Világgazdaság, 1970. július (2. évfolyam, 124/369-146/391. szám)

1970-07-01 / 124. (369.) szám

1970. JÚLIUS 1. BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ÉLELMEZÉSI VILÁGKONGRESSZUS Két hétig tartó ülésezések után jú­nius 30-án befejezte munkáját a 2. Élel­mezési Világkongresszus. Az utolsó ülé­sen — írja a Reuter — felszólalt A. Boerma, a FAO vezérigazgatója. Beszédében összegezte a kongresszus tevékenységét, elemezte a FAO mun­káját és lehetőségeit. A FAO-t azzal a céllal hozták létre, hogy „becsületes közvetítő” legyen a világ gazdag és szegény országai kö­zött. A szervezet nem válhat politikai csoporttá, akkor ugyanis elvesztené ezt a szerepét és jelenlegi hatékonyságá­nak nagy részét. A FAO-nak napjaink­ban — mondotta — mindössze annyi pénzügyi alap áll rendelkezésére, amelyből egy nukleáris tengeralattjárót lehetne felépíteni. A szervezet mindig fellépett a jövedelmek jobb és kedve­zőbb elosztása érdekében. Ez képezi ugyanis alapját a mezőgazdaság fej­lesztésének. Csupán a növekvő, tény­leges kereslet teszi lehetővé, hogy a mezőgazdasági termelés fokozásával le­győzzék az éhséget és a rosszultáplált­­ságot. Boerma üdvözölte a kongresszus munkájában részt vett fiatal nemzedék képviselőit és sokra értékelte munká­jukat. A demográfiai robbanás egyik eredménye, hogy a világ lakossága egy­re fiatalabbá válik, s az új nemzedék egyre inkább kiveszi részét a társadal­mi-szociális munkákból. Több mint 100 ország 1500 résztve­vője záró ülésen elfogadott egy kong­resszusi deklarációt, amelyben a fegy­verkezésekre kiadott hatalmas össze­geket őrültségnek nevezik, különösen a mai időkben, amikor a fejlődés ér­dekében szükség van minden forrásra. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a szegénység és éhség elleni küzdelem­ben győzelem csak az egész világ ha­tékony összefogásával érhető el. „Az élelem minden élőlény legfontosabb szükséglete, alapvető emberi jog. Ezt a jogot a világ százmillióitól megtagad­ják. Az éhség és a gyengén fejlettség elleni harc azonban megnyerhető” — folytatja a deklaráció. A harc egy ré­sze az úgynevezett zöld forradalom (új gabonaneműek és mezőgazdasági tech­nikák alkalmazása), de ez korántsem elegendő. Radikálisan meg kell­­ változ­tatni a jelenlegi struktúrákat, a nem­zetközi gazdasági kapcsolatokat, az igazságtalan kereskedelmi szerződése­ket és a kormányok nem hanyagolhat­ják el az agrárreformokat, amelyekre a világ igen sok országában szükség van. A következő kongresszust — a DP­A értesülése szerint — legkorábban öt év múlva egy még ki nem jelölt fejlődő országban tartják meg. Szovjet—román gazdasági kapcsolatok A Viata Economica című gazdasági lap legutóbbi száma hosszú cikkben számol be a román—szovjet gazdasági kapcsolatok fejlődéséről. Ezek a kap­csolatok a hosszú történelmi időszak során kialakult gazdag hagyományokra támaszkodnak és az utolsó negyedszá­zadban magasabb szintre emelkedtek,­­a szocializmus és kom­munizmus felépíté­séért vívott közös harcban —– állapítja meg a lap, majd hozzáfűzi: "az a tény, hogy mindkét ország figyelembe vette a tudományos-technikai­­haladás nyújtotta fejlődési lehetőségeket, biztosította a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztését. Ez a fejlő­dés tükröződik a két ország egymás kö­zötti forgalmának volumenében, amely­nek értéke 1969-be­i öt és fél milliárd devizalejre rúgott, s így majdnem 70 százalékkal haladta meg az 1960-as szintet. A Szovjetunió Románia fő ke­reskedelmi partnere. Az 1970-re elő­irányzott kölcsönös áruszállítások 1969- hez képest 3 százalékos, s a folyó évre vonatkozó 1966—1970-es hosszú távú egyezmény által megszabott eredeti ter­vekhez képest pedig 4 százalékos emel­kedést mutatnak. Nőtt például a gépek és berendezések aránya az export-importban. Részese­désük 1960-ban 12 százalék, 1969-ben csaknem 30 százalék volt. Románia, több más termék között, tengeri és­ folyami hajókat, olaj- és elektrotechnikai beren­dezéseket, felszereléseket az olajfeldol­gozó- és vegyipar számára, esztergapa­dokat, különböző motorokat, transzfor­mátorokat, acélcsöveket, olaj- és vegy­ipari termékeket szállít a Szovjetunió­ba, ahonnan esztergapadokat, energeti­kai berendezéseket, kohászati, bányá­szati és vegyipari felszereléseket, útépí­tő gépeket, postai berendezéseket, exka­vátorokat, személygépkocsikat, vasér­cet, kokszot, gyapotot és más terméke­ket importál. Állandóan növekszik a vaskohászati készítmények volumene. Az országok kölcsönösen beszerzik a hengereltáru néhány olyan gyártmány­­típusát, amelyeket maguk nem állítanak elő, mert vagy nincs termelési kapaci­tásuk vagy pedig kifizetődőbb az együttműködés keretében máshonnan beszerezni azt. Fontos helyet foglalnak el a szovjet— román kereskedelemben az ipari köz­szükségleti cikkek. Románia textilipari termékeket, bútort cipőt és más cikke­ket exportál a Szovjetunióba, s ugyan­akkor, egyebek között, tv-készülékeket, hűtőszekrényeket és órákat importál. A Szovjetunió berendezési szállítá­sokkal működik közre a közös román— jugoszláv vaskapui 178 megawattos vízi erőmű­­és hajózási rendszer építésé­ben. Nemrég szerződést írt alá egy 400 m­egawattos romániai atomerőmű fel­építéséről is. Befejezésként a hetilap arról ír, hogy a román—szovjet gazdasági kapcsola­tok további fejlődése elősegíti mindkét ország gazdasági fejlődését, a szocializ­mus erejének és tekintélyének megerő­södését. (Agerpress) ­ Nixon elnök kaliforniai reziden­ciáján fogadta Manescu román külügy­minisztert, és 8,5 millió dollár összegű segélyt ajánlott fel a romániai árvíz­­katasztrófa áldozatainak. Később Zieg­ler, a kormány szóvivője bejelentette, hogy az Egyesült Államok további 2,4 millió dollár értékű támogatást nyújt Romániának az ENSZ Élelmezési Programjának keretében.­­ A Nílus-folyón felépítésre kerülő három duzzasztómű műszaki doku­mentációjának kidolgozására egyiptomi és szovjet műszaki szakemberekből négy vegyes bizottságot hoztak létre. Az új tervnek az a célja, hogy ja­vítsa a hajózást és növelje az EAK villamosenergia-termelését. A Nyugatnémet—indiai gazdasági tár­gyalások kezdődtek Bonnban. A kül­döttségek megvitatják a két ország közötti gazdasági kapcsolatok kérdé­sét, valamint a Közös Piaccal és a brit csatlakozással kapcsolatosan fel­merülő problémákat. Szóba került az NDK-nak India részéről történő el­ismerése is.­­ Csehszlovákia részt vesz egy Alexandriában létesítendő petrolkémiai kombinát építésében az EAK és Cseh­szlovákia között létrejött megállapo­dás értelmében — jelenti a MENA hírügynökség. 0 Az Egyesült Államok bruttó nem­zeti terméke a második negyedévben növekedett, szemben az előző félév visszaesésével. A gazdaság kilábalhat a mostani recesszióból — vélik ennek alapján kormánykörökben. 0 Az ötödik gasztronómiai kiállítás megnyitotta kapuit Plzeniben. Több mint 150 csehszlovák és külföldi tár­saság mutatja be ízletes áruit.­­ A kanadai export májusban 12,5 szá­zalékkal múlta felül az előző hónap adatait, s így az ország kivitele az év első öt hónapjában 6,91 milliárd dollár­ra emelkedett, a tavalyi hasonló idő­szak 5,99 milliárdjával szemben. Jelen­leg a lebegő árfolyam miatt magasabb a kanadai dollár ára az USA-dollárhoz képest, így viszonylag drágultak a ka­nadai exporttermékek a külföldi piaco­kon. A JELENTI­ S A japán fizetési mérleg májusban deficittel zárt. A passzívum 78 millió amerikai dollárt tett ki — közölte a japán pénzügyminisztérium. A keres­kedelmi mérleg ugyanakkor 200 millió dolláros aktívumot ért el. A Botrány körvonalai rajzolódnak ki Spanyolországban: a Confecciones Gib­raltar SA. társaság igazgatótanácsának öt tagját bocsátották el azzal a váddal, hogy a kezükön 500 millió peseta hitel tűnt el.­­ Olaszország nettó hivatalos tartalé­kai májusban 278,2 milliárd lírával 2 billió 730 milliárd 200 millió lírára emelkedtek. Ennek az alakulásnak fő meghatározó tényezője a rövid lejára­tú adósságok csökkenése volt. A devi­zatartalékok 432,1 milliárd lírára apad­tak, az aranytartalékok 1 billió 862 milliárd 800 millió lírára gyarapodtak.­­ Új olajtartályt építtet a nyugatné­met kormány. A 750 millió márka költséggel felépülő tartályban 10 millió tonna nyersolajat tárolhatnak, s ezzel a tartalékként tárolható nyersolaj há­rom hónapra lesz elegendő, szemben az eddigi két hónappal.­­ Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepli az Interflug, az NDK polgári légiforgalmi társasága. Az Interflug gépeinek útvonala ma 50 ezer kilomé­ter hosszúságú és menetrendszerű já­ratai három földrész 30 légi kikötőjét keresik fel. 0 New Jersey központi vasúttársasá­ga táviratban közölte a közlekedésügyi minisztériummal, hogy készpénzhely­zete olyan kritikus stádiumba jutott, amelyből pénzügyi segély nélkül nem tud kiszabadulni. 0 A Kínai Népköztársaság 14,5 millió font sterling összegű kölcsönt nyújt a Szudáni Demokratikus Köztársaság­nak. A megállapodást a közelmúltban Pekingben járt szudáni küldöttség tár­gyalásain érték el. 0 A nyugatnémet ipari forgalom ápri­lisban 46 milliárd márkát ért el, ez 6 százalékkal magasabb, mint a márciusi, 20 százalékkal mint a tavaly áprilisi adat. Az export ez időszak alatt 4, il­letve 15 százalékkal nőtt. A tőkejavak forgalma áprilisban 25 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Lengyel—spanyol megállapodás Tudósítónktól: Lengyelország és Spanyolország több évre szóló megállapodást írt alá Mad­ridban — jelentette előző számában a VILÁGGAZDASÁG. A kereskedelmi megállapodás biztosítja a lengyel ipar­cikk-export növelését, különösen a vontatók, hengerdék, elektromotorok, optikai készülékek, töltény- és vadász­­fegyverek, vegyi cikkek és gyógysze­rek területén. A spanyoloknak lehető­ségük nyílik a kohóipari berendezé­sek, ipari armatúrák, szintetikus ros­tok, kálisó és csiszolópapír exportjá­nak emelésére. A megállapodásban szó van ipari kooperációs és gazdasági küldöttségek cseréjéről is. Egy másik jelentés arról számol be, hogy új légijárat indult Varsó és Madrid között. Hetente kétszer köz­lekednek a két város között a lengyel LOT­ légitársaság TU-134 gépei. Ceylon változtat kőolajpolitikáján A ceyloni állami kőolaj vállalat elnöke bejelentette, hogy a jövőben sokkal na­gyobb mértékben együttműködik a szo­cialista és az arab országokkal. A vál­lalat elhatározta — közölte az elnök —, hogy széttépi azt a hálót, amit a nyu­gati konzorciumok szőttek köréje az el­múlt öt év folyamán. Az állami kőolaj vállalat felülvizsgálja a múlt évek során kötött szerződéseit. Most hoznak újabb döntést a Consoli­dated Petróleummal, a Shell egyik társ­­vállalatával 1969 májusában aláírt szer­ződésről. A CP évi 50 millió barrel nyersolajat szállít Ceylon egyetlen kő­olajfinomítójának. (Reuter) Pakisztán új költségvetése E héten indul Pakisztán negyedik ötéves terve, s a pénzügyminiszter ál­tal benyújtott költségvetés megszabja a tervben követendő irányvonalat — írja a Reuter rawalpindi tudósítója. A költségvetés 1589 millió rúpia jövede­lemtöbbletet irányoz elő, az elmara­dott tartományoknak nyújtott fejlesz­tési segélyt is figyelembe véve azon­ban az általános költségvetési deficit 399 millió rúpia lesz. A jövő évi költségvetésben az első helyet továbbra is a hadi kiadások foglalják el, az ezekre szánt 3 milliárd rúpia az összes költségeknek 54 száza­lékát teszi ki. Tavaly a költségvetés 2600 millió rúpiát irányzott elő hon­védelmi célokra, de a tényleges költ­ségek messze meghaladták az előirány­zottat. A fejlesztésre szánt tavalyi ösz­­szeg 560 millió rúpia volt, s ezt is erő­sen túllépték annak ellenére, hogy mintegy negyedét külföldi segélyből és tartalékalapokból fedezték. Az idei költségvetésben több mint 400 millió rúpiát irányoztak elő fejlesztésre. A költségvetési javaslat szerint adó­ból­­ 400 millió rúpiát nyernek, fel­emelték a cigarettaadót (csak a legol­csóbb fajták ára maradt változatlan), 20 százalékos importadót vetettek ki a tv-készülékekre és 25 százalékos új adót vetnek ki minden arany- és ezüst­eladásra, beleértve a nyers fémet csak­úgy, mint az ékszereket vagy dísztár­gyakat. Az órabehozatalra kivetett vá­mot viszont az eddigi 125 százalékról 50 százalékra csökkentik. Az ausztrál kereskedelmi miniszter Moszkvában McEwen ausztráliai miniszterelnök­helyettes, kereskedelmi és ipari mi­niszter, mint előző számunkban már jelentettük, egyhetes japán tartózko­dás után a szovjet fővárosba érkezett, és tárgyalásokat folytatott Poljanszkij szovjet miniszterelnök-h­elyettessel és Kuzmin külkereskedelmi miniszter­­helyettessel. A tárgyalások során — írja a Reuter — az ausztráliai poli­tikus javaslatot tett a szovjet part­nereknek, hogy közvetlen tengeri kapcsolatot létesítsenek Nahodka tá­vol-keleti szovjet kikötő és az auszt­ráliai kikötők között. Az ausztráliai miniszter a megbe­szélések után annak a véleményének adott hangot, hogy a Szovjetunió érde­kelt az Ausztráliába irányuló export növelésében, mivel jelenlegi külkeres­kedelmi mérlege ebben ,a viszonylat­ban erősen deficites. Ausztrália jelen­leg évente 35 millió dollár értékben szállít árucikkeket, főként gyapjút, a Szovjetunióba. A szovjet eladások ezzel szemben csak 2 millió dollárt érnek el. McEwen ezen a héten még két-két napot tölt Szuhumi­ban és Leningrád­­ban és ezután szombaton Stockholm­ba utazik. A Reuter tudósítójának adott nyilatkozatában McEwen kifej­tette jelenlegi európai körútjának cél­ját: Ausztrália diverzifikálni akarja külföldi kereskedelmi kapcsolatait, mivel tart azoktól az esetleges hát­rányos hatásoktól, amelyeket Nagy- Britannia közös­ piaci csatlakozása okoz. A belgrádi látogatásra pedig azért kerül sor, hogy megvizsgálják egy kereskedelmi egyezmény megkö­tésének lehetőségeit. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG PIACI LEHETŐSÉGEK LÍBIÁBAN Líbia alig több mint 1,7 millió lakos­ságával a legtöbb iparilag fejlett ország számára ígéretes piac. Ezt sok tekin­tetben az ország gyors gazdasági fej­lődése és kedvező fizetési helyzete in­dokolja. Az ország bruttó nemzeti termékének értéke az 1958. évi 146 millió dollárról 1963-ban 686 millió dollárra, majd 1967- ben 1846 millió dollárra és 1969-ben több mint 2000 millió dollárra emelke­dett. (Az 1969. évi adatok előzetes szá­mításokon alapulnak.) Az egy főre jutó bruttó nemzeti termék értéke 1958. évi 116 dollárról 1963-ban 456 dollárra, 1967- ben 1062 dollárra és 1969-ben már több mint 1300 dollárra emelkedett. A gyors gazdasági növekedés a nyersolaj nagyarányú kitermelésének és export­jának tulajdonítható. Líbia nemzetgazdasága az ország gyorsan növekvő olajbevételének bázi­sán számottevően megnövekedett és ezt a növekedést az ötéves gazdaságfejlesz­tési tervek segítették elő. Az első öt­éves fejlesztési terv folyamán — 1963 és 1968 között — több mint 330 millió angol fontot fordítottak gazdaságfej­lesztési célokra. A második ötéves terv előkészítését 1968-ban kezdték meg. Az 1968— 69. gazdasági év a két ötéves terv közötti időszak átmeneti évének tekint­hető. A második ötéves tervet 1969 áp­rilisával kezdték meg és a beruházá­sok összegét 607 millió angol fontban (1,7 milliárd USA-dollár­) irányozták elő. A fejlesztés fő célja a mezőgazda­ság korszerűsítése, a közlekedés fejlesz­tése, a lakásépítés bővítése, az oktatás­ügy és az egészségügyi hálózat kor­szerűsítése. Líbia kereskedelmi forgalma — de főleg exportjának értéke — gyors ütemben növekszik. Áruexportjának ér­téke 1965-ben 284,4 millió, 1968-ban már 668 millió és 1969-ben már közel 750 millió angol font volt. Az export túlnyomó részét a nyersolaj képezi. Az áruimport értéke az 1965. évi 114,4 mil­lió angol fontról 1968-ban 230 millió és 1969-ben közel 290 millió angol font­ra emelkedett. Líbia lakossága egyre növekvő szük­ségleteinek ellátásához szükséges ipari termékek túlnyomó többségét és az élelmiszerek számottevő részét import­ból biztosítja. A líbiai átlag­háztartás legnagyobb tételét az élelmiszerek be­szerzése képezi. A piac a különféle élelmiszerek nagy­ tömegét igényli. Az országban mintegy 50­0 ezer külföldi állampolgár is él, akiknek élelmiszer igénye az európai szokásokhoz alkal­mazkodik. Líbia növekvő értékben importál gyógyszereket és gyógyszeripari készít­ményeket. Az országon belül megfelelő gyógyszergyárak, vagy gyógyszerkészítő laboratóriumok még nincsenek, ezért az importkilátások még hosszú ideig kedvezőek. Ezt alátámasztja az is, hogy a kormány évi költségvetésében egyre nagyobb összegeket fordít egészség­­ügyi célokra. A gyógyszeripari készít­mények legnagyobb szállítója Olasz­ország, Anglia és a Német Szövetségi Köztársaság. A piac az új exportőrök elől elzárva nincs és az export legfon­tosabb feltétele a jó minőség, valamint a versenyképes áruk biztosítása. Líbia piacot biztosít a textiltermékek számára is. A legnagyobb szállítók az olasz, az angol, a holland és a francia cégek. Ezek jól megalapozott üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek. Az elmúlt években figyelemre méltó eredménye­ket értek el a csehszlovák, a lengyel, a román szállítók is. A piacon igen éles a verseny és a piacon meg kell küz­deni — mind minőségben, mind belső ár tekintetében — a jól ismert nyugat­európai termékekkel. A piaci kilátások megítélésében figyelembe kell venni, hogy Líbiában a textil- és ruházati ipar fejlődésnek indult. Tripoliban és Ben­­gáziban működik néhány korszerű és jól felszerelt textil- és konfekcióipari üzem. A szállítók részére kedvezőek a piaci kilátások a különböző lábbelik exportjában. Különösen az európai tí­pusú cipők importja bővült számottevő mértékben. Az 1960. évben alig több mint 400 000 pár, de 1967-ben már több mint 700 000 pár és 1969-ben pedig mintegy 800—850 000 pár cipőt impor­táltak. Ennek mintegy 65 százalékát Olaszország szállította. A belső piaci igények fokozatosan növekednek, háztartási felszerelések, kisgépek és irodai berendezések iránt. Az utóbbi 1—2 évben e termékcsopor­tokból az import gyors ütemben növe­kedett és további emelkedésre is szá­mítani lehet. A legnagyobb szállítók a Német Szövetségi Köztársaság és Ja­pán. Mellettük­ még 15 ország szállít Líbiának háztartási és irodafelszerelési cikkeket. Vegyipari termékek tekintetében a szükségleteket szinte teljes egészében importból elégítik ki. Emellett számos más termékcsoportban — pl. gépjár­művek és tartozékai (gumiabroncsok stb.), vontatók, mezőgazdasági gépek és felszerelések, komplett termelési beren­dezések és speciális gépek — szintén egyre bővülő piacot biztosít a szállítók­nak Líbia. A líbiai külkereskedelemben 1967 óta — az arab—izraeli háborút követően — bizonyos módosulások következtek be, amelyek a belkereskedelem szerve­zetében is számottevő változásokat hoz­tak. Számos területen — nem ritkán hatósági intézkedések segítségével — visszaszorították a külföldi kereskedők és kereskedelmi társaságok tevékeny­ségét. A nagykereskedelem és a kis­kereskedelem 1970. I. negyedétől kez­dődően szinte teljes egészében líbiai irányítás alatt áll. Figyelemre méltó je­lenség, hogy a műszaki áruk és egy­szerűbb beruházási javak tekintetében a belföldi kereskedők és felhasználók szinte kizárólagosan raktári készletek­ből vagy kiállításokról vásárolják ter­mékeiket. Ennek következtében Líbiá­ban a megfelelő raktári készletek biz­tosítása a forgalom fejlesztése érdeké­ben különösen fontos. Számos olasz és angol cég képviselete nagy költséggel konszignációs raktárakat tart fenn villanymotorokból, áramfejlesztőkből, Diesel-motorokból, kisebb beruházási eszközökből, traktorokból és egyéb ipari termékekből. Líbia kereskedelmi életére nagy hatást gyakorol az évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Vá­sár, amelyet Tripoliban minden év feb­ruár végétől március­ közepéig tarta­nak. A vásár iránt nagy a nemzetközi érdeklődés és azon rendszeresen mint­egy 30 ország kereskedelmi képviselői részt vesznek. O. A. Anglia helye a vegyigépek világexportjában Vegyipari gyárberendezések export­jában Anglia harmadik helyen áll a vi­lágon. A világexport oroszlánrészét e szektorban az Egyesült Államok válla­latai végzik: a négymilliárd 492 millió font sterling értékű teljes exportnak mintegy 52 százalékával részesednek amerikai vagy külföldi leányvállalataik útján. Második helyen Nyugat-Német­­ország áll 618 millió font sterling érték­kel, harmadik pedig Anglia, amely 439 millió font sterling értékben exportált vegyipari berendezéseket — írja a Fi­nancial Times. A világ legfontosabb felvevőpiaca Nyugat-Európa, amely 1 279 000 000 font sterling értékű vegyigépet rendelt meg. Ebből 987 millió font sterling értékűt szállított az USA, míg az NSZK szállí­tásainak értéke 159 millió, Angliáé pe­dig 34 millió font sterling volt. Kelet-Európa összesen 551 millió font sterlinget kitevő rendeléseiből Anglia 142 millió font sterling értéket szállított és ezzel vezető helyen áll. A Közép-Ke­letre irányuló szállításokban Franciaor­szág vezet 180 millió font sterlinggel, míg Latin-Amerikában és a Távol-Kele­ten az USA szállításai állnak első he­lyen. A Chemical Age folyóirat által feldol­gozott adatok szerint az exportban ve­zető 120 legnagyobb vállalat közül csak kettő angol: a Power­ Gas és a Simon Chemical Engineering. A tíz legna­gyobb vállalat közül nyolc amerikai. Harmadik helyen áll az olasz SNAM Progetti és a tíz között szerepel még a nyugatnémet Lurgi cég is. Az európai szállítók élén a SNAM Progetti áll, amely belföldre és külföld­re együttesen 347 millió font sterling értékű szerződést teljesített. Sorrendben utána három angol és öt német vállalat következik. Az angol vállalatok közül belföldre és külföldre együttesen a Power-Gas 184 millió, a CJB 99 millió, a Simon-Carves pedig 94 millió font ster­ling értékben teljesített szállításokat. INDIA HAJÓKAT VÁSÁROL JUGOSZLÁVIÁTÓL A Financial Times cikkszolgá­lata nyomán. Az indiai kormány, amely India ne­gyedik ötéves tervében meghatározott 3,5 millió bruttó regisztertonnás­­hajó­építési, illetve vásárlási tervet minden­áron teljesíteni akarja, egyezményt kö­tött Jugoszláviával hajók vásárlására. India legfőbb problémája, hogy a haj­óvásár­lásban kedvező fizetési felté­teleket biztosítson. Az indiai kormány először Japánnal tárgyalt hajók véte­léről, azonban Japán feltételei­­elfogad­hatatlanok voltak India számára. Japán ugyanis ragaszkodott bizonyos bank­­garanciákhoz, az indiai kormány ga­ranciája nem volt elegendő számára. Jugoszlávia csak azután került szóba, miután India a japán ajánlatot nem fogadta el. Jugoszlávia a megkötendő szerződés értékének 50 százalékát de­vizában kérte és ezt India először visz­­szautasította. A legújabb jelentések szerint azonban megkötötték az üzletet, két tízezer tonnás hajó szállítására. A jugoszlávok által kért 50 százalék rú­piában kerül kifizetésre öt-hat év alatt. Az Indiai Hajózási Társaság el­nöke Belgrádban tárgyalásokat folytat további szállításokról is. ATOMREAKTOR AZ ICI RÉSZÉRE Az angol ICI vegyipari konszern ne­héz szerves­ vegyipari részlege az an­gol ipar egyik első vállalata, amely saját használatra atomreaktort épít. A reaktort Billinghamban állítják fel és teljesítménye körülbelül egytízezred része annak az atomenergia-műnek, amelyet Hartlepoolban állítottak fel. Az ICI reaktorát arra használják fel, hogy kutatási és fejlesztési célokra szükséges rövid élettartamú izotópokat állítsanak elő. A reaktor létesítési költ­sége 200 000 font sterling és az előre­láthatólag a jövő nyáron üzembe ke­rül. (M­S)

Next