Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)
1970-06-02 / 103. (348.) szám
Befejeződtek a szovjet—román tárgyalások SEGÍTSÉG AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK Maurer román miniszterelnök befejezte moszkvai tárgyalásait. A tárgyalás után kiadott TASZSZ-jelentés szerint Koszigin miniszterelnökkel megbeszélték a két ország gazdasági, tudományos és műszaki együttműködését és kifejezték reményüket országaik kooperációjának jövőjében. A román hírügynökség, az Agerpres jelentése szerint a felvetett problémák egyike az árvíz sújtotta romániai területek segélyezése volt. A Szovjetunió első gesztusa 50 ezer rubel adományozása — jelenti az Agerpres. A román árvízkárosultak megsegítése mind több ország és nemzetközi szervezet ügye lett. A Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjában közölték, hogy több mint 30 ország Vöröskereszt társasága adományozott eddig több mint 4 millió svájci frankot, az Egyházak Világtanácsa 10 ezer, a Lutheránusok Világszövetsége 7 ezer dolláros csekket küldött s a két szervezet további 100 ezer dollárt kíván e célra összegyűjteni. Az angol Vöröskereszt 50 ezer font sterling öszszegyűjtését és elküldését irányozta elő. Az osztrák Caritas építőanyagokat, sátrakat, takarókat stb. gyűjt. A kínai Vöröskereszt 500 ezer jüant ajánlott fel készpénzben, további 500 ezret gyógyszerekben és más segédeszközökben. Spanyolország gyógyszereket, élelmiszereket és ruhaneműt küldött Romániának, mintegy 43 ezer dollár értékben. VI. Pál pápa 10 ezer dolláros csekket, a libanoni és a török Vörösfélhold szervezet több tonna ruhaneműt, élelmiszert és gyógyszert küldött. Az NSZK katolikus és protestáns segélyszervezetei ugyancsak takarókkal,sátrakéval és ruhaneműekkel, az Egészségügyi Világszervezet 10 ezer lakost szolgáló mozgó kutakkal, és vízszűrő állomásokkal jelentkezett. A francia Renault cég 250 ezer frankot utalt át, az Air France utasította dél-amerikai járatait, álljanak a román külképviseletek rendelkezésére s a Dél-Amerikában összegyűlt adományokat azonnal szállítsák Romániába. A Londonba akkreditált román kereskedelmi tanácsos az angol cégekhez fordult, segítsenek helyreállítani az árvízsújtotta üzemeket , több mint 250 ipari egységet, közte országos jelentőségű üzemeket ért károsodás. Az osztrák kormány 1 millió schillinget bocsát a román kormány rendelkezésére, Románia ebből többek között a legfontosabb mezőgazdasági termékeket vásárolhatja, hosszú lejáratú hitel keretében. Részben az árvíz okozta súlyos károk, részben az állandóan növekvő kereslet szükségessé tette, hogy a Román Kommunista Párt és a minisztertanács határozatot hozzon olyan új intézkedésekről, amelyek serkentőleg hatnak az állattenyésztés fellendítésére — jelenti az Agerpres. E program megvalósítása megköveteli a szarvasmarha és az állati termékek felvásárlási árának emelését és rendezését, valamint más olyan intézkedések bevezetését, amelyek növelik az állattenyésztők érdekeltségét a termelés fokozásában. A központi bizottság és a minisztertanács elhatározta, hogy az év június 1-től kilogrammonként 1—1,70 lejjel emeli a marhahús és 0,10—0,50 lejjel a tej felvásárlási árát. Ezenkívül más kedvezményeket is nyújtanak az állattenyésztőknek. A felvásárlási árak emeléséhez szükséges összegeket részben állami alapokból, részben a kiskereskedelmi árak emelése révén nyert összegekből fedezik, így 1970. június 1-től a marhahús kiskereskedelmi ára átlagosan 1,85 lejjel, a sertéshúsé pedig átlagosan 1,35 lejjel emelkedik. Elsősorban az elsőrendű minőségi húsok árát emelik. A tej kiskereskedelmi ára 0,20 lejjel lesz magasabb. Ennek megfelelően emelkedik a húskonzervek és húskészítmények, valamint a tejtermékek ára. A határozat rámutat, hogy a kiskereskedelmi árak emelése nem akadályozza a dolgozók reálbérének a jelenlegi ötéves tervre előirányzott emelkedését. Gromiko párizsi látogatásának gazdasági vonatkozásai A szovjet főváros politikai köreiben — írja az MTI tudósítója — a nemzetközi diplomáciai élet egyik legfontosabb eseményeként értékelik Andrej Gromiko külügyminiszter párizsi látogatását. A szovjet fővárosban a két ország kapcsolatait illetően az együttműködés széles skáláját és sokrétűségét húzzák alá. Kiemelik, hogy ez az árucserétől a politika szférájáig terjed. Ha a kereskedelmi forgalomban vannak is egyes olyan tőkésállamok — Anglia, Japán, Finnország, az NSZK és Olaszország, — amelyek az import— export listán megelőzik Franciaországot, a szovjet—francia tudományos-műszaki együttműködés egészensajátos formákat és jellegzetességeket mutat. Így például világszerte szenzációt keltett az a bejelentés, hogy a francia műholdat szovjet hordozórakéta fogja Földkörüli pályára vinni. Ez egyúttal jelzi azt is, hogy Moszkva bizonyos fokú betekintést engedélyez Párizs számára a szovjet űrkutatás és rakétatechnika féltve őrzött titkaiba. Legutóbb idén májusban — a rendszeresen tanácskozó szovjet—francia „kis bizottság” Tbilisziben tartott ülése után — mindkét fél szakemberei elégedetten búcsúztak egymástól. Egész sereg fontos terv — a gépkocsigyártástól a nukleáris kutatásig — megvalósulóban, illetve a kidolgozás szakaszában van. A szovjet külügyminiszter a vezető politikusokkal folytatott megbeszélése mellett — állítja a nyugatnémet DPA hírügynökség —, megkísérli, hogy a nyugati pénzügyi köröket a Szovjetunióban invesztíciókra ösztönözze. Gromiko szerdán tanácskozik Giscard d’Estaing pénzügyminiszterrel és munkatársaival. E megbeszélések középpontjában valószínűleg szó esik majd arról, hogy Franciaország esetleg közreműködik a tervezett tehergépkocsigyár felépítésében. Tárgyalnak majd — véli a hírügynökség — arról is, hogy a Szovjetunió földgázt szállít Franciaországnak, továbbá arról, hogy a franciákkal közreműködik a közép-ázsiai rézlelőhelyek kitermelésében. A szibériai hatalmas réztelepek közös kiaknázása — írja diplomáciai forrásokra hivatkozva a Reuter — egyike a legfontosabb javaslatoknak, amelyeket Gromiko magával vitt Párizsba. Gromiko valószínűleg megvitatja azt a lehetőséget is, hogy nemzetközi konzorciumot alakítanak — esetleg amerikai érdekeltségek bevonásával — a szibériai vállalkozás végrehajtására. Elvi megállapodás Velencében A Közös Piacot gazdasági és monetáris unióvá kell kiépíteni, amelynek végcélja az egységes európai valuta megteremtése — ezt az elvi megállapodást sikerült megszövegezni Velencében a Közös Piac pénzügyminisztereinek és központi bankvezetőinek a múlt hét végén tartott kétnapos ülésén. A Közös Piac ilyenformán hivatalosan is magáévá tette azt az elgondolást, amelyet a tagállamok egymástól többékevésbé eltérő javaslatai alapján az úgynevezett Werner-bizottság dolgozott ki. A megállapodást azonban még jóvá kell hagynia a közösség teljes miniszteri tanácsának (amelyben a külügyminiszterek is helyet foglalnak). A hírügynökségi jelentések szerint a kétnapos értekezleten mélyreható ellentét mutatkozott meg. A közös piaci országok egyik csoportja — Franciaország, Belgium és Luxemburg — az unió megvalósításában a valutapolitikai intézkedéseknek, elsősorban a közös piaci valutaárfolyamok egymás közti rögzítésének akart elsőbbséget biztosítani. Az NSZK, Hollandia és Olaszország viszont a gazdasági integrációt tartotta elsőrendűnek — beleértve a költségvetési és adóügyi intézkedések összehangolását A két álláspont összecsapása döntetlen eredményre vezetett: a pénzügyminiszterek határozata értelmében a teljes gazdasági és monetáris unió megvalósításában sem a valutapolitikai, sem a gazdasági integráció nem élvez elsőbbséget, az összehangolást párhuzamosan kell végrehajtani. Colombo olasz pénzügyminiszter, aki a velencei értekezleten elnökölt, a következőkben tájékoztatta a sajtót az elvi megállapodás részleteiről: A gazdasági- és valutaunió megvalósítása 1971-től kezdve kilenc év alatt történne meg. Az első átmeneti szakasz 1974-ig tartana. Ebben a szakaszban a tagállamok összehangolják költségvetési politikájukat, az eddiginél szorosabban koordinálják az egyes országok gazdaságpolitikájának rövid távú céljait, kidolgozzák a három-öt évre szóló gazdaságpolitikai célkitűzéseket, tekintetbe véve a gazdasági növekedés ütemét, öszszehangolják a hitelpolitikát. Megkérdezték az olasz pénzügyminisztert, hogy miképpen akarják ebbe a tervbe bevonni Angliát és a felvételre jelentkezett többi országot. Azt válaszolta, hogy ezt majd a június 30-án meginduló csatlakozási tárgyalásokon kell tisztázni. Ami a valutapolitikai együttműködést illeti, a miniszterek elhatározták, hogy stabilizációs alapot hoznak létre, amelynek segítségével a tagállamok központi bankjai interveniálhatnak a devizapiacon. Különösen nagy figyelmet keltett a minisztereknek az a döntése, hogy a közös piaci valuták árfolyamának ingadozása ezután sem haladhatja meg a 0,75 százalékot a dollárparitástól felvagy lefelé. Ez a francia javaslatra hozott határozat kudarcra ítéli a Nemzetközi Valuta Alap elgondolását a tőkés valutarendszer rugalmasabbá tételére. Az Alap washingtoni központjában most folynak a tárgyalások arról az amerikai ihletésű tervről, hogy a valutanehézségekkel küzdő országoknak nagyobb mozgási szabadságot adjanak, szélesebb árfolyamingadozások megengedésével. Ha a közösség nem egyezik bele nagyobb árfolyamingadozásokba, akkor a Valuta Alap elgondolása halálra van ítélve — idézi a Reitter-iroda vezető nyugat-európai bankárok véleményét. Adatok nélkül csak két-három számottevő valutára vonatkozna az új rendszer, úgy pedig már nincs értelme. A miniszterek határozata értelmében adatok összehangolják valutapolitikai állásfoglalásaikat, hogy a Nemzetközi Valuta Alap szeptemberi közgyűlésén egységes platformot képviseljenek. Az erre vonatkozó javaslat kidolgozásával a Werner luxemburgi miniszterelnök vezetése alatt álló szakértői csoportot bízták meg, amely a most elfogadott javaslatok szerzője volt. Ami végül a közös valuta megteremtését illeti, ezt a miniszterek elvi célnak tűzték ki. Colombo azonban sajtótájékoztatójában elismerte: nem sikerült megegyezni, hogy mikor tegyék meg az első lépéseket e cél elérése felé. (Reuter, AP, DPA) NAPRÓL NAPRA ♦ A SZOVJET—ROMÁN KORMÁNYFŐI TÁRGYALÁSOK napirendjén szerepelt a többi között az árvízsújtotta romániai területek megsegítése — jelenti az Agerpres hírügynökség. Ismertetjük a Románia megsegítésére irányuló nemzetközi akció első eredményeit is, továbbá azt az új romániai rendelkezést, amely — részben az árvízokozta károk miatt — szükségesnek minősíti az állattenyésztés fejlesztésének országos programját és ennek keretében előirányozza a marhahús és a tej árának felemelését. ♦ A KANADAI DOLLÁR RÖGZÍTÉSÉT FELFÜGGESZTETTÉK, a kanadai valuta árfolyama szabadon lebeg, ami gyakorlatilag a felértékeléssel egyértelmű. Egyidejűleg leszállították a kamatlábat. A kanadai dollár árfolyama az intézkedés nyomán emelkedni kezdett az összes devizatőzsdéken. Az árfolyamrögzítés felfüggesztése elsődlegesen belgazdasági intézkedés, de — csakúgy, mint a nyugatnémet márka felértékelése — kedvez a dollárnak. A bejelentés hatására találgatják, nem kerül-e hasonló sorsra a svájci frank és a holland forint is. ♦ A MAGYAR—KÍNAI ÁRUFORGALMI MEGÁLLAPODÁS kidolgozására tárgyalások kezdődtek Pekingben. Tavaly a két ország közötti árucsere értéke 18 millió rubel volt. ♦ A SZOVJET—FRANCIA EGYÜTTMŰKÖDÉS SOKRÉTŰ, s gazdaságiműszaki téren sajátos jellegzetességei vannak — hangsúlyozzák Moszkvában a szovjet külügyminiszter párizsi látogatása alkalmából. A politikai témák mellett — értesülnek a nyugati hírügynökségek — szó lesz Franciaország közreműködéséről a Szovjetunióban tervezett teherautógyár építésében, szovjet földgáz szállításról és a szibériai rézlelőhelyek közös kiaknázásának tervéről. ♦ A HATOK PÉNZÜGYMINISZTEREINEK VELENCEI TANÁCSKOZÁSÁN elvi megállapodás született arról, hogy a Közös Piacot gazdasági és monetáris unióvá kell kiépíteni, amelynek végcélja az egységes európai valuta megteremtése. A tervezett közösséget kilenc év alatt akarják végrehajtani. Az első hároméves szakaszban — a tervek szerint — összehangolják a költségvetési politikát, s koordinálják a rövid lejáratú gazdaságpolitikai célkitűzéseket. A Hatok külügyminiszterei, francia kezdeményezésre, kudarcra ítélték az IMF elgondolását a tőkés valutarendszer rugalmasabbá tételére. Szabadon lebeg a kanadai dollár árfolyama A nemzetközi devizatőzsdék állóvize — amelyet a közelmúltban lezajlott általános értéktőzsdei árzuhanás meg sem rebbentet —, június 1-én hullámzani kezdett. Az történt ugyanis, hogy a kormány a kanadai dollár árfolyamának alakulását szabaddá tette és ugyanekkor a jegybank váltóleszámítási kamatlábát 71 2 százalékról 7 százalékra szállította le. A kanadai dollár árfolyama korábban hosszú ideig szabadon ingadozott, 1962 május óta azonban rögzített paritás volt érvényben, 1 kanadai dollár 1 ,92,50 USA-centet jelentett. Benson pénzügyminiszter nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az árfolyamalakulás szabaddá tételére azért volt szükség, mert az utóbbi időben igen sok külföldi vásárolt kanadai dollárt, továbbá mivel Kanada kereskedelmi aktívuma hatalmas mértékben növekedett. Ez év első negyedében az exporttöblet 672 millió dollárt, majd áprilisban 256 millió dollárt ért el. Mindezek következtében egyedül májusban 600 millió dollárral növekedett Kanada monetáris tartaléka, szintje 4,2 milliárd dollárt, vagyis az eddigi legmagasabb csúcsot érte el. A pénzügyminiszter kiemelte Kanada határozatának meghozatala előtt tanácskozott a Nemzetközi Valuta Alappal, s ez hozzájárult ahhoz, hogy Kanada felfüggessze a rögzített paritás tekintetében az alapszabályok értelmében elvállalt kötelezettségét. Benson hangsúlyozta, hogy Kanada olyan hamar, amint csak a körülmények megengedik, ismét rögzíteni fogja a valuta paritását. Hogy ez azonban mikor következik be, illetve a szabad hullámzás következtében a kanadai dollár árfolyama milyen színvonalra fog emelkedni , arról hallgatott. A kormány arra számít, hogy ezzel a monetáris lépéssel, ami gyakorlatilag a valuta felértékelését jelenti, előmozdítja a kanadai infláció elleni küzdelmet. Az importcikkek ára ugyanis csökkenni fog, a kanadai bevitel tehát növekedik és versenyt támaszt a kanadai termelőknek. Rámutatott azonban arra is, hogy az új árfolyamalakulás várható hatását a kanadai exportra —, amely természetesen a csökkentés irányába hat — a legközelebbi jövőben megfelelő intézkedésekkel (tehát exportösztönzéssel) ellensúlyozni fogják. A kanadai intézkedés bejelentése után azonnal emelkedni kezdett minden devizatőzsdén a kanadai dollár árfolyama. New Yorkban a nyitáskor a kanadai valutát 95 USA-centtel jegyezték. Hír szerint az angol pénzügyi hatóságok, de lehetséges, hogy más nyugat-európai jegybankok is arra törekednek, hogy a kanadai dollár árfolyama minél magasabbra emelkedjék. Ezzel egyidejűleg bizonyos mérvű spekuláció is mutatkozott, amely láthatólag arra számít, hogy a kanadai dollár felértékelését a svájci frank és holland forint is követi majd. Ezek a manőverek főleg Svájcban voltak észlelhetők, ahol az USA-dollár árfolyama előbb esett, majd később emelkedni kezdett. Az utóbbi irányzat azonban — piaci körök szerint — a svájci jegybank intervenciójának tulajdonítható. A holland forintnak a dollárral szembeni készpénz- és határidős jegyzése emelkedett, a holland forint iránti kereslet erősen megnőtt, és itt sor került a holland jegybank részéről az amerikai dollár árfolyamának támogatására. Pénzügyi szerkesztőnk írja: a kanadai dollárárfolyam alakulásának szabaddá tétele, vagyis várható folyamatos felértékelődése látszólag kizárólag kanadai gazdasági meggondolások alapján történt. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az egyre növekvő és nagymértékű kanadai exporttöbblet már önmagában véve is hatékony inflációs tényező, ami megtetézi a Kanadában is lejátszódó, és a tőkés világban általában megnyilvánuló inflációs irányzatot. A felértékelés következtében valóban lehetséges, hogy csökken majd a kanadai exporttöbblet, bár ennek teljes megszüntetése nem célja a kanadai kormánynak. Itt megint a belföldi gazdaságpolitikának (pl. a foglalkoztatottság, a gazdasági növekedés fenntartása stb.) és a nemzetközi pénzügyi egyensúly előmozdításának a konfliktusáról van szó. Mindezért a kanadai kormány olyan középutat keres, amely a gazdasági növekedés, az infláció leküzdése és a nemzetközi monetáris egyensúly követelményei között vonul végig. Nyilvánvaló azonban az is, hogy a kanadai dollár árfolyama szabad hullámzásának biztosítása, vagyis felértékelése rendkívül kedvezően érinti az amerikai dollárt. A nyugatnémet márka felértékelése után — amelyet szintén többé-kevésbé szabad árfolyamhullámzás előzött meg — most egy másik vezető tőkés valuta, a kanadai dollár felértékelésének folyamata indult meg. Ezek a fejlemények máris bizonyos mértékű valóraváltását jelentik annak a nem titkolt amerikai kívánságnak, amely szerint több erős valutát fel kell értékelni. Erre azért van szükség, mert a ma már egyetlen kulcsvalutát, vagyis a dollárt nem lehet leértékelni, mivel az az egész tőkés nemzetközi pénzügyi rendszer középpontja, és értékmérője. Joggal merülhet fel ezek után az a kérdés, hogy ebben a szakaszban a kanadai dollár felértékelése elszigetelt jelenség marad-e, vagy azt követni fogja — tekintetbe véve, hogy a márkát már korábban felértékelték — a svájci frank és a holland forint is. Mi azt tartjuk valószínűnek, hogy ebben a közvetlen periódusban nem kerül sor a svájci frank felértékelésére, de talán a holland forintéra sem. K. L. A DUNA-EURÓPAI INTÉZET KONFERENCIÁJA . Tizennégy ország képviselőinek részvételével hétfőn nyílt meg Salzburgban a Duna-európai Intézet ez évi gazdasági konferenciája. A megnyitó referátumot Fritz Bock, Ausztria képviselője mondotta. Dr. Tonck, az Európa Tanács titkára „az Európa Tanács és a Duna menti területek” címmel tartott előadást. A tanács feladatairól, a Duna menti népek gazdasági életében betöltött szerepéről beszélt. Magyarországot az ülésen ,dr. Baczoni Jenő képviselte. Előadásában a kelet-nyugati kereskedelmet elemezte magyar szemszögből. Hangsúlyozta, hogy a KGST-országok közti árucsere-forgalom 1955 és 1968 között jóval gyorsabban nőtt, mint a világkereskedelem,majd rámutatott arra, hogy a kelet- nyugati forgalom szerkezete általában nem kedvező az iparilag fejlett szocialista államok számára. Magyarország képviselője végül a nyugat-európai országok gazdaságának integrációjából adódó, a bilateralizmussal, a multilateralizmussal összefüggő problémákról beszélt. A Duna-európai Intézet ülése június 4-én ér véget. (APA) MAGYAR-KÍNAI TÁRGYALÁSOK A kínai külkereskedelmi minisztériumban megkezdődtek a magyar—kínai kereskedelmi tárgyalások az 1970. évi árucsere-forgalmi megállapodás kidolgozására. Tavaly a magyar—kínai árucsere értéke 18 millió rubel volt. Hazánk tavaly főleg gépeket, alkatrészeket, hengerelt árut szállított Kínának, ahonnan elsősorban színesfémeket, textíliákat és nyersanyagokat importált.