Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-01 / 63. (558.) szám

1971. ÁPRILIS 1. A Francia Bank évi jelentése A Francia Bank felfogása szerint korai lenne ebben a pillanatban telje­sen lebontani a devizakorlátozásokat, amelyek Franciaország és a külföld között fennállanak, különös tekintettel a nemzetközi valutahelyzet jelenlegi állására. A francia jegybank évi jelentése hozzáfűzi ehhez, hogy a Franciaország és a külföld közötti kereskedelmi egyensúly tényleges javításának fel­adatát inkább a belföldi gazdaságpoli­tika és pénzpolitika eszközeivel kell teljesíteni, nem pedig a devizaforgalom korlátozása útján. Franciaország devizatartalékaiban a múlt év folyamán számottevő javulás történt, de az ország helyzete még nem szilárdult meg teljesen — folytatja a jelentés. A bank aggodalommal teszi fel a kérdést, hogy a rövid lejáratú kamat­tételek legutóbbi „összeomlása” nem volt-e túlságosan gyors és túlságosan nagy mértékű. Az Egyesült Államok jelenlegi gazdaságpolitikája az egész nyugati világra kiterjedő refláció lehe­tőségét idézi fel. Ennek elhamarkodott megvalósulása veszélyekkel járhat a jelenlegi helyzetben, amelyet az USA fizetési mérlegének deficitje jellemez, valamint az ipari országokban uralkodó infláció. A francia frank 1969 augusztusában végrehajtott leértékelése után a kor­mánynak logikus célja volt az, hogy ismét szilárddá tegye a frankot. Ennek a célnak elérését elősegítette a nem­zetközi valutarendszer­­tavalyi viszony­lagos nyugalma. A francia hatóságoknak — mondja a bank jelentése —, továbbra is rugal­mas valutapolitikát kell folytatniuk, tekintetbe véve a belföldi gazdasági helyzetet és ügyelve arra is, hogy el kell kerülni a „forró pénz” túlzott üte­mű beáramlását. Ebben az összefüg­gésben a jelentés helyesli a mostani rendszert, amelyben megengedik, hogy a belföldi pénzpiaci kamatlábak a hi­vatalos 6,5 százalékos leszámítolási ka­mat alá essenek. A bank végül hang­súlyozza annak fontosságát, hogy a költségvetési politikával is támogatni kell a valutapolitikai intézkedéseket, a stabilitás érdekében. Hangsúlyozza an­nak fontosságát is, hogy a megtakarí­tások tovább növekedjenek. A Francia Bank évi jelentésének közzététele után közölte a párizsi pénz­ügyminisztérium, hogy Franciaország külföldi fizetési mérlege tavaly, több­éves szünet után, ismét aktív volt. A Francia Bank előzetes számításai sze­rint a fizetési mérleg fölöslege 1970- ben 1,37 milliárd dollár volt, szemben az 1969. évi 1,66 milliárd és az 1968. évi 3,2 milliárd dolláros deficittel. A legnagyobb mértékben a folyó tételek mérlege javult: 100 millió dolláros ak­tív egyenleget mutatott fel az előző évi 2,18 milliárd dolláros deficittel szem­ben. A hosszú lejáratú tőkeáramlás ak­tív egyenlege 550 millió dollárra emel­kedett az 1969. évi 325 millióról. (Reu­ter) Feltételes megegyezés a Lockheed és a brit kormány között A Lockheed amerikai repülőgépgyár bejelentette, hogy sikerült feltételes megállapodást kötnie a brit kormány­nyal a Rolls Royce RB—211-es hajtó­művéről. Az amerikai cég és a brit kor­mány képviselői között immár hetedik hete tartó tárgyalássorozatnak ez az első konkrét eredménye — írja a Reitter-iroda tudósítója. Magas rangú brit kormányképviselők­ből és a Rolls Royce vezetőiből álló küldöttség már több mint két hete tar­tózkodik az Egyesült Államokban, a múlt hét közepén pedig Corfield angol légügyi miniszter is Washingtonba re­pült, hogy a repülőgépmotor jövőjéről tárgyaljon a Lockheed vezetőivel. A mostani — noha feltételes — megálla­podás annyit jelent, hogy a két fél ál­láspontja közeledett egymáshoz. A Rolls Royce és a Lockheed közötti eredeti szerződés értelmében az ameri­kai gyár Tristar nevű légibuszába be­építésre kerülő RB—211-es hajtómű ára egyenként 850 ezer dollár lett volna. A Rolls Royce, amely elsősorban e hajtó­mű költségeinek alábecsülése miatt je­lentett csődöt, mintegy 400 ezer dollár­ral többet kér amerikai partnerétől az eredeti árnál. A Lockheed viszont csak 180 ezer dollárral akar többet fizetni. A megbeszélések másik fő témája az, hogy a Lockheed hajlandó-e biztosíté­kokat adni Nagy-Britanniának arra az esetre, ha a Tristar gyártását végül is beszüntetik. Az angol kormány ugyanis a Rolls Royce államosítása után kije­lentette : 120 millió font sterlinget áldoz az RB—211-es program folytatására, de most azt kéri, hogy a Lockheed garan­tálja az összeg visszafizetését, ha a Tristar programot leállítják. Washingtoni jelentések szerint a Lockheed elnöke, Daniel Haughton a napokban megkezdi tárgyalásait a nagy amerikai légitársaságokkal, amelyek már bejelentették vételi szándékukat a Tristar légibuszra, hogy a mostani fel­tételes megállapodás részleteiről tájé­koztassa őket. Haughton tárgyalni fog a cégével kapcsolatban levő nagy ban­kokkal is a megállapodás elfogadható­ságáról. Egy másik washingtoni hír szerint az amerikai közlekedésügyi minisztérium bejelentette: fel fogja kérni a kongresz­­szust, hogy hagyja jóvá 97,5 millió dol­lár kifizetését az SST-program leállítá­sa által érintett vállalatoknak. A javas­lat értelmében a Boeing 55 millió, a General Electric pedig 30 millió dollárt kapna. ­ A jugoszláv parlament kedden egy­hangúlag elfogadta a szövetségi kor­mány 1971. évi költségvetését. A ki­adási előirányzat 18 milliárd 315 mil­lió dinár,, amelynek 48,3 százalékát honvédelmi kiadásokra fordítják.­­ Két rendkívül időszerű és sokat vitatott téma áll a nemzetközi keres­kedelmi kamara 23. világkongresz­­szusának középpontjában. Az április 17. és 24. között Bécsben tartandó kongresszuson a környezetvédelemről és a világkereskedelem liberalizálásá­ról lesz szó. Kétezer résztvevőt vár­nak a világ 50 országából.­­ Az amerikai kongresszus elfogadta és a Fehér Ház elé terjesztette azt a törvényjavaslatot, amely a kamatki­egyenlítési adó kötelezettségét további két évre, 1973. március 31-ig meg­hosszabbítja. Ezt az adót azoknak az amerikai polgároknak kell fizetniük, akik külföldi értékpapírokat vásárol­nak.­­ Prágában aláírták Csehszlovákia és a Mongol Népköztársaság gazdasági és műszaki segélynyújtási kormányközi megállapodását az 1971—1975-ig ter­jedő időszakra. E megállapodás kere­tében Csehszlovákia szerszámgépeket és felszereléseket, tartalékalkatrészeket és egyes különleges anyagokat szállít Mongóliának, továbbá műszaki segít­séget nyújt új üzemek felépítéséhez és korszerűsítéséhez. Az Interflug, az NDK légitársasága április 1-től hetente hatszor indít légi­járatot Bécs és Berlin között. A járatra egy TU—134-es gépet állítanak be. • Japán devizatartalékai március fo­lyamán 590 millió dollárral nőttek, miután már februárban is rekordszin­tet, 5 milliárd 458 millió dollárt értek el. Az 1971-es pénzügyi évben a tar­talékok összesen 1,6 milliárd dollárral emelkedtek. • „Visszahívják” az amerikai Ford által a múlt év nyara és 1971. március 13. között gyártott 204 000 Pinto típusú személygépkocsit. A gyártás során ugyanis műszaki hibát követtek el, a gépkocsi motorházának teteje alatt a benzingőzök összegyűlhetnek és fel­robbanhatnak. A Hollandia múlt évi fizetési mérlegé­nek deficitje 1 milliárd 740 millió hol­land forint értékű volt, szemben a ta­valyelőtti 52 millió holland forinttal. A JELENTI • Megtartják az idei párizsi autó­szalont a külföldi autógyártók boj­kottja ellenére is. A bemutatót október 7. és 17. között rendezik külföldi cégek részvétele nélkül. • Megnyílt a nemzetközi olívaolaj ta­nács 24. ülése. Az április 3-ig tartó meg­beszélés-sorozaton a küldöttek felül­vizsgálják a tanács becsléseit az 1970— 71. évi olívaolaj-termésre vonatkozólag és megvitatják a termék világpiaci helyzetét. • A japán kormány e héten elhatároz­ta, hogy főkonzulátust nyit Leningrád­­ban. • Integrálódnak a jugoszláv bankok. A múlt év elején Jugoszláviában ösz­­szesen 65 bank működött, 1970-re szá­muk 30-ra csökkent. Az integrációk a köztársasági határokat általában nem lépték túl. Az egyesülési folyamat min­den valószínűség szerint folytatódik.­­ Megkezdte működését Kenya első acélgyára Mombasában. Ez a gyár fe­dezni fogja Kenya egész hengerelt acél­­szükségletét, sőt exportra is termel. A környező országokból máris 800 ton­nára szóló megrendelés érkezett. A gyár építését a Kenya United Steel Co. Ltd. finanszírozta. Kapacitása 36 000 tonna hengerelt acél, ebből hazai fel­­használásra 25 000 tonnát fordítanak. • Moszkvában rövidesen üzembe he­lyeznek egy új számítóközpontot, amelynek az lesz a feladata, hogy ki­dolgozza a több mint 7 millió lakosú szovjet főváros fejlesztésének részle­tes terveit és ezzel megkönnyítse a városgazdálkodás távlati tervezését. A szovjet fővárosban évente 120 ezer lakás épül.­­ Több mint 200 ezer külföldi mun­kás vándorolt tavaly Franciaországba. Legtöbben Portugáliából érkeztek: 88 500-an. Spanyolországból 15 900, Ju­goszláviából 10 500, Törökországból 8500, Olaszországból 6000 vendégmun­kás próbál szerencsét Franciaország­ban. • Május 16. és 23. között tartják meg Varsóban a 16. nemzetközi könyvvá­sárt, amelyre 20 európai, amerikai és ázsiai országból 270 kiállítót várnak. Az indiai és japán kiadók első ízben vesznek részt a vásáron és saját kiállí­tással jelentkezik az ENSZ kiadója is. Körülbelül 60 ezer könyvet mutatnak be. Híresztelések Kína és a Közös Piac viszonyáról A kínai kormány állítólag hivatalos képviseletet óhajt felállítani Brüsszel­ben, a Közös Piac központjában, és egyébként is a Közös Piachoz fűződő kapcsolatok javítására törekszik, kivált akkor, ha a közösséget kibővítik. Ezt az értesülést az AP hírügynökség lon­doni tudósítója közli egyes kínai diplo­maták észrevételeire hivatkozva. A tu­dósítás szerint a kínaiak e kívánságu­kat már nyíltan is kifejezésre juttat­ták, amikor a közvetlen kínai—olasz kapcsolatok felvétele alkalmával olasz küldöttekkel tárgyaltak. Megjegyzendő azonban, hogy a brüsz­­szeli bizottság és Kína hivatalos kap­csolatainak egyelőre különböző akadá­lyai vannak. Kína és Belgium nincs diplomáciai viszonyban, és ez megne­hezíti a dolgot. Kétségtelen azonban, hogy a Közös Piac elháríthatja a ne­hézséget, ha akarja. Kína nincs dip­lomáciai viszonyban az NSZK-val sem, sőt e viszony kiépítése fölöttébb való­színűtlen mindaddig, amíg a két Né­metország kapcsolatai nem tisztázód­nak — hangoztatja a tudósítás. A kínai óhaj hátterében nyilvánva­lóan politikai és gazdasági meggondo­lások lelhetők fel. Kína és az EGK- országok kereskedelme máris kedve­zően alakul. A múlt esztendő első ti­zenegy hónapjában a kölcsönös áru­forgalom 553 millió dollárt tett ki ér­tékben, ebből az NSZK részesedése 232 millió dollár, Franciaországé 134,3 mil­lió, Olaszországé 110,1 millió, Hollan­diáé 45 millió, Belgiumé és Luxembur­gé pedig 31,4 millió dollár volt. Norvég műtrágyagyár Romániának brit közvetítéssel A Wellman-Power Gas floridai mű­szaki vállalat, a Davy Ashmore leány­­vállalata egyezményt kötött a román Romchim céggel egy műtrágyagyár gépi berendezéseinek felállítására Ro­mánia még meg nem határozott vidé­kén. Az üzem napi kapacitása 2700 tonna NPK, azaz vegyes nitrogén-, foszfát- és káliműtrágya lesz. Az ob­jektum jelentős részt vállal Románia nagyszabású műtrágyagyártási prog­ramjában — írja a Financial Times. A Norsk Hydro, norvég vegyipari és elektromosipari társaság adja át NPK- műtrágyagyártási technológiáját Romá­niának és néhány berendezést is szál­lít, amelyeket Norvégiában állítottak elő. A legtöbb gépet azonban maga Románia gyártja. A Wellman-i Power Gas közösen dol­gozik a román Ipran műszaki intézet­tel az objektum tervezésén, konstruk­cióján és az üzem beindításán. Ez lesz a harmadik olyan Norsk Hydro által az NPK-műtrágya gyártására kidolgo­zott technológia, amelyet az angol cég vezet be egy harmadik országban. A má­sik kettőt Észak-Karolinában, illetve a magyarországi Pétfürdőn hasznosítják. Franciaország és Kinshasa-Kongó kapcsolatai Kinshasa-Kongó pénznemét, a zaire-t jegyezni fogják a párizsi devizapiacon — értesült hivatalos körökből a Reu­ter párizsi tudósítója. A jegyzés feltételeit a Francia Bank és a Kongói Központi Bank rögzíti majd. A francia kormány azt is ter­vezi, hogy Kongóra is kiterjeszti a frankövezet országainak viszonylatában érvényes beruházási garanciákat. Fran­ciaország növeli a Kongónak nyújtott segélyt, elsősorban a hírközlés és a felsőoktatás fejlesztésére. A segély kibővítését, a Kongóval fennálló kapcsolatok mélyítését Mo­butu elnök párizsi látogatása mozdí­totta elő. A zaire jegyzése a párizsi devizapiacon azt is jelenti, hogy ez a pénznem konvertibilissé válik a CFA- frankkal, a francia nyelvű afrikai or­szágok valutájával szemben, s nagy­mértékben előmozdíthatja francia üz­letemberek kinshasa-kongói beruházá­sait is. Emelkednek a svéd devizatartalékok Svédország devizatartalékai aranyban és külföldi fizetési eszközökben a múlt év folyamán 394 millió koronával 4 mil­liárd 272 millió koronára (830 millió dollár) emelkedtek. Ahhoz képest, hogy 1968-ban a tartalékok értéke 27 millió­val, 1969-ben pedig 1 milliárd 853 mil­lióval csökkent, ez a 10 százalékos emelkedés jelentős javulásról tesz tanú­ságot. A növekedés legnagyobb része de­cemberben realizálódott: 251 millió ko­ronával emelkedett a tartalékok értéke. (Előző év decemberében az emelkedés mindössze 1001 millió koronát tett ki.) A Riksbank tartalékai a fenti glo­bális összegeken belül 83 millió koro­nával nőttek meg és elérték a­­ 2 mil­liárd 970 millió korona értéket. Az IMF-fel szemben fennálló nettó köve­telések (131 millióval) 654 millió koro­nára nőttek. A kereskedelmi bankok külföldi devizakövetelései 180 millió koronával emelkedtek és a múlt év végén 648 millió koronára rúgtak. (SÍP) VILÁGGAZDASÁG Az aranyeladási megállapodás jövője Londoni aranypiaci körökben nem tartják valószínűnek, hogy megvalósul­hat az amerikai kongresszus közös gaz­dasági bizottságának a javaslata, amely szerint az 1969-ben kötött aranyeladási megállapodást módosítani kell — írja a Reuter-iroda tudósítója. A szenátus és a képviselőház évi je­lentése (amelyet előző számunkban is­mertettünk) bírálta a Nemzetközi Va­luta Alap és Dél-Afrika megállapo­dását, amely szerint Dél-Afrika az arany szabadpiaci árára való tekintet nélkül adhat el aranyat a külföldi mo­netáris hatóságoknak, ha fizetési mér­lege szempontjából ez indokolt. A meg­állapodás a bizottság szerint valójában szubvenciót jelent a dél-afrikai arany­termelés számára. A londoni vélemények szerint az aranyeladási megállapodás a megkötése óta eltelt 15 hónap alatt jól bevált. Szerencsésen egészítette ki az 1968 márciusában kötött többoldalú meg­állapodást, amely létrehozta a kettős — szabad és hivatalos — aranypiacot. Ilyen körülmények között nem képzel­hető el, hogy Dél-Afrika hajlandó lenne módosítani a Valuta Alappal kötött megállapodást olyan értelemben, hogy csak akkor adhasson el aranyat hiva­talosan, ha a szabadpiaci aranyár bi­zonyos szinten alul van. Londonban megjegyzik, hogy Dél- Afrika jelezte: idén minden újonnan bányászott aranyát a szabad piacon kívánja értékesíteni. Ettől függetlenül is feltehető, hogy a dél-afrikai kor­mány a szabad piacon igyekszik elhe­lyezni termelését, ha ott tekintélyes felárat érhet el a hivatalos unciánként 35 dolláros aranyárhoz képest. Lehetségesnek tartják azonban Lon­donban, hogy valamilyen formájú hall­gatólagos megállapodás születik Dél- Afrika és a Nemzetközi Valuta Alap között, melynek keretében az afrikai aranytermelő köztársaság vállalja, hogy az újonnan kibányászott terme­lés nagyobb részét értékesíti a szabad piacon, ha az ottani árszint túlzottan emelkedik, például meghaladja a lon­doni piac 43 dollár körüli „csúcspont­ját”. Ilyen árszint kialakulása esetén a dél-afrikai aranytermelők maguk is nyomást gyakorolnak majd a kormány­ra, hogy a kedvező árat kihasználva több aranyat adjon el Londonban. A kongresszusi bizottság javaslatá­ban az az aggodalom tükröződik — mondják Londonban —, amelyet az amerikai szenátorok és képviselők éreznek az amerikai aranytartalék le­apadása, valamint annak veszélye miatt, hogy az európai központi ban­kok hamarosan aranyra akarják át­váltani felduzzadt dollárköveteléseiket. Az amerikai importkontingensek enyhítéséért Az amerikai törvényhozás két házá­nak egyesített gazdasági bizottsága az importkontingensek kiszélesítését java­solta nemcsak az olyan fontosabb me­zőgazdasági termékekre, mint a hús és a cukor, hanem az acélra, kőolajra és textilre is. A kongresszus elé terjesztett évi jelentésében a bizottság kimondja: az acél, a kőolaj, a textil, a hús és a cukor importjának növelése jelentősen hozzájárulhat az ár stabilizálásához. A bizottság javasolja, hogy olyan jel­legű vitás kérdések esetén, mint pél­dául a cipő- és textilimport, a kérdést utalják a tarifabizottság elé és ne a törvényhozás foglalkozzon azzal. A ta­rifabizottság döntései, az árucsere-for­galom kiigazítása sokkal inkább segít­heti az Egyesült Államokat a világke­reskedelem liberalizálását hirdető sze­repében, mint az importkontingensek kivetése. (Reuter) AZ NDK NEHÉZGÉPGYÁRTÁSA Tudósítónktól: Az NDK nehézgépgyártásának fejlő­déséről és az ágazat exportjáról írt cikket a Presse Informationen számá­ra Gerhard Zimmermann, az NDK il­letékes minisztere. Ennek a cikknek emeljük ki néhány részletét. Az NDK nehézgép- és berendezés­­gyártó iparához több mint 200 üzem és kombinát tartozik. A vállalatok az össztermelés egyharmadát exportálják a világ 69 országába. Az egyik legna­gyobb teljesítőképességű ágazat a ha­jógyártás. A hatalmas beruházások és a Szovjetunió nagy volumenű folyama­tos megrendelései következtében az utóbbi tíz évben ugrásszerűen fejlő­dött, és a londoni Lloyd’s Register of Shipping legújabb adatai szerint 1970- ben a világon az NDK állt az első he­lyen a halászhajók gyártásában. Az NDK hajógyárai az elmúlt év végéig összesen 2600 halászhajót, 640 teher­szállító és speciális hajót építettek, melyeknek összesen több mint 3,7 mil­lió bruttó regisztertonna az űrtartalma. Az NDK-ban gyártott hajók állandó vevője a Szovjetunión kívül a többi között Norvégia, Franciaország és In­dia. A Diesel-motorok gyártása 1960 óta kétszeresére növekedett. A középnehéz motorok előállításában a magdeburgi Karl Liebknecht nehézgépgyár áll az első helyen Európában. Az ugyancsak Magdeburgban működő Ernst Thäl­mann nehézgépgyártó kombinát össz­termelésének 80 százalékát exportálja 38 országba. Ez a kombinát szállított a szovjetunióbeli Krivoj Rogba egy kombinált finomacélművet (a tervezés­től az üzembe helyezésig a német cég végezte a munkát), Lengyelországba egy drótkötélművet, Szíriának több ce­mentművet és több más országba komplett gyárakat. Az NDK vagongyártó üzemei eddig több mint 94 000 darab kötöttpályás járművet szállítottak 26 országba. Leg­főbb exportcikk a tehervagon. Az NDK-ban összesen öt vagongyár mű­ködik és a specializálódás következté­ben lehetővé vált, hogy például vasúti hűtőkocsik, valamint 4 és 2 tengelyes kocsik gyártásában a dessaui vagon­gyár Európában az első legyen. A vál­lalat fokozatosan áttér a hagyományos acélvázas építkezési módról a mű­anyaggal kombinált konstrukciókra. Az NDK-ban gyártott vagonok legna­gyobb átvevője a Szovjetunió. Az am­­mensdorfi vagongyár például a Szov­jetunió távolsági vonalain használatos személyszállító és étkezőkocsik gyártá­sára szakosodott, és eddig 13 000-et szállított ebből. A görlitzi vagongyár emeletes vas­úti személyszállító kocsijaival szerzett magának jó hírnevet Európában. Ed­dig 2000 ilyen kocsi hagyta el a gyá­rat és fut belföldi vagy külföldi vasút­vonalakon. Az NDK egyik nehézgépgyártó kom­binátja szivattyúkat és kompresszoro­kat állít elő. Itt készítették el a­zokat az óránként 2000 köbméter áteresztő­­képességű pergőszivattyúkat is, melye­ket a Szovjetunióból az NDK-ba ve­zető 4000 kilométer hosszú olajveze­ték mentén helyeztek el. Jelentős beruházások a jugoszláv olajvegyészetben A Belgrád közelében fekvő Pancse­­vóban egy új olajvegyészeti berende­zést állítanak fel, amely a propilén és az etilén nemesítésének útján kü­lönféle műanyagipari félkészterméke­ket állít majd elő. Az üzemrész építési költségei 2,1 milliárd dinárt tesznek ki. Elkészülte után (1975-ben) a be­rendezés évi 40 000 tonna PVC-t, 92 000 tonna polietilént és 10 000 tonna poli­propilént állít majd elő. Ez az 1975-re becsült belföldi műanyagszükséglet 57 százaléka. A Zágrábban, Splitben, és Skopjéban már működő petrolkémiai üzemek 1969-ben körülbelül 84 700 tonna mű­anyagot állítottak elő, 19 százalékkal többet, mint 1968-ban. Tavalyelőtt az ország műanyagimportja 76 000 tonnát tett ki (1968:49 000 tonna), az export pedig 12 300 tonnát (12 300). A belföldi fogyasztás 148 000 tonna körül alakult (108 000 tonna volt 1968-ban). Az állandóan és igen gyorsan nö­vekvő szükségletek fedezésére a jugo­szláv szakemberek véleménye szerint érdemes a pancsevói üzemen kívül más gyárakat is bővíteni. A pancsevói petrolkémiai üzem melléktermékeinek nyersanyagként való felhasználására Zrenjaninban épül üzem 220 millió dináros beruházási költséggel. Ez éven­te 30 ezer tonna szintetikus kaucsukot gyárt majd. Mivel ezt a terméket Jugoszláviában említésre méltó meny­­nyiségben nem gyártják, az új gyár termeléséből kívánják a belföldi szük­ségletet kielégíteni és a nyerskaucsuk­importot korlátozni. Ezenkívül körül­belül 12—15 000 tonna szintetikus kaucsukot exportra is szánnak. Egy olyan objektum építését is ter­vezik, mely a parafinok feldolgozásá­val foglalkozna. A gyárat 1975-ig Újvidéken kellene felépíteni, a nyers­anyagot az üzem pancsevói és újvi­déki finomítókból nyerné. A berende­zés 300 millió dinárt emésztene fel és kapacitása évi 20 000 tonna végtermék lenne. (MIA) A bolgár gyógyszeripar fejlesztése Bulgária 1971 és 1975 között néhány nagyobb gyógyszeripari üzem felépí­tését tervezi az iparág termelésének növelése céljából. A Trojanban épí­tendő üzem gyógyszerpreparátumokat állít majd elő. A tervek szerint Górna Orjahovicában és Kazanlakban is nagy gyógyszergyárat, illetőleg üzemrészeket építenek majd fel. Bulgáriában a gyógyszeripar a nép­gazdaság elsődlegesen fejlesztendő ágai közé tartozik. Az elmúlt három évben az iparág termelése megháromszorozó­dott. Bulgária 1975 végén például két­szer annyi antibiotikumot állít majd elő, mint jelenleg. A bolgár gyógy­szeripari vállalatokat — amelyek ösz­­szesen 1100 különféle gyógyszert gyár­tanak — a Pharmachim gyógyszeripari egyesülés fogja össze. (MIA)

Next