Világgazdaság, 1971. január (3. évfolyam, 1/496-20/515. szám)
1971-01-05 / 1. (496.) szám
1971. JANUÁR 5., KEDD III. ÉVFOLYAM, 1. (496.) SZÁM MERRE TART JAPÁN? RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVÚ PROGNÓZISOK A múlt esztendő eredményeit összegező és az idei év perspektíváit felvázoló számos nyilatkozat közül a legérdekesebbek egyike kétségkívül Szato japán miniszterelnök beszéde., A szigetország miniszterelnöke óvatos és kiegyensúlyozott formában, de azért félreérthetetlenül a világ tudomására hozta, hogy a hangsúlyok eltolódnak a japán politikában, hogy Japán „nyitást” kezdeményez Kína irányában. Kormányközi kapcsolatok létesítésére törekszik Pekinggel, s jóakarata bizonyítékául engedélyezi, hogy az állami Export—Import Bank kölcsönöket nyújtson a Kínába irányuló export finanszírozására. Ez lényegében a tajvani rezsimnek adott ígéret — az úgynevezett Josida-levélben foglaltak — visszavonását jelenti. Jóllehet, Szato egy füst alatt hangsúlyozta az Egyesült Államokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok fontosságát, nem vitás, hogy a reorientáció egyik kiváltó oka a növekvő amerikai protekcionizmustól való félelem. A másik — legalább ily nyomós ok: az expanzió kényszere. E kis szigetország, amely világunk szárazföldjének mindössze 0,3 százalékát foglalja el, ma a világ javainak több mint 7 százalékát termeli meg. Japán 1970-ben tovább erősítette helyzetét a világ harmadik gazdasági hatalmaként, az Egyesült Államok és a Szovjetunió után. A Japánnal foglalkozó legújabb elemzések mind gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a terjeszkedő japán gazdaságnak fel kell készülnie a növekedéssel összefüggő nehézségekre. A tokiói kormány gazdasági eredményeinek tudatában — írja a Reuter tudósítója — új gazdaságpolitikai koncepciók alapján kívánja rendezni külgazdasági kapcsolatait. Ezt a textilkereskedelem körül gyűrűző amerikai— japán vita is nyilvánvalóvá tette. De a szigetország gazdasági és politikai aktivizálódása — hangsúlyozza a tudósító — megköveteli, hogy az ország lépésről lépésre feladja protekcionista politikáját és a kereskedelmi, pénzügyi korlátozások feloldásával kitegye hazai iparát a nemzetközi versenynek. Néhány hónap múlva, 1971 áprilisában a kulcsiparágnak számító autóipart megnyitják a külföldi tőkeberuházások előtt, bár azt továbbra is megakadályozzák, hogy japán cég külföldi tulajdonba kerülhessen. A védőfalak fokozatos felszámolása csak bonyolítja majd a kormány helyzetét, amelynek 1971-ben számos égető feladatot kell megoldania. A lakásépítési program, utak építése, a közművesítés messze az igények mögött kullog és a környezeti szennyeződés ellen jelentkező tiltakozási hullám arra kényszerítette a kormányt és a tőkéseket, hogy újraértékeljék Japán gazdasági fejlesztésének mind rövid, mind hosszú távú programját. A jövő évben gazdasági körökben a fejlődés ütemének lelassulásával számolnak és a reálnövekedés előirányzatát 10 százalékban határoznák meg. Az alacsonyabb növekedési ráta azon a feltételezésen alapult, hogy a kormány nemrég tett pénzügyi enyhítő intézkedései 13 százalékos növekedést tesznek lehetővé jövőre a beruházások, valamint a bányászat és az ipar területén. Ugyanakkor, becslések szerint a fogyasztói árindex 5,7 százalékos emelkedésére kell számítani, még e mérsékelt növekedési ütem mellett is. Az egyoldalú kereskedelmi korlátozások következtében az ország tartalékai egyre emelkedtek és a legutóbbi felmérések szerint a 3 milliárd 987 millió dolláros szinten állanak. A legújabb számítások valószínűnek tartják, hogy az idén márciusban véget érő pénzügyi évben közel 19 százalékkal lesz magasabb a japán kivitel, mint egy évvel korábban és eléri a 20 milliárdot. A kormány részéről egyelőre nem hajlandók kommentálni azokat a híreket, hogy idén valószínűleg 10—20 százalékkal felértékelik a jent és azt hangoztatják, hogy a japán gazdaság valódi erejét addig nem lehet felbecsülni, amíg nem jelentkezik a külföldi áru és tőke szabad beáramlásának hatása. Egy körkérdésre válaszolva, 21 vezető japán közgazdász is arra a következtetésre jutott, hogy 1975-ig mindenképpen fel kell értékelni a japán valutát. A japán gazdaság távolabbi jövőjével foglalkozva, ugyanakkor arra intettek, hogy a szigetországnak 1975 felé búcsút kell mondania a háború utáni gazdasági csodának és gazdasági növekedése 10—11 százalékra lassul majd le. Az évtized második felében pedig meg kell elégednie az évi 8 százalékos reálnövekedéssel. A közgazdászok egy csoportja igen optimista a jövőt illetően, és véleményük szerint a személyes kiadások, a lakásépítkezések és az export további hajtóereje lesz a gazdaság gyors növekedésének. Bár elismerik, hogy a termelői beruházások lassulnak, kitartanak amellett, hogy magas szinten állapodnak meg az ipar átszervezése és a szennyeződés elleni küzdelem invesztíciós szükségletei miatt. Az évtized későbbi részében megindul a képmagnetofonok, a gázturbinák és az elektromos autók tömeggyártása és ez újabb ösztönzést ad a gazdaság fejlődésének. Másrészt „bíznak” a világméretű infláció folytatódásában, amely biztosítja a japán exportkampány hatékonyságát. A borúlátó szakértők 1971 és 1974 között fordulópontot jósolnak a gazdaságban és nem tartják kizártnak a stagnálást sem. Túl későn jött idén a pénzszűkítő politika megváltoztatása, hogy megfelelően élénkíthesse a gazdasági tevékenységet, emiatt idén és jövőre a helyzet romlik — figyelmeztetnek. A gazdasági helyzet rosszabbodására számító közgazdászok a következő, gátló tényezőket sorolják fel: lelassulnak a termelőberuházások, kiegyenlítődik a színes tévék gyártása és az autóipar termelése, általánosságban, a lendület alábbhagy, mert a japán gazdaság elérte a nyugat-európai országok szintjét. Megemlítik továbbá, hogy a krónikus munkaerőhiány és a környezetszennyeződés problémája a gazdasági növekedés ellen hatnak és nem hagyják figyelmen kívül a jen felértékelésének fékező erejét sem. Nyomós érvük, hogy bár a stagnálást meg lehet akadályozni az állami beruházások növelésével, ebben az esetben azonban az infláció veszélye kerekedik felül , és ez óvatosságra kell, hogy késztesse az ország vezetőit. A PAPÍRARANY KIOSZTÁSA A Nemzetközi Valuta Alap bejelentette a „speciális lehívási jogok” idei járandóságának szétosztását az SDR rendszerben részt vevő 109 tagállama között. Minden tagállam az alapnál jegyzett kvótájának 10,7 százalékával egyenértékű „papírarany”-ra jogosult. Ennek megfelelően a legnagyobb rész az Egyesült Államoknak, Angliának és Nyugat-Németországnak, a legkisebb Botswanának, Lesothónak és Zambiának jutott. Az 1970. december 31-ével érvényes új elosztás szerint összesen 2 milliárd 949 millió dollár összegű speciális lehívási jogon osztoznak a tagállamok, szemben az előző évben felosztott 3,4 milliárd dolláros kerettel. A listavezetők részesedése: Egyesült Államok 716,9 millió, Anglia 299,6 millió, az NSZK 171,2 millió, Franciaország 160,5 millió, Japán 128,4 millió dollár. Az SDR-keretet a tagállamok jelenlegi, nemrég emelt kvótája alapján osztották el. Az Egyesült Államok kvótájának emeléséhez a washingtoni kongresszus csak az utolsó pillanatban, december 30-án járult hozzá. Ha az amerikai hozzájárulás emelésére vonatkozó törvényjavaslat megszavazása nem történt volna meg határidőre, akkor Amerikának 130 millió dollárral kevesebb „papírarany”, jutott volna. A rendkívüli lehívási jogokat, mint ismeretes, a tőkés világ monetáris tartalékainak kiegészítése végett hívta létre a Nemzetközi Valuta Alap 1969- ben tartott közgyűlése. A határozat szerint három év alatt összesen 9,5 milliárd dollár értékű „papíraranyat” osztanak fel a résztvevő országok között. Ezeket az összegeket az államok hivatalos tartalékként kezelhetik és egymásnak — miként az aranyat — átutalhatják. Közvetlenül azonban nem lehet árucikkek vagy szolgáltatások beszerzésére fordítani, csak valutacsere-megállapodás formájában cserélhetők be közvetlenül felhasználható valutára. Ilyen formában az 1970. év folyamán a Nemzetközi Valuta Alap 67 tagállama vette igénybe a speciális lehívási jogokat. (Reuter) Pompidou a brit csatlakozásról A francia államfő hétfőn sajtóértekezletet tartott, s ezen foglalkozott a brit csatlakozás problémájával is. Kijelentette: nézetei eltérnek néhány kérdésben Heath angol miniszterelnök nézeteitől, de azért valószínű, hogy Angliát befogadják a Közös Piacba. „A nemzeti és a közösségi érdekek összeegyeztetése még megoldásra váró feladat — mondotta —, de azt hiszem, hogy az eltérő álláspontokat össze lehet hangolni.” Az államfő nyilatkozatával kapcsolatban a megfigyelők utalnak arra, hogy Franciaországot aggasztja Nagy- Britanniának a nemzetközösségi országokból eredő agrárimportja, és úgy véli, hogy a közös költségvetéshez felajánlott brit hozzájárulás túlságosan alacsony. A brit kormány múlt havi javaslata, amely szerint a csatlakozás első öt évében 13—15 százalékkal kíván a közös költségvetéshez hozzájárulni, a fő témája azoknak a megbeszéléseknek, amelyeket Deniau, a Közös Piac végrehajtó bizottságának tagja Londonban folytat. Deniau, aki az EGK kibővítésével összefüggő tárgyalások felelőse a bizottságban, háromnapos hivatalos látogatáson tartózkodik Londonban — írja a Reuter hírügynökség. Nagy-Britannia reméli — fűzi hozzá az AP jelentése —, hogy júliusig sikerül tisztázni a legfontosabb problémákat. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a február 2-i és a március 16-i miniszteri szintű tanácskozásokon haladás mutatkozzék a költségvetési tervek elosztását illetően. Jugoszlávia külkereskedelme 1970-ben Jugoszlávia külkereskedelme a múlt esztendőben csúcsszintre emelkedett: 4 milliárd 520 millió dollárt tett ki. Ez 27 százalékos növekedést jelent 1965- höz képest. Hadzsics külkereskedelmi miniszter rámutatott, hogy 1970-ben a kivitel expanziója 14 százalék volt. Az import viszont 36 százalékkal növekedett, s a mérleg ily módon 1,17 milliárd dolláros passzív egyenleggel zárult. A miniszter kifejtette, hogy 1971-ben az import és az export áramlása kiegyensúlyozottabb lesz. A gazdasági stabilizációs program keretében fontos változások történnek majd a külkereskedelmi rendszerben is. Ezek az export ösztönzésére irányulnak, és célul tűzik ki a belgazdaság kellő védelmét. iTANJUG). NAPRÓL NAPRA ♦ LÉNYEGILEG VISSZAVONJA JAPÁN A TAJVANI rezsimnek tett ígéretét és államközikapcsolatokat igyekszik létesíteni a Kínai Népköztársasággal. A gazdasági erejének tudatában levő tokiói kormány politikai tájékozódásának változása mögött egyrészt az amerikai protekcionizmus miatti aggodalom rejlik, másrészt a külkereskedelmi expanzió kényszere. ♦ TUNÉZIÁT, SÚLYOS GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEKBE TASZÍTOTTA a mezőgazdaság kollektivizálására irányuló program kudarca. A kormány az eddiginél nagyobb kezdeményező szerepet akar juttatni a gazdaság magánszektorának, de továbbra is fenn kívánja tartani az állami, a szövetkezeti és a magánszektor egymás mellett élését. ♦ CHILE KORMÁNYA TOVÁBB HALAD a gazdaság állami kézbe vételének útján. Tudósításunk összefoglalja az utóbbi napok e téren bejelentett kezdeményezéseit, a rézbányák, a bankok és a szénbányászat államosításának előkészítését. ♦ A LENGYEL NÉPGAZDASÁG STRUKTURÁLIS PROBLÉMÁINAK megoldása a napirenden levő feladat a következő időszakban. E problémák elemzésénél — idézi írásunk az egyik lengyel lapot — nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a tervezés és irányítás reformjára vonatkozó intézkedéseket eddig még nem léptettek életbe. ♦ AUSZTRIÁBAN A TERMELÉSI KÖLTSÉGEK EMELKEDÉSE és a munkaerőhiány okozza változatlanul a legsúlyosabb nehézségeket az iparnak. Az idei kilátásokat áttekintő tudósításunk ágazatról ágazatra ismerteti az osztrák ipar helyzetét. ♦ AZ ÖNÁLLÓ KÜLKERESKEDELMI JOG FELHASZNÁLÁSÁRA vonatkozó elképzelésekről tájékozódott munkatársunk három érintett magyar vállalatnál. Kiemeljük a vadgesztenye exportálására vonatkozó elgondolást, és magyar étterem megnyitásának tervét Tokióban és Montrealban. ♦ AZ AUSZTRIÁBA IRÁNYULÓ SZOVJET EXPORT évről évre növekszik, s igen jelentős a két ország együttműködése kiállítások és vásárok rendezésében. A Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk részletes áttekintést nyújt a szovjet—osztrák kereskedelem tizenötéves fejlődéséről. CSÖKKENT A MAGYAR EXPORT GHÁNÁBA Ghána és Magyarország között 1961- ben jött létre az első kereskedelmi megállapodás,a hitelegyezmény és műszaki-tudományos együttműködési megállapodás. Azóta az árucsere-forgalom a következőképpen alakult (ezer dollárban): 1960 1967 1968 1969 1970* Magyar export 560 2091 2316 1691 350 Magyar import 700 3900 558 3975 3000 * Becsült adat A gazdasági kapcsolatok első éveiben Magyarország Ghánába irányuló exportjának legnagyobb része textíliából állt. A későbbiek során a gépipari termékek javára tolódott el a szállítások értéke, az elmúlt két évben pedig a mezőgazdasági, élelmiszeripari cikkek részaránya növekedett. Magyarország Ghánából származó importjának jelentős része a kakaó A magyar fogyasztók megkedvelték az egyenletesen jó minőségű ghánai kakaót és ezért Magyarország a jövőben is szívesen vásárolja. Azonban — az importcikk-skála szélesítése érdekében — szívesen vásárolnánk más cikkeket is (például kakaó-félkészterméket, kávét, olajosmagvakat, trópusi faféleségeket és gyógyfüveket). ■ A magyar exportcikkek közül ma már jó, néhány ismert és keresett a ghanai piacon (paradicsompüré, zár, lakat, a jó nevű magyar gyógyszerek). E cikkeket mind az állami, mind pedig a magánszektorban, a kis- és nagykereskedők szívesen vásárolják Ghánában. A ghanai állami szerveknél ugyancsak ismert a magyar víztorony, a vízszállító és víztisztító, a műhelykocsi. Néhány évvel ezelőtt magyar hidroglóbuszokat állítottak fel az Eastern, a Volt és a Central Regionban. Magyar téglagyár és magyar gyógyszergyár is épült Ghánában. A két ország között 1961-ben megkötött műszaki-tudományost együttműködési megállapodás értelmében évek óta dolgoznak magyar szakértők Ghánában, akik a legkülönbözőbb fiiunkaterületeken találhatók. Mérnökök, geológusok, egyetemi tanárok, orvosok, kirakatrendezők is dolgzoznak, az egyezmény keretében néhány NR élt keresztül Ghánában." Magyarország a következő években továbbfejleszteni kívánja gazdasági kapcsolatait a fejlődő országokkal, és keresi azokat a lehetőségeket, melyek segítségével hozzájárulhat iparosodásukhoz, gazdasági életük fellendítéséhez. E téren jó lehetőségek kínálkoznak a kisüzemek létesítése terén, amelyek éppen a fejlődő országok számára igen fontosak, mivel azányiak egyszerű technológiával álítanak elő a lakosság ellátását célzó fogyasztási cikkeket. Érdekesnek tartják magyar részről a vegyes érdekeltségű temetőüzemek létrehozását is, részvényvállalás és az ipari létesítmény számára gépszállítás, szakemberek kiküldése stb. révén. Különösen a magyar elektromos ipar, híradástechnikai ipar termékeinek, a gépipari, könnyű- és élelmiszeripari cikkek Ghánába történő szállítása, kooperációk létrehozása, szakértők Ghánában való foglalkoztatása révén nyílhat mód a két ország közötti gazdasági kapcsolatok kétoldalúan előnyös bővítésére. A magyar üzleti lehetőségek bemutatása érdekében Magyarország 1971. február 1. és 14. között megtartandó accrai vásáron információs irodával vesz részt. L. M. A tuniszi kormány takarékossági programja A tuniszi kormány a nemzetgyűlés elé terjesztette az 1971. évi költségvetést, amelyben Reuter-jelentés szerint tükröződnek az ország gazdasági nehézségei. A nehézségek elsősorban a mezőgazdaság kollektivizálására irányuló program kudarcából következnek. Ben Sallah volt gazdasági miniszter — akit májusban tíz évi börtönre ítéltek — körülbelül 1 millió hektár mezőgazdasági területet akart 1970 végéig kollektív gazdálkodás alá vonni. Azóta ennek a földnek nagy részét ismét szétosztották a parasztok között. A kormány három csoportba foglalta a legfontosabb feladatokat: fellendíteni az ipari termelést, megtisztítani a korrupciótól az állami vállalatokat, és fejleszteni a mezőgazdaságot. A költségvetés 73,2 millió dinárt (139 millió dollárt) irányoz elő beruházásokra, majdnem 1 millió dinárral többet, mint az előző évben. Ennek az összegnek 40 százalékát a mezőgazdaságnak juttatják. A tervezett beruházásoknak mintegy 47 százalékát külföldi hitelből szándékoznak fedezni, bár Nouka miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a jövőben csökkenteni kell az ország külföldi adósságainak terhét. Nouira, aki november elejéig, amikor miniszterelnökké nevezték ki, a Központi Bank elnöke volt, a következőkben foglalta össze az ország gazdasági nehézségeit: elégtelen termelés, különösen a mezőgazdaságban; nagy munkanélküliség, rendkívül gyors természetes szaporulat, hozzá nem értő vállalatvezetés, magas árak, kiegyensúlyozatlan államháztartás és — mindenekelőtt — „általános hanyagság”. A munkanélküliek számát a múlt év közepén félmillióra becsülték, vagyis az ország lakosságának egytizedére. Franciaország ahol jelenleg majdnem százezer tunéziai munkás dolgozik, további 6500 befogadására tett ígéretet. A kormány hangsúlyozza, hogy ezentúl is egymás mellett kell működnie az állami, a szövetkezeti és a magánszektornak a gazdaságban, az utóbbinak azonban ezentúl aktívabb szerepet szánnak. A Benelux gazdasági nehézségei Belgium, Hollandia és Luxemburg nehézségekkel küszködik a tervezett gazdasági unióval kapcsolatban , amelynek keretében ez év elején akarták megszüntetni az áruknak a határon történő ellenőrzését. A Beneluxunió titkárságának szóvivője szerint a közös vámterület életbeléptetését 1971 január 1-ről február 1-re kellett halasztani és a szabad árucserére vonatkozó intézkedések megvalósítása is eltolódik három-négy hónappal. Január 1-től érvényesek az egyszerűsített szállítási előírások. A három ország kormányfője július elején csúcstalálkozót tartott Luxemburgban, amelyen úgy egyeztek meg, hogy 1971. január 1-től számolják fel a határon történő áruellenőrzést. Most az intézkedés elhalasztását technikai nehézségekkel indokolják. (DPA) Román—francia kooperáció Franciaország egyik legnagyobb légitársasága, az Aerospastiale bejelentette, hogy egyezményt írt alá Romániával, amelynek alapján együttműködnek helikopterek gyártásában. A román repülőgépgyártó ipar 50 francia Alouette III típusú helikopter összeszerelését vállalta. Az első hármat még 1970-ben elkészíti a román cég. A kooperációs megállapodás szerint idővel a román ipar is gyárt majd helikopter alkatrészeket a Franciaországban összeállított fődarabokhoz. (Reuter)