhesse a behozatali vámo­kat és más importkorlátozó intézkedé­seket hozhasson az illető ország áru­cikkeivel szemben. Jelenleg az elnök csak akkor léphet közbe, ha az ameri­kai mezőgazdasági termékekkel szem­ben alkalmaznak megkülönböztetése­ket. Az elnök javaslatában megígéri a kormány támogatását azoknak az ipar­ágaknak, amelyeknek az importverseny pénzügyi nehézségeket okoz, és veszé­lyezteti az ott dolgozók életszínvonalát. Óvott azonban attól, hogy javaslatát úgy értékeljék, hogy az USA eltávolo­dik a szabadkereskedelem elvétől. Az Egyesült Államok — hangoztatta az el­nök — már csak azért sem törekedhet a behozatal korlátozására, mert ez „előidézné az exporttermékeinkkel szembeni külföldi korlátozásokat”. Stans kereskedelemügyi miniszter pe­dig bejelentette, hogy a kormány az exportőröket támogató hitelrendszert dolgozott ki, amelynek részleteit még ez év vége előtt nyilvánosságra hozzák. Az idei kereskedelmi többlet — mon­dotta — csupán 600, esetleg 1000 millió dollárt tesz ki. A kormányzat azonban arra törekszik, hogy az aktívum ismét elérje az 5 milliárd dolláros szintet. Egy másik jelentés szerint az ameri­kai társadalmi össztermés (egész évre kivetítve) a harmadik negyedéévben 18 milliárd dollárral haladta meg a második félév szintjét és elérte a 942,8 milliárd dollárt. A növekedési ütem fo­kozatosan lelassult, és az első három­negyedben 3,2 százalékkal múlta felül a múlt évi GNP-t. Mint a Business Europe című kiad­vány megállapítja, az amerikai gazda­ság jövőre legfeljebb 1,5—5 százalékos növekedéssel számolhat. Könnyen lehet­séges azonban, hogy stagnálni fog a gazdasági fejlődés. Az amerikai üzlet­emberek várakozásával ellentétben a Nixon-adminisztráció hosszas és ma­kacs küzdelmet folytat az infláció meg­fékezésére. A vállalatok csak múló ne­hézségekre számítottak s ezért könnyen teljesítették a béremelési követelése­ket, folytatták termelési előirányzataik megvalósítását, bízva a könnyű értéke­sítésben és a jövő év derekán ismét felfelé irányuló profitokban. Szeptem­berben azonban megváltozott a vállala­tok álláspontja ,s sokan közülük csök­kentették termelésüket és felkészülnek a kemény versenyre. Könnyen lehetsé­ges azonban, hogy a vállalatok átesnek a „túlsó oldalra” és hosszan tartó visz­­szaesés következik be — írja az ame­rikai kiadvány. Az OECD prognózisai a nyugati mérlegekről A 22 vezető tőkésországot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesz­tési Szervezet (OECD) gazdaságpolitikai bizottsága kedden Párizsban megkezdte kétnapos ülését, amelyen számos meg­oldásra váró nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdést vitatnak meg — je­lenti a Reuter-iroda. A tanácskozásról kiszivárgott hírek szerint a delegátusok kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy jövőre az infláció és nem a gazdasági visszaesés jelenti az egyes országok gazdaságát fenyegető legfőbb veszélyt. A bizottság ezért azt tanácsolta a vezető ipari or­szágoknak, hogy továbbra is infláció­­ellenes politikát folytassanak. Nem ala­kult ki egységes álláspont arra vonat­kozólag, hogy a korlátozó intézkedések adóügyi vagy hitelpolitikai jellegűek legyenek-e, de az értekezlethez közel álló körök szerint bizonyosra veszik, hogy a kamatlábak szintje néhány hó­napig még igen magas marad. Párizsi pénzügyi körökben arra szá­mítanak, hogy a konferencián szóba kerülnek a nyugatnémet és a francia valuta paritásváltozásainak következ­ményei, elsősorban a pénzügyi vonat­kozások szempontjából. Megvitatják a küldöttek — mint erről a VILÁGGAZDASÁG már korábban hírt adott — az amerikai fizetési mér­leg helyzete és az Egyesült Államok pénzügyi politikája közötti ellentmon­dást is. Az OECD titkársága a bizottság elé terjesztett jelentésében prognózist állít fel a tagállamok fizetési mérlegének várható alakulásáról. A szervezet be­­vezető tagjainak kilátásait a titkárság a következőkben adta meg: — az Egyesült Államok külföldi fi­zetéseinek folyószámla-mérlegén 1969-­ re vonatkozólag több mint egymilliárd dolláros deficit lesz, a jövő évben azon­ban 900 millió dolláros aktívum várható. (Egyes küldöttek szerint azonban az USA deficitje a 3 milliárd dollárt is el­érheti, különösen, ha a kamatszint esik.). _z Anglia már idén eléri a maga elé tűzött célt, az aktív fizetési mérleget, feleslege a folyó évben 750 millió dollár, 1970-ben pedig 1,4 milliárd dollár lesz; — Franciaországnak 1969-ben 1,25 milliárd dolláros deficittel kell számol­nia, de 1970-ben 350 millió dolláros aktívumot remélhet; — Nyugat-Németország külföldi fize­téseinek folyó mérlege 1969-ben még 1,4 milliárd dolláros aktívumot fog mu­tatni, a fölösleg azonban 1970-ben már csak 100 millió dollár körüli.­­ Olaszország külföldi fizetési mér­lege a becslések szerint továbbra is erő­teljesen aktív marad. A fölösleget a folyó évben 2,6 milliárd, a jövőre pedig 1,8 milliárd dollárra becsülik; s nagyjából változatlan marad Japán fizetési aktívuma is. A folyó évre várt 2,3 milliárd dollárról a jövő évben csak 2,25 milliárd dollárra csökken a várható aktívum. DEBRÉ A KATONAI KÖLTSÉGVETÉSRŐL Debré francia hadügyminiszter ismer­tette a nemzetgyűlésben az 1960. évi katonai költségvetést. Közölte: az 1970- es katonai kiadások összege 27 milliárd 188 millió frank lesz, vagyis az országos költségvetésnek mindössze 17,6 száza­léka. A kiadások csökkentését a gazda­sági egyensúly megteremtése teszi szük­ségessé. Debré megjegyezte, az 1970-es katonai költségvetés az ország társa­dalmi össztermékének csupán 3,4 száza­lékát jelenti, míg az Egyesült Államok­ban 9,2 százalék, Angliában 5,6 száza­lék, az NSZK-ban 4,05 százalék a hadá­szati kiadásoknak a GNP-hez viszonyí­tott aránya. (Reuter) DRÁGUL AZ EURODOLLÁR A nyugat-európai devizapiacokon gyengült a font sterling, a holland forint és más vezető devizák árfolyama. A gyengülés oka az Eurodollár ráták újabb, számottevő emelkedése. Az Eurodollár-kölcsönök kamatszintje 11 százalék fölé szökött, úgyhogy most csupán a júniusi 13 százalékos rekord­színvonal mögött marad el. Az emel­kedést az amerikai bankok erőteljes kereslete okozta. Ezek ugyanis már nem remélik, hogy az Egyesült Államokban leszállítják a kamatlábakat. (Reuter) A Nemzetközi Cukortanács megállapította az 1970-es kvótákat Hogyan alakul növényvédőszer-behozatalunk? Nyugatnémet vélemény a kelet-nyugati kooperációról Számok és tények a magyar­ NDK kereskedelemről Áru­csere-forgalmunk a Német De­mokratikus Köztársasággal mintegy tíz százalékát teszi ki a nemzetközi kereskedelemben való részesedésünk­nek; partnereink között a második helyen áll. Az 1969-ben elért 200 mil­lió rubeles magyar export az NDK partnereinek sorában a negyedik helyet biztosította külkereskedelmünknek. A jelenleg érvényben levő hosszú lejáratú szerződés évenként 13 százalékos for­galomnövekedést irányoz elő. Ezt a két ország külkereskedelme alaposan túl­teljesítette: az 1965-ös év bázisán 1966- ban 119, 1967-ben 140, 1968-ban 147, 1969-ben pedig 173 százalékos volt a forgalom. Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetése óta eltelt két év a korábbiaknál is jelentősebb árucsere­­forgalom-bővülést eredményezett. Az NDK belső piacán a legutóbbi években rendkívül erőteljes fejlődés ment végbe, amely az idén kiugróan magas termelés-, forgalom- és terme­lékenységnövekedésben kulminált (1968- ról 1969-re a termelés 8, a beruházások 8,5, a termelékenység 8 százalékkal emelkedett). Az NDK importigényeinek növekedésével párhuzamosan, Magyar­­országon, a vállalatok exporttörekvé­seinek emelkedése volt a jellemző. Ez különösen a gépipari termékek kivi­telében hozott számottevő eredménye­ket. Érthető ez, hiszen 1965 és 1969 között — amikor is az NDK-ba irá­nyuló gépkivitelünk pontosan kétsze­resére növekedett — hazánkban je­lentős új kapacitások léptek be, míg a belső beruházási piac igénye csak kisebb mértékben fejlődött. Az export lett az a szelep, amely levezethette a megnövekedett termékmennyiséget, s mivel az NDK-val kialakult kap­csolataink különösen a gépforgalom területén voltak igen kedvezőek, ké­zenfekvő, hogy iparunk és külkeres­kedelmünk a kiviteli expanzióban nagymértékben épített erre a piacra. Az általános forgalomnövekedésben jelentős szerepet kapott a gazdasági együttműködés formáinak, a kooperá­ciós kapcsolatoknak a gazdagodása. Az NDK-val létrejött együttműködési megállapodások, a műszaki-tudományos kapcsolatok, a dokumentációcsere és a szellemi export különböző formái le­hetővé tették, hogy a két országban végbemenő technikai fejlődés egyre nagyobb mértékben támaszkodjék a kölcsönösen adott és korábban kevésbé kihasznált lehetőségekre. Segített ebben az is, hogy az NDK — a világpiaci színvonal elérése érdekében — kon­centráltan fejlesztett néhány területet, míg másokat a KGST-szakosítás ko­rábban létrejött alapelveinek szelle­mében a többi között Magyarország­nak engedett át. Néhány példa a magas szinten megvalósult együttműködések közül. Elektronikus számítógépekkel — s kö­zülük is a legfejlettebb változatokkal — az NDK kívánja ellátni szocialista partnereit s ugyanakkor lemond az egyszerűbb berendezések gyártásáról. Az autóiparban is jelentős a gyártás­megosztás : ez évben — elsősorban NDK-személygépkocsik ellentételeként — Magyarország 1400 autóbuszt ex­portál. A szakosítás eredménye az autóvillamossági cikkek, a mezőgazda­­sági gépek cseréje és a szerszámgép­­gyártásban kialakult gyártásmegosztás is. A MOM és a Zeiss műszerek gyár­tásáról, a két ország gumiipari szak­emberei pedig műszaki gumiáruk, matracok, gépjármű-pneumatikák köl­csönös szállításáról folytatnak tárgya­lásokat. Az NDK vákuumtechnikai berendezéseihez egyes alkatrészeket magyar üzemek szállítanak s ugyan­akkor partnerünk szakemberei segíte­nek a műszálgyártás fejlesztésében, a barnaszén külszíni fejtésének techni­kai fejlesztésében. (Ez utóbbi üzlet keretében 7 millió rubel értékű beren­dezést szállít Magyarországra az NDK.) Az NDK-hoz fűződő gazdasági kap­csolatainknak egyébként egyik igen lényeges jellemzője, hogy az árucsere­forgalomban jelentős szerepet játszik a szakosítás: 1969-ben a magyar im­portból 17, az exportból 12 százalék­kal részesedtek a szakosított termékek. A kereskedelmi munka koordinálására, harmadik piaci együttműködésre, az orvosi műszerek, a kikötői berendezé­sek, optikai cikkek értékesítésében ke­rülhet sor. Az anyagok és a mezőgaz­dasági termékek forgalma a legutóbbi években csökkent, s a gépek mellett a fogyasztási cikkek magyar kivitele fejlődött igen dinamikusan: 1968 1965 1966 1967 1969 gépek 100 117 147 159 200 fogyasztási cikkek 100 134 142 150 204 Az árucsere-forgalom fejlődésében a magyar export növekedési üteme volt a gyorsabb: 1965-től 1969-ig az import megduplázódásával szemben kivitelünk háromszorosára növekedett. A kedvező eredmények új, a korábbi években nem exportált magyar termékek nagy volu­menű kivitelének is betudhatók: ez évben például nagymennyiségű elektro­mos háztartási gépet szállít az NDK-ba a magyar külkereskedelem. A vállalatok piaci érdeklődésének fokozódását tükrözi az is, hogy ma már egész sor magyar vállalat (többek kö­zött a MOGÜRT, a TECHNOIMPEX, a KOMPLEX, a METALIMPEX, a MEDICOR, a KONSUMEX, a CHE­­MOKOMPLEX, a HUN­G­AROCOOP, az Egyesült Izzó és a TRANSELEK­­TRO) tart fenn irodát, üzemeltet szer­­vízhálózatot az NDK-ban. — pit — NÖVEKEDNEK AZ ELLENTÉTEK A HÁGAI CSÚCSÉRTEKEZLET ELŐTT Az utóbbi 24 órában két olyan jelen­tés érkezett, ami arra mutat, hogy sű­rűsödnek a problémák a Közös Piacon a hágai csúcsértekezlet előtt. Francia­­országban egy tekintélyes politikai cso­port nyilatkozatban foglalt állást Ang­liának a Közös Piacba való felvétele ellen. Nyugat-Németországból pedig azt jelentik, hogy az NSZK agrárszö­vetsége nyilvánosságra hozta: meg­tagadja az együttműködést a Közös Piac agrárhatóságaival a márka fel­­értékelése okozta veszteségek nem ki­elégítőnek minősített megtérítése miatt. Negyven jelentős közéleti személyi­ség, köztük egy miniszter és tizenegy gaulleista képviselő nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat azt állítja, hogy Anglia felvétele a Közös Piacba túl ko­rai lenne és előmozdítaná az Egyesült Államok európai hegemóniáját. Ugyan­akkor a nyilatkozat — alternatívaként — azt javasolja: a Közös Piac kössön egyezményt Kelet-Európával. A megfigyelők e csoportosulásnak a nyilvánosság elé lépését úgy magya­rázzák, hogy az ortodox gaullisták fi­gyelmeztetni akarják a közelgő csúcs­­értekezleten Pompidou elnököt, ne tá­volodjék túlságosan el az eddigi hagyo­mányos francia politikától. A nyilatkozat, amelyet a gaulleista irányzatú „Mozgalom az európai füg­getlenségért” elnevezésű szervezet tett közzé, azon a nézeten van, hogy a brit csatlakozás erősítené az amerikai be­folyást és keresztezné a Kelettel való párbeszéd esélyét. „Ha Angliát úgy, amilyen ma, idő előtt befogadják a Kö­zös Piacba, az atlanti szárny veszélye­sen megnövekszik a Közösségen belül, London pedig valószínűleg minden fel­merülő kérdésnél Washington vissz­hangja lesz.” Anglia felvétele csak akkor kívánatos, ha előzőleg kötelezően magáévá teszi azokat az alapvető külpolitikai elveket, amelyekben a Hatok előzetesen meg­állapodtak, és ha ugyanakkor Spanyol­országot és Ausztriát is befogadják a brit befolyás ellensúlyozására. A nyilatkozat aláírói között szerepel Michelet jelenlegi kultuszminiszter, és a volt miniszterek közül Pierre Mess­mer, A. Peyrefitte és G. Gorsem. Vendroux, De Gaulle sógora és Mau­­riac, a híres író, De Gaulle kultusz­­minisztere ugyancsak aláírta a nyilat­kozatot. Bonnból viszont azt jelentik, hogy a nyugatnémet agrárszövetség bejelen­tette: megtagadja december 31-ig az együttműködést a Közös Piac agrár­hatóságaival. A nyugatnémet gazdák szervezete így kíván tiltakozni a nem kielégítőnek minősített intézkedések ellen, amelyeket a felértékelés okozta veszteségek kiegyenlítésére tervez­tek. A szövetség nyilatkozata azt mondja: a tiltakozás célja, hogy ily módon tá­mogassák a nyugatnémet kormányzat hágai programjának a közös gazdasági és pénzügyi politika kialakítására vo­natkozó pontjait . A nyugatnémet agrárszövetség lépése azt jelenti, az NSZK a jövőben nem képviselteti magát a Közös Piac agrár­­bizottságaiban, az EGK mezőgazdasági szövetségeinek testületében és a Hatok szövetkezeti szervezetében. A szövetség amely Nyugat-Német­ország 1 millió 300 ezer parasztját tö­möríti határozatával presszionálni akar­ja a Közös Piaccot, hogy a nyugatnémet mezőgazdasági importra megállapított 9,3 százalékos illetéket december 31-én túl is érvényben tartsák. A nyugatnémet agrártermelők arra törekszenek, hogy a közös piaci elszá­molási egységet az ún. „zöld dollárt” megszüntessék, s az NSZK termelőivel márkában számoljanak el mindaddig, amíg kidolgozzák a közös piac gazda­sági és monetáris politikáját, illetve ad­dig, amíg végleges megoldást találnak a Közös Piac mezőgazdasági problé­máira. Az NSZK parasztjai egyszer­smind követelik az állandó importille­ték és exportrabat visszaállítását — arányba hozva a felértékeléssel — az összes országokkal való kereskedelem­ben. ÁLTALÁNOS SZTRÁJK OLASZORSZÁGBAN Olaszország három nagy szakszerve­zeti szövetsége általános sztrájkot hir­detett meg a mai napra. A munka­­beszüntetésre való felhívásnak az elő­zetes számítások szerint hozzávetőleg 20 millió dolgozó engedelmeskedik majd. A kormány a tegnapi tanácskozáson kísérletet tett a sztrájk elhárítására, s új lakásépítési tervet hozott nyilvános­ságra. A szakszervezetek azonban elvetették a kormány javaslatait, a terveket nem kielégítőnek minősítették. Ez lesz a harmadik országos sztrájk az idén és a negyedik az utóbbi 12 hó­napban. Az elmúlt esztendő sztrájkjai célravezetőek voltak, sikerült jobb nyugdíjakat kiharcolni és a regionális bérszínvonalak közötti különbségek el­törlését. Mindez arról tanúskodik — állapítja meg a Reuter római tudósítója —, hogy a szakszervezetek egyre inkább képesek az állandóan halogatott reformok ke­­resztülhajtására. A tudósító ugyanakkor megállapítja, hogy a ma kezdődő or­szágos sztrájk a számítások szerint az országnak 130 milliárd lírába, a dolgo­zóknak pedig 50 milliárd lírába kerül majd. Olaszország az év első 10 hónap­jában hozzávetőleg 250 millió munka­órát vesztett a sztrájkok miatt.

Next