Világgazdaság, 1971. február (3. évfolyam, 21/516-40/535. szám)
1971-02-02 / 21. (516.) szám
TILAGGAZDASÁG 1971. FEBRUÁR 2., KEDD III. ÉVFOLYAM, 21. (516.) SZÁM Expanzió : inflációs kockázat árán is A NIXON-KORMÁNY GAZDASÁGI JELENTÉSE Erőteljes és rendezett expanziót jósol az Egyesült Államoknak az a gazdasági jelentés, amelyet Nixon hétfőn terjesztett a washingtoni kongresszus elé. Az elnöki üzenet, amely a jelentést kíséri, „teljes prosperitást háború nélkül, teljes prosperitást infláció nélkül” ígér 1971-re az amerikaiaknak, az első feladatnak pedig azt jelöli meg, hogy „gondoskodni kell az eddiginél gyorsabb expanzióról és ilyen módon csökkenteni a munkanélküliség arányát”. A washingtoni megfigyelők szerint az üzenetben határozottan tükröződik az elnök politikai döntése: inkább vállalja az árak további inflációjának kockázatát, mint a gazdasági stagnálás, s ezzel együtt a növekvő munkanélküliség veszélyét. Az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről beszámoló 305 oldalas jelentést, amely az elnöki üzenet kíséretében a kongresszus elé került, Nixon gazdasági tanácsadóinak bizottsága dolgozta ki. A jelentés tartalmáról McCracken, a bizottság elnöke tájékoztatta a sajtót. A tájékoztatásról adott hírügynökségi jelentésekből a következő kép rajzolódik ki: — A munkanélküliség az év végéig előreláthatólag 5 százalék alá csökken a múlt év decemberi 6 százalékról, ami a legnagyobb volt kilenc év óta. — A gazdasági növekedés — reálértékben — 4,5—5 százalék lesz. — Az általános árindex átlagos emelkedése valamivel 4,5 százalék alatt marad. — A munkanélküliség egész évi aránya egy árnyalattal 5 százalék fölött lesz, szemben az 1970. évi 4,9 százalékkal. — A forgalomban levő pénz mennyisége (beleértve a készpénzen kívül a látra szóló betéteket is), az év folyamán 6,9 százalékkal emelkedik. A bruttó nemzeti termék — mint már Nixon költségvetési javaslata is kivetítette — 1065 milliárd dollár lesz, 9 százalékkal több, mint 1970-ben és nagyobb, miint a legtöbb független közgazdász becslése. A Federal Reserve szerepe McCracken megjegyezte, hogy a költségvetés távolabbi célja: a Federal Reserve támogatásával 1972. június 30-ig, tehát a jövő pénzügyi év végéig a munkanélküliség arányát 4,5 százalékra, az árindex évi emelkedésének ütemét pedig 3 százalékra leszorítani. Nixon újraválasztásának esélyeit kétségtelenül megjavítaná, ha az 1972. évi elnökválasztás előtt néhány hónappal sikerül elérni ezt a célt — mondják a megfigyelők. Nixon expanziós politikája kétségtelenül kudarcra lenne ítélve, ha nem támogatja a Federal Reserve hálózata, amelynek vezetője a megfigyelők által független gondolkodásúnak minősített Burns. A Federal Reserve elnökéhez közelálló körök szerint Burns elsősorban azt érzi kötelességének, hogy megvédje a dollárt az inflációval szemben. Kockázatokat nem hajlandó vállalni. Még decemberben mondott beszédében a pénzforgalom tavalyi 5,5 százalékos növekedését rendkívül magasnak minősítette és kijelentette, hogy csak a nyári időszakban tapasztalt rendkívüli likviditási válság miatt elfogadható ez az arány. A napokban viszont televíziós interjúban hangsúlyozta, hogy pillanatnyilag a likviditási tartalékok elegendők a gazdaság szükségleteinek fedezésére. A tájékozott gazdasági megfigyelők úgy vélik, hogy Burns csak abban az esetben hajlandó beleegyezni a termelés hirtelen növelésének finanszírozásába, ha a kormány határozottan fellép a bér- és áremelések ellen, dinamikus „jövedelmi politika” bevezetésével. A kormány kebelében is vannak olyan vélemények, hogy valamilyen formában korlátozni kell a bérek és árak emelését, különben a deficites finanszírozási politika inflációs hatással jár. Külkereskedelem és vámpreferenciák A gazdasági szakértők jelentése a szabad világkereskedelem elve mellett szállt síkra és leszögezi: importkontingenseket csak akkor szabad alkalmazni, ha más kielégítő megoldás nem áll rendelkezésre. A jelentés nem tartja kizártnak, hogy figyelemre méltó változások lesznek az USA és Nyugat- Európa kapcsolataiban, ha megtörténik a Közös Piac kibővítése. Különösen aggasztónak minősítik ebből a szempontból a Közös Piac agrárpolitikáját és azokat a preferenciális megállapodásokat, amelyeket a közösség egyes fejlődő országokkal kötött. A washingtoni kormány ismét határozottan állást foglal amellett a javaslat mellett, hogy a fejlődő országok exportcikkei számára általános preferencia-rendszert léptessenek életbe a fejlett ipari országok, tekintet nélkül a gazdasági csoportosulásokra. Exporttöbblet és fizetési deficit A jelentés a következőkkel támasztja alá azt a jóslatot, hogy 1971-ben expanzió várható: az új lakásépítkezések száma máris felszökött, követve a kamatszint esését. Az állami és szövetségi kormányszervek emelik a kiadásokat. A fogyasztói jövedelmek emelkedtek, de az infláció üteme máris lassult, pedig a tavalyi gazdasági lanyhulás teljes hatása még nem mutatkozhatott az árak alakulásában. Az USA exportja is kedvezően fejlődik: 1970- ben a háromnegyed év eredményei alapján 2,7 milliárd dolláros exporttöbblet várható, szemben az előző évi 600 millióval. Az Egyesült Államok fizetési mérlege viszont tavaly rekorddeficittel zárult. A deficit 9,5 milliárd dollár volt, szemben az 1969. évi mérleg 2,7 milliárd dolláros aktívumával. Az állam monetáris tartalékai 2,5 milliárd dollárra lecsökkentek. Ez anynyit jelent, hogy a külföldi országok hivatalos dollárkövetelései mintegy 7 milliárd dollárral emelkedtek. A költségvetés számai Mint már jelentettük, Nixon elnök 229,2 milliárd dollár kiadást előirányzó költségvetést terjesztett be a kongreszszus elé az 1971—72-es pénzügyi évre. A kiadások 11,6 milliárd dollárral haladják meg az összbevételt, a deficit tehát igen tekintélyes. A költségvetés kiadási tételei a következők: védelmi kiadások 77,5 milliárd dollár (33,8 százalék), űrkutatás 3,2 milliárd dollár (1,4 százalék), nemzetközi ügyek és pénzügy 4 milliárd (1,8 százalék), mezőgazdaság és területfejlesztés 5,8 milliárd (2,5 százalék), természeti kincsek megóvása 4,2 milliárd (1,9 százalék), kereskedelem és szállítás 10,9 milliárd (4,8 százalék), községfejlesztés és lakásépítés 4,5 milliárd (2,0 százalék), oktatás és szakképzés 8,8 milliárd (3,8 százalék), egészségügy 16 milliárd (7,0 százalék), jóléti kiadások 60,7 milliárd (26,5 százalék), veteránoknak juttatott segélyek és szolgáltatások 10,6 milliárd (4,6 százalék), általános közigazgatási kiadások 5 milliárd (2,2 százalék), kamatok 19,7 milliárd (8,6 százalék), tartalék 6 milliárd (2,6 százalék), nem részletezett levonások mínusz 7,8 milliárd (mínusz 3,5 százalék). A Nixon-féle költségvetést a demokrata párt képviselői élesen támadták, és veszélyesen inflációsnak bélyegezték. McGovern szenátor kijelentette: a katonai költségvetésből 20 milliárd dollárt le kellett volna faragni és a belső nehézségek megoldására fordítani. George Mahon szenátor, a képviselőház költségvetési bizottságának elnöke szintén azt állította, hogy a költségvetés veszélyezteti az infláció elleni harcot. Mahon kijelentése azért bír különös súllyal, mert a költségvetési javaslat először a Mahon által vezetett bizottság elé kerül. Mills demokrata párti képviselő, a szenátus pénzügyi bizottságának elnöke is ellenzi Nixon „teljes foglalkoztatási” költségvetését. A kongresszus republikánus tagjai támogatásukról biztosították az elnököt, így például a képviselőház republikánus csoportjának vezetője, Ford azt mondotta, hogy az infláció elleni harcban az adminisztráció már „túljutott a nehezén” és ideje volt expanziós költségvetést előterjeszteni. Szovjet bank és francia bankok konzorciuma Három nagy francia bank és a szovjet Banque Commerciale pour l’Europe du Nord, amelynek központja Párizsban van, érdekközösséget alapított — közli a DPA hírügynökség. Az új intézmény neve Gisofra, s rendeltetése, hogy előmozdítsa a szovjet—francia gazdasági és pénzügyi kapcsolatok fejlődését. Az érdekcsoport első feladata a Franciaországba irányuló szovjet export fokozásának előmozdítása. Ez hozzájárulhat a két ország áruforgalmában mutatkozó szovjet deficit felszámolásához. /j/tsff- NAPRÓL NAPRA ♦ NIXON INKÁBB VÁLLALJA A TOVÁBBI INFLÁCIÓ KOCKÁZATÁT, mint a gazdasági stagnálás és ezzel együtt a növekvő munkanélküliség veszélyét. Ezt szűrik le a megfigyelők a kormány gazdasági jelentéséből, amely expanziós programot ad az idei évre. A siker, amely rendkívül fontos az elnöknek, újra választási esélyei miatt, azon is múlik, hogy a Federal Reserve, az USA központi bankhálózata, hajlandó-e eddigi óvatosságát feladva, támogatni az elnök terveit. ♦ A TEHERÁNI OLAJTÁRGYALÁSON SZERDÁIG LÉTRE KELL JÖNNIE VALAMILYEN KOMPROMISSZUMNAK, ellenkező esetben az OPEC konferenciája szigorú intézkedéseket hozhat. A teheráni tárgyalások kimenetelét két nappal a határidő előtt teljes bizonytalanság övezi. Az általános olajhelyzetet elemző írásunk kitér a Líbia és az országban működő külföldi olajvállalatok közötti vita, és a Tapline-ügyet rendező damaszkuszi megállapodás legújabb fejleményeire is. ♦ JELENTŐS ÉS ÁLLANDÓAN NÖVEKSZIK BAROMFIEXPORTUNK. A várható új kilátásokról tájékoztat a 3. oldalon közölt írás. Fokozódik exportunk mind a szocialista, mint a tőkésországokba. A rendelkezésre álló mennyiség fedezi nemcsak a hazai fogyasztást, hanem az exportot is. Kedvezően befolyásolja az árakat a mostani konjunktúra, s az, hogy több nyugat-európai országnak le kellett állítani az exportot a baromfipestis miatt. ♦ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK SZÁMOS MEZŐGAZDASÁGI CIKKBŐL a világ első exportőr országa. Az 1969—1970. évi agrárkivitel 6,6 milliárd dollárra rúgott. A kivitel elsősorban az export nagy hányadát kitevő olajosmagvakból, főként szójából és szójakészítményekből nőtt, de jelentős a takarmánygabona, valamint az élőállat és állati termék exportja is. A legfontosabb vásárló az elmúlt időszakban Japán és a Közös Piac volt. A jugoszláv gazdaság programja A Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés kétnapos vita után pénteken jóváhagyta az 1971-re vonatkozó gazdasági és szociális programot. A jugoszláv kormány álláspontja szerint ezzel egésszé vált a gazdaság megszilárdítására vonatkozó terv. Az ország fő gazdaságpolitikai céljai között az inflációs tendenciák megfékezése, a jugoszláv fizetési mérleg helyzetének megjavítása, az életszínvonal fenntartása és a lehetőségek szerint további emelése, valamint a fejletlenebb köztársaságok és Koszovó-Metohija autonóm tartománynak az országos átlagnál gyorsabb ütemű fejlesztése szerepel. Az elfogadott program szerint az új jugoszláv ötéves tervre vonatkozó előzetes javaslatnak április végéig kell elkészülnie. A parlamentben elmondott beszédében Ribicsics kormányelnök hangsúlyozta: a megszilárdítási program és a január 23-án bejelentett devalváció sikere elsősorban attól függ, milyen mértékben sikerül ellenállni az áremelésekre vonatkozó igényeknek. A parlament vitájában felszólalt Grlicskov, a kormány elnökhelyettese is. Előterjesztése alapján az idei jugoszláv gazdaságpolitika három fő alapelvre épül: — az inflációnak mindenek előtt úgy kívánnak gátat vetni, hogy a fogyasztás minden válfaját a reális lehetőségekhez próbálják igazítani; — a gazdaság stabilizálására vonatkozó program végrehajtásához legcélszerűbbnek a termelés 5—5,5 százalékos növelését tartják, így ennek az ütemnek a megvalósítására törekszenek; — folyamatosan és fokozatosan kívánják kialakítani a gazdaság új rendszerének fő meghatározóit. A dinár 20 százalékos devalválását Grlicskov kényszerintézkedésnek nevezte, amit addig nem lehetett megtenni, amíg nem korlátozták a közfogyasztás különféle formáit, nem szorították reális mederbe a beruházásokat, nem állították le a túlságosan nagymértékű hitelnyújtást, amíg nem készültek el a gazdaság tehermentesítését célzó intézkedések és nem szabályozták a személyi jövedelmek alakulását. Bejelentette, a jugoszláv kormány nem fog haladékot kérni az ország külföldi adósságainak törlesztésére, viszont számít fejlesztési póthitelekre és segítségre a Nemzetközi Valuta Alaptól. Grlicskov szerint reális lehetőségek vannak, az életszínvonal eddigi szintjének tartására, sőt — a termelékenység növelésével párhuzamosan — emelésére is. A jugoszláv kormány elképzelése szerint az árak egyelőre ellenőrzés alatt maradnak, de már készül fokozatos felszabadításuk programja. A létfontosságú termékek árát és a szolgáltatások díjait viszont a későbbiek során is rögzítik és ellenőrzik. A parlamenti vitában az 1971-es évre vonatkozó gazdaságpolitikával kapcsolatban elhangzottak olyan megjegyzések is, amelyek szerint irreális lenne a termelés tervezett 5—5,5 százalékos növelése, „mert a kormány eddig csak szigorító jellegű intézkedéseket hozott”. . Kétséges annak a célnak elérése is, hogy Jugoszlávia külkereskedelmi mérlegének deficitjét még az idén radikálisan csökkenteni lehet. Jugoszláv közgazdászok reményeket fűznek a dinár leértékelésének következményeihez: arra számítanak, hogy csökkenni fog az import mennyisége. Január első három hetében példátlan arányban növekedett a bevitel. Az import értéke három hét alatt 100 millió dollárral haladta meg az exportot. Ezt részben a devalváció körüli spekulációkkal magyarázzák. A leértékelést követő héten az export és az import közötti különbség csökkent. (AP, MTI) A KÖZÖS PIAC ÉS ANGLIA KÉPVISELŐINEK TANÁCSKOZÁSA Az EGK külügyminiszterei és Rippen, Anglia Európa-ügyi minisztere ma negyedszer ülnek a tárgyalóasztalhoz, amióta 1970 júniusában megkezdődtek a tanácskozások a csatlakozásról. A megbeszélések legfontosabb témája a brit ipar és mezőgazdaság számára kilátásba helyezett átmeneti időszak problémája. A Hatok külügyminiszterei már tegnap összeültek, hogy előkészítsék a tanácskozást a brit küldöttséggel. Az ülésen — amelynek határozatai még nem ismertek — a hat külügyminiszter megkísérli, hogy közös álláspontot alakítson ki az EGK-költségvetéshez való brit hozzájárulásról. Mint ismeretes, a Közös Piac bizottsága az átmenet minden egyes öt évére 21,5 százalékos hozzájárulást óhajt az angoloktól. A fokozatosságon alapuló angol ellenjavaslat ennél lényegesen alacsonyabb. A brit ellenajánlatra adandó válaszban a hat külügyminiszter eddig nem tudott megegyezni. A napirenden szerepel továbbá Angliának az a kívánsága, hogy az átmeneti öt esztendő periódusán túlmenően három évet biztosítsanak számára a beilleszkedéshez. Ezt az óhajt Párizsban támogatta Brandt és Colombo, a franciák azonban határozottan ellenzik. Francia részről elvetik az angolok által kért „kibúvó cikkely” beiktatását is, amire — úgymond — Nagy- Britanniának a költségvetésben való részesedéséből fakadó nagyobb gazdasági bonyodalmak esetén lenne szüksége. A brit fővárosban az a benyomás alakult ki — jelenti a DPA tudósítója —, hogy a csatlakozási tárgyalások kritikus fázisba kerültek. A hivatalos körök és a sajtó hangot ad az aggodalomnak, hogy a hat ország vagy nem tud közös álláspontot kialakítani a finanszírozáshoz való hozzájárulásról, vagy olyan ellenajánlattal áll elő, amely Anglia számára elfogadhatatlan. Rossz ómennek tekintik Pompidou emlékezetes megjegyzését, amely szerint az angolokra három tulajdonság jellemző: humor, nyakasság és realizmus, de egyelőre még csak a humorukat csillogtatták. Londonban ezt úgy értelmezik, hogy Párizsban nem tekintik komolynak a brit ajánlatot, ami a költségvetéshez való kezdő hozzájárulásként 3 százalékot ad meg, s azt öt év alatt 15 százalékig tervezi felfuttatni. A Közös Piac másik nagy témájával, a gazdasági monetáris unióval kapcsolatban figyelemre méltó esemény Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter nyilatkozata a Bundestagban, amiről előző számunkban röviden már megemlékeztünk. Schiller azt mondotta: az NSZK a monetáris unió megvalósítását csak akkor tekinti elfogadhatónak, ha létrehozzák a gazdasági uniót is és olyan közös piaci hatóságokat hívnak életre, amelyek kellő függetlenséggel rendelkeznek ahhoz, hogy autonóm politikát folytassanak. Schiller ily módon cáfolta azokat a korábbi francia közléseket, amelyek szerint Nyugat-Németország a franciáknak engedve hozzájárult ahhoz, hogy először a pénzügyi uniót valósítsák meg, továbbá ahhoz, hogy minden országnak meg kell őriznie gazdasági és pénzügyi szuverenitását. A Werner-terv első szakasza nyomban megkezdődhet — mondotta Schiller. Ez magában kell hogy foglalja a devizák fluktuációs limitjeinek szűkítését a közösségen belül, a közös intervenciót a devizapiacokon, ezt követően pedig esetleg devizapool alakítását is. A miniszter hangsúlyozta, hogy az első szakasz megkezdése érdektelen, ha nem párosul az összes kormányok egyértelmű kötelezettségvállalásával arra, hogy tízéves időszakon belül megteremtik a gazdasági és monetáris uniót. A végső szakaszban — melynek részletei ma még nem kidolgozhatók —, meg kell szülessen a közös hatóság, amely felelős a közös monetáris, hitel, költségvetési, adóügyi és tőkepiaci politikáért. Az Európai Parlament hatáskörét meg kell növelni ahhoz, hogy e hatóság hatékonyan működhessék. Schiller hozzáfűzte, az EGK központi bankrendszere csak akkor működhet megfelelően, ha kellő felelősséget kap tevékenysége kifejtéséhez. Végezetül Schiller felvetette azt a gondolatot, hogy ha az első szakasz első évében nem születik megegyezés a gazdasági unió irányában való előrehaladásról, tekintsék automatikusan megszűntnek a devizaegyüttműködésre vonatkozó megállapodást. Ez az időlimit — mondotta — ösztönzést jelenthet arra is, hogy maradéktalanul végrehajtsák az integrációt, összhangban a Werner-tervvel — írja a Reuter bonni tudósítója. Jugoszlávia és Lengyelország együttműködése Lengyelország és Jugoszlávia gazdasági együttműködéséről és az együttműködés fokozására irányuló törekvésekről folytatott eszmecserét szombaton Djonvics, a jugoszláv kormány tagja és Fridzinski belgrádi lengyel nagykövet. Varsói tudósítónk ezzel kapcsolatban küldött áttekintése szerint a múlt év végén Varsóban a két fél hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt írt alá az 1971—75-ös évekre vonatkozólag, amely 45 százalékos forgalomnövekedést irányoz elő a most véget ért ötéves időszakhoz képest. A terveik szerint különösen gyorsan fog nőni a gépek és berendezések cseréje és a beruházási javak területén növelni akarják a kooperációs szállítások részesedését. Az a tény, hogy a két ország gazdasági szerkezete egymást kiegészítő jellegű, lehetővé teszi közös vállalatok létrehozását is, melyek egyrészt a két ország piacaira, másrészt külső piacokra állítanak elő termékeket. E téren már eddig is eredményes együttműködés alakult ki. Jó példa erre a személygépkocsi-gyártás. A Crvena Zastava kooperációt folytat a varsói FSO-val. A két gyár egymásnak fődarabokat és alkatrészeket szállít, így gazdaságosabbá tehették a termelést. Jugoszláv szakemberek véleménye szerint a Fiat és a Zastava gyárak közötti együttműködés különösen az 1975-öt követő időszakban lesz eredményes.