Világgazdaság, 1969. december (1. évfolyam, 227-245. szám)

1969-12-02 / 227. szám

1969. DECEMBER 2. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, december 1. — A londoni fémtőzsde raktárainak készlete az el­múlt héten a következőképpen módo­sult: A rézkészlet 2700 tonnával 11150 tonnára apadt. Beérkezett 1450, kiszál­lítottak 4150 tonnát. A készlet megosz­lása: huzal tuskó 7400 tonna, katódréz 3750 tonna. Az ón készlete 225 tonná­val 5087 tonnára esett vissza, beérke­zett 80, kiszállítottak 305 tonnát. Az ólomkészlet 200 tonnával 5025 tonnára csökkent, beérkezett 100, kiszállítottak 300 tonnát. A horgany készletei 775 ton­nával 5950 tonnára emelkedtek. Beér­kezés 775 tonna, kiszállítás nem történt. A készlet megoszlása: 6075 tonna ma­­gasfokú, GOB 375 tonna. Az ezüst kész­letei 50 000 unciával zsugorodtak, a hét végi szintjük 14 millió 590 000 uncia volt. Beérkezett 60 000, kiszállítottak 110 000 unciát. A rézpiac legfontosabb eseményét a háromhónapos pozíció árainak rekord­szintre történt emelkedése jelentette. Tőzsdei szakemberek szerint a mere­dek áremelkedés a fedezővásárlások élénkülésének tulajdoníthatók. Ezen­felül szórványos érdeklődést jelentet­tek, főleg Franciaországból. Az én piacán az azonnali jegyzés 18V2 fonttal, a határidős ár 13V2 fonttal szökött fel. A szilárd irányzatra a jelek szerint nem gyakorolt befolyást a pe­­nangi tőzsdelanyhulás. Az ólomárak azonnalra egy fonttal, határidőre mintegy 15 shillinggel­ emelkedtek. A Reuter-jelentés, hogy a Dominco továbbra is termelési nehézségekkel küzd, alátámasztotta az irányzatot. A horgany-kontraktusban számottevő lanyhulás következett be, amely külö­nösen az azonnali pozícióban volt szembeszökő. Kereskedők szerint a múlt heti készletek növekedése okozta a jelentős árcsökkenést. Az azonnali jegyzés egy fonttal, a határidős ár 7 shilling 6 pennyvel ment lejjebb. Az adásvételi forgalom, nem érte el az előző napok szintjét. Az ezüstárak egészében véve nem változtak, mert az amerikai irányzat következtében kialakult vásárlási kam­pányt a nyereségrealizáló eladások jól kiegyenlítették. A délutáni ülésen a rézárak folytat­ták az emelkedést, bár a forgalomban számottevő lanyhulás következett be. Az ónárak nyitáskor árnyalatnyit fel­jebb szöktek, de később a nyereségrea­lizáló eladás lejjebb nyomta a jegyzé­seket. Az esti zárásig végeredményben az azonnali pozícióban 5 fonttal, a határidősben pedig 3 fonttal emelked­tek az árak. Szilárd az ólom piaca is, az azonnali jegyzés 2 fontot, a határ­idős 12 shilling 6 pennyt emelkedett. Az ólomárak irányzatának megfelelően jól tartott volt az irányzat a horgany piacán is, a jegyzések átlagosan 10 schillinggel mentek feljebb. A megújuló vásárlásokra a kereskedők nem reagáltak, így az ezüstárak 1—1 pennyvel értek el ma­gasabb szintet mint a délutáni nyitó jegyzések. (Reuter) A BELGA ACÉLPIAC Antwerpen, december 1. — A múlt héten a belga acélpiacon az árak szilár­dak és változatlanok voltak, kivéve a hidegen hengerelt finomlemezt, amely­nek jegyzése — a belga exportőrök sze­rint az angol verseny következtében — metrikus tonnánként 168—170 dollárról 167—169 dollárra csökkent (Fob Ant­werpen). A piacon elég kevés kereske­delmi acél volt kapható, az előző heti 123 dollár helyett tonnánként 125 dollá­ros áron. A belga idomacél- és csőgyá­rak továbbra sem jelentkeztek a piacon. (Reuter) HETI JELENTÉS A LONDONI GUMIPIACRÓL A londoni gumipiac a múlt héten ál­talában lanyhuló irányzatot mutatott — ez a fogyasztói kereslet hiányának és bőséges ellátmánynak tulajdonítható. Csak kevés kötés jött létre, s a piac csöndes volt. A határidős gumi ára kts pennyvel csökkent, illetve %-dal emel­kedett ; a tényleges árué 3/16—5/ig penny­vel esett. A legjobb minőségű tényleges áru iránt csak korlátozott érdeklődés mu­tatkozott, viszont a piacot időnként megerősítette a fedezővásárlási és kész­letkiegészítési tevékenység. A piacon továbbra is bizonytalanság uralkodik és a hanyatló tendencia látszott felülkere­kedni. (Reuter) ELŐRETÖR A GÁZELLÁTÁS Londoni jelentés szerint az amerikai Petrolane Inc.-nek — az USA egyik legnagyobb független olajtermék-keres­kedelmi vállalatának — elnöke kijelen­tette, hogy tíz év alatt Európában a cseppfolyósított olajgáz-ipar kapacitása legalább 200 százalékkal növekszik. Szerinte ez az iparág merőben új fej­lődési lehetőségek előtt áll. A cseppfolyós olajgáz a legsokolda­lúbban felhasználható tüzelőanyag. fémek ANTIMON, WOLFRAM A minimálisan 99,6 százalékos tisz­taságú kínai antimon cil ára a lon­doni szabadpiacon metrikus tonnán­ként 1950—2100 font sterlingre emel­kedett, ami 150—200 fontos növeke­dést jelent az előző napi szinthez képest. A kereskedők árelképzelései a szokásosnál is élesebben eltértek egymástól; helyenként 2300 font ster­linget is említettek. A vásárlói ér­deklődés, különösen a kereskedők részéről, igen élénk , az ellátmány továbbra is szűkös. A londoni szabadpiacon a wolf­ram­ ipari nyersanyagok CSÖKKEN A KOKSZTERMELÉS Az angliai észak-keleti gázszolgáltató szerv vezetője szerint elképzelhető, hogy két-három év múlva megszűnik a gáz­­koksz-ellátás. Szerinte az a tény, hogy a gázkokszról széles területen áttérnek a földgázra, azt a következményt vonja maga után, hogy a gázgyárak, amelyek melléktermékként gázkokszot állítottak elő, néhány év múlva ezt a tevékeny­ségüket megszüntetik, és teljesen áttér­nek a földgáz feldolgozására és továb­bítására. (Reuter) amely háztartásban, iparban és egyéb területen sokszáz célra alkalmas. Az Egyesült Államokban negyedik helyen áll az ott felhasználásra kerülő energia­­fajták sorában. Amerikán kívül ez az anyag kevésbé használatos, de a fejlő­dési lehetőségek jelentősek. Az említett vállalat bízik abban, hogy ez az iparág az Egyesült Államok ha­tárain kívül is rohamos növekedésnek néz elébe, Hollandiában és Nyugat- Németországban már komoly befekte­téseket eszközölt, öt év alatt körülbelül 50 millió dollárt invesztált európai tevé­kenységébe; ez az összeg a vállalat évi bevételének körülbelül 10 százalékát teszi ki. (Reuter) NÖVEKSZIK A VILÁG GYAPOT­FOGYASZTÁSA A világ idei gyapotfogyasztása kö­rülbelül egymillió bálával haladja meg a termesztést — jósolta az ame­rikai földművelésügyi minisztérium külföldi megfigyelő szolgálata. Az egész világ 1969—1970. évi gyapot­termesztése 52,1 millió bála lesz, a tavalyi 53,1 millióval szemben, a fogyasztás viszont 53,3 millió bála. A világ gyapotkészletei 1970. augusztus 1-én elérik a 21 millió bálát; az idei áldozati készlet 22,4 millió bála volt. A gyapotkereskedelem 700 000 bálával, 17,3 millió bálára növekszik. A Szovjetunió jövő évi termése 9,5 millió bála lesz, 200 000 bálával, több, mint idén; a Kínai Népköztársaságban viszont az ideinél kevesebbet 6,8 millió bála gyapotot szednek majd. A szocia­lista országok fogyasztása 1969—70-ben 18,2 millió bála lesz, az előző évi 17,9 millió bála helyett. Várható, hogy jövőre tovább emelkedik a szocialista országok gyapotbehozatala a nem szo­cialista országokból. (Reuter) HETI JELENTÉS A BRADFORDI GYAPJÚSZALAGPIACRÓL Annak ellenére, hogy a legtöbb sza­lagkészítő alacsonyabb árat jegyez, mint egy héttel ezelőtt, a bradfordi gyapjú­­szalagpiac mégis szilárdabb irányzatot mutat. Az ausztráliai gyapjúból készí­tett szalag ára elég jól tartott, s a fono­dák érdeklődése megújult. A múlt héten elég kevés kötés jött létre, s helyenként alacsony árakat em­lítettek. A szalagkészítők azonban gyor­san reagálnak a piaci változásokra, s ha jelentősebb mennyiségeket adtak el és megfelelő készleteket biztosítottak, minden bizonnyal megállítják a hanyat­ló irányzatot. (Reuter) mezőgazdasági cikkek A KANADAI BÚZATERMÉS KILÁTÁSAI A kanadai Gazdasági Tanács elnöké­nek véleménye szerint az ország búza­exportja 1975-ig­­nemigen fogja évente meghaladni a 360 millió bushel meny­­nyiséget, ez az elmúlt öt év átlagánál körülbelül 20 százalékkal alacsonyabb. A belföldi felhasználás az említett időszak alatt a jelenlegi 160 millióval szemben elérheti a 200 millió bushelt. Az ország búzaexportjának jelentős növekedésére számítani nem lehet, füg­getlenül attól, hogy más országokban egyszer-egyszer előforduló rossz termé­sek valamelyest növelik a kanadai búza iránti keresletet. (Reuter) A SZICÍLIAI GYÜMÖLCSPIAC Catania, december 1. — A Primofiore citrom piaca csöndesebb. A szedés meg­élénkült. November 21-én 800, 25-én 1027 tonna citromot szállítottak Cata­­niából Odesszába. A citrom ára a ter­mőterületen 58 és 72 lira között válta­kozik kilogrammonként, a sor ár, ter­mészetesen zöld gyümölcsre, kilogram­monként, ládába csomagolva, 65—67 lira, duplakartonban 2250 lira. A mes­terségesen sárgított citrom ára dupla­kartonban 2500—2550 lira. Az ipari fel­­használásra szánt citrom kilogrammon­­ként 25—30 líráért, a még szedetlen 35—40 líráért kelt el. A korai nagyméretű mandarin iránt igen élénk kereslet mutatkozik. A leg­jobb minőségű gyümölcs ára kilo­grammonként 110—120 líra, másodosz­tályúé 70—90 líra. A még nem teljesen érett Móra narancs exportárát 20 kilo­grammos ládákban kilogrammonként 90 és 115 líra között jegyezték. A Tarrochi narancs egyelőre csak névleges ára: leg­­job minőségű 95—115, másodosztályú 80—90 líra kilogrammonként. A megjavult külföldi kereslet követ­keztében felélénkült a mandulapiac, a mogyorópiac csöndes. (Reuter). AZ NSZK GABONAEXPORTJA A Német Szövetségi Köztársaság idei gabonaexportja megközelíti az 1,8 mil­lió metrikus tonnát, ami a tavaly ki­vitelre került 300 000 tonnának mintegy hatszorosa. A bonni földművelésügyi minisztérium szóvivője közölte, hogy a mennyiségből 1,2 millió tonna búza, a többi pedig árpa. A legfontosabb vevők a kelet-európai országok, elsősorban Csehszlovákia. A vásárlások országon­kénti megoszlását a szóvivő nem kö­zölte. A nyugatnémet gabonaexport ilyen jelentős emelkedése két tényezőnek kö­szönhető: az egyik az ország két egy­más utáni rekordaratása, a másik a ke­let-európai országok gyenge­­termése miatt megnövekedett vásárlói érdeklő­dés. (Reuter) ér­c is drágult: a cit Európa ár long tonnás egységenként az előző napi 480—500 shillingről 485—510 shillingre emelkedett. A kereskedők árelképze­lése eléggé eltérő, a piac megszilárdu­lását az élénk kereslet és a feltűnően szűkös ellátmány okozza. A wolframérc egyik legnagyobb vá­sárlója Kelet-Európa (a jelek arra mutatnak, hogy a közelmúltban majd­nem 1000 tonna wolframot vásárolt a GSA, az amerikai stratégiai tar­talékok hivatala felszámolt készletei­ből). A GSA által eladott wolframnak ma már majdnem teljes egésze a kereskedők kezében van, ha további készleteket szabadítanak fel, azt való­színűleg csak belföldön lehet majd értékesíteni. (Reuter) A GÖRÖG GAZDASÁG JÖVŐ ÉVI FEJLŐDÉSÉRŐL A görög pénzügyminiszter az ország gazdasági helyzetének alakulásáról nyi­latkozott. Elmondotta, hogy idén 8,3 szá­zalékkal növekszik a nemzeti jövede­lem, szemben a múlt évi 4,5 és az 1964—1966-os időszak átlag 7,5 száza­lékos növekedési ütemével. Meggyorsult az ipari termelés fejlő­dése is: ebben az évben 5 százalékkal haladta meg a múlt évi növekedést és eléri a 12 százalékot. Emelkedtek Görögország arany- és devizatartalékai is, 20 millió dollárral haladják meg a múlt év azonos időszakának 263 millió dolláros szintjét. A jövő évi költségvetési előirányzat szerint az állami bevételek 6 millió drachmával, 58 millió 600 ezer drach­mára emelkednek, a kiadások pedig meghaladják a 66 millió drachmát. A deficit fedezésére részben külföldről, részben hazai forrásokból vesznek fel hiteleket. A jövő évi beruházások a ter­vek szerint 2,5 millió drachmával lesz­nek magasabbak, mint idén és értékük megközelíti a 13 millió drachmát. (Reu­ter) Javaslat a szovjet vörösréz hasznosítására Japán legnagyobb gazdasági szövet­sége, a Keidanren közölte, hogy B. M. Gvisiani, a szovjet állami tudományos és műszaki bizottság elnökhelyettese Japánban tett látogatása során érdekes javaslatot tett. Felvetette, hogy Japán­nak, valamint nyugat-európai országok­nak nemzetközi konzorciumot kellene létesíteniük, hogy a nyugat-szibériai Adokán melletti vörösréztartalékokat közösen feltárják és hasznosítsák. A részvételre, mondta, fel lehetne kérni Franciaországot, Angliát és néhány más európai országot is. A Keidanren szerint azonban a szov­jet—japán gazdasági kooperációs bizott­ságokban e témakörben folyó tárgyalá­sokat eddig az akadályozta, hogy a terv becsült költségeinek dolgában nem tud­tak megállapodni. Japán kereskedelmi körökből szárma­zó értesülések szerint egyébként az or­szág rézolvasztói, amelyek már több külföldi országban működő vállalatok­kal hosszú lejáratú szállítási megálla­podásokat kötöttek, nem nagy lelkese­déssel fogadják a szovjet javaslatot. (Reuter) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Ausztriában áremelkedés várható Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet szerint jövőre Ausztriában a fogyasz­tói árak átlagban öt százalékkal lesz­nek magasabbak, a márka felértéke­lése és a belföldön kifejlődő infláció összetett kihatásaként. Az intézet legutóbbi havi jelentése szerint a felértékelés kihatása nélkül is körülbelül négyszázalékos áremel­kedés lett volna várható. Ennek az irányzatnak a következménye az lesz, hogy magasabb bérigényekkel lépnek fel, ez viszont újabb áremelő ténye­zőként hat olyan időben, amikor a gazdasági növekedés a jelenleginél csekélyebb lesz. Az intézet annak a véleményének is kifejezést ad, hogy az osztrák ex­portnak a márka fölértékelése foly­tán megnövekedett versenyképessége a növekvő árakat és nem a termelés növekedését vonja maga után. Az osztrák gazdaság termelési kapacitá­sát jelenleg majdnem teljes mérték­ben kihasználják; jövőre további ter­helés várható, mert bevezetik a rövi­dített munkaidőt. A kormány kísérletet tesz arra, hogy az importált termékek árainak emelkedését fékezze és ennek érde­kében a márkafelértékelés hatását a vámtarifában és a behozatali árki­egyenlítési adóban eszközölt csökken­tések útján ellensúlyozza. Ez intéz­kedésnek a kihatásaként a fogyasztói árak 0,2 százalékos leszorítása vár­ható, feltéve, hogy az említett enged­ményeket teljes egészükben érvénye­sítik a fogyasztói árak képzésénél — írja az intézet jelentése. Ausztria kereskedelmi deficitje az év első 10 hónapjában a tavalyi 11 440 000 000 schillingről idén 9 130 000 000 schillingre csökkent. Az export 51 350 000 000 schilling volt (előző évben 42 260 000 000), az import 60 480 000 000 schilling (53 700 000 000). Októberben a kereskedelmi mérleg hiánya 880 millió schilling a szeptem­beri 650 millió schillinggel szemben. (Reuter) A zöldség és gyümölcs világpiaca A zöldség-, gyümölcstermelés kiter­jedt. Nagymértékben fejlődött a meleg­házi termelés is. Az 1967—68-as mező­­gazdasági év rendkívüli kedvező idő­járása szerte Európában óriási zöldség­gyümölcsterméseket hozott. A készletek a legtöbb termékből hatalmasra nőttek és szinte értékesíthetetlenné váltak. A fogyaszás mennyisége az elmúlt években emelkedett, s ezzel párhuza­mosan összetétele is megváltozott. A kereslet eltolódott a finomabb zöldség­félék és a drágább gyümölcsök javára. A vevő már megszokta azt, hogy egész évben hozzájuthat bármilyen gyümölcs­höz, gyakorlatilag megszűnt tehát az idényszerűség. Ezt a nemzetközi szállí­tási viszonyok tökéletesedése is elősegí­tette. A szállítási és a konzerválási le­hetőségek bővülése lehetővé tette a gyümölcs- és zöldségpiac nemzetközivé válását. Az EGK-országok a világ legnagyobb gyümölcstermelői. Évi gyümölcsterme­lésük meghaladja az egy főre jutó 80 kilogrammot, amelyből minden lakosra 45 kilogramm alma jut. Az almater­melés — ha az ellenrendszabályok nem hoznak eredményt — tartós válsághoz vezethet a piacokon. Az OECD-orszá­­gokban az átlagos almatermelés az 1957—60-as 6,4 millió tonnáról 1961— 64-ben, 7,5 millió tonnára emelkedett és 1970-re 9,5 millió tonna várható. Az almafogyasztás fejenként 17 kilogramm­ra emelkedett az utolsó néhány évben és 1970-re várhatóan 19 kilogramm lesz. Eddig az almatermelés emelkedése a Földközi-tenger mellékén, főként Olasz­országban volt tapasztalható. Ma már nemcsak a hagyományos almatermő or­szágokban nő a termelés, hanem az ed­dig importáló országokban is, mert a telepítések ezeken a területeken is ha­marosan termőre fordulnak. Francia­­ország 1950-ig almaimportjáról volt ne­vezetes. Az utóbbi időben ez a helyzet gyökeresen megváltozott és az elmúlt években már jelentős kiviteli lehetőség­gel rendelkezett. Kivitele máris megha­ladja a behozatalt, pedig az igazán nagy termések még csak ezután várhatók. A másik komoly fordulat az NSZK-ban következett be. Ez a hagyományosan importáló ország az elmúlt idényben már több ezer tonna almát adott el Angliában. Az NSZK-ban telepített gyümölcsösök is hamarosan termőre fordulnak. A becslések szerint 1970-re Európa almaimport-igénye 1,2 millió tonna lesz, viszont az exportálható több­let eléri az 1,6 millió tonnát. Jövőre a nemzetközi körtepiacon is nyomasztó feleslegekkel kell számolni. A termelés az OECD-országokban együttesen el fogja érni az 5,1 millió tonnát. Olaszország körtetermelése 1970-ben becslések szerint eléri az 1,8 millió tonnát, ez a mennyiség az euró­pai OECD-országok összes várható ter­melésének 46 százaléka. Franciaország körtetermelését 1970-ben 550 ezer ton­nára becsülik, ami az 1961. és 1964. évi átlaghoz képest több mint 80 százalékos növekedést jelent. Ugyancsak a termelés növekedése várható Spanyolországban, Görögországban, Portugáliában és Tö­rökországban, továbbá Jugoszláviában is, de ezeknek az országoknak a ter­melése a nemzetközi kereskedelem szempontjából nem jelentős. A világ narancs- és mandarinterme­lése az 1968—1969-es gazdasági évben rekordszínvonalat ért el (19,4 millió tonna). A földközi-tengeri országok ter­melése 7,4 millió tonna körül alakul, az 1966—67-es és 1967—68-as idényekhez hasonlóan. A citrom kínálata elérte a 33 millió tonnát. Az északi félteke grape-fruit-termelése a várható 2,7 mil­lió tonnával szintén rekordszínvonalat jelent. Az EGK-tagállamokban a cseresznye- és meggytermés az idén a tavalyinál ki­sebb volt, nem fedezte a belső szükség­letet. Az 590 ezer tonnás terméscsök­kenés 15 százalékos visszaesést jelent az 1967. évihez képest. 1968-ban a világon 254,13 millió tonna burgonyát termeltek. Az előző évvel szemben ez egyszázalékos növekedés­nek felel meg. Észak-Amerikában és Európában (a Szovjetunió nélkül) a múlt évben a korábbinál kevesebb bur­gonyát termesztettek. A kiesést azonban pótolta a Szovjetunió, Dél-Amerika és Japán megnövekedett termelése. Nyugat-Európa 4 százalékkal csök­kent burgonyatermelése elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság és Fran­ciaország kedvezőtlen terméseredmé­nyeire vezethető vissza. Az NSZK-ban, ahol a vetésterület is csökkent, 10 szá­zalékos volt a visszaesés. Franciaország­ban 8 százalékos vetésterület-csökkenés mellett 4 százalékkal volt kisebb az át­lagos hozam az említett időszakban. A Szovjetunióban a korábbinál valamivel kisebb vetésterületen 6 százalékkal több burgonyát termeltek, mint egy évvel korábban. A többi szocialista országban, egy százalékkal csökkent 1968-ban a burgonyatermelés. A Közös Piacot különböző oldalról számos támadás érte amiatt, hogy az elmúlt évben nagy mennyiségű gyümöl­csöt és zöldséget semmisített meg. A Közös Piac bizottsága ezzel kapcsolat­ban kifejtette, hogy az árzuhanások megakadályozására a termékfelesleget kénytelen kivonni a piacról, ennek finanszírozása a közös agráralapból tör­ténik. Az áru megsemmisítésére csak végső esetben kerülhet sor. A közös szabályozás életbe léptetése előtt a felesleget le sem szüretelték, ha valamelyik gyümölcsből vagy zöldség­ből az egész termést nem lehetett el­adni, hanem a termelőnél ment tönkre. Nem a közös szabályozásból keletkezett tehát az áru megsemmisítésének prob­lémája, a különbség csak az, hogy most „hivatalból” semmisítik meg az árut, ez korábban a termelő dolga volt, anél­kül, hogy a hatóságoktól bármilyen kár­pótlást kapott volna. A termelés és a fogyasztás összhang­jának biztosítására a közös piacrend a harmadosztályú áru értékesítését 1971-ig fokozatosan megszünteti. A nem gazda­ságos gyümölcsfák kivágását premizál­ják. A holland kormány például az el­múlt három évben 1,3 millió dollárt fi­zetett ki szórvány gyümölcsfák (alma- és körtefák) kivágásáért. Az 1950 előtt te­lepített, legalább 30 fából álló gyümöl­csös kivágása esetén fánként 4,50 dol­lárt fizettek a termelőknek. Dr. Imre János AZ NSZK ÉS INDONÉZIA Az indonéz kereskedelemügyi mi­niszter Bonnban tárgyalásokat folytat országa adósságainak törlesztéséről. A miniszter aki látogató körútja során már számos hitelező országot keresett fel, Bonnban sajtókonferenciát tartott. Itt kijelentette, ha Indonéziát fel­szólítanák 2 milliárd 300 millió dol­láros nemzetközi tartozásainak azon­nali visszafizetésére, az felemésztené az ország exportból származó jöve­delmének 30 százalékát. Indonézia hi­telezői azonban belátják: a távol-keleti ország fejlesztési terveinek megvaló­sítását ez oly mértékben akadályozná, hogy saját érdekeik is veszélybe ke­rülnének. A miniszter találkozott Abs nyugat­német bankvezetővel is, aki tervet dolgozott ki Indonézia rövid, közép és hosszú lejáratú tartozásainak vissza­fizetésére, az ország fejlesztési igé­nyeinek figyelembevételével. A cso­magterv értelmében­ Indonézia 30 év alatt törleszthetné az NSZK-val szem­beni valamennyi adósságát. A Szovjetunióval folytatott, a hitel­­törlesztések elhalasztását célzó tárgya­lásokat sikertelennek mondotta a mi­niszter. Mint ismeretes, a Szovjetunió annak idején 700 millió dollár értékű árut szállított hitelben a Szukarno­­kormánynak. Végül a kereskedelemügyi minisz­ter bejelentette, tárgyalásai eredmé­nyeképpen az NSZK újabb 15 millió márka fejlesztési segélyt ajánlott fel, és ezzel az idén nyújtott segélyek értéke eléri a 115 millió márkát. (Reuter)

Next