Világgazdaság, 1969. december (1. évfolyam, 227-245. szám)
1969-12-03 / 228. szám
1969. DECEMBER 3. A LONDONI FÉMTŐZSDE JELENTÉSE KEDDEN - TECHNIKAI HIBA MIATT - NEM ÉRKEZETT MEG. ANTIMON, WOLFRAM, NIKKEL, SZELÉN, PLATINA London, december 2. — A Kínai Népköztársaságból származó minimálisan 99,6 százalékos tisztaságú áraimon fém ára a londoni szabad piacon az előző napi 1950—2100 font sterlingről 2000— 2150 fontra emelkedett, metrikus tonnánként, dif paritásban. Az érdeklődés — különösen Kelet-Európából — továbbra is élénk, az ellátmány elégtelen. A wolframérceis-Európa ára long tonnaegységenként újabb 10 shillinggel emelkedett a londoni szabad piacon. Az ellátmány szűkössége miatt az eladók tartózkodásába ütköznek a vevők. A szabadpiaci nikkel árelképzelése közötti különbözet az előző 5750—6600 font sterlingről 5700—6250 fontra szűkült leng tonnánként, minőségtől és szállítási feltételektől függően. Az olcsóbb ajánlatok, amelyek régebben a távolabbi határidős szállításokra összpontosultak, most a közeli határidős szállításokra kezdenek érvényesülni. A lanyhuláshoz hozzájárult az is, hogy bár mutatkozik némi fogyasztói érdeklődés, az általános irányzat az, hogy csak az azonnali, sürgős szükségleteket fedezik. A szabadpiaci, kereskedelmi minőségű szelén ára Londonban libránként 21—25 dollár lett, df paritásban. Az 1—2 dolláros áremelkedés az érdeklődés növekedését és az elégtelen ellátmányt tükrözi. A platina szabadpiaci ára 2 font sterlinggel, 73,79 fontra emelkedett proganciánként. A londoni irányzat a New York-i szilárdabb tendenciát követi. (Reuter) FÉMÁREMELÉSEK AZ USA-BAN Az Allegheny Kudlum Steel Corp. és a Jones and Laughlin Steel Corp. bejelentette, hogy december 14-től 4, illetve 5 és fél százalékkal emeli a nikkeltartalmú rozsdamentes acélgyártmányok alapárát. Az AMAX kétféle áremelést is bejelentett: január 1-től az ólom- és ónlemezek árát 5—15 százalékkal, december 1-től pedig a kadmium árát emelte 50 centtel, libránként 4 dollárra. Ez utóbbi lépéssel — állítja a cég — közelebb hozta egymáshoz az amerikai és az európai árat. Az AMAX kadmiumáremeléséhez csatlakozott az ASARCO és az American Zinc Co. is. (Reuter) SZOVJET OLAJKUTATÁS Szovjet olajkutatók abban reménykednek, hogy az ország távol-keleti részében, az Amur alsó folyása mentén, ipari nyersanyagok továbbá a Japán-tenger és az Ohotszkitenger mentén újabb olaj- és gázkészleteket találnak. A TASZSZ a napokban jelentette, hogy Habarovszktól 640 kilométernyire nyugatra olajkutat nyitottak, amelynek terméke most van vizsgálat alatt. Szahalin szigetét kivéve a szovjet Távol-Keleten eddig olaj- vagy gázkészletről nem tudtak. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy a Szovjetunió egy 90 kilométeres csatornával össze akarja kötni az Amurfolyót a Csendes-óceánnal. Ezt múlt hó végén Moszkvában hivatalosan bejelentették. A csatorna körülbelül 800 kilométernyire készülne a kínai határtól és a Csendes-óceán felé haladó szállítási utat 1000—1500 kilométerrel megrövidítené. További előnye volna, hogy áthidalná az Amur deltájában jelentkező eliszaposodás és eljegesedés folytán előálló problémákat. (Reuter) A GUMIÁR ALAKULÁSA A singapore-i gumipiacon december 1-én a IRSS minőségű nyersgumi árát decemberi szállításra libránként 603/8 malaysiai centtel jegyezték, az ár az előző heti záráshoz képest nem változott. Colombói kereskedelmi források szerint egyébként az elkövetkezendő néhány hét alatt a gumiárak csökkenni fognak. Az áresést elősegíti a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok visszavonására vonatkozó elgondolás is. Emellett csökkentőleg hat még az a lehetőség, hogy a GSA a stratégiai gumikészletek állományát csökkenti, hogy Európában pénzszűke van; továbbá az angol gépkocsiipar helyzete, az olaszországi sztrájkhullám és az a körülmény, hogy a Szovjetunió Singapore-ban nem jelentkezik vásárlóként. (Reuter) Kiújul a „csirkeháború”az USA és a Hatok között? Az Egyesült Államok bejelentette, hogy a broiler csirke Görögországba irányuló exportját a jövőben állami támogatásban részesíti. Ezzel újabb területre terjedt ki a Közös Piaccal vívott baromfiexport-háború — jelenti a Reuter-iroda. Az USA már tavaly megkezdte a svájci baromfiexport támogatását, mert fennállott az a veszély, hogy elveszíti e hasznos piacot a Közös Piac versenyével szemben. A baromfiexport körüli viták 1962-ben élesedtek ki, amikor a Közös Piac megkezdte a külföldi áru kiszorítását a hat tagállam baromfipiacáról, majd megindult a tagállamok exportjának szubvencionálása. Amerikai közlés szerint 1960 és 1964 között Görögország baromfiexportjának 53 százaléka származott az USA- ból, ez a hányad az idén a 7 százalékot sem éri el, nagyrészt a Hatok fokozódó exportja következtében. Nemcsak a baromfi , a citrusgyümölcsök kereskedelme is összetűzésre ad okot az EGK és az Egyesült Államok között. Genfi tájékozott források szerint az Egyesült Államok, amely a citrusgyümölcsök nagy exportőre, a GATT-tanácskozáson megtorló kereskedelmi intézkedésekkel fenyegetőzik abban az esetben, ha a Közös Piac továbbra is alkalmazza a „megkülönböztető” vámok politikáját. Lehetséges, hogy felhívja a Közös Piacot, vegye ismét fontolóra az Izrael és Spanyolország számára engedélyezett 40 százalékos vámcsökkentés kérdését. Az EFTA kereskedelme az év első kilenc hónapjában Az EFTA tagállamainak kivitele 1969 első kilenc hónapjában jelentős emelkedést mutat az előző két évhez képest — közli az EFTA genfi központja. A tavalyi azonos időszakhoz hasonlítva az export (15 százalékkal) 27 milliárd 600 millió dollárra, az import (9,5 százalékkal) 32 milliárd dollárra nőtt. A növekedés, különösen az export gyarapodása, jóval meghaladja 1967 és 1968 azonos időszakának mintegy 5 százalékos emelkedését. Az EFTA tagállamai — Ausztria, Dánia, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc és Anglia — közötti kereskedelem (15,7 százalékkal) 7 milliárd 235 millió dollárra nőtt. Erősen nőtt a Szabadkereskedelmi Társulás árucseréje az Európai Közös Piaccal is: az export 19, az import 10 százalékkal. Az USA-val folytatott kereskedelem viszont csak igen lassan fejlődött, itt az export 1,4, az import 7,4 százalékos növekedést mutat. A vizsgált időszak adatai kimutatták, hogy Anglia importja nagymértékben csökkent, de exportja nem ért el olyan sikereket, mint a többi EFTA-beli partnereié. Az import növekedését tekintve Anglia 5 százalékkal az ötödik helyen áll és 14 százalékos exportnövekedésével is csak a hatodik helyet tudta megszerezni. Az export növekedését illetően Finnország és Dánia jár az élen, mindketten 10 százalékkal növelték kivitelüket. Finnország áll az első helyen a behozatal emelkedésében is: eredménye itt 24 százalékos. A szeptember havi adatok azt mutatják — folytatja az EFTA genfi jelentése —, hogy a 3 milliárd 247 millió dolláros export 15,6 százalékkal magasabb a tavaly szeptemberinél, a 3 milliárd 684 millió dolláros import pedig 14,9 százalékkal haladja meg a tavaly szeptemberi eredményeket. (Reuter) Az OECD fejlesztési segélybizottságának ülése Párizsban befejeződött az OECD fejlesztési segélybizottságának (DAC) kétnapos ülése. A bizottságban az OECD 22 tagállamából 16-an vesznek részt. Az ülés befejezésekor tartott sajtókonferencián a bizottság amerikai elnöke, Edwin Martin, elmondotta, hogy a bizottság a fejlődő országok gazdasági irányzatával, az ehhez nyújtott segélyekkel és az ENSZ második fejlesztési dekádjának előkészítésével foglalkozott. Martin elégedetten nyilatkozott a fejlődő országok gazdasági növekedéséről. Az 1970-es exportkilátások jók, különösen azért, mert a készgyártmányok exportja 1968-ban 20 százalékkal emelkedett. Míg 1960-ban a fejlődő országok exportjának csak 10 százalékát tették ki a készgyártmányok, 1968-ban már 16 százalékot értek el. Ez lehetővé tette a termelési struktúra megváltoztatását és elősegítette a fejlődő országok kereskedelmi cserearányainak javítását. Az új vámtarifakedvezmények megállapításánál még jobban ki kell szélesíteni és meggyorsítani ezt a sokat ígérő folyamatot — mondotta Martin. A bizottság elnöke ugyanakkor szóvá tette, hogy stagnál a fejlődő országoknak nyújtott amerikai és francia segítség. A cél az, hogy a fejlett országok 1975-re a bruttó nemzeti termékük (GNP) 1 százalékát juttassák a fejlődő országoknak, s az erre vonatkozó kilátások „elég jók.” Ehhez azonban az szükséges, hogy az USA és Franciaország növelje hozzájárulását. Az amerikai segítség jelenleg csak a GNP 0,65 százaléka, s a francia segítség, amely eredetileg jóval magasabb volt, nem növekedett arányosan Franciaország bruttó nemzeti termékével. Stagnál az angol segély is, de Anglia megígérte, hogy a közeljövőben növelni fogja a fejlődő országok támogatására szánt összeget. A bizottság következő ülését 1970. szeptember 14—15-én Tokióban tartják. (Reuter) arany, deviza ÚJABB MÉLYPONTON AZ ARANYÁR London, december 2. • Az arany ára a londoni szabad piacon kedden délután unciánként 15 centtel 35,30 dollárra esett. Ez a legalacsonyabb szintje 1968 márciusa óta, amikor létrehozták a kettős aranypiac rendszerét. Az előző mélypontot, 35,35 dollárt, november 25-én mérték. A kereskedők különféle körülményekben látják az áresés okát. Valószínűnek tartják, hogy a legutóbbi ipari szükséglet már kielégült, s ezért nem jelentkezett új kereslet. Szerepet játszhatott az, hogy egy vezető amerikai szakértő nemrég azt jósolta: a szabadpiaci aranyár 34,80 dolláron fog megállapodni, tehát a hivatalos, 35 dolláros ár alatt. Végül óvatossá teszi a piacot az is, hogy Kennedy amerikai pénzügyminiszter a közeljövőben Európába utazik és elsősorban az aranyról folytat tárgyalásokat a nyugat-európai fővárosokban. (Reuter) Meghosszabbították a lengyel-kanadai búzaegyezményt A kanadai külügyminisztérium közölte, hogy az 1966. június 26-án aláírt hároméves lengyel-kanadai búzaegyezményt 1971. július 31-ig meghosszabbították. Az eredeti egyezmény értelmében Lengyelországnak 900 000 tonna kanadai búzát kellett volna 1969. november 5-ig megvásárolnia. Különböző okok miatt azonban Lengyelország eddig az időpontig csak a tétel felét hívta le. A meghosszabbított egyezmény keretében Lengyelország 1971. július 31-ig megvásárolja a fennmaradt 400 000 tonnát, és lehetősége nyílik arra is, hogy a mennyiség 50 százalékáig búza helyett árpát vásároljon. A megvásárlandó mennyiségből 200 000 tonnát 1970. július 31-ig szállítanak le, s már eddig konkrétan lekötöttek 100 000 tonna árpát és 70 000 tonna búzát. Az egyezmény fizetési feltétele: 10 százalék készpénzben fizetendő szállításkor, a fennmaradó részt egyenlő részletekben kell 24, 30, illetve 36 hónap alatt kiegyenlíteni. (Reuter) HETI ÁTTEKINTÉS A BÖRPIACOKRÓL Liverpool, december 2. — A börpiacok általában csendesek, a kereslet visszatartott, és — az észak-amerikai piacot kivéve — az árak árnyalatnyit estek. Az észak-amerikai piac szilárd, mérsékelt bel- és külföldi kereslet mutatkozik mind nehéz, mind könnyű bőrök iránt. Argentínában továbbra is a könynyű bőrök iránt mutatkozik jelentős kereslet; a nehéz bőrök ára változatlan, a frigorifica bőröké kisebb csökkenést mutat. Az új-zélandi piacon erősen esett a borjúbőr ára — az eladók most számolják fel a szezon végi készleteket. Az ausztráliai és az új-zélandi piac alapjában véve tartott, de az árak — a kontinensről mutatkozó érdeklődés ellenére — a spekuláció tevékenységének következtében estek. A szárított bőrök piacai általában csöndesek. Igen kevés áru került felkínálásra, az árak változatlanok. A hagyományos vevők közül Spanyolország vásárolja továbbra is a szokásos tételeket. Az európai piacok csöndesek, az árak majdnem mindenütt tartottak. (Reuter) Lengyel gyapjúvásárlás Új-Zélandtól Emelkedik az Új-Zélandban eladott lengyel gyapjúfeldolgozógépek és berendezések száma. Ez lehetővé teszi Lengyelországnak, hogy növelje gyapjúvásárlásait az óceániai szigetországtól. Az Új-Zélandban akkreditált lengyel főkonzul kijelentette, hogy a lengyel Textilimport vállalat képviselői a közeljövőben sok ezer bála gyapjút vásárolnak, mind a közvetítő kereskedelemtől, mind aukciók útján. A lengyel üzletkötőket főként a közepes és a finom keresztezéses szalagok érdeklik. (Reuter) ÁRU- ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Az ELEC III. kerekasztal-konferenciája 1969. december 4-én nyílik meg Brüsszelben a Gazdasági Együttműködés Európai Ligájának (European League for Economic Cooperation) III. kerekasztal-konferenciája. A Kelet és Nyugat közötti gazdasági kapcsolatokban a hatvanas években új korszak kezdődött, amely többek között a kereskedelmi forgalom dinamikus növekedését eredményezte. A KGST-tagállamok és a fejlett tőkésországok közötti árucsere-forgalom értéke 1969-ban az 1960. évinek már több mint kétszerese volt. Magyarországnak az iparilag fejlett országokba irányuló exportja, illetve onnan származó importja hasonló fejlődést mutat. Az utóbbi egy-két évben a keletnyugati kapcsolatokban is fokozatos átalakulás kezdődött meg. Lassanként tért vesztenek a klasszikus értelemben vett külkereskedelem formái és módszerei, amelyek túlnyomó részben a rövid távú érdekeknek megfelelő nagyszámú viszonylatban egyaránt lebonyolítható puszta árucsere jellemez. Mind Nyugaton, mind Keleten a kapcsolatok megszilárdítására törekednek, oly módon is, hogy hosszú távú együttműködés kialakítását szorgalmazzák nemcsak kereskedelmi, hanem az ipari termelésben is, hogy ezáltal kiaknázzák a nemzetközi kereskedelem eddig fel nem tárt tartalékait. Magyarországon a nyugati iparvállalatokkal létesítendő kooperációk iránti érdeklődés különösen 1968. január 1-től, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta került előtérbe. Kooperációs kapcsolatok létesítésére vonatkozóan is a vállalatok hatáskörébe került a kezdeményezés és döntés joga és semmi sem állja útját a nyugati iparvállalatokkal való szorosabb hosszú távú együttműködés kiépítésének, ha az hozzájárul a vállalat rentábilisabb működéséhez, műszaki fejlődéséhez és egy korszerűbb gyártmányösszetétel kialakulásához. Sőt, ha a vállalat által kezdeményezett kooperáció a népgazdaság számára különös előnnyel bíró adott feltételek fennforgása esetén — a kormány különböző módon preferenciákat nyújt, például a kölcsönösség elve alapján kész vámkedvezményeket adni. Természetesen — mint általában valamennyi külgazdasági kapcsolatban — az ipari kooperációknál is érvényesül az állami kereskedelempolitikai irányító szerepe. A Kelet és Nyugat közötti ipari együttműködés előtérbe kerülését bizonyítja, hogy nemzetközi szervezetekben is egyre több szó esik erről a témáról. Például az Európai Gazdasági Bizottság kereskedelemfejlesztési bizottságának legutóbbi ülésszaka első ízben foglalkozott behatóan a szocialista és a tőkés iparvállalatok közötti kereskedelmi és ipari együttműködés problémáival. A Gazdasági Együttműködés Európai Ligája, mint nemzetközi társadalmi szervezet, élenjáró szerepet tölt be a Kelet és Nyugat közötti ipari kooperáció fontosságának felismerésében, a kapcsolatok kibontatkoztatásának szorgalmazásában. A Liga 1946-ban alakult meg, s az úgynevezett „Európa-mozgalom” keretében társadalmi úton, azaz jelentős üzletemberek, nagyiparosok, bankárok, közgazdászok, egyetemi professzorok közreműködésével kezdeményezte a nyugat-európai országok gazdasági együttműködését. A Ligának külön nemzeti bizottságai vannak az NSZK- ban, Ausztriában Spanyolországban, Franciaországban, a Benelux-államokban, Angliában, Svédországban és Svájcban. A nemzetközi liga elnöke Boel báró, belga nagyiparos, a Solveyüzem igazgatósági tagja. A Liga titkárságának vezetője Charles Roger professzor, aki egyúttal az Országos Gazdasági Tanács, a belga kormány hivatalos gazdasági tanácsadó szervének titkára is. A hatvanas évek elejétől a Liga tagjainak érdeklődését egyre inkább felkeltették a kelet-nyugati kereskedelemben rejlő lehetőségek. Az 1965. május 14—15-én megtartott I. keletnyugati kerekasztal-értekezlet már ezt a témát tűzte napirendre. Ez alkalommal azonban az értekezlet részvevői még csak a nyugati országokból kerültek ki. Az 1967. február 24-én és 25-én megrendezett II. kelet-nyugati kerekasztal-konferenciára már meghívták a szocialista országok képviselőit is. Közvetlen eszmecsere segítségével, elsősorban gyakorlati oldalról világították meg a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének szükségszerűsége és lehetőségei keretében az ipari és kereskedelmi együttműködés távlatait. A most kezdődő ülésszak tovább kíván lépni a már megkezdett úton. Az értekezlet napirendjén szerepel a kelet-nyugati kooperációk technikai és termelési vetületének, kereskedelmi aspektusainak, s pénzügyi problémáinak megvitatása. A világ legfontosabb cukortermelő országainak várható termelése 1970-ben A világ cukortermelése az 1969— 1970-es időszakban — a Reuter hírügynökség által összeállított hivatalos és nem hivatalos becslések alapján — körülbelül fél százalékkal alatta marad az 1968—69-es időszakban elért eredménynek. (Kuba és a Kínai Népköztársaság termelése nem szerepel a prognózisban.) Figyelembe véve a várható 10 millió tonna körüli kubai cukortermelést, az következő évben a világtermelés jó 5 százalékkal múlja felül az idei eredményt. A Szovjetunió cukortermelése jövőre valószínűleg nem éri el az idei szintet, mivel a mezőgazdasági minisztérium tájékoztatása szerint a cukorrépatermés nem alakult, kielégítően. Moszkvában tartózkodó nyugati szakemberek a várható jövő évi termelést 8,6 millió tonnára becsülik, szemben az 1969-es 9,03 millió tonnával. A cukorrépa-termelésre kedvezőtlen hatást gyakorolt a tavaszi időjárás és a fő termőterületek egy részét sújtó nyári szárazság. Idén tovább csökkentették a cukorrépa termőterületét, amely 3,5 millió hektárt tett ki, 100 000 hektárral kevesebbet, mint az előző időszakban. Washingtoni mezőgazdasági szakértők a jövő évi amerikai cukortermést 4 550 000 és 4 900 000 tonna közé eső értékre jósolják. A múlt időszakban 4 747 000 tonna cukrot pároltak az Egyesült Államok cukorgyáraiban. A cukorrépatermés nyerscukor-tartalma jövőre rekord értéket (3 500 000—3 800 000 tonnát) érhet el. Mintegy 8 százalékkal csökken idén a cukornád-termesztés, az összes cukornád nyerscukor-tartalma 1 050 000—1 100 000 tonna közé tehető. A mezőgazdasági minisztérium 11 millió tonnára becsüli a belföld szükségleteit az október 1-ével kezdődött egyéves időszakban. India — a várakozások szerint — jövőre átlépi a 4 millió tonnás határt a cukortermelésben. A múlt évben 3 560 000 tonna cukrot állítottak elő. A cukornáddal bevetett terület a múlt évhez képest 20,2 százalékkal növekedett. A brazil cukortermelést a hivatalos becslés az 1969—70-es időszakban 4,3 millió tonnában állapítja meg, szemben az idei 4 134 250 tonnás eredménnyel. Az elemzés szerint a növekedés a termelékenység emelkedésének tulajdonítható. Mexikóban jövőre 2 346 620 tonna cukortermelésre számíthatnak. Az 1969-es eredmény 2 363 219 tonna volt. A francia cukortermelők szövetségének előrejelzése szerint az országban jövőre 2,3 millió tonna cukrot gyártanak, 100 000 tonnával többet, mint idén. A kedvező nyári időjárás eredményeként szeptember 30-ig a termés 7,5 százalékát már betakarították, szemben az egy évvel ezelőtti 3,8 százalékkal. Ausztrália cukortermelése jövőre nem éri el az 1969-es szintet és becslések szerint körülbelül 2,1 millió tonnát fog kitenni. Az idén ezzel szemben 2 805 720 tonna cukrot pároltak. A manilai Cukorhivatal 140 000 tonnás termelésnövekedést jósol 1969— 1970-be. A múlt szezonban 1 760 000 tonnát tett ki a cukortermelés, míg az idén 1 900 000 tonnára számítanak. A nyugatnémet cukorgyárak az idén is, tehát 1969—1970-ben, ugyanannyi cukrot termelnek, mint a megelőző időszakban. A kedvezőtlen időjárási viszonyok nem okoznak jelentős károkat a cukorrépa-termesztésben, hatásukat jelenleg még nem lehet pontosan felbecsülni. A termelés valószínűleg az 1,82 millió tonnás érték körül fog mozogni. Dél-Afrikában az idén 1,75 millió tonna cukorra számítanak, szemben az 1968— 1969-es szezon 1 659 399 tonnájával. A feldolgozási időszak valószínűleg egészen január végéig tart. A szárazság kedvezőtlenül befolyásolta a lengyel cukorrépa-termelést és hátráltatta a feldolgozás megkezdését. A jövő évi hozam 1 440 000 tonna körül alakul, szemben az 1968—1969-es időszak 1 570 000 tonnájával. Az olasz cukorgyárak termelése az 1969— 1970-es szezonban meghaladja az 1,26 millió tonnát; mintegy 60 000 tonnával többet termelnek jövőre, mint az idén. Az angol cukortermelést 950 000 tonnára becsülik a következő szezonban, ez körülbelül 20 000 tonnával marad alatta az 1968—1969-es időszakban elért eredménynek. 1969—1970-ben Argentína cukortermelése eléri a 850 000 tonnát. A spanyol termelés 20 000 tonnával magasabb lesz, mint az idei évi 730 000 tonnás eredménye. Ebből mintegy 45 000 tonnát cukornádból állítanak elő. Tajvaniban 1969—1970-re 700 000 tonnák cukor előállításával számolnak; ez 68 000 tonnával kevesebb, mint az idei év termelése. A holland cukortermelés az 1968— 1969-ben elért 718 800 tonnával szemben jövőre 738 000 tonna körül alakul. Közép-Európában Jugoszlávia a becslések szerint 475 000 tonnát állít elő, 30 százalékkal többet, mint idén. Magyarország termelése jövőre 415 000 tonna körül alakul, ez csaknem ugyanannyi, mint idén. Ausztriában 1969—1970-ben 300 000 tonna cukrot finomítanak. Csehszlovák és román hivatalos körök 850 000, illetve 400 000 tonnára becsülik az 1969—1970-es termést. (Reuter)